Sarkkörök

Most, hogy a riporternő teljesen magához tért, kezdtem egyre jobban értékelni a megjegyzéseit, hiszen egyrészt láthatóan jól ismerte a srác képességeit és mivel ő egyáltalán nem volt szégyenlős, sőt, inkább olyan „ ami a szívemen a számon” típus volt, legalább tisztába jöhettem a szerénykedés mértékével, hiszen mégis elég sokat segíthetett a gondolatolvasással.
Aztán meg ott volt az elég sokrétű ismerete, gondolom a munkájából kifolyólag, így ennek is jó hasznát vehetem, na meg egyáltalán nem volt az a betoji fajta, az első hangos szóra összecsináló kisasszony, és ez valahol megnyugtató volt.
- Igen, ez a nyakörv ezt a célt szolgálja és úgy látszik nagyon értékes foglyok vagyunk, hogy nem csak megbilincseltek és bezártak, hanem még egy ilyennel is elláttak minket. Viszont én nem szeretném megvárni, hogy megtudjam, miért is vagyok ennyire a szívük csücske. – jelentettem ki.
Viszont egy valamiben Luke-nak is igaza volt, nem biztos, hogy jó ötlet leszökni a hajóról a fagyba, hiszen sem felszerelésünk, sem ruhánk, sem élelmünk nincs, hogy túléljük, amíg eljutunk valami lakott településre.
- De, ha nem szökünk meg most, akkor ki tudja, hogy hol állunk meg legközelebb és akkor már lehet esélyünk sem lesz re. – vetem fel kérdőn. – Kinek mi a javaslata ezzel kapcsolatban?
Mivel addig sem árt kijutni innen és esetleg körülnézni a lehetőségek terén, így örömmel veszem, hogy Miranda aktivizálja magát és magától belemegy, hogy ő mászik végig a szellőzőn. Mondjuk én is talán befértem volna, de jóval szűkösebben és lassabban haladtam volna.
Megvárom, míg a fiú felvilágosítja a lézervágójának a működéséről és feltolja a lyukba, aztán az ajtóhoz megyek, hogy füleljek, nehogy valami őr mégis errefelé jöjjön. Remélem Mira elég ügyes és megfontolt, csak akkor vágja ki a rácsot a folyosón, ha előtte alaposan körülnézett. Nem hiszem, hogy több esélyünk lenne, ha most elkapnak.
- Mi? – nézek hökkenten Luke-ra. – Ezt most komolyan kérdezted? – csóválom meg a fejem. – Soha életemben nem voltam ezen a hajón és ha egyszer lejutok, nem is fogok. Szerinted a hétvégéimet általában egy rabszolgakereskedő hajón szoktam tölteni? Rhodan elrabolt, aztán meggyőzött, hogy ha segítek megjavítani a hajóját, akkor segít megtudni mi lett a Bolhapiaccal és a kapitányommal, aki egy jó hete tűnt el. Bár kalóz volt, nem tűnt ennyire szemétnek, de azért én sem most jöttem le a falvédőről. Az ellen nem tehettem semmit, hogy ez ne történjen meg, de remélem pár nap múlva alaposan meg fog lepődni. – válaszoltam Luke-nak, miközben a fülem az ajtóra tapast.
- Tényleg értesz a programokhoz, hogy esetleg ettől megszabaduljunk? – nyúlok a nyakamon lévő fémhez.

- Ellenben nem kell kimenni, hogy ha visszaszerezzük a fegyvereidet és átvesszük ezt a csotrogányt. Lehető legkevesebb halállal és legfeljebb a kapitány nyakára teszünk egy ilyen vackot, míg haza visz. Én nem tudom vezetni… * Vetettem közbe, egy irreálisan naiv ötletet mikor Melissa megkérdezte, hogy kinek van valami ötlete. Hisz még ha az alap ötlet jó is volt, halál nélkül elképzelhetetlen én meg ebbe nem akartam belegondolni, szóval csak figyeltem Luke útmutatását. Mikor az orrom előtt jön ki a zöld fény kissé hátrarántottam a fejem. *
- Óvatosan Te… * Morogtam neki, de inkább a kezét figyeltem és mikor odaadta a szavaira csak egy öntelt vigyor került az arcomra, miközben a vackot belecsúsztattam a nadrágom derékrészébe, mi kellően feszes volt ahhoz, hogy ne csússzon ki.*
- Látod én mondtam… de ezért imádok veled lenni. * Nyomtam egy puszit hirtelen az arcára, hogy még csak feleszmélni se legyen ideje. Zabálnivaló egy kölyök az biztos, de most van fontosabb is, bár ez nem akadályoz meg abban, hogy szívjam a vérét csak épp annyiban, hogy nem vezetem messze a gondolataimat ilyen téren. Mikor Luke leguggol, ha lehetne, akkor a szavai miatt a vörös létező legsötétebb árnyalataiba pompáznék. De jelenleg megmaradtam egynél.*
- R*hadj meg… de tudod mit, ha kikerülünk innen, tényleg elviszem és még azt is megmondom neki, hogy kedvelem. Legfeljebb elküld a búsba és kereshetek másik edzőt. * Mondtam miközben Ő felállt Én pedig a falat tapogatva támaszkodtam, hogy még ha meg is billen, ne essek akkorát. Aztán ahogy felállt felkapaszkodtam és elkezdtem bemászni, na de nem is én lettem volna, ha nem horzsolom végig a lábszáram a rács egy éles végével.*
- Hogy az a… * Szűrtem a fogaim között és lehunytam a szemeim, hisz ez fájt. Nem számítottam rá, hogy ilyen közelről megismerkedek a fémmel.*
- Szerszám mi? Legalább ezt tudod használni, nem úgy mint mást… * Kacsintottam ki, hogy ne érezze már annyira a hiányom míg én mókust játszok a szellőzöben, ami nem mellesleg büdösebb volt mint egy hat hetes hulla. Na ja, mintha azt tudnám, hogy milyen. De halkan és óvatosan kezdtem el mászni. Az egyik lejárónál rossz felé fordultam mint kiderült, hisz a kapitány kabinjához értem, ahol amit láttam… Fúúúj… már küldtem is gondolatba Lukenak, hogy ez a két pasi mit is csinál egymással itt egymás háta mögött. De mért a kapitány pucsit? Na mindegy, még a végén elhányom magam. Visszafaroltam és az elágazásnál megindultam a másik irányba. Lehetőleg a folyosó felé…

Bár Melissa-t nagyon kemény csajnak tartja, azért hallja a hangján, és a fejében is, hogy nagyon tart tőle, mi lesz a sorsa, ha eladják, és abban igazat kell neki adnia, hogy ezt valóban MINDEN ÁRON el kell kerülni, ám ugyanakkor:
-Mira-val értek egyet. Ha csak egy gyors halálra pályázunk, azt összehozhatjuk szökés közben is, és legalább magunkkal ciszünk párat azok a rohadékok közül is.
~Jesszus, ezt én mondtam...?~
-Mellesleg, amíg nem kapcsoljuk ki ezeket a vackokat, úgysem jutunk ki, ahhoz meg gondolom a kapitány kell, nélküle meg úgysem mennek, szóval...lenyomjuk őket. Úgyis bosszút akartatok állni...
A bemutató közben rosszallóan rázza meg a fejét, amikor Miranda hátrahőköl. Mondana is valami gonoszat arról, hogy nem kell félni, ha biztos kezekben van, nem bánt ez, de mielőtt megtehetné, a puszi teljesen belefojtja a szót, teste pedig átkapcsol robotpilótára, és csak akkor vált vissza, mikor végre Mira az, aki elpirul.
-Ó, ne aggódj, a titkod biztonságban van velem...és veled is ugye Melissa? - Kérdi pimaszul vigyorogva, aztán miután kettesben maradnak...hát a nő kifakadására valami olyasmit motyog, hogy "nem, csak vicceltem...de nem jött be..." aztán csak némán nézi a cipőjét.
-Tényleg. Normális esetben a kommunikátorommal is meg tudnám csinálni, de ezen az ősrégi teknőn nincs vezeték nélküli hálózat. De ne aggódj, ha hozzájutok a gépükhöz, arra is rá fogom tudni venni, hogy táncra pedrüljön...csak arra ne kérj, hogy én táncoljak, van aki jobban ért ehhez a csapatban...

Bár nem tud róla, de Luke-nak most nagy szerencséje van, hogy a hatalma csupán 5 méterig terjed. Egészen biztosan rókázna, ha meglátná, mivel próbálja őt boldogítani a szellőzőben kúszó galád nőszemély. Egyébként a helyet, ahol épp tartózkodik - a hajó többi részéhez hasonlóan - soha nem takarították ki, ellenben némelyik "értelmesebb" fazon szemétledobónak használta a jelek szerint, mert különböző hulladékoktól kezdve az emberi koponyáig, aminek a szemgödréből egy patkány szalad ki riadtan mindenféle található itt, de ha ezeken túlteszi magát, Mira rálelhet a kijáratra, ami a folyosóra vezet. Odakint egyetlen őr ücsörög a székében, lehajtott fejjel, és valami eszméletlenül hangosan horkol. A kezében ott szorongatja még a fegyverét - egy sárgás fényű energiapisztolyt - a lábai közt pedig ott hever kommunikátora, melyen valami unalmas filmet nézett nagyjából harminc ezredszerre.

- Na végre! – bukott ki a számon, mikor csapatként kezdtünk gondolkodni és mindenki elmondta az ötletét, hogy vajon miként is élhetnénk túl ezt a kis kalandunkat, anélkül, hogy a bolygón megfagynánk, vagy eladnának rabszolgának valami bűnbarlangba. – Tudtam én, hogy ha végre kitisztul a fejetek, akkor kiderül, hogy nem csak zselével van kitöltve, hanem egy kis agy is úszkál benne. – néztem rájuk sokkal lelkesebben, mint pár perccel ezelőtt. – Szóval akkor, ha jól vettem ki a szavaitokból, annyiban módosul a terv, hogy ha kijutunk innen, nem pályázunk el a hajóról, hanem megpróbáljuk elfoglalni, és a kapitányt meg kényszeríteni, hogy vegye le rólunk ezeket az izéket. – bökök a nyakamra. – Egyébként én elvezetem ezt a járművet, ha arról lesz szó, ez lesz azt hiszem az egész tervben a legkönnyebben kivitelezhető. – vonom meg a vállam.
Közben Miranda-t már a csőbe segítette Luke, így már csak a várakozás maradt és a remény, hogy a nő nem szúr el semmit.
Aztán a fiú is válaszol a kérdésemre, bár, hogy miért van állandóan zavarban, ha rám kell néznie, arra még nem jöttem rá, igaz, a víz nem tett jót a kinézetemnek, de azért talán nem vagyok olyan ronda, hogy ez zavarja ennyire? Majd alkalom adtán megkérdem tőle.
- Ezek szerint nem is nagyon van szükség akkor a kapitányra, ő is mehet a levesbe a többiekkel és nem kell vele kínlódni. – bólintottam elégedetten, és örültem, ha tényleg ennyire „agyas”, mert akkor tud majd nekem segíteni a hajó irányításával, na meg valahogy a legénységet is be kell majd húzni valamivel a csőbe, mert mindenkit nem lőhetünk halomra, akkor meg valami csapda kell.
- Ne félj, nem táncolni kell majd, hanem vészhelyzetet teremteni, az menni fog? – nézek rá vigyorogva, mert egyre nagyobb az esély, hogy talán sikerrel járunk.

*Bár még hallottam a beszélgetés foszlányit, azért innen nem volt jó ötlet visszakiabálni valami csípős választ, tekintve, hogy visszhangzott volna az egész bunker a hangomtól, ahogy ezen a szemétdombon végig szalad. Na de akkor a kapitány aktusát bár nem volt jó látni, de az legalább megnyugtatott, hogy Tőle maximum Lukenak kell tartania. Hajm… szegény srác. De legalább megtudtam, hogy miért kell neki annyira és sajnálatomra nem az agyáért, pedig még az is jobb lett volna. Ahogy tovább másztam tekintetem megakadt némi ételmaradékon, töltényhüvelyeken, véres késen, használt óvszeren… wtf? Kaptam vissza a kezem még mielőtt rátenyereltem volna és a hányinger már megint kerülgetni kezdet. ~Soha többet nem egyezem bele ilyesmibe.~A kezem-átemeltem felette és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy semmim ne érjen hozzá. Így elértem a véres rozsdás pengét, aminek az élével bajok voltak ugyan, de legalább hegyes. A koponyára már majdnem felsikoltottam, de a felkarom a számhoz szorítottam, azért ezek után nem nyúlkáltam volna kézzel hozzá.
A rácshoz érve amennyire tudtam kinéztem, de a horkolást nem volt nehéz meghallani. Mikor Luke „szerszámát” aktivizáltam első körre megijedtem, de csak a szemeim. Lassan és óvatosan elkezdtem leválasztani a rácsot a falról. Mikor a pasas felhorkant kissé visszább húzódtam és azonnal kikapcsoltam, de aztán már folytattam is. A rácsot megtartottam közben és a szilánkok bizony egy-két helyen bele égtek a kezembe, amik oda pattantak. Ajkamba harapva fojtottam el a nyögésem, de a könnyem azért kicsordult. Nem voltam oda az érzésért az fix. Mikor végeztem letettem a lábaim közé és a rácsot befordítottam a szellőzőbe és magam mögött lefektettem. Kipillantva mivel nem jött senki – ügye nem??? – csak kilógattam a lábam, és Luke játékát meg a rozsdás vackot megfogva kiugrottam. A tornacipő előnye, hogy halk puffanással értem földet és még a bokám sem törtem ki. Aztán már csak hirtelen felálltam és talán Luke nem fog szeretni érte, de a kis eszközét használva tarkón vágtam a szundikálót mélyebb álomba bocsájtva. A késtartó karommal igyekeztem megtartani és a puffanás helyett finoman a földre engedni, hogy ne csapjon zajt. A kulcsokat – mert igaz kulcsok voltak? – elszedtem Tőle és a zárral kezdtem el vacakolni, mikor kinyílt az ajtó, a manus fegyverét Melissa kezébe nyomtam/dobtam, nekem az nem kell. A kommunikátor meg Lukenál landolt a kés egyelőre nálam, ami már ránézésre is rosszul állt a kezembe. Nem oda való… még csak hagymaszeletelésre sem volnék alkalmas vele. Pláne, hogy úgy állt jelenleg, hogy hamarabb szúrnám le vele magam, mint bárki mást.*
- Segítsetek… * Szóltam be és lehajolva megpróbáltam behúzni a másikat. De hát egyedül ez aligha ment az alig 50 kilómmal. Pláne hogy a kézfejem még mindig éget, ahol a szilánkok benne voltak és fájt is, mint állat, de hát néha kell szenvedni is.*

-...Köszi... - feleli halkan a zselés megjegyzésre, mert nem egészen biztos benne, hogy Melissa mennyire szánta azt dicséretnek, ugyanis bár úgy hallja, tényleg örül a helyzetnek, a szemei pont olyan játékosan csillognak, mint Miranda-nak, amikor tudja, hogy most az őrületbe fogja őt kergetni.
-Hát, én így csinálnám...ha van ezeken a vackokon nyomkövető, akkor akár ki is dobhatjuk őket a hajóból, hátha az lecsalja a bandát a fedélzetről, és akkor felszállhatunk nélkülük. Később majd értük küldünk valakit...
Ha itt mindketten úgy néznek rá, mint aki koszos kézzel nyúl a sütis tálba, kissé bátortalanul még hozzá teszi:
-...vagy...majd még lesz időnk ezt eldönteni utána is.
Aztán nincs más dolga, mint állni, és várni, hogy Miranda visszatérjen. Nem arról van szó, hogy az ő közelében nem izgul, és érzi magát hülyén - sőt, az a galád még rá is tesz egy lapáttal - de őt már szinte kezdi megszokni, és egyként...
-MI VAN? - Hökken meg, nem kicsit, és a feje úgy fordul Melissa felé, mintha egy rugó lökné abba az irányba. - Oké...bocs, de ezt hallottam. Nem, nem, nem és nem! Nézd, van egy poszterem, amin a csaj van a Tomb Raider-ből. Soha nem játszottam egyik részével sem annak a vacaknak, csak azért raktam ki, mert őt tartottam legjobb nőnek, de ha hazajutok innen élve, esküszöm, le fogom tépni azt a szart, és a te képed rakom ki a helyére, mert sokkal dögösebb vagy, és a vizes haj kimondottan jól áll és....öhm...ja igen...kissé zavarban vagyok ha...nem beszélhetnénk valami másról?
Természetesen végig hadarva mondta, nehogy kifusson az időből. Aztán megint a cipőjét kezdi bámulni, még vörösebb fejjel.
-Nagyon azért ne siessük el a dolgot a kapitánnyal. Ha jelszó kell ezekhez a vackokhoz, gyorsabb kiszedni belőle, mint megkeresni, és lehet az űrhajó sem száll fel, csak az ujjlenyomatával, vagy ilyesmi...
Aztán kicsit körbenéz az elhanyagolt, rozsdásodó szobán.
-Mondjuk ezt kétlem...mindegy, azért ne üsd ki, hátha...
Ekkor meghallja Miranda gondolatait a közelből, és ő maga elhallgat egy pillanatra, aztán halkan szól:
-Most mászik ki a folyosóra...
Összeszorított fogakkal várja, hogy mi történik, aztán megkönnyebbülten sóhajt fel, és szalad az ajtóhoz, épp mielőtt az kinyílna. Nyomban elkapja az eszméletlen fickót, és berángatja maguk mellé, a visszakapott kardját pedig majdnem elteszi, és a kommunikátort kezdi el piszkálni.
-Hát ilyen nincs...oké, ezen a vackon rajta van a hajó térképe, igaz nem teljes. Csak az ebédlő, a WC, a háló, meg a raktár, és a légzsilip van megjelölve rajta. Gondolom máshova nem engedik be. Elvileg 15-en vannak rajta kívül a hajón....legalábbis a kollégák részben ennyi ember van beírva. Nézd meg te is Melissa, hátha jobban kiigazodsz a térképen, mint én.
Amíg a nő a térképet ellenőrzi, ő a hátát az ajtó melletti falnak döntve fülel, nehogy meglepjék őket.
-Nem láttál kamerát ugye Mira?

Végül is, nem mond Luke hülyeséget azzal, hogy ha van nyomkövető a kütyükön, akkor azokkal elcsalhatnánk a legénységet, és az sem árt ha előre kigondoljuk mit tegyünk, mert kérdés, hogy mennyi időnk lesz utána. Bár előtte nem ártana megszabadulni a nyakörveinktől, ha már ilyen terveket szövögetünk.
- Nem biztos, hogy sok időnk lesz, így azért jók ezek az ötletelések, igaz csak akkor, ha letudod szedni. – nyúlok a saját „ékszeremhez”.
Aztán csak nézek a meggajdult srácra, mikor éktelenül hadarni kezd valami posztert emlegetve, amin valami csajszi van és az én képemre akarja kicserélni. Eltart egy darabig míg leesik, hogy olvasott a gondolataimban és arra válaszolt ilyen hevesen.
Hirtelen először le akartam teremteni, hogy milyen dolog turkálni mások fejében, de aztán inkább még sem tettem. Amilyen kis naivnak néz ki, és mindenen zavarba jön, sejtésem szerint nem direkt csinálja, hiszen első időben én sem tudtam jól kontrollálni az átváltozásaimat.
- Semmi baj Luke! Nyugodj meg, és nem vágyom rá, hogy egy poszteren pózoljak, ezért nem kell kidobnod azt a Tom akárkicsodát. – mosolyogtam rá végül kedvesen. – A kapitányt meg majd meglátjuk, hiszen még semmit nem látunk előre, lehet nem ússzuk meg harc nélkül. – nézek rá figyelmeztetően, mert ez is benne van a pakliban, nagy eséllyel.
Aztán már mindketten ott fülelünk az ajtónál, bár Luke-nak erre nem nagyon van szüksége, de legalább közvetít.
Kézséggel segítek én is az őr behúzásában, majd elismerően nézek Mirandára és veszem kézbe a fickó lézervetőjét, amit azonnal meg is vizsgálok és egyenlőre kábításra állítom.
- Szép munka volt Miranda. – öntöm szóba is, mert először kételkedtem a nőben, hogy meg tudja csinálni, így most magamban bocsánatot kértem az elhamarkodott ítéletért tőle.
- Ez csak az alsó legénységi szint. – nézegetem a térképet, amit Like nyomott a kezembe. – A kapitány kabinja és a vezérlőterem ezek felett van. – magyarázom, hiszen hasonló típusú hajót már láttam, de azért lehetnek különbségek. – Mi is valószínűleg ezen, az alsó szinten vagyunk, tehát ha a legénység itt tartózkodik, akkor talán egyenként elbánhatunk velük, aztán irány a kapitány, akivel valószínűleg van pár ember, akik a szolgálatot adják. – adom vissza a kommunikátort Luke-nak. – Most akkor el kell döntenünk mi legyen? Takarítsunk itt, vagy menjünk feljebb és ott kezdjünk? – teszem fel a kérdést, mert nem akarom az ő bőrüket is kockára tenni, nem vagyok egy vezető alkat.
Persze igen logikus és fontos kérdést tesz fel Luke, így érdeklődve nézek MIranda-ra, mit válaszol.

*Ahogy segítenek búzni az őröket, már azt a hülye pengét is nyújtom előre, hogy valaki vegye el.*
- Nekem mindegy kié, engem csak hátráltat és nem most akarok megtanulni főzni, szóval… * S ha elvették akkor oda adtam ha nem, akkor marad itt. Nekem ugyan nem kell fegyver, amúgy sem használnám.*
- Kösz… * Feleltem a dicséretre, de ennyit még Luke is meg tudott volna csinálni, ha épp befért volna. Míg ők térképeztek én visszacsuktam az ajtót, hogy max azt higgyék, hogy a társuk elment a mosdóba vagy a franc se tudja, de ne azt, hogy itt van. A kamerás kérdésre csak értelmesen pislogok párat és igyekszem feleleveníteni, amit láttam.*
- Mi vagyok én? Kém? Nem néztem, hogy van-e kamera. De tekintve, hogy ez a majom aludt nem tartom valószínűnek, különben már a kapitány kiherélte volna. Apropó kapitány… Ő jelenleg nincs a szobájába és egyetlen ember van vele, vagyis inkább benne. Eltévedtem és sajnálatomra premier plánba láttam, ahogy az egyik nyeszlett embere épp megrakja hátulról. * Vontam meg a vállaim, és ahogy a kép felelevenedett előttem megborzongtam az undortól. Hát ez most nem Luke szívatására ment, de az emberi agynak nehéz parancsolni. Szóval egy bocsánatkérő mosolyt erőltettem az arcomra, amit felé küldtem.*
- Bocs, ez nem direkt volt. De véleményem szerint a kapitányt most lehetne a leghatásosabban kiiktatni, vagyis inkább a legkönnyebben. De nekem aztán mindegy, nem vagyok hadi tervek gyártásában valami jó. Valahogy még senkinek nem jutott eszébe elrabolni, hogy ilyenekre szükségem legyen. De ezt a malacot én a helyedben még elaltatnám, nem vagyok G.I Jane és nem hiszem, hogy az én ütésemtől sokáig ilyen állapotban maradna. * Böktem Melissa fegyverére, hogy vágja fejbe vagy tudom is én. De menjünk biztosra.*

Nem feszült, legfeljebb annyira, mintha elvágta volna egy detonátor összes kábelét, és most azt várná, mi fog történni, amikor a kijelzőn a számok eljutnak a 0-ig. Amikor aztán a nő rá mosolyog, ő is hasonlóképpen cselekszik.
-Öhm...nem is úgy értettem, hogy neked feltétlenül kéne csak...izé...tudod...na...ennél költőibben nem tudom megfogalmazni, hogy ne gondolj rosszra, csak mert képtelen vagyok normálisan viselkedni ha van egy gyönyörű nő a közelben...
~Mondjuk, ha az embert fogva tartják az isten háta mögött egy bombával a nyakán, akkor a dadogás, és halálfélelem nem is olyan furcsa viselkedés, szóval a fene tudja...~
-Ha arra kerül a sor, rám számíthatsz! - Jelenti ki, és próbál nagyon bátornak hangzani. - Úgy értem...nem sebesítettem meg senkit a szalagavatótánc óta, de segítek amiben tudok...
Mira visszatérésekor aztán elmosolyodik, főleg a nő méltatlankodásakor. Egészen hiányzott már neki ez az őrült nőszemély. Fél perccel később aztán ráébred, hogy pár percig azért maradhatott volna még távol a csaj...
-Jézusom... - nyöszörgi, küszködve gyomra szabadulni vágyó tartalmával - Bakker...jól van...semmi baj...sőt, remek, ezek szerint a kapitánytól csak nekem kell tartanom. Én meg Ken babát csinálok belőle, ha a közelembe jön...
Mikor sikerül leküzdenie a rosszullétét - eltart jó pár percig - már megpróbálja kivenni a részét a tervezésben, annak ellenére, hogy ő maga sem éppen egy stratéga, és az sem túl biztató, hogy saját bevallása szerint Melissa sem.
-Ki tudod deríteni hol lehet a kapitány kabinja? Ha lecsapunk rá amíg....vonatozik, ebédre otthon lehetünk...és vacsorára talán étvágyam is lesz.
~Hogyne...~
A késre megrázza a fejét, hisz főzni ő sem szeretne - pláne nem ezzel!!! - vagdalni meg van nála jobb is. Mielőtt azonban szóban is tiltakozhatna, hirtelen rémület ül ki az arcára.
-Basszus...egy szinttel fölöttünk vannak a rajongóitok, és ide tartanak, vagy négyen!
Arca holtsápadttá válik, ahogy egyre több jut el hozzá a négy férfi gondolataiból, és egy ponton meg is kell támaszkodnia - ismét Melissa vállába, ennyi lelki ereje még van - mielőtt eldől.
-Ne akarjátok tudni, mire készülnek...
Hamarosan hallani lehet visszhangzó lépteiket, artikulátlan röhögésüket, és azt, ahogy egymás közt fennhangon beszélgetnek valamiről, ami egészen biztosan nem fog jól esni a három rabszolgának. Bármit is szeretnétek tenni, most tegyétek, de ha nem találnak senkit a cellában, biztos, hogy az egész hajó tudni fog a szökésről.

- Mint mondtam, nincs a szobájában… hanem kettővel mellettünk. * Forgattam meg a szemeim, hát kinek beszélek én? A falnak? Vagy csak ennyire rosszul lett volna attól, amit a fejemben látod? Akárhogy is már épp vázoltam volna fel a „tervet” mikor Luke sápadni kezdet. Ó anyám… ez nem jelentett semmi jót. Már csendben vártam, hogy mi is a gond amire fogaim közt elmondtam egy nem épp kedves miatyánkat amiben jó messzire küldöm ki az űrből. *
- Nahm ne sápítozz… inkább gyere… ezt a fazont az ajtó mögé taszigáljuk, úgy, hogy még kitudják nyitni. *Közben persze járt a kezem és el is kezdtem húzni a fazont és elhelyezni az ajtó mögött, aztán Melissához léptem.*
- Bocs… de lássuk be, hogy férfiak és f*rkuk van. Később leverheted rajtam… de most az a lényeg, hogy eltereljük a figyelmüket…* S már lejjebb is húztam a ruhája cipzárját annyira, hogy egy kicsit felfedje a keble vonalát. *
- Csüccs az ajtóval szembe és tedd hátra a kezeidet a fegyverrel együtt, hogy ha kell használni tudd. * S nem épp a nem létező szeretetem mutattam ki azzal, hogy ő csali, hisz Én sem jártam másképp. Csak az feltűnő lett volna, ha szét van szakadva a ruhám, tekintve, hogy nem volt ki ezt megtegye. De máris hasra vetettem magam, hogy a földön lévő retkes tócsában kissé megmártózzam, ha már vizet kaptunk. A vizes póló mindig is csábító, pláne, hogy csaj sejtett és amúgy sem volt szükségem push up-os melltartóra. S Én magam is, a nálam maradt késsel a kezemben követtem ugyan azt a példát amit Melissának mondtam a késsel a kezemben ami nálam maradt, ugyan is nem volt időm megszabadulni Tőle. De közben beszéltem Lukehoz.*
- Te meg ne most gyere zavarba… csüccs az ajtó és a fal találkozásánál a sarokba és tegyél úgy, mint aki be van komálva. Nem tudják, hogy mennyi kábítószert kaptunk. Ha bejönnek meg használd a szerszámod arra, amire feltalálták. Kettővel lazán végzel, ha mind a négyen bejönnek. Nekünk meg itt marad a másik kettő, aki kezdené a procedúrát… nem mondtad, de van fogalmam arról, hogy mik a terveik. Bocs Mel, de ha Luke kómában van akkor nekem is úgy kell tennem… a többit a helyzet adja majd. Nincs jobb ötletem… * És már oldalra is biccentettem a fejem, hogy várjam a kis dögöket. ~ Ó ha innen kijutok…. Rohdan megdöglesz az fix.~

A kamera ügyben Mirandának igaza van, nem valószínű, hogy a folyosón vannak, akkor nem lett volna ilyen figyelmetlen az őr, ráadásul már riadót is fújtak volna rég.
Amit azonban a kapitányról mondott, hát attól nekem is leesett az állam, de azért nem vágtam tőle hanyatt magam. Hallottam már, hogy érdekes dolgot művel a férfiakkal néha, az összezártság, bár azért érdekes volt látni Luke színeváltozását, ahogy Mira beszélt róla.
Nem tudom mi lesz, ha mégis arra kerül a sor, hogy ölnie kell, akármennyire is ígéri a segítségét, jobb lesz szemmel tartani a fiút.
- Igazad van. – bólintok a nő felé. – Most a kapitány biztos nincs állig fegyverben, legalábbis olyanban nem, amit nem a lába között hord. – vigyorodtam el gonoszul, majd egy hirtelen lövéssel, még mélyebb szendergésbe küldtem az őrünket.
Luke kérdésére már épp válaszolnék, hogy merre lehet a kapitány, de Mira megelőz vele, aztán meg felgyorsulnak az események, hiszen a fiú közli, hogy társaságot kapunk, méghozzá mindjárt négyet is. Még jó, hogy van már egy fegyverünk, mert átváltozni nem tudom, hogy sikerülne, ezzel a nyakörvvel a nyakamon, lehet fel is robbanna, vagy megfojtana, ember formámban, ezzel a két zöldfülűvel, meg nem sok esélyem lenne ellenük.
- Luke, ne rezonálj! – szólok a most éppen falfehérre sápadt srácra. – El tudom képzelni mire készülnek.
Még szerencse, hogy Miranda azért kicsit használhatóbb ebből a szempontból, így közös erővel eltűntetjük szem elől az alélt őrt, de aztán majdnem elkapom a lány kezét, ahogy a ruhám cipzárjával ügyködik. Mázlijára visszafogom magam, így van ideje elrebegni, hogy mi a terve, mielőtt kicsavarnám a kezét.
- Máskor azért előbb szólj, aztán matass, mert még félreértem a dolgokat. – morgom a fogam között, mert már elég közelről hallani a kéjesen vidámkodó legényeket, akiknek, ha rajtam múlik, akkor nagyon borús napjuk lesz pár perc múlva. – Nem mehetnek el innen! – intek az ajtó felé és nézek rájuk figyelmeztetően. – Ha egyik is kijut, nekünk végünk, úgy vigyázzatok!
Mivel alapvetően Miranda terve elég jó, hiszen amúgy is felhevültek a fiúk, így biztos, hogy nem a fejükkel, hanem a farkukkal fognak gondolkozni.
Így aztán leülök, majd Miranda ia mellém, de még én is oda szólok nekik utolsó instrukcióként.
- Félek, hogy sok lesz Luke-nak a kettő, de eggyel muszáj megbirkóznod, én igyekszem letudni kettőt, hiszen nálam a pisztoly és a meglepetés ereje.
Aztán már csak az ajtóra szegezem a tekintetem, és igyekszem elrejteni a dühömet és valamiféle rettegést beleültetni, hogy még jobban elbízzák magukat.

-Hogy mi van??? - Kérdi, még annál is sápadtabban, mint amikor az előbb láthatta a fickók fejében az egyik legjobb érvet amellett, hogy vonuljon be valami Cyber templomba a világ elől. -Hogy én, lekardozni két embert, ti teljesen...teljesen...
Valamit mondani akart, de annyira nem lehetett fontos, ha ilyen gyorsan kiment a fejéből, csak azért, mert a galaxis két legdögösebb nője elkezdte egymást vetkőztetni az orra előtt.
-Ja, igazatok van, biztos el fognak csábulni...a hülyék... - Jegyzi meg, kiszáradó torokkal, aztán elfoglalja a helyét a sarokban, az eszméletlen bandita mellett.
~Hé, Melissa nem nézi ki belőlem, hogy megvédeném? Ez fájt...Csak azért is megmutatom neki! Mit nekem kettő, lenyomom mind a négyet! Lesből, amíg letolt gatyával szerencsétlenkednek, akár egy igazi hős...űristen...tényleg azt várják tőlem, hogy kinyírjak két embert? Bakker,bakker,bakker... meg fogok dögleni...örülhetek, ha nem vágom le véletlenül a saját fejem! Basszus...Mondjuk, legalább boldogan halok meg...istenem de dögösek mind a ketten...vááá, így nem lehet koncentrálni..arra...hogy meg fogok halni...hmmm.~
Amíg Luke a feltörekvő pánikrohamával próbál kezdeni valamit, a négy pár csizma megáll az ajtó előtt, a nevetés pedig egyszerre elhal, és rosszindulatú találgatásba megy át:
-Jim hol a pokolban van már megint?
-A szemétje! Biztos megint végigmegy az összesen, nekünk meg nem hagy semmit!
-Na húzzunk bele!
Nyílik az ajtó, és be is lépnek egyesével a férfiak, ám amikor nem látják a kollégát, gyanakodva néznek körbe.
-Nézzétek, ott fekszik! Eléggé ki van ütve. Csak nem?
Szélesen vigyorogva veszi szemügyre a két nőt, aztán elhúzza a fegyverét. A többiek követik a példáját.
-Rhodan azt mondta, ezt itt nagyon kis tüzes kanca, és úgy tűnik nem túlzott. Tényleg olyat rúghat, mint egy ló. Én töröm be!
Átadja a fegyverét a mellette lévőnek, és közelebb sétál a fekete hajó nőhöz.
-Ezt mi lelte? - Kérdi egy másik, és nagyot rúg Luke lábába, aztán ahogy a fiú eldől, az oldalába is. A srác felnyög, de nem nyitja ki a szemét, igyekszik fenntartani a látszatot, hogy eszméletlen. A harmadik rúgást a fejére kapja, és egyre kétségesebb, hogy tényleg csak játssza-e az ájultat.
-Hagyd már, inkább fedezz, addig bejáratom ezt a spanyol bigét.
Ketten felétek mennek, fegyvertelenül, a két hátsó pedig rátok szegezi a fegyverét, ha esetleg a bilincs, meg a robbanó nyakörv nem lenne elég ahhoz, hogy nyugton maradjatok. Természetesen sokkolásra van állítva mind, hisz élve kelletek, de erről nem tájékoztatnak itt senkit, kivéve...
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!
Abban a pillanatban, hogy az első perverz kioldja az övét, Luke felpattan a földről, és egy suhintással lemetszi a hozzá közelebb álló kalóz fegyverforgató kezét, ami a pisztollyal együtt a padlóra hull, egykori gazdája pedig ordítva hőköl hátra a fájdalom, és az égett hús átható szaga elől, ami betölti az egész szobát. A másik fegyveres nyomban tűzet nyit a fiúra, ám lövedéke visszapattan egy látványos - ám abszolút véletlen - hárítás következtében, egyenesen az arcába, amitől nyomban hanyatt is esik, mint egy marionettbábú, aminek elvágták a zsinórját. Eddigre sa mire előtt álló férfi összeszedi magát, és fordultából olyat rúg Luke-ba, hogy a fal adja a másikat, a kardot viszont a kezében tudja tartani, még ha nem is fogja valami biztosan.
-Ne féltékenykedj, a kapitány téged is kezelésbe vesz majd!

- Hát ha félreérted legfeljebb lesz egy jó éjszakám… *Psilogtam ártatlanul párat, amibe azért a körülmény ellenére ott volt a játékos csillogás és némi jó kedv is. Sajnálatos, de ritkán tudtam annyira komor lenni, hogy ne csipkelődjek. De hogy ez most Lukenak szólt, vagy épp Melissának nem tudtam volna megmondani. De Luke legalább tudta, hogy nem jönnek be a lányok, bár ami késik az nem szalad el, csak épp nem jön időbe. Szóval bármi megeshet és amúgy sem tetszett, ha valaki morgott rám.
- Tudom… ezért ültettem Lukeot az ajtóhoz. Ha becsukják, ha más nem a súlya és a termete miatt meg tudja gátolni őket. * Mosolyogtam kedvesen, hisz nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek elsőre látszom. Plusz így még Luke is tisztában van azzal, hogy mi a dolga. Mikor végzünk és mindenki a helyén nagyon kell figyelnem, hogy ne áruljam el magam valami szitokkal vagy csak rezzenéssel, mikor meghallom, hogy valaki rugdosódni kezd és Luke felnyög. De lefojtottam és majd később kiengedem, egyenlőre ez a legjobb megoldás. Mikor Luke felkiált, már pattan is ki a szemem és a szag ellenére igyekszem nem oda nézni, hisz leblokkoltam volna az fix. Az előttem álló férfi mivel nem hajolt le és még Luke is elvonta a figyelmét, nem volt nehéz hirtelen felállnom és hátulról Térdhajlaton rugni, úgy, hogy össze essen. Ezután csak hátra csavartam a kezét és a hátába térdelve előre nyomtam a földre.*
- Mel… kábítsd el. * Szóltam oda a lánynak aki ha még nem volt felszabadulva addig így tartottam a másikat. Notynak hála nem volt nehéz így tartanom, hisz nagyon is pontosan megmutatta, hogy milyen szögbe és milyen irányba is kell fordítani, hogy az áldozat mozdulni se akarjon és már csak a gondolata is fájdalmat okozzon neki. Bár elértem volna a fegyvert, de én ugyan hozzá nem nyúlok… pláne, hogy egy testnélküli kéz fogta. Na erre már nagyot kellett nyelnem, hogy ne hányjam el magam és ijedt tekintetem Lukra emeltem mint aki most látná először.*
- I… in… szó… a fene essen bele. Innen hogyan tovább? * NA igen a sokk miatt hirtelen még beszélni sem tudtam rendesen és átvettem Luke korábbi szerepét. most én voltam a mekegő kecske.*

Miután természetesen észrevették az őr hiányát, sietve léptek be a négyes fogat, hogy nehogy kimaradjanak a jóból, amit barbár agyuk vizionált eléjük.
Persze akár mennyire is próbáltuk nem szem előtt hagyni a társukat, nem volt ez a helység sem elég nagy, sem elég bútorozott, hogy ez ne fulladjon rögtön kudarcba, ezért kicsit másként alakultak a dolgok, mint számítottunk rá, és ez kissé megnehezítette a dolgunkat.
Túlzottan nem érdekelt az szájalása a hozzám legközelebbinek, hiszen biztos vagyok benne, hogy egy ujjal sem fog hozzám érni, mert addigra már vagy halott, vagy eszméletlen lesz, a többiekkel együtt, de mikor Luke-t rugdosni kezdik, az azért kezdi felülírni a tervemet. Legszívesebben azonnal közéjük lőnék, de meg kell várnom, míg a kéjvágytól nyáladzó fickó elém lép és takarásba kerülök az ajtónál fegyvert markoló elől.
Mikor meghallom az ordítást, mellettem Miranda is akcióba lendül, és mivel látom, hogy ő kiválóan és szakavatottan rendezi le a saját páciensét, inkább a fiú felé fordulok az előrántott fegyverrel, hátha segítség kell, de ellenfelei a földön fekszenek, egyikük kissé elkéztelenedett, a másikuknak meg valószínűleg kell egy új arc, mert eléggé megviselte a közelről bekapott sokkoló lövedék.
Az én emberemnek azért van elég lélekjelenléte, mert gondolván, hogy a lézerkardot szorongató Luke a legveszélyesebb, őt támadja meg, de ez volt az utolsó cselekedet és gúnyos szavai után már nem bízok semmit a véletlenre, először is meglendítem a lábam, hogy az eszméletlenség előtt, még kellő fenyítésben részesítsem az előttem állót, akinek ez a felhevült állapotában kellően fájdalmas lehet. Azonban mákja van, mert nem érek rá vele játszadozni, így kap egy kábító lövést is mellé ugyan oda, hogy hagy örüljön.
Mira eddigre végzett és a kezében vinnyogó fickó is megkapja a kegyes ájulást, de komolyan fontolóra veszem, hogy mégis inkább élessel lövöldöznék, hiszen bőven megérdemlik.
Mivel számítottam rá, hogy a hősiesen viselkedő Luke-t, talán mindjárt lebénítja a saját tette, igyekeztem gyorsan lelket rázni a csapatba, hogy ne a félkarú emberrablóra figyeljenek, akit szintén elkábítottam, hogy ne vinnyogjon itt nekem. Mira sem nézett ki valami fényesen, ahogy a levágott kéz szinte vonzotta a tekintetét.
- Megyünk és megkeressük a kapitányt. – rángattam talpra a fiút és vettem magamhoz a pisztolyokat. – Mira, nem akarsz egyet ezekből? – nyújtottam fel egyet. – Kábítóra van állítva és csak meg kell húzni a ravaszt. – magyaráztam, majd az ajtó felé igyekeztem.

~Érdekes, mindig úgy gondoltam, hogy Miranda színe a sárga, ha fénykardokról van szó, ami nagyjából azt jelképezi, hogy a fegyver forgatója leleményes, és kimondottan kreatív, továbbá ahol csak lehet, igyekszik ésszel megoldani a dolgokat, és nem erővel, de kezdem úgy érezni, hogy tévedtem, és valójában inkább a vörös szín illene hozzá, ami azt jelenti, hogy a tulajdonos egy rohadék.~
Persze tudja, hogy Miranda csak viccelt, de ezekre próbál inkább nem gondolni, mert így sem könnyű arra koncentrálni, amire kéne, vagyis, hogy a közelgő 9sszecsapáson járjon az agya, és nem ezen a két bombázón, akik vetkőztetik egymást. Végül sikerül megemberelnie magát, és tényleg úgy érezné, hogy büszke is lehetne magára, ha nem vérző fejjel, szédelegve tápászkodna fel.
-Köszi, boldogulok - utasítja vissza Melissa felé nyújtott kezét, miközben megragadja azt, és így is eléggé bizonytalanul egyenesedik fel. - Jól vagytok? Én...pillanat...
A végét kicsit hadarva mondja, aztán a sarokba siet, az arcon talált férfi testéhez, és lehányja azt. Neki már úgyis mindegy. A bénító sugár nem ölte meg ugyan, de ilyen közelről, és pont az arcába...hát szépségversenyt nem fog nyerni olcsón, az tuti.
-Uhh...bocsi...bár tudod mit? Rohadj meg ahol vagy. Anyádra lövöldözgess, ne ránk. Öhm...köszi, nekem elég lesz a fénykard is...viszont, a kapitány előtt, nem lehet...huhh...bakker...pillanat...BLÖEEE!!!
Újabb adagot kap az arc nélküli nyomorult, aztán Luke a száját törölgetve dől a falnak.
-Nyakörv...leszed...huh? basszus, de nagyot rúgott...
Aztán elgondolkodva néz a pisztolyra. Lehet mégis kell neki egy, ha már ilyen szép lány kínálja?

*Hányást emlegettem az imént? Hát, Luke tényleg gondolatolvasó, hisz megoldotta a problémát helyettem és kidobta a taccsot. De ez volt most a legkevesebb, körbenéztem a pusztításra, de folyton visszatért a tekintetem a levágott kezű emberhez. Valahogy gyűlöltem Lukeot miatta, pedig az agyam tudta, hogy nem volt sok választása. De az jelenleg még mindig le volt blokkolva. Így hát nem is csoda, hogy mikor Melissa felém nyújtotta a fegyvert ösztönösen és reflexből hátráltam előle. Ahogy üres tekintetem rá emeltem. Annyi minden lehetet volna benne, undor, gyűlölet, megkönnyebbülés… de mégsem volt benne semmi. Mintha nem csak az agyam, de az érzékeim is leblokkoltak volna, egyszerűen kisültek ettől a képtől és féltem, hogy mi lesz, ha egyszer kijutok innen. Mennyire fogja megbélyegezni azt ami ezután, lesz vagy épp mennyire lopja be magát az álmaimba, az emlékeimbe.*
- Nem… Én… nem kell. Viszont egy vödör víz annál inkább.* Makogtam a nőnek és a fejem is megingattam mellé. Ebben a hidegben a víz csak jótékony lenne ahhoz, hogy felébredjek ebből a révületből. De nincs. Szóval nincs mit tenni, bólintottam Melissa szavaira*
- Arra haladtam és ott másztam ki. Szóval arra kell haladni. * Mutattam a megfelelő irányba és azt már nem ismételtem meg, hogy két ajtóval odébb. Már mondtam. Feltéve ha még mindig ott volt persze. S közben igyekeztem leküdeni, hogy ne törjek ki hisztis, sokkos rohamba megint mint legútóbb a parkban. Pedig, ott negyed ennyi vér sem volt mégha azt Én is fakasztottam.*

Mielőtt azonban elindulhattunk volna, bekövetkezett amitől féltem és Luke látványosan adta vissza mindazt a természetnek, amit előző pár napban összeevett. Miközben ezzel volt elfoglalva, gyorsan Miranda-ra néztem, hogy ő, hogy áll, de bár sápadt volt, úgy néztem talán még sem követi Luke példáját, igaz nagyon szemezett azzal a levágott kézzel, úgy, hogy ez még kétesélyes volt. Mondjuk a tömény vér és égett hús szaga ebben a ki helyiségben az én gyomromat is eléggé megfeküdte, de azért abban boztos voltam, hogy én nem fogom viszont látni a vacsorám.
Közben azért kissé összefüggéstelenül, de a fiú nem mondott hülyeséget a nyakörvvel kapcsolatban, hiszen a kapitánynál van minden valószínűség szerint a távirányító hozzá, és egyikünk sem szeretné mostanában elveszíteni a fejét feltételezem.
A kezemben tartott és felkínált fegyver valahogy nem volt kapós, ezért húztam egyet a vállamon és a nadrágom derekába tűztem, bár azért egy erősítésnek a hátam mögött……hoppá miket beszélek, ezeket töltött fegyverrel az életben nem engedném a hátam mögé! Szóval azért jobban örültem volna, ha valakinél még van lőfegyver erősítésként.
- Víz? – néztem Mirandára kérdőn. – Minek neked víz? De a kedvedért majd útba ejtünk egy fürdőt is, ha gondolod. – válaszoltam kissé pikírten.
- Rendben. – bólintottam miközben kinéztem a folyosóra és betájoltam magunkat, hogy merre lehet az a kabin. Nem volt messze és egy lélek sem járt erre, így volt esélyünk, hogy meglepjük a mi kis huncut kapitányunkat.
- Van ötleted, hogy hogyan szedjük le? – néztem a közben magát kicsit összeszedő Luke-ra és a nyakamra mutattam.

-IGEN. - Szólal meg, kihúzva magát, bár egy kézzel még mindig kénytelen a falra tenyerelni.
-Ha eljutunk a pilótafülkébe, és hozzájuthatok a géphez, meg tudom buherálni, hogy azt higgye, már eladtak minket. Utána már csak le kell szedni.
Hogy miért tűnik ilyen magabiztosnak? Nos, sokat segít, hogy a rosszulléte végül elmúlt, gyorsabban, mint gondolta volna, de főleg arról van szó, hogy Mira kedvéért igyekszik megemberelni magát, ugyanis rossz látni, és hallani, hogy mennyire elveszettnek tűnik most szegény, és bár sosem gondolt magára úgy, mint valami lovagias hős férfiállatra, azt azért nem szeretné, ha még sokáig így kéne látnia a barátját.
-Nyugi, majd én fedezlek - felel Melissa-nak - és ne aggódj, nem foglak véletlen hátba lőni.
Aztán suhint egy párat, és kettévág minden fegyvert, amit a bőrruhás amazon nem szedett össze, apró tűzijátékok egész sorát előidézve.
-És más sem. - Jelenti ki, kihúzva magát, és ellenállva a kísértésnek, hogy megpróbálja megpörgetni a kardot a kezében. - Gyerünk. Ezektől a pancserektől tudom, hogy már csak 8-an vannak a hajón, és ha ebből ketten a kapitány kabinjában...khmm...szóval legfeljebb hatan lehetnek a pilótafülkében!
~Huhh, marha jól csinálod, már csak a lábamat kéne rávenni, hogy ne remegjen, mint a kocsonya, és minden f@sza lenne.~
-Én... - Nyel egyet. - Én megyek előre, fedezz.
A kard pengéjét az arca előtt tartva kioson a folyosóra, aztán az egyik beugró mögé rejtőzik el, hogy onnan kukucskáljon ki, majd öt másodperccel később, mikor rádöbben, hogy ez senkit sem hat meg, int a lányoknak, hogy követhetik. Egészen nyugodtan lépdel előre, amíg meg nem mozdul a lába alatt a hajó.
-Mi a... - Ugrik a fal mellé ijedten, majd néz Melissa-ra tanácstalanul, de aztán neki is leesik hamarosan, mi folyik itt.
-Felszálltunk. Hát ez gyors volt...asszem vége a mézesheteknek...Na jó...a gépház...meg tudod mutatni az hol van? nekem az is megfelel, és akkor legalább útba ejthetjük a mosdót is utána.

*Hát nem vagyok egy idegbeteg nő ez tény, de azért azt sem mondhatjuk, hogy a nyugodtság mintaképe és jelenállapotban pedig pláne nem. Melissa kérdésére csak pislogtam rá, hogy ez meg milyen kérdés, de a csípős válaszára elkapott a düh és tettem rá magasról, hogy hol a pokolban is vagyok.*
- Valószínűleg azért, hogy rendbe hozzam a sminkem, mint a sok tyúk. * Feleltem gúnyosan, de aztán már a hajamba túrtam, és ha csak nem kobozták el a hajgumim, akkor össze is fogtam a hajam azzal, ami mindig is a csuklómon volt.*
- Egyébként meg azért, hogy ne legyek itt rosszul… de úgy látom ez neked már olyan természetes, hogy meg sem hat. Bocs, hogy nem vagyok érzéketlen andorid, mint amilyenek Ti vagytok. * Sosem voltam a hülyéskedés, ellen és mindig is szívtam mások vérét és az sem érdekelt, ha épp az enyémet szívták… sőt… de azt nem szerettem, ha valaki ennyire tyúkeszű vagy épp engem néz annak. Mellesleg, nem is volt sminkem, mint ahogy az esetek nagyhányadában soha máskor. S az érzéketlen android alatt gondoltam itt rá, a testvérére, Rickre – pedig aztán róla tudtam, hogy nem az… de úgy látszik a cikk ezt feledtette velem –, és az összes ilyen megszállott idiótára, akik a fegyvereik mögé bújnak és minden lelkiismeret-furdalás nélkül, rezzenéstelen arccal tudják ezt az egészet csinálni. De Luke elszólása sem tett jót a hangulatomnak… hisz nem volt szó hátba lövésről, szal ez csak Melissa gondolatai lehettek.*
- Ha ennyire félted Tőlünk is a hátsód, akár itt is maradhatok, és akkor talán tényleg nem kell ilyenen gondolkodnod… * Vontam meg a vállaim. Ezek után lehet, hogy még azokkal a barmokkal is jobban jártam volna, akiknek el akarnak adni. Végül is mit veszíthetek? Már semmi olyan nincs, kivéve persze Nicholast… de Ő sem egy olyan személy akiért… de, igen… a gond, hogy pontosan olyan. De a hirtelen haragom és dühöm már nem hagyott józanul gondolkodni, még ha pont erre is lett volna szükség… na de ácsi… én is meg tudom mutatni, hogy nem vagyok olyan elveszett, mint azt gondolják. S még mielőtt Luke az utolsó fegyvert is kettészedte volna felkaptam egyet a földről. Ismerkedtem vele párpillanatig és azt hiszem, hogy még élesre is állítottam bár csak egy gombot nyomtam meg, amiről nem tudtam, hogy mi. De nem érdekelt… ha ez kell ennek a nőnek ám legyen. Aztán átadhatja üdvözletem annak a baromnak is. Aztán lesz ami lesz… Egyedül Luke tudhatta, hogy mi játszodott le bennem. A sértettség, az akkori értetlenség, ami felütötte a fejét mikor megláttam a cikket, a gondolat, hogy nem vagyok eléggé jó és, hogy ez kell nekik. De leginkább Melissa szavai álltal kiváltott harag volt az, ami elborította az elmém. Olyan szinten amiből már csak egy jól irányzott pofon képes kirántani, persze a megfelelő embertől, aki nem volt jelen. Igazából, egyik sem hisz csak két ilyen volt. Az egyik az, akin levezethettem volna ezt az egészet a másik meg… nos Őt hagyjuk egyenlőre.
Mögöttük léptem ki és innentől kezdve nem szóltam egy szót sem. Mikor a hajó megindul, megkapaszkodok és igyekszem nem elesni, de azért az egyensúly érzékemmel nem sok baj van, még ha váratlanul is ért. Luke szavaira csak ránéztem és az általában mindig vidám tekintetem, nem épp jósolt semmi jót, senkinek. De leginkább önmagamnak nem.*
- Keressétek meg, aztán majd megyek én is. Csak meg találom… nekem előtte van egy kis dolgom… * S már ott sem voltam, egyedül Luke tudhatta, hogy épp a kapitányhoz tartok a kis légyottjára. Utáltam ezt az egész helyzetet, de tudtam, hogy ha ennek vége akkor magam fogom gyűlölni a legjobban. De nézzük a pozitív oldalát… ez mellett már másnak nem jut az ellenszenvemből és kitudja, hogy mi lesz a következő lépés. Talán még képes is leszek normális életet is élni, egy zárt osztály falain belül persze.*

Azért kezdek örülni, hogy ez a Luke fiú velünk van, mert őt legalább tudom valamire használni, ha végre kellően összeszedi magát, akkor nem sokáig kell attól félni, hogy a kapitány meggondolja a dolgot és mégis inkább hullát csinál belőlünk és csak a szerveinket adja el.
Pár perc múlva azonban már kissé túlzottnak is érzem az önbecsülését, ahogy nekiáll suhogtatni a lézerbotját, és egyáltalán nem győz meg, hogy jól teszem ha a hátam mögé engedem, hiszen akár fel is robbanthatta volna a pisztolyokat, amiket olyan bőszen kaszabol.
- Azért csak óvatosan, rendben? – szólok rá figyelmeztetően, de aztán már Mirandára kapom a tekintetem, akinek a beszólását egyáltalán nem díjazom, bár talán csak az idegesség hozza ki belőle a nyers stílusát. Végül is még szerencse, hogy ennyire is uralkodni tud magán, hiszen nem valószínű, hogy hozzá van szokva holmi kalóztámadáshoz, emberrabláshoz és rabszolgakereskedőkhöz. Na jó, persze ehhez én sem vagyok szokva, de az én életmódomba még beleférnek, még ha most azért alaposan rá is játszom egy lapáttal a magabiztosság látszatát keltve.
- Nem kell a sértődöttet játszani Mira, de most mindannyian benne vagyunk a slamasztikában és bár mennyire is nehéz, de végig kell csinálni, ha van gyomrod hozzá, ha nincs. – nézek rá kissé békülékenyebben, mert nem hiányzik, hogy most egymás torkának essünk. – Bírd ki valahogy víz nélkül, amíg biztonságban nem leszünk. – tettem még hozzá.
Talán nem olyan vészes a helyzet, már csak 8 embert kell hatástalanítani, ha hinni lehet a telepata srácnak, és a kapitány most remélhetőleg még foglalt egy darabig.
- És nem hiszem, hogy szívesen maradnál itt, még ha mosta sértettség is beszél belőled. – vontam meg a vállam, de nem akadályoztam meg, hogy magához vegyen egy pisztolyt, ami még megúszta Luke harciasságát.
Aztán a hősies felajánlás után kisorjáztunk a folyosóra a fiú után, amíg meg nem érzem, hogy emelkedünk, ami leesik a társaimnak is hamar.
- Persze, hogy megtudom, de ez amúgy is rossz hír, mert kapitány nélkül egy hajó sem száll fel….már, ha a fedélzeten van. – jegyzem meg a fejem csóválva, mert így lőttek a jó kis tervünknek, ráadásul ezzel igyekszem Miranda-t is megállítani, aki most felszívta magát és meg akarja mutatni, hogy ő is helyt tud állni, de ezzel csak saját magát keverné bajba.
- Szóval Mira ne strapáld magad feleslegesen. Különben is öngyilkosság, egyedül bemenni oda, hiszen egy tapasztalt bűnözővel állnál szemben, ráadásul kettővel. – fogom meg a kezét figyelmeztetően. – Menjünk akkor a gépházba, ott talán csak egy vagy max két ember lehet, aztán ha leszedtük ezt a vackot szépen egyenként levadásszuk őket. – nézek rájuk, hogy benn vannak-e.

-Hé - szól vissza kicsit sértődötten az érzéketlen android beszólásra, ám természetesen még mindig Luke-ról van szó, úgyhogy ez nem egy hangos, mennydörgő felmorranás volt, inkább olyan, amit a kiskutya hallat, ha álmában kirántják alóla a kedvenc plüssjátékát.
-Mira...együtt kell maradnunk. Kérlek...én...nem érezném jól magam, ha itt maradnál - Fogja könyörgőre a dolgot, azt ugyanis véletlenül tudja, hogyha elkezdi bizonygatni, hogy Melissa sem robot, akkor csak süket fülekre talál. Ha ő olvasna egy olyan cikket a volt kedveséről, és aztán összefutna az egyik pasival,a kivel...hát, lehet ő is így reagálna.
~És majdnem biztos, hogy az sem lenne túl megnyugtató senkinek, hogyha kiderülne, hogy Melissa sem olyan nyugodt, mint amilyennek mutatja magát. Nagyon nem. Engem nem villanyozott fel amikor meghallottam az biztos.~
A hajó indulása után viszont már Melissa szavaira bólint, és ha megindul a gépház felé, akkor követi is őt. Az odavezető úton senki sem támad rájuk, és a rozsdás, kattogó masinák közt is csupán egyetlen olajban fürösztött mechanikus dolgozik lázasan, hogy ez a teknő a levegőben maradjon, és még ott is egy darabban, ha van rá mód.

A kapitány kabinjában ugyanakkor két férfi található, akik éppen öltözködnek. Badger nyilván rádión szólt be, hogy indítsák el a hajót nélküle, és innen gépelhette be az indító kódot, hisz elég ráérősen készülődik a pajtásával együtt. Az ajtó természetesen zárva van, mint általában az ilyen aktusok közben, a fegyver pedig ott lifeg a nadrág övének az oldalán, amit épp magára húz a kapitány.

*Luke megnyilvánulására csak a tekintettem kaptam rá és nem kellett megszólalnom ahhoz, hogy anélkül is tudja, hogy fogadja be. Hisz az elmémben elég hangosan üvöltött a hangom egy „Fogd be” jellegű mondattal. De végül is ez még mindig jobb, mint a vihar előtti csend. Igen, mérges vagyok, dühös és sértett. Ám ennek ellenére nincs bizonyítási vágyam, ennek a kettőnek meg pláne nem. Sokszor mondták már, hogy nem akarják megtudni, hogy milyen vagyok, mikor úgy teljesen elszáll az agyam… hát osztom a véleményüket. Én sem akartam, de egyszer mindennek eljön az ideje.
Ahogy Melissa megfogja a kezem már reflexből rántom is el Tőle és a tekintetem sem volt barátságosam mint a mozdulatom. Bár ennek közel sem azaz oka, hogy utáltam volna – még ha így is volt -, hanem maga az érintése. *
- Nem hiszem, hogy most kéne anyáskodnod… * Jegyeztem ridegen és már tényleg mentem. Ahogy haladtam előre persze eszembe jutott egy-két dolog, de azok sokkal barátságosabbak is voltak és még csak nem is voltam komoly veszélyben. Ezek meg csak keserű szájízt hagytak a számban miközben megérkeztem az ajtó elé. Finoman lenyomtam a kilincset remélve, hogy azért annyira nem ócska vas, hogy itt nyikorogjon nekem. De az ajtó nem nyílt, megpróbálni berúgni meg felesleges lett volna, még mindig nem vagyok díjbirkózó. Én meg kellően ostoba vagyok ahhoz, hogy eszembe se jusson elbújni. Ha nem hallottam bentről, hogy észrevették volna, akkor csak az ajtóval szemközti falnál megtámaszkodtam és kissé remegő kézzel ugyan, de magam elé tartottam a fegyvert kibiztosítva. Vagyis remélem, hogy kibiztosítottam és nem csak elnyomtam rajta valamit. Ha kiléptek, akkor a lehető leggyorsabban lőttem vele kettőt mind a kettő mellkasára célozva.
Ha hallottam bentről, hogy kiszúrtak a helyzet ugyan ez volt, csak épp az ajtó oldalánál álltam meg.
Az,hogy mennyire voltam gyors és sérültem meg… majd mindjárt kiderül.

Bár mennyire is igyekeztem barátságos hangot megütni, úgy látszik Miranda már eléggé felhergelte magát ahhoz, hogy ne hallgasson az ész érvekre.
Nem tetszett, ahogy elrántotta a kezét, de nem akartam még tovább szítani a mérgét, hiszen ez most igazán nem szolgálta az érdekeinket. Az más kérdés, hogy ha ebből a kakiból kimászunk, akkor alaposan helyre kell tenni a fejét.
- Anyáskodik a fene! Csak nem akarom, hogy hülyeséget csinálj! Az előbb még majd elhánytad magad egy kis vértől és bűztől, most meg el akarod játszani Rambo-t. – csattantam fel fojtottan, de már ez olyan volt számára, mint a falra hányt borsó.
- Ó, hogy az anyád ne sirasson te önfejű liba! – sziszegtem utána, de ezt már valószínűleg meg sem hallotta.
Én meg csak remélni mertem, hogy a kapitány már rég a hídon van és nem a kabinjában toszogatják, mert akkor lehet eggyel kevesebben leszünk.
Most fontosabbnak tűnt, hogy levegyük a nyakunkról ezt a veszélyes vackot, így végül csak megvontam a vállam és elindultam, hogy Luke-t a gépházba kalauzoljam.
Senki nem próbált az oda úton megállítani, lelőni, megerőszakolni, így simán elértük az alsó szint elég büdös és mocskos részét, amit szerintem ember emlékezet óta nem takarítottak ki.
Az ott dolgozó fickó legalább ennyire régen nem fürödhetett, így már a szagáról meg lehetett találni. Annyira küzdött az egyik csappal, hogy elzárja, hogy észre sem vette, hogy a háta mögött állunk.
A pisztollyal megkocogtattam a vállát, majd mikor megfordult, hogy elküldjön valami melegebb éghajlatra, akkor beleeresztettem egy kábítólövedélet.
- Tegyük valami jó messzire, mert megfulladok a szagától. – fintorogtam, aztán átadtam Luke-nak a terepet.
- Te jössz, mit akarsz csinálni?

Miranda minden türelmére szüksége lesz, sőt, az sem árt, ha összeszed mellé még egy keveset, mert azok ketten odabent valóban nem veszik sietősre a figurát. A jó hír, hogy cserébe más sem mászkál erre, legalábbis abban az 5 percben, ami eltelik, mire végre nyílik az ajtó, és megjelenik benne a nagy darab matróz. A férfi egyik pillanatban még az ingét gombolja, a következőben pedig rémülten mered előre, ahogy eltalálja a mellkasát a lövedék, mitől ez a bengál állat megtántorodik, és az ajtófélfába kapaszkodik, nehogy eldőljön, bár az arckifejezéséből ítélve ez már csak idő kérdése. A kapitányt viszont nem találja el a második lövedék, hisz takarja őt alkalmi szeretője, ezért pedig hálából előrántja fegyverét, melyen nincs bénító mód, és lead pár lövést támadója irányába, nem törődve azzal, hogy a másik kalóz útban van. A nagy erejű lövedékek valósággal kirobbannak elől, és bár mindegyik éppen elkerüli Miranda-t, a vér ami nyomukba szegődik valósággal beteríti őt.
-Ez nagy hiba volt! - Kiáltja, hátát a szeretője hullája melletti falnak vetve, és másik kezével a távirányítóért nyúl. - Szökőkút lesz az új beceneved!
Egy gombnyomás, és Mira nyakán a bomba pittyegni kezd, egyre gyorsabban...
-Dobd el a fegyvert, amíg még le tudom állítani.

Közben odalent Luke minden fél másodpercben hátra tekint, abban reménykedve, hogy Miranda végül követi őket, és minden fél másodpercben egyre szorosabbra duzzad a gombóc a torkában, így aztán annak ellenére, hogy ő megy hátul, szinte egy pillantásra sem méltatja az előtte feszes ruhában haladó nőt, pedig normális esetben tuti nem tudná levenni róla a tekintetét.
-Nem hiszem, hogy nélküle virágillatú lenne ez a hely - jegyzi meg halkan, miközben arrább rúg egy kövér pofátlan patkányt, ami a cipőjét nézte ki vacsinak - na lássuk.
Nyomban a generátor melletti villódzó fényű monitorhoz siet, a kérdésre pedig, hogy mit szeretne csinálni, mosolyogva Melissa-ra sandít.
-Felrakni erre a vacakra az FTL-t, és játszani pár kört... - Jelenti ki, halál komolyan, miközben anélkül gépel, hogy odafigyelne a billentyűzetre, vagy akár a monitorra. - Vaaaaagy....
Lenyom egy entert, aztán hátra nyúl, lenyomja a pöcköt a tarkójánál, aztán hátra tolja, megpörgeti, végül pedig összeszorított fogakkal kinyitja a zárat. Mikor az ékszere ennek ellenére sem robban fel, megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait.
-A rendszer azt hiszi, megvettek, szóval kikapcsolt. Hihetetlen, hogy még jelszó sem volt - magyarázza, miközben Melissa felé sétál, majd megtorpan a nő előtt. - Ha már ott voltam, megvettelek téged is...szóval..izé...khmm...
Kinyújtja a két kezét, és a nő nyaka felé nyúl, de aztán fél úton megtorpan, és visszarántja a kezeit kissé. Végül erőt vesz magán, és Melissa szemeibe néz.
-Megengeded?
Ha igen, óvatosan veszi az ujjai közé a nő nyakörvét, kezeivel alig érintve a nő nyakát, és néhány másodpercnyi matatás után kikapcsolja az ő nyakörvét is. ezt követően a szoba legtávolabbi sarkába dobja mindkettőt, és büszkén mosolyog a nőre.
-Na jó, van egy ilyen vackon mentőcsónak, vagy ilyesmi? Ideje lenne meglépni mielőtt...
A fenti lövése erőteljes hangja még idelent is tisztán, és ijesztően hallható, Luke össze is rezzen.
-Mira!

Ha Miranda megadta magát, a kapitány is elteszi a fegyverét, és kisétál hozzá, téve pár megjegyzést arra, hogy micsoda kár lett volna ezért a csinos kis pofiért. Ha nem, akkor fájdalom, de kénytelen megvárni, amíg a bomba olyan gyorsan pittyeg, hogy az egész már csak egy összefüggő sípolásnak tettszik, mielőtt még szétrobbanna az egész. Akárhogy is, a nyakörv egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül kikapcsol, a kapitány legnagyobb csodálkozására, aki ezek után megnyomja még néhányszor a gombot a távirányítón, mind hiába.
-Mi a...

*Ahogy meghúztam a ravaszt, ráadásul kétszer is bizsergés futott végig a karomon egészen a vállamig, majd mintha onnan szivárgott volna egyenesen a gerincembe. Utáltam ezt az érzést és kicsit sem tetszett. De most már joggal mondhatják, hogy nem az eszemért szeretnek. Csak nekem lehet annyi eszem, hogy azt feltételezzem, hogy ha lelőnek valakit – ráadásul csukott szemmel -, akkor az egyből el is esik és a második lövés a mögötte állót találja el. Kevés filmet néztem úgy látszik. Na de mikor leesett, hogy ez bizony nem jött össze, már le is guggoltam, hogy a revans engem se találjon el. De kaptam valami rosszabbat és önfegyelem, büszkeség ide vagy oda, de bizony, ahogy megéreztem a meleg permetet felsikoltottam. Ha ezt valaha meg tudom emészteni, akkor… akkor nagy szerencsém van. Ahogy meghallom a hangját lassan felemelkedett és a szavaira, röhej, de még mosolyogtam is.*
- Nem az első… * Vontam meg a vállaimat, bár abban kételkedtem, hogy nem is az utolsó. A becenév… nos, van sajátom, de ám legyen. Engem aztán nem zavar, nekem már úgy is mindegy. Szóval nem álltam le vitatkozni a becenevek lényegével. Ellenben a felkérésével már annál inkább. Nem, még mindig nem ez volt az a pont, amikor megfutamodnék. Talán nincs is olyan pont.*
- Ó hát, rossz lóra tettél. Hamarabb halok meg, mintsem megadjam magam.* Különben is, utána úgy is eladna. Attól meg már tényleg jobb a halál. Még ha szét is teszem valakinek a lábam, akkor azt önként teszem és annak, akinek én akarom. A csipogás gyorsulásával arányosan egyre gyorsabban pörögtek le előttem a röpke életem képei. Hát kár értem, pláne most, hogy még valakit kedveltem is. De ez van. Azt mondják, hogy csak az fél, akinek van veszteni valója. Köztudott, hogy nekem nem volt. De ha már így alakult, akkor felemeltem a fegyverem és rászegeztem ismételten. Ha megyek, viszem. Eggyel kevesebb, vagy mit is szoktak ilyenkor mondani. Már húztam a ravaszt, mikor egyszer csak megszűnt a sípoló hang és elvigyorodtam.*
- Kocka a fedélzeten. * Adtam meg a választ a fél kérdésre és még be sem fejeztem, mikor a gombot nyomogatta már meg is húztam a ravaszt ismét. Biztos, ami tuti alapon kétszer is. Aztán csak álltam pár pillanatig döbbenten és máris beléptem az izzadságbűzös kabinba, hogy meglátogassam a fürdőt és megmossam a kezeim meg az arcom. Szép is lett volna, csak épp eszembe jutott, hogy a lövések hangosak. Na már vissza is léptem és abba az irányba mentem amerre Lukeék tartottak. Azzal a reménnyel, hogy nem futok össze senkivel. De azért a fegyvert sem tettem. ~ Luke… merre vagytok, az isten verjen meg? Én megyek már… csak épp gőzöm sincs, hogy merre. Szóval mi lenne, ha mondjuk adnál valami életjelet vagy megmondanád merre menjek? Komolyan mondom… ah… hülye telepátia, ez csak egy oldalra működik. Mi a frászért nem tanultad használni? Akkor most talán bele is tudnál szólni a fejembe, mint az a nő.. Morgana vagy ki a bigyó… ~ Egen, inkább morogtam vele, minthogy hagyjam a korábbi tetteim lecsapódni a buksimba. Majd később… biztos vagyok benne, hogy ez még vissza fog ütni. De ne most… Legalább addig bírjam ki, míg elindulunk haza. Aztán majd jöhet… Legfeljebb ha nagyon gáz a szitu írok Shepynek, hogy jöjjön értem. Ahham, meg persze. Maradjak csak inkább a realitás talaján, szóval írok Notynak. Az meg, hogy mit fog Luke kapni mikor meglát… nos leginkább első körben sokkot, aztán másodikban és harmadikba eszébe jut, hogy elfelejtett elpirulni.*