udvar

Az Udvar épületét körbevevő terület. Elsősorban fű borítja, de a könnyebb járhatóság érdekében járólapokkal kialakított utak hálózzák be. Gazdag bokrokban és virágokban.

Egyszerre három égő kezdett villogni, és nagyon idegesítő pittyegés hangzott fel, persze három szólamban. A műszerfalra néztem. Az egyik pittyegő szerint leálltak a hajtóművek. Felnéztem, láttam, hogy még megyünk, és nem is lassulunk. Rácsaptam egyet a kis lámpára, mire egy szólam a háromból elhallgatott. A második arról tájékoztatott, hogy kint vannak a landolóegységek. Ezt nem tudtam megnézni, szóval megnyomtam a gombot, amivel vissza tudom húzni őket a gép törzsébe. Egy pittyegés maradt. Nem rossz arány.
Az utolsó lámpa azt közölte, hogy ehhez a sebességhez túl kicsi a magasságom, és kárt tehetek az alattam lévő élőlényekben is akár. A magasságmérőre néztem. Aszerint minden oké volt. Hm... Két külön érzékelőre kötöttem őket, biztos, ami biztos. Na de most melyiknek higgyek? Rávertem mindkettőre, de a kettős adat megmaradt. Aztán csukott szemmel ráböktem a műszerfalra. A vészvillogóhoz esett közelebb az ujjam hegye, így annak hittem, és csökkentettem a sebességet. Hm... Érdekes lesz magasságmérő nélkül leszállni...
De már láttam is a célpontot, ahogy egyre nőtt előttem. Az Udvar...
A leszállás tényleg nagyon döccenős lett, azt hiszem, jó két méterről ejtettem a leszállópályára a gépet. Sebaj. Kiszálltam, és valaki rögtön rám szegezte a stukkerét. Ezek a túlbuzgó biztonsági őrök... Felemeltem a kezem.
- Hé, le ne lőjj már, öreg! Csak a Lordot keresem, de ha házon kívül van, egye franc, jó lesz nekem a nője is.

Amikor közölték ki jött, automatikus tagadásösztön söpört végig rajtam, némi elbujhatnékkal, esetleg elfutási reflexszel vegyítve. Ennek oka is volt: Mikor azt mondtam, ismerem öt, azt erősen eltúloztam. Persze... ha úgy nézzük, Ben elbeszéléseiből ismertem, és... hát már láttam is korábban. De érvek, ide vagy oda, Tyler "Te vagy a Lady" érve győzött és lemondóan ugyan, de beleegyeztem, hogy fogadom. Az íróasztal mögé ültem, mint aki tudja mit csinál, és hogy legyen mi alá süllyedni, és így vártam a férfit. Aztán meggondoltam magam, és, mert nem tudtam mennyi időm van még, mielőtt a férfi ideér, rohanvást közelítettem meg a minihűtőt és vettem ki egy narancsot, majd uzsgyi vissza székbe.

A fegyveres persze nem eresztette le a stukit. Nem is igazán vártam. Én mondjuk rávehettem volna, hogy tegye le, de nem akartam. Elvégre barátként jöttem, vagy mi, nem állhatok neki rögtön balhézni...
Hagytam, hogy elvezessenek valami irodaszerűségbe. Ez biztos a fogadószoba volt. Nocsak... Érdekes. Milyen hivatalosak vagyunk... Ebből máris kitaláltam, hogy Ben nincs itthon. Ő a leszállópályán fogadott volna...
Benyitottam. Meghökkentem. Aztán elmosolyodtam.
- Bocs, de én a Ladyhez jöttem, nem a titkárnőjéhez. Gyakorlaton vagy? mindegy. Várnak a suliban. Szólj valamelyik főnöknek, oké?

Pont akkor pattintottam fel a narancsot, mikor nyílt az ajtó. Aztán a kezem megállt a levegőben, miközben az üdítős doboz halkan aláfestő sziszegést hallatott. Szám eltátva, szemem kimeredve. Jogos lehet a kérdés: 'he?'. - Ööö... Jó napot. - ráztam a fejem. - Ma már nincsenek óráim, és tekinthetjük gyakorlatnak azt, hogy itt vagyok, bár többnyire élesben csinálom, főnököm pedig, nincs, bár ezt sokan szeretnék megcáfolni.
A férfi... ijesztő volt, tulajdonképpen, de a szurkálódása ezt elfeledtette velem.
- Üljön csak le, és mondja el nyugodtan, miért jött. Ígérem, hogy a Lady is meg fogja tudni. - Ittam, hogy ne látszódjon a mosolyom.

Vállat vontam. Nekem aztán mindegy. Ha ők megbíznak ebben a kislányban, lelkük rajta. Azért reméltem, hogy Ben értékítélete nem romlott el mióta nem láttam.
- Ha megkínálsz valamivel, mondjuk olyannal amit iszol, nem mondom, hogy kell a fenének. Rázós landolásom volt. Na szóval, nekem tulajdonképpen nincs is dolgom a Ladyvel. Benhez jöttem. Nyilván hallottál róla, hogy valaha Rendfenntartó volt. A legjobb. Már persze utánam. Na most, kéne a segítsége, hogy lekapcsoljak egy különösen veszélyes telepatát. Neki volt dolga egy hasonlóhoz a maga idejében. Ez a Ladyre annyiban tartozik csak, hogy jegyesek, gondolom, ezt is tudod. Szóval ha valahol itt kószálna, és beszélhetnék vele, az jó lenne. Szar lenne Ben temetésén szólni, hogy az én hibám volt. Jobb előbb szólni neki.
Persze érzékeltettem, hogy csak viccelek. Bent nem könnyű kinyírni. Talán még nekem sem menne.

- Igen, halottam... a puffanást is. - álltam fel és mentem a hűtőhöz a kért italért. Aztán megmerevedtem. Végighallgattam ugyan a férfit, de ahogy befejezte, a kezébe nyomtam a narancsot. - Nem! - mondtam, majd visszaültem. - Ben csak VOLT rendfenntartó. Már nem az. Maga a parancsnok, ez a maga dolga. Ben a metamorfok Lordja, más feladatai vannak! - keltem ki magamból önkéntelenül. Nem akartam, hogy Ben öngyilkos küldetésekre menjen!
- Sajnálom, hogy feleslegesen fáradt ide. - csitultam le kicsit. - A Lord elfoglalt. Lefoglalja, hogy életben legyen.

Megvillant a szemem. Azért engem sem ejtettek teljesen a fejemre... Kezdtem már sejteni, honnan fúj a szél. Nos, ez azért érdekes. A kislány titkolózik. Na de ha ő így, akkor én is így, gondoltam kajánul.
Nagyvonalúan legyintettem, és elvettem az üdítőt. Köszönetképp biccentettem.
- Ugyan már - mondtam - Mindenki nagyon jól tudja, hogy Ben sokkal jobb volt Rendfenntartónak, mint politikusnak. Nem tudom, ki akarja ide láncolni, de jobb volna, ha hagyná egyedül dönteni. Arról nem is beszélve, hogy a metamorfoknak állítólag csak jobb volna, ha ő már kikerülne a képből... Pocsék diplomata.
Sejtettem, hogy most már túllövök a célon, de mi lehet a legrosszabb? Megharap? Állítólag néha megesik, de nagyon szeretném én azt látni...

- Nem is tudtam, hogy Marsra is eljutnak a pletykák. Vagy, hogy a rendfenntartók parancsnokának van ideje ezekkel foglalkozni, nemhogy felülni nekik. - mosolyogtam. - Ben a Lord. Ha a metamorfok azt akarnák, hogy kikerüljön a képből, már tettek volna ellene...De tényleg pocsék politikus. - ismertem be.- Nyilván neki kell döntenie, ez igaz. Hisz valakinek a maga dolgát is el kell végeznie, mikor a híresztelések után jár.- Aha...szóval ilyen, ha a tudatom a lámia gondolataival egyezik...

Megrándult az arcom. Lehet, hogy fiatal, de jól felvágták a nyelvét, gondoltam. Még hogy az én dolgomat...
- Ez így igaz. Na persze ha a Lady nem azzal volna elfoglalva, hogy betojit játszik, és be merné vallani, hogy kicsoda is ő valójában, akkor esetleg ő is végezhetné a saját dolgát. - vágtam vissza - Tudod, mindenki a magáét. És akkor is azt mondom, hogy Ben dolga eldönteni, jönni akar-e vagy sem. De van más is, amiért idejöttem.
Beleittam az üdítőmbe.
- Van egy kis gondunk pár fiatal metamorffal odaát, a Marson. Ez diplomáciai feladat. Inkább neked való, mint Bennek, bár azok alapján, amit láttam... - fintorogtam.

Nem állítottam, hogy nem én vagyok a Lady. - próbáltam kihúzni magam, de valahol tényleg be voltam tojva. - Csak hagytam, hogy az elhamarkodott véleményében higgyen. Ben nyilván azt fogja tenni, amit akar, az én véleményemtől függetlenül. - komorodtam el. Én nagyon nem akartam, hogy ilyen felesleges módon sodorja magát veszélybe. - De... ahogy korábban ecsetelte, maga jobb rendfenntartó nála. Nyilván nem okozna nehézséget, magának elkapni azt a telepatát. És számtalan hasonló vehemenciával rendelkező embere is van. Nem hiszem, hogy pont a metamorfok Lordja az egyetlen, aki el tudja végezni a feladataikat. - ittam, hogy összeszedjem magam. - De a fiatalok ügyében tudok segíteni talán.

A fejemet ráztam.
- Alapvetően igaza van. A munkánkhoz nem kell már leszerelt társakat visszahívni. De ez a képesség, amivel a telepata rendelkezik... Nos, Benre nem hat. Az átváltozott alakjában immúnis rá. Számára ez veszélytelen volna. Nekünk viszont nem az. Arra gondolunk, hogy Ben gondolatai átváltozott alakjában nem olyan összetettek, vagy valamiért mások, ezért nem tudja őket ellene fordítani... Mindegy, nem untatom a részletekkel. A lényeg, hogy szükségünk van rá, ha tetszik, ha nem.
Egy húzóra felhajtottam a gyümölcslevet.
- Valami erősebb nincs a háznál? Na, a kölykök... Betörők, rablók, kisstílűek. Legalábbis eddig azok voltak, de most kórházba juttattak valakit. Amennyire tudjuk, mind metamorfok. Egy Zack nevű tinédzser a vezetőjük.

Felálltam és az ablak felé fordultam. Néztem a szabadban rohangáló, üldögélő metamorfokat. Közéjük tartozom, de valahogy mindig kívülálló voltam. Nem volt senki, akivel ne lettem volna jóban, már azok közül, akiket ismertem, de mégis csak Ben volt nekem.
- Most jön az, gondolom, hogy ez mindenki érdeke. Tehát jogos, hogy a Lord elhagyva népét, ugorjon a maga parancsára. - Mélyet sóhajtottam. - Szolgálja ki magát. - intettem a minibár felé. - A gyerekek... - elborzadtam. Bár még szinte semmit se tudtam, de sajnáltam őket. - Kérem mondjon el mindent, és amint lehet, intézkedünk. - ültem vissza.

Megint elfintorodtam. Kislánynak hittem, de tűnjön bármilyen fiatalnak (márpedig még annál is fiatalabbnak tűnt, mint amennyi valóban volt) egy felnőtt nő szíve és esze lakott benne. Kezdtem már érteni, miért jegyezte el Ben.
- Félreért. Ez nem parancs. Nem rendelkezem a leszereltekkel. Kérni fogok, és ő fogja eldönteni, segít-e vagy sem.
Felálltam, a kis hűtőhöz mentem. Ben kedvenc sörmárkájából volt itt pár üveg. Valami ütősebbre vágytam, de ez is megtette, végső soron. Meg aztán, ma még vezetek, és a hajómat józanul sem könnyű pályán tartani...
- Akit kórházba küldtek, egy Rendfenntartó. Félek, hogy az enyéim túlzottan is a saját kezükbe veszik a dolgot. Persze utána kirúghatom az önbíráskodókat, de nem látom előre, ki lesz az. A kölyköket még az előtt kéne eltüntetni a Marsról, hogy valaki darált húst csinálna belőlük.

- Azt hiszem felesleges elmondanom, hogy én nem támogatom, hogy Ben segítsen maguknak, de ennek ellenére tájékoztatni fogom ideutazása céljáról. - Kimerültem. Én vagyok a Lady... De Shalimar is én vagyok. Az a lány, aki folyton meg akar szökni, aki addig rágná a vőlegénye fülét, míg az nemet mond, és az, aki ebben a pillanatban ugrana is a gépbe, hogy elhozza a gyerekeket a Marsról.
- Amint beszéltem Bennem, el is indulok a gyerekekért. - mondtam.

Az órámra néztem. Automatikusan, helymeghatározás szerint állította magát, ezért gondolkodnom kellett, hogy mennyi idő is lehet odahaza. Aztán bólintottam, csak úgy magamnak.
- Hát... Ha Ben tényleg házon kívül van, nem biztos, hogy arra van időnk. Három óra múlva szolgálatba lépnek a kórházban fekvő fickó társai. Szerintem első dolguk lesz megkeresni a kölyköket. Én remélem, hogy nem így lesz, de jobb az óvatosság.
Letettem a bontatlan üveg sört. Hát, majd legközelebb.
- Én elindulok. jobb lenne, ha te is jönnél, de ha nem, nekem az is mindegy. Majd elküldöm a gyerekeket.
Vagy ami maradt belőlük, gondoltam, de ezt már nem tettem hozzá.

A dolgok nem a jó irányba haladtak és én még mindig be voltam tojva. Határozottan mennem kell, de... Ben véleménye nélkül... Felpattantam a székből. - Rendben. Menjünk. De én inkább saját járművel mennék, figyelembe véve a landolását és a ron... gépe állapotát. - mosolyogtam. Lám, még betojva is tudok mosolyogni. Csak egy testőrt hívtam magammal. A gyerekek talán így nem ijednek meg annyira, és Ben se fújhat rám túlságosan.
Gőzöm nem volt, milyen gépre szálltunk, de akár nyolcan is kényelmesen elfértünk volna, ami kapóra jön, ha sikerül a gyerekeket hazahozni.

//Mars/Raktárak, gyárak//

Megint elfintorodtam. Jó, a gépem talán nem egy szépség, és nem is mindig működik hibátlanul, de azért nem kéne folyton beszólni érte... Jó kis hajó. Többnyire.
Felálltam és bólintottam.
- Ha nem szereti a kalandokat, felőlem... Átküldöm majd a koordinátákat. Kövessen. De ne hozzon hadsereget, ha lehet. Nem akarok vérengzést a városomban.
Bár tudtam, hogy ez inkább múlik majd az én embereimen, mint az övéin... Elindultam a hajóm felé.

//Mars/Raktárak, gyárak//

Bármennyire is gyűlöltem a gondolatot' még nem volt elég erőm ahhoz, hogy egyik bolygóról a másikra nyissak kaput. És amíg ez nem változik, kénytelen vagyok ezekre az otromba űrjáró gépekre bízni magam.
De a lényeg, hogy megérkezem. A titkárságuktól előzőleg azt az információt kaptam, hogy Lord Jones egész nap nem tartózkodik ithon. Remek. Nekem amúgy is a leendő arája kellett.
- A Ladyhez jöttem- vetetem oda az elém siető őrnek- Light elnök vagyok. Azonnal hívja ide.

Kezdtem úgy gondolni, hogy direkt mindenki akkor jön, mikor Ben nincs itthon. Ezért meg se lepett, mikor a telepaták elnökét jelentették be. Mérlegeltem a hallottakat. Azt is, amit az elnökről hallottam.
- Rendben. Megyek, ha már ő nem akar kényelmesen beszélni. -Határozott voltam? Nem vagyok az. Lassan lépdeltem a hangárok felé.
-Jó napot Elnök Úr! Miben segíthetek? - kérdeztem odaérve, majd kezet nyújtottam. - Shalimar O'Dell. - mutatkoztam is be, mikor eszembe jutott. Végigmértem a férfit. Cassy leírása jutott eszembe: "Úgy néz ki, mint egy fejre állított sörnyitó... És úgy is funkcionál."

Az első reakcióm az volt, hogy még az a féleszű Jones sem lehet olyan ostoba, hogy ezt a kislányt tegye meg Ladynek. De ahogy az közelebb ért, láttam, hogy nem is olyan nagyon fiatal. Legalább nagykorú. Bár én Blaire-rel egy szót sem szólhatok... ő meg egyenesen matuzsálem.
Megráztam a lány kezét. Meg kel hagyni, ez a Jones tudja, mitől döglik a légy. De ahogy hallottam, nem sok minden rejtőzik a csinos pofika mögött. Szelíd, félénk, pacifista... Nyilván befolyásolható.
A legkedvesebb mosolyomat vettem elő.
- Reméltem, hogy négyszemközt beszélhetünk. A téma meglehetősen kényes. El tudná küldeni a szolgáit? Az irodája megfelelne e célra, azt hiszem.

Úgy, de úgy tudtam! Lerángat ide, hogy utána mégis az irodába menjünk.
- Hát hogyne. - mutattam az irányt. - De attól tartok, egy testőrnek mindig mellettem kell lennie. De a diszkréciója megkérdőjelezhetetlen, ezt garantálom. Legalábbis, ha szabad az akarata... - Ez utóbbi csak úgy kicsúszott a számon. Egyszerűen nem tudtam, nem a férfit ővezô pletykákra gondolni. Egy széles mosoly mögé rejtőztem, majd az irodába érve megkínáltam egy itallal.

Nem mutattam jelét az elégedetlenségemnek. Amíg az a testőr nem Jones, nem lehet okom panaszra. Mosolyogva indultam utána, majd felszaladt a szemöldököm.
- Nos igen. Látom, megelózött a hírem.-mondtam tárgyilagosan- Akkor mindent tud. Egy szavamra mindenki mindent megtesz nekem. A parancsomra szűz lányok adják nekem az erényüket, kisbabákat reggelizem és minden vasárnap fekete misét celebrálok.
Elnevettem magam.
- Csak egy üdítőt kérnék, ma még repülök. Ne higgyen el mident, amit hall, Shalimar. Csak politikus vagyok. Persze a hatalmi pozíció irigységet és ilyen pletykákat vonzz... Nincs mit tenni...

- Akkor hát nem unatkozik. - kommentáltam mosolyogva, ám kicsit szégyelve magam, a férfi ön jellemzését. Aztán kivettem neki és magamnak is egy colát. Kell az éberség... ma még tanulnom kell. Majd leültem az íróasztal mögött. Bőven kartávolságon kívűl. - Tehát Elnök Úr? Miben segíthetek? - kérdeztem mosolyogva. - Valahol egyet értettem vele, azt illetően, amit a pozicíókról mondott. De meg kell próbálni megfelelni.

Elvettem az üditőt. Cola. Hát persze... Az alsóbb rétegek itala. De hát mit vàrhat az ember a metamorfoktól?
- Köszönöm-biccentettem-Kérem, hívjon csak Jasonnek. Mint azt nyilván ön is tudja, közeleg a vezetők éves csúcstalálkozója. Magának az első, ugyebár. Nos, megtudtam, hogy nem kegyed lesz az egyetlen újonc: a Rendfenntartók parancsnoka Jack Carthy kapitány is jelen kíván lenni, hogy a saját félkatonai, egyénien szerveződő alakulatának legális hatalmat szerezzen általunk. Mit gondol erről?