DarkHeart

Kissé ledöbbentem amikor kijelentette, hogy mit fog tenni. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, de ezt már csak akkor éreztem amikor a hajóban ültünk. Én csak bámultam kifelé az ablakon a távolodó hajót lesve. Teltséget éreztem magamban. Hatalmat és magabiztosságot. Lenéztem Edwardra mikor hozzám szólt. Teljesen más megvilágításban láttam őt. Egy kietlen tájon volt, egy nagy meder... a mai földközi tenger helyén állt. Egy gigászi vízkupac képében. Elmosolyodtam.
-Edward Holmes mi? Ennyi év után se tudod, hogy mi a neved? Ez évszázadról évszázadra viccesebb.
Mosolyodtam el szélesen. Végül belém nyilallt a felismerés, hogy nem most kéne húznom az agyát. 180 fokos fordulatot vettünk és haza repültünk.


Megj.: Félkövér szürke - Latinul hangzik el.

/ Köszönöm a játékot, az életemet és az emlékeimet is! /