Név: Zoey Davis (született: Kristen Palmer)
Születési idő: 2971. november 6. (31 éves)
Faj: ember
Rang: -
Képességek: Egy chip van beépítve a füle mögé, ami 12 hónap alatt teljesen és visszafordíthatatlanul felülírja a DNS-ét.
Család: Bátyja: Joshua Palmer
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Ingóságok: A Holdon, a Földön és a Marson is tart fenne egy-egy kisebb lakást. Időszakos munkákat végez, így a fizetése kiszámíthatatlan. Átlag 500$-t keres cikkenként.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet: 170 cm magas. Vékony, mégis kisportolt testtel rendelkezik. Ahol pedig kell, igen telt.
Fekete, mellig érő haja és sötétbarna szemei vannak.
Személyiség: Határozott, tudálékos és kíváncsi. Igen intelligens és kitartó. Valódi személyiségét, egyszervolt életét eltemette, és Kristen Palmerre már halott emberként tekint, akinek nevét mindenáron tisztázni akarja. Olykor szarkasztikus.
Szexualitás: heteroszexuális
Előtörténet:
Két éve csupán, hogy meghaltam.
Legalábbis a világ számára. Ott voltam a temetésemen. Láttam a gyászt, a kárörömet és a megnyugvást ismerőseim arcán. Végignézni, ahogy a koporsót, amit nekem szántak, a földbe helyezték... bizarr érzés.
Egy robbanásban vesztettem életem, legalábbis így tudják.
Épp menekültem... nem volt más választásom. Gyilkossággal vádoltak, a szüleim megölésével. A saját bátyám vádolt meg és kezdett hajtóvadászatba.
Rendőr családba születtem. Megtanultam mindent, ami a rendőrök életében elengedhetetlen: lőfegyverhasználat, késes és pusztakezes harc. Apám és anyám egyaránt rendőrök voltak, és a bátyám is az lett. Csak én lógtam ki a sorból.
Újságírónak tanultam és jó is vagyok a szakmámban. Talán túl jó...
Hónapokig nyomoztam egy banda után, akik benne voltak a drogüzletben és az embercsempészetben is.
Nehezen ugyan, de bejutottam közéjük. De nem maradtam soká.
Egy nap lehetőségem nyílott a banda főnöke elé járulni, mikor is egy új szállítmány ígéretével rukkoltam elő.
Már, csak az arcukra lett volna szükségem, hogy leleplezzem őket. Ám a kikötőben a "Vezér" mellett a bátyámat találtam.
Gyanakodhattam volna, hogy beépítettként van ott, vagy bármi más indok miatt, csakhogy ne kelljen elfogadnom a valóságot.
A másodperc tört része alatt választotta bátyám a szervezetet velem szemben. Elárult engem... és minden mást is.
Menekülés közben értesítettem a szüleimet. Nehezen ugyan, de hittek nekem, ám mire csitult annyira a helyzet, hogy hazatérjek, már késő volt.
A szüleim vérében gázolva találtak rám a zsaruk. Lecsuktak és elítéltek.
A börtön nem volt túl kellemes. A bátyám kibulizta nekem a leszigorúbban őrzött büntetőtelepet. A Marson. A Rendfenntartók felügyelete alatt.
Ha valaki meg is tud szökni, a búra alól kilépve azonnal megöli a légnyomás és az oxigénhiány összessége.
Az őrök közt android és humanoid egyaránt helyet kapott, és a hagyományokhoz híven a nők külön kerültek a férfiaktól.
A napok hetekké, a hetek hónapokká nyúltak. De nem adtam fel. Fellebbeztem. Tudtam, hogy újra tárgyalják az ügyemet, még ha csak a látszat kedvéért is.
Meg kellett prócálnom. Nem felmentetni magam... megszökni.
Félúton a Mars és a Föld között kalózok támadtak ránk. Nem láttam sokat az esetből és tájékoztatást se kaptam senkitől. Azt viszont észleltem, hogy zuhanunk. Minden, ami nem volt megfelelően rögzítve, mint például én, szabadesésbe kezdett. Hol magamnál voltam, hol magatehetetlenül ütődtem minden stabil, és igen kemény, tárgynak.
A pilóta viszont profi volt. Nem zuhantunk le, bár a kényszerleszállás nem sikerült túl simán.
A talajon csúszva a gép végül kettéhasadt és én kizuhantam.
Mikor magamhoz tértem, a gép már lángokban állt és a bal lábam kificamodott. Muszály volt megkockáztatnom, hogy kórházba menjek, és reménykedtem, hogy igaz a pletyka a sűrgősségin dolgozó orvosokról.
A váróban tudtam meg a hír a tv-ből: Meghaltam.
Oknyomozó riporter lévén, voltak, legálisnak nem teljesen nevezhető, kapcsolataim, akik segítettek. Több, mint egy év bújkálás után, megújult külsővel kezdtem új életet. Két cél lebegett a szemem előtt: megtalálni és lebuktatni a bátyámat, és úgy tisztázni a nevem, hogy közben ne találjanak rám és leplezzenek le.
Születési idő: 2971. november 6. (31 éves)
Faj: ember
Rang: -
Képességek: Egy chip van beépítve a füle mögé, ami 12 hónap alatt teljesen és visszafordíthatatlanul felülírja a DNS-ét.
Család: Bátyja: Joshua Palmer
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Ingóságok: A Holdon, a Földön és a Marson is tart fenne egy-egy kisebb lakást. Időszakos munkákat végez, így a fizetése kiszámíthatatlan. Átlag 500$-t keres cikkenként.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet: 170 cm magas. Vékony, mégis kisportolt testtel rendelkezik. Ahol pedig kell, igen telt.
Fekete, mellig érő haja és sötétbarna szemei vannak.
Személyiség: Határozott, tudálékos és kíváncsi. Igen intelligens és kitartó. Valódi személyiségét, egyszervolt életét eltemette, és Kristen Palmerre már halott emberként tekint, akinek nevét mindenáron tisztázni akarja. Olykor szarkasztikus.
Szexualitás: heteroszexuális
Előtörténet:
Két éve csupán, hogy meghaltam.
Legalábbis a világ számára. Ott voltam a temetésemen. Láttam a gyászt, a kárörömet és a megnyugvást ismerőseim arcán. Végignézni, ahogy a koporsót, amit nekem szántak, a földbe helyezték... bizarr érzés.
Egy robbanásban vesztettem életem, legalábbis így tudják.
Épp menekültem... nem volt más választásom. Gyilkossággal vádoltak, a szüleim megölésével. A saját bátyám vádolt meg és kezdett hajtóvadászatba.
Rendőr családba születtem. Megtanultam mindent, ami a rendőrök életében elengedhetetlen: lőfegyverhasználat, késes és pusztakezes harc. Apám és anyám egyaránt rendőrök voltak, és a bátyám is az lett. Csak én lógtam ki a sorból.
Újságírónak tanultam és jó is vagyok a szakmámban. Talán túl jó...
Hónapokig nyomoztam egy banda után, akik benne voltak a drogüzletben és az embercsempészetben is.
Nehezen ugyan, de bejutottam közéjük. De nem maradtam soká.
Egy nap lehetőségem nyílott a banda főnöke elé járulni, mikor is egy új szállítmány ígéretével rukkoltam elő.
Már, csak az arcukra lett volna szükségem, hogy leleplezzem őket. Ám a kikötőben a "Vezér" mellett a bátyámat találtam.
Gyanakodhattam volna, hogy beépítettként van ott, vagy bármi más indok miatt, csakhogy ne kelljen elfogadnom a valóságot.
A másodperc tört része alatt választotta bátyám a szervezetet velem szemben. Elárult engem... és minden mást is.
Menekülés közben értesítettem a szüleimet. Nehezen ugyan, de hittek nekem, ám mire csitult annyira a helyzet, hogy hazatérjek, már késő volt.
A szüleim vérében gázolva találtak rám a zsaruk. Lecsuktak és elítéltek.
A börtön nem volt túl kellemes. A bátyám kibulizta nekem a leszigorúbban őrzött büntetőtelepet. A Marson. A Rendfenntartók felügyelete alatt.
Ha valaki meg is tud szökni, a búra alól kilépve azonnal megöli a légnyomás és az oxigénhiány összessége.
Az őrök közt android és humanoid egyaránt helyet kapott, és a hagyományokhoz híven a nők külön kerültek a férfiaktól.
A napok hetekké, a hetek hónapokká nyúltak. De nem adtam fel. Fellebbeztem. Tudtam, hogy újra tárgyalják az ügyemet, még ha csak a látszat kedvéért is.
Meg kellett prócálnom. Nem felmentetni magam... megszökni.
Félúton a Mars és a Föld között kalózok támadtak ránk. Nem láttam sokat az esetből és tájékoztatást se kaptam senkitől. Azt viszont észleltem, hogy zuhanunk. Minden, ami nem volt megfelelően rögzítve, mint például én, szabadesésbe kezdett. Hol magamnál voltam, hol magatehetetlenül ütődtem minden stabil, és igen kemény, tárgynak.
A pilóta viszont profi volt. Nem zuhantunk le, bár a kényszerleszállás nem sikerült túl simán.
A talajon csúszva a gép végül kettéhasadt és én kizuhantam.
Mikor magamhoz tértem, a gép már lángokban állt és a bal lábam kificamodott. Muszály volt megkockáztatnom, hogy kórházba menjek, és reménykedtem, hogy igaz a pletyka a sűrgősségin dolgozó orvosokról.
A váróban tudtam meg a hír a tv-ből: Meghaltam.
Oknyomozó riporter lévén, voltak, legálisnak nem teljesen nevezhető, kapcsolataim, akik segítettek. Több, mint egy év bújkálás után, megújult külsővel kezdtem új életet. Két cél lebegett a szemem előtt: megtalálni és lebuktatni a bátyámat, és úgy tisztázni a nevem, hogy közben ne találjanak rám és leplezzenek le.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók