Börtön

- A plafonon...? - értetlenkedtem és még a szám is eltátottam, ahogy a cella rácsaiba kapaszkodva kinéztem a plafonra. A francba is, az akkor sem láthatatlan! Engem tuti észrevennének, ha képes volnék a plafonon mászkálni... de mindegy is, mert nem tudok. Ez a hülye gyík meg jól itt hagyott engem. Hirtelen felerősödtek körülöttem a zajok. A fejem hasogatott és közben morajlott a világ, ismeretlen emberek kezdtek szidni. Szánalmas féregnek, egy elégetni való, életképtelen dögnek neveztek. Egyre hangosabban kezdtem szedni a levegőt, a végén már ziháltam, hogy ne halljam a hangjukat. De ez rohadtul semmit sem ért. Fáradtan, teljesen elkeseredve támasztottam a homlokom a rácsoknak. Zokogni kezdtem és nem is tudom mennyi ideig abba sem bírtam hagyni. A lábaim már alig tartottak, úgyhogy leültem a mocskos földre és ott folytattam tovább a bőgést. Az orrom időnként megtörültem az ingemben... annak már úgyis mindegy volt. Meg nekem is...
Hirtelen ordítani kezdtem, mert már nem bírtam tovább és én akartam a hangosabb lenni! Nem akartam senki hangját hallani, csak a sajátomat! Már pokoli gyenge voltam, de nem érdekelt, akkor erre pazarlom az összes rohadt energiám!!
...És meg is lett az eredménye, mert idejött az egyik őr. Persze ordibálni kezdett velem, de én befogtam a fülem és valahogy elvonszoltam magam a legtávolabbi falhoz. De ő csak nem tágított.
- MENJ INNEN TE IS!!! - ismételgettem torkom szakadtából ordítva. A fejemhez kaptam, amiből már szinte ki akartak nőni a fájdalom-tövisek. A körmeim erőből szántottak végig a tar koponyámon, meg az arcomon. Letéptem magamról a véres ingem és még tovább gyötörtem az amúgy is rongyosra sebzett mellkasom. Aztán hirtelen valami bénítót éreztem és az ordibálás belém is fulladt. Azt hiszem ezt az őr csinálta...
~Fáradt vagyok...~

*később*

A gyengélkedőn tértem magamhoz, azt hiszem. Legalábbis nem a cellámban voltam, ez rögtön feltűnt. Alig bírtam megmozdulni és azt is észrevettem, hogy be van kötve az egész törzsem és a fejem is. A torkom is fájt... ismertem ezt az érzést. Biztos, hogy megkényszeretettek ezek a szemétládák! De csak várjuk ki a végét... innen már gyerek játék lesz nekem megszökni, ha egyszer erőt veszek magamon...

//köszi én is a játékot! //