Folyosók

Az épület folyosórendszere, melyből ajtók nyílnak mellékhelyiségekre, büfékre, képviselői irodákra egyaránt.

*Egy újabb aktát nyitottam ki. Mára már a sokadikat és úgy éreztem, hogy még egy sor és kiakadok. Így hát eltoltam magam elől, levettem a szemüvegem mely könnyedén himbálózott a nyakamban. A halántékomat kezdtem maszirozni, de nem segített. Kevés gondolkodás után, rájöttem, hogy nem ittam meg a szokásos koffein adagom. Felállva megigazítottam épphogy a térdem felé érő fehér szoknyám és lesimítottam a halványkék ingem. Az irodám ajtaját becsukva indultam meg a folyosó egyik részén elhelyezkedő büfé felé. Barna szemeim fáradságról árulkodtak pedig még alig múlt dél pár órával. Hajamba túrva tartottam az irányt, melyet korábbról már tökéletesen ismertem. *
- Egy kávét kérnék, két cukorral és tejjel. * Hangom és kedves mosolyom nem árult el semmit a fáradságomból.*

Jack kapitány levele megnyitotta az utat az épületbe, habár egyébként sem akartak nagyon szórakozni velem, csak a fegyveremet kellett leadni az őrségnél és már mehettem is.
Igazából nem szívesen jöttem ide, de ezt a minisztériumi embert, ezt a Peter Lupe-t, egyszerűen nem tudtam máshol utolérni.
Végül is nem akartam én tőle semmi mást, mint felvilágosítani, hogy kicsoda is az az ember, akit annyira védelmez. Aztán, ha kiderül, hogy egy húron pendül vele, akkor jöhet a B. terv és találni kell valamit, amivel megszorongathatom. Egy ilyen politikus mukinak, biztos van valami vaj a fején.
Így hát most itt kóvályogtam a folyosón, mert persze annyi eszem nem volt, hogy megkérdeztem volna, hogy melyik a szobája, de végre valaki azt mondta, hogy látta a büfében.
Megköszöntem az infót és keresni kezdtem a büfét, amit végül meg is találtam.
Belépve, viszont csak nőket láttam bent, így rosszkedvűen grimaszoltam egyet, de aztán ha már itt voltam, kértem egy kávét, és a pultnál az előttem szintén azt kérő csinos, de láthatóan eléggé elgyötört hölgy mellé ültem.
- Nem tudja véletlenül, hol találom Peter Lupe-t? - kérdeztem a pultostól.

- Köszönöm. * Mosolyogtam a büfésre és kifizettem neki a kávét. Épp a cukrokat raktam bele, mikor egy számomra idegen férfi jött szintén oda. Összevont szemöldökkel néztem pár pillanatig, hisz nem láttam még itt. Pedig ritka azaz ember, aki ide bejut és nem tudom, hogy ki. Végül nem foglalkoztam vele, csak mikor Peter nevét meghallottam. Kíváncsian néztem, hogy a büfés mit felel. De csak a fejét ingatva és bocsánatot kérve közölte, hogy Ő nem mondhat semmit. No igen, nem véletlen dolgozott már itt évek óta… *
- Peter nagy valószínűséggel már a munkát is elfelejtette. * Húztam el a számat a keserűen.*
- Az a csoda, ha még délben itt van… Ha megbeszélték, akkor keresse a házában vagy hívja fel. HA nem, akkor holnap talán elkapja olyan tíz körül… * No igen, nem volt az a sokat vagyunk az irodában fajta. Sokszor elcsodálkozom, hogy miért van még a helyén.*

De hát miért is lett volna éppen a büféssel szerencsém, hiszen az egész napom ilyen elcseszett volt! Persze ez is csak a fejét ingatta, mint egy jól nevelt marionett bábú! De......de felvillant egy halvány fénysugár az alagút végén, mikor a mellettem ülő csinoska megszánt és legalább dobott egy kis infómorzsát.
- Ááááá, hát persze! Mit is várhattam volna Peter-től! - ingattam meg a fejem és egy mosolyt erőltettem az arcomra. - Hálásan köszönöm a segítségét, már azt hittem, hogy itt mindenkinek lakat van a száján. - hálálkodtam a nőnek, miközben alaposan végig mértem, hiszen nem volt egy csúnya látvány és mivel még mindig itt húzta az igát, így azt gondoltam talán nem nagyon várja otthon a család és egy kis kedvességgel, bevetve kisfiús sármomat, elérhetek nála valamit. Bár nem voltam a helyhez és az alkalomhoz öltözve, hiszen a marsi gyakorló ruhám volt rajtam, mondjuk abból a tisztábbik, egy mellénnyel megtoldva, melyen a Rendfenntartók emblémája díszelgett volna, ha még mielőtt bejöttem ide, le nem szedtem volna a tépőzárról.
- Sajnos nem tudtam elérni, úgy látszik megváltoztatta a számán, én meg már rég találkoztam vele, lehet már meg sem ismerném. - ráztam meg a fejem kissé kesernyés hangsúllyal. - Nem tudja véletlenül megadni a számát, vagy a címét? csak azt tudtam, hogy itt dolgozik még. - adtam a régi ismerőst. - Nem kér még esetleg valamit? - udvariaskodtam tovább. - Egy süteményt esetleg?

- Ne hibáztassa őket. Nem véletlen magasabb a fizetésük, mint bárkinek, aki ugyan abban a szakmában dolgozik mint Ők. * Vontam meg a vállam lazán a poharam kezembe tartva. Ez igaz volt, nem csak a jó munkát fizettük meg, hanem a hallgatást is.*
- Viszont az Én számra senki nem tehet lakatot. Szóval ne hálálkodjon. Anastasia Camilon… * Mutatkoztam be és nyújtottam jobbom felé, hogy elkerülhessük a felesleges magyarázkodást. Viszont további szavai kétséget ébresztettek bennem.*
- Ha csak baráti látogatás, akkor mégis hogyan jutott be? * Billentettem oldalra a fejem. Hisz nem szokás mindenféle engedély nélkül beengedni bárkit. Az engedélyen pedig aligha szerepelhet az, hogy „baráti látogatás” hisz ezt meg Peternek kellett jóváhagynia. Máskülönben csak hivatalos ügyben engedik be.*
- A címét nem, de a számát megtudom. Azonban nem fogom… Én sem örülnék ha Peter fordított helyzetben megtenné. * Ingattam meg a fejem. A kérdése játékos fényt csalt a fáradt szemeimbe.*
- De igen. A titkárnőmet és egy ágyat. * Feleltem mosolyogva. No igen, mind a kettő jól jött volna.*
- Ön esetleg?

- Nem hibáztatom, mert így megismerhettem egy gyönyörű hölgyet. – fogtam meg finoman a kezét. – Jimmy O’Connor! – mutatkoztam be én is, és eszemben sem volt, hogy valami álnevet mondjak, hiszen nem akartam belezavarodni később, és amúgy sem ismer itt a kutya sem. De közben valami motoszkálni kezdett a fejemben. – Camilon? Anastasia? – esett le végül az állam és kerekedett ki a szemem.
Ez nem lehet igaz! Hogy nekem pont a Protectorba kellett belefutnom! Hát ez van, ma ilyen napom van. De most már a látszatot fenn kell tartani.
- Bocsásson meg Protector asszony, nem ismertem meg. – kezdtem szabadkozni. – Élőben sokkal szebb, mint képen. – lódítottam tovább, hiszen megvallom őszintén nem nagyon foglalkoztam a politikusokkal, így nem láttam még soha, csak a nevét ismertem.
A kérdése azonban nagyon is logikus volt, és bár láttam rajta, hogy fáradt, azért helyén volt az esze.
- Hát…. Ez legyen az én titkom, asszonyom. – mosolyogtam rá bocsánatkérően, hiszen nem akartam lebuktatni magam és a kapitányt sem. Le is szedné a fejem,….joggal. – De persze megértem, ha nem mondja meg, csak akkor arra kárhoztat egy fáradt embert, hogy lejárja a lábát, mire kideríti, vagy megtalálja. – játszottam a kétségbeesettet.
- De látom ezt az érzést nem kell bemutatni, ha egy ágyra vágyik, de szívesen leszek a titkárnője helyett a titkára, ha az a feladat, hogy odáig kell kísérni. – csúszik ki a számon, de aztán észbe kapok. – Óóóó, bocsásson meg, de Ön tényleg nagyon szép, és ettől támadnak ilyen gondolataim. – szabadkozom ismét.

- Köszönöm a bókot O’Connor úr. * Biccentettem udvariasan. Egy korty kávéval ütöttem el az időt, míg megvártam, hogy leessen neki. Nem volt meglepő a viselkedése hisz kénytelen voltam hozzászokni. *
- Ne szabadkozzon kérem. Ugyan olyan ember vagyok mint maga, vagy Ő. * Biccentettem, a büfés felé.*
- Mindössze annyi, hogy több dolgom van. * Vontam meg a vállam és érdeklődve figyeltem a válaszát. Miközben letettem a kávém és kényelmesen hátradőltem.*
- Nézze… vagy elmondja maga és megkímél a lábaimnak egy sétát. Vagy elmegyek a bejáratig megnézni, hogy nem történt-e mulasztás. Remélem megérti, de nem hunyhatunk szemet az ilyenek felet. *Semmi kedvem nem volt sétálni a kopár folyósokon mire lejutok a bejárathoz. De ha kell, szó nélkül megteszem. Ezt láthatta a másik is.*
- Nos… tényleg sajnálom, de nem. *Első szavaira csak bólintottam és ismét ingatni kezdtem a fejem. Végül a poharam készültem magamhoz venni, mielőtt kihűlt volna a kávém. De az ajánlat megakasztott benne. Álam valahova a pult mögé gurult, míg szemeim kikerekedtek. Nos igen, ettől elszoktam. Nem sokan engednek meg maguknak ilyen megjegyzéseket. De végül elröhögtem magam. *
- A feladat ettől sokkal nehezebb. Azonban ha az a terve, hogy elcsábít, némi információt remélve ki kell ábrándítanom. Még ha össze is jönne, akkor sem találná meg a számát sem a mobilomban sem a kézi noteszemben. * Ingattam meg a fejem és a szabadkozásra csak legyintettem.*

Szerencsémre Anastasia nem játszotta meg az eszét, bár a hatalmát sem rejtette véka alá, mikor elkezdett szorongatni azzal, hogy utána ját a dolognak az őrégnél, mert mégis tudni akarja, hogy jutottam be. Valamit erre muszáj voltam kitalálni, ami megnyugtatja, és nem kelti fel a gyanúját.
- Nem kell szegény őrök nyakára másznia, én voltam a leleményes és az egyik szállítóval jöttem be, egy ládával a vállamon, …......, így hát tulajdonképpen …..belógtam, na. – lódítottam egyet, remélve, hogy ez még mindig jobb, mint az igazság. – És most hívja az őrséget és kidobat? – néztem rá nagy tágra nyílt kiskutya szemekkel.
Bíztam benne azért, hogy a bókjaim megteszik a hatásukat, hiszen nem úgy nézett ki, hogy nagyon elárasztják vele, egyrészt a pozíciója, másrészt a hiányos emberi kapcsolatai miatt, hiszen minden szabad idejét itt tölti ezek szerint.
- Nem! – tiltakoztam a feltételezésére, mert igazából nem is ez volt a szándékom, még ha az elcsábítás ült is. – Nem akartam semmi ilyesmit Anastasia. – emeltem fel védekezően a kezem. – Csak az igazat mondtam, hiszen úgy látom élve temeti el magát itt. Szokott egyáltalán szórakozni? – igyekeztem terelni.
Igazából nekem már az is jó, ha vele látnak páran, aztán már könnyebb megnyitni a szájakat.

*Kétkedve néztem rá, nem hittem, hogy valóban szállítóval érkezett volna. De vagy piszok mázlija volt, vagy csak hamarabb észrevette a ládákat mint jómagam. Mert mikor előredőlve betekintettem a pult mögé, az egyetlen olyan helyre ahova szállítmány érkezhetett, valóban volt ott pár láda melyhez még nem láttak hozzá.*
- Szóval belógott… De még ez esetben is mulasztás történt a biztonságiak részéről. Csak egy… egyetlen jó okot mondjon, ami miatt ne hívjam Őket és az épp szolgálatban lévőnek ne adjam ki az útját. * Néztem rá komolyan. Ennyi erővel bárki belóghatott volna akár fegyverrel is. Bár tudtam, hogy akárhogy is jutott be ha volt nála fegyver azt biztos elvették, még ha számolni épp nem is tudnak. Szavaira megvontam a vállam.*
- Ez a poszt ezzel jár… * Kezdtem, de mikor a szórakozásra kérdezett rá elnevettem magam és fejem kissé hátra vetettem.*
- Semmit nem tud arról, hogy mivel jár az, hogy Protectori irodában ülök. * Ingattam meg lemondóan a fejem.*
- Ahhoz, hogy szórakozni menjek, komoly biztonsági intézkedésekre van szükség. Mire leszervezem az életkedvem is elmegy, nem még az, hogy bulizzak. Egyetlen szombat esti bulit legalább két héttel előtte el kell kezdenem szervezni. Nekem erre nincs időm és energiám sem. A titkárnőm nyakára meg nem háríthatok mindent. * Vontam meg könnyedén a vállam. Persze, olykor hiányzott. De ezt vállaltam. Már szóvivőként sem volt időm bulizni, most meg… már nem is akarok.*
- Bőven elég „buli” a sok magamfajtával lévő koktél partyk meg jótékonysági bálok. * Biggyesztettem le az ajkaim, hisz az előbbi soha nem volt ínyemre, míg az utóbbiban legalább a cél mosolyt csalt az arcomra, még ha más nem is.*

- Tényleg lenne szíve megtenni? – néztem rá könyörgően, mert igaz nem volt senkim a szolgálatban lévő őr, hogy érdekeljen kirúgják-e vagy sem, de akkor sem akartam bajt.
Persze láttam, ahogy a pult mögött megnézte a ládákat és el kellett ismernem, nem ejtették a fejére, hogy nem evett meg mindent egyből, ahogy feltálaltam neki. De most talán szerencsém is volt.
- Nem akarok bajt! – rázom meg a fejem. – Butaság volt a részemről, most már beismerem, de nem akartam semmi rosszat. Akkor spontán jó ötletnek tűnt. Egyébként is ki akarna ártani magának? Nem voltak már merényletek politikusok ellen több évtizede. – néztem rá kérdőn.
- Vagy van valami oka, hogy tartson valakitől? – próbáltam meg elterelni a figyelmét az őrségről.
Amikor elkezdte felsorolni, hogy miért és hogyan nem tud elmenni szórakozni, csak olyan bájolgásokra, amin a politikusok szoktak megjelenni és két koktél között dönteni a világok sorsáról, hát nem csodáltam, hogy ennyire fáradt és elcsigázott.
- És egy zenegépe sincs az irodájában, hogy egy pár miniszterét megtáncoltassa? – kérdeztem kajánul. – Hiszen a szórakozáshoz sokszor az is elég. Vagy táncolni sem tud?

- Félre ért Jimmy… Nem azon van a hangsúly, hogy volna-e szívem. Hanem, hogy mennyire tartom fontosnak akár magam és akár mások biztonságát. * Ingattam meg a fejem. De tudtam, hogy maximálisan csak figyelmeztetésben lesz része az őrnek. Ez az első ilyen eset volt. *
- Ebben talán igaza van. De az ördög sosem alszik, így tartani mindig van kitől. *Vontam meg a vállam, de végül beadtam a derekam egy fáradt sóhajtást követően.*
- Egyezzünk meg valamiben. Én most nem teszek semmit egy figyelmeztetést leszámítva. Cserébe, ha legközelebb látni akarja Petert, akkor ha más nem Tőlem kér engedélyt a belépésre. * Ingattam meg a fejem, és egy tollat meg egy szalvétát elvéve a pult túloldaláról lefirkantottam egy telefon számat.*
- Ez a titkárnőm száma… Ha jókor hív és bemutatkozik kapcsolni, fogja. Ha nem, akkor, ha ráérek, visszahívom. * A szalvétát nem adtam oda addig, míg bele nem egyezet. *
- A látogatásáról pedig szólni fogok Peternek, de ha nem akarja látni magát az engedélyt Én is visszatartom.* Egészítettem ki a mondandómat.*
- Zenegép? * Néztem rá felvont szemöldökkel.*
- Nem egy kocsmában dolgozom, hanem egy irodában. Mellesleg ha annyira tudni akarja, akkor tudok táncolni. De ezt nem minisztereimmel fogom megejteni s pláne nem a munkahelyemen. Vagy maga keveri a kettőt? *Vontam fel a szemöldököm kérdőn egy apró mosoly kíséretében. Megittam a maradék kávém, és mint aki jól végezte a dolgát hátra dőltem.*
- Viszont lassan azt hiszem el kéne hagynia az épületet… * Jegyeztem meg mintegy mellékesként.*

Egy láthatatlan sóhajjal vettem tudomásul, hogy továbbra is ragaszkodik a őrség megregulázásához és bár ez most nekem nem túl jól sült el, azért persze száz százalékig egyetértek vele, hiszen magam is így tennék, sőt…
- Rendben van, ezt megígérhetem. – bólintottam a szavaira, hiszen valószínűleg nem fogok megfordulni még egyszer ezen a tájon, már csak a saját jól felfogott érdekemben sem.
Néztem, ahogy felír egy telefonszámot, de kissé csalódott voltam, hogy nem a sajátját, de hát ezt nem mutattam ki, mert a végén még túl nyomulósnak tart és azzal sem szerettem volna felhívni magamra a figyelmet. Még csak az kéne, hogy valami módon lebukjak, aztán kiderüljön, hogy egy gyűjtő akart a Föld leghatalmasabb asszonyának közelébe férkőzni, senki nem hinné el, hogy nem azért, hogy megöljem, vagy hasonló.
- Az remek lenne, ha szólna neki. – vettem át a telefonszámot közben, de tudtam, hogy addigra le kell rendeznem ezt a Peter ügyet, méghozzá úgy, hogy esze ágában ne legyen árulkodni.
- Nem olyanra gondoltam, csak egy lágy hangulatú zenére, amire néha dúdolgat az ember és kikapcsolja a megfáradt agyát, talán tesz pár könnyed lépést az irodájában….. – ingattam a fejem a kérdésére.
- Igen, bár talán nem is bánom, hogy nem találtam itt Petert, mert így módom volt egy nagyhatalmú, de igen kedves hölggyel meginni egy kávét. – mosolyogtam rá és én is megittam a csésze alján lötyögő ital, majd letettem pár dollárt. – Peter szerencsés, hogy az Ön irányítása alatt dolgozhat. – álltam fel, hogy eleget tegyek a finom felszólításnak, mielőtt még az őrökkel jutna eszébe kikísértetni.

- Arra ott a házam. Mint maga is mondta ez egy iroda. * Céloztam arra, hogy ez egy munkahely. S bár igaz, ha akartam volna, akkor valószínűleg lett volna időm és alkalmam is táncikálni. De nem. A munkát sosem szabad keverni a magánélettel és nem is épp egy kikapcsolódás abban az irodában ülni, legyen bármennyire is kényelmes a székem. A megjegyzésére halványan felnevettem és megingattam a fejem.*
- Higgye el, hogy nem könnyű nekem dolgozni. De abban igaza van, hogy Peter nagy mázlista… * De nem fejtettem ki, hogy ezt mire is értem. Hisz alig van bent, azonban mégis amit csinál, azt jól csinálja. Ahogy felállt magam is így tettem és kedvesen néztem a szemébe.*
- Nos, talán jobb lenne ha kikísérném. Nehogy meggondolja magát és eltévedjen. * Szavaim játékosak, azonban valahol mélyen így volt a helyes. Megígértem, hogy nem hívok őröket azonban biztosnak kellett lennem abban, hogy valóban távozik. Jelenleg pedig a titkárnőm aligha jött volna be azért, hogy kikísérje Jimmyt.*
- Maga mivel foglalkozik? * Kérdeztem miközben megindultam vissza a folyóson. *

Anastasia is felállt, mikor indulni készültem, de azt hittem csak azért, hogy ő is visszainduljon az irodájába, de nem…..úgy döntött személyesen kísér el, hogy biztosan megtaláljam a kiutat!
Bár most nem ált szándékomban itt bolyongani az épületben, az sem tetszett túlzottan, hogy valószínűleg felhívja rám az őrök figyelmét. Remélem egy ismerős sincs itt a biztonságiak között, mert akkor kész lebukás lenne, de csak nincs ekkora pechem.
- Igazán nem kell fáradnia asszonyom. – próbáltam azért még kibújni a dolog alól. – Tényleg nem akarok bajt és higgye el egyenesen a kijárathoz megyek.
De azt hiszem ezzel nem túlságosan győztem meg, így aztán nem tehettem mást jó képet vágtam a dologhoz és megindultam a kijárat felé oldalamon a nővel.
- Hát ….öööö. a Marson dolgozom egy biztonsági cégnek. – válaszoltam azért kellő határozottsággal és valamennyire még igazat is mondtam. – De nem egy nagy szám! – legyintettem és most már alaposan kiléptem, hogy minél előbb a kapuhoz érjünk, mert kezdett kényelmetlen kérdéseket feltenni.
- Na, már itt is vagyunk. – könnyebbültem meg, mikor a fémdetektorhoz értem, azt hiszem innen már kitalálok. És további sok sikert a munkájához.
Azzal megpróbáltam mielőbb lelépni, persze, ha senki nem állított. meg.

- Nem fáradság. * Szóltam határozottan és érdeklődve hallgattam a válaszát. A foglalkozására elmosolyodtam.*
- Talán majd egyszer megkeresem ez ügyben. * Mosolyodtam el. De nem tűnt valami hű de kemény emberkének. S valószínűleg egymagára még magamat sem bíztam volna rá. De kitudja, a látszat olykor becsapós. Tartottam a lépést és megfordult a fejemben, hogy miért ilyen sietős de végül nem kérdeztem.*
- Ebben biztos vagyok. Örvendtem a szerencsének Jimmy. * Biccentettem és megvártam míg át megy a detektoron. Az épp ott figyelő Őrnek szóltam, hogy a biztonságiak főnökét és az épp szolgálatban lévő Őrt a nagykapunál küldje be hozzám. Ezzel megfordultam és visszamentem az irodámba, újra a papírjaimba temetkezni.*

//Köszöntem a játékot. //

- Persze, csak nyugodtan látogasson meg. - bólogattam bőszen, de már húztam is ki a kapun, még egy utolsó gyors intés után, és persze elfelejtettem közölni, hogy hogyan is érhetne utol, ami teljesen szándékos volt.
Gyorsan igyekeztem az épülettől minél messzebb jutni, nehogy valamelyik felbőszült biztonságis még meglásson valahonnan, ha elterjed a híre, hogy miattam állnak a szőnyeg szélén.
Mikor már biztos voltam benne, hogy senki nem követett, akkor megálltam és körbenézve kerestem egy utcai fülkét, ahol végre kinyomozom hol lakik az emberem. Hátha szerencsém lesz, de előbb-utóbb úgy is megtudom.
De, ha a Marson a parancsnoknak elmesélem kibe futottam bele, nem fogja elhinni!

//Én is köszönöm //

*Ahogy kiléptünk a folyosóra rögtön jobbra indultam el. Sosem szerettem ezeket az otthontalan falakat, de nem is az volt a cél, hogy jól érezzem magam ide bent. A gondolatot és a furcsa kietlenséget elűzve magamból fordultam a hölgyhöz.*
- Ha kérdése van, Én is szívesen válaszolok. De biztos vagyok benne, hogy Keran sokkal hatékonyabb válaszokat fog adni Önnek. Ezen a folyosón az enyémen kívül, a titkárnőm irodája található és még pár képviselőé. De a gyűlés idejében, ők maguk sem jöhetnek be még a kapun sem. * Előre haladva elértünk egy lépcsőhöz, ami lefelé és fölfelé is vezetet. S mellette egy lift állt.*
- Arra a mosdók vannak. * Intettem és elindultam, hogy oda is benyissak és betekintést nyerjen. Semmi hivalkodó és új nincs benne. Pár fülke, egy faltól falig tükör a csapok felett, melyek márványba vannak helyezve kényelmes távolságra egymástól. Kiérve, a folyosó végére mutattam amit egy nagy üvegajtó választott el.*
- Ez pedig a büfé. * Léptem be, és biccentettem a pultos felé. Pár asztal, kényelmes szék és automata. No meg a pult, ami mögött a büfés állt. Megvártam, hogy Chloe elvégezze, amit szeretne és természetesen, ha volt kérdése megvártam. Minden helységnél hagytam neki időt. Most viszont egyenesen a férfihez mentem és megvártam még Chloé csatlakozik.*
- Az úr, Sebastian Ferrer. Sebastian, a hölgy pedig Chloe Skater kisasszony. A jelenlegi gyűlésen Ő felel a biztonságomért, így az nap nem Keran utasításait kell követnie. * Sebastian egy közép magas férfi aki a húszas évei végén jár. Fekete haja a tarkóján van szorosan összefogva, zöld szemei pedig vadságról és kedvességről árulkodnak. Ami megtévesztő lehet, nyurga testét figyelembe véve. A vadságban, most némi meglepődést lehet felfedezni annak aki ismeri. De persze készségesen üdvözölte Chloet és megkérdezte, hogy adhat-e valamit.*
- Seb szokott gondoskodni a vendégeim szükségleteiről, így Ő az egyetlen, akinek szabad bejárása van a Gyűlésterembe és az épületben tartózkodhat. Semmi probléma nem akadt még vele az elmúlt évek alatt. * Mosolyogtam a férfire egy pillanatra. Persze, az alkalmazottam volt, de megkedveltem még akkoriban mikor a lelket tartotta bennem a szóvivő gyakornoki éveimben. Vártam egy kicsit, hátha felakart tenni pár kérdést a hölgy.*

-Kerannal valószínűleg sokkal tovább fog tartani a megbeszélésem, de azért nem árt, ha Ön is körbevezet, már csak azért is, hogy lássam, merre szokott a leggyakrabban tartózkodni, kikkel szokott a leggyakrabban érintkezni.
Elővettem a kommunikátoromat, és használva a PDA funkcióját folyamatosan gépeltem a lejegyzéseket mindarról, amit láttam, s fontosnak véltem. A fényképeket külön géppel csináltam, mert úgy jobb minőségre számíthattam, ami jelen helyzetben fontos volt. Minden helyiségbe bementem, amit a Protector mutatott, és ha találtam valami figyelemreméltó tárgyat, berendezést, szobarészt, azt tüzetesebben is megvizsgáltam (szellőző, riasztó, gyanúsan lötyögő dísz a falon stb.).
-A titkárnője mindenhez hozzáfér, amihez Ön is? - kérdeztem, amikor már minden helyiséget megtekintettem a folyosó ezen részén.
A büfé első ránézésre veszélytelennek tűnt. Tiszta, de ételszagú, ahogy az lenni szokott, viszont legalább halálos csapdáknak nem láttam semmi nyomát.
-Örvendek - biccentettem a büfés felé, miután feljegyeztem a nevét, beosztását, munkaállomásának helyét, és készítettem róla egy képet is. - Köszönöm, nem kérek semmit.
Összehúzott szemöldökkel figyeltem, amit a Protector mondott róla, majd ismét elővettem az érintőceruzát, hogy kiegészítsem a Ferrerről írottakat.
-Önöket közeli szálak fűzik egymáshoz? Tévedek, amennyiben feltételezem, hogy nem csupán munkatársi viszonyról van szó? Ez fontos, tekintve, hogy nem mindegy, kivel áll a Protector bizalmas kapcsolatban, esetleg kinek van hozzáférése a személyes dolgaihoz. Mr Ferrer egyébként jelen lesz a gyűlés idején?

- Leggyakrabban talán a papírjaimmal és a kommunikátorommal. Nem sűrűn mozdulok ki az irodából, csak ha muszáj. A nap végén meg haza megyek, de ott egy teljesen másik csapat vigyáz rám. *A kérdése meglepett ugyan, de vállat vontam.*
- Mint a legtöbb titkárnő majdnem mindenhez hozzá fér. Ez alól kivétel a titkosított adatok, illetve a gyűlés anyaga. Az időpontoktól kezdve az elhangzottakig mindent magam kezelek. *Válaszoltam a kérdésére. Sajnálatos volt, de ennyire senkiben nem bíztam meg. Az kell még, hogy bármi kiszivárogjon, amire semmi engedély nincs. A többi vezető a fejem venné. Erre még gondolni sem volt kellemes.
A kérdés hallatán Seb felnevetett és fejét ingatva tekintet a Chloéra, majd vissza rám. De a nőnek intézte a szavait.*
- A próféta is szólhatna Önből kisasszony. Hiába mondom neki, hogy mellettem a helye. De még egy egyszerű vacsorára is akkor fogom tudni elvinni, ha a vállamra kapom és odáig szaladok vele. Az étterembe pedig kikötözve megtömöm. *Sebastian szavai mindössze az ugratásomra szolgált és mi tagadás, ha másban nem is, de ebben mindig is jó volt.*
- Mondtam már Seb, csak az álmaidban. De jelenleg nem ebédszüneten vagyok itt, szóval csak akkor felelj, ha kérdeznek. * Forgattam a szemeim. De nem tudtam rá haragudni, és mi sem mutathatta jobban, mint a mosoly és a jókedvtől csillogó szemeim.*
- Részben téved, részben viszont nem. Seb, már akkor is itt dolgozott mikor elkezdtem a gyakornoki éveim szóvivő helyettesként. Akkoriban a munkám abból állt, hogy ide jöjjek és hol ebédet, hol kávét vigyek a felettesemnek. Nem könnyű évek voltak és Ő tartotta bennem a lelket, mikor már fel akartam adni. Szóval mondhatni úgy, hogy a barátom lett. Azonban ezen a helységen kívül semmilyen kapcsolatot nem tartunk. Itt viszont csak az ebédszünetemben szoktam megjelenni, vagy épp ha kávéra van szükségem. Sebastiannak semmilyen hozzáférése nincs a személyes dolgaimhoz és a munkához szükségesekhez sem. *Vontam meg a vállam könnyedén. Semmi kivetni valót nem láttam abban, hogy napi 10-20 percet a szabadidőmben itt töltök és hagyom, hogy felvidítson egy-egy jól irányzott ugratással. *
- Seb bejön, leteszi a tálcát és kimegy. Míg bent van, abban a pár pillanatban senki nem szól általában egy szót sem. De biztonsági okokból akárhányszor belépet a terembe megmotoztatta az ajtó előtt álló személy. Ő ide lent tartózkodik.

Lejegyeztem minden fontosabb információt, amit mondott. Azt sem felejtettem ki, hogy feltétlenül beszélnem kell a titkárnővel is. Nem mintha ne hazudhatna, amikor csak szeretne, de sokat árul el az is valakiről, hogy hogyan hazudik és pontosan merre ferdíti az igazságot. Ezen kívül a megfigyelésről, aminek nyilvánvalóan őt is alá fogom vetni, nem is kell tudnia. De aki ennyi mindenhez hozzáférhet a Protector tudtával vagy anélkül, mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel.
Mr Ferrer szavaira megállt a kezemben az érintőceruza, a szemem pedig halványan felvillant. Nem volt szükségem a körítésre, hozzászoktam már ahhoz, hogy kihalljam a legfontosabbakat az emberek szóáradatából. Most is egy-egy robbanással égtek az agyamba a büfés leplezni vágyott tervei: ELVINNI! VÁLLRA KAPNI! SZALADNI! KIKÖTÖZNI! MEGTÖMNI! Nem túl elmésen burkolt célzás arra, hogy el akarja rabolni a Protectort, majd egy székhez kötözve fogságban tartani, majd alkalomadtán megtömni ólommal. Az érintőceruza szinte csikorgott, ahogy befejeztem a bejegyzésemet (Sebastian Ferrer -> LIKVIDÁLNI!)
A Protector mondandójából is csak a lényeget szűrtem le: Ferrer már évek óta közel állt hozzá, fondorlatos módon sikerült a bizalmába férkőznie, így aztán ki tudja mennyi belső, akár titkosított információhoz sikerült hozzájutnia, miközben elhitette a Protectorral, hogy minden gyanú fölött áll. Sebastian Ferrer az első számú gyanúsítottá lépett elő bármi ütne is k balul a másnapi összejövetelen. Bár én természetesen elsősorban a Protector biztonságáért feleltem.
-Köszönöm a részletes tájékoztatást - biccentettem végül egyetlen hanggal sem árulva el, hogy innentől kezdve mind a négy szememet Ferreren fogom tartani.
Innentől megvontam tőle minden látható figyelmemet.
- Most szeretnék Kerannal beszélni - fordultam a Protectorhoz -, azok után pedig felkészülnék a holnapi napra. Ezen kívül, amíg nincs mellettem, nagyon kérem, semmiben se térjen el feltűnően a napi rutinjától, mert az gyanút kelthetne, viszont mellőzze a felesleges érintkezést... igazából akárkivel. De elsősorban a büféssel - tettem hozzá, amint megbizonyosodtam róla, hogy a szóban forgó férfi nem hallhat, nehogy máris rájöjjön, hogy vékony jégen jár.

- Ahogy óhajtja… * Biccentettem és kezem előre nyújtva intettem, hogy akkor akár el is hagyhatjuk a helységet. Az ajtóból még visszaköszöntem a férfinek és amint becsukódott az ajtó máris Chloe szavaira figyeltem.*
- Sosem térek el a napi rutinomtól. *Vontam össze a szemöldököm. Nem mondhatnám, hogy minden napom ugyan olyan. De azt sem, hogy túl sok eltérés lenne benne. Szavaira csípőre csaptam a kezem és haragosan néztem a másikra.*
- Mégis mi baja van Sebastiannal? *Kérdeztem váratlanul egy pillanatra megtorpanva. Közben már össze is szedtem magam és tovább haladva, nyugodt hangon változtattam meg a kérdésem hangvételét.*
- Úgy értem, hogy miért látja ezt szükségesnek? *Persze azért mert veszélyt jelenthet, ezt magam is tudtam. De arra voltam kíváncsi, hogy a hölgy miért következtetett erre. Közben visszaértünk az irodámba és hellyel kínálva a másikat, helyet foglaltam.*
- Ha minden igaz, akkor három percen belül megérkezik Keran. *Tekintettem az ajtó fölött elhelyezett órára.*

-Helyes - biccentettem kurtán, ahogy a mutatott irányba indultam.
Az sem volt kizárva, sőt ha jól szervezett bűnözés állt az esetleges merénylet hátterében, akkor egészen biztos volt, hogy az elkövetők pontosan ismerték a Protector rutinját, az attól való eltérés pedig gyanúhoz, az pedig nagyobb elővigyázatossághoz vezetett volna, ami megnehezítette volna a dolgomat, hogy elkapjam őket.
-Kérem, asszonyom, ne tekintse ezt személyes ügynek - igyekeztem tisztázni. - Nekem az a dolgom, hogy minden gyanús személyt kiszűrjek, és amennyiben Mr Ferrer tisztának minősül, nem teszek további lépéseket az azonnali lecsukatása érdekében. De senki sem lehet kivétel, még a legközelebbi barátai, munkatársai, akár családtagjai sem. Sőt, az esetek többségében éppen tőlük kell megvédeni a kiszemelt áldozatot. Higgye el, egy ártatlan embert sem fogok bántani, de csupán egy mosoly még nem elegendő ahhoz, hogy tisztázza magát. A részleteket pedig bízza rám.
Az irodájába érve ismét körbenéztem, hogy azóta sem történt változás, de nyugodtan foglalhattam helyet ismét az íróasztal előtti székben.
-Ez a Mr Keran tulajdonképpen mennyi biztonságért felelős személyért felelős? Hány ember fogja védeni a helyet holnap rajtam kívül?

*Elmerengve és összevont szemöldökkel hallgattam a nő válaszát, amiben semmi kivetni valót sem találtam. De hát miért is lett volna? De azért titokban hálát adtam az égnek, hogy Ryan nem ennyire karót nyelt, mint a hölgy, aki épp velem szemben ült. Bár tény, ennek ellenére Ő sem habozott volna egy pillanatra, sem ha arról van szó. De ide… sajnálatos módon Ő kevésnek bizonyult volna.*
- Akkor velem könnyű dolga lesz. Közeli barátaim nincsenek, az anyám pedig az irodám falainak vagy a székemnek a színét sem tudja. Soha nem dugta ide az orrát és azon ritka alkalmakkor mikor összefutunk, pedig kényszeresen kerüljük a munkám érintő témákat. Épp elég volt végig szenvednie a választások ideje alatt a hírverést. Semmi szükség felforgatni az életét még egyszer. *Gondolataimban azonban megakadtam és lehet, hogy csak most fogtam föl a nő szavait. Kételkedve néztem és mértem végig pár percnyi némasággal. ~ Na nem… kizárt, hogy az otthonomba is változásokat rendeljen el. Azt már nem…~ Hitetlenkedtem magamban és inkább visszatartottam a gyanúmat. Nem akartam ötleteket adni neki, azzal, hogy elé tárom a gondolataimat. Így inkább a kérésére összpontosítottam.*
- Amennyinek szükségét érzi. Általában éghajlatonként ketten járőröznek és különböző pontokon pedig másokat is oda állít. A kapunál a megszokott két ember tartózkodik, de az ajtó mögött közvetlen meg van szigorítva így azt kintről nem láthatják. Nem kelt gyanút senkiben, hogy folyik itt valami. Az épület azon részeit mozgásérzékelővel védik, amelyeket le szokott zárni. De még így is fordulónkként két-két őr áll a lépcsöknél és egy-egy a folyosókat járja. Az gyűlésterem ajtaja előtt négy őr szokott állni. Kettő a lépcsőt zárja, kettő az ajtót védi. A lift nem szokott üzemelni és a terembe pedig felesleges. Oda bent már mindenkinek bent van a kísérője, aki nem csak azért van jelen, hogy megmutassa a bájos pofikáját. A kamerás megfigyelő rendszer a mellékhelységeket és az irodákat kivéve lefedi és monitorok előtt is ülnek, hogy folyamatosan azonosítsák az elhaladó emberek arcát. Véleményem szerint, hogy ezt mind kikerülje valaki, vagy bele kell nyúlnia a figyelőrendszerbe, hogy az ne dobja ki illetéktelennek vagy pedig szellemmé kell változnia ahhoz, hogy a kamerák és a hő… *No igen, ezeket csak felületesen ismertem és nem is jutott eszembe a neve.*
-… szóval a hő micsodák ne érzékeljék a jelenlétét. Véleményem szerint olyan húsz és harminc közé esik. * Fejeztem be és egy kopogás is megzavart minket.*
- Tessék. * Szóltam ki az ajtón túlra miközben felemelkedtem a székemből. Egy magas, jó testfelépítésű, komor ábrázatú férfi jelent meg. Aki biccentett Chloe felé alaposan felmérve őt miközben megszólalt.*
- Hivatott asszonyom. Miben állhatok a rendelkezésére? * Kérdezte kimért udvariassággal, rideg tekintetét rám szegezve. Utáltam ezt a pillantását, de sosem mutattam ki. Az egyenlő lett volna a vereségemmel. Így Én is legalább olyan kimérten és ridegen válaszoltam.*
- Keran, a hölgy Chloe Skater. Miss Skater, az úr Keran Matthew. A kisasszony gondoskodik a biztonságomról. Mától fogva a visszavonásomig minden információt, amire a hölgynek szüksége van a rendelkezésére bocsájtja. Aktáktól kezdve a térképekig mindent. A hölgy utasításait követi mindenben. Tekintsen úgy rá, mintha a felettese volna. *Evidens volt számomra, hogy ha Kerant utasíthatja, akkor azokat is akiket Kerannak kellett. Így nem tettem mellé. Egyébként is, már láthatólag nem rám figyelt férfi. Alaposabban felmérte a nőt. Körülbelül úgy, mintha egy darab hús lenne a kirakatban. Magamban jót nevettem a férfi látható zavarán, makacs tekintetén és ahogy egyre jobban rájött, hogy nem viccnek szántam elfehéredő arcán. DE ennek semmi jelét nem mutattam.*

-Értem. Ebben az esetben remélem, hogy az anyja kellő biztonságban van.
A nő családi állapota valóban könnyebbség, ugyanakkor számomra is kevesebb információ forrást jelentett. Viszont abból már így is volt épp elég, legalábbis eddig elegendőnek tűnt. De úgyis kénytelen vagyok azzal dolgozni, amim van, úgyhogy inkább a meglévő dolgokra próbáltam koncentrálni.
Mindent, ami elhangzott, gondosan feljegyeztem, nem hagytam ki semmit.
-Hőérzékelős kamerák - segítettem ki a Protectort, amikor nem találta a helyes megnevezést. - Örömmel hallom, hogy ilyen berendezésekre is volt gondjuk. A testőrség létszáma pedig kellő szakértelem mellett abszolút megfelel. Amennyiben azonban ez hiányzik, javasolnám ennek emelését, hogy legalább a túlerőt fel tudják használni. Ezt azonban Mr Kerannak kell tudnia, ha ő kezeskedik az emberei profizmusához, akkor rendben van.
Amikor megérkezett a szóban forgó Mr Keran, először csak ültő helyemben fordultam hátra, hogy szemügyre vegyem, de aztán fel is álltam, és odasétáltam elé. Megvártam a bemutatást, amiből kiderült, hogy a Keran nem is a vezetékneve, ő pedig tájékozódhatott a helyzetről.
-Mr Matthew - biccentettem kimérten, előtte is kisterpeszben, hátrakulcsolt kézzel állva. - Szükségem lesz az épület alaprajzára, minden itt dolgozó ember beosztására két hónapra visszamenőleg, a hozzáférésüket pontos mértékét, körülményeit, feltételeit az adatbázishoz, kiemelten gondolok itt azokra, akik a biztonsági osztag tagjai, valamint bármilyen területen is tevékenykednek, akik holnap itt megjelennek. Kérem a biztonsági kamerák felvételeit, az összeset át fogjuk nézni, sehol nem akarok vakfoltot. A holnapi napon az irodákban és a mellékhelyiségekben is kamerákat akarok. Természetesen ott annyi vakfolt maradhat, ami a fülkék privát szféráját biztosítja, de nem többet. A Protectort érkezéséig a szokott emberei fogják megvédeni, onnantól kezdve viszont ránk, egészen pontosan rám hárul a feladat, így elvárom, hogy minden parancsot azonnal elvégezzen, és nem ajánlom, hogy hibázzon. A mai napon addig maradunk, amíg szükséges, ha van foglalása, mondja le, holnap pedig legkésőbb két órával a megbeszélés kezdete előtt jelentkezik nálam a négy legjobb emberével. Van kérdés?