Bokszok/Asztalok

-Tudod ki a sablonos... - jegyzi meg halkan, annyira azonban nem bátor, hogy fogva tartója felé is forduljon, amikor ezt kimondja. Ha valakire rá merne nézni, az amúgy is inkább a másik oldalán lévő lány lenne, de fogalma sincs, mit kapna azért, ha bámulni kezdené a bandafőnök nőjét, úgyhogy inkább csak mered maga elé, és vagy hússzor megfogadja, hogy mostantól csak személyesen ismerkedik...hacsak nem találja meg valahol annak a dokinéni játszó színésznőnek az Email címét.
-A területeden... - ismétli. - Fasza...nem vagy túl öreg már ahhoz, hogy maffiásat játssz? Én egész biztosan, szóval ha nem bánod...
Megpróbál felállni, de aztán van egy olyan érzése, hogy bánja, és inkább visszahuppan a hátsójára.
-Na jó...ha ezzel el tudom érni, hogy leszállj rólam, rendben, megpróbálom. De most szólok, nem tudok behatolni az agyába, vagy ilyesmi, ha nem gondol épp arra, amiről tudni akarsz, velem nem mész semmire. Egyébként meg ne aggódj, nem jövök be a csajodnak... - teszi még hozzá egy csalódott sóhaj kíséretében.

Először szúrósan néztem a srácra, aztán hangosan felnevettem.
- Jó lesz, ha megtanulom, hogy hogyan vigyázzak a gondolataimra a jelenlétedben!
Aztán ismét elkomolyodtam, ahogy a tanácsait, vagy a kioktatását??? Hallgattam, majd megcsóváltam a fejem.
- Ahhoz képest, hogy nem vagy egy nagy bunyós, eléggé felvágták a nyelved, csak vigyázz, hogy ezt nehogy szó szerint is megtegye valaki. Én eléggé béketűrő fajta vagyok és nem is az öklömmel keresem a kenyerem, de ezen a környéken mással azért ne akarj verbális szópengézést végezni, mert esetleg nem értik a tréfát. Nem vagyok maffivezér, csak szeretek jól informált lenni. Ebből élek és még jó pár kiskölyök, akiknek ezzel jut étel a szájába, és nem apuci, vagy anyuci tartja el őket, amíg ők lógatják a lábukat. – nézek rá és kissé élesebbé válik a hangom, főleg mikor megpróbál elmenni.
Szerencsére azért meggondolja magát hamar és egyrészt visszaül, másrészt meglepőd módon szinte azonnal belemegy az üzletbe, amire nekem is azonnal felvidul a képem.
- Ó! Ez remek! Akkor holnap megejtjük a látogatást a szimatnál! – ütök a vállára jókedvűen. – És csak megnyugtatásul közlöm, hogy Arkangyal nem a csajom, ő szabad ember, így nyugodtan rámozdulhatsz, ha neki nincs ellenére.
- Tényleg? – nézek a lányra, hogy nem téved-e Luke, de ezt igazán rájuk bízom.
- Nem kérsz inni valamit? És remélem bírod a kissé kényelmetlen matracot, mert erre az éjszakára vendégül látunk, ha nem bánod.
Igaz, ha bánja, akkor is.

-Miattam igazán ne fáradj, ha nagyon kényelmetlen, inkább haza megyek - ajánlja fel még egyszer utoljára, aztán csalódottan sóhajt, mikor nem fogadják el nagylelkű ajánlatát. - Hát jó...amúgy tényleg ne próbálkozz, attól csak rosszabb lesz.
Hogy felvágták volna a nyelvét...az egy érdekes szófordulat, és egy pillanatra eszébe is jut a zsebében lapuló "lámpa", ami talán hasznos is lehetne, most, hogy ilyen közel vannak hozzá, de valamiért az az érzése, hogy nem akarja bántani őket, és élete végéig valami lyukban tengődni kettős gyilkosságért, ezért inkább csak csendben tűr mindent, bár amikor másodszorra is a vállához ér, már felvont szemöldökkel, fintorogva sandít oda.
-Majd megpróbálom észben tartani. És amúgy ja, tényleg nem vagyok az esete.
Szomorúan a zsebébe nyúl, és előkotorja belőle az apró ajándékdobozkát, miben a kis holo kocka lapul, és átnyújtja Arkangyalnak. - Tessék...ha már nem randizunk, legalább kiderül, hogy tényleg túl giccses-e.
Az utolsó ajánlatra csak a fejét rázza. Akkor sem inna, ha nem a Marson lenne, és mivel hallja, hogy valójában senkit sem érdekel, hogy de, nagyon is bánja, hogy velük kell aludnia, ezért válasz helyett hátradönti a fejét, és a plafonra mered.
~Nem hiszem el...ezek elérték, hogy azt kívánjam, bár itt lenne velem valamelyik Jedi mániás űrbunkó unokatesóm. az eszem megáll.~

Egész jól tűrte az egrecíroztatást a srác, ami részben jó volt, részben nem, hiszen ebből is leszűrhettem, hogy nem az az agresszív fajta, de most igazából erre nem is volt szükség.
Tegye meg, amire kérem és aztán békében elvállnak útjaink és mehet vissza a számítógépe mögé, hogy elbújjon a világ és a saját problémái elől.
Meglepődtem, mikor az előzmények ellenére átnyújtotta az ajándékot Arkangyalnak, aki szintén nagyot nézett, de végül mosolyogva vette át a kis dobozt, és a fiú kérdésére csak megrázta a fejét.
- Nagyon gáláns vagy. – vigyorogtam rá. – Azért kicsit sajnálom, hogy meg kellett zavarnom ezt a románcot.
Luke fejrázását elértettem, így igaz, hogy italt sem kapott, de gondoltam ezek szerint az alvással sincs kifogása, bár azért gyanakodva néztem rá, hiszen nagy valószínűséggel megint csak olvasott a gondolataimban.
- Rendben, akkor talán mehetünk is. Gondolom te is hamar túl akarsz esni a dolgon, hogy megszabadulj tőlünk, így ígérem nem fogom húzni az időt. Holnap reggel összerántok pár srácot, hogy hatásosan látogassuk meg a magánzsarut, te meg addig felvilágosítasz, hogy hogyan működsz itt. – bökök a homlokára. – Mert nem ártana tudnom, hogy kell-e valami ráhatás a fickóra.
Most már felálltam és pénzt dobtam az asztalra, majd az ajtó felé indultam, remélve hogy követ, a sort a helyettesem zárta.

Furcsa dolog a saját békés természetéről hallani, miközben azt fontolgatja, vajon ezen a szűk helyen tudna-e elég lendületet gyűjteni ahhoz, hogy levágja a manus fejét a fénykardjával, és elszaladjon, mielőtt a csaj magához térne a sokkból, de mivel nem teszi meg, végül be kell látnia, hogy lehet valami abban, hogy nem egy erőszaki.
~Gáláns? Már megint ez a marslakó szleng. Áh, mindegy...Mellesleg, még jó, hogy oda adtam, sokra nem tudnám használni azt a virágot, nekem nem illene a szobámba, a következő randiig 3014-ben pedig ötször elhagyom, és egyébként is elég morbid dolog lenne ezt adni valaki másnak ezek után...a rossz emlékeke...már persze, ha túlélem ezt a napot.~
-Ó, miattam igazán ne érezd úgy, hogy maradnod kell. Szívesen elcsevegek vele egyedül..megnézhetnénk egy filmet, integetnénk a felszálló űrhajóknak, ha már ott vagyunk be is pattanhatnék egybe, és akkor integethetne annak is, tök romantikus lenne...jól van na, befejeztem.
A gondolatolvasás dumára...vagyis gondolatra először nem akar reagálni semmit, de amikor Paul felhozza, hogy elmagyarázhatná, hogy is működik ez a képessége, jobbnak látja, ha inkább belekezd most.
-Először is, ne hívd gondolatolvasásnak, utálom. Így úgy hangzik, mintha lenne választásom. Jobb kifejezés híján "hallom" amit gondolnak 5 méteres körzeten belül, mindenkit, MINDIG. Viszont ja, ha nem épp arra gondol, amit szeretnél, velem sem mész sokra.
~Ha pedig a birodalmi indulót kezdi el játszani a fejében végtelenítve, tuti le fogok vágni valakit.~
Aztán jobb híján követi a két gengszter maffiózót, ahova vezetik őt, egyenlőre ugyanis nem lát rendőrt a környéken, aki segíthetne rajta.
~Előbb utóbb csak felbukkan egy ugye? Ugye???~

//Folytatás: gyárnegyed//

Miután eljöttem Anastasia-tól és elolvastam a kezembe nyomott dossziét, benne az öccséről eddig összeszedett információval, neki is láttam a kutakodásnak.
Abban igaza volt a Protektor asszonynak, hogy az én módszeremmel hatékonyabban jutottam előbbre az ügyben, mint a hivatalos rendőrség, hiszen engem nem kötött semmilyen szabály, vagy erkölcsi aggály.
Persze a dolog elég régen történt ahhoz, hogy mélyre kelljen nyúlni az információkért, de abban biztos voltam, hogy a kikötőben és a környékén jutok a legtöbb hírhez, mert az nyilvánvaló volt, hogy a srác megpattant erről a bolygóról annak idején.
Egy szónak is száz a vége, végül arra jutottam, hogy egy kalózhajóra szegődhetett, vagy önszántából, vagy nem. Megkeresve pár régi kalózt, akik maguktól is jó útra tértek, kaptam pár fülest, hogy egy Rhoden nevű tagnak lehet valami köze, vagy valami infója a dologról, még az is lehet, hogy Franko-t takarja az álnév. erről kellett megbizonyosodnom és ehhez szeretett bolygómra a Marsra kellett visszautazni.
Mivel úgy hallottam, hogy embereket toboroz a hajójára itt volt a jó alkalom, hogy a közelébe férkőzzek, így most itt vagyok, hogy, mint leendő matróz jelentkezzem.
- Mond csak haver? Itt keres valaki legénységet? - léptem a csaposhoz, aki végigmérve végül egy fickóhoz irányított az egyik boxban.
- Te keresel embereket a hajósra? - léptem oda hozzá.

-Fegyvered van?
-Igen!
-Olvasni tudsz?
-...nem.
-Család?
-Nincs.
-Üdv a fedélzeten!
Franko-nak jó napja van, ez a pancser már a harmadik, vállalkozó szellemű naplopó, aki hozzá szegődik némi kaland, és könnyű pénz reményében, s már a szemén látszik, hogy tökéletes a feladatra, hisz ha a kapitánya azt mondja neki, aki előre rohan, azé lesz a legtöbb zsákmány, meg is teszi...Áldott legyen az úr a hülyékért.
~Mondjuk, lassan nem ártana valami értelmesebb embert is felvenni, kezd gázos lenni, hogy én bütykölök mindent, repülés közben is.~
Ekkor azonban félbeszakítja valaki gondolatmenetét, ő pedig nyomban végigméri az új jövevényt.
-Igen én,de ha rakodófiú szeretnél lenni, sajnos pont most telt be a létszám. - Jelenti ki szigorúan. - Viszont, ha ismersz valakit, akit nem hoznak zavarba a plazmahajtóművek, azt küld hozzám nyugodtan.

Kicsit meglepett a fogadtatás, de hamar összeszedtem magam és úgy tettem, mint aki nagyon elgondolkozott az ajánlaton.
- Az igaz, hogy jelentkezni akartam, de nem éppen rakodó munkásnak. Viszont meg kell vallanom őszintén a plazmahajtómű, nem az én világom, bár lehet, nem adnának el belőle, de én inkább a fegyverekben vagyok otthon. - ültem le vele szemben, miközben alaposan szemügyre vettem, hogy látok-e valami ismerős vonást, amiből legalább gyaníthatom, hogy jó nyomon járok. Egyelőre nem volt szembeszökő dolog, ami segített volna.
- Gondoltam nem árt egy ilyen ember sem a fedélzeten, hiszen veszélyes odakinn hajózni. - intek felfelé.

Összevont szemöldökkel kezdi fürkészni Jimmy tekintetét. Van benne valami...nem tudná pontosan megmondani mi az, amit az előbb észlelt, ahogy azt sem, hogy az jó-e neki, vagy rossz, csak abban biztos, hogy jobb lesz odafigyelni rá.
-Ártani valóban sosem árt - jegyzi meg elgondolkodva, s közben álla alatt az élén táncoltatja söröskorsóját - az viszont más kérdés, hogy mit engedhetek meg magamnak, és hiszi vagy sem, egy egyszerű gabonaszállítónak bizony nincs pénze magánhadseregre, és hála az égnek szükségem sincs rá az esetek többségében. Ha meg mégis, nekem sem idegen a fegyver.
~Ez a fickó...megvan mi a bajom vele, túl értelmes. Nem feltétlen hátrány, de azért jó lesz vigyázni vele.~
-De véletlenül ismerek pár embert, akiknek a hasznára lehetne, ha gondolja, és összefutok velük, szívese megemlítem a nevét...ami ugye?

- Ááá! Gabonaszállító? - vigyorogtam rá vagányul, amiből láthatta, hogy mennyire hittem el neki. - Bocsásson meg nekem, de egészen másra gondoltam, mikor megláttam a választékot az felveendő emberekből. - intettem a másik asztalnál vidáman iszogató alakok felé. akiknek minden jóérzésű ember kiosztana alapból százhúsz év szigorítottat. - És egyébként sem beszéltünk még a bérezésről, így nem tudhatja, hogy meg tud-e fizetni vagy sem. - néztem a szemébe figyelmesen. - És azt sem, hogy mennyire vágyom rá, hogy minél előbb egy hajó fedélzetén legyek, innen messze. Tudja nehezen viselem a szárazföldet. - jegyzetem meg, bár inkább fordítva igaz, soha nem csíptem az űrben bolyongást. - Talán mégis érdemes lenne megfontolnia az ajánlatomat, mert ha nem az "Roppant Kellemetlen" lenne. - vigyorogtam rá.

Felvonja a szemöldökét, hátra azonban nem tekint, részben mert pontosan tudja, kik ülnek ott, és akinek van füle, annak is lehet egy elképzelése, másrészt azt rögtön kiszúrta, hogy Jimmy-nek nem érdemes hátat fordítani, úgyhogy nem is teszi.
-Nem egészen értem mire céloz - vonja meg a vállait mosolyogva - lehet régimódi vagyok, de a gabona kirakodását szeretem parasztokra bízni. Ész nem kell sok hozzá, ha pedig valaki olyan választékosan használja a 3 vagy több szótagból álló szavakat, mint például maga, az sajnos nekem megfizethetetlen.
Hajója igazi nevének hallatán szeme egy röpke pillanatra összeszűkül, és még inkább gyanakodva kezdi fürkészni ennek a manusnak az arcát.
-Szóval...forró a lábad alatt talaj mi? - Kérdi elgondolkodva. - De sajnos, tényleg nincs szükségem több izomagyra. Egy jó mechanikusért a fél karom odaadnám, egy tűrhetőt meg akár meg is fizetnék, de ennyi. Viszont, ha nagyon utazni akar, van az a pénz, amiért elvisszük.

Nagyon úgy nézett ki, hogy a férfit nem ejtették a fejére és eléggé gyanakvó ahhoz, hogy ne akarjon a hajójára engedni, bár igazából semmi rosszat nem akartam neki, már ha ő a keresett személy, mert, ha nem…….hát akkor egészen más a helyzet.
Így sem hiszem, hogy Anastasia repesne örömében, ha közölném vele, hogy a gyanúm szerint a kedves öcsikéje egy kalóz. Inkább jobb, ha biztosra megyek.
Láttam a halvány reakcióját a hajó nevének említésére, bár, ha nem lettem volna rá kihegyezve, akkor talán észre sem veszem.
Azon filóztam miközben a kérdését hallgattam, hogy vajon mennyit is mondhatnék el neki. Nem hiszem, hogyha azonnal letámadnám a nővérkéje üzenetével, akkor ne pattanna fel és húzna el az űrbe, hiszen eddig sem lihegett a nyakán, miért pont most gondolná meg magát.
Talán még várnom kéne vele, talán még tapógatóznom kellene, de ahhoz mégis csak vele kéne tartanom.
- Valamennyire értek a gépekhez is, de ennyi, de akkor mond meg, hogy mennyiért vennél fel a hajódra, ha az lenne a helyzet, amit mondasz?

-Valamennyire - ismétli utána elmélázva - ha meg gáz van, legfeljebb eltoljuk az első szervizig, nem igaz? - Kérdi gúnyos hangon, de aztán legyint, és egy slukkra elpusztítja söre maradékát, igaz amilyen kevés maradt a korsó alján, akár ott is hagyhatta volna.
-A tarifa ötszáz, ha csendben maradsz, és ülsz a "szobádban" egész úton, ezer, ha körül is akarsz nézni, és kétezer, ha segíteni is akarsz az üzemeltetésben. A hetes hangárban töltik fel épp a "Serenity"-t, legyél ott egy óra múlva, vagy nincs üzlet.
A korsót lecsapja az asztalra, majd füttyent egyet, mire a mögötte lévő csürhe vele együtt áll fel az asztaltól.
-Ó, és előlegként elfogadjuk a meghívásodat. Akkor a hangárban találkozunk.
Ezzel magadra hagynak a számlával együtt, és a hangárba érve valóban elkezdik feltölteni a hajót, tényleg gabonával. Pontosabban, hárman ezt csinálják, "Rhodan" pedig a pisztolyával a kezében sétálgat, s várja, hogy elkészüljenek végre.
-Húzzatok bele, a végén még éhen marad a sok holdkóros, arról nem is beszélve, hogy lekéssük a Jacht-ot!

Az, hogy nem vevő a minimális műszaki tapasztalatomra, az valahogy nem lep meg, így már csak abban bízhatok, hogy utasként feljutok a hajóra, hogy aztán kicsit kutakodjak ott.
Valószínűleg lesz alkalmam, majd valahogy bejutni a kabinjába és ott körülnézni egy kicsit. Az ilyen fickók, akik az életüket az űrben, a hajójukon töltik, feltehetően minden személyes dolgot is ott őriznek. Ráadásul eszébe sem jutna, hogy engem ilyesmi érdekelhet.
- Rendben, akkor a hajónál találkozunk. - biccentettem, majd magamba fojtva a dühömet néztem, ahogy elsétál a bandájával együtt és a nyakamban hagyja a számlát fizetéssel együtt. Még jó, hogy Anastasia fedezi a költségeimet.

Összekapartam pár dolgot egy zsákba és a megbeszélt egy óra múlva megjelentem a kikötőben, a hajónál, persze előtte még nézelődtem egy kicsit, de egyelőre nem láttam semmi gyanúsat, ha csak azt nem, hogy Rhodan pisztollyal a kezében irányítja a rakodást, ami azért nem mindennapos, még itt sem.
- Itt vagyok. - sétáltam aztán elé. - Valaki megmutatja a kabinomat? Nehogy véletlenül eltévedjek és aztán a végén többet kelljen fizetnem: - mondtam kissé gúnyos felhanggal. - Aztán meg az sem ártana, ha tudnám végül is merre megyünk?

Az utas érkezésére felpattan a ládáról, amit eddig ülőalkalmatosságként hasznosított újra, és Jimmy-hez lép, majd felé nyújtja azt a tenyerét, amiben nincs fegyver.
-Előbb járulj hozzá nagylelkűen az útiköltséghez. Utálok bizalmatlan lenni, de könnyen lehet, hogy fél úton tankolni is kell majd.
Ha megkapja a pénzt, magához inti az egyik véznább trógerét, majd egy kiképzőtiszt lágy duruzsoló hangján utasítja őt:
-Mutasd őfelségének a lakosztályát, és gondoskodj róla, hogy megkapjon mindent, amire szüksége van, már ha víz kell neki, vagy a mosdó.
Arra kérdésre, hogy merre mennek kissé tanácstalanul méri végig a férfit, de aztán megvonja a vállait, és felfelé mutat a fegyver csövével.
-Ha nincs jobb ötleted, akkor először abba az irányba gondoltam, majd a Phobos-nál balra fordulunk, onnan pedig egyenesen előre, és ha nem k>#t@m el sebesség számítást, a holdon leszünk, mielőtt az a Föld mögé kerülne.
A suhanc a szobájába vezeti Jimmy-t, "Rhodan" pedig megragad egy ládát, és az embereinél jóval nagyobb vitalitással cipeli fel a raktérbe.
-Húzzatok bele! Ha lemegy a nap, kerülgethetem ezt a sárgolyót is!!!
Jimmy a szobájából nem lehet benne biztos, de mintha még lövéseket is hallana. Az viszont tuti, hogy a hangosbemondón keresztül néhány perccel később már a kapitány hangja szól hozzá.
-Felszálláshoz készülj!

//Folytatás: ITT //