Melissa Skater

Név: Melissa Skater beceneve: Vadóc

Születési idő: 2977.03.26. (25 év).

Faj: metemorf

Rang: nincs

Képességek: szaszkaccsá változik a metamorf alakjában, ami egy hegyi yetire hajaz, azaz olyan 2,5 méter magas, robosztus lénnyé, melynek a testét tetőtől talpig sűrű, fehér szőr borítja. Az ereje ilyenkor iszonyúan megnő, akár egy közepes gépkocsit is fel tud emelni, egy embert simán össze tud roppantani. A szemfogai is megnyúlnak, az alsók egészen hosszan kiállnak és komoly sebeket tudnak okozni, ahogy a kezén és a lábán lévő erős, hosszú karmok is. A bőre és a szőrzete a hagyományos puskagolyókig fel tudja fogni a lövéseket, de már nagyobb fegyverrel, vagy akár egy lézerpisztollyal sebezhető.

Család: a szüleire alig emlékszik, egy rablótámadás során megölték őket. Van egy húga, akiről azóta nem tud semmit, de mivel az ő holttestét nem találták meg, így még mindig azt reméli, hogy él valahol.

Foglalkozás: navigátor a Bolhapiac fedélzetén, a keresete ingadozó, igazából nem szenved hiányt semmiben, mert az Öregtől (Ben kapitánytól) mindent ki tud kunyizni.

Ingóságok: Mindene a hajón található, és ami főleg ruházatban merül ki. Nincs háza, kocsija, saját űrhajója, bár a Bolhapiacot úgy szereti, mintha a sajátja lenne. Fegyvere természetesen van, egy tűvető az övében mindig, na meg két kés a csizmájában. Van egy surrikenekkel teli öve, melyek erős altatóméreggel vannak bekenve. Megtakarítása nincs.

Egészségi állapot: egészséges.

Kinézet: Melissa egy aránylag kistermetű, olyan 160 cm magas, arányos testű lány, akinek fekete, a háta közepéig érő, egyenes szálú haja van és a szeme is bogár fekete. Az arca ovális és az ajkai teltek. Szeret sportosan és gyakorlatiasan öltözködni. Általában szintibőrt visel, ami kellően kiemeli az alakját, hiszen úgy simul rá, mintha a második bőre lenne.

Személyiség: Melissa annak ellenére, hogy nem volt éppen boldog gyerekkora és felhőtlen élete, nem keseredett meg, hanem éppen ellenkezőleg, hálás a sorsnak, hogy időben küldte hozzá a kapitányt és így most azt csinálhatja, amit szeret, kalandozhat és vezethet egy űrhajót.
Életvidám teremtés, aki szeret beszélni, imádja az Öreget cukkolni, de nagyon tud hízelegni is, ha úgy hozza a szükség, viszont határozottan a sarkára is tud állni, ha látja, hogy az öregek elhagyják magukat, vagy már rájuk fér egy kis fenékberúgás. Lány létére eléggé szabados szájú, hiszen gyerekkorában sem az angol királyi udvarban nevelkedett, és a hajón sem fogta vissza magát senki, még a jelenlétében sem, így aztán ő sem finomkodik, hanem oda-oda mondogat, ha kell. Igyekszik azonban a kemény csaj benyomását kelteni mindenki felé, főleg aki nem ismeri, hogy bárkin megesik a szíve, aki segítségre szorul. Sosem felejti el, hogy ő is csak ezért lehet még életben, mert rajta is megesett valakinek a szíve valamikor. Azonban ha a fejébe vesz valamit, akkor azt véghez is akarja vinni, ehhez eléggé céltudatos. Ha hajót kell irányítania, akkor mindig komolyan veszi a dolgát és sosem felelőtlen, ami máskor nem áll távol tőle.

Szexualitás: hetero

Előtörténet:
A franc ebbe a modulba! Már órák óta próbálom átalakítani, hogy automatikusan váltson át olyan frekvenciára, ha valami hatósági hajó jelentkezne be, ami azt bizonyítja nekik, hogy ez egy diplomáciai járgány, de hol működik, hol nem, így nem szerelhetem be, mert Ben bácsi….Óóóó, csak nehogy egyszer meghallja, hogy így szólítom! Szóval Ben kapitány leharapja a fejem, pedig tudom, hogy arany szíve van, de hát a látszatra is adni kell ugye.
Már akkor tudtam, hogy így van, amikor megvett a bandától, akik elkaptak és éppen azon tanakodtak, hogy kinek adjanak el stichelni vagy esetleg, miután látták, hogy egészséges vagyok, valami szervkereskedőnek. Persze ő is lehetett volna ilyen, de én akkor a szemébe, abba az egybe, belenézve tudtam, hogy nem, na meg, ahogy nyomta a szöveget a hülyéknek, akik végül 50 liter vízért lemondtak rólam. A marhák!
De, hát ez már csak a hab volt a tortán, mert addig sem ajnározott a sors, hiszen talán hét éves lehettem, mikor elvesztettem az egész családomat. A szüleimmel egy külvárosi házban éltünk a Földön, arra már nem emlékszem, hogy pontosan hol, csak a kert és a nagy szabad, romokkal teli tér maradt meg bennem, amikor egy éjjel ránk törtek és én arra ébredtem, hogy a hatéves éves húgom hangosan sír és a házban hangosan ordítoznak. Kilestem az ajtón, ahol azt láttam, hogy apámat és anyámat a földre térdeltették és a következő pillanatban éles villanás, majd már csak a vérben fekvő testek látványa égett a retinámra. Ösztönösen bevágtam az ajtót rémületemben és rázártam a kulcsot, mire hangos ordibálás, majd az ajtón dörömbölés kezdődött.
Hangtalanul zokogtam, mert hangosan még lélegzetet sem mertem venni, de a húgom rémült sikoltozása magamhoz térített. Mindig én voltam a talpra esettebb és a fiúsabb, és őt is mindig rám bízták, ha játszani mentünk, így most is csak az lebegett a szemem előtt, hogy valamit tennem kell, nem maradhatunk itt. Már láttam halottat, mikor egy baleset szemtanúja voltam, ahol ugyanígy feküdt az elütött nő az úton, vérben és ahol, azt mondták rá, hogy halott, így azt is tudtam, hogy a szüleink is azok. Bár nehezen tudtam a félelemtől gondolkodni, végül csak megragadtam a húgom kezét és az ablak felé vonszoltam, miközben a kezébe nyomtam a kedvenc plüss nyusziját, hogy maradjon végre csendben.
- Most nem sírhatsz! El kell bújnunk! – szorítottam meg a kezét és kinyitva a földszinti ablakot, mutattam neki, hogy másszon ki.
Segítettem neki, majd én is utána másztam. Aztán futni kezdtem, miközben őt húztam magam után. A kerítésen átbújtunk egy játék közben már felfedezett lyukon, de ekkor eszembe jutott, hogy valami ruha nem ártana, hiszen mindketten hálóingben és mezítláb voltunk, kint meg nyirkos és esős volt az idő. Az is eszembe jutott, hogy a garázsban tartja anya a régi ruháinkat és ott talán nem keresnek vagy legalábbis el tudok csenni párat észrevétlenül.
- Maradj itt! – húztam be a húgomat egy sötét bokorba. – Hozok pár meleg ruhát, mindjárt visszajövök, csak ne sírj, maradj csendben, érted? – néztem a szemébe figyelmeztetően és ő bólintott, majd lekuporodott a földre, magához szorítva a nyusziját.
Ekkor láttam utoljára. Míg visszamentem és sikerült pár cipőt és kabátot kilopnom, addigra lángokban állt a házunk és én rémülten rohantam vissza arra a helyre, ahol a hugit hagytam. De, nem volt ott! Kétségbeesetten kutattam át a környéket, zokogva szólongatva, de eltűnt.
Magára hagytam és ezt sosem tudtam igazán megbocsátani magamnak! Tudom, hogy nem halt meg! Valahol legbelül érzem, hogy életben van! És én meg fogom találni! Ben megígérte, hogy segít és én bízom benne. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi történt akkor!
Aztán sok-sok év telt el, én meg igazi túlélő lettem. A romok között húztam meg magam, mert nem volt hová visszamennem. Rokonaink nem voltak, így senkinek nem kellettem. Persze, ha elkapnak, mehettem volna árvaházba, de akkor ki keresi meg a húgomat? Így aztán lopkodtam, hogy enni tudjak. Valószínűleg szerencsém is volt, hogy életben maradtam. A hajléktalanok olyan saját gyereküknek tekintettek és megvédtek, míg kicsi voltam. Aztán meg már megvédtem én saját magamat is. Saját bandát alakítottam hasonló utcakölykökből és uraltunk egy területet, amit magunkának tekintettünk és megvédtük az oda húzódókat a többi bandától. Olyan 14 lehettem mikor bekövetkezett életem második fordulópontja, ami kis híján az életembe került és amitől majdnem infarktust kaptam. Ekkor derült ki, hogy ki is vagyok valójában: egy metamorf!
Összefutottam egy ellenséges bandával és én egyedül voltam, nem lett volna esélyem ellenük, így menekültem és bebújtam egy törött vízvezetékcsőbe. A hülyék el is húztak mellettem, ahogy illik, de ekkor nagyon furcsán kezdtem érezni magam. Fájt minden csontom, feszült a bőröm, úgy éreztem szét akarok szakadni. Talán egy pillanatra el is vesztettem az eszméletemet, de aztán arra eszméltem, hogy meg sem tudok mozdulni, még levegőt is alig kapok, mintha a cső egész egyszerűen összement volna és én beleszorultam, mint egy dugó.
Aztán megláttam a kezeimet és ordítani kezdtem, majd vergődni, hogy kiszabaduljak és elrohanjak. Ennek az lett az eredménye, hogy a cső szabályosan szétrobban és én megpróbáltam elszaladni, de csak összeestem és remegtem a félelemtől. Kis idő múlva voltam csak képes újra végignézni magamon és valami épkézláb magyarázatot találni a dologra. Hallottam már metamorfokról és találkoztam is párral. Nem voltak ellenérzéseim egyik fajjal kapcsolatban sem, így velük sem. Rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én is az vagyok, de, hogy mivé váltam, arról fogalmam sem volt. Nem volt mellettem senki, aki elmagyarázta volna, vagy segített volna, hogy feldolgozzam. Ezzel magamnak kellett megbirkóznom.
Ezen is túlestem és pár hetes kutatás után már azt is tudtam, hogy mi a neve annak, amivé át tudok változni: szaszkacs. Lassan tapasztaltam ki mit tudok tenni, ha átváltozom, de megtanultam. És azt is, hogy milyen veszélyes. Így aztán egy kezemen megszámolom, hányszor változtam át.
Pár év múlva, pontosabban úgy 3 év múlva jött el az életem harmadik forduló pontja Ben!
Mint már említettem elhagyott a szerencsém és belefutottam egy emberekre vadászó csapatba, akik olyanok voltak, mint régen a rabszolgavadászok, csak ezek az utcalakókra vadásztak, hogy pénz csináljanak belőlük. Rám sem várt volna fényes sors, bár valószínűleg most előhívtam volna a bennem lakó szaszkacsot, de nem volt rá szükség. Jött Ben kapitány és megvásárolt. Aztán felvitt a hajójára, ahol egy másik öreggel együtt járta a bolygókat és én úgy néztem rájuk, mint valami szuperhősökre. Nem volt velem könnyű dolguk, mert igen csak felvágták a nyelvemet, hiszen az utca nevelt, de lassan kikupáltak. Egyébként a ma napig nem tudom mi volt az az isteni sugallat, ami miatt az Öreg szittyós magához vett egy fiatal lányt, de tény, hogy mindig jól bánt velem, és én úgy tekintettem rá, mintha a nagyapám lett volna, a fegyverbolond társa, Macheta meg a keresztapám. Mindent tőlük tanultam, amit az űrhajózásról és a kisebb-nagyobb szerelésről tudnom kell. És én az otthonomnak tekintem ezt az ócska teknőt!
Na szóval, akkor ezt itt, ha átforrasztom oda, ezt meg kicserélem, akkor……Juhéééé! Működik!

Ezennel el vagy fogadva, jó játékot az oldalon!