John F. Kennedy reptér

Általában nem kerüli el a figyelmemet, hogy ha valami nagyobb buli zajlik a körzetemben, de, ha nagyobb az esemény, akkor még a távolabbi sem, hiszen két felől is kapom az infókat.
Egyrészt a korruptabb zsaruk felől, másrészt a maffia felől, akiknek lételeme, hogy semmi ne kerülje el a figyelmüket, még ha nem is az ő berkeiken belül zajlik valami.
Most is hamar értesültem az illegális motorversenyről, hiszen elég nagy visszhangja volt a sebességmániások között. Nem maga volt a verseny volt, ami ennyire felbolygatta a vizeket, hanem az indulók személye. Meglepődve hallottam suttogásokat arról, hogy Pengével együtt talán egy régi ismerős is visszatér a színre, még hozzá a híres és hírhedt Miranda Owen személyesen.
Ezt a versenyt így nem mulaszthattam el, ráadásul, most nem kis pénzek forogtak kockán és nem ártott rajta tartani a szemem a kis macskajancsikon, akik a fogadásokat intézték, mert még a végén azt hiszek, hogy arany életük van és nem tejelnek le rendesen.
Tudtam, hogy ilyenkor hogyan kell elvegyülni, hiszen ez a szakterületem, így egy kölcsön motorral érkeztem, természetesen bőrszerkóban, amit leparkolva elkezdtem körbenézni egy doboz sör társaságában.
Nem kellet sokat várni, hogy megérkezzenek a díszvendégek, és megállapíthatom, hogy a pletykák igaznak bizonyultak. És meg kell vallanom azt is, hogy Miranda még mindig olyan jó bőr volt, mint régen. Kár, hogy szüzességi fogadalmat tett, szívesen gerincre vágtam volna magam is. Kicsit közelebb húzódtam az eseményekhez és vártam, figyelve, hogy hol folynak a fogadások.

*Nem is kellett sokat álldogálnom az első olyan embert megpillantva, akit nem igazán tudtam hova tenni. Pár percig oldalra billentett fejjel méregettem. ~ Hmm… Jó segge van.~ S mentem is vissza Pengéhez, kiragadva a társaságból. Odébb vonva fontam nyaka köré a kezeim. Na igen… az évek mire nem képesek. De hát Ő már akkor is megérintett mikor még pasikkal nem is foglalkoztam.*
- Édes… ki az ott? * Búgtam lágyan a fülébe, hogy ne hallja senki se a kérdésem. Na igen a látszat még mindig kell, így leszálltak a bandák rólam, Pengéről meg a haverjai, hogy mért nem csajozik már be komolyabban. Így meg sem lepődtem mikor a derekamra fűzte a kezeit.*
- Táncos… de hagyd békén cica. Nem a te súlycsoportod.
- Te sem, mégis itt vagyok… Ő is indul, vagy mit keres itt? Nem láttam még…
- Magas körökben mozog, a jelenléte sosem kecsegtet semmi jóval. * Na itt aztán már mosolyognom kellett. Penge elvonta magát Tőlem és végig simított az arcomon. Láttam rajta az aggódást, amit a mosolyom váltott ki.*
- Hagyd Cica… nem kell a balhé. Hozzájuk képes Én vagyok a megtestesült ártatlanság. * Na ezen nevetnem kellett és már ott sem voltam.*
- Mircsi!!! * Kiabált utánam én meg csak hátra tekintve kacsintottam és ennyi volt az összreakcióm miközben szitkozódva vissza ment a társaihoz. A férfihez indultam, de sokan voltak így meggondolva magam kiderítettem, hogy melyik motorral érkezett és könnyed mozdulattal ültem fel a kitámasztott járgányra. Ha az övé, akkor harapni fog érte ha nem, akkor nem indul. Ennyire egyszerű volt a képlet. Ha elindult felém és hallótávolságba került máris elkezdtem beszélni.*
- Érdekelne, hogy miért kaptad a beceneved Táncos. Vajon a lábad pörög vagy csak a szád? De ha már itt vagy volna egy…. hmm… kérésem is hozzád. *Vigyorogtam rá, de nem szálltam le. Még nem. Csak előre dőlve könyököltem a tankra és a tenyerembe fektettem az arcom.*

Míg fél szemem a bukikon volt, a másik a lányon és alaposan meglepődtem, mikor láttam, hogy milyen szoros viszonyt ápol Pengével. Most vagy nekem nem jók az informátoraim, vagy közben megváltozott a helyzet, mert én úgy hallottam, hogy a csaj senkit nem enged magához közel, ezzel a bugrissal, meg éppen csak nem egy nadrágot hordanak.
Aztán talán összekaphattak valamin, mert láttam a csajt elsietni, a srácon meg a bosszúságot.
Na, talán nem is lesz olyan unalmas a mai éjszakám!
Ezt csak megerősíteni látszott, mikor felfedeztem a kis vadmacskát a motoromon, ami elég nagy merészségre és pimaszságra vall egy ilyen helyen, ahol mindenki istenként imádja a járgányát.
Természetesen meg kellett őriznem az inkognitómat, már ami a motort illeti, így kissé bosszús képet öltöttem magamra, miközben a járgányhoz és Mirandához lépkedtem.
De mielőtt még megszólalhattam volna, már járni is kezdett a szája.
- Mindig engedély nélkül lovagolod meg a …….gépeket? – engedtem el a fülem mellett egyelőre a kérdését. – Vagy ez nem csak a gépekkel van így? – néztem rá kérdőn. – A becenév meg sok mindent takar, de leginkább a könnyedséget, ami jellemző rám. – adtam meg mégis a választ kis szünet után. – És ha a motoromat kéred egy körre, akkor peched van, ez nem a vursli. – billentem oldalra a fejem elgondolkozva. – De azért megegyezhetünk bébi.

- Csak a motorokkal. Többre valók, mint Ti. S jobban is teljesítenek… * Engedtem meg egy bájos és sokat sejtető vigyort a másik felé. Még véletlen se értse félre, hogy mire is gondoltam a szavaim alatt. Még, hogy a pasik… pff… jó vicc. Na de a folytatásra csak a szemeim forgattam kelletlenül.*
- Mégis morcos vagy cukorfalat. Csak nem félted a szerelmedet, hogy kirobbantott ebből a híres könnyedségből? * Pislogtam bájosan és ártatlanul. Színésznek készültem… nem esett nehezemre felölteni egy - egy álarcot, még ha a gonosz és huncut szemeim csillogása árulkodó is lehetett. *
- Miranda… * Nyújtottam felé a kezem, miközben a másikkal a motoron támaszkodtam, hogy ellenzem a kissé oldalra dőlésem és ne boruljak fel.*
- De nem… nem a kicsikére fáj a fogam. Amivel jöttem sokkal jobban bejön és a vezetője is megbízható. De a felől semmi kétségem, hogy megegyezhetünk. Azt csiripelik a madárkák, hogy kissé magasabb körökben mozogsz. Egy névre lenne szükségem… *Persze mosolyogtam, mint mindig, de szavaimban ott lapult a komolyság is.*

- Óóóó kedvesem! – nevettem fel a lányra nézve. – Akkor még nem találkoztál velem. – reagáltam a motorokkal való összehasonlításra és eszemben sem volt megsértődni rajta.
A lány szemtelen és csípős a nyelve, de én szeretem a kihívásokat és előbb-utóbb mindig megkapom, amit akarok.
- Szerelmem? – kérdeztem vissza kissé értetlenül. – Kire gondolsz édes? Én szabad vagyok, mint a madár, élvezem az életet és a szép lányokat, olyanokat, mint te.
- Az utcán használt nevemet már tudod, de a barátaimnak csak Josh. – ráztam meg a kezét, miközben egy kisördög azt kiabálta a fejemben, hogy most egy kis rántással akár magamhoz is ölelhetném, mert az egyensúlya nem épp a legbiztosabb, de végül nem tettem semmit…….egyelőre.
- Igen. – néztem a társaság felé, ahol Penge beszélgetett és néha idegesen felénk pislogott. – Azt látom, hogy ismét te leszel a kabalája. – bólintottam. – Bár szívesen magam mellé édesgetnélek, csak az a helyzet, hogy én csak néző vagyok. – vontam meg a vállam könnyedén.
- Csak aztán ennek a csivitelő kismadárnak, nehogy kivágják a nyelvét, ha sokat csiripel. – villantak meg a szemeim a lány felé. – És bár ezzel a megállapítással vitatkoznék és nem is tudom miről van szó, azért csak mondjad, kíváncsi vagyok mi sül ki ebből. – megyek egészen közel a lányhoz és hideg mosollyal várom mit akar kérdezni.

- Itt vagy… s tartom a véleményem. Egy fecske nem csinál nyarat Táncos… * Ingattam meg a fejem lágyan. Na igen… bár még valóban nem találkoztam vele, de már igen. S mégsem változott meg a véleményem. Miért is változott volna? A férfiak egyformák… ez sem kivétel. De ha találok egy kivételt… nos, attól még nem lesz más a véleményem. Az értetlen kérdésére csak a homlokomra szaladt a szemöldököm kérdőn, a magyarázatára meg össze.*
- Kösz a bókot, de ott több sikerrel jársz. * Biccentettem a szokásos pláza tyúkok fölé kiknek még a melle is a nyakába volt kötve, hogy apuci pici lányaként kissé lázadjanak. Na igen… nem újdonság. Ahogy az sem, hogy a férfi jól nézet ki, és ha tippelnem kéne, a körömlakozási tanácsok és a „hogy öltözünk fel úgy, mint egy ribanc, hogy összhangban legyen a viselkedésünkkel” helyett, most Róla pusmognak. *
- De a motorodra gondoltam a szerelmed alatt. De ezek szerint nem a gépek vonzottak ide… * Vontam meg a vállaim. Ez szimpla logikus következtetés volt. Nem véletlen így hívtam fel magamra a figyelmét. A motorok tulajdonosai itt ölnek, ha valaki hozzá ér a szerelmükhöz. Többre tartják őket, mint a nőket. Meg sem fordult a fejemben, hogy meg akarna a másik rántani. Hisz akkor borult volna a motor is. Nem csak én… Mikor észrevettem Penge tekintetét csak mosolyogva ingattam meg a fejem. Nem volt szükségem segítségre.*
- Kicsivel több mint négy év után illő elfoglalnom a méltó helyem, ahol rajtam kívül csak egy ember ült… De Ő is halott. * Na igen… az a híres balesett. Ostoba tyúk…*
- De tévedsz Táncos. Nem vagyok elédesgethető. Ha nem mögötte lennék, akkor mellette a rajtnál. *Vontam meg könnyedén a vállaimat. Persze tudtam, hogy itt, ezen a pályán nem nyerhetek. De sosem a nyereményért csináltam. A fenyegetésre viszont cincogni kezdtem, de azért udvariasan végig hallgattam.*
- Ha többet csiripeltek volna, akkor nem itt lennék. Hanem ahhoz fordulnék, akinek dolgozol. De senki nem tudja, hogy ki Ő. Arról, meg, hogy közölték, hogy vigyázzak. Nos… Te tehetsz és a híred. Ezt mindenki más is tudja, nem csak az én madárkám. *Néztem rá és láthatta, hogy bár ott a mosoly, de az már a külvilágnak szól. Szemeimben ott volt a komolyság is, ahogy a szavaim is erről árulkodtak és az őszinteségről.*
- Nem újdonság, de múlthéten megpróbáltak elkapni a gettóban. Ebben eddig semmi újdonság nincs. Azonban, hogy is mondjam… hmm… mondjuk úgy, hogy a srácokra elég jó hatással vagyok, és Penge érkezésének a híre csak rá tett egy lapáttal. Kissé megeredt a nyelvük… Valamelyik miniszteri kutyának rám fáj a foga. Megbízott egy-két bandát, hogy kapjanak el. Okos ipse… a srácok nem tudták, hogy ki a megbízó, csak annyit, hogy érintetlenül kell leszállítani. Tudni szeretném a megbízó nevét. Az ok egyértelmű… még szakmámból adódóan sem folyok bele a politikai harcokba, az információim nekik nem hasznosak. A srácok viszont utaltak a testemre. A miniszterek háta mögött meg komplett háremek állnak… * Néztem végig a szemébe és valahol elkezdett a mosoly is leolvadni az arcomról.*
- Ha képes vagy rá mi az ára?

Hallottam már erről a lányról, hogy milyen éles nyelve van, de hát ez engem nem zavar, használhatja, ha akarja majd ezt az adottságát mellettem is, vagy inkább alattam?
Ezekre a gondolatokra kissé feljebb húzódott a szám széle és közben tovább hallgattam a csajszi csacsogását rólam, a motorokról, a versenyről.
Érezhető volt a szavaiból, hogy itthon érzi magát ebben a miliőben és még büszke is, hogy milyen jól helytáll itt a maguktól eltelt kis machók között, és nem akartam elvenni a boldogságát, így figyelmes hallgatósága voltam.
Ám azt is tudtam, hogy sok embernek meggyűlt már a baja ezzel a kis riporterrel, mert ha ráharap valamire, akkor fogja, mint foxi a csontot, így nem árt vigyázni vele, mert lehet, hogy csak rájátszik erre a kissé szeleburdi leányzó fílingre, hogy eltompítsa a figyelmemet.
- Szóval, te olyan vagy, aki nem fél a veszélyes dolgoktól, ezek szerint. – kortyoltam bele a sörömbe, de a szemem nem vettem le róla. – Ráadásul nem csak a versenypályán, igaz?
- Igen, igazad van, vagyis az kismadaradnak igaza van és a hírem is megalapozott, de a segítségemet nem osztogatom úton útfélen babám. – ráztam meg a fejem figyelmeztetőleg, de már azt is megtudtam perceken belül, hogy miben is látná ezt a segítséget.
Mikor befejezte csak néztem rá, majd vidám szikrák pattogtak a szememben és jóízűen felnevettem.
- Hát ez nem semmi! Neked aztán van vér a pucádban kisanyám! Bár fogalmad sincs, hogy ki vagyok és esetleg nem vagyok-e érdekelt ebben az ügyben, elém tárod a dolgot és még azt is város, hogy névvel, vagy esetleg nevekkel szolgáljak? – kuncogtam még mindig derűsen, de aztán pillanatok alatt elkomorodtam. – Mit gondolsz ki vagyok én? Valami utcai besúgó, vagy informátor? Csak ide sétálsz és én már némi kis bájcsevejért már éneklek is neked?
Fagyosan nézek végig rajta, majd egy kis szünet után enyhültebben mérem végig.
- Hmm….de talán mégis…..tehetünk egy próbát. – nézek rá kérdőn. – Első lépésként vacsorázz velem, a többit, majd közben kigondolom.

- Ha félnék, már rég kinyírtak volna. * Vontam meg a vállaim. Nem volt titok, hogy bárkivel szembe szállok még akkor is, ha a bukásom előre borítékolva van. A bátorságom pedig nem egyszer húzott már ki a pácból. *
- Igen, ezzel egyet kell értenem. Eszem amit kifőztem pályaválasztáskor. * Tekintetem most először fordítottam el a másikról. Hisz nem ez csak ez volt a dolog mögött. De azt, hogy még mindig fáj jobbnak láttam nem a másik tudtára adni. De csak pár pillanatba telt még összeszedte magam és mikor újra felemeltem a tekintetem már nyoma sem volt. *
- Nem is azt kértem, hogy osztogasd, csak azt, hogy hallgass meg. Tisztában vagyok vele, hogy nem a máltai szeretet szolgálat gyűlésén vagyok.* Néztem határozottan bele a szemébe. S mivel el nem rohant, így elmondtam, hogy mit is akarok. Aztán meg csak vártam és figyeltem a reakcióját. Na a nevetésére felvontam a szemöldököm. Nem találtam benne semmi nevetni valót. Na de mikor elmondta a véleményét jókedvű mosolyra húzódtak az ajkaim. Szemem sarkából azonban észrevettem, hogy Penge közelít felénk. Valószínűleg kiszúrta a másik hangulat változását. Zord tekintetem emeltem az érkező felé, miközben felemeltem a kezem, jelezve, hogy álljon, meg még ott ahol van. Ami körülbelül csak pár méterre volt az eddigi helyétől. Fejem megingatva jeleztem, hogy maradjon ki belőle és nincs baj. Nem kiabáltam oda… felesleges, úgy sem hallotta volna a zenétől. Mikor hátrálni kezdett, visszaeresztettem a kezem és újra mosolyogva néztem Joshra.*
- Kezdetnek hadd áruljak el valamit Josh. Nem vagyok olyan ostoba, mint a legtöbben hiszitek. A híred pont elég volt ahhoz, hogy tudjam, hogy nincs közöd hozzá. Hogy miért? Lássuk csak… 1. Ha a Te köreidet bízták volna meg, nem vártatok volna arra, hogy betegyem a lábam a gettóba. A lakásom nyilvános adat és bárhonnan elcipeltetek volna. 2. A Ti embereiteknek nem járt volna a szája, hanem önként vágták volna ki a nyelvűket, mert még azzal is olcsóbban megúszták volna. 3. Könyörgöm két húsz év körüli fiú, aki még követésre sem alkalmas? Ez még egy kis bandától is sértés rám nézve. Hát még rátok, hogy ilyen emberekkel dolgoztok. De tegyük fel, hogy mindennek ellenére még is van közöd hozzá és csak bájos naivságom hagyott arra következtetni, hogy nincs és, hogy ettől több vagy. Akkor most mi lesz? Elráncigálsz és átadsz? Figyelmezteted a főnököd, hogy tudom? Nagy kaland Szépfiú… Verekedtem már ki magam nagyobb gubancból is. Csakhogy, most megelőzni akarom. Nem szeretem, ha a nyakamra gyűlnek a szívességek. Ha csak besúgóra volna szükségem, akkor keresek egyet és nem is kell nagyon keresgélnem. Bár nem hittem volna, hogy itt talállak és fel sem ismertelek, de tudom, hogy te vagy a legjobb. Márpedig nekem most arra van szükségem. De ha tévedtem, akkor nem is zavarlak tovább. * Vigyorodtam el a mondandóm végére. Na de mikor meghallottam, hogy mi a kezdő ár meghökkenve pislogtam a férfire pár pillanatig. Aztán meg már csak előre dőltem a motorján. Alkarom a tankon és meg csak ebben a helyzetben hajtottam a tenyerembe a fejem. S mázli, hogy a hajam takarta az arcom. Igen, most falfehér lettem és kellett pár perc csend, hogy visszatérjen a színem.*
- Annyi mindent kérhetnél… de Te mégis azt kéred, hogy vacsorázzak veled? Miért Táncos? Hírverést akarsz magadnak? Ha csak meglátnak egy hímmel, címlapra kerül. Pláne ha az még randinak is látszik, vagy azt az érzést kelti, hogy a pasim. De ennek ellenére is van buktatója. Egy, nem randizok. Kettő, HA (!!!!) bele is mennék, hogy elkerüljük a nyilvánosságot a lakásom az egyetlen hely. Peck, hogy nem tudok főzni. * Vigyorodtam el és nagyon bíztam benne, hogy el áll a randitól.*

Talán tényleg van valami ebben a csajban, ami miatt nem hagyom ott, vagy nem küldöm el, vagy…….nem fenyegetem meg, hanem még kis élvezettel is hallgatom, ahogy riposztozik, ahogy megpróbálja megmagyarázni, hogy miért is értem félre.
Meg kell vallanom, hogy amíg csak a hírekből ismertem, egy nagyzolós, nagyképű és hisztis libának tartottam, ami még lehet, hogy igaznak bizonyul, de arra is rá kellett jönnöm, hogy azért nem a viccekből ismert szőkenő, hanem van sütnivalója is, abban a bájos fejecskéjében.
Főleg, hogy felismeri mikor kell leállítania a barátját, aki csak feleslegesen játszaná el a hőst.
Ha másban is ennyire okos, akkor még az is lehet, hogy hosszú életű lesz.
Élvezettel hallgattam a logikai levezetését, hogy miért is nem lehetek én benne az ellene irányuló merényletekben és elismerően biccentettem mikor elhallgatott.
- Szép! Igazán figyelemreméltó, ahogy ezt kigondoltad. Tényleg nincs közöm hozzá, és most hallok róla először, hogy valaki így próbál meg lányokat szerezni, méghozzá ezek szerint olyanokat, akik ismertek valamilyen szinten. – gondolkoztam el kissé. – Bár, abban tévedsz, hogy ha én akarnálak elkapni, akkor lenne bármilyen esélyed, akármilyen szerencsés is voltál eddig. – villant meg valami kegyetlenség a szememben egy pillanatra, ha nagyon figyelt.
Aztán csak áltam és elgondolkozva méregettem Mira-t, hogy vajon mit is kezdjek vele. Jó kis bőr volt és tulajdonképpen, ha megszerzem neki az információt, nem ártok vele magunknak, legfeljebb letörjük a szarvát valami pénzes majomnak, aki nagyfiúnak képzeli itt magát. Talán még a főnök örülni is fog neki, bár ezt úgy is megbeszélem vele előtte.
A meghívásom úgy látom nem váltott ki belőle felhőtlen örömöt, mert egy darabig hezitált, de az arcát közben nem láttam, így nem tudtam mi ez az egész.
- Figyelj bébi! Nem erőszak a disznótor, ha nem akarsz velem vacsorázni, nem gond, akad itt jó pár bige, aki akár itt hanyatt vágná magát nekem, ha csak oda szólok neki, nem hogy egy vacsora meghívásra nemet mondana. – vontam meg a vállam, de cseppnyi sértődöttség sem volt benne. – Elvégre te akarsz tőlem valamit. De, ha van más, amit fel tudsz ajánlani, ami még fel is kelti az érdeklődésemet, akkor kapsz még egy esélyt. – dőlök neki a mellettünk álló autónak még várakozva.

- Nem kellett hozzá sokat gondolkodni, ezek nyilvánvalóak. De nem így szerez lányokat. A legtöbb lányt eladták neki vagy többet fizetett az előző gazdájánál. A lányokban egyetlen közös pont van, a csinosságukat és a származásukat leszámítva, hogy nagy a szájuk. Okos pasi, hisz mindig mást küldött maga helyett. Sosem bízta meg ugyan azt az embert a cserére. De egyik lány sem volt ismert, max a k*rvák körében vagy arról, hogy nem nagyon válogattak. A magam részéről az a véleményem, hogy a kritériumoknak megfelelek, de nem tartozom senkihez, így nem tud könnyedén megvenni így megbízott valakiket az elkapásommal. Bár fogalmam sincs, hogy mik lettek a lányok sorsai… de elég merész Tőle, hogy a hírem ellenére mégis kockáztat. Ismerem magam, pont ezért nem értem, hogy miként kerültem a listára. * Na itt karba fontam a karjaimat és magam elé meredtem. Nem tudtam felfogni, hogy ki akar egy ekkora bajt a nyakába venni. S most nem a híremről volt szó, vagy azokról, akik segítenek vagy mögöttem vannak. Hanem szimplán attól, hogy ki nem állhattam, ha hozzám értek és agresszíven reagáltam rá. Ez még kihívásnak is sok lett volna.*
- Épp ezt mondtam Szépfiú… ha Ti lennétek megbízva esélyem sem lett volna meglógni. De azért ne legyél nagyra magaddal, a kocka forgandó. * Kacsintottam rá mosolyogva. Ez már majdnem egy kihívásnak is felért. De csak majdnem. Így nem is kaptam az alkalmon, hogy valószínűleg a vesztembe rohanjak. Ahogy a következő szavaira is nagy kő zuhant le rólam és már nem is bírtam elfojtani a megkönnyebbült sóhajom és a szemeimbe is visszatért a játékos csillogás és az őszinte mosoly az arcomra.*
- Ez megnyugtató… már csak azért is, mert nem vagyok megkapható Táncos. Így aztán kapásból buktam volna azt, hogy segítesz. Nézd… gőzöm sincs, hogy mire van szükséged, miben mozogsz… így azt sem, hogy mit tudnék ajánlani. Bíztam benne, hogy Te majd konkrétan elém tárod, hogy mit is vársz vagy szeretnél cserébe. * Túrtam a hajamba kissé idegesen. Nem szerettem a macska-egér játékokat, ahogy könyörögni sem és nem is most szerettem volna elkezdeni.*
- Nézd, nem fogok könyörögni a segítségedért. Biztos vagyok benne, hogy első dolgod lesz ennek utána kérdezni még akkor is, ha nem vállalod. Ha más nem azért, hogy lásd, hogyan tudod ezt a hasznodra fordítani akár más úton. S akkor képbe kerülsz azzal is, hogy miért érné meg neked. De hidd el, kevés dolog van, amit nem adnék meg a nevéért. Holnap Skóciába utazom, Edinboroughba vagy hova a fenébe, pár napra. De kilenctől megtalálsz a Pláza második emeletén, egyig ki van bérelve a terem. Ha gondolod gyere el…

Eddig nem nagyon foglalkoztam a gettóbeli lányokkal, ha csak nem keresztezték valamilyen okból az utamat, de most, hogy Miranda felhívta erre az ügyre a figyelmemet, kezdett érdekelni a dolog, egyrészt néha nem árt az igazságszolgáltatást is erősítenem, na meg, ha a sikeren felbuzdulva elkanászodnának ezek a szépfiúk, akkor már nem árt időben az orrukra koppintani.
- Nem vagyok nagyra magammal, ez tapasztalat édes, és nem hiszem, hogy ki akarnás próbálni – rántottam meg ördögi vigyorral a vállam. – De talán valaki szemet vetett rád és kell neki valami vadmacska, hogy be tudja törni. Vannak ilyen mazochista hajlamú férfiak hidd el. – tettem még hozzá az értetlenkedésére. – Gondolom, ha itt élsz, azért neked is vannak elképzeléseid, hogy ha megkaparintottak volna, akkor mi lett volna veled, ha mást nem valamelyik folyó mélyén kötöttél volna ki elrettentésül a többieknek. - hívom fel rá a figyelmét, bár van esze, így magától is rájöhetett.
Bár gondolom szerette volna, de nem tudta eltitkolni, hogy megkönnyebbül, mikor nem erőltettem tovább a vacsora dolgot. Minek is tettem volna, nekem nem kell olyan bige alkalmi társnak, aki egész este a citromba harapottat játssza. Majd találok valaki mást, aki sokkal készségesebb. Viszont érdeklődve vártam, hogy akkor mit ajánl cserébe.
- Nincs szükségem momentán semmire. – tárom szét a karjaimat a szavaira, de közben már ismét rávigyorgok, hogy mennyire logikusan gondolkozik. – És igazad van, a téma megér egy kis utánajárást, bár egészen más miatt, mint ami téged érdekel, viszont akkor először kutakodok egy kicsit és, ha már jobban átlátom, hogy mennyit is ér ez az információ, akkor foglak vele megkeresni és akkor szabom meg az árát is. – bólintok a felvetésére.
Így talán még jobb is lesz, hiszen több felé is eltudom adni amit megtudok, ami egyrészt a pozíciómat erősíti mindkét táborban, másrészt még anyagi hasznot is hozhat.
- Szóval még kondiban is tartod magad bébi? Jól teszed, nem is szabad elhanyagolni egy ilyen tetszetős testet. – mérem fel látványosan. – És egyedül leszel? Tudod nem szeretem a felesleges füleket. – teszem hozzá.

- Csak ne gondolkodj helyettem… * Kacsintottam az eshetőségre, hogy nem akarom kipróbálni. Kevés dolog az, amit nem akarok. Hisz még ha meg is bánom, akkor is tapasztalatot szereztem. Már ha túlélem… ha meg nem… nos, akkor meg már tök mindegy. *
- Csak nehogy más törjön be helyettem… * Villantak meg a szemeim fenyegetően. Bár ez nem a férfinek szólt, de ez az amit még Én sem tudok befolyásolni.*
- A lányoknak meg semmi bajuk. Legalábbis nem kerültek elő gyanús vagy azonosítatlan holtestek, akiket a gettóba lehetne kötni. Illetve csak egy-kettő de Ők itt voltak végig és a kritériumoknak sem felelnek meg. *Vontam meg a vállaim. Nem sok információm volt, amik engem előrébb vittek voltak. De ezeket sikerült megtudnom. Arra, hogy jelenleg nincs szüksége semmire csak elmosolyodtam.*
- Mondanám, hogy hajtsd be később, ha már hasznomat tudod venni, de ennyire nem bízom bennem. Utólagosan belenyúlhatsz abba, ami azok a bizonyos kevesek közé tartozik és már nem volna vissza utam. De okos fiú vagy, biztos vagyok benne, hogy kitalálsz valamit. *Mosolyodtam el és ez sem bók volt. Szimpla tény… nem szokásom bókolgatni, de persze úgy vette, ahogy akarta. *
- Sokat bókolsz Szépfiú… *Mutattam rá a már mára sokadik alkalommal is megemlített véleményére. Persze, a tények azok tények és nem is voltam csúnya. De sosem volt kedvemre, ha erre emlékeztetnek is. Vagyis… pont eléggé utáltam magam – a külsőm- ahhoz, hogy ne érdekeljen mások véleménye.*
- Általában mindig egyedül kezdem. De holnap az edzőm nem ér rá délelőtt, így egyedül is fejezem be. Fültanuk nem lesznek, de szemtanuk igen. Ha nappal látogatom meg a termet, nem kérem a kamerák kiiktatását. Az éjszaka meg már más kérdés… * Vigyorodtam el… NA azok azok amikre sosincs fix időpontom. Megyek és beengednek, hol ott a másik is tudhatta, hogy a terem éjszaka zárva van. *
- Ha nincs más, akkor hagylak is nőzni… ha akarsz, eljössz, ha meg nem… akkor nem.* Vontam meg a vállaimat miután leszálltam a motorjáról. De még nem mentem el. Hisz ha akar még valamit, akkor felesleges. *

Soha nem vetem meg, ha valaki olyan információval szolgál, ami megspórol nekem pár kört, így most sem szakítom félbe a csajt, mikor további dolgokat árul el, amit ő már valószínűleg kitaposott valakiből, ahogy megismertem.
Az, hogy nem bízik bennem, csak széles mosolyra fakasztott, hiszen nagyon is jól teszi és ez megint csak egy jó pont neki, hogy használja azt a szürke valamit, ami a fejében agyként funkcionál, ellentétben sok nembéli társával.
- Igazán örülök, hogy én is kiváltom az elismerésedet az észbeli képességeimmel. – hajtom meg magam látványosan, amit valami régi filmen láttam. – És csak azt kapod, amit megérdemelsz szivi. – vigyorgok rá, hiszen valamiért ezt nem úgy mondta, mintha tényleg így is érezné.
Azt, hogy holnap egyedül lesz a teremben, csak egy biccentéssel veszem tudomásul. A kamerák meg majd máshová néznek, ha szépen megkérem a tulajt, de az is érdekes, hogy plusz információval is gazdagabb lettem, szándékosan, vagy véletlenül, hiszen azt is megtudtam, hogy éjjelente is oda szokott járni. Ezt nem árt tudni.
- Ez még sok mindentől függ. – bólintok a végszóra, de nem fogja megúszni ilyen könnyen. – Mielőtt elmész, sajnos kell kérnem tőled egy csókot, hiszen most is mindenki minket néz, és igazán rontaná a renomémat, ha egy szép lánnyal történő beszélgetés nálam e nélkül fejeződne be. Neked is jó álca lenne mellesleg, nem gondolod?
Ha megkapom, akkor széles vigyorral a képemen indulok az első buki felé, hogy emlékeztessem, hogy kinek is kell tejelnie.
Ha nem áll kötélnek, akkor morcos képet vágok, de végül is nem erőszakoskodom, csak megvonom a vállam és úgy megyek el.

//Folytatás: Plaza – Edzőterem //

- Nagyban játszol és szabadlábon vagy… * Mutattam rá az okára amiért az elismerésem szólt. Na de azt hiszem mióta megérkeztem az első nevetésem lehetett hallani, a látványos meghajlása alatt. Igen, ez kissé jobb kedvre derített és bár nem szerencsétlenkedett, de valahogy még sem illett ehhez a fazonhoz. Talán a bőr cucc miatt, de az sincs kizárva, hogy az előítéleteim játszanak közre. A megerősítést szándékosan hagytam figyelmen kívül és a végszavára már léptem is előre, hogy induljak… csakhogy meg is álltam, hisz nem ez volt a végszava. A folytatásra kikerekedtek a szemeim és akaratlanul is körbe tekintettem majd halkan kuncogtak egyet és kettőt léptem felé. Egyébként is útba esett…*
- Nincs szükségem álcára sem kifogásra, azért mert beszélgetek valakivel. Ismernek… s pont ezért a csók lenne az, ami csak még gyanúsabbá tenné ezt az egészet Szépfiú… De próbálkozásnak nem rossz… * Hát ha már morcoskodik akkor legyen miért. Még ha csak színháznak is szánta…*

//Folytatás:Pláza – Muscle edzőterem//

*Miután otthagytam, egyenesen visszamentem Pengéhez és igyekeztem lenyugtatni a kedélyeit. Sosem fogom megérteni, hogy miért védelmez úgy mint egy anyatigris. De ez nekem is és neki is jól jön, hisz kölcsönös. Arról már nem is beszélve, hogy még így hihető is, hogy még mindig vagy esetenként már megint együtt vagyunk. A többsége felfoghatta féltékenységnek vagy akár óvásnak is. De hogy melyik az igaz… azt talán még Én magam sem tudtam volna megmondani. De nem is akartam… Tekintetem ismét körbe járta a terepet, de ezúttal már az indulókat fürkészve, hogy tudjam kikkel állunk szemben.*

Sokáig gondolkodtam azon, hogy vajon milyen minőségemben jelenjek meg ezen a versenyen. Körül akartam nézni. az alvilág nagy figurái közül nem egy kedveli az efféle versenyeket. A Bagoly viszont talán elriasztotta volna őket... Így hát a versenyen Zack Smith jelent meg egyberészes vastag motoros bőroveralban, egy lebegő terepjáróval, aminek a platójára a motoromat szíjaztam, egy drága, kerekes jószágot. A végsebessége elképesztő, és az én felturbózott reflexeimmel még csak nem is túl nehéz irányítani. Persze nem az volt a célom, hogy megnyerjem a versenyt, de hát...
Az overall alatt láthatatlanul bújt meg a Bagoly ruhája. Miranda tanácsára kissé felturbózva... A szárnymotívumok immár égővörösen virítottak a mellkasi részen. Hiába, oda kell figyelni a rajongókra...
És ha már Miranda... Nem ő az az überszexi bőrszoknyás nő azzal a mufurc fickóval? Dehogynem. Már majdnem odaintegettem neki, de aztán rájöttem, hogy ő engem nem ismer. Ő a másik énemet ismeri... Hajajj, akkor kezdhetek mindent elölkről... Na jó, nagydumás, pofátlan unatkozó milliomos vagyok. Jó lesz ezt nem elfelejteni. Ebben a szellemben mentem oda a nőhöz is, és a társát figyelmen kívül hagyva így szóltam.
- Hewlló, a nevem Zack. Baromi tetszel, és a rajongód vagyok. Imádom a cikkeidet, és talán ijesztő, hogy így rád kerestem, hogy tudom, ki vagy... Szvóal arra gondoltam, randizhatnánk. De azért nem akarom, hogy azt hid, csak úgy fel akarlak szedni... mit szólnál hozzá, ha eljönnél randizni velem, ha megnyerem a versenyt?
Vajon ez volna Rick? Hála a közösségi oldalak csodájának, tíz perc alatt leinformáltam a csajt meg az expasiját is, valami elit testőr-kommandós-zsoldos izét. Tesztoszteronbomba... De nem, a képeken nem úgy festett, mint ez a motoros. Jut eszembe, őt majd meg kell keresnem... Ha valaki tudja, miért ilyen tüskés Miranda, akkor az ő lesz.

*Annyira elbambultam az egyik csodán, hogy észre sem vettem az újabb érkezőt. Bár tény, jelenleg az egyetlen csoda volt itt ami megérdemelte a figyelmem és az is egy kétkerekű tűzvörösben és elkezdett érdekelni, hogy csak kívülről csodás, vagy a sebessége is az egekbe szökik. NA de aztán egy ismerős kéz ragadta meg a vállaim, és szerencse, hogy túlságosan is ismerős volt az érintés így reflexek helyett csak hátra fordultam, hogy mi van már.*
- Mondjad Penge… * Néztem rá kissé zordan, hogy mi a pokolért nem hagy gyönyörködni. A biccentésére azonban az érkező felé tekintettem. Mikor odaért csak felvontam a szemöldököm, hogy mit akar. Nem épp munkaruhában voltam a fényképeket meg amúgy sem szerettem. A köszöntésére még válaszolni sem tudtam hisz már hadarta is, hogy miért van itt. Na a randinál én a szemeimet forgattam, míg Penge nevetni kezdett és bár Ő volt oly kedves, hogy megpróbálja leplezni a haverjai már nem.*
- Pofa be srácok. * Szóltam hátra szélesen mosolyogva a vállam felet, de ez csak egy pillanat volt és már vissza is fordultam a srác felé.*
- Szia és ez esetben nem is mutatkozom be Zack Smith. S neked is felesleges volt. Nincs olyan ember, aki ne ismerne, ha más nem arról, hogy hobbyból vásárolsz üzletláncokat és sűrűbben cseréled a nőidet, mint az alsóneműid. De ha utánam néztél, akkor azt is tudod, hogy nem randizom, nem pasizom s pláne nem gyerekekkel. Így kissé értelmetlen számomra, hogy mégis megpróbálkozol vele. De ha megfordulsz, látsz egy csapat nőnek nevezett egyedet, akiknek már most csorog a nyáluk, hogy az ágyadba bújjanak 10 perc hírnévért. * Böktem a csajok felé kissé oldalra biccentett fejjel.*
- A nyereményed meg majd ott veszed át, ahol befizetted a nevezési díjat. S hidd el, hogy nem engem fognak tálcán nyújtani. Ha a meghívásnak szakmai oka van, akkor keresd fel a főnököm és vele tárgyalj, vagy ha rám tartozik, akkor randi nélkül is hallgatlak… * Más opció számomra nem létezet. Hisz mi a frászért akarna engem bárki randira hívni? Oké, Josh egy b@rom és minden bugyiba belemászik… bár Zack sem kivétel. De mind a kettő tudhatja, hogy Én nem vagyok vevő ilyesmire, sem tőlük sem mástól.*

A motoros nehézfiúk jót röhögtek rajtam, de ez sosem érdekelt különösebben. Amíg meg nem mutattam, mit tudok, mindig kiröhögtek.
- Igen, srácok pofa ber... Különben meg, nyertem pár ilyen versenyt már. Szám szerint tizenkettőt. Szóval, ha valakinek volna kedve egy az egy ellen kipróbálni, vajon jobban nyomja-e nálam, felőlem mehet. A tét a motorom. Többe került, mint a tieitek együtt. Na, rágódjatok ezen egy kicsit.
Még nekem is fájt, mekkora baromarc Zack Smith, de a szerep, az szerep. Meghallgattam Mirandát, aztán hátrapillantottam a nyálcsorgató lányfalka felé. Vállat vontam.
- Naná, persze, hogyne. De kit érdekelnek? A kihívást jobban szeretem. És te az vagy. Nem egy éjszakára akarlak... Ha valóban olyan különleges vagy, amilyennek hiszlek. Tájékoztatásul közlöm, hogy mindössze másfél évvel vagy idősebb nálam, így, ha én gyerek vagyok, sajna, te is annak számítasz.
Közelebb léptem, nem épp fenyegetően, de nem is udvariasan.
- Szakmai? Nem... Te nem írsz magamfajtákról. Már mondtad. De a vörös jól megy a ruhához.
Ez mekkora baromság volt, jézusom! De hát, ha meg is írná... Ki hinne neki? Ugyan már! És amelyik újság ezt megjelenteti, azt kéz alatt megveszem, és ennyi...

*Oké, Penge még Tőlem elviselte, ha csak úgy beszóltam neki de Zacktől már kevésbé és meg is indult a srác felé és már kicsit sem nevetett.*
- Hagyd… Mára ígértél nekem egy kis pörgést Édes. A bunyó miatt meg kizárnak… Te is tudod. * Hívtam fel a figyelmét kedvesen, miközben a vállára tettem a kezem nyugtatóan. *
- A pénzeddel nem mész semmire. S egyenlő téttel indulnak az emberek. Ha a motorod tetted fel, más is azt fogja. De ne számíts rá, hogy verseny előtt bárki kap az ajánlatodon. Ez az éves verseny… senki nem hagyná ki. *Hívtam fel a figyelmét, de persze a többségét Én sem ismertem komolyabban. A szavaira azonban elhúztam a szám és a fejem ingattam.*
- Az, hogy a Te fejecskédben mi alakult ki rólam, nem tudom és nem is érdekel. A másfél évet szorozd meg kettővel, de azért kösz, hogy fiatalítasz. De nem a korodra gondoltam. *Ingattam meg a fejem.*
- De állj be a sorba, sokan szeretik a kihívásokat és egyik sem ér célba. Te miért érnél? Azért mert sok pénzed van? *Néztem rajta végig és arcomról sütött a szánalom, amiért ugyan sokat nem tett a másik, de bőven elég volt a híre. Na de mikor közelebb lépett csak felvontam a szemöldököm és levéve Penge válláról a kezem, fontam karba magam előtt. Kicsit sem érdekelt a közeledése… addig, míg nem ér hozzám. Szavaira felvontam a szemöldököm, aztán el is nevettem magam.*
- Áh, a Pokémon. Megjegyezném, hogy nem szeretem a virágokat a rózsákat meg pláne nem. *Cincogtam jó kedvűen. Ez már tuti feldobta az estém.*
- Mellesleg pedig nincs elég híred? Még többre vágysz? Nem szép dolog más bőrébe bújni… * Na igen, a hazugságával már végképp elnyerte a szánalmam. Még hogy Ő Pokémon… bár agyilag tuti egy szinten vannak. De ezt így felvállalni… akkor már felesleges a jelmez. *

Láttam, hogy Mira haverjának nem tetszem, de hát éppen ez volt a célom. mondjuk, okosabb lenne visszavenni. Ha megüt, az csak neki fog fájni, már ha nem fejre céloz. És akkor mindenki előtt lebukom, amit nem akartam. Elég nagy hülyeség volt egy újságírónak elárulni a titkom, nem kell egy rakás motoros vagánynak is.
- Hogy miért vagyok más, mint a többiek?
Ezernyi válasz futott át a fejemen. Mert én boldoggá tudnám tenni. Mert én a bosszút adhatom neki. Mert sokkal okosabb vagyok, mint bárki, akivel eddig találkozott. Mert önzetlen vagyok, és az életemet kockáztatom, hogy idegenek jobban élhessenek. De végül nem mondtam ki egyiket sem.
- Mert én már tudom, hogy nem szereted a kék rózsákat - mondtam végül, majd sarkon fordultam, és a motorom felé indultam.
Meg kell nyernem ezt a versenyt, már csak büszkeségből is. Most nem fog utánam jönni, csak mert elárultam neki a titkom... De akkor talán igen. Ha neki ezek a motoros fickók tetszenek, akkor talán eljön velem randizni, ha lenyomom az összeset... Jobb ötletem meg hirtelen nem volt.

*Vártam, hogy válaszoljon a kérdésemre, de értelmes válaszban nem reménykedtem. Nem létezett rá olyan válasz, ami elfogadható lenne a számomra, hisz nem volt kivétel. Persze volt akivel elvoltam vagy edzeni jártam és olyankor akaratlanul is közelebb kerülnek az emberek mint három lépés, de őket meg nem vettem férfi számba. Ahogy senki mást sem. De a válasz már érkezett is és a nevetésem elhalt.*
- Mircsi? * Hallottam meg a férfi hangját mellettem, de csak megráztam a fejem és igyekeztem utolérni a másikat. Senkinek nem mondtam el, hogy a rózsa milyen színű volt és most is csak a virágra vonatkoztak a szavaim. De ha utolértem, akkor kezem a vállára helyeztem, hogy észrevegyen, feltéve, hogy ez még nem történt meg.*
- Hé… Válaszolj egyetlen kérdésemre Zack. Miért árultad el nekem? Még ha Én nem is írok ilyesmiről, kéz alatt eladhatom maga az infót. * Persze nem tettem volna ilyet, annyira azért nem megy rosszul. De a másik ezt nem tudhatta. Ezután még csak utána járni sem tudott.*
- És kösz a pokrócot…

Legnagyobb meglepetésemre mégis utánam jött. Sőt, ami még ennél is döbbenetesebb volt: hozzám ért! Egy fél pillanatig meg sem tudtam szólalni a meglepetéstől, de nagyon hamar összeszedtem magam. Az én szakmámban ez elengedhetetlen.
Kérdése után vállat vontam.
- Valakiben meg kell bíznom, különben a magány felfal belülről. Te valamiért jónak tűntél erre, talán, mert vonzódom hozzád, talán, mert becsületesnek tűnsz. Azt gondoltam, nem fogsz elárulni. Ha mégis megtennéd...
Újra vállat vontam.
- Nos, akkor sem ez lenne az első tévedésem.
Őszinte voltam vele, és ezúttal, ha a fáradt arcomon talán nem is, de a szememben láthatta a sokkal idősebb, gondok terhelte férfit. Már ha egyáltalán észre akarta venni, és nem skatulyázott be végleg.
Elmosolyodtam.
- Akármilyen bosszantó is voltál, nem akartam, hogy megfázz - mondtam, valamelyest visszatérve szokásos modoromhoz.

*Amint megfordult a másik vagy csak jelét adta annak, hogy figyel már vissza is eresztettem a kezem magam mellé. Így csupán csak párpillanat volt az egész, de ezzel sosem volt gondom. De persze… az ismeretség hiánya. Nem tudtam mit felelni a nehéz szavaira és talán nem is akartam. Karba fontam a karjaim magam előtt és csak hallgattam. Pár pillanatig csak hallgattam és elnéztem egy másik irányba, de aztán csak megszólaltam.*
- Nézd… rossz napom volt, de máskor sem vagyok kevésbé idegesítő vagy agresszív. A fizikai szabályokat tudod, azonban ha képes vagy a micsodádat a nadrágodban tartani addig, míg velem vagy, akkor találkozhatunk. Azt nem ígérem, hogy nem szólok be, de meghallgatlak. De ez nem randi és nem is azért mert vonzódsz hozzám Zack. Ha ezt szem előtt tudod tartani, akkor annyi a dolgod, hogy a sajtó száját befogd… múltkor is jól ment, és semmi kedvem a háremedhez tartozni. *Mosolyogtam ré ezúttal már némiképp barátságosabban. De a skatulyát azt bizony le kell vetkőzni, nem megy magától.*

Bólintottam.
- Igen, találkozni akarok veled. És beszélgetni. Ismerni akarlak, és meg is akarlak érinteni... Ha egyszer megengeded. De... Most komolyan...
Elnevettem magam.
- Ugyan már, hisz okos vagy, nagyon okos. Gondolkodj. Éjszaka tudod, mit csinálok. Délelőtt alszom, délután edzem. Szerinted mikor jutna időm arra a rengeteg nőre? Kamu az egész. Elvittem randizni pár ismerőst, és lefizettem néhány zugfirkászt, hogy a képekkel alátámasztva alakítsák ki nekem ezt a milliomos playboy imázst. Ha valaha is úgy döntenél, hogy mégis hajlandó vagy randizni velem, nem egy volnál a sok közül, hanem a kivételes és egyetlen.
Rá mosolyogtam, és vállat vontam.
- Mindenkinek lehet rossz napja. De benned sokkal több van egy átlagos, hisztis, kemény nőnél. Különben nem érdekelnél. Nem zavar, ha nem vagy kedves. Én sem vagyok álompasi. De - emeltem fel a kezem, hogy elkerüljem a félreértést - Megértettem. Nem randi, csak barátkozás. Oké. Ha megbocsátasz, meg kell nyernem egy versenyt.

- Ebben ne nagyon reménykedj… * Szúrtam közbe, hisz nem tartottam valószínűnek, hogy termen kívül megengedném bárkinek, oké a régi ismerőseim kivételek voltak, de még Noty is csak akkor nyúlhat hozzám, ha épp borul a bili, vagy ha én teszem.*
- És a tavalyi pered? Tőled zenget az egész média, meg az exnődről akit állítólag megvertél, mert rajta kaptad, hogy megcsalt vagy valami ilyesmi. Az nem volt megbundázva… a bíróságnál én is forgattam. Bár a végeredményben nem vagyok biztos… * Vontam meg a vállaimat jelezve, hogy a végeredmény akár bunda is lehet, hisz a férfi megnyerte a pert. *
- Kösz a bókot, de még így sem csábít. *Mosolyodtam el vidáman… azért jó tudni, hogy Zack képes értelmesen is kommunikálni nem csak úgy, mint egy elkényeztetett ficsúr. Már tiltakoztam is volna a megállapítására mikor felemelte az ujját és oké, befogtam.*
- Ennek örülök és sok sikert… * S azzal ott is hagytam a másikat, hisz nekem sem ártott volna készülődnöm. Jó dolog a csinos ruha, de ehhez is van egy védőfelszerelés. *
Visszaérve Pengéhez a lepasszolt táskámért nyúltam és elkezdtem felcsatolni a láb - és a kar - védőt. A technika csodája, hogy az egész egyben volt és mégis tudtam hajlítani mind a kezem, mind a lábam akármennyire is utáltam. Közben megválaszoltam három keresztkérdést Joshuára, Zackre és persze az állapotomra vonatkozóan…*
- Indulunk még ma, vagy csatlakozzak Zackhez esetleg induljak magam? * Kérdeztem morcosan, persze tudhatta, hogy nem tenném meg. Nem bíztam a srácban, ez pedig elengedhetetlen ilyenkor. Ahogy a motor is az induláshoz…*

*A rajthoz érve kezdtem el felrakni a bukósisakom és ellenőrizni, hogy működik-e a mikrofon és a hangszóró. A sok blablabla szöveggel nem foglalkoztam, ami a köszöntő és a felvezetés lenne, majd a versenyzők bemutatása. Ez rám nem tartozott. Ahogy a riposzt sem, hogy ki mennyit nyert vagy vesztett. *
- Megint a kezedben… vigyázz rá. Sok szerencsét… * Döntöttem a sisakos fejem Penge bukójának.*
- Már nem is engedem… középen salakos és nem kevés akadályt kaptunk idén. Ezúttal kapaszkodj. *S ha végre abba maradt a szöveg és hallottam a jelző csipogását, akkor bizony rá markoltam hátul a kapaszkodóra és vártam.
A kilátás nem volt a legjobb, de nem is nekem kellett látnom, Én csak a másik testének rezdüléseit követtem, hogy mikor merre kell dőlnöm s közben… egyre felszabadultabb lettem és a vigyorom nem is lehetet volna lemosni, de nem is lehetett látni…

Penge azonban előrébb volt, hisz látta, hogy még bele kell húznia, mert ketten előtte vannak, ahogy a pálya jó része is. Ezúttal nem félt… tudta, hogy bárhogy manőverezik a lány követi és nem tart ellen, így csak a pályára koncentrál. A nyeremény szép volt… de nem várt csodákat és élvezte azt amit csinált épp… pláne, hogy az egyik akadályt kikerülés helyett inkább ugratással hagyta maga mögött. Sosem volt épp eszű ember… ez a tette csak ékes bizonyítéka.

Nem feleltem a bírósági per felemlegetésére. Azt nem én rendeztem meg... Valaki szeretett volna egy nagyobb összeget kártérítés, vagy esetleg zsarolás formájában kicsalni tőlem. De, mivel ártatlan voltam, a bíróság is annak talált. Hiába, még én sem tarthatom a kezemben állandóan az összes sálat... Néha becsúsznak véletlenek.
Felültem a motoromra, és végignéztem a pályán. Gyerekjáték. Megnéztem a többi versenyzőt is, és szakértő szemmel mértem fel a motorjaikat. Voltak elég profi gépek, olyanok is, amik potenciálisan akár jobbak is lehettek, mint az enyém. De hát nem a motor számít, hanem a motoros...
Parázs verseny volt. Az élbolyban száguldottam, de nem tudtam igazán elengedni magam. Láttam, hogy Mira a mögé az ősember mögé ült fel, amit én elég nagy hülyeségnek tartottam. Aggódtam érte, de egy nagyobb kanyarban láttam, hogy a csaj is profi. Bár, attól még történhet baleset, ha valaki egy versenyen utast játszik...
Tudtam, hogy ha valami bajuk történik, aligha tehetek bármit is. Még ha jó helyzetben vagyok is, nehéz lenne időben odaérnem, arról nem is beszélve, hogy jó eséllyel lelepleződnék.
Azért igyekeztem úgy menni, hogy ne távolodjak el tőlük túlzottan, biztos, ami biztos. Bár így második maradtam, az első meg lassan elhúzott... Legfeljebb fél percem maradt eldönteni, hogy a győzelemre megyek-e vagy arra, hogy Mirára próbáljak vigyázni...