Barlang

Sóhajtottam. Hát, ez a nap is jó hosszúra nyúlik... Repülhetek vissza New Londonba virágmagokért, aztán megint ide... Miért is nem kértem meg inkább Camilont, hogy használhassam a teleportját... Be kéne szereznem egyet.
Útnak indultam, hogy lehetőleg még ma visszaérjek.

Órákkal később...

Már sötétedett errefelé, mikor visszajöttem. A barlang sötéten még vészjóslóbb volt. De már tudtam, hogy nem kell félnem attól, ami odabent vár. Legalábbis remélem...
- Gina! Hahó! Meghoztam a virágmagokat! Merre vagy?
A barlang visszahangzott a kiabálásomtól. Gondoltam, ha elég hangos vagyok, biztosan meghallja.

Átrepültem a város felett és szokásos beszerző túrámra indultam. Jó nap volt ez a mai. A nap már rég lement mikor visszatértem a barlangomba. Épp egy patkányos szendvicset majszolva lófráltam a barlangomban.
- Á... itt vagy? - kérdeztem tetetett meglepetéssel. - Mióta?
- Áh, igen a virág... - eldobtam a kezemből a szendvicset, ami így a plafontól szép ívesen a padlón landolt. Én pedig neki indultam, és elvágtattam a barlang belseje felé. Valamivel később két szál virággal tértem vissza, amit a szárával együtt metszettem le, így a vége két ágacska volt. Köréjük volt tekerve még valami vizenyős rongy a végükre.
- Ha te odaadod akkor én is oda adom.

Valamennyit várakoznom kellett, míg Gina megérkezett. Gondoltam rá, hogy addig egy kicsit körülnézek a barlangban, de aztán úgy gondoltam, nem igazán örülne neki, és elvetettem a dolgot. Helyette leültem egy nagy kőre, és türelmesen vártam. És mivel a türelem rózsát, vagy jelen esetben, estikét jelent...
- Egy ideje itt vagyok már, de nem igazán sietek.
A magokat rejtő papírzacskót a lény felé nyújtottam, de mást nem tehettem, mivel megint a plafonon helyezkedett el.
- Le kell jönnöd, hogy elvedd... Ne félj, nem foglak bántani - mosolyogtam szélesen a képtelen gondolaton. Kettőnk közül nem neki kellett félnie...

Közelebb másztam hozzá a plafonon, majd egy kecses mozdulattal a földre ugrottam. Két lábra érkeztem, majd kiegyenesedtem. A magokat rejtő zacskót igyekeztem kikapni a kezéből, míg a virágokat felé nyújtottam. Szét nyitottam a zacskót hogy megbizonyosodhassak hogy valóban az van benne, amit megbeszéltünk. Tehát: magok. Hogy milyen magok, azt persze csak akkor tudhattam meg, ha már kinőttek.
A legközelebbi falhoz ugrottam, és felmásztam ismét a plafonra.
- Ha jól gondolom kitalálsz... ha csak nem tévedsz el, és ölnek meg a mérges növények... - mondtam, azzal elviharzottam a barlang belseje felé.

Fogtam a virágot, és felnéztem a lényre, ami máris elmenőben volt.
- Hát, igen, persze... De erről a halálos növény dologról mondhatnál többet is! Hé! Na mindegy...
Magamra maradtam, és bár nem gondoltam teljesen komolyan, amit mondott, azért kifelé menet kétszer is megnéztem, hová lépek. Végül egyben jutottam ki. A kis virágaimmal beszálltam a bérelt siklóba... Nem vesztegetem az időt, gondoltam. Irány Ázsia.

//Köszönöm a játékot!//