Vándor borozó

Csak csendben figyeltem az eseményeket. Addig igazából fel se fogtam semmit, amíg meg nem éreztem a meleget az arcomnál és amikor már elviselhetetlen lett felsikoltottam. Ez ismétlődött és megint és megint. Az előtte történtek olyannyira nem érdekeltek már... Az, hogy rám élvezet, hogy előtte mit csinált.. Csak Dar-t néztem és tudtam, hogy most már nem lesz semmi bajom. Itt volt! Szemeimet lehunyva, még mindig összekötözve feküdtem a hideg betonon és lassan lélegeztem.
~ Meg fog menteni.. megint szabad leszek..~
magamban rágódtam, mindaddig, amíg meg nem hallottam, hogy Dar beszél valakivel. Kinyitottam a szememet, majd rá néztem és mivel mást nem láttam döbbenten figyeltem a férfit. Magával beszélt!!
- Dareios...
Suttogtam remegő hanggal és igyekeztem kiszabadítani a kezeimet, hogy amíg a támadóm nem figyel rám, megszökhessek, de minden egyes mozdulat fájt, a fejem sajgott és a vér még mindig folyt a testemen. Egy ideig küzdöttem, már amennyire tudtam, aztán feladtam és lehunyt szemmel feküdtem tovább a földön. A meleg, ami hol intenzív volt, hol kevésbé volt az ott lüktetett a képem előtt és a bőrömet égette. Éreztem, hogy ég a bőröm és a szag, ami lassan betöltötte az orromat a gyomromig hatolt. Tehetetlenül feküdtem és csukott szemeimen keresztül hallgattam a két férfi beszélgetését..

+18

*Türelmesen, s csendben várja, hogy mindenki megismerkedjen mindenkivel, mindenki felismerje a másikat, s röviden és tömören köszöntsék is egymást, s arcára őszinte, kihívó mosoly kúszik, mikor Inferno rá irányítja figyelmét.*
~Nocsak, egy leviatán, aki szintén büszkélkedik néminemű egoizmussal. Rendíthetetlen nyugalommal hallgatja a férfit, közben fél szemét a nőn tartva. Nem szívja mellre a dolgot, ennél azért jóval nehezebb dolga lesz a leviatánnak, ha ki szeretné borítani.*
- Mert Te, méltó vagy rá Kékség? *kérdezi, hangjában megbújó mosollyal.* Csak azért, mert ismernek, még ne hidd, hogy jó leviatán vagy. A hírnév egyedül engem tesz naggyá. //Egy kérdés. A leviatánok létezéséről csak mi tudunk, nem? Akkor most Corinne?
- Csak az a nő foglalt, akin éppen vannak. úgyhogy ő is el van engedve. Másrészt pedig… *mondja, felcsillanó szemekkel.* Ne magadból indulj ki. Azért, mert neked elég 1-2 óra, nekem még nem. Én szeretem kiélvezni a pillanatokat, s sokáig kényeztetni az éppen aktuális partneremet. *mondja, érezhetően kiemelve az utolsó mondatrészt.* Örülnél te ilyen kolbásznak. S nem én tehetek róla, hogy a szöszi nem izgat fel rendesen. Veled ellentétben én nem vonzódok a ronda nőkhöz.
*A férfi utolsó szavára perverz mosoly úszik vonásaira, s kap az alkalmon.* Égessem inkább a szemét? *kérdezem, s egy apró tűzgömböt pöckölök a nő arca felé, ami meg is áll a nő írisze fölött, készen arra, hogy behatoljon.* Rajtad áll Kékség! Az első szavad dönt. A nem, nemet jelent. Minden más igent *mondja, kíváncsian várva a választ, s a lángcsóva, ami idáig mozgott, kicsit eltávolodik a nőtől, hogy a szeménél összpontosuljon a meleg.*

//Cori most egy olyan faj létezéséről szerez tudomást amiről nagyon kevesek tudnak, és azok is csak keveset //

~Igen hozzád szólt Rómeó. Majd beszélhetsz vele de előbb kiszedem onnan neked. Legalább jól?.... Aha...aha... na majd meglátjuk.
-Corie, Ha hajlandó vagy túlélni akkor beszélhetsz Mandarinnal, addig bírd ki.
Vetettem oda a lánynak. Drecco szavait hallva ráemeltem a tekintetem, majd jó hangosan felkacagtam.
-Hogy méltó vagyok e rá? Kölök... Én neveztem el a fajunkat... Én tanítottalak meg titeket, hogyan ne pusztítsátok el a bolygó lakosságának jelentős hányadát... ahogy én tettem hajdanán...
Itt egy furcsa mosoly jelent meg arcomon. Valahol szégyelltem a dolgot, ugyan akkor a büszkeség is ott lapult benne.
-Szóval, a kérdésedre a válasz: Teljes mértékben megérdemlem. Szólja ha van ellenvetésed piroska... ja igen, amíg ilyen koszos lángokkal bíbelődsz, inkább ne használd magadra a leviatán jelzőt, sértő... Kapsz 2-3 ezer évet, azalatt tanuld meg használni a tüzet. Ha majd menni fog az olyan tiszta égés, mint ez...
Kezemet magam elé emelve demonstrációként bevontam azt kék lángokkal.
-Akkor talán Leviatánnak nevezheted magad kölök. És addigra talán ezt a hírnév dolgot is magadénak tudhatod. De ahhoz le kéne tenni valamit az asztalra a gyönge nők helyett...
Oldalra biccentettem a fejem.
-Már a huszadik században feltaláltak egy kis kék pirulát, majd próbáld ki hátha segít. Hogy nem e? Szerencsétlent úgy megcsonkoltad. Piacon a hal jobb állapotban van nála. És még a szemét is kivágnád? Te nem a csúnyákat hanem a rusnyákat és a nyomorékokat szereted. Kisebb kihívás mi? Csak gratulálni tudok. Mily bátor és hősies tett egy védtelen nő szemét kiégetni...
Lassan tapsoltam hármat. Némi megvetés és gúny vegyült szavaimba.
-Égess....
~Na és? Félszemmel is lehet élni, égesse ki nyugodtan talán békén hagyja.... Nem nem tudjuk begyógyítani ha nem marad belőle semmi... Jó van csak ne hisztizz...
Nagyot sóhajtottam és szem forgatva kinyögtem egy nemet.
-Nem...
~Most boldog vagy?... Remek...
Nagyot sóhajtottam és zsebre dugtam a kezem, unottan oldalra billentettem a fejem és vártam, hogy elengedje. Kérdőn felvontam a szemöldökömet.

// Régebbről ismerem Dareios-t ^.^ //

Kérdőn pillantottam Dar-ra, aki nagyon úgy tűnt tudathasadásban szenved. Kicsit megdöbbentem, hogy így láttam. nemrég még teljesen önmaga volt, és egy kicsi jelét se mutatta, hogy tudathasadásos lenne... Szemeim kikerekedtek, amikor meghallottam, hogy égesse ki a szememet. Hangosan sikoltani kezdtem a félelemtől és összezártam a szemeimet erősen. Kezdett elegem lenni ebből a kiszolgáltatott dologból. Míg a két férfi egymással vitatkozott igyekeztem kiszabadítani a kezemet abból az átkozott övből. Nagy nehézségek és fájdalmak árán sikerült kiszabadítani a jobb kezemet. Míg a férfi, aki Dar-al beszélt félig háttal állt nekem, kiszabadítottam a másik kezemet is, aztán feltápászkodtam a földről halkan, hogy ne keltsek nagy hangzavart, és mivel a lábaim még össze voltak kötözve, csak rávetődni tudtam az alakra, aki brutális módon elbánt velem.
- Dar!
Kiáltottam fel, és vártam, hogy intézkedjen, miközben én a hapsi torkát szorongattam, amilyen erősen csak tudtam. Tekintve, hogy még mindig vérzett a mellkasom, meztelen voltam, fájt a fejem, és minden egyéb testrészem kitartóan küzdöttem, amíg le nem szedett magáról.

+18

// Dareiost igen, de Infernot nem. Legalábbis úgy gondolom.
// Inferno. Igen, én is ezen "problémázok" jelenleg.

- Mandarin? Egyre jobb becenevek merülnek fel. *mondja továbbra is figyelemmel, s sakkban tartva a nőt.*
- Ugyan már, Kékség! Azért, mert elneveztél 20 korcs lelket Leviatánnak, még nem vagy méltó rá. Azt pedig nem Te tanítottad meg, hogyan kell embereket életben hagyni. Én uralom a lelkemet. Ellenben, ahogy látom, veled. Az, hogy Te uralod az embert, akit megszálltál, még nem tesz téged méltóvá semmivé. Te is csak egy korcs lélekdarab vagy, ahogy a másik 19 leviatán is. *mondja, törhetetlen nyugalommal, élvezve, hogy magát valaki fölé emelheti.*
- Szóval, most már a vágyaidat is elnyomod, Inferno? Én azért cselekszem, mert ez akarom. Te úgy élsz, hogy nem ezt akarod. *mondja, bár az tagadhatatlan tény, hogy vannak gondolatai, amiket csak tippel, de nem tud biztosra. Mint például, hogy a leviatán élvezetből gyilkolt e.*
- Ami azt illeti, van ellenvetésem. Bár klassz dolog a hősködés, s a feltűnési viszketegség… *céloz a kék lángokra.* …, szívem szerint visszatérnék Corinnehoz. *mondja, s visszafordul egy kicsit a nő felé, ám nem veszti szem elől Infernot.
*Mikor azonban a lángok átszíneződnek, ismét nagyobb figyelmet szentel a férfinak, s gúnyosan megszólal.*
- Váóóó. Át tudod színezni a lángokat. Mester! Szabad elsírni magam gyönyörömben? *kérdezi megvetően, s a tűz visszaváltozik eredeti színére.*
- Ha már ennyire jártas vagy benne, régen rossz, Kékség! *mondja immár ismét mosolyogva a szópárbajon, s bár perifériájában látja a nőt, nem veszi észre, hogy kiszabadítja az egyik kezét az övből, s mivel válaszol a férfinak, a kis gömb sem mozdul azonnal, azonban követi a nő mozgását, akkor is, ha Dreeco ezt nem veszi észre.*
- Remélem ezt most Dareios is látja. *mondja halkan, de érthetően, s csettint egyet. A tűzgömb azonnal mozdul, tökéletes összhangban a lánnyal, s kegyelem nélkül tűnik el a metamorf szemüregében, egyidőben azzal, hogy Corinne rávetődik, s felkiált. Egy pillanatra elkapja figyelmét a férfiról, megfogja a nő haját, s azonnal lángra lobbantja, s szemeit azonnal vissza is irányítja Infernora, ahogy a metamorf lekerül róla.*
- Büdös kurva. Mi a faszt kell veled csinálnom még, hogy végre a picsádon maradj, s kussba legyél? *kérdezi, s a tüzet csak akkor tünteti el a nő fejéről, ha már kopaszra égett, s nem engedi, hogy a leviatán segítsen neki, azonban a kis tűgömböt eltünteti a nő szeméből, tudva, hogy az egy pillanat alatt elvégezte a munkáját.*