A protector irodája

Kezdett elegem lenni az olyan helyekből, ahol megmotoztak. előbb a telepaták műholdja, most meg ez... Persze, értem én, vannak a világon biztonsági előírások is, de nem szívesen váltam meg a fegyveremtől. Különben is, egy volt Rendfenntartónak nem volt szüksége fegyverre ahhoz, hogy megöljön valakit.
Egy titkárnő szólt, hogy a protectorasszony vár, így bementem. kissé kopottasnak éreztem magam. Nevetséges volt, tekintve, hogy valakinek, akinek ugyanakkora hatalma van, mint ennek a nőnek, egyáltalán nem voltam kopottas...
- Jó estét... Matthew Kyle vagyok.
Vártam, vajon hellyel kínál-e, dölyfös lesz, vagy kedves... Nem volt még dolgom ezzel a nővel, és nem is tudtam róla az égvilágon semmit.

*A csipogás már jelezte, hogy megérkezett a várt személy, amire jelenleg egyáltalán nem volt szükségem. Már az érkezése előtt összepakoltam egy kupacba az asztalon a befejezetlen munkám. Mikor a férfi belépet, én már álltam az asztalom mögött. Mikor megláttam kedvesen, de mégis udvariasan elmosolyodtam és tettem pár lépést felé.*
- Jó estét Önnek is Mr. Kyle. Anastasia Camilon. * Nyújtottam kezet a férfinek s ha elfogadta, az udvarias mosolyom őszintévé változott. *
- Kérem, foglaljon helyett. * Intettem a szék felé hátrálva egy lépést és magam is vissza sétáltam a helyemre. De csak akkor ültem le, ha a férfi helyett foglalt.*
- Hozathatok valamit? * Tettem fel a kérdést, és ha kért valami italt, a titkárnőnek szóltam, hogy hozza be és nekem is egy kávét. *
- Miben segíthetek Önnek? * Tettem fel a kérdést, ami már egy jó ideje foglalkoztatott.*

Fáradtan a nőre mosolyogtam, és megráztam a kezét. Megszokásból ügyeltem, nehogy túl sok erőt fejtsek ki, de aztán eszembe jutott, hogy már nem is volnék rá képes. Szinte óránként változott a véleményem a robotkarom hiányáról. amikor Morganával szeretkeztem, boldog voltam, hogy azzal a kezemmel is érezhetem őt. Máskor viszont ijesztően gyengének éreztem magam nélküle.
Leültem, és az ölembe ejtettem a kezeimet.
- Nem, köszönöm. - jól esett volna egy löket, de nem akartam alkoholt kérni tőle - Én voltaképpen csak egy kérdés miatt utaztam ide. Hosszú volt az út, így remélem, hogy választ fogok kapni.
Elővettem a kommunikátoromat, és megmutattam a nőnek a vonatkozó hivatkozásokat.
- Látja? Úgy tűnik, hogy ezeket az anyagokat a maga hivatalának parancsára zárolták. Egy barátom nemrég meghalt, és rám hagyott valamit. Ahhoz, hogy az örökségemet meg tudjam fejteni, nagy szükségem volna a zárolt adatokra.
Reméltem, hogy beéri ennyivel, de valahogy nem hittem benne. Oka volt annak, hogy azok az információk eltűntek, és nyilván jó okomnak kell lennie ahhoz is, hogy megosszák velem őket.

- Ha tehetem, akkor válaszolok a kérdésére. * Biccentettem finoman miközben hátra dőltem. De úgy látszott, hogy hiába. A felém mutatott kommunikátorra pillantottam, majd érdeklődve hajoltam előre, hogy megnézzem, mit akar mutatni. ~ Mi a…. ~ Hökkentem meg gondolatba a látottakon. De ez nem látszott rajtam. Mikor hátra dőltem, még mindig csak kíváncsian néztem a másikat. Azonban ez már nem a személyére irányult, hanem arra, hogy miért kell neki az információ.*
- Mint ex-rendtenntartónak tudnia kéne, hogy akárki is kérvényezte az adatok zárolását, az nem véletlen történt. Ahogy a zárolás kérvényezéséhez nyomos okot kellett szolgáltatni, hogy helyt adjunk, és végre hajtsuk. Egy hagyaték miatt, nincs az a vezető vagy bíróság, aki feloldaná a zárlatot. Még ideiglenesen sem. Meg lehet próbálkozni vele, de elég hosszadalmas folyamat és ennyire alapozva a kérvényt… * Ingattam meg a fejem.*
- Csak időpocsékolás. De erre maga is rájöhetett, hisz itt van. Kérem, fejtse ki bővebben, hogy én mire lehetek a segítségére. De szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ha azt akarja kérni, hogy Én magam nyújtsam be a kérvényt, akkor sem lesz rövidebb a folyamat és nekem sem fogják feloldani a zárlatot ennyiért. Tekintve, hogy ezt nem az én vezetésem alatt zárolták. *Semmi kioktató vagy lekezelő stílus nem volt a hangomban. Mindössze csak a száraz tényekre hívtam fel a férfi figyelmét, amit maga is kideríthetett, ha utána nézet vagy emlékezett a rendszer működésének.*

Nem igazán lepett meg, amit hallottam. abban ugyan reménykedtem, hogy az adatokat ő tüntette el, de ha nem... Azért így is van megoldás.
Letettem a kommunikátort az asztalra, és elgondolkodva hátradőltem én is. Azon töprengtem, hogyan fogalmazzam meg azt, amit mondani akarok.
- Mindezzel tisztában vagyok - kezdtem - De... Ön a protector. tudom, nevetséges feltételezés, hogy valaki azért fog valamit tenni, mert én szépen kérem, ha az a valami tiltott... De nagy szükségem van azokra az adatokra. Előlem el vannak zárva, de biztos vagyok benne, hogy ön bármikor elérheti őket.
Nagyot sóhajtottam.
- ez egyfajta nyomozás. Utána akarok járni valaminek... egy mese hitelességének. És ehhez tényleg szükségem van azokra az adatokra.

*Továbbra is a gondolataimba mélyedve hallgattam a férfit. De a szavai csak arról árulkodtak, hogy okos ember. Ezért is sikerül elgondolkoztatnia annyira, hogy az egyetlen árulkodó jelet sem sikerült leküzdenem. Az ujjaim hegye egymásnak érintettem és a két mutató ujjammal kezdtem el finoman ütögetni az ajkaim. *
- Ebben igaza van. Ha nagyon akarom, akkor el tudom érni Őket. Azonban, maga az információval ami a kezembe kerül bajba sodorom magam, és ezzel magát is. Arról már nem is beszélve, hogy nem csak kettőnkről van szó. Hanem az egész bolygóról. Sikerült viszonylagos békességbe maradnunk a morákkal. S ezen egy mese való kutatás miatt nem változtatnék. * S itt beugrott egy homályos emlék még korábbról. Még azon éveimből, mikor szóvivőként dolgoztam. Kezem megállt és ráncba szaladt a homlokom.*
- Nem kételkedem abban, hogy szüksége van rá. De próbálja megérteni, hogy nem azon múlik a dolog, hogy akarok-e segíteni vagy sem. De mégis milyen meséről van szó? * Néztem a férfire komoly tekintettel.*

Megint azon gondolkodtam, mennyit is mondhatok el ennek a nőnek. Végül is politikus... De egy ideje már bízok egy másik politikusban. Talán őbenne is megbízhatok...
- A morák királynőjét személyesen ismerem, ha kívánja, akár ellenőrizheti is. Abban nem vagyok biztos, hogy kezeskedne értem, de a múltban tettünk egymásnak kisebb szívességeket.
A gyanúm, hogy valamiképpen Ametsnek is köze lehet ehhez a dologhoz, ezek szerint nem volt alaptalan. Egyelőre még nem tudtam, hogy ez vajon jó vagy rossz-e rám nézve.
- A mese pedig... Nos, Dark Heart történetéről van szó. Tudni akarom, mi igaz belőle és mi nem. Egy halott barátom kedvéért.

- Amets, személyesen tekerné ki a maga nyakát is meg az enyémet is. És ha ismeri, akkor maga is tudja, hogy ha a morákról van szó, akkor nem ismer kegyelmet senkivel szemben. *Ingattam meg a fejem egy röpke pillanatra. De a mese részére még ebben is megálltam.
- Mi köze ehhez az ezer éves mesének az egykori királynőhöz? *Tettem fel a kérdést szinte azonnal. De már megfogalmazódott bennem egy ajánlat a férfi számára. Nem volt szükségem az aktájára azt már átnéztem.*

Vállat vontam.
- Akarta már kitekerni a nyakamat ő is, meg nála veszélyesebb személy is. Valahogy mindig sikerül zöld ágra vergődnöm, szóval inkább csak saját magát féltse - mondtam mindenféle támadó él nélkül - Fogalmam sincs, hogy kerülnek a morák a képbe, de már ezzel is többet segített, mint amennyit, érzésem szerint, segíteni akart.
Az asztalra fektettem a kezeimet. Fura volt a fa simaságát érezni az ujjaimmal.
- A leghalványabb fogalmam sincs arról, hogy mi köze annak a bizonyos királynőnek Dark Heart-hoz. Abban reménykedtem, majd ön és a zárolt dokumentumok megadják nekem a választ erre a kérdésre.

- Hát ezt nagyon is jól látja Mr. Kyle. * Mosolyodtam el halványan vagy gondolkodva oldalra biccentettem a fejem. *
- Azt hiszem, hogy van egy ajánlatom a maga számára. Mint tudja itt a földön kell egy-két szigorú kéz, mert az emberek hajlamosak elsiklani egy-két hely felett. Megkapja az információt, vagy is inkább az információ helyét, ahol fellelheti. Ha nem haragszik én nem tölteném ott az éjszakámat. Cserébe pedig maga beáll egy kis időre a Rendőrök közé, míg helyre rázza őket. Szabad kezet kap ebben a témában, mind addig, míg hatékony. Természetesen az időszakot megvitathatjuk, a fizetése nem lesz magasabb, mint a jelenlegi vezetőnek azonban még is több szabadságot kap. Közben arra nyomoz, jár, amerre csak akar.* Fontam össze az ujjaim az asztal tetején. *
- Vagy ha esetleg van jobb ötlete…

Meglepetten, sőt, döbbenten néztem a nőre. Sok mindenre számítottam, de erre nem. Legyek megint zsaru? Én, akit egyszer már kirúgtak a testülettől? Ezt ő sem gondolhatta komolyan. Elmosolyodtam, és szóra nyitottam a számat, de aztán becsuktam. Az arcára volt írva, hogy nem viccel.
- Legyek rendőrfőnök? Én? Nézze... Ez bonyolult. Nyilván tudja, hogy ki vagyok. Azt is, miért dobtak ki. sosem voltam korrupt, és a társaim lőttek le. Nem tudok, közülük hányan szolgálnak még a testületnél. De azt hiszem, nem fogadnának szívesen. Amit kér, az rám nézve tulajdonképpen életveszélyes. De... Ha ez az ára... Elvállalom.
Bocsáss meg, Morgana, gondoltam. Egy kis ideig még várnod kell rá, hogy kettesben lehessünk.

*Végig hallgattam az érvelését és véletlen sem vágtam volna közbe, még akkor sem, ha olykor-olykor szóra nyitottam a számat. De aztán a belegyezése nem nyugtatott meg, hisz a szavaival ellentétben állt. *
- Igen, tudom ki maga. S pont ezért maga az első, akit felkértem, ahelyett, hogy Jackhez fordultam volna némi cserekereskedelem fejében. * Jöttek automatikusan a szavak, amik bár hirtelen jöttek, de elgondolkoztattak. Alapjaiban véve nem is volt egy nagy hülyeség, de ezt majd még később végig gondolom. *
- Ha pedig az ex társaitól tart, ezen segíthetek. Akik lebuktak, azok már nem szolgálnak és szerintem még a Marson sem szolgálnak. Legalábbis el vannak tiltva a szolgálattól egy életre. A többi meg… bár maga nem besúgó, de ha megnevezi, a még szolgálatban lévőket azon könnyen segíthetek. *Intettem a telefon felé, hogy akár azonnal ki is rúgatom Őket.*
- Legfeljebb kicsit több gondja lesz az újoncokkal. *Vontam meg a vállaim halványan.*
- Mondja el Matt, a maga feltételeit és, hogy mennyi időt szán ránk és máris megíratom a szerződést. Értesüléseim szerint magának a Marson van irodája és gondolom lakása is. Így ha szüksége van rá, akkor egy szolgálati lakást szívesen átadok önnek erre az időszakra.

Az ajánlat jó volt. Korrekt.
- A nem kívánatos kollégák kigyomlálásával fogom kezdeni - mondtam - De még nem mondok neveket. Előbb képet akarok kapni az egészről. Kell a lakás, igen. ami az időt illeti... Kérek egy hónapot. Mielőtt elkezdeném. Szükségem van... Egy kis időre. Hogy rendezzem a dolgaimat.
Sajnálom, Morgana. Most csak ennyi jut...
- Utána... Nos, látnom kell, mi a helyzet. Úgy gondolom, egy évre minimum szükségem lesz. Remélem, hogy többre nem... De ha igen, nem fogok félúton kiszállni. Ha két év alatt nem sikerül elérnem a kívánt eredményt, visszavonulok. Ez így megfelel?
Túl agy az ár, gondoltam. Nagyon-nagyon nagy...

*Miközben hallgattam a szavait a kommunikátoromba kezdtem el a feltételeit pötyögni. Néha-néha meg állva egy-egy pillanatra. De a kérdésére elmosolyodtam, de közben írtam a saját feltételeim tovább, amit már az imént elmondtam.*
- Ha az igazat szeretné hallani, akkor azt mondom, hogy ez már több mint amit reméltem mikor az ajánlatom feltártam. Azt hittem, hogy sarkon fordulva fog itt hagyni. De ezek szerint tényleg fontos magának, hogy utána járjon ennek a mesének. Már csak abban reménykedem, hogy élve vissza is tér. *Mikor végeztem feltekintettem a férfi szemeibe és egy őszinte és fáradt mosolyt engedtem meg a másik felé.*
- Bele írtam, amit korábban mondtam. A szolgálati lakást, a fizetést, a szabad kezet és persze az alapokat. Természetesen, a szerződés úgy fog hangzani, hogy Én kértem fel és maga elfogadta. A információról semmi nem lesz benne. Remélem megérti. Ahogy azt is, hogy ha egy hónap múlva nem jelentkezik, hivatalos útra terelem. De ezt csak azért mondtam el, hogy tisztában legyen vele. Nem feltételezem önről, hogy megszegné, amit az imént mondott. Ha nincs más, akkor ezt el is küldöm és pár perc múlva be fogják hozni, három példányban. Az egyik a magáé, a másik az enyém, a harmadikat egyelőre zárlat alá rakom, de az a kapitányságra fog kerülni miután felvette a szolgálatot. *S ha nem volt valami amivel kiegészítené akkor elküldtem és az asztalomon megnyomtam egy gombot, és megszólaltam.*
- Át küldtem egy fájlt. Írd meg kérlek és legkésőbb öt perc múlva legyen az irodámban. A digitális formátumot pedig küld el a személyzetire, természetesen lekódolva és zárlat alá téve a visszavonásomig. * Ennyi volt és el is engedtem a gombot. *
- Ha pedig bárhol elakad a későbbiekben, vagy csak szüksége van valamire Mr. Kyle csak nyugodtan jelentkezzen. Most pedig térjünk vissza az Ön kérdéseire… * Mosolyodtam el dőltem hátra ismét a székemben.*

Visszamosolyogtam a nőre. Belül egy hang ordított, hogy meneküljek, hogy most még visszamondhatom az egészet. De mégsem tettem, és még csak igazi indokom sem volt rá. Kalandvágy... egy ostoba, hülye kalandor voltam még mindig.
- Sok mindenre szükségem lesz. Megbízható emberekre, zárolt rendőrségi aktákra, olyanokra, akik átnézik nekem a döglött aktákat... A megoldatlan ügyeket. Zsaruszleng. Majd szólni fogok mindenről. Csak egy kérésem van még. Ne jelentse be, míg munkába nem állok. Nem akarom, hogy az utolsó szabad hónapomban újságírók zaklassanak engem vagy a hozzám közel állókat.
Erről egy kelletlen gondolat ötlött fel bennem. Először szóvá sem akartam tenni, de aztán úgy döntöttem, muszáj volna.
- Én... Szóval egy ideig próbáltuk titokban tartani bizonyos okok miatt, de kitudódott, és bár a hír önmagában keveseket érdekelne... Szóval a telepaták elnöknője és én egy párt alkotunk. Szóval fel kell készülnie olyan vádakra, hogy engem, a névtelen senkit csak Morgana Valeur miatt nevezett ki. Tudja, milyen a média... Ott támadnak, ahol csak tudnak. Elő fogják ásni a régi ügyeimet, és megkérdőjelezik majd a döntését.
Észrevettem, hogy úgy beszélek, mint aki le akarja beszélni őt a döntéséről. Sóhajtottam.
- Szóval nem árt, ha ezt tudja. És akkor most tényleg térjünk rá arra, ami engem érdekel.

*Szavaira bólintottam és csak egy megértő mosoly jelent meg az ajkaimon.*
- Mint mondtam, nem fogom bejelenteni és kiszivárogni sem fog semmi. Erről biztosíthatom. * Biccentettem és csendesen hallgattam a szavait. Nos igen, az arcomra kiült, hogy nem követem nyomon mások magánéletét. Szavaira megértőn bólintottam egy mosoly kíséretében.*
- Ismerem a médiát. De higgye el, hogy nem érdekel, mit fecsegnek. Bizonyítsák be. De ha a munkája sikeres lesz, nekem megéri, azaz 1-2 hónap, míg csámcsognak. Aztán meg majd találnak jobbat. *Vontam meg a vállaim könnyedén.*
- Hmm… ha jobban érezné magát, akkor az aktáját zárolhatom, és nem különösebben kell megindokolnom, hogy miért teszem. *Vontam vállat azonban megfogalmazódott bennem valami. De ezt nem most. Az azért túlzás lenne. Majd ha végzett a feladatával, egyfajta kárpótlásként az idejéért, vagy ha szükség lesz rá. *
- Lássuk csak… különösebben nem tudom, hogy miért zároltak mindent az egykori királynőről, ez a maga dolga kideríteni és azt is, hogy milyen információt tartalmazott. Én nem néztem utána és nem is akarom tudni azon információkat, amire rá jön. Azonban a székemmel jár némi titok is, amit belátásunk szerint kell, kezelünk. Mindenki tudja, hogy egykoron a morák és az emberek között háború dúlt. S hogy e háború alatt, létezett egy könyvtár, amiben a morákról minden információ megtalálható, amit csak össze lehetett gyűjteni. Nevezzük akár személyes aktáknak… Az is közismert információ, hogy ez a könyvtár az évek alatt bővült, azonban a békekötés ideje alatt ez egy tűzvészben megsemmisült… * Egy pillanatra elhallgattam, még mindig nem voltam biztos abban, hogy ezen információt jogomban áll kiadni, vagy hogy biztos, akarom-e vállalni a felelőséget ha Mattnek eljár erről a szája. Gondolataimat a beállt csendben egy kopogás szakította meg és az asztalra kerültek a példányok. Biccentettem Mattnak, hogy írja alá. Aztán megvártam, míg ez megtörtént, hogy biztos figyeljen.*
- Viszont azt alig egy maroknyi személy tudja, hogy ez nem igaz. A korábbi vezető, elrejtette, hogy a későbbiekben biztosítsa a hatalmát, ha a morák esetleg meggondolnák magukat az évek alatt és semmibe vennék a békeszerződést.

Figyelmesen hallgattam végig azt, amit mondott. A könyvtárról és a pusztulásáról tudtam. Persze az összeesküvés-elméletek hívei sokszor állították, hogy még létezik, de amennyire én tudom, soha senki nem nézett ennek komolyan utána. Mostanáig.
- Ez a békeszerződés megszegése. Amets akár új háborút is indíthat miatta... Ne haragudjon, de ez nagy ostobaság volt. Annak a könyvtárnak el kellett volna tűnnie.
Minden adat a morákról... Minden. De ha kiderül, hogy Ilona királyné egy mora volt, oda az egyetlen nyomom. Persze, ha még élő mora, végül is megkereshetem... Ártani nem árthat. De sok reményt nem fűztem a dologhoz.
Csak néhány másodpercig haboztam, gondolatban még egyszer bocsánatot kértem Morganától, és aláírtam a szerződést, tudatában annak, hogy talán a semmiért adom el magam. Ha az öreg tévedett, és ennek az Ilonának nincs köze Dark Hearthoz... De hát most már mindegy.
- És hol van ez a könyvtár? Itt, az épületben?

*Szavaira bólintottam, hisz ezt még Én is átláttam, hogy nagy ostobaság volt az akkori vezető részéről.*
- Ebben igaza van. Ha engem kérdez, ezt, mint egy ember nem tartom fairnek. De akkoriban nem én ültem itt, és ha belegondol, azért volt benne némi logika, hogy meg maradjon a könyvtár. Hisz ha a morák meggondolják magukat, az emberiség nem sok mindent tehetett volna. Hadviselési ostobaság is nevezhetnénk, ha a létező egyetlen fegyvert, csak úgy megsemmisítik. Ami pedig a jelenlegi királynőt érinti. Nem tud Róla, ahogy szinte senki az a marék ember is tudja, hogy mire számoljon, ha ez az információ ki jut. Illetve most már maga, de remélem, hogy ez ennyiben is marad. Ma már nem sokra mennénk a könyvtárral egy esetleges támadásnál. Hisz a tűzvész óta, senki nem tette be oda a lábát. Ergo nincsenek a jelenre vonatkozó adatok és lássuk be, a háború óta rengeteg minden megváltozott és már nem is élnek azok a morák akikről találhat lent valamit. Legalábbis nem kéne nekik. *A következő kérdésére elmosolyodtam és az asztalon kezdtem el dobolni az ujjaimmal.*
- A könyvtár helyét nem árulom el. S mint mondtam, nem tette be oda senki a lábát, ezt az épületet pedig már többször is fejlesztették, átépítették azóta. * Kerültem meg a kérdést. De aztán meg álltam egy pillanatra és mélyen a másik szemébe néztem.*
- El nem árulom, de oda vezetem. Azonban ehhez bíznia kell bennem, hisz az összes érzék szervét el fogja veszíteni az úton, hogy semmiről se ismerje fel a helyet. A látását, hallását, de még a szaglását is eltompítjuk. De nyugtassa a tudat, hogy nekem legalább ennyire meg kell bíznom magában, hisz nem vihetek magammal őröket, hogy a hely, továbbra is titok maradjon.

Elgondolkodtam, hogy vajon mennyire legyek őszinte a nővel, de aztán úgy döntöttem, ha ő bízott bennem annyira, hogy felfedje a könyvtár létét, akkor nem volna szabad visszaélnem a bizalmával.
- Amets királynőnek, ha a tervei úgy kívánják, egy ürügy is elég a támadásra, ez pedig remek ürügy. Én az ön helyében megsemmisíteném a könyvtárat, akár már rögtön azután, hogy kijövök onnan. De ez nem az én döntésem... amit viszont még el kell mondanom... Egy chip van a fejembe ültetve, mely lehetővé teszi, hogy az agyam feldolgozza az érzékszerveim által közvetített jelek majdnem száz százalékát. Külön-külön érzem és azonosítani tudom a parfümjét alkotó anyagokat. Hallom a be nem kapcsolt erőtér-generátor emberi fülnek érzékelhetetlen zúgását több emelet mélyről. Látom a ruháját alkotó gyapjúszálak ezredmilliméternyi fonatait, és a bőre pólusait. Nagyon nehéz lesz ellehetetlenítenie az érzékszerveim. Többre megy, ha elkábít. A biztonságiak elkoboztak tőlem egy plazmavetőt, azon van kábító fokozat. Ajánlom figyelmébe.

*Figyelmesen hallgattam a szavait, azt hittem, hogy ez ilyen egyszerű lesz. De ezek fényében… ha eltompítom az érzékeit, maximum csak egy normális emberére szorítom vissza. Ami nem épp a legjobb… nekem. *
- Köszönöm, hogy ezt megosztotta velem. De ha elkábítom… mégis... a vállamon vigyem odáig? * Vigyorodtam el, hisz ez fizikálisan abszurd volt. Tekintve, hogy semmi extrám nincs és azért csak egy férfiről beszélünk. *
- Ami pedig a megsemmisítését illeti. Már kis milliószor végig gondoltam. De a elhelyezkedése miatt, ez aligha lehetetlen. Ha csak nem találok egy olyan embert, aki irányítja a tűzet, hogy ne legyen nagy kár és még hallgat is. Én nem tudok ilyen képességű telepatáról… * Vontam meg a vállaimat könnyedén.*
- De, az érzékei tompítással nem érünk el semmit, az elkábítás is kiesett. Mert ölni/öletni nem fogok, viszont azt az embert sem keverném bele, akiben megbízom annyira, hogy az életem tettem a kezébe. Van esetleg valami más ötlete?

- Hívjon egy irányítható, lebegő hordágyat, vagy vigyen oda teleporttal. Gondolom, van teleport a Parlamentben... Vagy túl messze van hozzá az a könyvtár? Esetleg le van védve teleport ellen? Hallottam, hogy manapság már ez is lehetséges...
Elgondolkodtam, bár a könyvtár paraméterei nélkül nem volt egyszerű a dolog.
- Talán Hector, a consul képes lenne rá... De pont a moráknak nem volna szabad tudniuk erről.
Eszembe jutott Jason Light őrült bérgyilkosa. Ő is könnyedén elpusztítaná, mint ahogy elpusztít ő könnyedén bármit... De előbb engedném Ametset, Jasont és azt a Phillipe nevű akárkit oda, mint azt a nőt.
- Gondolkodni fogok az elpusztítás kérdésén, ha karja. De előbb oda kéne jutnom. Szóval... Van teleport?

*S bár a férfinek tettem fel a kérdést, de magam is azon töprengtem, hogy miként is lehetne megoldani. Mármint az eljutás, a pusztítás más kérdés volt. Azzal most nem akartam foglalkozni, vagyis már korábban összeszedtem az eshetőségeket, de azok kudarcot vallottak. Azonban a férfi felvetett valamit, amin elgondolkoztam… teleport… nos… használni még tuti nem használtam. De háromemeletnyi táv csak nem nevezhető nagy távnak. De ez vajon a föld alá is érvényes?*
- Lenni biztos van valahol, bár én nem találkoztam vele és ebből kiindulva bizonyára vésztartalék. De nem értek hozzá. Nekem ez is jó, ha a hatósugara kiterjed a föld alá is. *Vontam fel a szemöldököm kérdőn. Tényleg nem tudtam, hogy a föld alá is hatékony hisz ahhoz nem voltak koordináták.*

Vállat vontam. Szerettem volna inni egy kortyot, de elvették a laposüvegemet. Ilyenkor, amikor rám jön a piálhatnék, valahogy minden más érdektelenebbnek tűnik.
Furcsának találtam, hogy a nő nem tudja pontosan, mivel rendelkezik a Parlament és mivel nem, de ezt nem tettem szóvá.
- Hát, az típustól függ. Van olyxan, amelyik csak egy beállított helyre visz, ezek az úgynevezett vészteleportok. Van, ami akár több száz kilométerre is elvihet... De azok drágák és ezért ritkák, de gondolom, azért telne rá. A föld alá... Hát, van, amelyik arra is képes. Csak a pontos koordináták kellenek, meg persze a mélység, de anélkül másmilyen teleportok se nagyon működnek. Senki nem szeret száz méterrel a tengerszint felett megjelenni.

*A férfi szavaira bólintottam. A technika sosem volt az erősségem, erre vannak a szakemberek. Na meg a szakirodalom, amit aztán végképp nem értek, még annyira sem mintha leegyszerűsítve elmondaná valaki. Mint ahogy az imént is tette Matt. *
- Ha megbocsájt egy percre...* S ha bólintott, akkor bizony a kommunikátoromért nyúltam, egy rövid, tőmondatos párbeszéd erejéig. A beszélgetés nem szólt másról, minthogy megtudakoltam, hogy hova kéne mennünk és, hogy 10 perc múlva ott vagyunk.*
- Pár perc és jön a biztonságiaktól két ember. Elkísérnek minket. Gondolom, nem akarja vesztegetni az idejét és még ma meg akarja nézni. * Ha pedig nem volt a másiknak kifogása, akkor bizony nem vontam vissza a kérésem és párpercen belül már útnak is indultunk két őr kíséretében. Nem volt mitől félni, de a parlament egy melléképületébe kellett mennünk ahol bizony meg található volt ez a ketyere. Magamban pedig szidtam azon tudósokat, akik az implantjaikkal ennyire megnehezítették a jól bevált szem bekötős módszert. *

//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]//

Bólintottam, hogy igen, megbocsátok. Izgatottság lett úrrá rajtam, s ezzel egy időben megnőtt bennem a vágy egy löketnyi piára. Már ott tartottam, hogy kérek valamit a nőtől, amikor felhozta, hogy akár most azonnal is indulhatunk. Mivel egyetlen percet sem akartam várni, felálltam, és elindultam utána.
A teleportrendszer persze a ledgrágább, de nem feltétlenül a legjobb márkából való volt. A kis kézi teleportok csak néhány kilométernyire tudtak elvinni... Ez viszont, ahogy néztem, akárhová elvinne a városban, sőt, az egész bolygón.
- Hát akkor - mondtam a nőnek - részemről mehetünk.

//Folyosók//