Folyosók

Hallva a lány gondolatait kissé bűntudata támad, és egyben kíváncsivá is teszik. Az anyja...elutasító? Nehéz elhinni, ha csak...
~Ó bakker...az a fehér zaj a múltkor, amikor játszottam...arról a gáláról, meg hogy nincs-e kedvem jönni, ha hozhatok +1 főt...lehet Miranda-ra gondolt? Na ez az a kérdés, amit nem merek feltenni hangosan, mert még megdobálnának paradicsommal, és rám tetoválnák a világ legbénább gondolatolvasója feliratot.~
Na igen, viszont a kézzel valamit kezdeni kéne. Maga sem tudja megmagyarázni, mi értelme van annak, ami ez után jön, de amilyen sokkal magasabba lánynál, a féltérdre ereszkedés még érthető is, viszont kezet csókolni neki talán tényleg kicsit túlzás, de na...ha már egyszer úgy néz ki, mint egy hercegnő...
-Pardon...kicsit letaglózott a...a...
~Franc ebbe a dadogásba...biztos felforrt az agyam ebben a hőségben..nem hiszem el, hogy csak én érzem!~
Egyébként, esze ágában sincs szidni senkit, amiért ide küldték, ó nem....tök jó lenne, ha ezt szavakba is tudná önteni. Az utolsó kérdésre aztán hátra teint, mintha az üres képernyő sokat segítene, aztán gyorsan felel:
-Ó, GTA a neve...sokadik rész, egy ideje elhagyták a számozást. Arról szól, hogy bedobnak egy világba, ahol a gyűjtők sosem jöttek el, és a Föld nem egy szemétdomb, aztán a kezedbe adnak egy rakás fegyver, hogy lerombolhasd. Nem túl mély, de el lehet vele lenni...
~De mégis ki az a Sarah? Sarah...hmmm....Fura, valamiért egy barna, babaarcú csaj képe lebeg előttem...lehet azért, mert előttem ül egy, akire illik ez a leírás. Jézusom, szedd már össze magad!~
-Kérsz egy kólát?

*Mikro Luke fél térdre ereszkedik, csak meglepetten nézek rá, hisz így még nem köszöntöttek. Oké, a kézcsók a Holdon nem megy ritka számba, de a fél térdre ereszkedés már kicsit túlzás. De neveltetésemnek hála, nem pislogtam bambán és igyekeztem természetesnek venni.*
- Semmi baj… * S csak most húztam vissza a kezem. Na nem azért mert tartottam a másiktól, hanem szimplán etikátlan volt a kelleténél tovább ott hagynom a kezem.*
- Mi értelme van lerombolni egy várost, amit a gyűjtők kihagytak? Azt inkább megbecsülni kéne… de persze ez csak egy játék, aligha követi a logika útját. * Vontam meg a vállaimat könnyedén a kérdésre elmosolyodtam.*
- Köszönöm, de nem iszom széndioxiddal dúsított italokat. A gyomrom nem szereti őket. *Ugráltatni meg igazán nem szeretném, szóval így mást sem kérek. Legalábbis magamtól nem teszem szóvá.*
- De ezt annak veszem, hogy nem vagyok a terhedre és egy kicsit talán még maradhatok is. Te mit szoktál itt csinálni? Már bejártam a helyet, persze figyelő szemekkel kisérve, de semmi érdekeset nem találtam. Bár az egyik szárnyál az utam állták, hogy arra semmi keresni valóm. Ha van valami autós játékod, akkor nekem az is megfelel. * Billentettem oldalra a fejem és reméltem, hogy nem akar egész nap a lábaim előtt heverni. Paul biztos nem venné, jó néven mikor beszámolok neki a napi élményemről. Igazán féltékeny tud lenni.*
- Később pedig talán megmutathatnád az étterembe az utat... * Jutott eszembe, hogy ma nem reggeliztem Sarahval, hisz épp a tantervet egészítettem ki a srácoknak, hogy Arkangyal is kiigazodjon a gondolatmenetemen és ne zavarja össze a srácokat.*

-Nem sok, de ebben a játékban szörfdeszkának lehet használni egy száguldó kocsi tetejét...nem rég ültem egy igazi kocsiban, és hidd el nekem, ki van zárva, hogy meg tudsz ott maradni...na mindegy, ezzel csak azt akarom mondani, hogy az egész marhaság.
Kedves a lánytól, hogy nem szeretné ugráltatni, de gondolhatott volna arra, hogy itt nem szabad gondolni semmire, mielőtt még ide jött. A következő pillanatban már ki is kap egy rostos narancsos flakon-t, amit váratlan látogatók érkezésérére spájzolt be - akikből mostanában egyre több van, a fene sem érti - és azt adja át a nőnek.
~Paul? Féltékeny? hát ilyen nincs...nem lehetne, hogy a legközelebbi eszméletlenül dögös csaj, aki csak úgy beállít ide, facér legyen, és komplexusoktól mentes? TÉNYLEG SOKAT KÉREK UNIVEZUM???~
-Ó, egyáltalán nem...úgy értem, a blogom nem írja magát, és van egy pizza a hűtőmben, amit ma már meg kéne enni, de azt hiszem tarthatok egy kis szünetet...egyébként nem sok mindent. Néha bejárom a Marsot kalandokat keresve, de általában ezt igyekszem elkerülni, és csak úgy...elvagyok itt. Tudom, többet kéne kimozdulnom, de valami eszméletlen jó játékok jöttek ki mostanában! Autós? Hát...ez is az, de véletlen tudom, hogy te inkább versenyre gondolsz, van egy egészen izgi, na várj.
Felpattan, hogy berakja a Split/Second 2-t, amikor meghallja az ebédlős megjegyzést. Legszívesebben felajánlaná, hogy persze, miért ne, de ekkor megérkeznek a lány gondolatai is, amik elbizonytalanítják.
-Hát...meglátjuk...
~Arkangyal? PAUL??? BAKKER!!! Velük van!~
Bátortalanul sandít a lányra, aztán magában megrázza a fejét.
~Helyesbítek...ő túl cuki ahhoz, hogy csapdába akarjon csalni...nem is tud róla, ezért választották őt. Haha, de lebukott! Zseni vagyok!!! Hogyne...na szóval...az a rohadék tényleg képes volt a csaját utánam küldeni, hogy bosszút álljon?~
-Öhm...használtál már holo felületet, vagy adjak egy igazi vezérlőt? Amúgy...hogy tud egy ilyen szép lány unatkozni? És ugye nem fog a pasid ízekre szedni, amiért az ágyamon ülsz?
~Ez az, csak lazán...istenem de szerencsétlen vagyok.~

*Ahogy a narancslé a kezembe került csak értetlenül vontam össze a szemöldököm, hogy ezzel most mit csináljak. Oké, meg kell inni. De dobozból? Na azt már nem, mikor legútób üvegből ittam, leittam magam. Részegre. És még a ruhám is sikerült megfürdetnem benne, szóval ezt most kihagyom.*
- Kérhetek egy poharat is? * Néztem rá mosolyogva és mikor a játékról beszélt csak megvontam a vállaim.*
- Mint általában az összes játék, de valamivel le kell kötni a srácok figyelmét, hogy ne menjen az anyjuk agyára. Szóval a készítő cégeknek valószínűleg a legtöbb szülő nagyon hálás, a sok marhaságért, amit kiadnak. *S ha kaptam poharat, akkor bizony kiöntöttem magamnak egy pohárral, ha nem akkor csak tovább szorongattam a flakont. *
- A Marsot? * Kérdeztem érdeklődve és a szemimbe is kíváncsi fények csillogtak.*
- Nem akartalak kioktatni a szabadlevegő előnyeiről és a társasági életről. Arra itt van anyukád, nekem meg nincs ilyen gondom. Mellesleg Én sem voltam pár hónapja még egy hű de társasági ember. Csak én játékok helyett a könyveket bújtam és igazából még mindig. * Na igen, bár többet mozgok a Marson mint mikor még otthon laktam, de azért nem viszem túlzásba ha csak nem Ragyást vagy Pault akarom bosszantani. *
- Rendben. * Végeredményben nem erőszak, más is megtudja mutatni de már elegem van, a folytonos segítségkérésből és mellesleg sem szeretek egyedül lenni. De ha nincs más… sosem voltam erőszakos fajta. A kérdésére összevontam a szemöldököm és csúnyán néztem rá. Vagyis néztem volna, ha ilyenre képes lennék. De maximum a csúnya nézésem szigorúra sikerült.*
- Úgy nézek Én ki mint egy tudatlan tyúk? Igen, használtam, már de a normál vezérlést jobban szeretem. * Válaszoltam azért. Bár tény, nem játékokon használtam hanem apu ketyeréin de ezen mit sem változtat az, hogy nem pislogok bambán ha elém kerül egy.*
- Úgy, hogy nem vagyok Telepata. Sarah-Rose, aki valójában egy pirokinetikus telepata az egyik kislány, akit tanítok és Morgana felajánlotta neki, hogy eljöhet ide tanulni, a varázslatait. Azt hiszi, hogy varázsló. Nos Én lettem a kísérője, hogy biztos ne legyen semmi baja. De ma túlzaklatott volt a jelenlétemben, így jobbnak láttam, ha Dario és Sarah kettesben maradnak. * Na de aztán eljutott a másik kérdés is, amire egyáltalán még csak említést sem tettem.*
- Miből gondolod, hogy van pasim? Mellesleg nem fog… egyrészt önként jöttem ide, másrészt tudja, hogy nem feküdnék le senkivel. ~ Egyelőre még vele sem…~ Harmadrészt, pedig ha még is elkapná az ékszíj, hogy már pedig neki most nagyon féltékenykedhetnékje van a semmire, könnyűszerrel le tudom állítani. Legfeljebb megsértődik, és nem szól hozzám kemény 10 percig. De szerintem mire ideérne addig úgy is lehiggad. * Mosolyodtam el, hisz akár hányszor ütköztünk nézeteltérésbe sem az én durcim, sem az övé nem tartott tovább. Bár tény, még nem is használtam ellene egyszer sem, amit az űristen adott a születésem jogán.*
- És a Te barátnőd, hogy egy vadidegen nő van a szobádban?

Amire Aurora eljut odáig, hogy "Kérhetek egy..." már a kezébe is nyomja Luke a poharat, mint rendes gondolatolvasó, aztán pedig kinyitja a saját italát, és nagyot kortyol belőle.
-Hé, hiszed vagy sem, a legtöbb játékos már nem gyerek, és fogalmunk sincs, hogy a srácok, vagy a csajok vannak többen, de az biztos, hogy egyik nem képviselői közül sem játszanak sokkal többen szóval ez téves...és anyám mellesleg jobban örülne, ha inkább dolgoznék, vagy valami...
A végét már kicsit szégyenlősen teszi hozzá. El is hallgatna, ha nem terelődre másra a szó.
-Ja...mondjuk a múltkor a Földön kötöttem ki, de azt leszámítva, jellemzően a Marson kötök ki, ha valami balul sül el az életemben. Aztán, lehet pozitívabban kéne felfognom, végül is annak a bolygónak köszönhetem, hogy leszoktam az alkoholról...meg a netes randikról...
Arra, hogy úgy néz-e ki, mint egy tudatlan tyúk, inkább nem mond semmit...legszívesebben azt felelné, hogy dögösnek éppen túl dögös, hogy ilyesmikkel foglalkozzon, de ugyanakkor elég értelmesnek, és aranyosnak tűnik, hogy mégis megtegye, szóval ki tudja...de csak a gondolattól is csuklani kezd, hogy ő ilyeneket mondjon. Aztán persze ott a másik probléma: Ragyás!!! Most már biztos, hogy ugyanarra a Paul-ra gondolnak. Az pedig nem jó! Ugyanakkor, nem jutott eszébe felkoncolni őt, ami azért biztató...
-Semmiből...tényleg! Csak te olyan...vonzó lány vagy és...érted...?
Aztán pedig rajta a sor, hogy meglepődjön, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem konkrét nőre gondol a lány.
-Hogy mi? Barátnőm, nekem? Ja, [You must be registered and logged in to see this link.]? - Kérdi, és egy poszterre mutat a falon. - Ő csak egy színésznő...és kétlem, hogy zavarná, hogy itt vagy...egy E-mailemre sem válaszolt még soha.
~Szóval, neki is van valami képessége? De vajon mi lehet? Bakker, ugye nem az, hogy képes cuki gondolatoknak álcázni azt, hogy épp eltervezi, hogyan húz karóba? UGYE NEM???~

- És mért nem teszed boldoggá a mamád? * Kérdeztem leplezetlen kíváncsisággal. Bár tény, Én mindent megtettem volna, hogy az anyukám boldog legyen, ahogy azért is, hogy még most is velem legyen. Naiv ábránd tudom, de valahogy sosem tudtam kinőni a hiányát és azt, hogy mennyire küzdöttem mindig is azért, hogy mosolyt csaljak az arcára. A föld hallatán már előre is dőltem. Könyököm a térdemen támasztottam meg és az álacskámat a tenyerembe fektettem.*
- És ott milyen? * Kérdeztem és a kíváncsiság és izgatottság fényei ott vibráltak a szemeimben. Soha nem jártam még a földön, hiába volt ott a szüleimnek egy háza. Sosem vittek magukkal és nagyon keveset meséltek róla. Hát nem csoda, hogy ennyire kíváncsi voltam. Arra, hogy vonzó vagyok csak összevontam a szemöldököm és végig néztem magamon, aztán ahogy vissza rá megráztam a fejem miközben lesütöttem a szemem.*
- Nem vagyok vonzó és igazából Paulon kívül nem is hiszem, hogy más egyetértene veled. *Na igen, ahhoz, hogy valaki vonzó legyen nyitottabbnak kéne lennie, már pedig én ha tehettem csak bezárkóztam az ilyenek elől. Mi sem mutatja jobban, hogy még egy bókot sem tudtam kezelni, csak annyival, hogy lesütöttem a szemem. *
- Azt hittem van barátnőd… de ha nem, hát nem. * Vontam meg a vállaim még a korábbi zavarom ködében, ami csak szép lassan kezdett el ülepedni. *
- Legalább nem kell magyarázkodni senkinek. Vagy is de, az anyukádnak. * Néztem fel rá, hisz az anyja hívatta és még mindig nem ment oda hozzá, pedig Én aztán tudok várni. S ha a szülők hívatnak, ott gond van, de még mindig prioritást élvez. *

-Majd egyszer - legyint lezseren - úgy értem, hamarosan. Elvileg az elnöknőnek szüksége van egy út IT szak....egy kockára, és ha már személyesen ismerem, hátha hajlandó szemet hunyni afelett, hogy pályakezdő vagyok. Tök buli lenne...
Aurora érdeklődése amúgy egészen lelkesítő hatással van rá. Néha még pirulni is elfelejt, ahogy azok az igéző szemek őt fürkészik néha, amikor nem a padlóra tévednek.
-Gyors - foglalja össze egy szóban a földet - és nagyon zsúfolt...de mégis van egy varázsa. Nem tudom, hogyan tudnám leírni. Amikor először jártam ott jóformán elszédültem, amikor megláttam, hogy a szabadban ha felnézel nem látsz semmit...csak az eget, meg a felhőket. Persze a kupolákban is megpróbálták elérni ezt a hatást, de ott tudod, hogy mű az egész, és nem ugyan az, a Földön viszont...Tényleg nem tudom körülírni, egyszer muszáj meglátogatnod, fura egy hely. Olyan, mintha az ember...hazatérne.
Arra, hogy a lány nem vonzó rögtön felmordul, de hosszabban inkább nem részletezi, miért nem az, mert nem szeretne egyet érteni Paul-al, aki amúgy ráadásul féltékeny is, és állig fel van fegyverkezve...ráadásul lecsapta a kezéről ezt a gyönyörű szende lányt. Komolyan, mintha az a manus lázasan dolgozna rajta, hogy megutáltassa magát vele!
-Nem...egy ideje már nincs. Páran azt hiszik, feleségül fogok venni egy riporternőt, de igazándiból ennyi...abszolút szabad vagyok.
Aztán csak bólint. Ja, nem kell magyarázkodni senkinek...pazar...
-Anyukám miatt amúgy ne aggódj. Nincs semmi komoly, csak azért akar beszélni velem, mert a másik lányt, aki szintén csak a barátom jobban kedveli.

*Élvezettel és nem is kevés örömmel hallgattam Luke meséjét a Földről, ami gyermeteg kíváncsiságra ösztönöz, hogy már azonnal induljak is. De ezt nem szabad, tudom jól, így be kell érnem azzal amit ez a fiú tudd nekem mesélni.*
- Gyors? Sokan vannak? Milyen London? Milyenek az épületek? Hogyan élnek ott az emberek? * Tettem fel egy csomókérdést és még több ezer kavargott a fejembe, mint az időjárás, a nap színe, a virágok, a fák és az ilyen alap dolgok. De persze nem akartam egyszerre leterhelni vele a srácot így egyszerre csak ennyit tettem fel. De arra hogy meg kell látogatnom csak lesütöttem a szemem, hisz Én soha nem láthatom teljes pompájában.*
- Én ööö… nem mehetek oda. Egyedül nem szabad, Paulnak meg sok a dolga. * Igyekeztem ennyivel letudni és kihagyni a listából azt, hogy számomra a nap ártalmas tényező, ami az életembe kerül. Arról nem is beszélve, hogy elvesznék ott és talán soha nem találnék haza. Féltem attól a bolygótól ahol több veszély leselkedik egy lányra, mint a Marson. De kezem csak a ruhámat gyürködte nagy zavaromban, hogy eltitkolok valamit. Sosem szerettem titkolózni, de figyelmeztettek, hogy itt nem látnak szívesen egy magam fajtát és csak azért lehet itt mert Sarah Rose közéjük tartozik.*
- Páran? Mért hiszik ezt, ha nem igaz? * Kérdeztem értetlenkedve, hisz ha valamit feltételeznek, annak van alapja is és márpedig jó alapja. Hisz az emberek nem rossz szándékúak, sőőőt… a lehető legártalmatlanabb faj és a legkedvesebb.*
- Ennyi lány zsong körül és még sincs barátnőd? * Mosolyodtam el.*
- A riporter nő, akkor ez a másik barát lány… de kedves anyukád van. Nem értem miért váltottam ki az unszimpátiáját. * Húztam el a számat szomorkásan. Nem szoktak az emberek kapásból nem szeretni, bár tény szeretni sem. De akkor is, ez most így fájt és nem tett jót az önbecsülésemnek.*

-Lassabban te! - Kapja fel a két tenyerét nevetve a rá zúdított kérdésözön hallatán. Persze Aurora mindössze hármat tett fel egy lélegzet vétettel...gondolatban azonban volt az még kétszer annyi, és Luke ugye hallotta mindet, és egy idő után nehéz megjegyezni, hogy mi az, amire válaszolni kell, és mi az, amire nem.
-Igen, nagyon sokan vannak, rengetegen. Ennek ellenére jól el lehet férni, sosem érzed azt a tömegnyomort, mint itt az állomáson, vagy néha a kupolákban. Egyszerűen...hihetetlen milyen széles, igaz volt is hely bőven. Az épületek is teljesen máshogy néznek ki. Majdnem mindegyik legalább félig téglából készült, és nem fémből, az emberek pedig...hát, elvannak. A kaja mondjuk jobb mint itt...vagy bárhol. Sokkal frissebb, és nem használnak annyi fűszert. Az időjárás meg tényleg elég fura, gyakran esik, sőt, néha havazni is szokott...
~Zsupsz...~
-Hát, ha nem mehetsz oda - hadarja gyorsan - van pár szimulátorom, amivel olyan, mintha bejárnád. Persze nem helyettesíti a valóságot, de legalább látod, ha mást nem is...
Arra, hogy miért hiszik Miranda-ra azt, hogy a menyasszonya megvonja a vállát.
-Az emberek szeretnek pletykálni...és gondolom az is benne van, hogy ezt mondta az egyik idegesítő exemnek, hogy bosszantsa. Imádom azt a nőt...
Arra, hogy sokan zsongják körül inkább nem mond semmit. Ja, sokra megy vele, az egyik férjezett, és a pasija meg akarja ölni, a másik meg amolyan kung-fu apáca, és az összes pasija gyilkológép...csúcs.
-Ó, ne vedd nagyon a szívedre. Csak arról van szó, hogy nagyon kedveli Miranda-t...meg nem szereti a Morákat. Volt egy rossz élménye gyerekkorában és azóta...hát, nem nehéz kihozni belőle a Buffy-t. De ne aggódj, tényleg nincs konkrétan veled baja, csak kissé bizalmatlan.
~Hé...ez már a sokadik összetett mondatom volt. Valaki alkoholt csempészett a szörpömbe, vagy mi van?~

*Amint meghallottam a tiltakozást, már be is fogtam, hisz nagyon úgy tűnt, hogy öt kérdés máris rengeteg volt Lukenak. Szemeim lesütve motyogtam el bocsánatkérés szerűséget, hisz korom ellenére úgy viselkedtem mint a kicsik, akiknek minden új. De ha egyszer új volt, most mit csináljak? De az öröm az ürümben, hogy legalább nevetett a másik, így a lelkiismeret furdalásom, hogy letámadtam valamelyest enyhült. De ahogy felel a kérdésemre nem kerüli el a figyelmem, hogy olyanra is válaszolt amit nem is mondtam ki. Csak összevont szemöldökkel tekintettem fel és szemeimből sütött a kételkedés. *
- Nem… * Ráztam meg a szimulátorra.*
- Majd egyszer személyesen szeretném… de olyan kérdésemre is válaszoltál, amit nem mondtam ki. * Hívtam fel a figyelmét miközben gyanúsan méregettem továbbra is. Nem tűnt ember rablónak vagy erőszaktevőnek, de az ördög nem alszik és Paul figyelmeztetett, hogy vigyázzak itt magamra, jobban, mint otthon. Hisz ide már nem igazán ér el a keze.*
- Miért mondta ezt a ha nem igaz? Nem szép dolog hazudni… * Még mindig értetlenkedve néztem rá, de aztán már el is mosolyodtam.*
- Ha ennyire imádod, mért nem mondod meg neki? * Kérdeztem huncut csillogással a szemeimben. Hisz nem is olyan rég Én is tapasztaltam, hogy sok felesleges dolgot elkerültünk volna Paullal, ha ezt az egy mondatot közöljük egymással. Bár tény, most sem vagyok valami, hű de biztos magamba, de legalább tudom, hogy hiányzik és a kocsmázás után történtek meg… nos még a gondolatra is elpirultam, de tény, hogy ezt csak erősítették. A magyarázkodására csak megingattam a fejem.*
- Mindegy… úgy is nem sokára megyek haza, utána meg ha jövök majd hozok valami könyvet és nem kell anyukádnak még csak látnia sem. De ha Ő is kedveli, akkor tényleg nem értem, hogy miért nem a barátnőd. * Na igen mondjuk az sem elenyésző tényező, hogy azt sem tudtam kiről is van szó. De akár még egy kedves és aranyos lány is lehet, hasonló mint Luke. Sőőőt… csak olyan lehet.*

Épp hogy befejeztem a mondatom már meg is csörrent a kommunikátorom. Összevont szemöldökkel néztem meg a kijelzőt és vettem fel. Paul ideges hangja szólt bele, amelytől hevesebben dobbant a szívem. Nem szokott ideges lenni, vagyis nagyon ritkán és akkor sem ennyire nyilvánvalóan. Vagy csak én ismerem jobban és ezért tűnik fel? Hát akár hogy is ahogy végzek egy halk „már is”-t elrebegve teszem le és állok fel. A poharam pedig az asztalra teszem.*
- Bocsánat de mennem kell… Valami gond van. Bocsánat, hogy zavartalak és… ne haragudj. * Hebegtem miközben a hajamba túrtam, és ahogy be betaláltam úgy ki is. Egy viszlátot elrebegve rohantam ki, mint akit űznek.*

//Bocs és köszöntem a játékot. //

Nem szoktam meglovagolni a tragèdiákat, de ez most más volt. Nem az emberek kètsègbeesèse vonzott ide, de mègcsak nem is a haragjuk. Azért jöttem, mert ez volt a munkám ès ebbõl mèg nagy story is kisülhet. Ès az igazságèrt... Na persze ez a munkám, amiben piszok jó vagyok ès hát, valamibõl èlni kell...
Bejutni nem volt nehèz. Ha beüt a krach kèt eshetõsèg van: numero uno, mèg a levegõt is megmotozzák. A másik, hogy, mèg a kalóz flotta is át masírozhatna itt. Na èn így is- úgy is bejutnèk... ès bejutottam.
Ma esti produkciónk: Az aggódó telepata, lenge öltözèkben. Eddig kèt telepatával beszèltem, ès az eredmèny lesùjtó... De tulajdonkèppen az információ hiânya maga is információ...

Mostanában kissé nehéz volt errefelé az élet. Mióta Morgana eltűnt, hangyányit több felelősség nyugszik a vállamon, mint szeretném. Először azt hittem, romantikus vakációra indult a kis hekusával, hogy kibekkelje nyugalomban ezt a felfordulást, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Például, a kis hekus olyan erőkkel keresteti a nőt, amilyennel az egyes számú közellenséget szokás. Meg aztán, ő végül is nem az a lelépős fajta. Én minden további nélkül dobbantanék, ha kezd forró lenni a talaj, de ő becsületes. És ezt nem dícséretképp mondom.
Aztán persze a Tanács is beijedt. Senki nem akarta bevállalni a vezetést, mondjuk érthető is. De, hogy melyik agyament idiótának jutott eszébe Light-ot visszahívni... Miért nem mindjárt Caligulát vagy Charles Manson-t?! Jézusom... Szinte örültem, hogy holtan találták az elmebajos idiótáját. Ahogy a népet vezette, idővel valakinek amúgy is ki kellett volna nyírnia... Gyanítom, engem ért volna a megtiszteltetés. Senki más nem elég tökös a Tanácsban az ilyesmihez...
Épp átutazóban voltam itt, a műholdon, készleteket felvenni, hogy tovább kutathassak Morgana után. Ha időben megkerül, talán egyik begazolt elmeroggyantnak sem jut eszébe Elnököt csinálni belőlem.
Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem a szembe jövő nőt, ami, ha rólam van szó, önmagában is is nagy szó. Majdnem fel is löktem szegényt.
- Elnézést, bocsánat, az én hibám... Ó... Hello! -mértem végig- Segíthetek valamiben?

- Hèèè...! - fortyantam fel a kissebb aszteroida-becsapódást követõen, diszkrèten szorítva vissza a tènyt, hogy elbambultam a folyosó közepèn.
Aztán felnèztem a becsapódás tárgyára.
- Hoppá... - sütöttem le szerepemhez igazodva szemem. Megütöttem a fõnyeremènyt... Csingcsing! - Nem, nem... az èn hibám volt, csak... annyira... - könnyek szöktek a szemembe, miközben zavartam piszkáltam a nyakam... ès bekapcsoltam a minifelvevõt a gallèrom alatt.
- Tudja.... A húgom... amikor törtèn az a... itt a müholdon... NEM TALÁLOM! - törtem ki zokogásban.

Ha volt valami, amihez igazán értettem, az az volt, hogy felismerjem a szomorú, sebzett nőket. Igazán hasznos kis ösztön ez: a megvigasztalt nő többnyire igen hálás tud lenni. Esetünkben most még erre a kis pluszra sem volt szükségem, a vak is láthatta, hogy ez a lány mennyire odavan.
Itt azonnali segítségre van szükség... Így hát a zokogó lányhoz léptem, és megöleltem.
-Cssshh... - nyugtattam- Nem lesz semmi baj. Dario King vagyok, jelenleg ennek a helynek vezetője. Megtaláljuk a húgodat. Mi a neved?
Az persze költői túlzás volt, hogy én vezetném a műholdat, de, ha nem csavarognék Morganát kutatva, nekem kéne vezetnem, és az már majdnem ugyanaz. Vigasztlóan simogattam a lány hátát, miközben beszívtam haja illatát és élveztem ruganyosnak tűnő testének melegét. Ha meglesz a kishúg, alighanem leszakíthatom majd fáradozásom gyümölcsét...

Zokogásom szipogássá szelidült, úgy válaszoltam.
- Rachel... Rachel Evans... A... a húgom pedig Maria... - Utána kèrdeztem. Egy Maria Evans nevü, fiatal nõ az állomáson dolgozott, de az androidos fiaskó után a Földre költözött.
- Èn... èn mèg azt se tudom mi törtènt... - kezdtem ismèt hisztèriára váltani. - Felhívott... androidokról beszèlt, de èn... nem tudom èrti? - nèztem a fèrfi szemèbe.
Az már csak hab lenne a tortán, ha a fèrfi kicsit kitárulkozna...
- Mr. King... segít nekem? Tènyleg segítene? Hisz... ha maga itt a... akkor rengeteg dolga van... Ès... Istenem... ès, ha elrabolták? Azt mondták... azt mondták a morák is megtámadtak valakiket...

Teljes, tökéletes kétségbeesést láttam az arcán. Talán egy kicsit túl tökéleteset is. Végigfutottam ismerőseim nem rövid listáját fejben (főleg nőkből állt) és sikerült is belőnöm Maria Evanst-t. Fiatal lány a könyvelésről, barátságos, bár az ágyban nem túl találékony. Eltűnt volna? A kommunikátorom roskadásig volt az ilyen ügyeket taglaló memókkal. A Tanács minden tagja megkapta őket, csak épp mindenkinek megvolt a maga dolga. Az eltűntek egy része a támadástól besokallt és lelépett, elfelejtve beadni a felmondását, hátha leakaszthat még egy-két havi fizetést a kavarodásban. Mások valóban eltűntek: ők az állomás különböző pontjairól kerültek elő, tegnap is ketten. Csak az egyik volt életben, s olyan súlyosan sérült, hogy kérdéses, megmarad-e. Ráadásul a műhold egyes területei még jindig megközelíthetetlenek...
- Persze, hogy segítek, Rachel, ez a dolgom. Ismerem a húgod, ha nem is túl jól. Hogyne, elfoglalt vagyok, de hát milyen ember lennék, ha pont ezekben a nehéz időkben hárítanám másra a felelősséget? Gyere, az irodámban utána nézünk a dolognak...
Vezetni kezdtem a folyosón, mintegy védelmezőn átkarolva a derekát. Érdekes, gondoltam... Kicsit sem hasonlít a testvérére. Hát, a genetika nagy mókamester...
- A morák és a metamorfok összetűzésbe keveredtek, de ez minket nem érint, ne félj. A telepaták ebben a vitában nem foglalnak állást.
Egyelőre legalábbis nem, gondoltam. Megérkeztünk, kinyitottam az ajtót a lány előtt.
- Csak utánad -mosolyogtam. Az udvarias gesztus jutalma az volt, hogy megbizonyossodhattam róla, hogy szép feneke van.

A lelkes segítsègnyújtással pusztán az volt a problèma, hogy amennyiben elõkeríti a szemèlyi aktákat, mèg kisülhet a füllentès... Viszont, ha a pletykák igazak, egy nõ igen könnyen el tudja a tanácsnok figyelmèt terelni.
Megfordultam, ahogy az irodába èrtünk és szorosan a fèrfihoz bújtam, átkarolva a nyakát.
- Úgy fèlek, Mr. King... Mi lesz, ha... ha valami szõrnyüsèg derül ki... egy android... Azok nagyon erõsek, megöltek sokakat ès... ès mindenki azt mondja, hogy lehet, hogy Maria... MEGHALT!... - Ismèt zokogóra fogtam. - Mèg arra se adnak választ, hogy mi törtènt... csak aggódunk ès aggódunk... Hogy lehet ilyet tenni? Maga... Ha maga itt vezetõ, maga talán el tudja mondani... - vetettem könnyes tekintetem a fèrfira.

Újabb kiitörése is jól mutatta, milyen elkeseredett. Gyengéden lefeltettem a karjait a nyakamról, egy székhez vezettem, leültettem. Utána töltöttem neki egy ujjnyi erős italt.
- Tessék, ezt idd meg. Megnyugszol majd kissé. Maria tud vigyázni magára... Mi is a képessége?
Persze fogalmam sem volt, valóban tud-e vigyázni magára, de ilyenkor ezt illik mondani. Az androidok valógan eléggé félelmetes ellenfelek voltak, de ha egy telepatának harcra alkalmas képessége van, aligha kell tartania tőlük.
Leültem Rachel-lal szemben, és megérintettem az íróasztalom polírozott fáját egy fényesebb ponton. Félig átlátszó holoképernyő emelkedett az asztallap fölé.
- Keresés: Maria Evans. - adtam ki parancsszavakat. Bátorítóan Rachel-ra mosolyogta, és mire visszapillantottam a holoképernyőre, meg is jelent Maria aktája. Nem volt benne új bejegyzés, azt a rendszer jelezte volna. Meg sem nyitottam.
- Tallán még nem érte el a frissítés... - motyogtam.- Keresés: Maria Evans, általános.
Erre sem jött találat. Az asztalra koppintottam, mire a képernyő eltűnt.
- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam... Kérsz még egy italt?

Ùgy látszik a pletykák tùloztak, legalábbis erre utalt az, ahogy lefejtett magáról. Kicsit mèg fintorogtam is, mikor hátat fordított. A kapott itallal se p*csöltem, felhajtottam. Való ok: türelmetlensèg. De attól mèg belefèr az idegessèg kategóriájába.
Na csodás... kèpessègkèrdès... Ès, ha azt mobdom ember? Kicsi az esèly... Azt tudom, hogy telepata, de motivációslevelet nem kaptam tõle...
Ismèt szipogni kezdtem, ezzel hárítva a kérdèst.
- Istenem!.. Csak ne... Mr. King, kèrem segítsen! Muszály megtudnom mi törtènt, mert beleõrük a tudatlanságba ès a kérdések... csak úgy zakatolnak bennem... már minden tragikus forgatókönyv lezajlott elöttem... - ennek csak az utolsó fele volt hazugság... De az ital tènyleg jól esett volna, így elõrenyújtottam a poharat.

Töltöttem neki még két ujjnyit a brandyből, aminek üvegje többe került, mint amennyit a lány húga nálunk havonta megkeresett. Nem kerülte el a figyelmem, hogy kikerülte a képességre vonatkozó kérdést. Érdekes...
- Nyugodj meg. Még semmi biztosan nem tudunk. Valószínű, hogy a húgod ijedtében elmenekült. És kérlek hívj Darionak.
Felálltam, megkerültem az asztalt és leguggoltam a lány széke mellé. A térdére tettem a kezem. Valami bevillant, egy emlék, de most nem foglalkoztam vele.
- Nézz rám. Gyerünk- biztattam halkan - Figyelj. Rengetegen eltűntek, de baja csak nagyon keveseknek esett. Sokan elbújtak valahol itt a műholdon, mások elmenekültek. De mindenkit meg fogunk találni. Arra kérlek, hogy próbálj emlékezni. Mit mondott neked Maria pontosan? Beszélt valaha arról, hogy hol érzi magát a műholdon belül a legjobban? Talán oda bújt el. Segítsbegy kicsit, és akkor megtaláljuk.
Biztatóan megszorítottam a combját közvetlen a térde felett (ígéretesen feszes volt) majd felálltam, és mögé léptem. Mindkét kezem avállára tettem.
- Gondolkodj - duruzsoltam a fülébe.

Közel álltam hozzá, hogy felsikítsak... Persze, árult el dolgokat. Propaganda szövegek folynak a csapból is... Ismèt felhajtottam az italt, majd, mint aki èszre se vette a kicsit se burkolt hátsó szándèkot kezdtem rögtönzött kiselõadâsba.
- Ö... õ azt mondta... a szobáját nagyon szerette... Nem emlèkszem mit mondott nekem utoljára... Valamilyen támadásról beszèlt... ès androidokról... - Közel voltam egy hisztèriás rohamhoz, csupán más okból, mint amit el akarok hitetni... Sebaj... utat engedünk neki:
- Mièrt nem tudhatom mi törtènt? - zokogtam. A könnyem lassan kiapad, szóval dalolhatna már az ipse!.. - A szüleim... Ha Mariaval valami törtènt, tudnunk kell! Jogunk van hozzá, hogy tudjuk mi folyik itt ès mièrt?! - kiabáltam kètsègbeesetten

Kicsit megszorítottam a vállát, hogy megnyugodjon. Arra gondoltam, ha a szemébe néznék, nyugtató szavaim biztos hatásosabbak lennének, de innen túl jó kilátás nyílt a dekoltázsába. Amúgy sem voltam már biztos benne, hogy szüksége van bármiféle megnyugtatásra.
- Igazad van, és én nagyon szívesen segítenék is, de én sem tudom, mi történt. Világszerte fellázadtak az androidok, itt is. A műholdat pedig megtámadta egy kicsi, de jól felszerelt csapat, épp akkor, amikor az androidok bekattantak. Ennyit tudok, semmi többet, és nem is hiszem, hogy ez Maria szemszögéből lényeges volna.
Megszólalt a kommunikátorom. Lefolytattam egy gyors beszélgetést. Most már feladtam remek ki, illetbe belátást biztosító pozíciómat, és visszaültem a lánnyal szembe az íróasztal túloldalára.
- Az előbb a személyzetisek hívtak, mert látták a rendszerben, hogy rákerestem Maria Evans-re, és szólni akartak, hoy a rendszerek nem működnek, nem tudnak frissíteni, de Maria tegnap a HoloNeten át felmondott, új lakcímeként pedig a szülői házat adta meg. Érdekes, hogy a húga erről nem tud... Aki mellesleg nem is létezik. Maria szörnyen sokat fecsegett, főleg szex után, és zsibbasztóan sokat mesélt a szüleiről meg az öccséről. Kellett egy kis idő, hogy eszembe jusson, sajnos más miatt a kis hölgy nem is volt emlékezetes. - az asztal lapján összekulcsoltam az ujjaijat, és folytattam - Nos... Hallgatlak.

Na vègre! Már nem is hiába èrkeztem ide... Ès mèg èpp idõben. A beszèlgetèsfoszlányból, melyet elkaptam, már sejtettem, az elsõ felvonás vègetèrt. Ezt a fèrfi viselkedès változása, majd szavai, igazolták is.
Kiegyenesedtem a szèkben, makd a fèrfi szemèbe nèztem, ès letöröltem kieröszakolt könnyeimet.
- Ha azt mondom, átmüttettem magam, az nem lenne túl hihetõ, igaz? - mosolyodtam el. - Esküszöm, hogy kèt napja mèg nem a szülõi házban èlt ez a Maria... De valahogy afelett a tèny felett is elsiklottam, hogy nõnemü itt nem marad èrintetlen... - szèlesedett ki a mosolyom.
- Nos Dario... - álltam fel. - Azt hiszem vègeztünk is.

Elmosolyodtam, majd az asztallap alján sorakozó gombok közül megérintettem az egyiket. Az ajtó jól hallható kattanással bezáródott.
- Végeztünk volna? Nem hiszem. Hisz még nem is igazán ismerjük egymást. Ülj le... Beszélgessünk.
Sejtettem, mi az ábra, de azért leellenőriztem: nem volt telepata. Ettől még lehetett más, akivel nem jó ötlet összezárnom magam, de közepesen erős telekinetikus voltam, ami épp elég, hogy akár egy nem túl erős morát is visszatartson, amíg nem jön az őrség.
Töltöttem neki is és magamnak is még egy adagot.
- Halljam, ki vagy és mit akarsz! És ne próbálj azzal zsarolni, hogy esetleg beperelsz zaklatásért: nem foglalkozom a jó híremmel, miként más, nem létező dolgokkal sem.

A szememet forgattam, ahogy kattant a zár, majd lemondón ültem vissza ès kézbe vettem az italt.
Ha már be vagyunk zárva, legalább legyen kènyelmes... Gondoltam, miközben elõkotortam egy szál cigit, majd miután meggyújtottam, mèlyrt szívtam belõle.
- Na lássuk... Ez a hagyd magad elõbb szabadulsz? - nèztem kèrdõn.
Jó kedvem volt, bár kissè zavart a letartóztatás gondolata. Egyszer èlünk...
- A nevem Monica Snarre, magánnyomozó vagyok. - van is ilyen igazolványom - A Földröl èrkeztem, egy titokzatos megbízó kèrèsère, akit az èrdekelt, veszèly faktort jelentenek-e a telepaták ebben az igen feszült helyzetben.