Űrhajóroncs-telep

Egy roncstelep, ahol űrhajó alkatrészeket, vagy lerobbant, de még működő hajókat lehet beszerezni.

//Előzmény: Overlook Hotel //

A csendben eltöltött izgalmas utazást követően(elvégre csak úgy repül az idő, ha két ennyire bőbeszédű embert zárnak össze egy szűk helyre, akik ennyire kedvelik egymást) Maverick higgadtan hagyja el a hajót, pedig szíve szerint valósággal kirobbanna a légzsilipen, hogy végre a bolygót érje a lába, melyet otthonául választott mostanában. Ad magának pár másodpercet, hogy lenyugodjon, aztán amikor társa is beéri, biccent felé, aztán szűkszavúan csak annyit szól:
-Erre.
Ezzel megindul a roncstelep felé...szinte. Valójában marha nagy kerülőt tesz, de ha már itt vannak, úgyis lenne dolga, és az a cél, hogy feltűnőek legyenek. Ha tényleg rá vadásznak, az egykori lakcíme príma lesz, észrevegyék...legalábbis az lenne, de a jelek szerint nem izgatja senkit sem, mi van az egykori katonával, így csak a nejlonzsákokba tett ruháit kapja a vállára, ami a lépcső mellett hever, közkinccsé téve.
-Hmm...
Macheta-ra sandít, majd a visszaszerzett ingóságaira(már amit nem hordtak szét) aztán gunyorosan elmosolyodik. Percek kérdése, és már a roncstelepen is találják magukat, támadónak pedig még mindig semmi nyoma.
-Nem sűrűn mondok ilyet, de tényleg jobb lenne, ha Melissa is velünk volna...
Gyors terepszemle után egy világító seggű bogárra emlékeztető hajón akad meg a szeme, ami olyan rossz állapotban van, hogy kirázza tőle a hideg, kivételesen látványosan.
-Ez nagyon nem az én világom.

Örültem volna, ha akad valami jó kis krimi a hajón, de nem volt semmi, így kénytelen voltam a kommunikátoromon olvasgatni. Nem az igazi, de jobb híján...
Egy ideig a városban kóricáltunk, de le se szart minket senki. Mondjuk, ez valahol érthető... Csak két fickó voltunk a több ezer gyanús tag között.
- Azért ennél egy kicsit többre számítottam... - morogtam a kölyöknek - Na mindegy. Nézzük, mi a felhozatal...
Láttam, melyik hajót nézegeti a kölyök. Elfintorodtam.
- Vagy ötven éve nem láttam ilyet. Gondolod, hogy képes felszállni?
Az elmémmel felmértem egy kicsit. a váz legalább sértetlen volt. Légkörbe nem mernék lépni vele, de ha nem megyünk a Földre, nem is kell.
- Telik erre a... Hajóra?

Erős kétségei vannak a bogár szerű hajó repülési képességeit illetően, és a biztonságérzetét az sem növeli meg cseppet sem, hogy láthatóan az indián, aki legalább egyszer nem félt lefejelni egy bekapcsolt turmixgépet, aggodalmát fejezi ki a járgány felől.
-Ez nem egy olyan gép, amit a háborúban pilóta nélkül küldtek előre, hogy ezt lőjék szét a normális hajók helyett? - Kérdi, s bármilyen szomorú, egyáltalán nem humorizálásnak szánta a dolgot...
-Ja nem...olyasmire nincs pénzünk... - ahogy ezt sem. Minden esetre rövid kutakodás után ráakadnak egy hajóra, ami ha lehet a korábbinál is "bizalomgerjesztőbb", az ára viszont még mindig tízszer annyi, mint amennyit fel tudnának köhögnek, ha spórolnának egy évszázadon át, aztán eladnák az egyiküket rabszolgának.
-Tudod, vannak jó kocsmák ezen a bolygón is...
~Viszont a csajokért nem ártana visszamenni...vagy legalább az egyikért...FRANCBA!~
Megembereli magát, és az egyik eladóhoz sétál, hogy megkérdezze, nincs-e itt valami, ami akkora, mint egy koporsó, viszont tizedannyiba kerül, és van egy halvány sanszuk túlélne vele egy űrutazást. A válasz kiábrándító lenne, ha komoly lett volna a kérdés, de aztán...
-Azt mondja "landolt" valami gép a kupolán kívül. Elég ramatyul néz ki, de valami vadember bezúzta a kutasz szondáját egy kővel, miközben énekelt neki. Ha megnézzük, kaphatunk érte egy kis pénzt...

Nézegettük még egy ideig a bogárhajót, de aztán elvetettük. Szánalmas, de túl drága volt nekünk. amúgy is inkább tűnt kirakathajónak, mint igazinak, ezzel a feleslegesen giccses nagy hajtóművel... Tisztára, mint valami filmes űrhajó.
A hírek nem voltak valami bizalomgerjesztőek. Lezuhant hajó, amit egy kővel meg lehet rongálni? Annak is több értelme volna, ha behegesztetnénk magunkat egy fémgömbbe, és az erőmmel visszarepíteném magunkat a Holdra.
- Hát nem tudom, kölyök... És ha elvállalnánk itt valami gyors melót? Egy bankrablás, vagy ilyesmi... Nem ártana élve hazaérni.
Soha be nem vallottam volna, de a kölyöknek igaza volt: Melissára most nagy szükségünk volna. Csak ne féltettem volna ennyire...
- Na jó, felőlem nézzük meg a roncsot- Adtam be a derekam.

A bankrablás említésére egy röpke pillanatra kifut a botox az arcából, és egy aligátor érzelmességével sandít oldalra, de aztán megembereli magát, és röviden jellemzi a tervet:
-Nem.
A bankrablás majdnem olyan veszélyes, mint munkát vállalni itt, és emiatt napokig váratni az egyre ideg betegebb "cukorfalatot". Mellesleg, Maverick számára egyre világosabb, hogy azért kaphatta a csaj ezt a becenevet, mert árt a fogaknak. Apropó...
-Ha már túlélés, szeret valamit Melissa a kínzásomon túl? Csoki, édesség, gyümölcs, vagy ilyesmi?
~Ne kérdezd meg, hogy miért, abba könnyebb elrejteni a mérget? Nem vagyok olyan jó színész, hogy erre megnyugtató választ adjak.~
Ezt egy hosszú séta követi, a város határa felé. Órák telnek el, mire végre elérik a megadott koordinátákat, ahol valóban ott hever egy kissé megviselt, de amúgy valószínűleg még működőképes hajó...ja és említettem, hogy valamiért piszokul ismerős???
-Oké, rejtély megoldva - szól Maverick, miután a Bolhapiac fedélzetén megtalálja a Melissa ajtaján hagyott üzenetet.
-"Összefutottam pár haverral, és elmentünk piálni. Estére visszajövök! Puszi. A kapitány!"
Természetesen nem szó szerint idézi, de a lényege ez volt az üzenetnek. Át is nyújtja Ramirez-nek, ha esetleg ő is el akarná olvasni, aztán unottan néz körbe.
-Kocsma?

- Nem szeret semmit - förmedtem rá az izompacsirtára - Semmi olyasmit, amivel egy magadfajta elcsábíthatná. Szereti a... A... Húsevő virágokat!
Remélem, valójában nem sztereti őket, mert ha pont miattam tud majd ez a morcos exzsoldos bemászni a lány ágyába, akkor magamra hajtogatok egy lámpaoszlopot.
- Hidd el, kölyök, a bakrablás jó móka. Csak símaszk kell hozzá, meg jelfrekvencia-zavaró, hogy kiüsd a riasztót. Nem mintha tapasztalatból beszélnék... - tettem hozzá sanda pillantással.
Amikor megláttam a hajót, jó másfél percig káromkodtam szépen, szabatosan és változatosan, úgy, hogy egyszer sem ismételtem magam.
Az üzenetet látva még dühösebb lettem.
- Hülye, vén, idióta... Nem hiszem el! És mégis hogyan kellett volna megkapnunk az üzenetet, ha elvitte a hajót a vén... Na várj csak... Ennyire még ő sem hülye. Oké, ő elment inni, de gondolom, a Holdon. Akkor ki a szar hozta ide a hajót?
- Hm? Kocsma? Ez az első jó ötleted ma. Bár, az előzőben is megpróbáltak kinyírni...

Bár hajlik rá, hogy elhiggye amit Macheta mond, hisz az beleillene a Melissa-ról alkotott képbe nagyon is, mégsem teszi, hisz ha egészen őszinte akar lenni, a bőrszerkója, és a veszett hiúz modora ellenére azért alapvetően olyan lánynak ismeri, aki inkább az édességek felé vonzódik, mint az ilyen menő dolgok felé.
-Kár, pedig azt hittem tudod... - vonja meg a vállait, látványosan keveset törődve a férfi kifakadásával. Viszont, ha már így csak maguk közt vannak férfiak, úgy dönt, lehet egy kicsit őszintébb: - Nekem a húga tettszik, de elég reménytelen a helyzet, ha Melissa le akar lőni, csak ezért érdekelt, szóval ne aggódj, nem fogom lecsapni a kezedről.
Bájos mosoly, majd inkább elfordul, és emlékezteti magát, hogy már nem a seregben van, és nem is a rendfenntartóknál, úgyhogy nem az ő dolga nyakláncot fűzni a manus füleiből és...hmm, lehet akkor sem kellett volna ilyeneket csinálni? Na mindegy.
-Van egy sanda gyanúm, hogy már részegen írta ezt - mutat rá a 40 helyesírási hibára az alapvetően elég tömör üzenetben - ebből a meteor alakú horpadásból pedig erre tippelek, hogy ő vezetett.
~Vagy ez már itt volt korábban is? Nehéz megmondani ennél a hajónál...~
-Én mondtam, hogy húzzatok el onnan. Egyébként első? Ide jönni is az én ötletem volt!
~Hajj, de jó, hogy már nem vagyok a seregben, és visszapofázhatok bárkinek! Pont mint a seregben, csak most nem vonják meg érte az eltávomat...ami nincs...tényleg menjünk kocsmába, lehet még a kapitány is ott lesz.~
-Szerintem maradj itt, majd én szétnézek a kocsmákban. Ha a kapitányod visszatér, nem árt, ha várja valaki, és az sem árt, ha olyan várja, akit felismer, és nem lövi le helyből, bár felteszem ez csak nekem fontos...

A húga? Nos, hát erre nem tudtam hirtelen mit mondani. A kissé túl feszes modorú Chloe-t nem nekem kellett védelmeznem... De hát mégiscsak Melissa húga, ő meg kinyír, ha... Hát, nem sok ok kell neki, hogy kinyírjon. Elég, ha rossz kedve van.
- Barom - morgom - Úgy nézek én ki, mint aki fiatal lányok szoknyája után rohangál? Vagyis izé... - gondolkodtam el - Az övé után nem rohangálok.
A kezembe vettem az üzenetet és elolvastam. Hümmögtem egy sort, amit nem igazán lehetett érteni, de amit mégis, az nem tűrt nyomdafestéket.
- Végül is akár igazad is lehet - mondtam kelletlenül - De ez még tőle is durva.
Megnéztem a horpadást a burkolaton. Fene egye meg! Ezen még a levegő is szökik, a horpadás közepén vékony repedés futott. Vén hülye... Minek iszik, aki nem bírja...
- Hátrébb - morrantam a kölyökre, aztán széttártam a karom. Lassan kezdtem el a tenyereimet közelíteni egymáshoz. Úgy kellett a fémet kiegyenesítenem és egymásra hajtogatnom, hogy ne szökhessen a levegő, ne szakadjon el az erőhatás miatt máshol, és ha a Földön a légkörbe lépünk, az egyenetlenség miatt ne égjünk porrá. Nem volt valami könnyű feladat, el is tartott néhány percig. Enyhén lihegve engedtem le a kezem.
- Kész - mondtam - Na most akkor várjál csak. Értem én, hogy te akarsz inni, míg én dekkolok, nem is olyan batárnagy hülyeség, ha belegondol az ember. De azt mond meg nekem, kis barátom, mégis honnan a szarból tudnád, hogy melyik kocsmában delirál az öreg?

-Óóóó, nem is hord szoknyát - jegyzi meg dallamos hangon melynek a káröröm a karmestere.
~Mira-nak igaza van, ez tényleg marha jó móka!~
Aztán még mindig vigyorogva áll félre, mikor a manus nekiáll hegeszteni puszta kézzel inkább.
-Szép volt Mózes, egyébként igazad van, lövésem sincs hol dekkolhat, de ha csak ez kell, megiszom egy sört az összesben a cél érdekében! Nem számít meddig tart, és hány hektolitert kell elfogyasztanom, megtalálom a kapitányt!
A beszédhez már tényleg csak valami felemelő háttérzene hiányzott, esetleg egy lobogó zászló a férfi mögött, ám ilyen kellékekhez nem fér hozzá, így meg kell elégedniük a szívére tett kezével.
-Addig hívd fel Melissa-t, és nyugtasd meg, félek az sem menne nekem... na, majd jövök, pá.
Ezzel már el is hagyja a hajót, ha nem akarja megállítani a melák....aki két fejjel alacsonyabb nála...hmmm...na mindegy.

Egy nem túl kedves kézmozdulattal válaszoltam a szoknyás megjegyzésre. Ha a törvények nem tiltanák a gyilkosságot, sok idegesítő alak halna korai halált, ez biztos. Én például ezt a kölykök hajtogattam volna bele egy fémlemezbe, hogy aztán ledobjam valami irtó magas helyről... Kezdetnek.
- Hogy te milyen önfeláldozó vagy... - morogtam epésen, aztán hessegetni kezdtem a kezemmel - Na gyerünk, menj már, ne is lássalak! De visszagyere, mert ha nem, Melissa megtalál, és hidd el, az sokkal rosszabb lesz neked, mint egy foghúzás... És amikor a huszadik kocsmában megtalálod az öreget, próbálj annyira józan maradni, hogy visszataláljatok... És hozz nekem is egy rekesz sört, ezzel a teknővel és két részeg seggfejjel baromi hosszú lesz a hazaút...
Azzal szó nélkül bevonultam a Bolhapiacba, hogy odabent várakozzak rájuk.

Miután megállapítja, hogy Macheta középső ujja pont olyan hosszú, mint egy egészséges embernek, és nem kell orvoshoz menni miatta, el is vigyorodik ezen, jó szélesen, hogy lássa, együtt örül vele.
-Ne aggódj, nem árulak be. De ne várj sokáig, igazán összeilletek.
Arra, hogy igazi hős, meg önfeláldozó, meg még mit nem csak vidáman biccent. Ami igaz az igaz. Más kérdés, hogy berúgást nem tervez, mert Chloe még megostorozná függelemsértésért, de erről az indiánnak nem kell tudnia.
-Bocs, de a holdon megígértem, hogy több sörre nem hívlak meg -felesel még utoljára, aztán eltűnik a horizonton.

//köszi a játékot, majd jelentkezünk a kapitánnyal //

Címzett: Shepy
Feladó: Miranda

Üzenet szövege:

Úgy tudom, a barátok olykor összeülnek. S ha már a barátod lettem, akkor talán ezt a szokásukat is átvehetnénk a mihez tartás véget. Úgyhogy gyakoroljunk… A pizza egy órán belül ideér. Sört hozz! Azt meg majd kitaláljuk menet közben, hogy mit is csinálnak ilyenkor… DE! A segítséged kéne... Tudod hol lakom…
Üdv: Mira

Kissé másnaposan riad fel a telefonja zörgésére. Telefon...milyen érdekes szó ez...vajon miről jutott eszébe? Ja igen, az a rohadt Kommunikátor! Arrébb pakolja az íjat, és vagy 20 nyílvesszőt, amiről feldereng neki egy kép egy jajveszékelő emberről, ami mérhetetlen kárörömmel tölti el, aztán a készülékét sokadik türelmetlen csörgésére végre csak elolvassa, mit akar a masina tőle.
~Nocsak...mázli, hogy nem tegnap küldte ezt...na jó, ideje válaszolni neki...~
Hozzákezd, hogy választ írjon, de korán reggel ez nem az erőssége, még akkor sem, ha a kora reggel ebben a konkrét esetben késő délutánt jelent. A sokadik kísérlet után aztán úgy dönt, pokolba az egésszel, és inkább tárcsázza a számot fejből.
-Szia! Ugye nem ég a házad, vagy ilyesmi? Az jó, mert lehet, nem érek oda egy órán belül, de majd igyekszem...

Valóban eltart egy darabig, amíg odaér, de azért még a sör vásárlással együtt is sikerül másfél órán belül maradnia...éppenhogy. Két hatos csomag folyékony kenyérrel a kezében kopog aztán Miranda ajtaján. Arcán még mindig látszanak kicsit az Orionon töltött éjszakai nyomai, de legalább a másnaposságot sikerült leküzdenie út közben a detoxikáló tic-tac-al.

//Folytatás: Hunter Street//