A királynő lakrésze

Majdnem felkuncogtam megint, mert elképzeltem, hogyan nézhet ki a hivatalos papír arról az információról, ami nincs a birtokunkban. De mivel nem akartam megsérteni a preatort, visszafogtam magam. Bólogatva hallgattam az okfejtését, és amikor a elém tett kérdéseit említette, még nagyobbat bólintottam, jelezve, hogy nem rajtam fog múlni. Aztán, végigvárva Amets véleményét is, igyekeztem megfontoltan megfelelni mindenre.
- Amets úrnő, ne vedd tiszteletlenségnek, de sajnos Antoine-nal kell egyetértenem. A flotta, a megfelelő távolságban kitűnő ötlet. Collector kapitány vélhetően nem mer ránk támadni, épp ezért javasoltam, hogy mindhárman menjünk. Ami az elrejtést illeti, egy gátlómező-generátort a tudósaink bármikor összeraknak, és én, hála előrehaladott koromnak, uralom annyira a fényt, hogy mindkettőnket láthatatlanná tegyem. De nem tetszik a gondolat még így sem. És mégis, úrnőm: ha nem ajánlasz neki semmit, miért segítene? Tegyük fel, az elpusztításával fenyegeted, amennyiben nem segít. Ha nem tud semmit sem mondani nekünk, inkább megöl minket és megpróbál elmenekülni, minthogy a biztos halált válassza. Sajnálom, kedvesem. Ha demokrácia lenne, ellened szavaznék, de fejet hajtok a döntésed előtt.

Enyhén felvontam a jobb szemöldökömet:
- Úrnőm, a katonai és diplomáciai tapasztalatomra alapozott szakértelmemre továbbra is kíváncsi? - érdeklődtem érzelemmentesen.
Ha nemleges választ kaptam, akkor csak meghajtottam magam. Ha igenlőt, akkor hozzáfűztem:
- Amennyiben tárgylást kezdeményezünk az Ön által felvázolt módon, esetleg hasznos lenne, ha tudnánk, miben gondolkodik jelenleg kegyelmességed ennek menetéről? Ha nem ajánlunk semmit és az erőinket sem mozgósítjuk, mivel óhajtja rávenni a kalózvezért az információi kiadására? A megfenyegetése közvetlenül, fizikálisan, szükségszerűen, esélyektől és realitástól függetlenül harcot kell, hogy eredményezzen, ha ezt eltűri, nem tarthatná meg soká a rangját, tekintélyét veszítené az emberei előtt. Vagyis valamit, felteszem, mégiscsak ajánlani fogunk, lévén a hullákat, legalábbis jómagam, nem tudom szóra bírni - vetettem fel.
Mindenesetre bármelyik eshetőség is volt az igaz, akár a nemleges, akár a tudásomat kérő felelet a következőképpen fejeztem be gondolataimat:
- Úrnőm, noha mindez teljességgel ellentmond a katonai és a diplomáciai tapasztalatim mindegyikének, de megbízom magasabb bölcsességedben és szavaid szerint fogok cselekedni, mint mindig - hajoltam meg előtte.

Bólintottam Antoinak, majd végig hallgattam őt is, és Hectort is. Nem örültem annak, amit hallottam. Dühösen kezdtem járkálni a szobámban, majd az asztalra csaptam.
- Tudom, hogy valamit adnunk kell! - Bár igaza volt mind két férfinak, a tény, hogy én magam nem gondoltam bele a dologba, a tehetetlenség érzetével töltött el. - De azt akarom, hogy ez, csak az utolsó lépés legyen. Ha máshogy nem tudjuk a dolgot intézni. - mondtam kissé nyugodtabb hangon. Behunytam a szemem, és az anyai érzéseimet, úgy, ahogy már több, mint kétszáz éve, elnyomtam.
- Megmondom hogy lesz. Olyanokhoz fordulunk, akik talán nem kérnek olyan súlyos árat. - Az, hogy tartozom egy adott faj vezetőjének, még nem von maga után komolyabb konfrontációt. Még csak elkötelezettséggel se jár. - Ben Jones az évek folyamán, annál már többször állt az utamba, hogy ne kérdezzük ki. Természetesen kizárólag, diszkréten és diplomáciai indíttatásból. Akár még drága menyasszonyát is sikerülhet megismerni, akit annyira rejteget és véd. - Na nem ok nélkül, mosolyodtam el a gondoltra. Aztán ismét komolyság költözött arcomra és hangomba. - Collector pedig, telepata. Csodás alapja, hogy velük is beszéljünk. Az emberek... a barbarizmus a DNS-ükbe van kódolva...
Ha, így nem jutunk információhoz, akkor jöhet Collector. - szaladt végig egy utálkozó kifejezés az arcomon.
- Vélemény? - emeltem tekintetem a két férfira.

Éreztem Amets éledő dühét, sőt, ha nem volna felségsértés, azt mondanám, kezdődő tanácstalanságát is. Ez rám is hatással volt. A kötelékünk rám valahogy mindig erősebben hatott, ha a közelében voltam.
- Én is rád hagyatkozom, úrnőm. De mint legrégebbi barátodnak, s egyben a legöregebb személynek, akit ismersz, engedd meg, hogy elmondjam a véleményem. Tehát... Antoine-nak van igaza. Na nem mindenben... A terved, hogy mi rejtőzzünk, még akár működhet is, feltéve, hogy Collector nem lép fel ellenségesen. Amíg egyikünk titkon téged védelmez, a másikunk akár végezhet egy kis felderítést is. De ha akarsz valamit, adni is kell valamit cserébe, és erre Antoine terve a legmegfelelőbb, ennél kisebb árral a kalóz nem nagyon érné be.
Tartottam egy kis szünetet, míg ittam egy korty bort, majd folytattam.
- Ben Jones túl egyenes ahhoz, hogy ilyet tegyen, de igazad van: szét kell nézni a háza táján. Az új Ladyről szinte semmit sem tudunk, és ő talán már nem ennyire egyenes... Erre, feltételezem, Antoine-t jelölnéd ki. De... Jason Light csak az esélyt keresi, hogy fölénybe juthasson, bármilyen helyzetet kihasznál. Ha csak egyetlen apró jelét is észreveszi annak, hogy nem vagyunk teljesen urai a dolgainknak, megjósolhatatlan, mit cselekszik. Az az ember, illetve telepata, félig őrült, és és a társa vagy képes visszafogni, vagy nem. Én őket nem vonnám ebbe bele. Ha Collectornak bármi köze is van Light-hoz, az nem ebben keresendő, higgy nekem. A kapitány nem tartozik hűséggel még a saját fajának sem. Véleményem szerint a telepatákat ki kéne hagyni ebből. Az emberek... Talán. De nem hiszem, hogy a vezetőjükhöz kéne menni. Inkább a nevesebb világcsavargókhoz. És ki kéne kérdezni még egyszer azt a magánnyomozót is.

Elgondolkodva hallgattam mindkét fajtársam szavait, noha a királynő dühét érzékelve azonnal féltérdre ereszkedtem újfent megerősítve ezzel behódolásom és a tényt: bármit is parancsol szavainktól függetlenül, azt meg fogom tenni. Miután (ha engedte Amets) újra felálltam kétkedve néztem Hectorra:
- Én, mint követ Jones felé? - kérdeztem. - Kételyeim vannak, kérlek oszlasd el őket bölcsességeddel, consul - hajtottam meg magam irányába. - Vezénylő katonatiszt vagyok, aki ezer csatatéren bizonyította, hogy mindazt képviselem, amit előélete alapján ez a férfi megvet és gyűlöl. Tábornokként és admirálisként is tisztában vagyok a szükséges áldozat fogalmával, amely kapcsán ha jól tudom neki megszakadt a katonai pályafutása, miután a hozzám hasonló elveket valló vezénylő tisztjét kihajította az ablakon. Alapvetően negatív helyzetből indulnék mint egyenruhás és mint könyörtelennek tartott stratéga. Te ellenben világfi hírében állsz Hector naprendszer szerte. Könnyedebb humoroddal és diplomáciai bölcsességeddel ez a feladat mintha rád lenne szabva - vetettem fel. - Lighttal kapcsolatban azonban egyetértek veled. Vezetői szinten az a férfi egy romhalmaz. Esélytelennek érzem, hogy bárki értelmes válaszokat húzzon ki belőle. Már ha egyáltalán vannak válaszai, ami felől kétségeket érzek - ráztam a fejemet magam is. - Egy ilyen támadás túlságosan is... kevés, hogy a telepata uralkodót sejtsem mögötte. Ő megöletné a herceget, ha ilyesmi eszébe jutna. Collector pedig semmibe fogja venni, még ha parancsolna is neki. Az űrjárók és kalózok független népség, akik semmilyen hatalmat nem ismernek el maguk felett. A marsi utcakölykök vezetője előbb tudna valamit kikaparni nekünk, na meg könnyebben, némi aprópénzért, minthogy Light mondjon valami értelmeset - húztam el a számat savanyúan. - Ha az űrjáró csavargóktól akarunk információkat, akkor a szintjükre kell zülleni. Egy független kalóz, valami jobb napokat látott csempész, lecsúszott szeszkazán vagy illegális versenyeket kereső adrenalin megszállott nyomra vezethet, de azok nem hajtanak fejet címek és rangok előtt, olykor a pénz is kevés. Azoknak bizonyítani kell - vontam vállat. - Ez a vonal járható, de legalább annyira áldozattal jár, mint a nagyhatalmi diplomácia, ha a véleményemet kéri fenség.

- Elfelejtitek, hogy nem segítségért, hanem számon kérni mennék! - rivalltam a kép férfira, majd ismét járkálni kezdtem. Köntösöm szinte örvénylett körülöttem, minden lépésnél, felfedve lábamból, hol többet, hol kevesebbet. - Ha Collectornak vagy az embereinek a keze benne volt, örülhet annak is, ha nem támadunk rá közvetlenül. - Foglaltam helyet, keresztbe fonva a lában. A köntös a combom közepéig szét nyílt, de nem érdekelt.
Intettem Antoinak, hogy kelljen fel.
- Jason pedig nem mer dacolni velem. Egyedül nem, márpedig a társa mindenben ellentmond neki. Ez a gyengeség Uraim. A döntésképtelenség. De elfogadom a véleményeteket. Ám a metamorfokhoz való ellátogatás szükségszerű. Nem csak a mostani helyzet okán. Ismerni akarom az ellenfeleimet és azok lépéseit. És ez nem csak nekem jutott eszembe. A találkozó lehet az oka... Ahova Te, Antoine fogsz elkísérni.

Megráztam a fejem, és szomorkás mosollyal néztem Antoine-t.
- Nem, barátom. Én, legalábbis Jones szemében, egyenrangú vagyok Amets-szel. Azért, amit úrnőnk tett, gyűlöl minden morát, a legjobban éppen őt magát, és engem, mert hite szerint megakadályozhattam volna, ami történt. - pedig hiába próbáltam, tettem hozzá gondolatban, majd folytattam - Jones engem nem tart Amets szolgájának, és ez hiába téves feltevés, ragaszkodik hozzá. Ha én mennék, olyan lenne, mintha Amets úrnő maga tenné ott tiszteletét. Te viszont, Antoine, az ő szemében is szolga vagy, s bár a nézeteitek igencsak különbözőek, mégis neked van a legjobb esélyed szót érteni vele azok közül, akikre, ha jól sejtem, úrnőnk ilyen kényes feladatot mer bízni. Ám ha te mész, annyit hadd tanácsoljak: tűrd a sértéseit hideg fejjel. Jones nem egy lángész, ami a politikát illeti, és szívesen harcba vinne minden morát. Nem érdekelné, milyen politikai következményei lennének ennek, és ráadásul mi magunk is kényelmetlen helyzetbe kerülnénk, ha elveszítenéd a fejed, bár, barátom, kétlem, hogy ez történne. De készülj fel: a királynőt is becsmérlő szavakkal fogja illetni, és te legfeljebb szóban védheted meg a becsületét.
Ittam egy korty bort, és tovább beszéltem.
- Igen, ilyesmire gondoltam. Kis informátorok, akik hallhattak ezt-azt. Esetleg érdemes lehet kikérdezni Jack Carthy kapitányt. Jó ideje áll a Rendfenntartók élén, és nem kizárt, hogy találkozott már hasonló esettel. Esetleg ezt még Ben Jones előtt meg kell ejteni... Jó barátok, és Jones negatívan befolyásolhatja az ügyünkben.
Fejet hajtottam Amets előtt, amikor dühösen kifakadt. Nehéz volt, mert a dühét és büszkeségét jómagam is éreztem. Próbáltam nem odafigyelni a nő nem mindennapi lábainak meztelenségére. Most koncentrálnom kellett.
- Valóban, úrnő - fordultam hozzá - Azonban ha nem bűnös, és mi ellenségesen lépünk fel, komoly gondokat okozhat nekünk a későbbiekben. Nem szabad lebecsülni őt. Ahogy Antoine is mondta, Collector okos. Továbbra is az üzlet pártján állok. Ha a bűnösségére derül fény, még mindig megbüntethetjük azután is, hogy üzletet kötöttünk vele.
A találkozó kérdése... Minden testőr rémálma.- Nem elég, hogy a fajok vezetői egy helyre gyűlnek, hogy kiegyezzenek bizonyos dolgokban, de ráadásul épp annyi esélye van annak, hogy egymásnak esnek, mint annak, hogy külső támadás éri őket. Örömmel hallottam, hogy a soron következőn nekem nem kell részt vennem. Mindig is fárasztónak találtam őket.

Határozottan fejet hajtottam az úrnőm felé. Konstatáltam ugyan a meztelen és oly megkapóan gyönyörű lábainak látványát, de jóval kevésbé hatott rám mindez, mint normálisan kellett volna. Én Amets bölcsességét, erejét, intelligenciáját, uralkodásra termett lényét imádtam elsősorban, nagyon régen nem kapcsolódott ehhez a testi vágy érzete. Olyannyira felettem áll minden tekintetben, hogy az ilyesmi már nem érinthetett meg a kapcsolatunkban. A szolgája voltam és a kutyája bizonyos szempontból, jól idomított véreb, nem az az öleb fajta. Ez ennyi és nem több. Nyugtáztam az úrnő szavait és innentől kezdve nem volt helye többé saját gondolatoknak és érzelmeknek. Ennek ellenére természetesen odafigyeltem Hector szavaira is, megnyugtatására meg is feleltem ezekre:
- Nyugodjon meg Hector - kértem. - Sokan tartanak hírem alapján vadállatnak, de csak akkor vagyok az, ha ez a mi fenséges úrnőnk érdekeit szolgálja. Diplomata legalább annyiszor voltam, mint kém, besúgó és persze gyilkos is. Adott esetben akár szó nélkül el is tűröm, ha akcióm sikere megköveteli, akár helyeslem is az úrnő becsmérlését. A diplomáciában véleményem szerint a tényleges erőnk és a hazugságaink együtt adják a fegyverzetünket, hisz ez is egy párbaj, csak nem karddal. Aki van annyira ostoba, hogy erőszakkal tépi fejét a királynőnk lábai alól, miközben megadathatott volna neki az Ő szolgálatának dicsősége, aki vezetőnek hazudja magát, nem nézve övéi boldogulását, annak szavai leginkább csak fűszálak a szélben - mosolyogtam érzelmek nélkül, hidegen.
Az úrnő kitörésére nem reagáltam. Talán mondhattam volna még ezt-azt, voltak felmerülő gondolataim, ötleteim, de a döntést meghozta már mindenben. Innentől az én feladatom csak annyi, hogy engedelmeskedjek neki és kövessem mindenható bölcsességének iránymutatását. Fenséges személyének rövidre szabottan feleltem hát:
- Hallottam és eszerint cselekszem úrnőm.
Egyszerű szavak, de ebben a teremben mindenki tudja valós mélységüket, mennyire igazak.

Mélyeket lélegeztem és próbáltam Hector nyugalmából meríteni.
- Én teljes mértékben megbízom Antoine képességeiben. Pont ezért fog ő velem tartani a tanácskozásra. Szeretném, ha járatosabb lenne a politika ezen kevésbé racionális oldalát illetően. Ehhez az első lépés, hogy megismerte ellenfeleimet. És valóban, talán ő alkalmasabb a metamorfokkal való tárgyalásra. - És, nem hagynám ki a lehetőséget, hogy, ha közvetetten is, de megismerjem a gyermek Ladyt - Bár kétlem, hogy közük lenne Amser megcsonkításához. - Összekulcsoltam ujjaimat és a két férfit figyeltem. Kölcsönős tisztelet jellemezte őket, de a felszín alatt mintha ellentétek feszülnének. A két férfi, akikre birodalmamat építettem...
- A másik kérdés: nem erőszakkal akarok fellépni Collectorral szemben, de nem is kívánom kiszolgáltatni magam neki. Ha hasznos számomra, megjutalmazom, ha ártott nekem, vagy akár csak tervezi eltiprom. Egyszerű tárgyalás.

Láttam Ametsen, hogy igyekszik megnyugodni. Ha pedig már láttam, és nem csak érzetem, akkor az már igencsak feltűnő volt.
- Én csak örülök, ha nem nekem kell mennem. Antoine, barátom, azok a csúcstalálkozók halálosan unalmasak. Bár meglehet, hogy tanulságosnak fogod találni.
Bólintottam Antoine szavaira. Néha elfelejtem, hogy ő sem gyermek már, még ha hozzánk képest fiatalnak is mondható.
- Biztos vagyok benne, hogy ezt a feladatot is könnyedé fogja venni. Akkor tehát, amennyiben a metamorfokhoz Antoine megy, enyém lesz az említett marsi utcakölyök? - néztem Amets-re - És mikor akarod megejteni a látogatást a kalóznál? És ha a javaslatomat elfogadod, ki menjen a Rendfenntartókhoz? Tudom, mivel már amúgy is a Marson leszek, kézenfekvő lenne, hogy én legyek az, de... Húsz éve volt egy kis összetűzésem Jack Carthyval.- enyhén elvörösödtem - Nőügy. Tehát nem hinném, hogy szívesen látna...

- Örömömre szolgál, hogy teljesíthetem a kívánságát úrnőm - erősítettem meg újfent. - Mikor és mivel szándékszik indulni, felség? Igényel a flotta részéről díszkíséretet? - tettem fel pár gyors kérdést, majd ennek szellemében már a dolgaimon gondolkodtam.
Hector reakciójára viszont elmosolyodtam egy egészen rövid pillanatra, tényleg szívből:
- Elvileg kezdő katonai jogászként részt vettem 1945-ben a nürnbergi per előkészítésében, kompromisszumot keresve az amerikaiak, az angolok, a szovjetek és a franciák között. Egy évig kevés híján. Szerintem ez felüdülés lesz - válaszoltam. - Carthyt szívesen vállalom, amennyiben úrnőnknek is megfelel. Katonatiszt. Tudom, hogy gondolkodik, ismerem az előéletét, azt hiszem szót tudnék vele érteni. Személyesen talán ha kétszer találkoztam vele, akkor is egy-egy tisztelgés erejéig, de nincs köztünk rossz viszony sem - vetettem fel.
Aztán már csak a parancsokat vártam.

Kis híján a tenyerembe temettem arcomat Hector válaszára. Emlékeztem az esetre... De gondolataimat hamar visszarántották a jelenbe.
- Még nem. - tört fel belőlem. - Előbb tegyük meg az előkészületeket, aminek egyik alappillére, Jack Carthy. - elgondolkodtam, majd felálltam. - A parancsnokhoz magam kívántam volna menni. A vezetők gyűlésének fő témája, a rendfenntartók hatáskörének esetleges kiterjesztése. De erre esélyük sincs. Kivéve, ha én magam támogatnám az ötletet. - gonosz mosoly játszott az arcomon. Felálltam és az ablakhoz léptem Antoine mellé. Az üvegen át elém tárult a Mars maga is.
- Kéz, kezet mos. Ha Jacket biztosítom támogatásomról, a rendfenntartók is támogatni fognak Collectorral szemben. De... - néztem preatoromra. - Jól mondod. Te járatosabb vagy a világában. Az én üzenetem fogod hordozni, de úgy, ahogy azt Jack megérteni képes. - visszafordultam az ablakhoz. - Természetesen eredményt várok el. Ami pedig azt az utcakölykök illeti... A tied lehet Hector.

Bólintottam. Némi vitával ugyan, de sikerült egy használható tervet felállítanunk. Kiittam a borom maradékát, és kezet nyújtottam Antoine-nak.
- Akkor én nem is vesztegetem az időt. Mehetnénk együtt is: Okosabb volna, ha Jones előtt Carthyt látogatnád meg, mint mondtam.
Aztán Ametshez léptem, és homlokon csókoltam.
- Bosszút állunk, drágám - mormoltam neki - Megesküszöm neked. Többé senki nem fog...ja bántani Amsert.
Eredetileg azt akartam mondani, hogy többé senki nem fog szemtelenkedni a herceggel, de még idejében észbe kaptam.
- Javaslom, ne vesztegessük az időt. - folytattam immár fennhangon, nem mintha Antoine nem hallotta volna, amit halkan mondtam - És, ha jól értem, Amets, utoljára hagyjuk a kalózt?
Ezt már a kilinccsel a kezemben mondtam. Indulni készültem, és reméltem, hogy Amets nem feledkezik majd meg a korábbi szórakozásának tárgyáról a hálószobájában. A nő minden tervüket hallhatta.
Aztán, amint választ kaptam, bólintottam, és elhagytam a szobát.

//Köszönöm a játékot, nagyon jó volt! //

- Igen, egyetértek, természetesen mielőbb felkeresem a parancsnokot, hisz, úrnőnk szavai szerint, Mr Jonesszal már vele együtt fogok találkozni - bólintottam Hectornak. Nem maradtak fenn további kérdések, így az úrnő felé fordulva térdre ereszkedtem és bólintottam: - Indulok lényegében azonnal, amint a hajómat feltankolják úrnőm és lehetőség szerint mihamarabb értesíteni fogom az eredményekről.
Ezzel felálltam, tisztelegtem berögzült szokásom szerint, meghajtottam magam és kifelé indultam. Odakint kezet nyújtottam a consulnak:
- Szívesen veszek egy útitársat a Marsig - feleltem. - Az Ében Héjával, egy Vampirerel megyek. Nem a legkényelmesebb, de igen gyors, ha Önnek is megfelel a vörös bolygóig. Nagy kérdés egyelőre, mit is tartogat nekünk a hadisten planétája - mormoltam, majd megindultam a consul mellett, hogy mihamarabb indulhassunk.

//Én is köszönöm a lehetőséget az első tisztelgő játékra a királynőnél, nagyszerű volt //

Megvártam, míg a két férfi távozik. Ha Antoineban most sem kell csalódnom , mire eljön a vezetők tanácskozásának ideje, nemhogy a fiam támadóira találok rá, de Ben hiányosságain kívül, a gyengeségére is fény derülhet. Jack az adósom lesz, és, bár másodkézből, de az új Ladyt is megismerhetem. Tökéletes, gondoltam, miközben borom maradékával édesítettem meg ajkaimat. Lassú, halk léptekkel indultam meg hálószobám felé, ahol szeretőm már ébren várt.
Az ágyhoz léptem, és halkan suttogtam a fülébe. Megnyugtató szavak voltak, bár sejtették szándékomat. Ha meg is fordult a lány fejében a gondolat, hogy ellenáll már későn. Hosszan és forrón csókoltam. És őt, könnyeden, a nyugalom érzésével hagyta el minden életereje. Csak egy volt a sok közül...

(Köszönöm a játékot! )