Chloe Skater

Név: Chloe Slater

Születési idő: 2978.07.09. (24 év).

Faj: Metamorf

Rang: -

Képességek:

Alakváltóként képes egy sárkány alakját felvenni. Ilyenkor bőre a hüllőkhöz hasonlatosan pikkelyes (az ő esetében égővörös színű), ami nem is ellenállóbb, mint például egy átlagos kígyóé, viszont képes tüzet okádni, ami segít neki távol tartani az ellenségét. Nehézséget jelent neki apró termete, átváltozva ugyanis magassága mindössze 30 cm, plusz a farka, ami nagyjából ennek a harmada. Ehhez társul az arányos, kissé pufók test, valamint a hátán lévő denevérszerű szárnyak, melyeknek fesztávolsága nagyjából 40 cm. Repülni ritkán szokott, ugyanis szárnyai nem elég erősek ahhoz, hogy sokáig elbírják a súlyát. Ami a tűzokádását illeti, a lángcsóva nem tudja meghaladni a 15 centit, akárhogy erőlködik is. Feje búbjától a farka végéig egyre kisebb tüskék sorakoznak egy vonalban egymás után (a legnagyobb 2 cm, a legkisebb már a fél cm-t sem éri el).

Család: Egy nővéréről tud (Melissa Skater, született: 2977.03.26., vagyis 25 éves).

Foglalkozás: Személyi testőr.

Ingóságok: Egy lézerfegyver, egy kés és egy kommunikátor.

Egészségi állapot: Egészséges

Kinézet: Egy magasságban van a nővérével, aki nagyjából 160 cm magas, és bár mindkettőjüknek hosszú, barna haja van, neki göndör és inkább vöröses árnyalatú. Izmos alkatú, egyenes tartású, ami elsősorban a munkájának köszönhető, ahogy az is, hogy elsősorban a testhezálló, strapabíró ruhákat szereti, hiszen ki tudja, mikor kell harcolnia.

Személyiség:

Gyermekkora és munkája miatt komoly, merev, nem nagyon ismeri a tréfa, a felhőtlen szórakozás fogalmát. Mindig a munka az első neki, akkor is, ha éppen szabadnapja van (ilyenkor elsősorban továbbképzi, edzi magát). Ha szükséges, akár órákon át áll egy helyben, mint a cövek, a legkisebb elmozdulás nélkül, bármilyen kimerítő is, utána pedig egy szóval sem panaszkodik. Főnöke, munkaadója utasítását mindig azonnal, akadékoskodás nélkül végrehajtja, akkor is, ha az életveszélyes vagy embertelenül nehéz. Ha teheti, elkerüli az emberölést, de a kijelölt személy védelme a legfontosabb, végszükség esetén nem hezitál meghúzni a ravaszt. Egyetlen szentimentalitást lehet felfedezni vele kapcsán: egy ütött-kopott, valaha fehér, mostanra piszkos szürke plüss nyúl, amit pici kora óta kincsként őriz.

Szexualitás: Hetero

Előtörténet:

Az első, amire vissza tudok emlékezni gyermekkoromból az a lövések hangjai, ami ijesztő közelségből hallatszottak. Fel tudom idézni azt a rémületet is, amit akkor éreztem. Mostanra ez már tovatűnt. De hát akkor még csak egy tapasztalatlan kislány voltam, semmit nem értettem abból, ami aznap éjjel a házunkban történt, csak annyit, hogy valami nagyon rossz, nagyon gonosz dolog. Ha manapság ilyen hangot hallok, már csupán a jól betanult eljárás következik, de még csak meg sem feszülnek a zsigereim. Védett személyt biztonságos helyre juttatni, közben a bemagolt megnyugtató mondatokat darálni neki, amitől valamiért megnyugszik, és ésszerűbben tud viselkedni, pisztolytokot kioldani, felmérni a helyzetet, szükség esetén erősítést kérni. Félelemnek nincs helye ilyenkor, csak tenni kell a dolgomat, hogy én kerüljek ki győztesen.
- Tudod, egészen hasonlítasz egy hétköznapi androidra – jegyezte meg egyszer egy nagyvállalat elnöke a kényelmes ülésében terpeszkedve a magángépén, akit egy tokiói megbeszélésre kellett kísérnem. – Úgy tűnik legalábbis, hogy csupán a robotika-törvényeknek élsz.
- Ez így nem egészen helytálló, uram – pontosítottam mereven állva mögötte hátratett kezekkel. - Én ölhetek embert.
Miután kiskoromban lemészárolták a családomat egyik nevelőszülőtől a másikig kerültem. Egy évnél tovább nem maradtam sehol. Mindegyiknek meggyűlt velem a baja, mivel időről-időre visszamentem a régi házunkhoz, hogy megtaláljam a nővéremet, aki kimentett onnan, de azóta sem láttam. Ha kellett vonatra is szálltam (illetve inkább fellógtam), de képtelen voltam lemondani arról, hogy a nyomára bukkanjak. Nem telt el nap, hogy ne átkoztam volna a balszerencsémet, amiért elszakadtunk egymástól, de amíg rá vártam amögött a sűrű bokor mögött, ahova rejtett, fegyveresek jelentek meg, akik úsztak a vérben. Még ennyi idősen is biztos lehettem benne, hogy ők végeztek a szüleimmel. És felém tartottak. Fogtam hát a plüss nyuszimat, amit Melissa nyomott a kezembe még a hálószobámban, és egészen a legközelebbi házig futottam, ahol bezárkóztam a fészerbe. Mire ismét előmerészkedtem, Melissa már nem volt sehol. Abban sem lehettem biztos, hogy túlélte. De tudom kellett.
Mindig visszakerültem hát az árvaházba, ahol a Chloe keresztnevet kaptam az eredeti helyett, amire már én sem emlékszem, hogy biztonságban legyek azoktól, akik akkor régen ránk támadtak. De mivel onnan is egyfolytában megszökdöstem, némi lobbizással, elérték, hogy nekem ítéljenek oda egy ösztöndíjat, amivel az ország legelitebb és egyben legszigorúbb katonai bentlakásos iskolájába kerültem. Ott aztán hamar leszoktam arról, hogy engedély nélkül akárcsak a vécéig is elmenjek. Tizenöt évesen léptem át először a küszöbét és húszévesen távoztam onnan végleg. Az ott töltött öt év alatt alaposan kikupálódtam testileg, szellemileg, de még lelkileg is. Nem volt több siránkozás, nem volt több érzelgősség, és ami a legfontosabb: nem volt több félelem. Már az első évben rájöttem, hogy valójában mekkora szerencsém van, amiért odakerültem, hiszen így megtanulhatok olyan szinten gondoskodni magamról, megvédeni magamat, hogy soha többé ne kerüljek ki vesztesen egy olyan helyzetből, ami a családom, de legalábbis a szüleim életébe került.
A második év végére már iskolaelső voltam. Semmi más nem érdekelt, csak a tanulás. Nagyon komolyan vettem a kiképzést, gyakran szigorúbb voltam magammal, mint a tanárok és az edzők, hogy biztos a lehető legtöbbet érhessem el, hogy a lehető legerősebben felvértezhessem magam. Nem szakítottam időt barátkozásra, szerelemre, szórakozásra, mindez felesleges időpazarlás volt, amit sokkal hasznosabban akartam eltölteni. Az általános műveltségen kívül, amit csak azért sajátítottam el, mert kötelező volt, fegyverforgatást és pusztakezes harcot is tanultam, ahogy az egyszerű helyi járművezetéstől kezdve az űrhajókezelésig. Alakváltó képességemet csak titokban gyakorolhattam, mert tudtam, hogy egyesek nem néznék jó szemmel, és az értelmetlen összetűzéseknek nem láttam értelmét, még gyakorlás szinten sem, hiszen mindenfajta tanterven kívüli verekedést tiltott az iskola szabályzata. A szabályokat pedig betartottam.
Miután kitűnő eredményekkel végeztem, és életemben utoljára átléptem az iskola küszöbét, már semmi sem maradt abból a megszeppent, rémült, gyenge kislányból, aki akkor voltam, amikor idehoztak. Csak erős akartam lenni, olyan erős, hogy semmi se emlékeztessen engem arra, hogy milyen is voltam régebben, semmi ne kössön tehetetlen, kiszolgáltatott múltamhoz. Semmi!
Csak a táskámban lapuló plüss nyuszi…

Az előtörténeted elfogadom, jó játékot kívánok! :)

Chloe ruházata egy az alakját tökéletes pontossággal felvenni képes, fekete anyagból készült, aminek a méreteit sárkányalakjára tervezték, így levétel után nagyjából akkora, mint egy játékbaba kezeslábasa. A benne lévő erős és kimondottan erős gumírozás lehetővé teszi, hogy emberként is viselhesse. Ilyenkor az anyag kinyúlik, de továbbra is kényelmes öltözékként szolgál. Ha nem veszi le az övét, mielőtt sárkánnyá változik, akkor az a ráerősített tokjukban lévő pisztolyával és késével együtt a földre esik, mivel az nem a ruha része, és megőrzi eredeti (egy 30 centis sárkányra kissé nagy) méretét.