Metróhálózat

- Hm... - hallod a fejed fölül - Hm. Hogy mire jó? Hát, izé... Ez arra jó, hogy.... Hogy... Ez azért jó nekünk, mert... Mert szórakoztató! Igen! Szuperintelligens lények vagyunk, akkor kiragadtak téged meg a barátaidat térből és időből, és most a lelked legmélyéig lecsupaszítunk, hogy meglásd, ki is vagy valójában... A választást nem kerülheted el. Rohanj, menj, amerre jónak látod, de nem lesz időd mindkettőt elérni. Hogy miért nem?
Fény villant, és valaminek nekiütközöl. egy fényes, kemény valamit látsz, ami körbevesz téged.
- Ez egy energiapajzs. Nem tudod áttörni. De ha megfejted a feladványt, megszűnik. A feladvány pedig... A feladvány...
Papírzörgést hallasz, mintha valami könyvből akarnának feladványt olvasni, majd a másik hang szólal meg.
- Szárnya nincs, de repül, mi az?
Ez után a gyerekesen egyszerű találós kérdés után a hang elhallgat, feszült csendet hagyva maga után, mintha valami igazán fogós kérdéssel késztetett volna téged megtorpanásra.

Rohantam, ahogy tõlem telt, de ekkor ismèt az utamat állta valami. Egy erõtèr... Ès egy rejtvèny... egy gyerekfeladvány. Mèg valami, ami gyetekekre utal... Az, ahogy beszèltek ès vitáztak... az összeszedettlensèg...
- Szèl! Vagy falevèl! - kiabáltam.
Nem akarom!
- Mièrrmièrtmièrt csináljátok ezt? Èz kik vagytok? Ès hagyjuk a mellèbeszèlèst! Itt a játèk vège! Egy lèpèst sem teszek, míg Tyler ès Ben nem lesz biztonságban! Ès akkor nem lesz mókátok...

Az erőtér, ahogy kiejted a helyes megfejtést, eltűnik, mintha soha nem is lett volna. Kifakadásodra azonban nem érkezik semmi válasz. Semmi, kivéve azt a mély, földöntúli hörgést... Mintha egy ősidőkből itt feledett, hatalmas, borzalmas lény lenne, valami, ami nem bírja a fényt, és ami a sötétben oson, több száz lábon, és éhes, nagyon éhes...
Valami motozás kel mögötted, de amikor hátranézel, semmit sem látsz. Aztán előtted koppan valami, utána meg mintha a falat kaparná néhány nagyon éles karom...
- Shaaalimarr.... Indulj el... Vagy pedig az alvilág és az elfeledett legendák minden szörnyűsége rád és a barátaidra szabadul...

Az erõtèr eltünt, de èn nem mozdultam.
Ahogy a hangok erõsödtek ès egyre sötètebb kèpeket plántáltak elmèmbe... bakker, költõnek kellett volna mennem!... Lábaim remegni kezdtek, a gyomrom.èmelygett. Egy ideig forgolódtam, majd lehunytam szemem.
- Nem... Nem!.. Egy tapodtat se mozdulok, míg nem eresztitek el õket! - hangom határozottan csengett, mègha èn magam fèltem is.
De mèg mindig remèltem. Magamban könyörögve vártam... Elvègre... eddig csak illùziókkal dolgoztak ès... talán ha nem kapják meg amit akarnak belátôbbak lesznek.

Megint fény gyúl előtted. Magas alak bontakozik ki belőle, hollófekete ruhában, ugyanilyen színű hajjal. Lapockáiból szárnyak nőnek ki, melyeket toll borít, és a színül harmonizál az alak öltözékével.
A férfi bőre halványan sugárzik, mintha valamilyen belső tűz világítaná meg. Ha hinnél az ilyesmiben, akkor valószínűleg azt hinnéd, egy angyallal van dolgod. Lehetne persze metamorf is, bár ha az, akkor ő a legkülönösebb fajta, akit valaha láttál.
A férfi mélyen zengő, megnyugtató hangjával megszólal.
- Ne félj, Shalimar. Ezek csak démonkölykök. Megszöktek a Hazugság Mesterétől, de nagyon hamar vissza fogom vinni oda őket, ahová tartoznak.
A kezét nyújtja feléd. Ha megfogod, érzed, hogy máris nyugalom önt el, béke és kellemes, jó érzés.
- Gyere velem, és mentsük meg a barátaidat.

A fèny, mèg lehunyt szemhèjaimon át is átsugárzik. A hangok eltüntek ès èn ezùttal, már egy kommunikációra alkalmas alakkal nèztem farkasszemet.
Nem voltam hívõ, de mèg az èn agyamban is megfordult, hogy egy angyal áll elöttem. Amit mondott, csak ezt a tèzist szolgálta alátámasztani.
Mègis... amit eddig láttam mind csak illúzió volt... ez most mièrt lenne más? De ez volt eddig a legjobb ajánlat, amit kaptam.
Fèlszegen bôlintottam, majd megfogtam a felèm nyújtott kezet.

A férfi sugárzó fénye némileg tompul, ahogy rád néz, mintha figyelne arra, hogy nehogy elvakítson.
- A nevem Metatron, és nem szeretem, ha összekevernek kamionná alakuló nagy robotokkal. Az én feladatom, hogy hazaküldjem a két démonfit. A Pokol Ura megrovásban fog részesülni emiatt... Ez már a harmadik ilyen eset az évszázadban. Kezdünk arra gyanakodni, hogy direkt huny szemet az egyes szökések felett. Na persze amíg csak ilyen kis csínytevőket enged szabadon, nincs nagy baj, de elképzelni is rossz, mi történne ha mondjuk Asmodeust vagy Azazelt vagy a Hetek valamelyik másik tagját szabadítaná a világra... De nem akarlak ezzel untatni. Szóval, adva van két démongyermek... Két visszaszámláló, és mi ketten. Félek, nem volna okos dolog szétválni. Mindkét bajba jutottat meg tudjuk menteni, ha elárulod, kihez menjünk először...

Amit elmondott nem volt teljesen idegen... Nem mintha manapság ez olyan szerves rèszèt kèpezni a hètköznapi tudományoknak, de azèrt, ha más nem, a neveket tudtam hova rakni.
De mèg mindig idegenkedtem. Amit mondott... nem sèrtegetnèk senkit azzal, hogy abszurd, vagy teljessèggel lehetetlen, csak... valahogy nem hittem el. Aztán jött az ajánlata.
Mint akit leforráztal ugrottam hátra, azzel kezemet is kirántva a szárnyas alak kezèböl.
- Nem! Ez megont csak egy trükk, hogy válasszak!

Metatron kedves mosollyal néz rád, ahogy a kezét az oldala mellé ereszti. A kellemes biztonságérzet, amit akkor tapasztaltál, amikor fogta a kezed, lassan elpárolog.
- Megérintettél engem, gyermek. Tudhatod, hogy valódi vagyok. A nevem Metatron, és én vagyok az Úr hangja a halandó füleknek. Bízz bennem. Szívemben nem lakozik csalás vagy árulás. Képes vagyok rá... Az Úr megadta a szabad akarat kegyét nekünk, legelső teremtményeinek, hogy ne lázadjunk fel többé ellene. Végtelen bölcsességében formált engem olyanná, amilyen vagyok, és ezért is küldött ide. Ő tudja, mi a helyes, és azt hiszem, most az helyes, ha te és én együtt mentjük meg a barátaidat. Áruld el, mit kéne tennem, hogy megbízz bennem, kicsi Shalimar?
Mindezt végtelenül kedves, barátságos és nyugodt hangon mondja. Arcából csendes, békés derű sugárzik, mint egy jóságos nagyapó arcáról.

Mèg mindig bizonytalanul nèztem a szárnyas alakra. De nem tehettem meg, hogy sokáig hùzom az idõt. Nagyon fèltem... Fèltettem a fèrfir, akibe szerelmes voltam ès akivel le akartam èlni az èletem, ès fèltettem a fèrfir, aki a barátom volt. Midkettejükre szüksègem volt!
Az angyal felè lèptem, majd bólintottam.
- Akkor segíts nekem kèrlek, hogy mindkettejüket megmenthessem. - nèztem rá, de a kezèèrt nem nyúltam. A melegsèg ès a nyugalom, amit árasztott, jól esett. De èn azt nem akartam... A fèlelem elõre fele hajt... Nem! Nem veszíthetem el magam... Erõt vettem magamon ès elmosolyodtam.
- Tudodmit?.. Megbízok benned

Metatron mosolyogva bólint, és nem próbálja megfogni a kezed. Körülnéz a szűk kis alagútban. Kitárja hatalmas szárnyait, de azok a kerek falnak ütköznek. Szomorkásan mosolyog, majd visszahúzza őket.
- Azt hiszem, a repülésről le kell mondanunk. De anélkül is tudok nagyon gyorsan mozogni...
Az angyal pislog egyet, és mire észbe kaphatnál, máris Ben mellett álltok. Körülötte és a fegyver körül egy két méter sugarú körben halványkék erőtér izzik. Az angyal int, de az erőtér megmarad. Metatron bosszúsan elfintorodik.
- Ez nem az ördögfik műve, hanem technológia. Azzal nehezebben boldogulok.
A fejetek fölül kuncogás hangzik fel, majd egy vidám hang.
- Bizony, bizony! De ki lehet ám kapcsolni... Ha megfejted a rejtvényt! De nem ám te, csúnya nagy szárnyas, az nem ér, Shalimarnak kell! Kap rá egy egész percet. Hehe! Na, tessék!
A hang torokköszörülést hallat, aztán neki kezd egy versikének.
- Fűben csúszik, fűben mászik, vízben siklik, el nem ázik. Na, mi az?

Kissè elszomorodtam, ahogy... na jó, hívjuk Metatronnak... Szóval Metatron közölte, hogy egy mèg õ, az angyal se tud sokat tenni.... De mielött aggodalmamat szavakba öntjettem volna, máris Ben elött álltam. Hozzá akartam rohanni a kèk izzás ellenère is, de az erõtèr erõsebbnek bizonyult... Ès megint a rejtvènyek... A választ, ami eszembe jutott, nem az èn elmèm szülte: 'Anyád' Nem... a lámia már èn voltam, de az ösztönõs, elfojtott hatag gyakran szült ilyen gondolatok. - Kígyó! - kiálltottam. - Engedjètek el... - Bár a kígyó nem mászik... remèlem ezt ök nem.tudják...

- A helyes válasz természetesen a kígyó, kedves kis csúszómászóm - szól a fejed fölül a hang - De mivel csaltál, és angyalt használtál, sajnos büntetést fogsz kapni.
A hang elhallgat, az erőtér pedig elenyészik, hogy ha akarsz, Benhez szaladhass. Ő maga a kötelékeit feszegeti, de szemlátomást nem bír velük.
A következő pillanatban pedig újabb semmiből előtűnő, lebegő képernyő jelenik meg előtted. Tylert láthatod rajta, ugyanolyan helyzetben, mint magad előtt Bent. Csak egy különbség van: az őrá irányuló fegyver számlálóján a számok vadul, szinte szemmel követhetetlen sebességgel pörögnek, máris a nullánál vannak... Egy vörös villanás... És a kép elsötétült. A fejed fölül kuncogó hang szól:
- Ez volt a csalás büntetése. A következő feladatod az lesz, hogy kitaláld, mit adtunk be Bennek, és a három, lépcsőn álló üveg közül melyik rejti az ellenszerét. Nagyjából húsz perced van, míg a méreg megöli.
A lépcsőn, ami a felénél beomlott, de ami valaha a külvilágba vezethetett, valóban ott áll három kis palack.
- Rejtvény ezúttal nincs... Sok szerencsét!

Ahogy az erõtèr eltünt, Benhez rohantam ès próbáltam neki segíteni kioldani a köteleit.
Ám a mozdulataim, sõt a szívverèsem.is leállt, ahogy Tyler számlálója elèrte a nullát ès a kèp eltünt.
A harag ès a félelen erõt adott, hogy ezùttal fel merjek nèzni a plafonra... oda, ahonnan a hangok.jöttek.
- Nem használtam angyalt... technikailag magát használta... Mit tettetek Tylerrel? Mire jó mègis mindez? Azonnal válaszoljatok!!! - de a mondókájuk nem èrt vèget ès megjelent a három üvegcse.
Benre nèztem, majd vissza... Talán, ha mindbõl iszok egy keveset?
Nem szabad megijednem... hisz ezt akarják.
Kìgyó... az èn voltam... A másik a szèl volt... Nem kèt rejtvèny mèg semmire se vezet. De mivel ilyen viccesek, talán a zöld lötty lesz az...

Ha figyelmesen megnézed a plafont, és nem csak egy pillantást vetsz rá, akkor észreveheted, hogy a fal és a tető találkozásánál apró hangszórók vannak felerősítve. Ha ezt észreveszed, akkor legalább a felülről jövő hang rejtélye megoldódik számodra...
- Hogy mit tettünk Tylerrel? Nahát, én azt hittem, egyértelmű. Hacsak nem bír ki félájult, emberi alakban egy közvetlen lézertalálatot az arcában, akkor Tyler Franks eltávozott az örök vadászmezőkre. Ó, az üvegcsék... Na igen. Tippelj... Harminchárom százalék esélyed van a jó választásra.
Ekkor azonban megszólal az angyal.
- Kikérem magamnak, hogy bárki is használhatna. Metatron vagyok, az Úr hangja, nem pedig cheat egy játékban. De én a helyedben, Shalimar, a jobb oldalit választanám. Ez nem technológia... Ezzel engem nem lehet becsapni.
Ekkor fény villan, vakítóan fehér, s minden eltűnik. Egy teljesen sötét helyen találod magad, ahol semmit sem látsz.
- Megmondtuk, hogy nincs angyal! - szól dühösen feletted egy hang - Most itt maradsz... Egy vagy két napig... A sötétben, ahol ki tudja, mi minden ólálkodik... Hogy tanulj a hibádból! Utána ha Metatron életben hagyja Bent, folytatódik a játék!
Azzal a hang elhallgat. Úgy fest, egyedül maradtál. Egyedül kell kitalálnod azt is, mit teszel most.

- Èn meg azt mondtam meg, hogy nem használtam angyalt! - kiáltottam, bár úgy sejtettem feleslegesen.
Az esemènyek túl gyorsan követtèk egymást. Tyler halálhíre... nem, nem nem! Az... egyszerüen nem lehet!
Hátrafelè kezdtem lèpkedni, míg el nem èrtem a falat... Rendben... Behunytam a szemem. Ha valaki nyitott szemmel nem lât az ilyesztœõ... így se sokkal jobb, de a tudat maga kellemesebb.
Így, lehunyt szemmel, a fal mentèn kezdtem araszolni...
Vajon hogy èrtettèk, hogy "ha Metatron èletbem hagyja Bent"?
Ki kell jutnom! Õt nem veszíthetem el... Nem, Tylert se vesztettem el... Nyugi Shalimar!
Ès azok a hangszórók..?! Minek nekik olyan, ha csak így, váratlanul képesek telepirtâlni bárkit ès illuziót kelteni..? Illuzió... ez az! Mèg... mèg megmenthetem õket, hisz eddig minden csak álca volt...
Reménykedtem, pedig belül tudtam, hogu volt, ami nem csak a kèpzelet müve volt...

Dühös kiabálásodra nem érkezik válasz. Úgy tűnik, kínzóid komolyan gondolták, hogy el kell itt töltened néhány napot. Ahogy hátad a falnak ütközik, érzed annak nyirkosságát. Ha pedig nyirkos a fal, jó eséllyel egy föld alatti terembe kerültél... Vagyis talán nem túl messzire Bentől és az angyaltól.
A fal mentén botladozva belerúgsz valami, ami zörögve-csengve arrébb gurul. Hangja leginkább egy vascső hangjához hasonlít, amint a betonon csúszik. Ha tovább mész, villanykapcsolót tapogatsz ki. Nem egy modern darab, tapintásra valamilyen kemény műanyagból készült, és nehezen is mozog. Ha mégis megküzdesz vele, talán téged is meglep, hogy gyenge, pislákoló fény önti el a helyiséget, amit egy csupasz villanykörte szolgáltat. A fény nem túl erős, de azért bevilágítja a kis helyiség minden sarkán. Középen korhadozó asztal áll, rajta egy régimódi, fém satuval és tucatnyi különböző szerszámmal. Egyetlen kijárat van, egy vasalt fémajtó, de ha megpróbálkozol vele, láthatod, hogy zárva van. A földön csavarok és egy villáskulcs van szétszórva, meg egy feszítővas, amit fémrúdnak hihettél a sötétben.
Most mit teszel?