John F. Kennedy reptér

*Egy pillanatra sem vette le a tekintetét az útról ám a kialakult helyzet kicsit sem tetszett neki. Egyrészt a ficsúr motorja többet bírt már ránézésre, mint amit ment, másrészt a harmadik helyet sosem szerette. Már pedig ez nagyon úgy állt és még csak most jött a neheze. Tudta, hogy az élen haladó vakmerő és ez lesz a veszte, ha nem vigyáz. Hisz a neheze csak most jött, ahol igen csak a reflexeket tették próbára, hisz, ahogy vége lesz a salakos, akadályokkal teli résznek rögtön egy dupla S kanyarban nyílik meg a fix út újra. S ha nem lassít, akkor, még ha az elsőt be is a veszi a másodiknál el fog szállni. Remélhetőleg ki a pályáról… Ezt nagyon jól tudta a férfi ezért nem is gyorsított, rá ér majd kifelé ráhúzni, hisz az utolsó kilométer egyenesben van. *
- Dupla S… * Szólt a figyelmeztető hangja, ahogy beállította az állandó sebességre a járgányát….*

*Feltűnt, hogy Pokémon motorjának a hátulját látom. Nem töltött el örömmel, bár nem olyan hiúságból, mint valószínűleg Pengét. Olyan mintha nem is akarna menni, pedig ettől még Én is többet tudtam volna kihozni a motorjából. Bár valószínűleg ilyen pályán nem próbálkoztam volna a maximálissal akár mennyire is legyek vakmerő, nem vagyok őrült… na jó, de. De azért nem ennyire. *
- Ügyesen… * Feleltem vidáman. Na igen, lehet, hogy nem épp a megszokott reakció de akkor sem tűnne el, ha másképp reagok. Márpedig eszemben sem volt félni. Ha ebből kijutunk, akkor baj már nem lehet. Ha meg nem, akkor meg már úgy is mindegy. De a figyelmeztetése szimplán megszokás volt… hajlamos vagyok néha ficánkolni, pláne, hogy ha unalmasnak találom az én fogalom táram szerint meghatárolt alacsony sebességet. A kanyarba érve azonban már újra elengedtem magam és hagytam, hogy az ösztöneim irányítsanak… mozdulatról, mozdulatra követve a férfi és a motor minden apró rezdülését… Mikor éreztem magam alatt megugrani az egész szerkezetet már tudtam, hogy a második kanyar végéhez közeledik…*

A dupla S kanyar nem nézett ki valami jól. Adtam egy kis gázt, hogy azért mégse vánszorogjak, aztán hátrapillantottam még egyszer, utoljára, hogy lássam, Mirával minden rendben van-e. Előre fordultam... És egyetlen töredék másodpercem maradt felfogni és reagálni arra, ami előttem volt.
Oldalra rántottam a kormányt, és így sikerült centiméterekre elkerülnöm az egész eddig elsőként száguldó srác egyre lassabban csúszó motorját. Őt magát újabb villámgyors kanyarral tudtam csak megkímélni. Ha a reflexeim nem lettek volna ennyire gyorsak, közel sem biztos, hogy a verseny nem torkollik tragédiába... És még nem volt vége, hiszen Miráék utánam jöttek... Minden pillanatban vártam a csattanást vagy a sikolyokat, és a szívem összeszorult... Végül aztán erőt vettem magamon, és hátrapillantottam.

*Értelmetlen szitkozódás tört fel a szájából, ahogy kissé visszaemelkedett és kikerülés gyanánt félre húzza a kormányt, a gond ott volt, hogy nem tudott olyan gyorsan lassítani, hogy még a pályán maradjon. Ahogy az első kerékkel irányított, de a visszahúzásközben a pálya szélét körülölelő murván megcsúszott a hátsó kereke, ami ki is csúszott a bolyán túlra ezzel megdöntve a motort oldalra. Penge a lábát letéve húzta vissza egyenesbe, hogy aztán szélről induljon meg vissza a pályára. Tudta… tudta, hogy ezt a versenyt bukta, de nem adta fel. Hisz még ha Zack előtt be is érne, a pálya elhagyása kizárást jelent… *

*A szitkozódás nem ígért semmi jót és tudtam, hogy baj van. Penge nem szokott csúnyán beszélni, versenyközben meg beszélni sem igazán. Ahogy megdőlt a motor ösztönösen dőltem az ellenkező irányba, hogy ez is visszatartsa, és ne rásegítsek a borulásra. Én nem vettem észre, hogy kiléptünk a pályáról a történteket néztem. S most először, ahogy megindultunk nem fordultam a motorral elengedve az egyik kezemmel csaptam a másik hátára.*
- Ne legyél barom… Fordulj vissza!!! * Kiáltottam rá a mikrofonon keresztül. Nem lehetett ennyire dühös és… *
- Azt mondtam fordulj vissza, vagy menetközben szállok le. Tudod, hogy megteszem Penge. Fordulj vissza… * Kiabáltam rögtön az előző mondatom után, hisz nem volt semmi reakciója. Ám mi sem bizonyíthatta jobban, hogy ismer, minthogy eleget tett a kérésnek szánt parancsomnak. Éles ívben fordult vissza a pályán kívülre, hogy az addigra már leért motoroshoz térjünk vissza… Amint megállt már le is pattantam és a bukómat lekapva mentem oda a férfihez, valahol a földön elhagyva azt, ami mindennél fontosabb volt az életembe. A plexit felhúzva néztem a vérző arcba.*
- Szólj előre, hogy hívják a mentőket… Vérzik a feje és láthatóan eltört a lába. De még él… * Nem mozdítottam a férfit, nem voltam sem ápoló sem szakképzet elsősegélynyújtó. Kötözni tudtam, de ez már meghaladta a tudásom. Jobb híján az indulásom miatt csuklómra kötött vörös kendővel töröltem le az arcáról a vért. Arcom rezzenéstelen volt, miközben a többiek elhaladtak a pályán.*
’- Szóltam… de Mira mennünk kell… ha kiérnek, és itt találnak…
- Hagyd itt a motorod és menj… kidumálom magam. Majd azt mondom, hogy csak gyakoroltunk és elesett… Pár hónap múlva lesz a hivatalos verseny is…

Láttam, hogy Miráék megállnak segíteni. Akkor tehát megúszták, hála az égnek... Széles ívben, murvát szórva kanyarodtam vissza. Akkor ennek a versenynek is annyi... Mire elértem a pórul járt fickóhoz meg Miráékhoz, má ketten is elhúztak mellettem. Amikor leszálltam a nyeregből, épp suhant a harmadik, majd a negyedik... Inkább elfordultam. Megnyerhettem volna...
Levettem a bukóm, és ahogy leguggoltam Mira mellé, a földre helyeztem. Megnéztem a fejsebét. Nem volt könnyű, de a plexi alatt pont beláttam.
- Megmentette a sisak - mondtam - Különben már halott lenne. De kinéz neki egy elég durva agyrázkódás még így is... Idióta! Majdnem mindnyájunkat kinyírt...
Ahogy Mira a haverját győzködte, én is beszálltam.
- Húzzon a fenébe mindenki. Én maradok. Nem kell kedvelni engem, de kőgazdag vagyok, és nincs az a közlekedési zsaru, akit ne lehetne megkenni pár millával. Kivásárolom magunkat, de aki tud, húzzon el.
Azt nem tettem hozzá, hogy Mirára majd én vigyázok, mert nem tudtam, melyiküktől kapnék taslit miatta.

*Nem foglalkoztam a közeledő férfivel, csak addig, míg egy pillantást vetettem rá, ahogy elkezdte ecsetelni a várható következményeket. Bár… azt nem tudtam, hogy miért…*
- Megnyerhetted volna… * Szóltam halkan, de mintha csak az előttem fekvő férfinek mondtam volna.*
- Ha bántod azzal nem lesz jobb… Tudja Ő is, hogy b@rom volt.
’- Cica, nincs is motorra jogsid… *Szólt hozzám a férfi én meg csak Zackre néztem. Egy pillanatig hezitáltam, de aztán bólintottam.*
- Akkor vidd… Menj anyuékhoz… A vendégszoba a Tiéd és szólj Gabenak, hogy egész este vele voltál. Hihetőbb, ha meglátogatjátok apu borkészletét. Zack majd haza visz… * ~Remélem...~ Nyugtattam meg a másikat még mielőtt kérdezheted volna. Bár az ötlet nem tetszett neki, de sok választása nem volt. Az Ő dolgaival nincs az a pénz, ami kimosta volna, pláne, hogy már nem egyszer majdnem elkapták. Így szitkozódva ugyan, de elment. *
- Nem tudnál egy kicsit értelmesen viselkedni? Azért mert kemény legények még ugyan úgy értenek a szép szóból is, ha akarnak. * Nos, azt hiszem Zack van közelebb így a feszültségem megint rajta csattan. Bár nem vagyok agresszív és a hangom is nyugodt volt. Amolyan vihar előtti csend szerűségre hasonlított, még akkor is, hogy ha szavaim már megint csak kötekedőek voltak.*

Vállat vontam.
- Majd megnyerem a következőt. Tudni akartam, hogy mindenki jól van-e.
Alig figyeltem Miranda és a nagydarab fickó vitájára. Csak az ragadta meg a figyelmem, hogy Mira kijelentette, én fogom hazavinni. Hát, felőlem aztán... Bár nem igazán hittem, hogy a fuvar után felhívna magához.
A nő persze nekem esett, de ezt már kezdtem megszokni. Valahogy nem hittem, hogy ő másképp is képes kommunikálni. De legalább viszonylag civilizáltan művelte...
- Ha akarnak - mondtam - De nem akarnak. A kemény legények sosem akarnak érteni a szép szóból. A pénzből szoktak érteni, a pofonokból, a durvaságból meg abból, amit egy nő mond nekik. Na jó... - álltam fel, mikor Mira haverja elhúzott a motorján - Mi legyen? A mentők pár percen belül itt lesznek, ez a szerencsétlen meg adig nélkülünk is nagyon jól ellesz. Várjunk, vagy húzzunk a fenébe?

*Zack monológjára csak a szemeimet forgattam és mérgesen túrtam a hajamba. Ösztönös mozdulat volt, de csak sóhajtottam ahelyett, hogy kifakadtam volna.*
- Tévedsz Pokémon… Ha nem akarnak érteni, akkor a felsoroltakból sem fognak érteni. S rám sem azért hallgatott, mert nő vagyok. De oké… hogy ne mondhasd azt, hogy esélyt sem adok, hogy bebizonyítsd, a szavaim ellenkezőjét van egy ajánlatom a számodra. Egyetlen… csak egyetlen olyan nőt hozz, akire Penge hallgatni fog. Az anyja halott és evidens módon nem lehetek én. Ha bebizonyítod, hogy az állításod ezen része helytálló, és úgy, hogy azt Én is látom… kapsz egy teljes napot. Ez alatt a 24 óra alatt oda megyek veled és azt csinálom, amit szeretnél. Ez alól egyetlen kivétel van… semmilyen testi aktust nem kényszeríthetsz rám. De van egy napod elérni, hogy én akarjam. Veheted egy kissé hosszúra nyúlt randinak is. Ha elfogadod, van rá öt napod. Ebből kettőt vagy hármat városon kívül leszek, de még úgy is marad két-három napom a szabimból. Amiből az egyikkel rendelkezhetsz. * Ajánlottam fel neki, tudva, hogy ez már halott ügy. Penge nem hallgatott még a saját anyjára sem. S nekem sem 1-2 napomba került elnyerni a bizalmát és azt, hogy kérdés nélkül tegye, amit kérek. De még így is sokat akadékoskodik, még akkor is, ha tudom, hogy megteszi. *
- Én megvárom… ha el akartam volna menni, már megtettem volna pár perccel korábban is.*

Ajánlatára a szememet forgattam. Kicsinyes volt és gonosz, de hát mit is várhat az ember egy intelligens nőtől?
- Ó, ugyan már... Ne légy ilyen. Azt hiszed, ez a Penge a legnagyobb gáncs nélküli lovag, aki nem érez senkivel kapcsolatban semmit rajtad kívül, akit a kishúgaként szeret? Mira, ezt te sem gondolhatod komolyan. Nézd... Nem megyek ebbe bele, mert megalázó lenne rád és Pengére nézve is. De multimilliomos vagyok. Megvehetem a leggyönyörűbb, legcsábítóbb, gésáktól tanult prostit, aki egy nap alatt az ujja köré csavarná a barátodat, és aztán Penge úgy csóválná a farkát, ahogy a nő akarja. Ha még ma megkeresem, holnap elkezdheti, és mire visszajössz a bolygóra, máris enyém egy napod.
Sóhajtottam, és vállat vontam.
- De ez nem volna méltó se hozzád, se hozzám, és szerintem még Pengéhez sem. Két lehetőség van, Mira. Vagy belátod, hogy máris győztem, vagy hagyjuk az egészet, mert piszkos játékokba nem megyek bele. El sem tudom mondani, mennyire tetszel, épp ezért nem élek a lehetőséggel. Akarj velem lenni magamért, vagy ne akarj, de azért ne legyél, mert megnyertem egy fogadást, amiben eleve kudarcra voltál ítélve.
Mindezt fáradt mosollyal mondtam végig, hogy érzékeltessem, nem nagyképűsködni akarok.

- Nincsenek tévképzeteim Zack. Tudom milyen a másik és pont ezért tudom, hogy nem ugrál senkinek sem a kénye-kedve szerint. Szimpla női akaratnak meg pláne nem. * De a nagy magyarázkodásomban felfogtam, hogy mit is mondott az imént a másik. S nem tudtam eldönteni, hogy most nagyon mérges legyek vagy röhögjek egy jót.*
- Ó igen… el is felejtettem, hogy a pénzed nélkül nem tudnál létezni. Azzal meg bármit megkaphatsz. *Hogy sértés vagy csak tény… Lehet, hogy mindkettőnek szántam. De így már nem is volt olyan vicces a gondolat, hogy a másik felsül. Bár az, hogy együtt tölt a nővel egy éjszakát az nem jelent semmit. Pasi… az alsó tája irányítja Őt is. De egy jó szex miatt még nem lesz belőle papucs.*
- Azért ajánlottam, mert a kudarcod biztos volt. A legtöbb nő fél Tőle nem még, hogy parancsokat adjon neki. De így… így már nem is olyan vicces a dolog, hogy lássam, felsülsz. S igen, ez megért nekem egy ilyen ajánlatot. Naiv ábránd volt, hogy nem a pénzeddel próbálod meg elintézni a dolgokat. Nem akarok veled lenni Pokémon, ahogy mással sem. Ha mégis, akkor annak nyomosabb oka van, mint holmi férfi-női kapcsolat. Akivel meg ilyen kapcsolatot szeretnék, azt még a Te vagyonoddal sem érném el, még akkor sem, ha egyáltalán tennék ilyet. *Vontam meg a vállaim. Persze nem tettem volna, de ez mind mellékesnek bizonyult a tényhez képest, amit mondtam. De füleimet megütötte a mentő szirénái. és felálltam.*
- Most már mehetünk, a hátsó útón kitudod kerülni őket, ha… * Na aztán leesett, hogy a másik az éjszakai hobbyja miatt jobban ismeri a várost mint bárki. Így inkább lesütöttem a szemem és befogtam. *

Keserűen felnevettem.
- Egy pénzes kölyöknek látsz, akinek az élet egy játék, aki nem törődik senkivel és semmivel, és aki most a fejébe vette, hogy ágyba visz téged, és ezért nem sajnál egy kisebb vagyont is kiadni. És ehhez a véleményedhez olyan megátalkodottan ragaszkodsz, hogy nem veszed észre a teljesen nyilvánvaló jeleket arra nézvést, hogy tévedsz. Ha ilyen lennék, szó nélkül megcsináltam volna, amit így csak elmondtam. Ha ilyen lennék, nem maradtam volna itt. És nem kockáztatnám az életem minden éjjel idegenekért...
A motorom felé indultam.
- De tudod, mit? Láss olyannak, amilyennek akarsz. Ha te begubózhatsz a saját külön kis világodba, és magányos maradhatsz, ahelyett, hogy vennél egy kis bátorságot és megpróbálnál élni, akkor igazán nem kerül már semmibe még valakit a skatulyájában tartanod.
Felültem a motorra.
- Na mi lesz, jössz, vagy maradsz?

*Szavaira csak felszaladt a szemöldököm és hallgattam a sok blablabla szöveget. Nekem ennyi értelme volt az egésznek. Mi a frász közöm lenne ahhoz, hogy a másik épp mit kezd a pénzével? Amíg nem ellenem használja addig ugyan nem érdekel. Ahhoz meg még ennyi sem, hogy mit csinál éjszaka. Na de ahogy folytatta elpattant az a vékony cérna… Dareiost pár napja ezért csaptam le és ment szét a kezem. Most sem kellett több, azon nyomban felpattantam és a srác után lépve megragadtam a karját, hogy magam felé fordítsam. De nem… nem ütöttem meg, csak rászorítottam a karjára.*
- Sz@rt se tudsz rólam Pokémon. Az, hogy egyáltalán most itt vagyok sem nekem köszönhető. Évek óta így élek… milyen jogon jössz Te ahhoz, hogy kioktass vagy megkérdőjelezz bármit is amit teszek, úgy, hogy fogalmad sincs arról, hogy min mentem keresztül? A pénzed elenyésző ahhoz képest amiért ki nem állhatlak sem Téged, sem mást. Hím vagy… ezen pedig nem tudsz változtatni. De ahhoz az égvilágon semmi közöm, hogy Te mit kezdesz az életeddel, ahogy neked sem ahhoz, hogy Én mit kezdek a sajátommal. Élni akarsz? Nőt magadnak? Mi tart vissza, hogy keress? Az, hogy TE pont engem szemeltél ki már a Te hibád és nem az enyém. Azért mert ide jön egy kölyök és mintha csak a hentes pultnál válogatna és közli, hogy nekem az a comb kell, nem pedig ez, nem fogom feladni az életem!!! Nem fogok megváltozni a Te kedvedért sem Pokémon. Vagy nagyvonalúan eldöntötted, hogy megtanítasz élni? Akkor tedd meg… Add vissza azt, akit szeretek. Akiért az elmúlt három évben kutattam, akiért a megaláztatásom után is reménykedve tekintettem előre, hogy ha megtudja az igazat akkor visszajön és nem undorodik majd Tőlem, úgy mint amikor elhagyott. De ez a remény nincs többé… az igazság sem volt elég ahhoz, hogy mellettem legyen. Más meg nem kell… Fogadd el, hogy nem kaphatsz meg mindent Zack. De vegyél „egy kis bátorságot” és keress olyat, aki nem a pénzedért szeret. *Ha csak nem tett ellene, akkor bizony végig a karját fogtam, hisz hiába szorítottam nem láttam egy rezdülést sem rajta. Hangom pedig… ahogy egyre jobban haladtam előre a dühöm úgy vált egyre jobban haraggá és gyűlöletté, hangom pedig ehhez mértem egyre keserűbbé és indulatosabbá, hogy a végére már szinte Tőlem zenget minden. De szemeimben ott volt a sértettség, a reménytelenség, a hiány és a mély fájdalom. Hisz már nem volt benne egy halvány csillogás sem, nem úgy, mint ennek az egésznek az elején. De aztán megéreztem… ~ Ezt nem hiszem el. Mi lett velem???~ Üvöltött a gondolatom, miközben elengedve a másik karját letöröltem az arcomról a könnyeim. Az, hogy csak most kezdett el folydogálni vagy már régebben azt nem tudom. Én csak most vettem észre.*

Ahogy hallgattam a haragtól és gyűlölettől, sőt, talán még öngyűlölettől is fröcsögő szavait, végre megértettem valami nagyon fontosat. Miranda Owen szenved...
Szenved valamitől, kísérti őt a múltja, amin képtelen túllépni. Valami történt, és valaki elhagyta őt, akit szeretett. Lett volna néhány tippem a részleteket illetően, de a részletek ezúttal nem számítottak. Mindent tudtam, amit egyelőre tudnom kellett. Ha valaha is beavat a bizalmába és elmondja a többit, az jó, de ha nem, akkor sem kell többet tudnom.
- Te sem tudsz semmit rólam, Mira. Hogy miért nem keresek valakit, aki nem a pénzemért szeret? Ha te szeretnél, te nem a pénzemért tennéd.
Észrevettem a könnyeket a szemében, és mielőtt meggondolhattam volna, mit csinálok, és az mennyire életveszélyes, előre léptem és a karjaimba zártam őt. Szorosan fogtam, hogy ne tudjon kibontakozni az ölelésből. Talán egy kis keménységre van szüksége, arra, hogy egyszer ne legyen az ő vállán minden döntés súlya.
Vagy talán leharapja az orromat és kikaparja a szememet, amiért engedély nélkül hozzáértem, de akkor legalább megpróbáltam...

- Nem is akarok… * Sziszegtem neki még mindig dühösen. De a mondat második részére már nem tudtam reagálni. Ó nem, nem fogytam ki a csípős megjegyzésekből vagy épp száraz és kegyetlen igazságokból, amiket mindig mások fejéhez vágtam minden kertelés nélkül. Szimplán csak időm sem volt reagálni rá, hisz máris szoros fogságba estem… és hát mért ne a másik karjai közé. ~ Az űristen hajója essen bele az összes…~*
- Engedj el! * Csattantam fel és kitartóan izegni kezdtem a karjai között, hogy szabaduljak. A lábaim érdekes mód blokkolva voltak, de az első hátba csapás alkalmával rájöttem, hogy most felesleges is volna… hisz bár kivételesen tenyérrel csaptam a hátára, de már az zsibbadt is ahogy nem kéne. Ergo már megint rajta volt az kőbőr cucc… Ha a kitartó és agresszív szabadulási kísérletem, ami az izegésben merült ki pár perc múlva is hatástalan volt. Csak feladva, beletörődve, elfáradva hagytam abba és kezeim is a hátulról pihentek meg a vállain, ahogy a homlokom a mellkasán. *
- Gyűlöllek Zack Smith… * Szipogtam neki, ahogy nagyokat nyelve igyekeztem visszaszorítani a könnyeim és nem mondani a másiknak semmit. De ha most elenged, kiherélem… ami ciki, tekintve, hogy le kéne lépnünk. *

Ahogy előre sejtettem, megpróbáld szabadulni, de nem engedtem. Szerencsére az első ütés után rájött, hogy feleslegesen töri össze magát, mert az egyetlen dolog, amiért hajlandó lettem volna elengedni, az az volt, hogy ne okozzak neki fájdalmat.
Végül elernyedt, sőt, mondhatni, még hozzám is bújt, vagy mi. Akár kajánul vigyoroghattam is volna, de ez valahogy nem illett volna a helyzethez. Dühében és nyilván szándékán kívül, de kitárulkozott nekem, és meg akartam tisztelni annyival, hogy ezt komolyan veszem.
A társalgás egy kritikus pontja érkezett most el. Ha valami jópofát mondok, vagy elneveti magát, vagy, ami sokkal valószínűbb, megint megpróbál kiszabadulni a karjaimból, és ráadásul érzéketlen seggfejnek tartana, mellesleg teljesen jogosan.
Ha viszont megnyugtató, kedves dolgokat mondok neki, akkor is van rá esély, hogy csak a dühét élesztem fel újra.
Jobb ötletem nem lévén, óvatosan megsimogattam a hátát, és így szóltam:
- Tudom.
A szirénák egyre közelebbről szóltak, de úgy voltam vele, hogy inkább csukjanak le, de nem engedem el, amíg nem muszáj.

*Minden válasz kétélű fegyver, de néha tudni kell kockáztatni. Ezt tapasztalatból tudtam a legjobban, bár tény Én az esetek nagy részében meg is jártam. De ez tett boldoggá… a kockázat. Ahogy a hátamat kezdte el simogatni, ösztönösen rezzentem össze a számomra legalábbis furcsa és váratlan tettre, de nem igyekeztem meglépni… még. Ha ez kell ahhoz, hogy kissé megnyugodjak, ám legyen… eltűröm még azt is, hogy a bőröm simogassák. Bár tény, így tovább bírom és még nincs bennem a késztetés, hogy lecsapjam a másikat. Az előre omló hajam között beszűrődött a fények villogása és csak most próbáltam hátra lépni.*
- Menjünk innen… egyébként is csak összetaknyozom a ruhád. * Igyekeztem elviccelni a dolgot, bár ez tőlem igen csak gyenge próbálkozásnak minősült. Ha pedig hagyta, hogy ellépjek gyorsan kifújtam az orrom, megtöröltem a szemeim és a bukom felvéve a földről vártam az indulásra.*
- Ha megölsz, kinyírlak. * Vetettem még oda, miközben felszálltam mögé. NEm volt jobb kedvem, egy kicsit se... *

Még a simogatásra sem robbant, amit jó jelnek véltem. Tovább folytattam hát, de mindketten tudtuk, hogy ez a pillanat nem tarthat örökké. Lehunytam a szemem, és mélyen beszívtam a haja illatát. A szirénák már olyan közelről szóltak, hogy tudtam: ez nem menekülés, hanem igazi üldözés lesz.
Amikor megpróbált hátralépni, kicsit engedtem, de aztán, megint ösztönösen, visszahúztam, adtam egy csókot a feje búbjára, és csak ez után hagytam, hogy kibontakozzon az ölelésemből.
- Nem kár érte... És ha van valaki, akinek megengedem, az te vagy - mosolyogtam halványan.
Felültem a motorra, és felhúztam a bukómat. Felesleges volt, elég lett volna, ha a ruhám csuklyáját öltöm fel, de az kissé feltűnő lett volna.
- Ne aggódj, láthattad, hogy jó vagyok. Hová lesz a fuvar?
Indítottam, kilőttünk.
- Egyébként - ordítottam, hogy hallja - Lesz este egy jelmezbál a Holdon! A mora királynő tartja, amolyan társasági eseményféle! Meg vagyok hívva, és vihetek még valakit... Nem volna kedved?! Esetleg táncolhatnánk.

*A bókját vagy épp kedveskedését figyelmen kívül hagytam, mint az összes többi ilyen megnyilvánulást általában. *
- Nem aggódom… csak leszögeztem a tényeket. *Vontam meg a vállaim, és jobb híján… mivel ezen a járgányon nem találtam hátsó kapaszkodót kénytelen voltam a másik dereka köré fűzni a karjaim. Ch… hogy lehet így vezetni? Nekem nem menne az tuti. Az ajánlatott ugyan szaggatva, de meghallottam és mondhatni ez volt a nap poénja. S el is nevettem magam.*
- Táncolni szeretek, de nem táncolok akárkivel és jelmezem sincs, ahogy ötletem sem. De ha jó ötletnek tartod, hogy egy olyan lányt vigyél, aki bárkinek nekimegy, ha hozzá nyúl, felőlem aztán mehetünk. *Nem véletlen hangsúlyoztam ki, hogy bárkinek. Felőlem aztán lehet szó a morák fő mitugrászáról… egy kutya… pasi ez is, az is… s teljesen tudtában annak, hogy megszívom, mennék neki. Bár a morák talán ettől udvariasabbak. Remélem… *

Ahogy sejtettem, pár szirénázó utánunk eredt. Érdekesek ezek a romvárosi rendfenntartók... Nincs hivatalos vezetésük, nincs semmijük, csak fegyvereik meg szirénáik.
- Elég egy álarc! - kiabáltam - És csinos ruhád meg csak van, nem? Velem fogsz táncolni, és ennélfogva én foglak megérinteni. Ha bárki más próbálja meg, annak eltöröm a kezét, mielőtt célt érne. És őszintén szólva szívesen megnézném a vén konzul arcát, miután felpofozod, csak mert kezet akart csókolni...
A kocsik kicsit lemaradtak, és tudtam, hogy nem lesz gond. Perceken belül feladják az egészet, csak az a lényeg számukra, hogy elkergessenek minket a körzetükből, és másnak kelljen velünk bajlódnia.
Örömömben, és, hogy Mirának imponáljak, még jobban felgyorsítottam, majd szlalomoztam egy keveset. A lány tökéletesen követte a motor mozgását, ahogy megfigyeltem a verseny közben is.
- Te motorra születtél! - kiabáltam neki nevetve, nem kevés ámulattal a hangomban.

- Talán akad… * Vigyorodtam el, amit aligha láthatott. Na igen, nem voltam az elegancia híve, de volt egy anyám aki az évek alatt gondoskodott arról, hogy ha mégis meggondolnám magam akkor legyen. *
- De akkor a cél a Kertváros és a gettó határa… ott van anyuék háza. De ovóbácsit nem kérek az estére, meg védem magam ha kell. De azért Én nem szívesen néznék szembe a következményekkel, ami a konzul urat illeti. * Ingattam meg a fejem, de aztán valahogy volt jobb dolgom is, mint a beszéd. Még pedig a másik testének a követése… gondot nem okozott a vezetése csak furcsa volt… hisz negyed akkor Zack mint Penge… De a mámor az ugyan olyan, ahogy a sebbesség nőt, úgy lett egyre jobb kedvem feledve a korábbi "hisztit"*
- Tudom… * Kiabáltam vissza és ez elmondható volt minden olyanra, amiben veszélyben voltam. Imádtam őket… Köztük a falmászást is, már amikor megengedik, hogy biztosítékok nélkül tegyem meg.*

//Folytatás:Glaw Theater//

//Szerintem az öltözködést átugorhatjuk és mehetünk a bálra. A reagomba bedobom a ruhám. S Mira szobájában nem jártál, míg öltözött a konyhában dekkoltál. //

Legalább egy közös dolog van bennünk, gondoltam, miközben még tovább fokoztam a sebességet: az adrenalin imádata. Vagy a száguldásé? Egyáltalán, különválasztható a kettő? Az éjjeli város felett suhanni és bűnözőkre vadászni sem különbözik ettől sokban, ha azt nézzük, mit érez közben az ember. Talán titkon ezért is csinálom? Adrenalinfüggő volnék? Nincs kizárva... Egyáltalán nincs. De én azért szeretném azt hinni, hogy ez az okok között valahol nagyon hátul kullog...
Már sejtettem, hogy ha van bármi esélyen Mirandánál, az ehhez fog kapcsolódni, nem pedig a virágokhoz és vacsorameghívásokhoz...

//Glaw Theatre//