John Ramirez

Név: John Ramirez, alias Macheta

Születési idő: 2862 szeptember 3. (140 év)

Faj: telepata

Rang: lövegkezelő a Bolhapiacon.

Képességek: Mágneses mezők gerjesztése. Bármilyen fémet képes úgy mozgatni, mintha telekinetikus képességei lennének. A "bármilyen" azért óvatosan értendő: ő nem fog hidakat emelgetni. Három-négy autót, azt simán. Még a Bolhapiacot is nagy nehezen, pár percig. Ez a maximum.

Család: Bennett O'Keefe és Melissa Skater. Vérrokonai nincsenek, legalábbis nem tud róla.

Foglalkozás: A Bolhapiac legénységének tagja.

Ingóságok: Van egy köteg tíz-meg ötdollárosa, eldugva a könyveiben. Ebből következik, hogy vannak könyvei. Tele van velük a szobája, igazából. Horror meg krimi, a többi "szarság", ahogy ő fogalmaz, nem érdekli. Van négy darab bozótvágója, amiről a becenevét kapta, ezeket többnyire magával hordja. Hord magával egy maroknyi csapágygolyót: az ő képességével ez felér egy lőfegyverrel. Jelenleg nincs a birtokában, de nagyon szereti a különböző robbanóanyagokat, ezekből, ha teheti, begyűjt valamennyit. Van egy erős lézerkarabélya, de azt többnyire a szobája falán tartja, csodálja és tisztogatja. Csak nagyon ritkán viszi magával bárhová is.

Egészségi állapot: Sokak szerint nem teljesen normális, néha vacakol a térde egy régi törés miatt, de tulajdonképpen egészséges.

Kinézet: Mondják, hogy egy férfiembernek bőven elég, ha csak egy kicsivel szebb az ördögnél. Nos, Ramirez ezt a kitételt sem tudta teljesíteni. Nem túl magas, viszont izmos, amitől az egész testalkata köpcössé válik. Haja hosszú, fekete és eléggé ápolatlan. Arca himlőhelyes, és jellegzetes, fekete bajuszt visel. Testét sebhelyek és tetoválások egyenlő arányban borítják. Különleges ismertetőjegyre azonban nincs is szüksége: aki egyszer látta, többet úgysem tudja elfelejteni. Pedig próbálják.

Személyiség: Macheta meglepően összetett jellem. Bevett kommunikációs formája az üvöltözés, kedvenc szava pedig a "szar". Mégsem egy műveletlen tahó, amilyennek sokan gondolják. Imádja a fegyvereket, és tart is belőlük párat. Ugyanakkor, ha épp nincs kedve összeverni pár embert valami félreeső, mocskos kis kocsmában, nincs dührohama (ami igen gyakori) és nem is kell dolgoznia, akkor szeret a szobájában olvasni. Bármit megtenne két barátjáért, akik valóban egyetlen barátai a széles nagy Univerzumban. A végsőkig hűséges hozzájuk, bár előbb tépné ki a saját nyelvét, minthogy azt mondja nekik, szereti őket.

Szexualitás: Heteroszexuális

Előtörténet:
Tudom ám, hogy mit akartok hallani. A magamfajtának mindig van egy története. Többnyire keserű sorsról, bántalmazásról, gyerekkori megélhetési lopásról, meg ilyesmikről. Mint Melissának, vagy mint annyi más embernek, akit ismerek. Na, nekem nincs ilyenem. Csak az Öreg tudja, hogy tulajdonképpen ki vagyok.
Gazdag családban születtem. Meglepő, mi? Pedig így volt. Igaz, emberek közé, de ez sem számított. Nem, nem tagadtak ki, és nem is dobáltak meg szeméttel, mikor kiderült, hogy kicsit jobban értek a fémhez, mint szabadna egy emberi lénynek. A nagyapám meg látta a jövőt. Innen a vagyon. A nagyfater megálmodta a lottószámokat. Nem rossz, mi? Na mindegy, régi történet.
Szóval, anyám meg apám emberek voltak. Jó emberek, ha éppen érdekel. Oké, anyám egy kicsit sznob volt, olvastatta velem Puskint meg ezeket, de azért csak felnőttem, nem? De. Látjátok? Semmi szomorú történet. Tényleg. Persze az ősök meghaltak, ja... De hát előbb-utóbb mindenki meghal, nem? Apám már akkor középkorú volt, mikor megszülettem, anyám meg kicsit túlzottan ragaszkodott hozzá és utánahalt. Na bumm, van ilyen. Szar volt, de régen volt.
De gondolom most már azt akarjátok tudni, hol csúsztam én így félre, mi? Hát, kisapáim, én nem csúsztam félre. Én ezt akartam. Nekem így rohadtul megfelel. Nincs olyan felelősség, mint egy bankáron vagy orvoson. Azt eszem, amiért megdolgoztam. Jó emberekkel találkozom. Jó, a legtöbbje alávaló gazember, de azért becsületesek a maguk módján. Akik meg nem... Arra ott vannak a késeim. Nem rossz élet ám ez. Persze sokan csak azért kerülnek ide, mert a társadalom peremére szorulnak, de hát én tényleg önként jöttem ide. Apám még támogatott is. Anyám azt akarta, végezzek egyetemet, én meg gondoltam, az időmből kitelik. Ja, durva, mi? Elméleti fizikus vagyok. Fogadjunk, hogy nem ez jut először eszedbe, ha rám nézel... De hát igazából mindig is a fegyverek érdekeltek. Nem azért , hogy öljek velük, bár az arra is volt példa, a magunkfajtának néha muszáj, akár tetszik, akár nem. Eddig kilenc embert öltem meg. Mind mocskos szarházi volt, és egyikért se volt soha egy álmatlan éjszakám se. De a fegyverek nem ezért érdekelnek. A dinamika az ami fontos. hogy pontosan hogyan működik? Hogyan kell a legjobban használni? Na persze vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a leghalálosabb fegyver az emberi test. Tudjátok, ezek a harcművészek vagy mik. Felőlem aztán nyomassák ezt a szarságot... De ha nekem kezd el az egyik hadonászni, lelövöm, aztán kész, nincs rá gond.
Na de térjünk vissza az eredeti témához. Szóval. Apám támogatta, hogy utazgassak, ismerjem meg a Naprendszert. Ezt is tettem. Aztán annyira megtetszett, hogy itt ragadtam. Voltam én már sok minden, és még annál is többet láttam. A kocsmákban meg a rendőrőrsökön úgy ismernek, hogy Macheta. Anyám John-nak szólított, apám meg Kölyöknek. Nem mintha számítana. Most vagyok, aki vagyok, és nem nagyon hiszem, hogy ebben az életben más is lennék még.
Nem elég, mi? Ebből nem ismertél meg. Nem baj. Megmondom őszintén: leszarom. Akinek kell, az ismer. Hagyjuk már a pofázást végre, és csináljunk valami hasznosat.

Elfogadom magam. Jó játékot nekem.