A protector irodája

Az emberek választott vezetőjének irodája.

*Az irodámban ülve bújtam a papírhalmazt mely szinte beterítette az egész asztalt. Tervrajzok, számítások és bérfejtések. Csupa szám és betű az egész rengeteg. Nem hiába, hisz egy új fejlesztést kellett átnéznem mely megérdemelte azt, hogy magam tekintsem át. Nem sűrűn továbbítanak hozzám ilyen dolgokat, de így jár az aki mindent magára vállal, hol ott háríthatna is. Az órára nézve csak megdörzsöltem a szemem és ismét bele merültem a számok ösvényébe, miközben a ceruzám kopogtattam az asztalon.*

-Chloe Skater jelentkezik, asszonyom!
Nagy hangú üdvözletemet természetesen vigyázzállásban zengtem elnézve a Protector feje fölött. Ha elhangzott a ,,Pihenj!" parancsszó vagy olyasmi, ami hasonlított erre (civileknél el kellett néznünk a szakszavak hiányát), kisterpeszbe álltam, a kezeimet pedig hátrakulcsoltam.
Az idefele úton végig résen voltam, hiszen a Protector nevében bárki üzenhetett nekem, könnyen lehetett volna akár csapda is, de semmi (túlságosan) gyanús dolgot nem vettem észre. A levél elolvasása után, magamhoz vettem a fegyvereimet (egy lézerpisztoly és egy kés), valamint a kommunikátort, és már indulhattunk is. Miután pedig tényleg a Parlamentbe érkeztünk a Protector elé kezdtem elhinni, hogy valóban nem csapdába sétáltam.
Addig azonban amíg nem kérdeztek vagy kaptam engedélyt a beszédre, csendben vártam, hogy kiderüljön, milyen megbízásról is lenne szó.

*Amint a kaputól jelezték, hogy megérkezet a kocsi Miss Skater társaságában elmosolyodtam. Az ajtóm nyitva hagytam, hisz nem volt titkárnőm már a második napja és remélhetőleg ez is az utolsó szabad napja. Mire felért, az aktája jól láthatóan ki volt nyitva az asztalomon. Nem akartam zsákba macskát árulni. Mikor megjelent felállva, barátságos mosollyal üdvözöltem.*
- Jó napot Miss Skater. Kérem foglaljon helyett… Hozathatok valamit? *Mutattam a székre az asztal túloldalán. Nem tudtam, hogy megteszi-e vagy sem. Életemben nem találkoztam ennyire… hmmm… merev emberrel. Felkészítettek rá, de álmomban sem gondoltam, hogy ennyire. Ha kér valamit, akkor azt természetesen felhozatom a büféből, személyesen a büféssel.*
- Nem szívesen rabolnám az idejét, így a tárgyra térnék. * Foglaltam helyett. *
- Hallottam a teljesítményéről mind az iskolában és mind a munkaadóitól. Ezek közül az egyik volt az, aki figyelmembe ajánlotta magát. Nem sokára lesz egy nagy találkozó a vezetők között. Szeretném, ha elkísérne erre a találkozóra. Azonban figyelmeztetném, hogy ez egy kicsit sem veszélytelen dolog. Nem csak az emberek fogják képviseltetni magukat és az esetek többségében mindig van ott magához hasonlóan jól képzett testőr. A mindennapjaimban nem igazán van ilyenre szükségem, viszont ha valóban olyan jó mint mondják… Akkor szeretném ha a későbbiekben is elkísérne az ilyen vagy ehhez hasonló alkalmakra, ha szükségét érzem. Természetesen ezekről időben tájékoztatni fogom, ha elvállalja a védelmem. *Tartottam egy kis szünetet, hogy végig gondolhassa.*
- Azonban amiről egyik volt ügyfele sem árulkodott, az a bére… * S ezzel átadtam neki a szót, hogy kifejtse a véleményét és az álláspontját.*

-Köszönöm, nem kérek semmit - utasítottam fel az ajánlatát, majd az íróasztala előtti szék legszélére ülve helyet foglaltam vele szemben.
Út közben diszkrét pillantással felmértem a terepet. Semmi fenyegetőt nem észleltem, sem a függöny mögött rejtőző merénylőt, sem rajtett bombára utaló nyomokat, sem ideges kézremegést a Protector részéről, sem semmi egyebet. Az asztalon nyitott mappában vaskos irathalmaz hevert, és ahogy felismertem magamat a legfelső lap bal felső csücskére biggyesztett fényképen, rögtön rájöhettem, mi is az. Nyilván informálódnia kellett rólam, az adataimat pedig bármikor lekérhette a céges adattárolóból.
Örültem neki, hogy nem kezdte a beszélgetés kellemetlen bájcsevejjel, amivel soha nem tudtam mit kezdeni, hanem rögtön belevágott a lényegbe. Figyelmesen hallgattam, rezzenéstelen arccal. Egyszer sem szóltam közbe, csak csendben, egyenes háttal, egyetlen hang vagy mozdulat nélkül vártam, hogy befejezze. Alapjában véve egészen átlagos munkának tűnt, csak azt kellett megtudnom, mitől is tart tulajdonképpen, mert mintha lett volna valami konkrét oka annak, hogy külön testőrt szeretne leszerződtetni, hiszen ahogy mondta, a mindennapjaiban erre nem volt szüksége, most viszont külön figyelmeztetett arra, hogy veszélyes munka lesz.
-Jelenleg épp szabad vagyok, mivel nem jelöltek ki senki védelmére - mondtam végül, mikor befejezte. - Így állok rendelkezésére. Ami pedig a béremet illeti, nem nekem kell fizetnie, hanem a vállalatnak, ahol dolgozom. Én havibért kapok és prémiumot az egyes munkák után. Egyébként van valami vagy valaki, aki Ön szerint veszélyt jelent? Valami a tudomására jutott, amiből úgy ítéli meg, hogy bár általában biztonságban érzi magát, ezen a rendezvényen testőrre van szüksége? Vagy csupán egyszerű elővigyázatosságról van szó? Természetesen mindkét esetben számíthat rám, csak szeretném tudni, hogy mire készüljek.

*Szavaira elmosolyodtam halványan, s vártam, hogy Ő is befejezze. Kérdésére összevontam a szemöldököm és magam előtt összeillesztettem az újaim. Eszem ágába sem jutott eltitkolni semmit, csak nem tudtam, hogy miként is fogalmazzam meg.*
- Köszönöm. * Biccentettem végül, mikor befejezte. Örültem, hogy bármi is az vállalja. De bíztam benne, hogy nem lesz szükség ténylegesen Rá.*
- Ez nem egy egyszerű összejövetel. Ezen a találkozón a vezetőségek vesznek részt…* Az asztalon lévő papírhalmazon kutattam, miközben beszéltem.*
- … Ezek tudatában, mondanom sem kell, hogy nem csak ártatlan emberek lesznek. De reményeim szerint nem kell majd tennie semmit. Á meg van… * Magam elé emeltem a papírt és felvettem a szemüvegem.*
- Szóval a jelenlévők… Jason Light és Morgana Valeur a telepaták részéről. Jack Carthy, szintén telepata, független, a Rendfenntartók vezetőjeként. S Ő semmi jót nem jelent, ha ott van egy megbeszélésen. * Biggyesztettem le ajkaim.*
- Antoine és Amets a morák részéről, valamint Shalimar és Ben Jones a metanmorfoktól. *S felé nyújtottam a papírt, hisz ezen csak a nevek álltak illetve az, hogy hova tartoznak.*
- Ez a magáé, nekem meg van az eredeti. Nincs kizárva, hogy bármilyen hatalmasak azért hoznak magukkal őröket. De mint láthatja, ha valami rosszul sül el, akkor Én vagyok a legvédtelenebb. * Ingattam meg a fejem.*
- Tényleges fenyegetés nem ért. De remélem megérti, hogy szeretnék óvatos lenni. A találkozó időpontjáról tájékoztatom időben és úgy mint ma is, a megbeszélt időben magáért küldetek. Ha így megfelel Önnek. * Biccentettem és vártam, hogy van-e még esetleg valami kérdése.*

-Ha megenged egy közbevetést, asszonyom - jegyeztem meg továbbra is hivatalos hangon, majd tartottam egy kis szünetet, hogy megadhassa az engedélyt vagy elutasíthassa. Amennyiben az előbbi, folytattam. - Egy ilyen rendezvényen nem feltétlenül a többi vezetőktől kell tartani, bár őket sem zárhatjuk ki, mint potenciális veszélyforrásokat. Például egy anarchista remek lehetőségnek tekintheti a helyzetet, hiszen több magasabb rangú személlyel végezhet egyszerre, ha például bombát robbant. Éppen ezért szeretném megkérni, hogy vészhelyzet esetén csak arra figyeljen, hogy a kijelölt helyen biztonságban meghúzza magát, ne próbáljon beleavatkozni.
A listát átvéve gyorsan átfutottam a leírtakat, miközben fél füllel azért a Protectorra is figyeltem. Nem volt nagy kihívás, tekintve, hogy a kettő tartalma megegyezett.
-Rendben van - bólintottam végül. - Szeretném elkérni a találkozó helyszínének pontos címét is. Le fogom ellenőrizni a helyet, a személyzetet, az érkező vendégeket a személyzetükkel együtt, vagyis asszisztenseket, testőröket, mindenkit. Talán felesleges is kérdeznem, de rendelkezik valamilyen fegyverrel? Ha szinte kizárt is, hogy szüksége lenne rá, a biztonsága érdekében nem építhetünk a valószínűségre. Ha van, kérem hordja magánál végig. Ha gond adódna, nem is feltétlenül kell használnia, gyakran az is elég, ha csak a támadóra fogja. De ne aggódjon, mindent megteszek, hogy ilyen helyzet ne alakuljon ki.

*Természetesen bólintottam, hogy mondhatja annak ellenére, hogy kényelmetlenül éreztem magam. Az udvariassághoz hozzá szoktam, de az ilyen engedélyezéshez viszont nem. Legalábbis nem akkor amikor csak beszélgettünk. A szavain elgondolkodtam, de aztán megráztam a fejem.*
- Igaza van. Azonban nem hiszem, hogy bárki tudomást szerezne az összejövetelről. Az időpontok mindig az utolsó pillanatban derülnek ki, még ha a helyszín állandó is. Rendben. Gondolom a helyet maga fogja kijelölni… * Néztem rá kérdőn, hisz ha már van egy megszokott, akkor szívesen hallgattam meg, hogy ez hol is van.*
- A helyszínben segíthetek, hisz épp ott van. Annyi, hogy nem az irodámban, hanem a Gyűlésteremben fog zajlani. Fegyverem pedig nincs… Egyébként sem tudom használni. Nézze, eléggé visszafogott és unalmas életet élek. Nincs szükségem rá… ha olyan helyre megyek ahol mégis, oda mindig viszek valakit, akinek ez a dolga. * Vontam meg könnyedén a vállaim azonban a folytatásra kissé megfeszültem.*
- Tehát azt tanácsolja, hogy szerezzek be egyet? Ha óhajtja a helyszint Én magam is megmutathatom, akár most. A személyzet listájában és a biztonsági rendszerben viszont a biztonságiak főnöke fog tudni hatékonyan segíteni. * Egy tollat vettem a kezembe és a fiókból egy nyomtatott papírt vettem elő, melyet kitöltöttem és felé nyújtottam.*
- Ezzel a belépővel bármikor beléphet míg vissza nem vonom. * Nem tartottam fontosnak szólni, hogy vigyázzon rá. Hisz maga is tudta, hogy mivel járhat.*
- A csipogós belépőjét, melyet viselnie kell az épületben holnap megkapja. Így senki nem fogja számon kérni, hogy mit keres itt. * Mosolyodtam el.*

-Ez csupán nehezíti a merényletet, de még nem teszi lehetetlenné - mutattam rá. - A helyszínhez pedig először körbe kell néznem az épületben. Mivel támadás bárhol érheti, több helyet is ki fogok jelölni Önnek. Ha szükség van rá, mindig a legközelebbit használja, és ott várjon, amíg Önért nem megyek én, vagy a feltartóztatásom, esetleg a halálom esetén egy másik ember az biztonsági őrök közül, de ismeretlen vagy veszélyesnek tűnő személlyel akkor se távozzon, ha biztos benne, hogy nem fogja bántani. Ha nála nincs is például fegyver, elvezetheti azokhoz, akiknél van, leütheti, elkábíthatja, és még folytathatnám. Ha azonban van rá lehetőség, inkább engem várjon meg. Nem tudom, mennyire megbízható az itteni biztonsági személyzet, de inkább ne kockáztasson.
Az, hogy a Protector fegyvertelen nem kissé lepett meg. Hiszen ha még testőrt is fogad maga mellé egy ártatlan találkozó erejéig, nyilván ő is számol az esetleges veszélyekkel. Azt hittem, legalább egy klasszikus, töltényekkel működő pisztolya van.
-Értem - bólintottam gyorsan, mert nem akartam felesleges sápítozásra pazarolni a felkészülési időt. - Amennyiben nem probléma, azt ajánlanám, legalább erre az estére szerezzen be valamit. Pisztolyt, bármit, majd megmutatom, hogy kell használni, bár ha megenged egy javaslatot, tömegbe még vészhelyzet esetén se lőjön.
Ajánlatát, hogy megmutatja a helyszínt köszönettel elfogadtam, ahogy a nyomtatott belépőt is. A másnapi csipogósig ez is megfelelt, ha olyan könnyű is volt hamisítani, hogy egy ötéves játszva megcsinálná.
-A biztonságiakkal majd egyeztetek, emiatt Önnek ne fájjon a feje. Akkor, ha gondolja, indulhatnánk - intettem az ajtó felé. - Minél hamarabb tudom feltérképezni a helyet, annál jobb. Éppen ezért engedélyt kérek vizuális adatrögzítésre.

- Értem. Bocsásson meg…* Bólintottam, és a telefont a fülemhez emelve tárcsáztam egy melléket.*
- Jöjjön az irodámba kérem…
- Nem. Negyedóra múlva.
- Nem szükséges. Köszönöm. * S ezzel le is raktam. A válaszadásba ezután kezdtem bele.*
- Az embereink felelősség tudatosak és hűségesek. Alap esetben, közülük szoktam kiválasztani azokat, akik elkísérnek a nyilvános megjelenéseimre. De negyedóra múlva itt lesz a biztonságiak főnöke. Utasítani fogom, hogy bocsásson mindent anyagot a szolgálatára. Az alkalmazottak aktáiktól kezdve, amire csak szüksége van. S ezen felül, ha szeretné, akkor összeállíthat egy csapatot, akik akkor lesznek szolgálatban. De szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy Kerannal nem lesz könnyű dolga. Nem szereti, ha egy nő a feletesse… * Húztam el az ajkaim.*
- Ebben biztos vagyok… * Bólintottam mosolyogva, hogy Ő majd elintézi a többit Kerannal.*
- Ami pedig a fegyvert illeti, azt hiszem megoldom. * Ha más nem elkérem az anyámét. De ezt nem óhajtottam a hölgy tudomására hozni. Szavaira bólintottam és felemelkedve előre invitáltam a kezemmel.*
- Feltétlen szükséges ez? * Kérdeztem kissé bizonytalanul. De ha igen, hát legyen és rábólintok a képekre.*

//Folyosók//

Tudtam, hogy az emberek általában nem szeretik, ha kihallgatják a telefonbeszélgetéseiket, és ezt meg tudtam érteni, hiszen akció közben például mi is fedőneveket használtunk. Most azonban ezt a szabály felülírta egy másik, vagyis megbízó védelmének biztosítása, ezért leplezetlenül figyeltem minden egyes szóra, ami a Protector száját elhagyta. Nagyban nehezítette ugyan a dolgomat, hogy nem hallhattam, mi hangzik el a vonal másik végén, de legalább azt megtudhattam, hogy kivel beszélt. Vele pedig nemsokára én is beszélhettem.
-Az mindenképpen jó jel, ha az alkalmazottai elnyerik a bizalmát - szögeztem le. - Mások viszont éppen ezzel tudnak a legkönnyedebben visszaélni, hiszen egy támadáskor arra gyanakszunk legutoljára, akiről nem is feltételeznénk, hogy felelős lehetne érte. Éppen ezért fogok mindenkit lenyomozni, azokat is, akikkel együtt fogok dolgozni.
Ígéretére, figyelmeztetésére biccentettem.
-Rendben van, köszönöm. Keran miatt pedig nem aggódom. Nem ő lesz az első, akinek gondot okoznak a nembeli különbségek, ha számukra kedvezőtlenül alakulnak a beosztások. Ami engem illet, ez az ő személyes problémája, ami rá tartozik, engem hidegen hagy. Amennyiben alám osztják be, feltétlen engedelmességet várok el tőle, ha pedig ezt megteszi, közben azt gondolhat rólam, amit akar.
Fegyvert tehát tudott szerezni, ami könnyebbség volt, csak azt reméltem, hogy vészhelyzet esetén rendesen tudja majd használni.
-Feltétlenül szükséges - jelentettem ki. - Sőt még az épület részletes alaprajzát is. Bár ezt és a többi hasonló dolgot ezek szerint majd Kerannal kell megbeszélnem.
Ezek után, ha nem volt más, elindulhattunk körbenézni az épületben. Még az irodában elővettem az alig vastagabb toll méretű fényképezőgépemet, és minden lényegesebb pontot lefényképeztem, hogy a holnapi napra való felkészüléshez minden szükséges segédeszközöm meglegyen.

//Folytatás: Folyosók//

*Fejfájás és hányinger. A baj az, hogy csak az előbbi írható az alkohol számlájára. Az utóbbi… nos az más kérdés. De itt vagyok. Picivel térd fölé érő fehér, vasalt szoknya, vörös vasalt blúz, magas sarkú. Hajam szabadon. Kifogástalan külső. És vártam. Már rég elintéztem lent mindent, hogy a Kapitányt beengedjék és be is kísérjék hozzám. De persze, ha volt nála fegyver azt elvették Tőle is a motozás során. Keresztbe vetett lábakkal ültem a székemben és a két mutató ujjam hegyével ütögettem finoman az ajkaim miközben gondolkoztam. Most nem volt itt senki, hogy az apró árulkodó jelekre is oda figyeljek. Folyton azon agyaltam, hogy mi ez az egész. De legfőképp, hogy Jimmynek mi köze hozzá. Bár attól nem féltem, hogy nem fogja tudni megmagyarázni. Vagyis inkább kimagyarázni. Tekintetem az asztalon heverő papírhalomra tévedt, de semmi kedvem nem volt összepakolni. Semmi érdekes nem volt benne, csak néhány építésre váró épület alaprajzai.*

-Itt álljon meg egy pillanatra.
Ahogy a parlament előtt megállt a taxi, a félelemtől reszkető sofőr is látszólag megnyugodott. Ugyan úgy, mint mindenki más az utcán, a földön és a világban szintén mozdulatlanná dermedt ahogy az idő lelassult, szinte megállt. Kilöktem az ajtót és kiléptem a Taxiból. Drapp színű, hatalmas ballonkabátom pedig hűségesen követett. A parlament kétszárnyas ajtaját belöktem és nyújtott léptekkel trappoltam végig az aulán. Egyenesen a Protector irodájába tartottam. Beléptem az ajtón. Becsuktam és odasétáltam Anastasiahoz. Meredten bámulta az előtte heverő lapokat. Pár centivel a lapok fölé, keresztbe helyeztem a kezemben szorongatott, majd 40 centis pólya hengert, amiben Jimmy keze volt. Még friss volt, meleg volt. Alig néhány milliomod másodpercet öregedett amióta nálam van. Anastasia mögé sétáltam és kinéztem az ablakon. Hátratett kézzel bámultam a fagyott várost. Ránéztem a faliórára.
~Pont időben.
-Jó reggelt Ms Camilon.
Köszöntem miután a pólyadarab halk puffanással asztalt ért előtte. Kettőnket leszámítva a város és minden más még mindig egy helyben állt és nem moccant.

*A puffanásra hátra ugrottam és a székemmel fordultam, míg le nem tettem a lábam, hogy megálljak. A köszönésre azonban megperdültem a székkel és csak kikerekedett szemekkel néztem a férfire. Aztán meg vissza az asztalra. ~Ez volt tegnap a videón~ Futott át a gondolat a fejemen, de nyugalmat erőltettem magamra és mosolyogva köszöntöttem a férfit.*
- Szép napot Kapitány. Köszönöm a hmm… kedves kis üzenetét. De ezt már igazán abba hagyhatná… *Céloztam az idős baromságára, amivel állandóan összezavart és azt se tudtam merre hány méter.*
- Ez mi? *Kérdeztem. Persze, tudtam, hogy mi az. De a másiknak nem kellett tudnia, hogy emlékszem az est minden részletére.*

-Nagyon szívesen máskor is.
Továbbra is hátul összekulcsolt kézzel bámultam kifelé. Csak mikor hozzám szólt pillantottam hátra a vállam felett. Majd vissza.
-Nem tehetem. Egykor ugyan nyíltan mászkálhattam az utcákon, ma már azonban ezt nem tehetem meg. Jómagam is hasonló posztot töltök be, mint maga, de a különbség az drága Anastasia, hogy míg magát a paparadzik lövöldözik engem a katonái lőnének le ha meglátnak az utcákon. Dezertálás, többrendbeli gyilkosság, hazaárulás, soroljam? Van még bőven...
Lóbáltam meg egy nagy sárga bűnügyi dossziét, amit vissza is suvasztottam a kabátom rejtekébe. Elmosolyodtam az ablakon meredve kifelé és felidéztem pár emléket a háborúból. Lassan megfordultam és az ablaknak dőltem, karomat magam előtt összefontam.
-Nézze csak meg nyugodtan, de valami azt súgja, hogy pontosan tudja mi ez. Ne féljen, már nem harap... Remélem.
Kacagtam fel.

- Az utcákon lehet, de mivel ma hozzám érkezett parancsba adtam, hogy engedjék be. De hát… Úgy látom felesleges. Ennyi erővel minek egyeztettünk egyáltalán? Hisz akkor sétál be, amikor csak akar. *Vontam meg a vállam mintha nem érdekelne. Nem is árulta el semmi, hogy az idegeimen táncol a másik. A dossziét meglátva felvont szemöldökkel, de érdektelen hangon szólaltam meg.*
- Megnézhetem? * Tettem fel a kérdést. A felszólításnak eleget téve felemeltem a tégelyt és kicsit forgatva vettem szemügyre.*
- Nagyon vicces Kapitány… *Morogtam közben a harapásra, míg Ő kiröhögte magát.*
- Ez egy kéznek tűnik… de mit szeretne Tőlem? Gondolom, célja van azzal, hogy ezt megmutatta. Mit vár? *Tettem fel az egyértelmű kérdést.*

Felszaladt a szemöldököm, mikor kijelentette hogy a csicskásainak szólt az érkezésemről.
-Remélem megérti, hogy inkább magam intézem a belépőt. Nem bízom a magukfajtában.
Ingattam a fejem.
-Örülök, hogy még a nagy digitalizálás előtt megszereztem maguktól. Ebben talán még a civil nevem is megvan valahol...
Csapkodtam meg a kabátom mellső részét.
-Jól látja. Egy gyűjtő keze. Ami azt bizonyítja, hogy még élnek. Tegnap nem akarta elhinni, hát tessék, itt van, még meleg.

- Ezek szerint bármit mondhatok, úgy sem hiszi el. Így viszont csak egymás idejét raboljuk. *Vontam meg könnyedén a vállaim, ám az este említésére megvillant a tekintetem és már magam is felálltam, háttal, az íróasztalomnak dőlve.*
- Ó igen… már emlékszem. Tegnap is ezzel az ostobasággal fárasztott és rontotta el az estém. És rémlik, mintha még nevet is említett volna. Ami felért még egy nagy baromsággal. Aztán engem is megfagyasztott, rá firkálta a mellemre a számát és otthagyott. Most meg itt van és folytatja… De továbbra is csak azt tudom mondani, hogy ez ostobaság és sok filmet nézett. Vagy tárjon elém, használható bizonyítékot és azt, hogy mit vár Tőlem.

-Ezt nem mondtam, csak a biztonságomat nem bízom másokra. Különben is, magára se vet túl jó fényt ha a kalózok vezérét bejelenti mint vendég. De ez a maga dolga.
Vontam vállat flegmán. Kételkedésére csak felvontam szemöldököm és ellöktem magam az ablaktól. Közelebb sétáltam a nőhöz. Fölé magasodtam és lenéztem rá. Szigorú tekintetem az övébe fúródott.
-Ostobaság volna? Az a kéz egy Jimmy O'Conor nevezetű egyén keze amit az első tisztem vágott le róla... Felismerem ezt a végtagot, több is szorongatta már meg a tökeimet... Azt hiszi az elmúlt 400 évben ültem a TV előtt és meresztettem a 3,14csámat a háborús filmekre?! Én ott voltam és megvívtam a gyűjtők elleni háborút, tudom mire képesek azok a dögök. Mégis mit akar ennél többet?! Hozzak egy haldokló gyűjtőt és verjem ki belőle az igazat?
Elhajoltam tőle és kihúztam magam és nyugodtan folytattam.
-Tudja mit várok?.... Azt, hogy fegyverkezzen fel, de sürgősen... Őröket az ajtó elé, mögé, a seggébe, vegyen fel erényövet is mert siralmas amit maga itt művelni próbál ezzel a sz@rgolyóval amit még földnek mer nevezni. Egy félnótás simán bejöhet és főbe lőheti magát.

*Szavain elgondolkoztam, és még csak nem is foglalkoztam azzal, hogy az árulkodó ajak ütögetésem elrejtsem.*
- Igen. Talán ez hatásos lenne. És arról se feledkezzen meg, hogy időközbe átváltozzon és valóban lássam, hogy gyűjtő. *Vontam meg könnyedén a vállaim. De szavaimban mégis némi komolyság volt. Egy ilyen bizar dolgot máshogy tényleg nem hinnék el.*
- Mit tud Mr. O’Connorról? *Kérdeztem és hátra dőltem a székemben. De szavaira ismét dühös lettem.*
- És mégis megmondja, hogy milyen okkal rendeljek állandó készenlétet? Nem hiszem, hogy az Én életemért aggódik ennyire Kapitány. Ami pedig a munkáságomat illeti, ahhoz semmi köze. Mellesleg meg csak egyetlen félnótást ismerek, aki úgy járkál ahogy akar. De Ő megtudja állítani az időt. Nem tudja ki lehet az?

Jobb szemem finoman tikkelni kezdett.
-Maga nem vesz komolyan ugye?
*Belső zsebembe túrtam nem sokkal a Coltom melletti kis zsebbe és elő húztam egy aprócska pendriveot. Ősrégi adathordozó de a mai napig megállja a helyét. Egy laza mozdulattal beledobtam a dekoltázsába.
-Ezzel a kis ketyerével be fog tudni lépni olyan helyekre is ahova egyébként nem engedik. Az adatbázisukban nézzen utána a gyűjtőknek. Conorról is tartalmaz adatokat. Eddig nem sikerült sokat kiderítenünk róla. Lényegében egy senki. De ennek még utána járok. Sok gondunk lehet még vele.
Szemtelenségére csak oldalra billentettem a fejem.
-Nem nem tudom ki lehet az. De inkább maga uralkodjon mint az a Xavier. Vannak kétes ügyletei ami nem túl előnyös a számomra. Ezért is nem tették még el láb alól... Pedig vannak páran. A maga kicsinyes politikája megkönnyíti a dolgunk de veszélybe sodorja a bolygót.

*A kérdésére csak elmosolyodtam. Nem akartam sem megerősíteni és sem megcáfolni az állítását. Ez maradjon az én kicsi titkom, hogy vajon komolyan veszem-e avagy sem. De a repülő stickre felvontam a szemöldököm.*
- Ennyire rá van kattanva a mellekre Kapitány? Talán csináltasson egy párat magának… *De közben kivettem és az ujjaim közt forgattam az adathordozót.*
- Miből gondolja, hogy Jimmy fenyegetés jelent? *Vontam össze a szemöldököm. *
- Most mondta, hogy szinte semmit nem tudnak… *Utaltam rá, hogy a két mondat üti egymást.*
- Talán személyes tapasztalata van az Úrral? *Kérdeztem érdeklődve, hisz jelenleg csak ezaz egy dolog volt az egészben, ami lekötötte az érdeklődésem.*
- Kár… pedig meg akartam kérni, hogy mondja meg neki, hogy kezd az agyamra menni a macska- egér játékával. De hát így az üzenetem nem lesz kézbesítve. *Biggyesztettem le álszenten az ajkaim.*
- Igen. Ezt már mondta tegnap is… csak épp nem hiszem, hogy maga lenne az, akinek az észt kéne osztania, hogy mit tegyek. Már tegnap is feltettem a kérdést… ha ennyire tudja, hogy mit kell tenni… mért nem jutatott már korábban egy bábut ebbe a székbe, amit úgy rángathat, ahogy akar…

-Abból, hogy Gyűjtő, és a gyűjtőkkel, higgye el nekem, csak a baj van. Nos... Volt vele egy kisebb afférom. Jó erőben...
Fáradtan sóhajtottam és megingattam a fejemet.
-Úgy látom ennek így nem sok értelme van... Minden esetre, vigyázzon a hátsójára és a formás kis üzenő falamra...
Kacsintottam és eltűntem a szeme elől. Legalábbis neki úgy tűnhetett mikor megszüntettem rajta a képességem. Én csak annyit észleltem belőle, hogy mozdulatlanná dermedt.
Előhúztam ismét az alkoholos filcet, szájjal lehúztam róla a kupakot és írni kezdtem. Méghozzá a tegnapi üzenet alá. Egy picit még látszódott a tegnapi így könnyű dolgom volt. A 4 jegyű időpont alá került még néhány szám, majd egy felirat a másik mellére.
~Folytatás a hátsó oldalon.
Még ha az üzenet ezt is takarta a hátsójára már nem írtam semmit. Kapott még egy puszit a homlokára, a pendrive vissza került a dekoltázsába. A kezet ismét jó alaposan bebugyoláltam a pólyába és hónom alá csapva kicammogtam az épületből. Beültem a taxiba, becsaptam az ajtót és hátra dőltem.
-Köszönöm, mehetünk tovább.
Ahogy a taxi úgy minden más is ismét mozgásba lendült az egész világon. Az idő folyt tovább a medrében immáron velem együtt.

/Köszönöm a játékot, a legközelebbi remélem jobban fog sikerülni /

- Mégis… *Kezdtem volna, de mire kettőt pislogtam pár nem volt sehol a férfi. Ismét a homlokomat dörzsöltem, hisz tegnap is ugyan ez a furcsa érzés volt ott. No és itt aztán a dekoltázsomra pillantottam. Az újabb számokat meglátva és a kis üzenetet mérgesen az asztalra csaptam.*
- Az isten verje meg… *De azért kivadásztam a sticket és a számokat leírtam egy lapra. Nem tartottam kizártnak, hogy ez egy kód. De akármi is, még jól jöhet. Mind a kettőt bele rejtettem a táskámba és bár korán volt, de haza mentem. Volt némi elintézni valóm…

//Héé… fel a fejjel. Azért mert nem jutottunk zöld ágra még jó volt //

*Bejövök, átnézem a papírokat, utasítást osztogatok… A minden napos rutinomat végeztem ma is. Annyi különbséggel, hogy ma már nem tehettem meg, hogy haza megyek és maximum haza viszem a munkám. Mára még vártam valakit. ~ Matt Kylet.~ A neve valahonnan ismerős volt, de már nem tudtam volna megmondani, hogy honnan. De túl sok ok miatt nem lehetett ismerős egy magánnyomozó neve. De ez most nem is volt lényeges, csak az, hogy még legalább félórát el kell ütnöm még mielőtt, megérkezne. S lehetőleg úgy, hogy még csak el se aludjak a számok ösvénye felett. A titkárnőm már nem volt szabadságos, így lényegesen könnyebb dolgom volt, míg vártam a férfit, hogy utána nézzek, hogy mit is szeretne Tőlem. De aligha jutottam ebben valamire.*