Földszint.

*Igyekeztem rendszerezni magam és azt az aprórést betömködni mit az alkohol, fáradság és a kiborulásaim keveréke ütött. Érzékenyebb voltam a megszokottnál. Pedig aztán… az elég messze állt Tőlem. De ha beszélek és beszél jobb lesz. Még ha döcögősen is indul a hangom tekintve.
- Az, hogy múltkor nem volt, nem jelenti azt, hogy azóta nem lett. * Erőltettem az arcomra egy mosolyt és összevont szemöldökkel néztem, hogy mit csinál a kávémmal. Biztos megkívánta és ennyivel le is tudtam.*
- De ha tegnap melóztál, akkor ööö… miattam nem is aludtál sokat. * Vigyorodtam el, hogy sikeresen jó kor kaptam el a másikat. Még ha nem is ez volt a szándékom.*
- Egy jó barát nem… * Vontam meg a vállaim. Na én aztán nem voltam tapintattal ilyenre és egyébként is. Ha valakinek szüksége volt rám, álmomból is kirángathatott. Mint ahogy azt én is tettem valószínűleg Notyval. Már nyitottam is a szám, hogy lecsapjam a labdáját, de megelőzött, amin kissé feszülten ugyan, de felnevettem.*
- Hmm… pedig épp azt akartam Noty… De a kanapé kényelmetlen.* Ingattam meg a fejem és a kérdésére a csészéhez kaptam, sikeresen kilötykölve az ütközés miatt. A szám közelébe se kerüljön... nem lenne okos dolog. Most nem...*
- Majd én… A francba… * Szűrtem a fogaim között, ahogy a nadrágomba töröltem a langyos kávét. Szerencsére már csak langyos volt így nem égettem meg magam.*
- Sajnálom… de sikeresen zavarba hozol mindig. * Villant rá a szemem kicsit sem jó kedvűen.*
- Ilyenkor pedig esetlen vagyok és rosszabb, mint egy kölyök. Mit élvezel ennyire benne? *Szegeztem neki a kérdésem már kissé lágyabban és talán egy mosoly is sikerült.*

Vállat vontam.
- Hát pedig azóta sincs. Nem nagyon mozdultam ki mostanában, akkor is boltba vagy munkába... egyik se egy csajozó elfoglaltság.
Amikor megállapítja, hogy nem aludtam sokat, elhúzom a számat. Naja, talán egy vagy két óra volt mindössze az a szieszta, amikor ledőltem és tartott addig, míg Mira hívott.
- Hát igen, de majd annál jobban alszok ezt követően - kacsintok.
A barátokra való újabb megjegyzését viszont elengedem a fülem mellett. Mert egyszerűen csak nem tudok hozzászólni. A barátaim, akiket egyáltalán annak nevezhettem volna, meghaltak a szolgálat közben... a maradék még mindig szolgálatban van. De még ha nem is, akkor se tarthatnám velük a kapcsolatán. Elvégre, én hivatalosan halott vagyok... Dave Stauss néven.
- Naja, ezért alszok én rajta - kacsintok. - De ha alvósra van szükséged, tudod, hol találod.
Najó, talán ez a kávés dolog még se volt annyira jó ötlet, mint én azt elsőnek gondoltam. A tartalom egy része az asztalon meg Mira kezén kötött ki... meg az enyémen is, elvégre fogtam a csésze fülét.
- Hm... rá se ránts - számat a kezemnek nyomva szopogatom le a rá borult, langyos kávét.
A kérdése ugyan balsejtelmű, de azért látszik, hogy próbálja könnyedre venni a hangvételt. Ám amit mond, az persze elgondolkoztat. Miért is csináltam ezt... ááááh, cseszd meg alkohol.
- Hát tudod, milyen vagyok. Szeretek gonoszkodni veled, húzni a fejed... de persze nem az a cél, hogy sokkoljalak - biztosítom róla.

- Elvigyelek csajozni? * Vontam össze a szemöldökömet, de láthatta rajtam, hogy nem épp viccnek szántam a kérdést. Nem Noty lenne az első és nem is az utolsó pasi akit elviszek csajozni, aztán míg nem talál partnert szórakoztatom és persze leitatom, hogy kibontakozzon. *
- Nem lett volna kötelező jönnöd. * Mosolyogtam a kacsintására. Ha nem jön, akkor már rég otthon lettem volna, vagy valahol részegen. De akárhogy is, azért örültem, hogy eljött. Nem akartam egyedül lenni, de ezt már nem mondtam ki megint. Egyszer bőven elég volt.*
- Kutya nem vagy, de alvós igen? Érdekes… *Vigyorodtam el, és az igazat megvallva lassan ildomos lett volna lecserélni Mancsot valami nagyobbra és kevésbé szőrösre. De talán nem most… Felemeltem a tekintetem a szavaira…Ó anyám… akadt meg a tekintetem azon, amit épp művelt. Újabb képek kezdtek el bennem dolgozni, és ezzel tökéletesen összerombolva azt, amit eddig visszaépítettem. Nekem nem szabad ilyet látnom, nem szabad így hatnia… egyszerűen nem érezhettem így. Nem, nem és nem, de mégis. A mozdulat és bár a fizikai rázkódást sikerült leküzdenem, de az ajkaim ösztönösen nyaltam meg, ahogy libabőrös lett a karom. Tekintetem kényszerítettem a sörömre és inkább azt kezdtem el inni. *
- De szándéko… *Lágy, karcos hang hagyta el az ajkaim és szemeim csillogtak, ahogy közben újra rá tekintettem. Na de a mondat közepén eljutott az én tudatomig is, hogy milyen a hangom így megköszörültem a torkom és egy pillanatra lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam már nem volt benne az a fura csillogás és a hangom is határozottabb volt.*
- Szóval… mégis szándékosan ingerelsz. És most nem aaaa… na ezt, hogy fogalmazzam meg? * Vontam össze a szemöldököm és inkább ittam. Ha akarja ennyiből is megérti a másik, ha nem… akkor is kell a bátorság szérum.*

Eléggé meglepetten néztem rá. Nővel menjek csajozni? Na ez azért elég erős túlzásnak tűnt a részemről. Meg... kicsit régimódi voltam az ilyesmi terén. Meg... én, mint csajozó? Kell hozzá még valami.
- Kösz, de ha nem gond, inkább magamnak intézném az ilyesmit... meg - sütöm le a szemem. - Hogy én ilyenre gondoljak, még pár dolgot el kell intéznem.
Ah, kezd hatni az alkohol, nem tudom passzolni egymáshoz a képzőket, ragokat. De lényegében igazat mondtam, még ha nem is a teljes igazat. Előbb el kell tennem Madonsky-t láb alól, utána meg eltűnni valahova, jó messze... majd talán utána gondolhatok olyanra, mint a párkapcsolat... ha már legalább lesz normális munkám is.
- De jöttem... és nem bántam meg - mosolygok rá.
Na a megjegyzése megért volna egy csikizést, de csak halkan nevettem.
- Hát nézd, ahhoz csak feküdni kell.
Túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy lenyaljam a kezemről a kávét, így nem vettem észre, mit csinál a nyelvével Mira. Csak az utószelét láttam, eléggé érdekesen csillogtak Mira szemei. Hasonlított arra, amikor alattam volt és megpróbált megcsókolni. Na ekkor elgondolkodok a kezes dolgon... uh... na szép, ez a lány kezd nagyon kész lenni. De legalább a hangját megtalálta. Viszont amit először kezd el mondani... valahogy megborzongok tőle... neeem, ez nem bosszúságból volt. Csupán jóleső volt. A lány ezen hangját még sosem hallottam. Olyan kellemes volt a fülemnek... de aztán visszalépett és az eddigi hangján folytatta.
- Hááát, igen, mondhatjuk... ritkán mondok valamit szándékosság nélkül - kacsintok. - No, hogy fogalmaznád meg? - incselkedek megint.

- Mit? * Bukik ki ösztönösen a kérdés. Na igen, azért csak-csak riporter maradtam még akkor is mikor nem dolgoztam. De na… érdekelt is. Még ilyen kifogást nem hallottam, csak akkor mikor extől kellett megválni. De ez itt nem állt fent, ezt már tudtam. A nevetése végre egy őszinte mosolyt csalt az arcomra.*
- És még a farkad sem kell csóválni. * Kacsintottam rá a válaszom közben. Na de jött az újabb inger és az, hogy megembereljem magam, amit kicsit későn de sikeresen megtettem. Ahogy a sörömbe is fojtottam magam, míg vártam a választ a kérdésemre. De erre… na tessék… még szívószálon keresztül is képes vagyok félre nyelni. Mikor a nagyköhögésből sikerült magamhoz térni, letöröltem a könnyeim, amit a szénsav és a félrenyelés hívott elő.*
- Úgy, hogy egy undok, mocsok fráter vagy mert adod itt a hülyét. * Szaladt össze kissé bosszúsan a szemöldököm, de a mosoly is ott bujkált az ajkaimon.*
- Na de, olyan mintha szándékosan tesztelnél, ingerelnél… a megjegyzéseid, ahogy a fülembe suttogtál és közben a lehelettel birizgáltad a fülem, most meg ez a módszeres kávétakarításnak álcázott szopogatás… * Világosítottam fel, na de ehhez a beszélgetéshez nem elég a sör.*
- Még egyet? * Intettem a pohara wiskys pohara felé.*

Sóhajtok.
- Szeretném rendbeszedni az életem, Mira. Sajnos nem olyan könnyű visszalépni a normális életbe, de legalább nem csak ülök és kesergek rajta, hanem már dolgozok az ügyön.
Na most majdnem azt mondtam erre, hogy azzal mást fogok csinálni, de jobbnak láttam kussolni... legalább is ezzel kapcsolatban. A végén még azt hiszi, azért akarom leitatni, hogy utána meghúzzam őt. Oké, tudom, hogy ő is tudja, nem használom ki az ilyen helyzeteket, de az alkohol vicces dolgokat tud kihozni az emberből.
- Naja.
Viszont a vádjai... áh, már értem, mi a baja. Hát nem tudom, valahogy... na álljunk csak meg!
- Nana. Te kérted, hogy mutassam meg, mire gondoltam és még vissza is fogtam magam - vigyorogtam sokat sejtetően, hogy bizony más esetében mást is csináltam volna. - A kávé meg... azt tényleg csak le akartam szedni magamról.
Ránézek az asztalra. Uh, van pár kiürített pohár, amelynek a nagy részét nem pont én pusztítottam el.
- Csak ha te is iszol, egyedül nem szeretnék - kacsintok. - Fér még beléd?

- Hogyan? De most komolyan mindent ilyen nehezen kell kiszednem belőled, hogy közelebb jussak hozzád? * Kérdeztem és kicsit sem érdekelt, hogy ez megint félreérthető… nem is egy felé, de hát. Úgy is érti, azt hiszem. Vagy nem? Áh… Mindegy. S bájosan mosolyogtam is hozzá, csakhogy biztos megértse. Vagy ez már tényleg az alkohol hatása volt? *
- Milyen amikor nem fogod vissza? * Na de már a számra is csaptam, csak épp későn és különben is… aucs… ez fájt. Mármint, a kezemnek, ahogy a számra csaptam az ostoba kérdésemre, de észbe kapva leengedtem a kezem és igyekeztem hihetően pislogni, hogy márpedig itt nem történt semmi. A hozzá tartozó mosolyom meg inkább volt bugyuta, mintsem hihető.*
- Ott a szalvéta. * Hívtam fel a figyelmét a tálca felé bökve.*
- Hát ööö… a tervem az volt, hogy majd most leitatlak és hazaviszlek, de még előtte megkínozlak minden egyes hangért, élvezetért és kétségért. De jah… azt hiszem még egy elmegy, aztán meg talán valami ebéd… vacsora vagyis már inkább reggeli. *Ahham… nem tudok beszélni és azt sem tudom, hogy milyen napszak van. Bár tény… szerintem csak azt felejtettem el, hogy mikor ettem utoljára és most helyes sorrendben melyik étkezésnek kéne jönnie.*
- Amig nem kell felállnom sok baj nem lehet...

- Hááát... ha már ilyen közel akarsz hozzám kerülni - kuncogok, de nem használom ki a nyelvbotlását. - Egyelőre az is megteszi, hogy összekuporgatok némi pénzt és hozzászokok, hogy nem szegeződik rám mindenhonnan sugárvető... ami persze a jelenlegi állapotokban csak félig igaz - kuncogok. - Aztán ha megvan a kellő háttér, akkor jöhetnek a jobb életfeltételek, meg persze egy állandó munkahely... barátnő - na itt rá sandítok a lányra, de csak húzom a fejét vele. - Meg a többi. Tudom, kis dolgok meg nem világmegváltó, de a múltam után... ez is megtenné egy életre.
Na Mira kérdésére aztán sűrűn pislogtam. Mi van? Most komolyan azt szeretné, hogy milyen az? Ja nem, úgy tűnik, hogy csak kicsúszott az ajkain. Uh... kedvem lenne tényleg megmutatni neki, milyen az, de nem akarok bejt... főleg itt nem. Szóval most megkegyelmezek neki.
- Szerintem erre térjünk vissza, HA aktuális lesz... de akkor nem menekülsz.
Igyekeztem könnyedre venni a témát, mosolyogtam, de azért csillant valami a tekintetemben, ami jelezte, hogy eléggé komolyan gondoltam... és hazudnék, ha azt mondanám, hogy néhány fantáziasor nem játszódott le a fejemben kettőnk között.
- Hm... szóval le akartál itatni. Na szépen vagyunk, komisz kislány - mondom álsértődötten. - De rendben van... még egy kör - közben jelzek a csaposnak is. - De szerintem utána lehet, menni kéne. Ránk fér a pihenés - az utolsó mondatára megvakarom a tarkóm. - Na akkor úgy kissé necces lesz a dolog, de szerintem oldottunk meg külön-külön is nehezebb szituációt.

*Egy újabb pirulást elintéztem azzal, hogy lesütöttem a szemeim. Persze sokat segített Noty is abban, hogy ne legyek ismét vörös hisz folytatta és nem hagyta, hogy ezek a dolgok eluralkodjanak rajtam. Beszélt és ez lekötött. Pláne, hogy éreztem a fejem is és figyelnem kellett, hogy biztos megértsem. *
- Ne nézz rám… Én hivatalosan is alkalmatlannak lettem nyilvánítva erre a pozícióra.* Emeltem fel védekezően a kezeim. Naná, hogy észrevettem, ahogy rám tekintett. *
- A világmegváltó terveket szövögető emberek rendszerint koporsóba kötnek ki, már ha előkerülnek… szóval ezt most elnézem. *Vigyorogtam rá. A többihez nem volt mit hozzá fűznöm… Neki legalább még voltak álmai, vágyai és leginkább tervei.*
- Mért kéne menekülnöm? Van ezekre aktuális időpontok is? * Kezdtem elveszteni a fonalat, hogy miről is van szó. Csak egy egyszerű dolgot kérdeztem. Bár tény, véletlenül. Aztán rajtam volt a pislogás és a gonoszkás mosoly az arcomon, ami felváltotta.*
- Szóval a pihenés? Ühhüm… * Látszott rajtam, hogy bár elhiszem a szavait még is kapok rajtuk és csak kötekedek.*
- … Higgyem is el Noty? * Kérdeztem aztán egy vigyorral befejezve. De az utolsó mondatára megint csak bólintottam.*
- Pontosan… kezdetnek itt van az, hogy ki kell mennem a mosdóba. * Jegyeztem meg és igyekeztem felállni. Na de csak lassan és óvatosan, hogy ne kezdjen el szökni a talaj a lábam alól. S ha sikerült akkor lévén, hogy a másik mellettem ült, megkerülni nem volt biztonságos kapaszkodó nélkül így az asztal és a széke között igyekeztem kislisszolni. *
- Vigyázz mert az öledbe landolok… *S úgy hangzott mintha ez volna az a dolog amit a másik még a Pokolba sem kívánna. De aztán, ha nem piszkált meg vagy szólt be nagyon, akkor eljutottam a mosdóig is, még ha imbolyogva is.*

Mira első mondataira nem reagáltam. Szerintem kimerítettük a témát, meg ahhoz kicsit sok pia volt bennünk, hogy csak úgy ilyen témába belemenjek. Majd ha józanok leszünk, esetleg. Viszont egy idő után előjött egy téma, amire azért a pajzánkodó felemnek köszönhetően reagáltam. Mira megint kezd olyan terepre tévedni, amitől alkalmasint újra céklavörös lehet... de hát ő az, aki kerülgeti a tüzet.
- Nos - vigyorogtam -, most mondanám, hogy mondj egy helyet és időpontot... de nem tudom, hogy ezek után arra hogy reagálnál helyben - gonoszkodtam.
Ártatlanul tekintek rá, mert elsőnek nem is értem, miről beszél... de aztán szépen lassan leesett... és az alkohol miatt csak lassan.
- Hát na, kinek mi a pihenés, nemigaz?
Na ezt követően jött az érdekesebb része a dolognak. Mira közölte, hogy ki akar menni a WC-re... ezzel nem is volt gond, csak hát az előbb mondta, hogy állni nem szívesen állna. De hát a WC és a halál lényegében közös dolog... ha menni kell hát menni kell. Szóval Mira nekiindult én pedig kivételesen nem tettem szúrós megjegyzést arra az eshetőségre, ha rám zuttyanna. Inkább figyeltem, szüksége van-e segítségre, de a jelek szerint megvolt, így én csak néztem, ahogy elindul... mondjuk ha látom rajta, hogy hoppá, ez mégsem fog összejönni, akkor megyek neki segíteni, de akkor is max a WC ajtajáig... ha nem... hát akkor vigyázok a táskájára.

- Milyen ezek után? Ch… Alá becsülsz Noty… már megint. De ööö… azt hiszem már kezdem Tőled megszokni, még ha nem is esik jól. De lássuk csak… ha jól emlékszem, akkor innen hozzád megyünk, hogy mikor jutunk el oda… nos… azt nem tudom, így a helyszín adott. * Vigyorogtam szélesen. Egy kihívás? Naná… a gond az volt, hogy ilyenkor még a semmit is kihívásnak vettem. Hisz, a semmi is valami. Ami azáltal van, hogy nincs. Vagy valami ilyesmi… húú… tényleg sokat ittam.*
- Neked mi? * Biccentettem oldalra a fejem s a válasza után viszont elindultam a mosdóba. Semmi kedvem nem volt vizesen és büdösen haza menni. Pláne, hogy nem is haza mentem. Nehezen és kissé bizonytalanul, de megtaláltam a helységet. Elvégezve a dolgom kézmosás közben is kerültem a tükröt, pedig még az arcomat is bevizeztem egy kicsit. Melegem volt… nagyon melegem. Túl öltözve nem voltam, így csak az alkohol dolgozott bennem. Pár perc után viszont vissza is témferegtem Notyhoz. A víznek köszönhetően valamivel stabilabban jártam. De már nem másztam keresztül rajta, hanem a vele szemben lévő székre ültem le.*
- Szóval… igyuk meg, aztán muti… nem felejtettem ám. * Kacsintottam a másikra és bíztam benne, hogy hazáig sem fogom elfelejteni. Ennek nyomatékában pedig a táskámba kezdtem el kutatni előre hajolva, hogy tudjak taxithívni.

Kuncogok egyet. Hiába, ez Mira. Mindig azt akarja, hogy övé legyen az utolsó szó.
- Nem becsüllek alá, csak levonom a következtetéseket - gonoszkodok. - Hm... szóval nálam akarod? Bátor kislány, de aztán csak tényleg meg ne bánd a dolgot.
A kérdése viszont elgondolkoztat. Tényleg, számomra mit is jelent a pihenés? Gyakorlatilag mostanában a dolog a kötelező alvást leszámítva nem sok dologban merült ki.
- Hááát... aludni például. Az egy jó dolog... de még jobb egy kellemes ember társaságában eltölteni pár órát - kacsintok. - Ha van néhány üveg jó bor, az már csak kiegészítés a dologhoz.
...
Mira elment, szerencsére a saját lábán, így nem kellett felállnom a helyemről. Szóval a pincérrel is volt időm elintézni az anyagi dolgokat, mivel pont az ajtó csukódását követően érkezett meg a következő kőrrel. Na viszont én közöltem vele, hogy fizetnék, mire be is nyújtotta a számlát. Kicsit összeszaladt a homlokomon a szemöldököm, de nem volt vészes, ki tudtam fizetni a muksót. Visszament a helyére, aztán Mira is visszaért. Kicsit jobb színben volt, de csak kicsit, ahogy leült velem szemben. Megvártam, míg sikerül hívnia egy taxit, majd megfogtam a poharam.
- Beléd töltsem? - kérdeztem a pohárra nézve.
A válaszától függetlenül én lehúztam a wiskey-met, miután egészségére ajánlottam az italt... meg persze bele is töltöttem, ha kérte... uh, elég könnyű lett tőle a fejem... utána a tekintetem Mirára terelődött...

- S helytelenül… * Világítottam rá ama tényre, mely számomra tény volt. Kizárt, hogy megijedjek valamitől. Én?Ugyan… Soha. De persze ezen mit sem változtatott az, hogy gőzöm sem volt már miről van szó, csak azt, hogy a másik kihívás elé állított néhány kérdés után, ami valahonnan a visszafogottságból eredt. Mondhatom, nem sok támaszpont jutott eszembe.*
- Na azt, most nem kérek… majd legközelebb. * Hárítottam a bókot elég bénán, hisz még csak nem is értettem, hogy ez bók akart lenni.*
….
Mikor nagy nehezen kikotorásztam a kommunikátorom, vele együtt sikerült a pénztálcám is. Hívtam egy taxit és kétszer kellett megismételnem a címet mire érthető is lett. Hisz az első válaszom kimerült annyiban, hogy;ööö… De második neki futásra eszembe jutott a pontos cím is. *
- Ha azt akarod, hogy megigyam… * Vigyorogtam és a már „jól megszokott” módon kissé hátra döntöttem a fejem és hagytam a másikat érvényesülni. De ezúttal nem ment olyan simán. Vagy nyelni felejtettem el, vagy a másik keze nem volt biztos, de egy kicsi mellé ment a szám szélén végig folyva. *
- Ühmm.. * Nyeltem egy nagyot és a szalvétát elvéve igyekeztem letörölni az arcom. De már fel is álltam még mielőtt ülepedni kezdene és végképp a székhez ragasztana az alkohol. Minden szó nélkül indultam meg a tálcámmal a pulthoz, hogy rendezzem a számlát és kérjek egy vizet. A bökkenő ott volt, hogy csak a vizet kellett kifizetnem ugyanis a számlát rendeztél. Csípőre csapott kézzel mentem vissza a másikhoz.*
- Kifizetted a számlád. * Vontam le a következtetést nagy értelmesen és morcosan.*
- Ezt majd otthon tisztázzuk, de most menjünk, még mielőtt elfelejtem, hogy miért is megyek fel hozzád és nem haza. * A táskám könnyű volt, így azt felkaptam a földről, a másik kezemben a vizem és megindultam kifelé. Ahha… nem volt ez ilyen egyszerű. HA csak nem akartam részeget játszani, akkor bizony Dokiba karoltam. Semmi kedvem nem volt ehhez a szerephez, s márpedig én nem vagyok részeg.*

//Folytatás:Külváros - Sikátorok //

// Corinne Greed //

Cinikus, kételkedő vigyor húzódott az arcomra miután mellkasba bökött és bizonygatni próbálta, hogy igenis hátsón tud rúgni. Erős kételyek gyötörtek ez ügyben. Eddig még nem emlékszem olyan birkózásra amikor felül tudott kerekedni. Pedig nem egyszer hagytam magam. Éljen a katona suli. Erre itta megy utolsó pohárral ami még az enyém volt.
-Még két sört.
Intettem a pultosnak, aztán Corrie felé fordultam, hogy tisztázzam a helyzetet.
-Csak ,hogy leülepedjen a tömény.
Bambán figyeltem, ahogy kezébe veszi az enyémet, és miután ki kritizálta magát finoman ráfogtam a kacsójára, előre görnyedtem egészen közel hozzá és számhoz emeltem puha kezét, de nem csókoltam meg csak rásuttogtam szavaim.
-Biztosíthatom Madmasel, hogy az ilyen kecses hölgyekért ver a szívem egyedül.
Folytattam tragikus akcentussal erősen csücsörítve. Eközben a két sör is az asztalra került.

Miután nagy nehezen legördítettem azt a marha erős piát és nagy nehezen szegény nyelőcsövem és tüdőm is megnyugodott, hogy nincs több a poharamba, a sör szinte áldás volt, mikor Dar megrendelte.
- Most az egyszer nem tiltakozom, de lőre szólok, ha leitatsz, te viszel haza a vőlegényemhez!
Szegeztem a mellkasának ismét az ujjaimat, aztán, amikor elkapta azt a kezemet, amelyikkel az ő kezét babráltam egy pillanatra megijedtem. Bár Dar volt az utolsó férfi a Földön, aki bántani mert volna engem, azért megijesztett egy pillanatra, ahogy hirtelenjében megfogott. Aztán megláttam, hogy egyre előrébb és előrébb görnyed és a szívem iszonyatosan kezdett dobogni a mellkasomban, és halvány pír jelent meg az arcomon. Meleg lehelete cirógatta a bőrömet, és a hideg futkosott az egész testemen, amikor belesúgta a szavait. A söreink közben megjöttek, belőlem pedig hangosan kiszakad a nevetés. Az a hülye akcentus megint.
- Dar, ez neked kurvára nem megy, édesem. Inkább igyunk, a piát még mindig jobban bírom, mint a hülye beszéd stílusod néha.
Nevettem, majd lassan igyekeztem megnyugtatni a bensőmet, ám az a pici vörösség, még mindig az arcomon fészkelődött. Még eddig nem volt ilyen, hogy pont Dar-tól piruljak el.

Flegmán legyintettem és vállat vontam.
-Valahogy megoldjuk az esetleges logisztikai problémákat.
Úgy festett a hülye akcentus meghozta kellő hatását, így elégedetten egyenesedtem fel. Lágyan mosolyogva néztem, milyen jó kedve van. Kicsit el is méláztam rajta. Olyan érzésem támadt, mintha egy évet se öregedtünk volna. Még mindig ugyan úgy nevet, mint hajdanán. Csak a korsók koppanása rántott vissza a szörnyű valóságba. Ami szerencsénkre kezdett egyre jobban, mondhatni kellemesen homályossá válni és kirekedni.
-Támogatom. Nekem is jobban megy. Bár ha elég sört iszok, tud rendesen is pörögni a nyelvem.
A félreérhetőség végett még egy kacsintást is megejtettem felé és koccintásra emeltem a korsót. Ha ez megvolt beleittam a hideg nedűbe. Vissza raktam a korsót az asztalra és fehér hab bajszom alatt halkan nyammogtam, ízlelgetve a sör utóízét.
-Egészen jó.

- Ajánlom is, vagy tényleg megejtem azt a seggbe rúgást!
nevettem fel ismét, majd amikor a korsómért nyúltam igyekeztem nem figyelni a pillantására, ami fura mód eltérő volt. Istenem mennyire hiányzott már ez! Egy jó beszélgetés, baromkodás és egymás basztatása. Nagy kortyot ittam a sörből, majd amikor meghallottam a nyelves megjegyzését, sunyin elmosolyodtam.
- Erre nem tudok mit mondani. nem tapasztaltam még tőled semmivére gyorsan pergő nyelvcsapásokat.
Vigyorogtam rá, és beleharaptam az alsó ajkamba. Aztán ismét felnevettem, amikor megláttam a hab bajszát. Felvettem egy szalvétát, ami nem messze volt tőlem a pulton és közelebb hajoltam.
- Jól van.. azt hiszem, most már hívhatlak öreg apónak, kis fehér bajuszos.
Nevettem, majd közelebb hajoltam. Pechemre nem értem el, így a combjára tettem a bal kezem és úgy kezdtem lassan letörölni róla a habot.
- Amúgy egyet kell értenem, jó választás volt.
Sóhajtottam, aztán, eltüntettem az összes habot a szája széléről, majd megsimogattam az arcát. A szemébe nézve, megint kicsit kamasznak éreztem magam, aki rosszalkodni készül a barátjával.

-Neme? Akkor nm is ismersz igazán.
Kacsintottam rá. Aztán egy pillanatra mintha megrémültem volna. Ahogy az ajkába harapott... Egy jelzésnek tűnt amire felébredt a józan eszem, de a vérembe oldódó alkohol hamar elmosta. Főleg hogy le öregezett. Majdnem sértésnek vettem és ez látszott is rajtam. Egy kis sérelem, egy egy kérdőre vonó tekintet.
-Öreg apó mi? Fehér bajusz... Jó hogy nem fehér körszakáll... Az nektek jobban áll.
Biccentettem felé a fejemmel. Aztán türelmesen vártam hogy véghez vigye bajusz letörlő akcióját. Míg lassan törölgette kezem akaratlanul is az övére tettem. Tekintetem összeakadt az övével. Furcsa érzés kerített hatalmába amikor végig sikította borostás arcomat. Az idő mintha egy pillanatra lelassult volna. Tétovázni kezdtem. A józan ész és a vágyak nagy csatába kezdtek egymással. Akarva akaratlanul is lepillantottam ajkaira. Többször egymás után. Hüvelykujjam pedig végig simított a kézfején ami a lábamon pihent.
~Ezt nem kéne...

- Nem tény, ilyen behatóan még nem ismerlek és nagyon nem is szeretnélek, már bocsika.
Nevettem fel, majd ismét kortyoltam a sörömbe és a körszakállas beszólására, csak megemeltem a szemöldökömet.
- Hát mit mondjak? Szeretem, ha a bajusz és a szakáll simogat franciázás közben, de azért... ne legyen fehér.
Nevettem fel, majd elkezdődött az a bizonyos törölgetés. Mikor megéreztem a kezét a kezemen egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni és még vörösebb lett az arcom. Aztán megláttam, hogy az ajkamat figyeli én pedig önkéntelen beleharaptam az alsóba és felsóhajtottam.
~ Cori... térj már észhez!!!~
Visított a bensőm, de nem tudtam megmozdulni. Tekintetem az övébe mélyedt és ahogy meleg keze az enyémet simogatta, hirtelen annyira nem tudtam hova tenni. A szám kiszáradt és a levegőt egyre szaporábban és szaporábban kezdtem venni, míg végül halkan fel is sóhajtottam és egy pillanatra behunytam a szemeimet.
~Ha ezt így folytatom....~

Érdeklődve vontam fel a szemöldökömet a franciázás hallatán. Kicsit kihúztam magam peckesen és félkézzel megdörgöltem az állkapcsomat amin sercegtek az apró szőrszálak.
-Igazán? Ha jól emlékszem az enyém fekete.
Eztán helyet engedtem neki. Neki és még más dolgoknak is amiknek nem kellett volna. Ott voltunk ahol a part szakad. A jelek olyan egyértelműek voltak. Először nem tudtam miért nem kapom le, terem le a pultra és adom meg neki amit szeretne. Vagy amit érdemel. Nem a libidómmal voltak gondok, koránt sem, majd megvesztem a lehetőségért, valami más dolgozott bennem amit az alkohol még nem volt képes elnyomni.
~Amíg még észnél vagyok...
Hüvelykujjamat finoman az ajkaira helyeztem, öklömmel pedig az álla alá támasztottam és finoman kezdtem el tolni hátrafelé.
-Ébresztő napsugaram...
Szóltam hozzá kedvesen. Kezemet még nem vettem el. Jólesett az érintése, legalább részben enyhül az iránta érzett vágy.

Amikor megéreztem, hogy hüvelykujja az ajkamhoz ér kipattantak a szemeim, majd visszaültem rendes helyzetemben, de még mielőtt rendesen visszaültem volna, szabad kezemmel, amelyik nem nyugodott a térdén elkaptam a csuklóját, lehúztam az államról és ismét közelebb hajolva hozzá arcon csókoltam. Aztán visszaültem a helyemre, és belekortyoltam a sörömbe. Kezdtem kicsit kótyagos lenni, mintha a pia már is a fejembe szállt volna.
- Szóval.. fekete? Hát ez esetben szóóó se lehet róla, hogy valahogy megismerjelek.
Kacsintottam némi fáziskéséssel Dar-re, aztán lenéztem a combján lévő kezemre. Közben a szavai visszhangoztak a fejemben.
- Jól van, maradj a seggeden, mindjárt visszatérek.
Sóhajtottam fel, majd lepillantottam a kezünkre, ami egymáson pihent, aztán kihúztam és leugrottam a székről.
- Meg ne idd a söröm, torkos borz, mert lekötözlek!
Emeltem fel az egyik szemöldököm, majd gyors csókot dobtam és eltűntem a mosdóban...
Pár perccel később kicsit frissebben tértem vissza és amikor visszaértem mellé, bele fröcsköltem a vizet az arcába. Vigyorogva néztem rá, nagy szemeket rebegtetve, aztán nagy nehezen visszamásztam a helyemre.

A belső harcot elnyomta amikor csak egy arcra puszit kaptam. Ugyan akkor valami más kezdett el belül motoszkálni. Ennél úgy éreztem többre van szükségem.
-Nem fogom.
Kacsintottam vissza a felém dobott csókra. Tekintetemmel mind addig követtem míg el nem tűnt egy belső fal mögött. Majd vissza fordultam a pult felé. Kézbe vettem a sörömet. A szélére kiült pára lökéshullámszerűen tűnt el róla. Nekem fel sem tűnt, hogy kis híján gőzölgő forróságú sört ittam. Csak az íze volt egy kicsit fura. De ez már nem érdekelt. Volt s kész. Míg vártam ujjammal doboltam a korsó falán és néha bele-bele ittam, mindez idő alatt a helyi felhozatalt fürkésztem. Csak egy nőn akadt meg a szemem. Őt követtem is az útján. Nem pislogtam egészen addig míg vizet nem fröcskölt a képembe. Megráztam a fejem és észhez tértem. Arcomra esett pár csepp szinte sisteregve illant el.
-Mindjárt jobb színed van. Idd meg aztán menjünk amíg saját lábon tudsz jönni.
Biccentettem mosolyogva a söre felé és kiittam az enyémből a maradékot.

- Olyan vagy.. Igazán lehetnél olyan udvarias, hogy utána a karjaidban viszel ki a kocsimhoz.
Néztem rá gonoszan, aztán belekortyoltam a sörömbe.
- Amúgy mit néztél olyan nagyon, mielőtt szembe fröcsköltelek?
Kérdeztem felvont szemöldökkel és sunyi vigyorral figyeltem a válaszát. Az igazat megvallva, kicsit furcsa érzés fogott el, az előbbi dolog miatt és nem tudtam most így hirtelenjében hova rakni. darabarátom volt, sőt.. mindig is nagyon kedveltem, de Christan.. ő a vőlegényem és nem igazán tudnák valaha is a szemébe nézni, ha pont Dar-al keverednék össze.
- Hm... Nem tudom hogy vagy vele, de én ennék valami... édeset. Nincs kedved bekapni valamit?
Kérdeztem miközben ismét belekortyoltam a sörömbe, és Dar-t figyeltem felemelt szemöldökkel. A szemébe néztem, majd az arcvonásait kezdtem tanulmányozni, aztán a tekintetem a szájára tapadt..
~ Óh Cori, nem, nem, nem, nem...~

-Valami azt súgja, hogy így is a karjaimba foglak hazavinni.
Kacsintottam rá. Aztán kérdésébe egy kicsit belevörösödtem és nyeltem egy nagyot. Aztán nem tudtam miért is kéne ezen elpirulnom. Így hát kihúztam magam és odalöktem flegmán, mintha természetes lenne.
-Téged. Vagyis titeket...
Érdeklődve vontam fel a szemöldökömet. Egy pillantást vetettem a kebleire. De sajnos annyi erőm már nem volt, hogy levegyem róluk a szememet.
-Nos.... Éppenséggel van....
Recsegtem halkan, és talán kissé túlságosan is erotikusan. Picit kidugta ma nyelvem hegyét a szám szélénél, aztán észbe kapva visszarántottam sé felnéztem Corriera.
-Na, és mire gondoltál?

- Héé, kikérem magamnak! Tudok a lábamon járni!
Néztem rá összevont szemöldökkel, de kezdtem érezni, hogy az alkohol kicsit már is hatott én pedig enyhén spicces állapotba kerültem. De még épp idejében ordítottam rá a tekintetem és elkaptam, hogy elpirul! Dareios Noxian elpirult!! Szentséges Isten!
- Uram Isten! Te most komolyan elpirultál?!?! Dar, vörös volt az arcod!
Néztem rá döbbenten és közelebb hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem. kezeimet a combjára tettem és onnan vizsgáltam alulról az arcát.
- Szóval, engem, vagy is minket figyeltél. És ennyire tetszett, hogy elpirultál?
Kérdeztem tágra nyílt szemekkel, miközben finoman megfogtam az állát és mozgatni kezdtem az arcát.
- Szent tehén! Dar vagy.... közel hét éve ismerlek, de egyszer se láttalak elpirulni. Öregem, ez nagyon állat.
Tátott szájjal néztem rá, aztán elengedtem az állát és megnyomkodtam az arcát.
- Ja, kaja, igen. ő... valami cukros, valami kalória bomba, valami sütit kívánok. És ne bámuld így a melleim, mert még a végén beléjük fojtalak.
Forgattam a szemeimet, aztán elkezdtem feltápászkodni a térdéről, hogy ismét egyenesen üljek, de sajnos megcsúsztam. Egyenesen előre dőltem Dar ölébe, fejem pedig a lábai közé került.
- Remek... értem én, hogy a pasik a lábaim közé akarnak kerülni, na de hogy én akarok a te lábaid közé kerülni...
Motyogtam a gatyába, majd igyekeztem felülni.