Sarkkörök

Az északi illetve déli sarkkör.

//A "Roppant Kellemetlen" nevezetű hajó önkéntes, és nem annyira önkéntes "legénysége" részére://

Melissa-nak bőven van ideje a gyógyulásra, a csapat többi tagja viszont nem lazsál, hisz a rabszolga kereskedők már csak olyanok, hogy nem dugják elő a képüket, ha nem húzzák el az orruk előtt a mézes madzagot. Szerencsére a kapitány két értékes, és mégis, számára könnyen becserkészhető áldozatról is tud, akiket ha felsorakoztat, akkor bizony a vén Badger képtelen lesz ellenállni a találkozónak, és még "kedvenc" Jetije is felteheti neki a kérdéseit.
-Ne feledd, nem lesz sok időd. Átadjuk neki a két foglyot, ő megvizsgálja őket, és már le is lép, szóval térj majd a lényegre - magyarázza Melissa-nak a tervet, miközben a háta mögött egy férfit, és egy nőt hurcolnak el az egyik zárható kabinba, zsákkal a fejükön. Ha a nő esetleg aggódva néz utánuk, Rhodan felnevet.
-Ne parázz, azért én is keresek rajtuk, nem is keveset.
A nő neve Miranda Owen, és egy exkluzív interjúért cserébe egyezett bele abba, hogy bekötött szemmel, és megbilincselve hurcolják el a híres, és rettegett kalóz, Rhodan hajójára.
-Lehet válaszolnom kéne azért a kérdéseire, mielőtt eladom, hogy érezze úgy, átvertem? - Kérdi, egy ördögi mosollyal az arcán.
Ami a fiút illeti, az ő neve Luke Darrow. Egy tök átlagos kocka, akiről nem is tudna a világ, ha az anyja nem lenne tagja a telepaták tanácsának. Ez, és a képessége, hogy olvas mások gondolataiban már majdnem annyira értékessé teszi őt, mint a dögös hírességet. Őt ha lehet még könnyebb volt elkapni, hiszen csak annyi volt a dolguk, hogy beküldték hozzá Jaya-t, aki berepült az ölébe, aztán elszaladt előle, és hagyta magát a hangárig kergetni, egyenesen egy kisebb sikló fedélzetére, ahol az ádáz rágcsálónak még azt is engedték, hogy ő maga üsse ki, a legénység nagy örömére, és derültségére.
-Tudod, a legtöbb bűncselekménynek az a titka, hogy nem szabad túlbonyolítani. - Magyarázza Melissa-nak, miközben az "RK" átlépia föld légterét, és landolni készül az egyik vastagabb jégtáblán, ami bőven elbírja két űrhajó súlyát. A másik már vár rájuk, és nyolc fegyveres gyűrűjében ott áll a hóban a vén Badger.
-Öltözz fel, hideg lesz...és kivételesen ne csinálj hülyeséget. Norman, Harry, Bart, Phil! - kiált, és közben rámutat négy random manóra - ti velünk jöttök. Amíg távol vagyok, Jaya a parancsnok!
A rámpa leereszkedik, ő pedig a fejével int, hogy hozzák a foglyokat, kik csak nemrég tértek magukhoz, hisz ha alszanak, kevesebb az esély a szökésre.
-Rhodan! - Üdvözli a rabszolga kereskedő az immár álarcot viselő kalózt.
-Badger! Itt az árú, ahogy ígértem. Mielőtt azonban rátérnénk az üzletre, a lánynak lenne néhány kérdése hozzád.
Minden tekintet Melissa-ra szegeződik, és amíg nem szólal meg, az egyetlen zajforrás a környéken a jeges északi szél süvítése.

Mivel szerencsére tiszta volt a seb és elég hamar le is tudtam kezelni, így pár nap múlva már csak egy halvány rózsaszín folt emlékeztetett a térdemen arra, hogy az az állat meglőtt.
Igyekeztem addig a kabinomban időzni, csak néha mentem be a gépházba pár kisebb javítást elvégezni, na meg a magam kis meglepetését előkészíteni a távozásom után, vagy ha ezt megpróbálná a kapitány valamilyen okból ellehetetleníteni, akkor egy fajta életbiztosításként elhelyezni.
- Kik ezek és miért nem pénzt kínálunk az információért? – borzongok meg a foglyok láttán és bár Rhodan teljesen félreérti a reakciómat, egyelőre nem mutatom ki felé, hogy egyáltalán nem értek egyet a módszerével és ártatlanok fogva tartásával, az eladásukról nem is beszélve.
Arra, hogy kinek kéne válaszolni, csak egy értetlen nézést kap tőlem, de az a sátáni vigyor a képén máris ellenérzéseket vált ki belőlem, hiszen még nem felejtettem el, hogy nézett rám, mikor meghúzta a ravaszt. Nagyon nem felejtettem el, még ha ő már rég túltette megát rajta.
Vidáman cseverészett velem, mint ha semmi nem történt volna pár napja, de hála az égnek legalább az „elsőtiszt” nem dugta ide most az orrát, azzal az idegesítő nyüsszögésével, amit gondolom a maga részéről értelmes beszédnek hisz.
- Aha. – jegyzem meg a tervei lebonyolítására vonatkozó szavaira. – Miért van itt valaki, aki bonyolult tervezésre is képes? – nézek rá ártatlan képpel és nagy szemekkel, é szavaimban érezheti a gúnyt, ha egyáltalán képes rá.
Miután leszálltunk az eléggé zordnak tűnő bolygón és a kíséretünk debil tagjai is készen álltak, leballagtunk a fogadóbizottsághoz, akik még annál is unszimpatikusabbak voltak, mint amire alapból gondoltam.
Végig azon törtem a fejem, vajon, hogy a fenébe lehetne megcsinálni, hogy a foglyok kiszabaduljanak, vagy elszökhessenek, de eddig nem sok lehetőség volt rá, hiszen leszedálták őket, most meg már cipelik is ide, hogy átadják ezeknek a mocskos emberkereskedőknek.
De most a figyelem központjába kerültem hirtelen és muszáj volt feltenni a kérdéseimet, és az tagadhatatlan, hogy nagyon is érdekelt a válaszuk, még ha nem is ilyen körülmények között szerettem volna választ kapni rájuk.
- Érdekelne egy bizonyos hajó, a neve Bolhapiac és a kapitánya. – szólaltam meg végül az idegességtől kissé rekedten, de határozottan. – A Holdról tűnt el pár napja. Szeretném megtalálni és lehetőleg mindkettőt egyben. – néztem a rozmárbajúszú Badgerra, akinek arcszőrzetéről, most jókora jégcsapok lógtak.

-Állítólag ismeri a kapitányodat - vonja meg a vállait - ami szinte biztos, hogy nem jelent jót. Ha a kapitányodat tényleg elrabolták, és mondjuk eladták rabszolgának, jó esély van rá, hogy neki is benne volt a keze, az viszont biztos, hogy tud valamit.
Arra pedig, hogy miért nem fizetnek inkább nekik úgy néz Melissa-ra, mintha azt kérdezte volna, miért nem élhet mindenki békében, vagy ilyesmit.
-Kicsit magas a kiszállási díjuk, és nekem nem ér meg annyit az információ, neked meg felteszem nincs annyi pénzed, amennyiért szóba állna veled, úgyhogy marad ez a megoldás.
A többit inkább elengedi a füle mellett most az egyszer, és csak az után morog, hogy felvette a sisakját,m de akkor aztán rendesen.

Odalenn a hóban Badger egyenként ellenőrzi az árút, egy embere pedig külön-külön átdobálja a robbanótöltettel ellátott nyakörveket Rhodan-nek, hogy az felhelyezhesse őket, amit az üzlet megköttetett. Kettőt a karjára akaszt a férfi, a harmadikkal pedig Luke mögé lép.
-Hmmm...igen, úgy tűnik ez ő lesz. Jöhet.
És már kattan is a nyakörv a fiú nyakán, a rabszolga kereskedő pedig Mirahoz lép, kinek arcáról nyomban lekapja a zsákot.
-Nocsak-nocsak. Milyen szép példány. - Állapítja meg, aztán kinyújtja kesztyűvel fedett kezét, és megérinti a nő arcát. - Rendben, megveszem.
Rhodan erre közelebb hajol, és a nyakörv feltétele közben odasúg egy őszinte "sajnálom"-ot Mira-nak, mielőtt még a kis szerkezet egy rövid fülsüketítő sípilással nem jelezné, hogy mostantól aktív, és nagyon nem érdemes piszkálni. Ez után a kapitány Melissa mögé sétál, mintha lelket akarna önteni belé, hisz látja, mennyire undorodik ettől a fickótól. Titokban ő is osztja a véleményét mondjuk, de hát az üzlet az üzlet.
-A bolhapiac? - Kérdi Badger, miután megáll a fekete hajú nő előtt, úgy ejtve a szavakat, mintha közben egy megcsócsált patkány cafatkáit akarná kipiszkálni megmaradt fogai közül.
-Nem hazudtál, ez a lány tényleg Melissa Skater - szól vigyorogva Rhodan-hez, a nő válla felett, mintha ő ott sem lenne.
-A kapitányod ismét sikeresen alkoholba fojtotta a részegségét - feleli végre a lánynak, aztán a földre köp...pontosabban a hóba, ahol egy kis piros peremű luk marad néhány másodpercig, mielőtt a vihar újra elfedné azt.
-Lezuhant a Marson, úgy egy héttel ezelőtt. Állítólag valami narkós idegbetegek kapták el, akik kannibálnak képzelik magukat, de lehet rosszul tudom.
Egyenlőre még türelmesen vár, ha esetleg van további kérdésed.

Talán nem sikerül teljesen ellepleznem az undoromat, ami ezeknek az emberkereskedőknek a láttán kiül az arcomra, pedig igazán igyekszem, de az már csak a hab a tortán, mikor meglátom, hogy micsoda játékszereket akasztanak szegény foglyok nyakába.
- Tényleg szükség van erre? – bukik ki a számon önkéntelenül, habár tudom, hogy nem éppen a legmegfelelőbb a pillanat. – Hiszen igazán szép számban vagytok jelen és állig felfegyverkezve, nem hiszem, hogy félni kéne két elkábított civiltől. – fintorodom el.
Persze nem vagyok én itt senki, hogy a szavam bárkit is meghasson, és a férfi nyakán, mert ennyit még az arca nélkül is látok, máris összekattan a nyakörv.
Aztán a következő döbbenet akkor ér, mikor a másik fogoly fejéről lekapják a zsákot és meglátom, hogy kit is takart eddig.
- Miranda Owen! – nyikkanok fel kimeredt szemekkel, hiszen nagyon is jól ismerem a híres-hírhedt riporternőt a holonetről. – Rhodan, ezt nem gondolod komolyan? – nézek a hátam mögött álldogáló férfire, miután rá is felkerült a nyakpánt.
- Igen, én vagyok az, na és? – rázom meg a fejem értetlenül, hiszen nem vagyok olyan híres, hogy ezen bárki fennakadjon, de mielőtt még kifakadnék, hogy válaszolhatna a kérdésemre is, mert láthatóan van róla valami fogalma, akkor már meghallom a mondanivalóját. Ráadásul utálom, ha átnéznek rajtam.
De legalább, ha minden igaz, akkor legalább megtudtam az Öreg legutóbbi helyét, ahol fellelhető, ha eddigre nem itta halálba azokat a kannibálokat, mert ő képes rá. Na persze, ha igazat mond ez az undorító féreg itt előttem.
- És hol a Marson? Mert elég nagy az a bolygó. Tud valami közelebbit is esetleg? – kérdezem meg azért undoromat legyűrve, miközben kicsit arrébb araszolok, mert soha nem szeretem, ha valaki a hátam mögött áll fegyveresen, akiben egy cseppet sem bízom. A kezem a fegyverem markolatán pihen, már mióta leszálltunk a bolygón.

-Esküszöm a nyuszim nem nyavalyog ennyit fürdés előtt, mint te. Persze, hogy szükség van rá. Némelyik fogoly igencsak heves tud lenni, ha magához tér.
Ezzel lerendezettnek is tekintené az ügyet, de persze Melissa megint talál egy apróságot amin fennakadhat. Mélyet sóhajt, és hálát ad az égnek, hogy nemsokára vége van ennek a melónak.
-Igen, ő az - ismeri el Rhodan, kit látszólag nem nagyon hat meg a híresség - miért, szeretted volna, ha dedikál neked valamit? Amennyire tudom, nem szokása, szóval ne keseregj emiatt.
Ami a rabszolga kereskedőt illeti, egészen lenyűgözi a lány szájalása, és az, ahogyan beszól Rhodan-nek. Kimondottan vidámnak tűnik, és talán ezért nem húz el abban a pillanatban,a hogy megkapta az árút.
-Fele akkora csak, mint ez, de ha nem akarod átkutatni az egészet, kezdheted északra a kupolavárostól. Állítólag letarolt valami sziklát, szóval ha szerzel egy jó kis űrhajót, a magasból biztosan könnyen ki tudod majd szúrni azt a roncsot. Van még kérdés, vagy vihetem végre az árút?
Rhodan erre bólint, és az emberei Melissa-ra szegezik a fegyvereiket, ahogy a nyolc másik is vele szemben.
-Cukorfalat...ha már nem kerülhet a vén alkoholista feje falamra, legalább a síron túl hergelhetem azzal, hogy te is a tulajdonom elszel.
Amíg 12 ember szegez fegyvert a nőre, a kalózvezér a nyakára csatolja az utolsó szerkezetet, ami azonnal működésbe is lép.
-Ég veled - szól halkan a kapitány, aztán Badger felé fordul. - Öröm volt üzletet kötni. Remélem a srác tényleg olyan jó, mint mondták.
-A seregben volt szerelő. Pár éve mindenki halottnak hiszi, úgyhogy keresni legalább nem fogják rajtad. Mozgás fiú!
Ezzel egy negyedik, szintén nyakörvet viselő fogoly indul meg a kalózok felé, egy aktatáskával a kezében. Szegény igencsak megviseltnek tűnik beesett arcával, és görnyedt testtartásával, mégis...Van benne valami ismerős Melissa, és Mira számára is, ha a nő már magához tér közben.
-Nos, legfeljebb repül ez is...na pá.
A kalózok ezzel távoznak, a három foglyot pedig a másik hajó belsejébe terelik, ahol egy kicsi, üres szobába lökik őket, majd rájuk zárják az ajtót.

Valamiért úgy látszik én viszont szimpatikus vagyok a rabszolgakereskedők vezetőjének, mert vigyorogva válaszol a kérdésemre, ami azért már jól behatárolható területet jelöl meg, így nagy az esély, hogy megtalálhatom a Bolhapiacot, és remélem még életben lelem az öreg Ben kapitányt, már csak Macheta-ékat kell értesítenem és mehetünk is.
Már amúgy is alig várom, hogy itt hagyjam a fenébe ezt a kalóz bagázst, a hibbant főnökükkel az élen, akinek egy elfuserált nyúl a hálótársa és az elsőtisztje.
Ennek az infónak hála, még bőszen ezen agyalok, mikor meghallom a fegyverek kibiztosításának jellegzetes hangját és körbenézve, elsötétült szemekkel nem veszem tudomásul Rhodan aljas árulását.
Mit sem törődve a rám szegeződő fegyverekkel, miután tehetetlenül kell eltűrnöm, hogy rám helyezze a robbanós nyakörvet, egy hatalmas pofont keverek le neki.
- Ez a hála, hogy összekapartam a hamvaiból ezt az ócskavasat? – bökök a hajójára. – Remélem, hogy a bosszúm hamar utolér, és nem jutsz messzire, te aljas, mocskos disznó. – sziszegem felé villámló szemekkel. – Ezt még nagyon hamar megfogod bánni. A becézgetésedet meg dugd fel magadnak! – intettem be neki, az örök életű, nemzetközi mozdulattal.
Aztán már csak magamban dühöngve nézhetem, ahogy egy másik szerencsétlen vált fel a hajón, hiszen az egész bagázsból, csak őt sajnálom majd, ha az űrben darabokra hullik a járgány, a kis meglepetésemnek köszönhetően.
Fogalmam sincs, hogyan fogok meglépni erről az átkozott hajóról, de abban biztos vagyok, hogy mindent meg fogok próbálni. Ezen agyalok már akkor is mikor felterelnek a másik járműre és rám zárják az ajtót, ahová a másik két sorstársammal együtt kerültem.
Szegény srácról is leveszem közben a zsákot, hogy legalább lássam és ő is lásson, nem mintha ettől jobban megjönne a kedve.
- Azt hiszem ideje lenne valami tervet szőni, hogy lépünk meg innen. – vágok egyenest a közepébe a dolgoknak. – Egyébként Melissa vagyok és űrnavigátor, akit kicsit előbb raboltak el, mint titeket.

*Kezdtem úgy érezni, hogy talán még sem volt jó ötlet ez a megbilincselünk és viszünk dolog. De már elegem volt a falakból, hogy mindenhol abba ütköztem. Persze az érintéseknél méltatlankodtam nem is keveset, és ha valaki pofátlan volt még támadtam is, már amennyire így lehetet. De hát türelmes fajta vagyok és cél érdekében a pokolba is megyek. Bár a sarkköre nem terveztem és igen csak hűvös volt a rövidnadrágomban és a pólómban, de nem szóltam, csak hagytam, hogy vezessenek kifelé a fagyba. Vagy csak nekem fagyos ez az egész?*
- Kezdek fázni… * Szólaltam meg motyogva miközben a kérdések elhangzottak egy másik nő szájából egy férfinek, amiből egy kukkot sem értettem ugyan, de figyeltem csak tudnám mire… Mikor lekapták a fejemről a zsákot, csak pislogtam az éles fényre. S a fejem is nyilallni kezdett, olyannyira, hogy elhúzodszkodni sem tudtam hirtelen a simogatás elől és a szavak is csak egy kút mélyéről feltörő robajnak hangzott. Mentem én, ha épp löktek, de agyam lázasan küzdött valami ellen, amit nem bírtam elfogadni. De ez már megszokott volt… az álmaim… csak ez más… vajon mi változott? De akármi is változott meg bennem, hamarosan felébredek és Shepy megnyugtató szemeinek képével találom szembe magam. *
- Aucs… * Estem térdre valami keményen, aztán már csak kattant a zár és meg csak pislogtam, hogy hol vagyok. Nem értettem én már semmit. Csak a hang beszélt, ami felé a tekintetem fordítottam.*
- Jajj ne már… már az álmaimba is beférkőztök? Nem elég, hogy a pasim ágyába belemásztatok? * Méltatlankodtam a lánynak, de még mindig nem éreztem magam jól és csak úgy fordultam, hogy letudjak feküdni miközben lekerült a zsák a fiú fejéről.*
- Luke… ki lesz a következő? Nicholas? Esetleg Josh? A legviccesebb már csak Pokémon lenne… * Nevettem fel, de elég szegényesre sikerült tekintve, hogy ki volt száradva a szám.*
- Oké Mira… ez az álom egyre bizarabb… az agyasod és a pasid szeretője közül az egyik… ébredj mielőtt az egész férfi sereg idegyűl és sok lúd disznót győz. * Sóhajtottam lemondóan és becsukva a szemeim vártam az ébredést.*

Melissa tenyere nagyot csattan Rhodan sisakján, aki viszont még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elfordítsa arcát az ütés erejétől, sőt, szinte biztos, hogy kárörvendően vigyorog a maszk rejtekében. Kivételesen még annak is ellen tud állni, hogy tartson egy hegyi beszédet arról, hogy miért érdemli meg a lány amit kap, a fenyegetésére viszont már visszafordul, és Badger-hez szól:
-Dolgozzátok meg jól. Nagyon idegesítő, amikor ilyen kis tüzes. Azt hiszi, nincs semmi, amivel megfélemlíthetnénk, mert nem tudjuk, hogy van egy másik...Skater...
Ez után tényleg búcsút int, a rabszolga kereskedők pedig előre taszigálják zsákmányukat. Melissa-t természetesen alaposan megmotozzák, hogy még egy hajtűt se tudjon magával csempészni - rossz híre van na - és el is vesznek tőle mindent, ami nem nőtt hozzá. Ha már a hajtűknél tartunk, az egyik még gyönyörű hajkoronáját is átnézi, biztos ami biztos. Mira is hasonlóképp jár, igaz neki van annyi előnye, hogy eszméletlen volt az egész ügy alatt.
A hajó, melynek egyik koszos kabinjába lökik a három rabszolgát egyenlőre ott vesztegel a jégtáblákon, hisz van mit megjavítani a hajón, és itt úgysem fogja meglepni őket senki egy darabig.

A rémálmát - amiben egy barátságos, 6 emelet magas, sárkányfejű, és matektanár testű lény elé lép, majd átváltozik egy apró, bolyhos fehér nyuszikává, és elveszi az ebédpénzét - egy éles sípolás űzi el, ám lenyomni sajnos nem tudja, hisz a kezei még mindig hátra vannak bilincselve. Nagyjából fél másodpercig még elmélázik azon, hogy mit keres a kommunikátora a nyakához erősítve, és ugyan miért állított be ébresztőt, de aztán minden agykapacitását lefoglalja, hogy vacogjon. Kimondottan hálás a durva kezeknek, amik egy meleg űrhajó felé terelik, majd belökik egy kicsit rusztikus, de amúgy kényelmes terembe, ahol a falhoz simulva, összegömbölyödve próbál visszaaludni.
-Mi...hol...mi...? - Kérdi pislogva, amikor lekerül a fejéről a zsák, és bár nagyon bántja a szemét a hirtelen fény, azért megpróbál koncentrálni arra ami előtte van. - Meli...Melissa... - Ismétli meg a nevet, aztán feje oldalra borul a vállára.
-Nem is tudtam...hogy az angyaloknak is...emberi nevet adnak...Melissa...wow...ahogy elnézem a bőrszerkódat, legfeljebb a pokol angyala lehetsz. Motorod is van?
Nem, még egyáltalán nincs magánál. Bármit is adtak neki, nagyon kiütötte szegényt...aztán lehet csak a zsák bűze volt amit eddig a fején hordott. A szaga alapján nem mosták ki....soha.
-Hééééé! Miranda! - Kiált fel vidáman, amikor meglátja a szoba másik lakóját. - Pokémon? Ha szeretnéd, van egy a kommunikátoromon...nem hittem volna, hogy szereted...igazándiból titkolni szoktam, hogy megvan, mert...tudod...az ilyen dögös angyalkák aztán nem állnak velem szóba...szoba...terv? Huhh? Mit akarsz tervezni?
Ha esetleg Melissa úgy dönt, hogy inkább körülnéz, amíg ezek ketten rendbe jönnek - ideje van rá bővel - nem talál sok mindent. A padló rozsdamentes acél, az ajtót belülről nem lehet kinyitni, berendezés gyakorlatilag nincs, a falon pedig csupán egyetlen kapcsoló található, amivel a mennyezeten található lámpát lehetne vezérelni, ha működne. A plafon alatt található egyébként egy nagyon apró szellőzőnyílás, melyet rács fed, és Luke legfeljebb félbevágva férne ki rajta, Mira ugyanakkor ha nagyon összehúzza magát...akkor is le kéne szednie a rácsot előtte.

Rhodan megjegyzésére, azért még a nagy lökdöséssel nem törődve visszafordulok, hogy egy megsemmisítő pillantást vessek rá, bár a szívem nagyot dobban húgom emlegetése hallatán. Igaz tudtam, hogy kikémleltek az elrablásom előtt, de azért nem jó, ha az ember testvérét egy kalóz veszi a szájára.
- Menj te a pokolba Rhodan, bár úgy is oda kerülsz nem soká. – vigyorodtam el ördögien, és igyekeztem nem tudomást venni a testemen matató, kíváncsi mancsokról, amitől eléggé hányingerem lett, és néha azért úgy fordultam, hogy rálépjek egy-egy lábra, vagy belekönyököljek egy-egy vesébe……véletlenül.
- Hülye taplók! – morogtam, de túl sokat nem tehettem megbilincselve.

A kabinban, aztán igyekeztem magam mellé állítani a másik két foglyot, de hát Miranda is és Luke is, akinek a nevét a lány böki ki és remélem, nem csak valami álombéli pasija neve ez, még mindig kómásak és félre beszélnek, amit csak egy lemondó sóhajjal veszek tudomásul.
Remélem, hogy hamar kitisztul a fejük, mert ha nem sikerül hamar megpattanni innen, mielőtt még felszállunk, akkor akár keresztet is vethetünk az életünkre.
- Gőzöm sincs kikről és miről hablatyolsz Miranda. – nézek rá rökönyödötten. – Kis az agysom és a pasim? És kinek vagy te a szeretője? Roger-nak? Mert akkor kikaparom annak a szemétnek a szemét! – lépek közelebb, de még egy kancsó víz sincs ebben a kabinban, amit az arcába loccsinthatnék, hogy ébredjen fel.
A srác meg a másik fele, az meg valami angyalnak vagy minek néz, de úgy néz ki, hogy legalább ismeri Mirandát.
Mivel tőle sem kapok értelmes mondatokat, így azt hiszem kénytelen vagyok várni, mert egyedül nem valószínű, hogy ki tudnék jutni, ráadásul nem vinne rá a lélek, hogy itt hagyjam őket az emberkereskedők prédájának.
- Hát mi aztán jól benn vagyunk a lekvárban. – dőltem neki a falnak, miközben minden egyes négyzetcentimétert szemügyre vettem a kabinban. – Nagyon úgy néz ki, hogy csak egy kifelé vezető út van az ajtón kívül. – bökök az állammal a szellőző felé, hátha előbb-utóbb felfogják. – Már csak a bilincsektől és a nyakörvektől kéne megszabadulni, ha meg akarjuk tartani utána is a fejünket. – mormogtam magamban. – Luke, nincs egy darab drót a zsebedben véletlenül? – néztem a fiúra, hiszen talán ő volt az egyetlen, akit nem zsebeltek ki.

*A nő szavai még mindig az álomban tartanak amire csak felmordulok. Nem vagyok én hü/ye, hogy ennyire ne ismerjek fel valakit.*
- Melissa Skater, Chloe Skater testvére és történetesen a pasim szeretője ez a drága testvérpár, akiből Te vagy az egyik. És az kéne még… Luke az én agyasom, nem a Tiéd… Ch… már nem elég Rick? * Morgok és a másik oldalamra fordulva közben meghallom Luke szavait, amire már az undor kerülget.*
- Na jó… ha már neked is… Hát királylány ez is a Tiéd. Azt hiszem, tényleg elkell mennem az akadémiára… nem lehet igaz, hogy mindenkinek ez jön be. * Morogtam és már félig épp visszaaludni készültem mikor eljutott a másik kérdés is a tudatomig, amire rögtön kipattantak a szemeim.*
- Én??? Hát te nem vagy normális… aki hozzám ér, annak a s*ggébe dugom a kezét.* Na de ennyi volt az értelem, már épp komáltam is vissza. Nem volt jó itt, nagyon nem. Ideje felébredni… Hahó… valaki keltsen már fel. *
- Nicholas gyere be… kérlek, kelts fel. Ígérem nem leszek dühös, meg morcos… még reggelit is csinálok, csak ébressz már fel… az sem baj, ha fájdalmat okozol… * Könyörögtem a padlónak, hisz épp a hasamra fordultam a szavaim előtt. Luke megjegyzésére csak felhorkantam.*
- Menj a p*csába Agyasom… itt csapod a szelet ennek a nőnek, mellettem meg a földig pirulsz, és csak játékkal etetnél, amiből egy kukkot sem értek… Most nem tudom, hogy csak Téged csesztek el nagyon, vagy bennem van a hiba… Szal hagyj békén, hadd keltsen fel Noty. TE meg udvarolgass tovább… de a szemem elé ne kerülj. * Motyogtam, de ha a szavaimból nem is értette meg, akkor a gondolataimból mindenképp, hogy bizony így az álom ködében féltékeny voltam. Naná… ki ne lenne az. Ez a maca mindenkit megkap, azért mert fegyverekkel játszadozik, a normális lányok meg mehetnek a búsba és csak játékokkal etetik, meg félnek Tőle. Hova fajul még ez a világ? A nagy gondolataim közt, Melissa akár meg is rugdoshat… azzal talán elérne valamit, ha más nem annyit, hogy okkal utálom utána. De addig a szellőző meg a szavai… nos, annyit érnek mint halottnak a csók. Hisz én csak ébredni akarok. *
- Mi lekvár? Palacsintát sütsz? Az jó... azt szeretem. Anyu is mindig süt ha haza megyek. De igaz barackos lekvárod van?

-Az agyas én vagyok! - Szólal fel kuncogva, és még jelentkezni is megpróbál vagy négyszer, ám a csuklója mindig valamiféle akadályba ütközik. Mikor már oldalra dől a nagy próbálkozásban akkor jut el odáig, hogy ez ma valamiért nem megy neki, és jobb hagyni az egészet a fenébe.
-He? Ki, mi mi van? Miranda, most már nem csak a híreket olvasod be, hanem a szappanoperák előzeteseit is? - Kérdi, yo-yozó szemekkel, mert egyszerűen képtelen követni a két lány beszélgetését, hisz annyira hadarnak, ráadásul valami furcsa nyelvet használnak. Feltehetően angol, ám rengeteg benne a szótag, és alig szerepel benne az, hogy őőőő, meg hogy izé, és így számára jelenleg abszolút nehezen értelmezhető. Mázli, hogy képessége közben visszatér, mert az legalább nagyjából tudja értelmezni, hogy mi folyik itt.
~Jesszus Miranda, te ezzel az aggyal gondolsz a szeretteidre is? FÚÚÚJ! Nem vagyok prűd, de na...tudom, hogy valójában sosem tennéd meg az angyalkámmal az a dolgot a lángoló szöges botmixerrel, de bakker, legalább ne gondolnál rá ilyen részletesen!~
Aztán esik csak le neki a tantusz, hogy mégis mi az,a miért kedvenc riportere felcsapott feltalálónak, ám a gondolat, hogy féltékeny a csaj...rá...még így beszívva is elég hihetetlen.
-Ne már Mira! Tudod jól, hogy te vagy az én szívemnek az egyetlen...legkedvesebb...izé! Ha tudtam volna, hogy így érzel...phfúj de mocskos ez a padló...és olyan McDonalds íze van...na szóval, ne haragudj rám, de gondoltam 147 elutasítás után ideje megfontolni, hogy fel kéne adnom.
A földön giliszta mozgással próbál közelebb húzódni Miranda-hoz, aki láthatóan félre beszél...még ilyet, mi baja lehet? Nem fontos, a lényeg, hogy ezt gyorsan tisztáznia kell vele, még mielőtt zárdába vonul, vagy mit tervez...
-Ugyan már kedves! Nehogy emiatt bevonulj abba a here...here...hehehe! Na szóval, nem kell, hogy G.I. Jane legyél a kedvemért, így is te hordod otthon a nadrágot, az kéne még, hogy fegyvert adjanak a kezedbe, akkor elvennéd a nyakkendőm, és a kalapom is! Hé, hallasz engem? Esküszöm, irtózom a fegyverektől, ő is csak azért tettszik, mert olyan mint egy angyal...hetek óta fogva tartja őt a medvedisznóember vagy ki, és mégis csak miattunk aggódik a drága...tényleg tök rendi...és...palacsintát is süt?
Ezzel átfordul, hogy Melissa-ra nézhessen.
-Tényleg? Te igazán angyal vagy! Drót viszont nincs nálam...azért még kaphatok én is?
Aztán, mint akit fejbe vernek - mondjuk nem csodálkoznék rajta, ha valaki tényleg fejbe verné ezen a ponton - ledől, és újra szuszogni kezd. Ha senki sem háborgatja, fél órával később egészen kellemesen ébred, amíg eszébe nem jut, hol van.
-Mi a...!? - Kapja fel a fejét, aztán nagy nehezen felül, és az egyik sarokba löki magát. - Hol, mi merre...na ne...már megint?!

Komolyan mondom, az eszem megáll, hogy nekem mindig ilyen agyalágyult társaságot kell kifognom, mikor életbevágóan fontos lenne, hogy észnél legyenek és segítsenek, különben itt fogunk meggebedniT
- Miiii? Neked teljesen elmentek otthonról? Riiiick? Fogalmam sincs, mit hordasz itt össze, és azt sem, hogy ő TE pasid, vagy szeretőd, vagy akárkicsodád, de nem is érdekelt, hiszen akkor kéne nekem az a kétlábon járó szerencsétlenség, ha a gyűjtőkről kiderülne, hogy ők az űrangyalok, ahogy az sem, hogy ez kis vigyorgó ártatlan lélek a TE agyasod, vagy ágyasod, vagy akárkid. Most per pillanat marhára nem érdekel, de ha gondolod, ha kiszabadultunk, majd lejátsszuk ezt a mérkőzést. – vágom oda most már dühösen, hiszen egyrészt kezdenek az agyamra menni a kódolt szövegükkel, amiből egy kukkot sem értek, másrészt lopják a drága időt, ami egyre jobban szorít minket, ha nem akarjuk valami alvilági lebujban, vagy egy illegális bányában végezni.
Miután még percegik kénytelen vagyok hallgatni a nyavajgásukat és egymásnak gügyögött értelmetlen és főleg érthetetlen szavaikat, eldurrant az agyam.
- ELÉG! ELÉG LEGYEN EBBŐL! – kiáltottam és kínomban egy jókorát fejeltem a mögöttem lévő falba, hogy csak úgy döngött. – Nem vagyok angyal és nem sütök palacsintát, viszont jól seggbe tudlak rúgni mindkettőtöket, ha még sokáig értetlenkedtek, de ebből elegem van!
Azzal az ajtóhoz mentem és a vasalt csizma orrával keményen rugdosni kezdtem az ajtót.
- Hé! Űrszemetek! Ha a hasznunkat akarjátok még venni, kéne egy kis ivóvíz, különben csak a hullánkat adhatjátok el.
Remélem hoznak valamit és akkor végre életet verhetek ebbe a két szerencsétlenbe, mivel szükségem van a segítségükre.
Míg várok a vízre, vagy a válaszra, addig is megpróbálom az összebilinccselt kezemmel átkutatni a megint álomba zuhanó Luke-t, hátha mégis csak találok nála valamit, amivel kinyithatom a béklyókat.

*Luke szavaira csak bólintottam. Naná, hogy Ő az agyas. Ki más? Jó tény, van még pár száz hasonló, mint Ő, de nekem ez annyira nem lényeges. Elvére, Ő az, akivel lógni szoktam, bár ha így halad, Ő az, akit fel fogok lógatni. Melissa persze hazudik, mint a vízfolyás… pedig Én mennyire rühellem a hazugságokat, de most még is nevetek.*
- Láttam, amit láttam… * Csak már múlna a röhögésem, akkor talán még érthető is lenne, amit épp mondani akarok. Csak mért röhögök? Ebben aztán semmi vicces nincs és legutóbb mikor ez eszembe jutott mind a három delikvens be akartam zárni egy dobozba és feladni az űrbe, minden kaja és pia nélkül. Luke szavai is alig-alig jutnak el, bár azt még képes vagyok megérteni, hogy „here”… *
- Igen Luke, van heréd neked is és eszemben sincs bevonulni oda. Szűk is, kicsi is, meg onnan kifelé szokott jönni a cucc és nem bemenni… De hát… * Na és itt hasít a fejembe a kiabálás és visszafojtott kuncogással akarom megsimogatni Luke buksiját csak nem megy.*
- Halkabban, udvarolj, mert anyu mérges lesz. * Suttogtam neki miközben próbáltam rá fokuszálni, csak mindig elfolyt valamiért a kép. Hmmm…*
- Tudod, hogy kedvellek, de van egy olyan képességed, amitől cseppfolyós leszel? * Kérdeztem még mindig „suttogva”, mikor aztán jött a nagy dörömbölés. Na Én nem tudom mi van velem, de úgy összerezzentem, hogy rögtön magzatpózba kötöttem ki.*
- Én mondtam, hogy a mami dühös lesz… A Tiéd is ilyen mikor lányok vannak a közeledbe? * Suttogtam és már nagyon fájt a fejem és nem éreztem jól magam. Valamitől hányingerem lett és csak annyi időm volt, hogy megforduljak a másik oldalamra és ne Luke-ot hányjam le. Mázli, hogy a hajgumimat nem vették ki. A vállamnál megtöröltem a számat és könnyes szemekkel néztem vissza Lukera.*
- Azt hiszem… terhes vagyok… * Nyögtem ki fájdalmasan és szemeimben ott lapult az ijedelem. Hisz a lányom sosem merült fel az álmaimban. Sosem álmodtam a kicsimről már ööö… egy jó ideje. Így aztán visszagömbölyödtem és csak lehunyt szemmel, ajkamba harapva fojtottam vissza mind a könnyeim és mind az emlékeim. Inkább kevesebb, mint több sikerrel.*

Ezek ketten már megint össze vissza dumálnak, ám most már kicsit jobban tudja követni...kicsit. Sajnos kétséges, hogy valaha meg tudná érteni a nőket, ám a hallottak alapján, gondos mérlegelés után levonja az egyetlen logikus, bombabiztos következtetést:
-Akkor te gyűjtő vagy? Húha...fura, senki sem mondta eddig, hogy angyalok.
Mira halandzsáját is egyre kevésbé érti, ami talán annak lehet a jele, hogy lassanként, de tisztul a tudata. A kérdésre, hogy cseppfolyót tud-e lenni megrázza fejét, és nyomban meg is bánja. Ha a teste nem is, az agya mintha képes lenne cseppfolyóssá válni, és kiszökni a fülén...csak ne fájna ennyire!!!
-Nem...az enyém jó fej. Palacsintát mondjuk sosem sütött még, meg úgy mást sem ami ehető...de ne mond el neki, hogy ezt mondtam.
Most ő simogatná meg legszívesebben a nő fejét, ha engedné az a rohadt bilincs, így viszont csak szomorkásan nézi a rémült nőt.
-Dehogy vagy terhes...mármint...izé...nem lesz semmi baj. Ha kijutok innen, elkapjuk azt a disznót és ha kell puskával kényszerítjük, hogy....hé...ez csikiz...naaa.
Ez után önkéntelen kacagása kezd Melissa kutató ujjainak érintésétől. A nadrágjában egyébként ott lapul a kommunikárota, és valami nagy, kemény, henger alakú tárgy, ám mielőtt Melissa rendesen kitapogathatná mi is az pontosan, nyílik az ajtó, és megjelenik az egyik ranszolgakereskedő, egy hatalmas vödörrel a kezében, melynek hófehér, jéghideg tartalmát a fekete hajú nőre, és Luke-ra önti.
-Nesztek, instant víz! Melegítsd meg, és folyékony lesz!
Röhögése még az ajtó visszazáródása után is percekig hallható. Egy idő után viszont elhallgat, és akkor már a csendet csak a fiú vacogása zavarja meg.
-Brrrr...kezdenek...kicsit...az agyamra...menni...
Hangja már egészen normálisnak hangzik a reszketést leszámítva, és ami azt illeti, ha már aludni nem hagyják, a hideg zuhany is elég hatásos ahhoz, hogy magához térjen.
-Na jó...hol vagyok és...őh...hello... - nyel egy nagyot, amikor felfedezi a hozzá ijesztően közel lévő Melissa-t, akit majdnem biztos, hogy angyalnak, meg ilyesmiknek szólított néhány perce, ha az emlékei nem csalnak...Hogy a hidegtől, vagy a zavartól válik lángvörössé az arca, azt mindenki döntse el maga.
~Bakker...bakker...valaki lőjön le...ja várjunk, lehet nem most kéne ilyeneket kívánni...~
-Az én nevem Agyas...vagyis, Luke...izé...
Nyel egy nagyot, hogy erőt vegyen zavarán, aztán hátat fordít a fekete hajú szépségnek, de a másik oldalon sem jobb a helyzet, sőt, bizonyos értelemben sokkal rosszabb.
~Jajj ne...~
-Mira...térj magadhoz. Baj van...

Miranda megjegyzésére, hogy látta, amit látott, csak a bolondoknak tartogatott szemforgatásommal válaszoltam egy dühös sziszegés kíséretében, de nem fűztem hozzá kommentárt, mert kár lett volna a szóért, elég volt elnézni, hogy mit ajnározzák egymást és kezdtem gyanakodni, hogy a Rhodan által mondott altatást valami kábszerrel végezték, mert ennyire dilinyós senki nem lehet, még egy jókora fejbe veréstől sem.
Aztán Miranda még rosszul is lett és kitálalta a sarokba az utolsó ebédjét, vagy vacsoráját, vagy mit tudom én milyét, de már csak ez hiányzott a teljes boldogsághoz.
~ Na már még ez is! ~ hüledeztem, ahogy kijelentette, hogy terhes.
- Szerintem ezt ne nagyon propagáld ezeknél az embervadászoknál, mert lehet, hogy nem tölti el őket örömmel, ha a jó pénzért eladni szándékozó híresség gömbölyödni kezd. – néztem a nőre és nagyon reméltem, hogy most már kezd magához térni, de a sírásra görbülő szája nem tudtam, hogy ebből a szempontból jót vagy rosszat jelent. – Most azonban szedd össze magad, hiszen akkor már a hasadban növekvő kölyökre is gondolnod kell. – szóltam rá keményen, mert tudtam, hogy ha most átadjuk magunkat a depressziónak, akkor végünk. – Kemény nőnek ismertelek meg Mira, és most erre a keménységre van szükség, úgy hogy térj végre magadhoz.
Luke beköpésére, hogy gyűjtő lennék, hát komolyan neki tudtam volna menni, hiszen az én türelmemnek is vannak határai.
A zsebeiben való kutakodásom meg nem várt reakciót váltottak ki belőle, így eléggé megnehezítette a dolgom.
- Ne ficánkolj már, csak keresek valamit, amivel kinyithatom a bilincseket, ti nem vagytok beszámíthatók egyelőre, de ez előbb-utóbb a halálunk lesz. – morgom ingerülten és már kezdem kihúzni azt a kemény, hengeres valamit, mikor az egyik szemét a legénységből, teljesíti a kívánságom, csak nem egészen úgy, ahogy elképzeltem.
A ruhám hála az égnek nem szívja a vizet, így csak az arcom és a hajam lett vizes, nem úgy, mint szegény srácnak.
- Dögölj meg, hülye köcsög! – kiáltottam a fickó után dühösen megrázva magam, hiszem még megtörölni sem tudtam magam, hátrakötött kézzel. De, sajnálatomra Miranda nem részesült a frissítőből, így csak reménykedhettem, hogy magától is kitisztul a feje már.
Luke-nak úgy láttam hatott a dolog, legalábbis a kikerekedő szemei ezt jelezték, hogy kezdi felfogni a helyzetet, a vacogás meg legalább ébren tartja.
- Fogoly vagy egy rabszolgahajón és éppen azon igyekszem, hogy keressek nálad valamit, amivel leszedhetem a béklyókat, hogy utána megpróbáljunk megpattanni innen. – foglaltam össze tömören a vöröslő fejű fiúnak a helyzetet, továbbra sem hagyva abba a keresgélést. – Egyedül téged nem motoztak meg, gondolom nem néztek ki belőled semmi rosszaságot. – tettem még hozzá gúnyosan elvigyorodva. – És a nyakadon az a robbanó töltet sem tesz jót hosszútávon az egészségnek. – bökök az állammal a nyakörv felé. – Nem tudom tőled mit akarnak, vagy mire vagy jó, de ha van ötleted hallgatom.
Közben sikerül kikanalaznom a zsebéből a henger alakú tárgyat, ami fogalmam sincs mire jó, ezért kérdőn meredek rá.

- Akkor legalább van valami közös anyádban és bennem. * Motyogtam még mindig a padlónak, de már egyáltalán nem értettem, hogy mért nem kelt fel valaki. Ugyanis ez már kezdett minden irreális dolgot felülmúlni. Pedig aztán nekem is volt fantáziám, de ez még azon is túlnőtt. Melissa felőlem az űristenre is hivatkozhatott volna, hogy miért szedjem össze magam, nekem spec pont jó volt így. Illetve ez nem igaz, hisz folyamatosan azt vártam, hogy Nicholas felrázz vagy megint megpróbálja eltörni a vállam vagy az égtudja, de a lényeg, hogy felkellt és a buksim simogatva közli, hogy semmi baj nincs csak egy rossz álom. HA épp otthon alszom, akkor meg a nyugtató tekintet, de pech, hogy akkor még jó sokáig nem kelek fel. Na de ha már így alakult…*
- Akkor miért hánytam? * Néztem csúnyán, illetve csak igyekeztem hisz tekintetem ködös volt akár csak London hajnalban. Na de akkor ha már egy valaki van itt aki képes még vigasztalni, akkor talán nem árt ha kényelmessé teszem a dolgot. Amíg a víz megérkezik nem mozdultam, azonban mikor ismét csukódik az ajtó, közelebb kúszok Lukehoz és igyekszem a fejem az ölébe fektetni. Az, hogy nem tudom használni a kezem még nem számít. Ahogy a hideg ruhája az arcomhoz ér összerezzenek, de már jön is a sötétség mester fokon, mely igyekszik magával rántani a mélybe.*
- Bocs Agyas… azt hiszem Nicholas rá jött, hogy gáz van és most kezd el ébreszteni… szóval ennyi volt a jó lét, de Te csak álmodj tovább… * Motyogtam és hagytam, hogy ez a valami magával rántson…
Ha legalább 10 percig békében hagytad, akkor már magamtól is felébredtek és még mindig Luke lábain feküdve kezdtem el pislogni párat.*
- Jajj Luke… képzeld azt álmodtam, hogy az exem szeretőjével együtt be voltunk zárva és azt hittem, hogy terhes vagyok, mert hánytam. Te is tudod, hogy ez abszurd, ha csak nem három évbe telt, hogy felérjen a kis ficánkoló cucc… De a legborzalmasabb, hogy Te is ott voltál és fél… * Motyogtam neki álmosan és fáradtan, na de itt bizony a hajamba akartam túrni, de nem sikerült és az agyam felfogta, hogy épp Lukekal szemezek. Nyomban fel is ültem és a kocsonyás agyam kezdett a helyére pattanni.*
- Mit keresel itt? Sosem aludtam még nálad… * Körbe tekintve megláttam Melissát és a fejem a falon koppant.*
- Üdv… ez még mindig csak egy álom.* Hunytam le a szemeim, de hiába.*
- Kinek a fejére kell kitűznöm a vérdíjat és mit keresek itt, ráadásul megkötözve? * Na igen… nem tudtam mennyi a valóság és mi volt az amit csak képzeltem, mint a terhességet is.*

-Bocsi - hajtja le a fejét bűnbánóan, amikor Melissa rászól, de aztán néhány másodpercnyi önmegtartóztatás után megint halk kuncogásba kezd. - De ha egyszer annyira csikiz!
Aztán Miranda az ölébe mászik, mire hirtelen nem tudja, hogy mit kéne reagálnia, de szerencsére a "súgógép" most is ezerrel üzemel, és kicsit átköltve talán jó lesz erre a helyzetre is.
-Nem lesz semmi baj Mira, Nemsokára hazajutunk, és akkor olyan lesz ez az egész, mint egy rossz álom...
~...pláne, ha így folytatod, és nem térsz magadhoz.~
Az, hogy Melissa továbbra is a zsebeiben matat a gyengédnek nem nevezhető kezeivel abszolúte zavarba hozza, és a tőle telhető legjobban próbál nem tudomást venni a dologról, ám arra a megjegyzésre, hogy túl ártatlannak néz ki egy motozáshoz már nem tudja megállni, hogy ne morduljon fel.
-Nem az első eset...jesszus, ezt nálam hagyták? Azaz, fogd meg...csak óvatosan, kissé érzékeny. Oké, megvan!
Ez után nagy nehezen ülőhelyzetbe tornázza magát, és hátat fordít a nőnek, hogy el tudja venni tőle a henger alakú tárgyat, majd nagy nehezen a földnek támasztja az alját, úgy, hogy a teteje hozzáérjen a bilincse láncához.
-Ha jót akarsz, húzódj messzebb. - Figyelmezteti, aztán pár másodperccel később bekapcsolja. Búgó hang zúg fel a földről, amit egy másik, sistergő zaj követ, és valami zöldes fény, illetve Luke is felszisszen a fájdalomtól, melyet egy kipattanó fékszikre égető érintése okoz a bőrén. Ez után óvatosan megfogja egyik kezébe a fénykardot, kikapcsolja, majd most, hogy mindkét keze relatív szabad, feláll, és miután óvatosan letette Mirande fejét a földre, Melissa háta felé fordul.
-Ne mozdulj - szól határozottan, majd visszakapcsolja a fegyvert, és egyetlen suhintással átvágja a láncot, ami összefogja a karperec két gyűrűjét. Miranda láncát már jóval óvatosabban vágja el, túlzottan fél, hogy belemozdul, és megszabadítja egy kéztől is. Dolga végeztével kikapcsolja a fegyvert, és zsebre vágja.
-Már másodszor fordul elő, hogy egy bűnbanda fegyvert hagy nálam, mert nem nézik ki belőlem, hogy hordok magamnál...
~...és a legrosszabb, hogy szinte látom magam előtt, ahogy a kapitány lehordja az emberét, mikor ez kiderül, ő pedig védekezésképpen majd ennyit mond: "Na jó, de csak egy fegyvert hagytunk nála, hadsereget nem, aki segít neki használni", és erre a kapitány bólint, majd minden meg van bocsájtva.~
-Egyébként, jó kérdés, engem miért raboltak el. Úgy értem...annyi okok lehetett rá, nem tudom most épp melyik. Gondolatolvasó vagyok, az anyám politikus, és a nők nem tudnak ellenállni nekem 180 év fölött. És te, hogy kerültél ide?

Talán imáim kezdtek meghallgatásra találni, mert Miranda bár még mindig össze-vissza motyogott és felét sem értettem annak, amit mond, de legalább mocorogni kezdett és már csak javított a helyzetén, hogy pont Luke ölét nézte ki kispárnának, amiben még mindig tocsogott a hideg víz.
Bár gőzöm sem volt, hogy ki a fene az a Nicholas, de ez most cseppet sem érdekelt, viszont az annál inkább, hogy a nő ezek után úgy nézett ki, hogy ismét elájult, vagy ilyesmi, és ez eléggé elkeserített.
- Hogy az a……! – káromkodtam félig elharapva, hiszen még lelki sérülést okozok egyeseknek a csúnya beszéddel, de mivel már a kezembe kaparintottam azt a valamit, amire a srác valamiért nagyon óvatosságra intett, így elnapoltam a problémát addig, míg szabad nem lesz a kezem, mert akkor terhesség ide vagy oda én biz isten felpofozom, hogy tuti magához tér.
Közben Luke valami szuper lézerfényt varázsol a kütyüjéből elő, és máris kiszabadítja magát, majd most már széles mosollyal díjazom, hogy pár pillanat múlva engem is.
- Ez csúcsszuper Luke! Ilyen nekem is kell! – villannak meg a szemeim, bár igaz, hogy tőlem ezt is simán elvették volna, de akkor is tetszik, mintha láttam volna valami hasonlót egy filmben, de most nem érek rá ezen agyalni.
Ezután én is készülök, hogy most aztán tényleg éberré pofozom Mirandát, de erre végül nem lesz szükség, mert magától felébred, igaz, szerintem még mindig össze van gabalyodva a fejében valami.
- HAHÓ! – lengetem meg a kezem az orra előtt. – Nem, nem álom! Ideje felkelni drága Mira, mert te leszel feltálalva valamelyik keleti nagyúr nyoszojáján hamarosan, mint főfogás. – szóltam rá hangosan, majd megvárom, míg Luke őt is kiszabadítja.
- Már nem vagy megkötözve és egy rabszolgakereskedő hajón vagy, ahogy már többször említettem, és még egyszer nem fogom elmondani. Meg kell lépnünk innen míg a földön vesztegelnek, különben végünk van. – dobtam oda félvállról neki, de már a szellőzőt nézegettem és a testméreteiket hasonlítottam hozzá.
Csak Miranda jöhetett szóba, meg max én, de nagyon necces volt a dolog.
- Szóval nem nagyon tudom a hasznodat venni, talán csak annyiban, hogy jelezzhetsz, ha jön valaki? – néztem a fiúra. – Engem a Holdról raboltak el, hogy megjavítsak egy kalózhajót, cserébe segítséget kaptam volna a saját hajóm felkutatásában, ami idevezetett. – intettem körbe keserűen. – De meg fogja keserülni az a mocsok Rhodan! – ült ki egy sátáni vigyor a képemre. – Kicsit megbütyköltem a hajóját, mert valami hatodik érzékem azt suttogta, hogy ez lesz a vége. Na de ideje a szökésen dolgozni!

*Nos ha Melissának nincs is érzéke a nőkhöz, ahhoz mindenképp van, hogy miként fájdítsa meg valaki egyébként is lüktető fejét. NA most kivételesen nem fizikálisan, de a szavai bőven elegendőek ahhoz, hogy az agyam vészjelző üzem módba kapcsoljon és felálljak. Csuklóm megmozgatva engedem le magam mellett a kezem és nézem a két társam, miközben közelebb léptem hozzájuk, hogy hallhassam ki és miért van itt.*
- Meg akkor ha azt akarod, hogy feldobja a kedved. * Szóltam közbe, de arra nem sikerült rájönnöm, hogy mért vagyok itt.*
- Ha innen kijutunk és Rohdan még életben lesz a bütykölésed után, azt hiszem csatlakozom hozzád, hogy kitekerjem a nyakát. Ha meg nem megy, kap egy szép vérdíjat a fejére. De azt már értem, hogy Ti mért vagytok itt. Arról viszont gőzöm sincs, hogy Én mindek kellek. Lehetetlen, hogy még egy akkora mazoista barom legyen, mint Wergner vagy ki az űristen nyila. Erről véletlen nem mondott semmit az a dög míg vele voltál? Szerinted hova vezethet? * Tekintettem fel a rácsra, nem voltam otthon a hajók kialakításában.*
- Luke… a játékszereddel a rácsot a szélénél körbe lehetne vágni… legfeljebb vigyázni kell, hogy ne akadjunk fönt. Bár ha pont akkor jönnek be, vagy utána… nehéz lesz eltakarni, de csavarhúzó nem hiszem, hogy van itt valahol… *Sóhajtottam lemondóan, miközben a fejemhez nyúltam.*
- Mi a frászt adott be? Szét megy a fejem...

Melissa ujjongását hallva némi büszkeséggel az arcán, mosolyogva kapcsolja ki a fegyverét.
-Ha kijutunk innen, esküszöm veszek neked egyet szülinapodra. Mondjuk szeretem hozzád inkább a kék illene... - De aztán el is hallgat, amikor meghallja a gondolatokat arról a bizonyos filmről.
~Francba...látta a Star Wars-t...hát, túl szép volt, hogy igaz legyen.~
-Öhm...igen...néha az is összejön - feleli Mira bókjára, s közben igyekszik másfelé nézni. - Viszont, figyelmeztetni nem feltétlen tudlak,ha jönnek, hacsak nem dúdolgatja magában a "Rohadt kalóz vagyok, megyek foglyot kínozni sálálálá" kezdetű dalt, aligha veszem észre. A gondolatolvasás nem olyan hasznos, ha nincs mit olvasni...
Aztán megcsóválja a fejét.
-Sejtetted, hogy a kalóz aki elrabolt, át fog verni? Csodás ez a női megérzés...
Aztán a rácshoz sétál, újra a kezébe fogja a fénykardot, és a tengelye körül megpördülve egyszerre kapcsolja be, és vágja át az alsó részét a rácsnak, ami ismét szikrákat szór. Aztán a műveletet megismétli ugrás közben is, és szabad az út a szellőzőn át.
-Ez nem játékszer. - Jelenti ki halkan, aztán viszont tenyere megmarkol valami puhát, amin kénytelen megtámasztani magát. - És nem tudom, de még én is szédülök tőle egy kicsit...öhm...
Óvatosan oldalra fordítja a fejét, és csak most veszi észre, hogy Melissa vállába kapaszkodott meg. Feje olyan vörössé válik, hogy zöld fénykardja legszívesebben kihívná párbajra, ám gazdája inkább villámgyorsan elengedi a csajt, és lehajtja a fejét.
-Bocsi...öhm...a rács...hát, szerintem az is elég feltűnő, hogy nincs rajtunk bilincs és amúgy...várjunk csak...mi ez a nyakatokon? Bakker, rajtam is van! Ó hogy az a...

Kezdtem lenyugodni, mikor mindketten kellően magukhoz tértek és már lehetett velük értelmesen kommunikálni, aminek első lépcsője egy egyetértő mosolyt varázsolt az arcomra.
- Hát ha az én bütykölésem eredményre vezet, akkor ezekre már nem lesz alkalmad. – vontam meg a vállam és lelki szemeimmel elképzeltem a csillagszóróként szerterepülő Roppant Kellemetlen nevű hajót, Rhodannal és az elsőtisztjével a fedélzeten.
- Az, hogy te miért vagy itt, gőzöm sincs, főleg, ha te sem tudod, de gondolom ez a rabszolgakereskedőknek nem fog gondot okozni, majd kitalálnak valamit. – közöltem vele egy fintorral megfűszerezve. – Hát, hogy hová vezet, arra csak tippem van, mert ezt a hajótípust annyira nem ismerem, de azt hiszem nagy valószínűséggel a gépházba jut el, csak a fővezetékbe kell eljutnunk, hiszen a szellőző minden hová elágazik. – figyelmeztettem őket előre is. – Végül is bárhová eljuthatunk, de szerintem csak te és talán még én férek el benne, Luke semmiképp, így azt gondolom elég, ha egyikünk mászik bele, és a folyosóra kijutva, kinyitja nekünk az ajtót kívülről. Mikor bejött a vizes barom, akkor nem láttam, hogy őr állt volna odakinn.
Azt, hogy a fiú gondolatolvasási képességének most nem sok hasznát vesszük, csak egy sokat mondó grimasszal véleményeztem, de hát nem tehet róla szegény, hogy annyi a tudománya.
A rács levágása kimondottan jó ötlet volt Miranda részéről, így már biztos voltam benne, hogy teljesen észnél van mindenki, igaz Luke a művelet közben még megszédült egy kicsit és mivel én álltam hozzá legközelebb, meg is támaszkodott rajtam.
- Oké! Felfogtam, hogy nem játék, de akkor is klassz! – vontam meg a vállam. – De ezen ne hergeld fel magad ennyire, mert megüt a guta a végén. – értem teljesen félre a fejének vörösben pompázását, amit a méreg hatásának tudtam be.
Mikor végre a nyakörv mibenléte is leesik végre nekik, csak megforgatom a szemem.
- Mi a fenének pofázok itt már egy ideje! Ezt is elmondtam már, hogy le kell szedni, ha nem akarunk fej nélkül kijutni. Mert gondolom valami távérzékelős a kicsike, hogy ne tudjuk messzire elhagyni a hajót. Kell lennie egy adónak, amihez be van állítva, azt kell megtalálni, mert zavarni sem érdemes, szerintem akkor is robban. – morfondírozok hangosan. – De első, hogy kinyissuk az ajtót. Ki megy akkor? – nézek Mirandára.

- Azt valamiért sejtettem, hogy Ők majd feltalálják magukat… * Morogtam egy kört, de ezzel kár volt foglalkozni, mielőtt még hozzám érnének, kirugdosom a fogukat és egyben ledugom a micsodájukat a torkukon. De különben is kijutunk innen. Néha én is tudok optimista lenni, na. Luke képességére vonatkozó megjegyzésre csak a szemimet forgattam.*
- Ne becsüld alá magad Luke és Őket se. Egyrészt Te olyan dolgokat is kiszedtél a fejemből, amit nem akartam. Másrészt meg, nem mindenki olyan, mint Te. Szerinted, ha valakit ellenőrzésre küldenek, nem játszadozik el a gondolattal, hogy két ilyen jó nővel mit tehetne? Hiába kaptak, vagyis nagyon remélem, hogy kaptak parancsot arra, hogy az üzletig nem nyúlhatnak hozzánk. De egy hajón vagyunk, ahol jobb esetben sincs valamire való nő. Ezek meg a legmocskosabb férfiaknak sem nevezhető alfajotok. Szóval ha még nem is dúdolgat de a mocskos gondolataikból rájössz, hogy épp ide tartanak. Csak nehogy annyira zavarba gyere, hogy ne tudj szólni. * Kacsintottam rá, hisz nem volna az élet szép, ha nem szurkálhatnám egy kicsit. Magamban jót mosolyogtam, hisz nagyon is jól tudtam, hogy mi baja a másiknak. Ennyiben előnyöm volt, míg beszéltem meg végig néztem, ahogy ugrálva levadássza a rácsot. A nyakörv kérdésére összevontam a szemöldököm és a nyakára tekintettem.*
- Ja, hogy az… egy robbanó töltettel felturbózott nyakörv, amit ha megpiszkálunk, akkor művészien fog a fejünk szétloccsanni a falon. *Közben elhallgattam, hisz Melissa mégis csak jobban ért hozzá, mint Én, elvégre nekem semmi közöm nem volt a fegyverhez, csak a dokumentumfilmekből.*
- Nem lehet, hanem biztos. *Oké talán Lukeot meg kellett volna nyugtatnom és nem megerősítenem Melissa szavait, de ettől függetlenül még az igazság, igazság volt.*
- Ha ez is az a típus, amelyikkel Én találkoztam, akkor a vezérlővel lehet deaktiválni, ahogy mondtad és azon is lehet szétnyitni. A gond az, hogy két külön jelszó aktiválja és deaktiválja. De szerencsére van nekünk egy kockánk… * Tettem Luke vállára a kezem, miközben kapott egy halvány mosolyt.*
- … hogy ha ne adja űristen igazam van, akkor megoldja ezt a kisproblémánkat. *Melissa utolsó kérdésére bólintottam és felmértem milyen magasan van a lyuk.*
- Megyek Én… rajtam lényegesen kevesebb az izom tömeg, mint rajtad, így Luke is elbír. Luke, leguggolsz, ráállok a válladra, te szépen megfogod a bokám, hogy ne essek le, aztán felállsz. Közben kapaszkodok a falon, de síkfelület és kellesz Te is. És mielőtt ellenkezni kezdesz, ígérem, nem gurulok be, nem rúgom ki a fogaidat sőőt… ha haza mentünk, akkor elviszlek a Ritzbe egy gyertyafényes vacsira. Csak ne reszkess már, mint egy nyárfalevél. * A vízről már meg is feledkeztem, így Én azt hittem, hogy azzal van a baja, hogy épp hozzám kell érnie. Bár… ha belegondoltam volna, amit nem tettem akkor eszembe juthatott volna, hogy Luke vitt el a főnököm elöl és akkor nem csak a bokámat fogta, hanem még át is ölelt. De mindegy.*
- Így jó lesz? Én meg megkeresem ott bent a folyosó rácsát. Óóó… Luke mutasd meg, hogy kell használni a játékszered. * Túrtam a hajamba dühösen, hogy bizony azt is le kell szedni és ahhoz bizony nekem fegyvert kell használnom. De azért vártam Melissa válaszát.*
- Vigyázok rá… de ha meg találom ki is kell jutnom. Szóval figyelek… * Adtam meg magam sóhajtások közepette és már minden idegszálammal Lukera figyeltem.*

Miranda beszámolója nyomán egyre inkább az az érzése, hogy a csaj szökési terve abból áll, hogy az ő testével olvasztja ki a padlót a lábuk alatt, és ha így folytatja akár még össze is jöhet, hisz szegény Luke ennél jobban már nem lehetne zavarban. Aztán lehet csak azért azért műveli ezt vele a galád nőszemély, hogy ne bámulja állandóan lopva a másik nőt, kinek a testéhez simuló átnedvesedett hajzuhataga, és alapból is eléggé feszes ruhái mágnesként vonzzák a tekintetét, amikor épp oda mer nézni.
-Jó, majd igyekszem... - nyögi a végére, a bombás diskurzusra viszont felkapja a fejét ő is.
-Nagyszerű...szóval esélyünk sincs észrevétlenül leszökni a hajóról, mert valakinek le kell szednie ezeket rólunk? Mondjuk...úgysem sétálhattunk volna le csak simán. Az előbb még reménykedtem benne, hogy az csak a rémálom része volt, de a hóból ítélve tényleg az északi sarkon vagyunk, és kötve hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, akinek nincs kedve úszva hazamenni innen.
~Komolyan, jobban járok, ha megvárom amíg eladnak, mint azzal, ha itt ragadok...ha egy trópusi szigeten rekednék valamelyik lánnyal, akkor nem mondom, de itt halálra fagynánk!~
Közben azért hallja két forrásból is, hogy Melissa alaposan félreértette az előbb, azért minden bátorságát összeszedve a nő szemébe néz, és magyarázkodni kezd:
-Naná, hogy klassz, és nem neked mondtam az előbb, hanem...
Mira épp ekkor kérdez rá arra, hogy hogyan kell kezelni azt a játékszert, így Luke felé biccent a fejével.
-Mindig ezt műveli velem... - Aztán visszafordul az önkénteshez, ki vállalja, hogy a szellőzőn át támad lesből, és arca elé emeli a fegyvert, hogy láthassa.
-Csak le kell nyomni ezt a gombot, aztán a pöcökkel együtt amiből kiáll fel kell tolni így - magyarázza, s közben a kard zöld pengéje újra előbukkan. - Ha ki akarod kapcsolni, gomb benyom, és húzd lefelé. - Folytatja, és a penge valóban visszahúzódik.
-Ennyi, egyszerű kezelni mint egy....játékot... - Lehajtott fejjel, megsemmisülten átnyújtja az eszközt, aztán a fel mellé sétál, és leguggol.
-Arra a vacsira meg inkább Nicholas-t hívd el...ha tudná mennyit beszélsz róla álmodban, lehet még jobban elpirulna, mint én szoktam...
~...bár ez nem valószínű.~
-Egyébként, amíg nem ártasz vele senkinek, ez nem fegyver, hanem inkább szerszám. Na gyere...és vigyázz magadra.
Segít neki bemászni a szellőzőbe, ahogy kérte, aztán hátat még mindig a falnak támasztva Melissa felé fordul.
-Szóval...izé...te gyakran jársz ide? Én tuti nem jövök többet, ha a kajájuk is olyan, mint a vizük...mirelit...fúj...