Gyengélkedő

- Eddig még senki nem panaszkodott, hogy Blaire megpróbált végezni vele. - feleltem. Ennek mondjuk kép oka lehetett: Vagy nem próbált még megölni senkit, vagy még senki nem élte túl a dolgot. - Amets megkapja a fizetséget. De nem tőled. - Be kell majd érnie a hallgatásommal. De Matt-et nem kapja meg. - Jason pedig szintén az én gondom. Csak addig kell manipulálnom, míg nem tudom eltávolíttatni. És arra már nem kell soká várni. - Egyikünk elveszíti a rangját, ez biztos. És akkor nyílt harc kezdődik.

- Persze, hogy nem. Eddig senki sem élte túl- morogtam.
Felálltam, és odamentem a nőhöz.
- Figyelj rám. Nem kell mindent megoldanod helyettem. Tudok vigyázni magamra. Sőt, többnyire még rád is. Szóval hagyd ezt abba, jó? Amúgy is másról akarok beszélni.
Mélyen a szemébe néztem.
- Azt már tudod, én hogy érzek irántad. De azt hiszem jogom volna tudni, hogy te mit érzel és ki iránt. És kérlek, most az egyszer légy őszinte.

A kérdés meglepett és a szavak értelme, csak nehezen jutottak el hozzám. Ahogy a válasz se fogalmazódott meg bennem azonnal.
- Én... Én aggódtam érted és még mindig aggódom. - Nagyot sóhajtottam. - Hosszú, nagyon hosszú ideje. Mióta negyven éve Philipe... Szóval azóta te vagy az első férfi, akit közel engedtem magamhoz. Főleg érzelmileg. - elfordítottam a tekintetem. Mit és ki iránt? Tudtam, hogy Jasonra gondol. De amit iránta érzek, az meg se közelíti azt, amit Matt váltott ki belőlem.

Negyven év... Korábban is tudtam, hogy a nő idősebb nálam, de most valahogy az egész sokkal többnek tűnt tíz rongyos évnél. Negyven éve egyedül, negyven éve magányosan, negyven éve játszva a hatalmi játszmákat, ha nem Light-tal, akkor mással...
Odamentem hozzá és megöleltem.
- Ez elég is. Nem kell többet mondanod. Én... Nem tudom, mi lesz most. Egy kissé... Összekeveredtek a dolgok. Van valamiféle terved?

Nem tudtam, hogy ránk gondol-e, vagy Jasonra. Hát arra válaszoltam, amire tudtam.
- Úgy terveztem, hogy beszélek a rendfenntartók parancsnokával és talán egy kis nyomást is gyakorolok rá. Vagy üzletet kötök vele... Aztán Luke Darrow segítségével irány a tanács. Amilyen hamar csak lehet, bár a vezetők találkozóját még kivárom azt hiszem.

Elképzeltem, ahogy Morgana nyomást gyakorol Jack Carthy kapitányra... Hát, sok sikert hozzá. Az üzlet az már esélyesebb.
-Minek, az utcakölykök miatt? Szerintem felesleges. Ha el akarta volna kapni őket, már elkapta volna. És neki is ugyanúgy szállítanak infót, mint bárki másnak. De a politika a te asztalod.
Valami visszhangot vert a fejemben, egy ismerős dolog...
- Mostanában folyton Phillipekről hallok - jegyeztem meg szórakozottan - Ez a héten már a második... Várj csak... Amets azt mondta, ne akarjam tudni, ki az a Phillipe, mert magamra haragítom a telepaták Elnöknőjét is...
A nőre néztem.
- Erről esetleg mondhatnál valamit.

- Csak egy időre kell, hogy elzárja. Hogy ne okozzon több galibát, és, hogy felhasználjam Jason ellen a tudását. Mondhatjuk úgy is, hogy védőőrizet alá vetetem, hogy az elnök ne tudja eltüntetni a nyomait. - Megmerevedtem, a kezem ökölbe szorult, majd felálltam és idegesen kezdtem járkálni. - Ez... Ez olyan valami, amit nekem és Ametsnek kell lerendeznünk. De mond csak, hogy merült fel Phillipe neve köztetek?

Megráztam a fejem.
- Nem hiszem, hogy ez a kettőtök ügye volna. Ez a Phillipe rajtam keresztül üzent Ametsnek valamit. Tud róla, hogy egyszer volt egy kis összetűzésünk, tehát figyeltet engem is. Nem tudom, ki a fene ez a fickó, de ellenségből épp elég van így is. Szóval ha tőle is tartanom kell, azt szeretném az előtt tudni, hogy őt is az irodámban találom.
Befelé jövet elvették a laposüvegemet is, hátha sav, vagy ilyesmi van benne, amivel árthatok az elnöknőnek. Ez most még jobban bosszantott. Jól jött volna egy löket.
- Szóval? Ki ez a fickó?

- Kérlek Matt - néztem esdeklőn a férfira. - Ne akarj belekeveredni ebbe. Ha... ha veled üzent... Nézd, tényleg jobb lenne, ha te egy időre elrejtőznél. Csak bízz bennem, kérlek. Jobb, ha eltűnsz a közelemből, amíg nem tudom megoldani a dolgot. - Nem tudtam, hogy Phillipe vajon miattam találta-e meg Mattet, de nem akartam kockáztatni. Leültem a férfi mellé és megfogtam a kezét. - Mi volt az üzenet?

Kifejezéstelen arccal néztem rá.
- Összegezzük! Szóval azt várod tőlem, hogy bújjak el, tűnjek el mindenki szeme elől, míg te megvívod a magad kis magányos csatáját a Naprendszer összes nagy hatalmú őrültjével, magadért és értem. Tudom, hogy szexistának lenni nem menő, de ez rohadtul nem a nő dolga. Nem zavarlak el a konyhába, de elrejtőzni sem fogok, amíg te állod a támadásaikat. Már belekeveredtem, nyakig benne vagyok, nincs mese. Jobb lesz ha beletörődsz. Nem vagy már egyedül, és ebben együtt vagyunk benne. Nem épp a romantika netovábbja, de valahol el kell kezdeni - mosolyogtam fáradtan.

Nagyot sóhajtottam.
- Ne akard, hogy használnom kelljen a képességem rajtad... - mondtam fáradtan. - Csak én vagyok benne, és nem akarom, hogy te belekeveredj, érted!? - lemondóan álltam fel ismét. - Az én megkínzóm Phillipe és az a Phillipe, aki üzent veled Ametsnek, valószínűleg egy és ugyanaz... Phillipe du Saint-Étienne. - mondtam ki a nevet, nem kis keserűséggel a hangomban.

Megint kifejezéstelen arccal néztem a nőre.
- Igen, tudom, hogy valami hülye francia neve van... Mármint... Nem állhat jól mindenkinek... Hagyjuk. De a nevétől még nem lettem okosabb. Ezt leszámítva semmit sem tudok róla. Hol találom? Kiféle-miféle? Miért bántott? Hogyan ölhetném meg? Rengeteg kérdésem van. És ha használni mered rajtam a trükkjeidet, akkor láttál utoljára. Nem az alattvalód vagyok, hanem... hát, mindenesetre valakid.
Most már nagyon jól esett volna egy korty vodka...

- Én... Ő... - Nem tudtam hogyan is mondhatnám el neki, már ha elmondhatom. De csak ő volt nekem. Visszaültem mellé és ismét megfogtam a kezét.
- Megmutatom... - Csak remélni tudtam, hogy sikerül, és így felgyorsíthatom a dolgot. Szemem előtt és szívemben, újrajátszódott a múlt. A szerelem, a szüleim elhagyása, a táplálkozások, az ismétlődő nemi és fizikai erőszak. Az öngyilkossági kísérlet és a szökésem. Végül a szüleim halála. Elengedtem a férfi kezét és megtöröltem könnyáztatta szemem.

Láttam, hogy habozik, és amikor felém nyújtotta a kezét, megfogtam. Nem voltam felkészülve arra, ami következett, még úgy sem, hogy előre szólt.
A képek, jelenetek és érzések végighullámzottak rajtam, míg végül átcsaptak a fejem felett. Már úgy éreztem, nem leszek képes többet elviselni, amikor vége lett. Utoljára még mintha láttam volna egy ismerős arcot, egy hosszúkás, csontos moraarcot, de aztán vége lett. A nő szemébe néztem, és láttam, hogy sír.
- Most már nem maradt sok kérdésem, Morgana. Hol van, és hogyan ölhetem meg? Ez a kettő... Erre válaszolj, kérlek.

Phillipe arca az elmémbe égett... Nyugtatólag megszorítottam Matt kezét. Hogy melyikünk nyugalmáért, azt nem tudtam volna megmondani.
- Phillipe nagyon öreg mora. Közel kétezer éves, azt hiszem, vagy több. És nem tudom hol van. Nem is akarom tudni. De, ha azt forgatod a fejedben, hogy megkeresed, tinilányt csinálok belőled! - mondtam egyszerre dühösen és ijedten.

Dühösen néztem a nőre, de aztán eszembe jutott, hogy volt már, aki így nézett rá. Ettől lustán megmozdult a gyomrom, és a dühöm eltűnt, mintha elfújták volna.
- Nem fogod megtenni, mert annál többre tartasz engem - mondtam magabiztosan.
Elgondolkodtam. egy nagyon öreg mora... Nem hiszem, hogy akadály volna.
- Ha nem öregebb, mint Amets, akkor végezni tudok vele egyetlen tűszúrással. És egyébként sem hallottam még olyan moráról, aki túlélte, hogy kétszer-háromszor arcon lőtték egy plazmavetővel. Ne akadékoskodj. Egy ellenséggel kevesebb... És Amets is hálás lehet. Mostantól így intézem a dolgaimat. A te politikai módszered nem jött be.

Elfordultam a férfitól, látva haragos arcát.
- Csak lassabb folyamat... és diszkrétebb. Nekem... Engem nem vezérelhet a bosszú. - mondtam szomorúan. De tudtam, hogy ez hazugság. Menekültem. A múltam elől. Phillipe elől, a hibáim elől, a fájdalmas emlékek elől. - Áruld el mi volt az üzenet. Kérlek! - Bármire is készüljön Phillipe, arról tudni akartam. Ismertem a hosszútávú terveit, és azok senki nézve se jók. Ha elérkezettnek látta az időt a cselekvésre, az nem csak Ametsre, de rám is veszélyt jelenthet. De gyáva vagyok cselekedni...

Vajon elárulhatom? Ez valahol vicces volt. Abban teljesen biztos voltam, hogy szerelmes vagyok ebbe a nőbe, de abban nem, hogy megbízhatok benne.
- Na jó... De vedd figyelembe, ha kitudódik, akkor Amets engem élve megnyúzat. Szóval remélem ügyesebb fejturkász vagy, mint a mélyen tisztelt Elnök Úr... Szóval, ez a Phillipe valami régi ügy miatt bosszút akar állni Ametsen. Vérbosszút, ha jól sejtem, vért a vérért. Vagy, ha úgy jobban tetszik, szemet szemért... Ő csonkította meg ugyanis a herceget. Aztán ezt megüzente Ametsnek.

- Hogy mi??? - kiáltottam fel. - A... Amsert... Ő... Ő csonkította meg? - egyre erősödött bennem az érzés, hogy ez már nem csak az Ametsen való bosszúállásról szólt. Vagyis igen, de... - Ez... Amets ölettette meg Phillip feleségét. Ráadásul a preatorral, aki Phillip fia. Amser pedig... Azon túl, hogy ő Amets fia... Ő mentett meg. Segített kijutni a Rezidenciából és elmenekülni. - Tartozom neki... gondoltam bűntudatosan.

- Igen, tudom - bólintottam - Felismertem.
A többi információ azonban rám is a meglepetés erejével hatott.
- Azt mindig tudtam, hogy Amets egy kegyetlen ri...Szóval nő, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. És ha hagynánk, hogy elintézzék egymás közt? Maradjunk ki belőle mindketten. Tűnjünk el, menjünk el nyaralni, vagy valami. Elegem van már abból, hogy állandóan gyalog vagyok valaki másnak a sakkjátszmájában. Van pénzem... És sokan tartoznak nekem egy-két szívességgel.

Azonnal rá akartam vágni, hogy "Nem! Tartozom Amsernek, és ez az én ügyem is.2 Aztán, hogy "Igen. Tűnjünk el innen, csak mi ketten." Végül azonban, csak lehajtottam a fejem.
- Nem mehetek. - mondtam olyan szomorúsággal a szívemben, hogy majdnem elsírtam magam. - Most még nem. Nem hagyhatom, hogy Jason szabadon randalírozzon, és Phillipe se hagyja, hogy kimaradjak a dologból. Régen a terve szerves része voltam, és ha másért nem, azért, hogy megbüntessen a szökésemért, megkeres.

Láttam a vívódást az arcán, és egy pillanatig abban reménykedtem, hogy igent mond. Sőt, nemhogy reménykedtem, de biztos voltam benne. Aztán győzött a kötelességtudata. Meghallgattam az érveit, aztán vállat vontam.
- Ha eljön érted, megspórol nekem egy kutatást. Megölöm, átadom a fejét Ametsnek, ő cserébe eltünteti valahogy Lightot, aztán itt hagyjuk az egész rohadt bagázst, hogy öljék egymást, ha jól esik nekik, de nélkülünk. Elegem van az egészből. És tudom, hogy neked is.

Az arcom felderült, majd egy fáradt mosolyt küldtem a férfi felé.
- Ez... csodásan hangzik. - Nem akartam azzal elrontani ezt a csodás pillanatot, hogy közlöm, ez nem ilyen egyszerű. Bár az lenne. - Ígérem, ha ennek vége, elutazunk valahova. - fogtam két kezem közé a férfi arcát és megcsókoltam. Jasont eltávolítani a posztjáról, majd valahogy a világról, hogy ne okozzon több bajt, Amets-et megzsarolni vagy valami hasonló, Phillipet megölni. Mi az nekem? Kacagtam fel keserűen mégis felszabadultan, majd homlokomat a férfiénak támasztottam.

Láttam rajta, hogy végre sikerült egy kis jókedvet csepegtetnem belé. Persze tudtam, hogy mindezt könnyebb eltervezni, mint megtenni, de amikor rám nézett és megcsókolt, tudtam, hogy képes leszek rá.
- És hová mennél? A tengerpartra? Rád férne egy kis napozás... Vagy inkább csak elvegyülni a New London-i nyüzsgésben? Rajtad áll...
Legszívesebben máris indultam volna. Ilyen az én szerencsém... sok-sok év után beleszeretek egy nőbe... De persze őt szeretni a legveszélyesebb dolog, amit csak tehetek. Ez rám vall.

- A tengerpart! - mondtam lelkesen, majd a férfihoz bújtam. És már el is hittem, hogy ez lehetséges. Nem sokára. Összehívom a tanácsot és Jason nem fogja tudni kimagyarázni magát. Az utcagyerek emlékeit felhasználva és Luke vallomásával, eltávolíttatom. Aztán szabadságra megyek, még az új elnök beiktatása előtt. - Egy kis sziget. Csak te és én, meg két alkalmazott, akik nem zavarnak és nagyon diszkrétek. - mosolyogtam kihívóan, miközben a férfi mellkasát simogattam.