Dareios Noxian lakása

A lakás kialakítása egyszerű, és nyers. Fehér falak, világos laminált, parketta mintás padló. A bejárattól közvetlenül balra a WC utána lévő ajtóban a zuhany és a kézmosó. Jobbra beépített szekrény. A ki hal után egy nagyobb nappali, benne egy kihúzható fotelágy. A fotel 3 személyes. Szembe vele egy TV. A szoba végétől alig 1 méterre egy pult, a fal tövében szintén. A két pultsor közt, ami keresztbe átéri a lakást, van maga a konyha. Az ablak alatt közvetlenül a tűzhely, jobb sarokban a hűtő, baloldalt a pultsor végig ér, ezzel lényegében egy U alakot képezve.

Amennyire rég vezettem olyan gyorsan vissza is rázódtam a dologba. Az újépítésű épület mélygarázsába leparkoltam a kocsit.
-Megjöttünk.
Szóltam Mirandának, kiszálltam a kocsiból,. miután ő is így tett, bezártam a járgányt és vissza adtam neki a kulcsot. A lifthez sétáltunk, és miután megjött felmentünk az emeletre, ott a folyosókon kacskaringózva végül megérkeztünk. A falon csak egy szám volt, kicsivel arrébb pedig egy apró fekete négyzet. Odabiggyesztettem a hüvelykujjamat. Egy halk pisszegés és a fel egy kicsit besüllyedt így kimutatva az ajtó körvonalát és oldalra lecsúszott a falba. Intettem a lánynak hogy menjen csak előre. Bent két nagyobb bőrönd volt a fotelágynak támasztva. Minden érintetlenül és ami az egész épületben érezhető volt az az új-szag. Kis festék kis hígító.
-Érezd magad otthon.

*Valahol megnyugtató volt, hogy épségben „haza” értünk. Még ha nem is nagyon tudtam, hogy merre megyünk. Dareiost néztem, de nem láttam semmit. Csak meredtem rá, vagyis inkább magam elé. Kiszállva a kocsiból, egy pillanatra elbizonytalanodtam, de végül a kulcsaimat visszakapva indultam meg a férfi után. Ha bántani akar, akkor már úgy is mindegy. De muszáj volt helyre tennem magam, valahogy…
Felérve körbe sem tekintettem, csak bólintottam a férfi szavaira. Először az ablak volt az amit megtaláltam a tekintetemmel, aztán már mást kerestem.*
- A fürdő… muszáj lemosnom magamról. * A hó hatásos volt, de még mindig nem éreztem úgy, hogy megszabadultam volna a vérétől. Bár érdekes lesz ezt megtennem, hisz se ruha, se törölköző se semmi nálam. S egy kézmosás aligha segíthet.*
- A tükröt… takard le kérlek… * Jutott eszembe valami más is.*

-A fürdő....
Benyitottam a WC-re. A csésze alig ha szolgált volna kádként. Rá lehet ülni, bele is de az kellemetlen lenne. Rámutattam a második ajtóra.
-Az lesz az. Mindjárt keresek törülközőt...Meg valami ruhát...
Beljebb totyogtam és az egyik bőröndöt elfektettem. Aztán megtorpantam a kérésén. Vállam fölött hátra pillantottam.
-Szerintem még be van csomagolva... Nem emlékszem hogy leszedtem volna róla a védő csomagolást.
A bőröndöt oldalt kicipzároztam és felnyitottam. Beletúrtam és kivettem egy törülközőt. Kutakodás közben találtam egy elnyűttebb hétköznapi trikót és egy talán már kinőtt gyakorló nadrágot. Térde kicsit kopott volt a kúszás, mászástól. A ruha pakkot Mira kezébe nyomtam, vagy ha már bement a fürdőbe bekopogtam, hogy oda adassam neki.

- Rendben. Köszönöm. * Fontam magam köré a kezeimet még mindig üveges tekintettel. De az már haladásnak bizonyult, hogy tudtam gondolkodni. Nem rossz… már meghallatta az értelmi szintem a 3 évet. Csodás Miranda… Arra, hogy nem tudta, csak összevontam a szemöldököm. De ha nem, hát istenem azt a fél pillanatot még Én is kibírom, még letakarom valamivel. Megvártam a ruhát, hisz azért annyira sürgető nem volt. Az, hogy a trikó óriási rám, és a válla eléggé lent lesz. Fel sem fogtam…*
- Köszönöm… * S már ott sem voltam. Ezt egy engedélynek vettem és beviharozva a mellékhelységbe már rángattam is le magamról a hótól vizes cuccaim. Kiterítettem valahova… akárhova, csak száradjon. Aztán már benne is voltam a kádban a zuhany rózsát magamra irányítva. Hideg vízzel… Térdeim felhúztam és nem tudom meddig ültem így, de a végére már vacogtak a fogaim. Mikor kellően magamhoz tértem, a vizet elzárva felöltöztem. A trikó annyira le ért, hogy a váll része takarta csak a kebleim. Annak is a nagy részét szabadon hagyva. Így egy-egy gyors mozdulattal megkötöttem vállban, hogy ne legyen olyan nagy. Vagy legalábbis takarjon. Fehér nemű, nadrág és már a hajam betekerve léptem ki libabőrösen. A karjaim simogatva, hogy melegedjek egy kicsit.*
- Köszönöm és sajnálom Dareios. Nem akartam neked esni… csak elvesztettem a fejem.* Toporogtam egyhelyben szemeim lesütve.*

Míg Mira fürdött, vagy isten tudja mit művelt ennyi ideig, addig én nekilátta a fontosabb holmik kipakolásának. A hűtő bőröndből lekezdtem átpakolászni a hűtőbe az ételt. Néhány mirelit kezdett engedni. Az egyik zöldség keverék már teljese felengedett, így azt be se raktam már a fagyasztóba. Miután az élelmiszert elrendeztem kerestem egy edényt, abba beleöntöttem és lefedtem, hogy párolódjon a zöldség, egy másik edénybe pedig csináltam egy adag rizst. Épp ráütöttem 2 tojást mikor Mira előlépett a fürdőből. Ráfújtam egyet az edényre, kavartam rajta kettőt és tojás meg is sült... Elzártam a tűzhelyet. Amit furcsa tűzhelynek hívni tekintve, hogy elektromos, de hát... Ez van. Lefedtem és kisétáltam a pult mögül. Sajnálkozását hallva csak bátorítóan mosolyogtam és közelebb lépdeltem hozzá.
-Semmi gond, remélem már jobban vagy.
Közelebb érve láttam, hogy libabőrös, és szinte sugározta a hideget.
-Basszus, nincs a fürdőben meleg víz? Na leszólok a gépházba, ez így nem állapot...
Azzal le is kaptam magamról a hosszú ujjú felsőm és neki adtam.
-Mindjárt kész a kaja is.
Levettem a telefont a falról és pötyögni kezdtem a házmester számát.

- Nos… a körülményekhez képest igen, jól vagyok. Bár nem emlékszem, hogy hogyan kerültem ide. * Na csak most tekintettem körbe és bár megcsapta az orrom a kaja illata, de engem nem hatott meg, még ha a gyomrom mordult is egyet. De nem voltam éhes… nem éreztem. A felsőt elkaptam és már kezdtem volna bele bújni, de szavai megállítottak.*
- Nem vagyok éhes… * Na ekkor további szavait is felfogtam és gyorsan mellé léptem a kezem az övére rakva.*
- Várj… Mielőtt leszólsz, talán meg kéne nézni, hogy van-e vagy nincs. Mert nem tudom… nem használtam. Még csak meg sem próbáltam. * Néztem komoran a szemeibe. Aztán vissza is kaptam a kezem és elkezdtem felvenni a pulcsiját. *
- Segítsek valamit? * Biccentettem a konyha felé, hisz nem tudtam, hogy mit akar csinálni vagy épp mi volt készülődőben. Bár… rossz szakács voltam. De mindegy…*

-Megkértél, hogy hozzalak haza.
Világosítottam fel. A gyomra és az esze elég erősen ellent mondtak egymásnak. Felvontam a szemöldökömet és kételkedve néztem rá.
-Azt hallom...
Épp nyomtam volna a hívás gombot mikor megakadályozott benne. Először nem értettem, miért kéne megnéznem, hogy van e. Itt didereg nekem, akkor csak az lehet, hogy nincs. Vagy mint az eszme futtatásom közben kiderült azért didereg mert nem használt meleg vizet.
-Óh te...
Leraktam a telefont és nagyot sóhajtottam.
-Nem nagyon tudsz, inkább ülj le a kanapéra és készülj fel lelkileg, hogy enni fogsz. Rendben? Még azzal segítesz a legtöbbet. Nem akarom hogy rám romoljon.
Néztem rá nem leges választ nem tűrő kifejezéssel. Vissza indultam a konyhába, közben a magam módján gondoskodtam, hogy a fűtés fel legyen csavarva. Kevertem párat a zöldségen, némi szalonnát lepirítottam magamnak, közben megterítettem a szoba közepén lévő asztalra. Aztán mikor minden kész volt oda cipeltem.
-Vegyél.

- Oh… * Azért újra körbetekintettem, de semmi ismerős nem volt így visszanéztem Dareiosra.*
- És hol van az a „haza”? * Kérdeztem egy mosolyt erőltetve az ajkaimra. De a szemem nem mosolygott, így látványos volt, hogy ez csak a látszatért van.*
- Most mi van? Ha meleg víz alá állok semmi haszna nem lett volna, és még mindig bent kuksolnék és előbb vagy utóbb, de bejöttél volna. * Néztem zordan, hogy ezt meg végképp nem kívántam a hátam közepére sem. Az utasítására csak összevontam a szemöldököm.*
- Nem parancsolgathatsz nekem még akkor sem, ha a te lakásodon vagyunk. * Fixáltam le, miközben a kanapé felé vettem az irányt. Amin aztán minden lelkiismeret furdalás nélkül kucorodtam össze, míg meg nem érkezett. Na akkor felültem és végig néztem az asztalon. *
- Oké… egy kis zöldséget. De a többi rád vár. Nem vagyok éhes… * Szögeztem le és vettem egy adag zöldséget. A tojás, rizs meg a szalonna felőlem aztán ott állhat holnapig is. Nekem csak egy kis zöldség kellett, amiből ki is szolgáltam magam.*
- Köszönöm…

Kissé meglepett a kérdése. Fejből én se tudtam a pontos címet.
-Viktoria Queens Street..... nem tudom a házszámot fejből. De nálam vagyunk.
Hideg vízzel kapcsolatban csak egyetértően bólintottam és vissza siettem a konyhába, az ételért.
-Eszemben se volt... Örülök, hogy végre valaki elég önálló ahhoz, hogy ne az én parancsaimat lesse.
miután felszolgáltam az ételt csak elégedetten mosolyogtam, hogy legalább zöldség elpusztításában segédkezet kapok. Egy lágy mosollyal nyugtáztam a dolgot.
-Úgy látom téged elég meggyőzni.
Lehuppantam mellé és nekiláttam az ételnek.
-Szívesen, fogyaszd egészséggel.

- Szóval azt mondtam, hogy vigyél haza és Te felhoztál magadhoz? * Hangulat ide vagy oda, de ezen elnevettem magam, még ha nem is szívből jött.*
- Nos, igen… meggyőzni meg lehet, még ha nem is szokott ilyen könnyen menni. De parancsokkal még ennyire sem. *Mosolygok egyet aztán már csak várok, hogy a másik is hozzá lásson az ételhez és magam is így tettem.*
- Egyébként nem rossz lakás, legalábbis az enyémtől rendezettebbnek tűnik. De nem kell sokáig elviselned. Ezt megeszem, addig szárad a hajam és ha értem jön Gabe megyek is. És bízom benne, hogy ráér és nem taxival kell mennem. *Húztam el a számat és két falat között tovább csipogtam.*
- Egyébként meg, nem azt mondtad, hogy ritkán vagy eltávon? Akkor minek neked a lakás? * Igyekeztem oldani a feszültséget. DE mosoly ide vagy oda, belül még mindig nem tudtam lenyugodni még ha magam meg is tudtam emberelni. *

-A haza ott van ahol várnak.... na jó valójában, mondtad, hogy hozzám jöjjünk. A kocsi pedig lent parkol a -2-n.
Mutattam a talaj felé. Kezdtem kicsit úgy érezni, mintha egy emlékezet kiesős beteget ápolnék.
-Köszönöm, 2 napja kaptam.
Meséltem elégedetten a helyzetet. Szívtam már eleget bent. Rám fér egy kis magány is ilyen értelemben. Más értelemben kijut bőven.
-Maradhatsz még ha gondolod. Kaja is akad bőven. Állítólag ez kihúzható egy ággyá. De ha menni akarsz én nem tartalak fel.
Ettem pár falatot míg az eltáv szóba nem jött. Megrágtam és lenyeltem a falatot.
-Szolgálati, így nem kell folyton a laktanyában kuksolnom. Kell az újoncoknak a hely én meg megdolgoztam elég rendesen ezért a kecóért. Úgy érzem megérdemlem.
-Fázol még?

- Oookééé… ezt nehezen hiszem el magamról. De nincs okod hazudni, így elhiszem. * Vontam meg a vállaim könnyedén. Nem féltettem magam, ha a másik bármivel próbálkozna… nos… még mindig van két kezem. De nem úgy tűnt, mint aki azért hozott fel… szerencséjére. Szavaira azonban először elnevettem magam, aztán meg akartam fulladni a zöldségben.*
- Ööö… a kaja miatt nem aggódóm, én ennyi zöldséggel elvagyok két napig is. De ha aludni akarok egyedül így is elférek rajta. Kihúzni meg felesleges… nem feküdnék melléd, és ha te tennéd, akkor valószínűleg nem köszönnéd meg. * Pillantottam rá egy pillanatra és már a feltételezéstől is kellemetlenül éreztem magam, hogy valakivel együtt aludjak. *
- De még csak nem is ez… *Ki akartam találni valamit, amivel esetleg jól jövök ki a helyzetből, de csak sóhajtottam és megmaradtam a teljes igazságnál.*
- Nézd… jobban vagyok, de nem vagyok tökéletesen. Le kell vezetnem a feszültséget, vagy ki tudja mikor robbanok megint, és akkor épp ki lesz a közelembe. *Na itt viszont a tekintetem az arcára tévedt, ahol semmi nyoma nem volt semminek. A szemeim kikerekedtek és a kezeim is remegni kezdtek.*
- Az orrod… az arcod… nem látszik semmi. De Én… hogyan? Ez… * Hebegtem és a kanalam folyamatosan a tányérhoz koccant annyira remeget. De meg sem hallottam.*

Csöndesen, békésen nyammogtam, néha Néha Mirára pillantva magyarázkodása közben. Kérdése nem volt így szótlanul hallgattam. Egy mosoly nem sok, még annyit sem reagáltam. Legfeljebb csak bólintottam. A sűrű oda pillantásokkal igyekeztem jelezni, hogy azért figyelek rá. Elvégre illik, ha hozzád beszélnek.
-Állítólag kihúzva kényelmesebbek, de ahogy érzed.
Vontam vállat és ahogy befejeztem az evést leraktam a tányért az asztalra.
-Meg sem fordult a fejemben, hogy egy nap kétszer fetrengjek veled. Annyira nem vagy jó...
Hecceltem kicsit mosolyogva. Szipogtam egyet, pusztán csak a tudat, hogy betörte az orrom késztetett rá. A beszélgetés ettől kezdve elég érdekes fordulatot vett. Ahogy hallgattam csak megsimítottam az orrom, onnan pedig arcomat. Csak meredtem előre. A csörömpölésre felé fordultam. Nem tudtam hirtelen mit mondjak. Eddig még nem láttam viszont olyan információt amit bizalmasan osztottam meg vele.
-Nos... Szerintem maradjunk annyiban, hogy túl jó képű vagyok, ahhoz, hogy sebekkel elfedjem az arcomat.

- Ezek mindegyhogyan kényelmetlenek. * Még a saját kanapémon sem szerettem aludni. Mindig fájt másnap a hátam. Nem hiába a vendégeimnek passzolom le mindig. Legalább nem jönnek sűrűn.*
- A két kezed összeraknád, ha csak egy héten egyszer megtehetnéd. Vagy egyáltalán az életed során… * Na igen, a kesztyűt mindig felvettem és szélesen vigyorogtam hozzá. Hisz ez abszurdnak bizonyult. Nem hempergek senkivel és nem is fogok. A kitérő válaszára csak összeszaladt a szemöldököm.*
- Nem vagy mora… a metamorfok nem regnálódnak ilyen ütemben. *Ingattam tovább a fejem, ahogy tovább ötleteztem és mondhatni még az étvágyam is elment. Így a csörömpölés abba maradt mikor letettem a tálkát az asztalra.*
- Dareios… * Tekintettem kétségbe esetten rá. Nem értettem, nem tudtam hova tenni… egyszerűen csak néztem, hisz még a kérdésem sem tudtam befejezni tekintve, hogy nem biztos, hogy meg akartam tudni, hogy mi áll a dolog mögött.*

Behunyt szemmel egy hang nélkül kezdtem el nevetni a vissza szólásán. Nem akartam elárulni, hogy nem maga a vissza szólás volt ilyen vicces. Az is tetszett, de már más erők munkálkodtak azon, hogy ezen felderüljek.
~Életem során mi?.... Cila te nekem csak egy villanás leszel pár száz év múlva...
Mosolyogva vettem rá egy hosszabb pillantást aztán hátra dőltem a fotelba. Komorság húzódott arcomra. Ismét fellángolt bennem a harc, hogy elmondjam vagy sem. Találgatására csak elnézően mosolyogtam.
-Hm?
Fordultam kérdőn felé és belenéztem kétségbe esett szemeibe. Ha nem jön több válasz, vagy kérdés, akkor előre dőlök, hogy az üres tányéromat és a kiürült edényeket felkapjam és a mosogatóhoz vigyem. A maradékot elpakoltam az üres edényeket pedig elkezdtem bepakolni a mosogató gépbe egy szó nélkül.

*A nevetését nem tudtam hova rakni és nem is akartam, volt itt fontosabb is, mint holmi élcelődés. Bár azt furcsálltam, hogy nem szólt vissza, de mindegy.*
- Dar… emlékszem miért borultam ki és mennyire. Bár a kiborulásom utánira már kevésbé. De láttam, hogy mit tettem… ez… ennek nyomának kéne lennie… Hogy lehet az, hogy nincs? * Tettem fel egyértelműen a kérdést megint. S ha ennek ellenére el akart indulni, akkor bizony elkaptam a karját. Hogy válaszoljon és ne hagyjon így lógva a semmibe. Nos… segíthettem is volna. De ahhoz nem volt kedvem.*

Nagyot sóhajtottam a kérdéseken. Néhol rá néhol pedig másfelé pillantottam. Csak ültem kukán és belül vacilláltam. Mikor Mirára tekintettem fejem nem fordult felé csak a szemem sarkából kukucskáltam rá. Lendületet, vettem hogy felüljek. Már talpon voltam amikor elkapta a kezem. Fogása elég gyönge volt. Vissza fordultam elé. Először a kezére néztem, utána pedig a szemébe.
-Fáj a kezed, nem elég?
Biccentettem oldalra a fejem. Szemöldököm kicsit felkúszott és sejtelmesen mosolyogtam. Ekkor éreztem, hogy ez nem én vagyok. A mosoly lehervadt én pedig mélyet sóhajtottam. Leguggoltam. Kezemet kicsit elfordítottam de direkt a kezében hagytam a csuklómat. Nagy levegőt vettem és ráfújtam a kezére. A levegő amit fújtam kellemesen langyos volt. Úgy maradtam ahogy voltam és a szemébe nézve vártam a reakcióját, vajon mit szól, hogy a kezébe kezd visszatérni az élet, az erő és a fájdalomnak lassan már csak a fakó emléke marad.

- Nem érdekel a kezem Dareios. Volt már rosszabb is… * Hát persze. Hisz nem ez az első alkalom, hogy ilyen történt. Egyelőre még ez volt a legjobb, ami történt velük. Csak fájt, de nem annyira, hogy ne tudjam leküzdeni. Néztem a hezitáló férfit és kissé megrándultam, ahogy leguggolt elém. Néztem az arcát, néztem, ahogy nem ért hozzám. Nem ért hozzám, egyszerűen csak nem vonta el magát, hogy elérje a célját. Ahogy rám fújt összevontam a tekintetem a meleg levegőt érezve. De aztán már vissza is kaptam a tekintetem a másikra, és vártam. Némán vártam, hogy mondjon valamit. Erre… csak éreztem. Múlt a fájdalom én meg ösztönösen mozdítottam meg az ujjaim és ezzel fogtam a másik kezére. Na de itt jött a meghökkenés és magam elé kaptam a kezem, úgy mozgatva és nyomkodva mintha nem boldogított volna az elmúlt 28 év alatt is.*
- De ez… Hogyan? * Tekintettem a másikra még mindig értetlenül.*

*Tekintetemmel követtem a kezét. Kérdésére csak vállat vontam és belenéztem a szemeibe. Finoman megingattam a fejemet.
-Anyukámtól tanultam. Egy puszi gyógyír minden sebre.
Vigyorogtam rá és kacsintottam egyet. Azzal térdeimre támaszkodtam és lassan felemelkedtem. Már szedtem volna össze a mosatlant mikor bevillant, hogy egy egészséges embernek 2 keze van. Valójában csak egy kép villant be amint épp a másik ökle közelít a képemnek majd egy hangos reccsenés. Visszafordultam Mirahoz.
-Add a másikat. Vagy még mindig ragaszkodsz hozzá, hogy legyen nyoma a dolognak?
Ha felém tartja a kezét akkor ráfújok, most egy sima lehelet volt, hideg mint mindegyik más. De a gyógytó hatás nem marad el. Összepakoltam a mindent a tálcára ami a mosogatóba készült. Mielőtt elindultam volna gonoszan mosolyogva még vissza fordultam egy hülye kérdés erejéig.
-Fogad nem fáj véletlenül?

- Igen, ez hihető is volt úgy 26 évvel ezelőttig. De a nyoma még akkor is megmaradt, ha épp elvágtam a kezem vagy ilyenek. *Néztem még mindig értetlenül a másikra ahogy elkezdett felállni. Ezernyi kétség kavarodott bennem, mikor kérte a másik kezem. Kissé bizonytalanul néztem rá, de felé nyújtottam. Lehetett látni, hogy még mindig remeg a kezem, de hogy mitől, az már nem volt egyértelmű. De ez most más volt… kissé ridegebb mégis hatásos.*
- Ez hideg volt… miért változik a leheleted hőmérséklete? * Kérdeztem tanácstalanul, és ha már megjavított, akkor segítettem neki. Ha nem, akkor csak követtem miközben a kérdésén röhögtem.*
- Nem, a fogaim nem fájnak és máshol sem. Azonban egy ilyen pocsék próbálkozással nem menekülsz. Szóval… nem akarsz valamit elmondani? Vagy így láthatatlanba leszel az orvosom? * Kérdeztem egy halvány mosollyal.*

-Forrónak jobb lett volna?
Kérdeztem vissza sejtelmesen mosolyogva. Amit bírtam oda cipeltem elsőre és nekiláttam az elpakolásuknak. Kaján vigyor ült arcomra.
-Hát figyelj... Ha gondolod szemre is vételezhetlek, nem rajtam múlik. De akkor felül, vizsgálatra lesz szükség. Amiből alul értékelés lesz. Szerencsére van nálam nőmérő...
míg fecsegtem vigyorogva, tény és való hogy eljátszottam a gondolattal, de közben pakolásztam. Az edényeket csak elöblögettem és beraktam a mosogatóba. Leöblítettem a kezem, leráztam és már szárazon törültem bele reflexből a nadrágomba.
-El akarok?
Kérdeztem mosolyogva és rátenyereltem a pultra. Belül reméltem, hogy nemet mond végül. De éreztem, hogy Miránál ezt nem fogom ilyen könnyen megúszni.

- Az attól függ, hogy mennyire forró… * Adtam meg a diplomatikus választ a kérdésére. Hisz nem tudtam, hogy mi ez vagy épp mennyire forró. De hát na… azonban valami eszembe jutott.*
- Mikor táncolni voltunk és átöleltél, mert fáztam… a kabátod és az érintésed is.. még kabáton keresztül is… meleg volt. Akkor nem tulajdonítottam neki figyelmet, de így nehéz nem összevonni ezzel. * Ráncoltam össze a homlokom, aztán már a szavaira megint nevettem, ahogy lepakoltam, amit kivittem.*
- Ejnye… ennél jobban nem megy Dareios? De meg kell hagyni… leleményes vagy. * Ingattam meg a fejem némiképp már jó kedvűen. Aztán ahogy megtámaszkodott én magam pedig felhúztam magam az asztalra és onnan néztem rá.*
- Szeretném, hogy akarj… * Válaszoltam határozottan a kérdésére, de aztán le is esett, hogy mit mondtam. Vagyis, hogy az félreérthető.*
- Mármint úgy értem, hogy szeretném, hogy el akarj mondani valamit… S az az igazság legyen. * Magyarázkodtam kissé zavartan.*

-Tehát azt akarod mondani, hogy meleg vagyok? Szép mondhatom...
Játszottam a sértett de végül csak megmosolyogtam a dolgot. Elismerését méltatva kicsit előre hajolva bólintottam. Amolyan apró meghajlásként. Az ezt követő kijelentésére felvontam a szemöldökömet és pajzán vigyor ült ki az arcomra. Tudtam, hogy nem éppen erre gondol ami nekem elsőre leesett. Jókedvemre a magyarázkodása csak még egy lapáttal rátett. Ekkor már fel is nevettem. Nevetésem harsányan bezengte a kis lakást, de csak egyre halkabban és halkabban, ahogy a körülmények lassan apránként magukénak követelték a komolyságot. Kicsit hezitáltam, jelen esetben több dolog is szóba jöhetett, mint igazság. Töprengésem jól látszódott, a heves ujjdobolásból amit a pulton végeztem, és az, hogy a mosatlant bámultam. Jobb hüvelykujjammal gyúrtam a kezem alatt elterülő konyharuhát. Egy nagy levegőt vettem.
-Miről akarod tudni az igazat?

- Nem bizonyítottad az ellenkezőjét… * Vontam meg a vállaim, ám látszódhatott rajtam, hogy nem is igazán igénylem a dolgot. Nem érdekelt, hogy a másik melyik lyukra játszik. Legalábbis addig biztos nem, míg az nem rajtam található. Na nem… engem ugyan senki nem kap még egyszer. Eddig kibírtam, akkor már továbbra is kibírom, pláne, hogy már nem is érzem szükségét.
- Hééé… ne nevess így… kiráz Tőle a hideg…* Néztem kissé zordan a másikra, ahogy a libabőrös karjaim kezdtem el dörzsölgetni. Az, hogy ez jó vagy sem nem tudtam és nem is akartam eldönteni most. S ami azt illeti máskor sem. Fürkésző tekintettel néztem és vártam a választ, de az nem mozdult a mosogatni valóról.*
- Most mondanám, hogy elmosogatok, de mikor legutóbb legénylakásban mosogattam vízcsata lett belőle és nem szeretném megismételni. * Már maga az emlékre is mosolyogva ingattam meg a fejem, ahogy a szemeim csillogása is elárulhatta, hogy nem igazán volt ellenemre a dolog. A kérdésen hezitáltam, de aztán feleltem.*
- Miért regenerálódsz gyorsabban, mint bármelyik faj? Hogyan tudtad pusztán a lehelteddel meggyógyítani a kezem? Miért, hogyan és mennyire tudod befolyásolni a hőmérsékleted? Miért bosszantottál fel a parkban és léptél bele a lelki világomba? ÉS végül, mit értettél az alatt, hogy engem akarsz és miért? *Rohamoztam meg a kérdéseimmel. Mert bizony nem kaptam választ még arra se, hogy mi volt ez a parkos dolog.*