Bár

*Nem foglaltam helyett, hisz felesleges lett volna erre a pár percre, amíg a férfi elszaladt a főnökéért. Én ugyan nem kértem, hogy a nyakát is törje ki, de azért láthatóan igyekezett. Amit csak annak a számlájára írtam, hogy nem akarja sokáig ott hagyni a munkáját. Mikor visszatért, tekintetem egyből a mellette haladó férfire szegeztem.*
- Magának is Uram. Aurora Moreia. *Nyújtottam felé a kezem mikor a bemutatkozásra került a sor.*
- Munka ügyben kerestem fel Mr. Zahn. Az után szeretnék érdeklődni, hogy nincs-e szüksége esetleg mg egy pultosra vagy felszolgálóra. * Nem akartam rabolni a másik idejét, így egyből a tárgyra tértem. Csak a tekintetem árulkodott arról, hogy komolyan gondoltam hisz az ajkaimon a folyton ott lévő mosoly bujkált most is.*

Kedves, semleges mosoly kíséretében kezet ráztam a nővel. Enyhén félrebillentett fejjel, érdeklődve hallgattam a mondanivalóját. Gondolkodásra késztetett. Vegyem fel, és szembesüljön maga vele, hová került? Világosítsam fel most? Vagy pedig vessem a pince legmélyére, és rendkívüli testét a leggazdagabb uraknak és hölgyeknek áruljam? Nem tudtam, melyik lenne a legbölcsebb.
- Nos, azt hiszem, bizonyos dolgokkal tisztában kéne lennie. Ez a hely egy bordély. Természetesen törvényes keretek között működünk - hazudtam - És örömszerzés céljából csak androidokat alkalmazunk. Azonban egyes úriemberek, főleg alkoholos befolyásoltság alatt, ezt a szabályt figyelmen kívül hagyják. ez természetesen azonnali kitiltást von maga után, azonban ez nem jelenti, hogy nem lenne része néhány kellemetlen incidensben. Ön kivételesen szép, így könnyedén androidnak nézhetik. Ha képes megbirkózni a férfiak rajongásával, örömmel veszem, hogy alkalmazhatom, mint pincérnőt. Más esetben sajnos nem lehetünk üzlettárak, de akkor is engedje meg, kérem, hogy a ház vendége legyen egy italra.

*Állandó mosoly? Na az már nem volt sehol és a kipirosodott arcomon is falfehér lett, ahogy a férfi felvilágosított a helyzetről. Még a szám is tátva maradt, miközben az agyamban több ezer kép villant be, hogy mit csinálhatnak itt. Fejem megingattam, hogy a képeket elhessegessem és végre szóhoz jussak.*
- Ezt nem tudtam… *Vallottam be, ami egyébként is egyértelmű volt a reakciómból.*
- Alapjáraton állíthatom, hogy megbirkózok az ittas vendégekkel deee… nem volt még részem ilyen… szóval… *Kezdtem el hebegni és fogalmam sem volt, hogy miként fejezzem be a mondatot. Csak sóhajtva a hajamba túrtam és úgy döntöttem, hogy mondom, ahogy jön. Nem bonyolítom túl.*
- Szóval még nem próbáltak meg felszedni. Androidnak is csak egyszer néztek, de azt sem a külsőm miatt. Fogalmam sincs, hogy miként reagálnék az erőszakosabb inzultálásokra. *Vallottam be. Hisz a szavak nem érdekeltek, ha mérges voltam vissza szóltam vagy csak szimplán figyelmen kívül hagytam. De ha hozzám nyúlnak… nos, a puding próbája az evés. De még csak meg sem kóstoltam soha. *
- Köszönöm. Egy barack levet elfogadok. * Igyekeztem egy mosolyt erőltetni az arcomra.*

A nőstény viselkedéséből kikövetkeztettem, hogy a testiség mint olyan, zavarba hozza őt. Ez persze növeli az értékét, természetesen nem erkölcsi értelemben. Ha még érintetlen, egy egész vagyont kaphatok érte. De még ha nem, akkor is sok pénzt kereshetek rajta...
- Semmi gond. A hely neve ugyan árulkodó, de nem perdöntő... A jövőben, ha elfogad egy tanácsot, nézzen utána a helynek, ahol dolgozni akar - mondtam kedvesen.
Intettem, és egy percen belül megérkezett a kért ital. ez is arra engedett következtetni, hogy a nőstény egy józan életű, szolid példány. Alkoholmentes ital... Egy erotikusabb beállítottságú jellem alkoholos italt kért volna, és megpróbálna elcsábítani a munka érdekében.
Megint figyelmesen hallgattam a szavait.
- Nos... Talán próbát kéne tennünk. a személyes biztonságát persze garantálhatom, és az inzultusok is csak addig tarthatnak, míg a biztonsági személyzet fel nem figyel rá, és el nem távolítja a túlzottan ittas vagy rámenős vendéget. Felajánlom az állást, ha úgy gondolja, képes betölteni.

- Elnézést, de csak nem rég érkeztem a városba. Így se alkalmam és sem lehetőségem nem volt erre. De az alapján, amit mondott, talán jobb is. Hamarabb vertek volna láncra, mintsem, hogy hagyják, hogy betegyem ide a lábam. * Vontam meg könnyedén a vállaim, és ahogy az italom megkaptam, megköszöntem és kicsit bele ittam. De, az, hogy tehetek egy próbát felvillanyozott és visszatért a lelkesedésem is.*
- Úgy vélem, hogy képes vagyok rá. De biztosra nem mondhatom és nem is ígérhetek ilyet. *Bólintottam őszintén, hogy szavaim megerősítsem vagy csak az elhatározásom? Mindegy is.*
- Mi a munkarend, a munka viselet, és ami a legfőbb, hogy mikor kezdhetek? illetve meddig tart a próbaidőm és mi a bérezésem? * Tettem fel egy szuszra az összes kérdésemet, ami jelenleg megfogalmazódott bennem. Mindezt egy széles mosollyal kísérve. *

Elgondolkodva néztem a nőre, aztán felvontam a szemöldököm, de nem reagáltam a megjegyzésére az "ilyen helyet" illetően. Inkább válaszoltam a kérdéseire.
- Nos, kezdeni kezdhet akár holnap is, ha jónak látja. A munkarend állandó esti vagy állandó délutáni, ahogy jónak látja. A próbaidő egy hónap, mely során mindkét fél indoklás nélkül felbonthatja az ideiglenes szerződést. A bérezése az első hónapban hatszáz dollár lenne, ha tovább marad, ez hatszáznyolcvanra nő. Az első év végeztével kérhet fizetésemelést. A munkaruha pedig... nos, meg kell értenie, hogy bár semmiféle erotikus szolgáltatásban nem kell részt vennie, a hely arculatát őriznünk kell. Ennélfogva a munkaruha egy rövid szoknyából, magassarkú csizmából és mélyen dekoltált topból áll. Remélem, ez nem okoz gondot.

*A munkarenden kissé elgondolkoztam, hogy melyik is lenne a legjobb. Este a kölykök feje már nem fog és így nem is tudnék tanítani, de nappal meg Én nem tudnék pihenni. Bár ez a legkevesebb, és már meg is hoztam a döntésem, miközben érdeklődve hallgattam a további tudni valót. A mosolyom kissé megcsappant, mikor a szoknyához ért a férfi és körbe tekintette, hogy mégis mennyire rövid az a rövid. De egyik felszolgálónak sem volt kint a hátsója, így némileg megkönnyebbültem. *
- Ami a munkaruhát illeti, az megoldható. *Nem sok ugyan, de nekem is akadt rövid szoknyám. Bár azokat is csak a Holdon vettem fel miközben táncom volt. Már gondolat is mosolygásra késztetett, hogy Paul mit fog szólni, ha abban a göncben indulok el holnap. *
- Hatszáz plusz a borra való? *Vontam fel a szemöldököm. Bár nem ismertem a helyet, így erről fogalmam sem lehetett, hogy mennyi.*
- Holnap jövök kezdeni, és az esti műszakot választanám. Ha már felkínálta a lehetőséget… * Mosolyodtam el kedvesen. Nem sűrűn adtak választási lehetőséget, de most ennek kimondottan örültem. *

Elmosolyodtam a nő rámenősségén.
- Hatszáz, plusz a borravaló, igen. Utazási költségtérítés nem jár, de a munkaruhát adott esetben biztosítjuk. Ha rám hallgat, nagyon kihívóan öltözködik. Úgy több borravalót adnak.
Felálltam, és a pult alól szerződést vettem elő. mindig tartottunk itt néhányat. Sztenderd kötelességvállalás volt a következő egy hónapra. A nő orra alá dugtam a papírvékony, érintőképernyős számítógépet és a tollat hozzá.
- Itt írja alá.
Persze ez a dokumentum el fog tűnni. Minden nyom semmivé lesz, ami bizonyítaná, hogy a nő valaha is itt járt. Holnap új életet kezd. A legdrágább portékám lesz odalent, a pincében...

*A tanácsára csak megingattam a fejem egy mosoly kíséretében. Mielőtt válaszoltam volna bele ittam az üdítőmbe.*
- Ha nem haragszik, akkor inkább nem hallgatok ez esetben Önre. *Bár… ha megharagszik, akkor sem. Így is elég kihívó, már amit elvár, ha még ezt is kihívóbbá akarnám tenni, egyszerűbb volna nem felöltözni, csak fehérneműben megjelenni. Elvettem a dokumentumot és átolvastam gyorsan, hogy nincs-e benne valami buktató. Ha nem találtam, akkor csak bólintottam. *
- De ez egy… hol az én példányom? * Néztem a férfire kérdőn, még mielőtt bármit is tettem volna a szerződéssel azon kívül persze, hogy letettem a pultra.*

Elmosolyodtam és a homlokomra csaptam.
- Hát persze, az ön példánya... Itt is van.
Elővettem egy másik kis szerkezetet, és letettem az első mellé. Mindkettőt alá kellett írnia mindkettőnknek. Ő elvisz egyet, én megtartok egy másikat. Ez elvileg védi őt. De hiába visz haza egy szerződést, attól én még hazudhatom, hogy nem jött be dolgozni, amikor keresni kezdik... Arról nem is beszélve, hogy "Miért írtam volna alá, miért hagyok nyomot, ha el akarom rabolni?". Már ami a Rendfenntartókat illeti.
- A ruházkodást, ha a követelményeket teljesíti, önre bízom. Úgy sejtem, kegyednek még hosszú szoknyában és garbóban sem esne nehezére vonzónak lenni.

*Ahogy a férfi elém tolta a másiakt is, egy bocsánatkérő mosollyal tekintettem rá.*
- Sajnálom, csak eddig is ez volt a megszokás. Legalábbis ezt szoktam a meg a korábbi munkahelyeimen. Bár ott általában volt, két tanúnak is hely. De itt nem látom. Lehet, hogy másfajta szerződés. *Vontam meg könnyedén a vállaim, mikor dokumentumot váltottam.*
- Nem vagyok sem ügyvéd, sem diplomata. * Mosolyodtam fel a férfire amikor végeztem és átadtam neki a tollat.*
- Köszönöm a bókot uram és az üdítőt is. De most megyek. Holnap jövök, további kellemes estét. *S megfogtam a saját példányom és haza indultam. Ragyás valószínűleg észrevette és jött is utánam. Haza fele azon gondolkodtam, hogy Paul mennyire fog örülni annak, hogy dolgozom. Bár ezzel nem hittem magam sem, hogy van baja. Inkább gondoltam úgy, hogy az éjszakai műszakba fog bele kötni.*

***Másnap***

*Nem volt a legjobb éjszakám és a nappalom sem. Zavart a tegnap esti vita és az is, hogy Paul ilyen rosszul fogadta. Megértettem Őt is valahol, de tudtam, hogy nem lesz semmi baj. S végül még annak a kérésemnek is engedélyt adott, hogy eljöjjek egyedül. Bár ebben azért nem voltam biztos, de az ide vezető utón nem láttam semmi furcsát. Éreztem, hogy követnek ugyan. De ezt elcsitítottam azzal, hogy most mentem el valahova először egyedül és félek.
*Az épülethez érve vettem egy nagy levegőt, majd beléptem. A pulthoz sétálva, mosolyogva köszöntöttem ugyan azt a férfit, aki tegnap is itt volt. Míg vártam, hogy szóljon a főnökének vagy elmondja, hogy mi a dolgom, levettem a hosszú fekete kabátom és a karomra fektettem. Alatta az öltözékem kissé feszülté tett és egy pillanatra le is hunytam a szemem. Combközépig érő fehér szoknya volt rajtam, mely nem feszült a lábaimnak. Mi sem mutathatta volna jobban, hogy ez bizony egy táncszoknya, amit arra terveztek, hogy aki viseli pörögjön benne. A felsőm nem ennek a felsője volt. Hanem egy lezser, vörös selyem felső melyet a nyakamba kellett megkötni és a dekoltázsa sem feszült a melleimnek. Mindössze lazán lógott felette. A hátamon viszont már szűk volt az anyag, ami a csípőmnél megkötött szalagnak volt köszönhető. Ami leért a szoknyám aljáig. Lábaimon viszont ott volt a fekete, magas sarkú csizmám, mint az előző nap. Harisnya nem volt rajtam. Nem szerettem és szükségem sem volt rá. Hajam pedig egy copfba volt fogva a fejemen, hogy ne zavarjon a kiszolgálásban. Senki nem szereti, ha hajat talál az italába. Ékszer és smink viszont nem volt rajtam. Bár mosolyogtam, de lehetet érezni rajtam a feszültséget és Paul szavai miatt némi kételyt a tekintetemben miközben felmértem a környezetem reakcióit, hogy mégis mire számítsak. *

//Folytatás: Iroda//

Némi gyanakvást véltem felfedezni a nőstény részéről, de ezzel nem foglalkoztam. A gyanakvása nem fog segíteni rajta...
A szerződés érvényesítése után a nő távozott, én pedig visszavonultam az irodámba. Átprogramoztam a kamerákat, hogy másnap, az érkezése időpontja előtti és az azt követő néhány órában szimuláljanak üzemzavart. Ebbe persze egy nyomozás során beleköthetnek, de hát a gyanú bizonyíték nélkül kevés, nagyon kevés...

Másnap

(Folytatás az Irodában)