Név: Nakatani Vault (esetleg néha Skygirl)
Születési idő: 2982. november 22. (20)
Faj: Metamorf
Rang: -
Képességek:
180 cm marmagasságú sárszínű, loncsos állat, leginkább egy megtermett farkasra emlékeztet, de valahogy sokkal vadabb és félelmetesebb hatást kelt, s nem csak méretei miatt. Jókora farkaspofájából szabálytalanul merednek előre a tépőfogak, három pár izmos lába megtermett, vissza nem húzható éles karmokban végződik. Nakatani Farkasfalónak nevezte el ezt az alakját, mivel első széttépett áldozata egy farkaskutya volt. Irányítani még nem tanulta meg sem az átváltozást, sem magát ezt az alakját. Csak az állati ösztönök vezetik még, átalakulása pedig egyelőre erősen összefügg a hirtelen fellobbanó védelmező ösztönnel.
Család:
Nevelőanyja: Amaya Frosht (162 - ember), házvezetőnő, dajka, takarítónő
Foglalkozás: Nincs, leginkább napról napra él, elfogad minden elé kerülő állást és amennyire tudja, igyekszik azt megtartani, de nem szokott sokáig egy helyen maradni. Tapasztalata sokféle munkakörben van már kora ellenére.
Ingóságok:
Talán egy napi betevőre való pénze van összesen. Ezen kívül mindenét az jelenti, amit magával hord.
Fegyverek: Egy erős fém bot, mely teljes hosszában Nakataninál magasabb, egyébként egy méter hosszú, s ha kell gombnyomásra nem csak hossza változtatható, lándzsahegy pattan ki akár mind a két végén. (Ha lenne rá lehetősége szívesen fejlesztené.) Emellett a birtokában van egy egyszerű tőr is.
Legnagyobb kincsei a nagyon öreg, de meglepően jó állapotú cowboy kalapja és ódon elefántcsont pipája. Talán még érhetnek is valamit a mai világban. Ezen túl már csak kulacsa maradt, amiben valahogy mindig van valamiféle alkohol.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet:
166 cm magas, formás alakja van, bőre csokoládébarna. Megjelenése dinamikus, lendületes, sportos. Teste izmos, mozgékony. Erős, göndör, kócos haja csillogó fekete keretként övezi bájos arcát, melyet a viszonylag vastagabb szemöldöke tesz még kifejezőbbé. Nagy, sötét szeme vidámságot és értelmet sugároz, de tekintete olykor a távolba révedő. Telt ajkainak nőies, évődő mosolya, az a bizonyos figyelő-mélázó mosoly gyakran zavarba ejti a beszélgetőpartnerét. Mindezekhez vad, kisfiús nevetés és fátyolos hang tartozik. Orrában vékony karika piercing díszeleg.
Öltözködésére az agyonhasznált, kinyúlt, lyukas, kifakult, méretben elütő ruhák a jellemzőek, melyek akár évtizedekkel is le lehetnek maradva a kor divatjától. Térdéig lógó strapabíró táskájával és furcsa kiegészítőivel eléggé feltűnő jelenség lehet olykor. Ha van is olyan stílusirányzat, melyet így képviselhet, biztosan nem tud róla, egyszerűen csak sosem futotta többre, s valahogy nem is volt rá igénye. Pedig le se tagadhatná, hogy csábítják az alig valamit takaró, nőies, kihívó ruhadarabok is.
Személyiség:
Nagyon energikus, szereti a kihívásokat, szabadságra és függetlenségre vágyik. Meg akar tapasztalni minden megtapasztalhatót. Széles látókörű, vidám természetű, szívélyes modorú, szellemes, optimista, elég nagy önbizalommal. Derűs, könnyen lelkesedő ember, kevés kitartással. A címek, rangok, pozíciók azért nem állnának távol tőle, vonzódik a jól pozicionált, híres emberekhez, igyekszik baráti viszonyt kialakítani velük, ha teheti. Szeretne kiemelkedő személyiséggé válni, fejlődni, jobbá válni. Eltávolodni a „buta, mocskos, szerencsétlen, aljas világtól”.
Soha nem fél a jövőtől, de mindig fél a holnaptól. Retteg az anyagi biztonságért. Folyamatosan tanul, és szereti is csillogtatni a tudását. Ebből kifolyólag mindent megtesz, hogy amit kiad a keze közül az tökéletes legyen. De nincs eltelve önmagától, sosem kérkedik.
Nagyvonalú és joviális, nehezen viseli a „földi” korlátokat. Egyenes és szókimondó természetű, gyakran fejezi ki tetszését és nemtetszését is. Ez utóbbit olykor túl nyersen is, amivel akaratlanul megbánthatja az embereket. Rossz tulajdonságai közé tartozik, hogy nincs időérzéke, mindig mindenhonnan elkésik. Olykor nagyon szórakoztató tud lenni, nem csak humora miatt, hanem mert született színész is. Néha fanatikus, türelmetlen, rebellis, de sosem haragtartó. Viszont derűs, barátságos modora vonzza az embereket. A barátság kiemelkedő szerepet játszik az életében, szeret barátai körében lenni, képes meghallgatni bárkit, és tanáccsal ellátni azt, akinek szerinte szüksége van rá.
Rendkívül mozgékony, mindig úton akar lenni, megismerni új embereket, tanokat. Gyűjti a művészi értékeket, gondolatokat, vallási és filozófiai nézeteket. Ezeket igyekszik összerendezni, és a teljes képet megmutatni a külvilágnak is. Hogy szembeszálljon a mulandóság érzésével, mely tudatalatt erősen nyomasztja, olyan értékeket keres, amelyek minden korban érvényesek, amelyek túlélik a kor szellemét és előírásait.
Kis vadóc, aki a a carpe diem elvét követi néha egészen felelőtlenül akár, nem félve a haláltól sem. Vagy talán épp a félelem folytán...
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
A földi rommező egy kisebb városkájában nevelkedtem. Akkora lehetett a szegény kis közösségünk, mint egy történelmi falué. Mindenki tudott mindenkiről mindent, folyt a pletyka rendesen. Ebből a szempontól eléggé szerencsétlenül indultam már az elején.
A szüleimet nem ismertem. Apám kilétéről semmit sem tudok, anyámnak legalább a nevét ismerem. Meg pár szép emléket arról, hogy milyen gyermek is volt. Amaya csak ilyen idilli, régi információkat volt hajlandó róla közölni velem. Ő volt anyám dajkája, elfogult volt vele szemben, szinte lányaként szerette. Ahogy az ő anyját is, hatvan évig szolgálta a családjukat, két generációt nevelt fel. De ez mit számított akkor, amikor csődöt mondott a cég és szükség volt pár megszorításra? Ilyen az élet, hiába hitte azt, hogy már családtagnak számít, kirúgták. Amaya ezek után pár évig még dolgozott New Londonban, de nem mentek jól a dolgai. Mikor hírét kapta, hogy húga balesetet szenvedett a kis romvárosban, ahol élt, azonnal maga mögött hagyott mindent, s a segítségére sietett. Minden megtakarított pénzét az ellátására költötte, de már sosem tért magához. A hátramaradt két árva unokát (Lennyt és Dalet) a szárnyai alá vette, viszont ezzel valahogy a lepusztult kis közösségben ragadt. Bármilyen korban is éljünk, mindig a pénz az úr. Egészségügyi kérdésben még az is hozzájárul, hogy mennyire vagy messze a jól ellátott várostól. Nem léteznek egyenlő esélyek, de ezt mindenki tudja. Hiába találták már ki azt a kómában tartós módszert, ami alatt a veszettség ellenszere valóban hatni tud, Lenny tíz évesen meghalt. Esélye sem volt normális orvosi ellátást kapni. Kicsi voltam még, de máig tisztán emlékszem hogyan rángatózott.
Na igen, hogy hogy jövök én a képbe? Úgy, hogy mindezek után anyám egy napon képes volt beállítani egykori dajkájához. Kezébe nyomott egy csomagot, történetesen engem, és pár szó után le is lépett. Legalább egy kis pénz hagyhatott volna, de ezt már nem hangoztatom, kaptam ezért a megjegyzésért eleget Amayától. Persze, ő ezt is kedves szavakkal mesélte el, de valahogy sosem hittem neki, hogy minden annyira szép és jó, ahogy ő mutatni szeretné. Csak egy kis józan paraszti ész kell hozzá. De Amaya már csak ilyen, és ezért is csak szeretni tudom és tisztelni a belső erejét.
A gondok akkor kezdődtek el, mikor pár évre rá egy kutya megtámadta Dalet. Persze az egyik olyan asszonyságé volt, aki valakinek számított itt a senkik között, tehát nem meglepő, hogy az eset nagy port kavart. Jó, rendben, hergeltük, hülyék voltunk és rettentő rossz kölykök. Ma már szégyellem magam sok meggondolatlan húzásomért. Akkor rendesen megijedtem, azt hittem Dalet is elveszítem. Valószínűleg ennek köszönhettem az átváltozást is. Nem maradt sok a szerencsétlen állatból. De mai fejjel örülök, hogy csak belőle, szerintem fel sem fogták a jelenlévők mekkora mákjuk volt. Bár lehet, hogy igen, mivel ezek után mondanom sem kell, egy gyerek sem jöhetett a közelünkbe, teljesen kiközösítettek minket. Még Amayát is. Közutálat tárgyává tettem a családom. Talán ez csak akkor enyhült, mikor Dale fiatal felnőtt fejjel nekivágott és elindult az áhított New Londonba szerencsét próbálni, de sajnos még út közben meggyilkolták. Azért összetartó egy ilyen kis közösség és meggyászolja a sajátjait.
Egyébként nem volt annyira rossz sorom. Igaz, eleinte, mikor senki sem látta sokat csúfoltak, sőt volt pár fiú aki egészen rám szállt ha nem volt ott Dale. Az volt a nagy bátorságpróbájuk, hogy ki mer felhúzni. Mivel nem sikerült átváltoztatniuk így, egyre csúnyább dolgokat tudtak kitalálni. És nem tagadom, az sem segített, hogy volt, hogy szívtelenül visszaadtam, csak épp ott, ahol nekik a legjobban fájt. Így belegondolva istenátka egy kölyök voltam szegény Amayának. Ez az egész igazából azután kezdett eldurvulni, miután már Dale sem volt köztünk. Egyszer Amaya vált egy gonosz tréfa célpontjává, és ezzel újra megjelent a Farkasfaló. Azt hiszem brutális vérontás lehetett volna a végeredmény, ha akkor a közösség másik metamorf képviselője közbe nem lép. Őt félve tisztelte mindenki, még én is, pedig az ritka jelenség. Hogy csak a lényeget mondjam, lett egy őrangyalom vagy talán jobb a mester kifejezés. Tanított pár harci fogást, a lándzsát is tőle kaptam. Attól kezdve kicsit kezelhetőbbé váltam és talán még a pletykás városka lakói is leszálltak rólam. De ahogy teltek az évek, lemostam a sok sárharc mocskát, kissé visszavettem a vad hévből, hát mondjuk úgy, szembetűnővé vált, hogy úgy mellesleg lány vagyok. Ezt a mesterem is észrevette, mivel nem nagyon hagytam neki más választást. Szerelmi fellángolásom, mely talán az ismeretségünk kezdetétől tartott, na meg a makacs, elszánt fejem végül oda vezetett, hogy a tüzes gyermek elmosta a férfi felelősségtudatát. Nem akartam, de őt is tönkretettem, legalábbis a megítélését mindenképp. Tizenhat éves fejjel teherbe estem. Persze fiatalság, bohóság, könnyen vettem, én örültem neki, semmi rosszat nem láttam a történtekben, sőt, ösztökélt a tudat, hogy majd mi megvívunk a néppel és elérjük a boldogságot. Amaya természetesen, mint mindig, ebben is támogatott. Bármilyen baromságot csináltam, mindig mellettem állt. A természetéből fakadt. Ezért is gondolom, hogy anyámmal is elképesztően elnéző és jóhiszemű volt.
Ekkoriban már inkább a megvetés párosult a látványomhoz. De nem igazán érdekelt, sőt, amilyen idióta voltam még büszke is voltam rá. Már csak azért is. Muszáj volt nekem mindig, minden ellen lázadni. De egy újabb halál megváltoztatott mindent. Nem tudom, talán nem volt még felkészülve a szervezetem, eléggé egyszálbelű voltam és nem is kíméltem magam sosem, akkoriban is dolgoztam, mint mindig. Az egyik este váratlanul elvetéltem. Még csak el sem kezdődött a kis élet, de máris véget ért. Nem sikerült feldolgoznom. Pár napra rá beszéltem Amayával, akinek nem állt szándékában megállítani, így összepakoltam minden holmim, és elindultam New Londonba. A hajdani őrangyalom elkísért, hagytam neki, mivel meg akartam érkezni, nem úgy, mint Dale... de utána el sem köszöntem tőle, nem voltam képes vele beszélni többet. A kicsire emlékeztetett. Azt hiszem akkor egy csöppet önző voltam.
Tehát itt álltam tizenhét évesen, egyedül, nincstelenül egy metropolis közepén. A zsebemben pusztán Amaya pár ajánlólevelével, és egy-két elérhetőséggel, ahol próbálkozhatok. El is kezdtem az életet, eleinte gyorsétteremben dolgoztam és az Empire State Buildingben laktam sok csóró sorstársammal. Egész hamar belejöttem a városi életbe, bár tagadhatatlanul nagy hátrányokkal indultam. Például még csak holonetet sem láttam azelőtt! De gyorsan tanulok. Manapság már éjszakánként taxizom. Egy hete szereztem egy álommelót, nagyon jól fizet és a környezet is szép. Hát az imádnivaló egyenruháról ne is beszéljünk! Sőt, a Ritz Hotel a munkaidőre még szobát is biztosít a szobalányainak. De hogy mi mindent meg kellett tennem ezért a munkáért... Benne van az a három évem, amit már itt letöltöttem. Eléggé gyanakvóan néznek még rám, jobb, ha felkötöm a gatyám. Vagyis a köténykém. Nem lenne jó, ha egy hét után ki is rúgnának. Közben persze Amayáról sosem feledkeztem meg, egy éven át küldtem neki a fizetésem, de mindig visszaküldte, mondván, hogy nekem nagyobb szükségem van rá. Azóta feladtam. Inkább tárgyi ajándékot juttattok el hozzá, ami megkönnyítheti az életét.
Most épp azon gondolkodom, hogy indulnom kéne valamelyik felkapott tehetségkutató műsorban. Vagy valóságshowban, jól fizetnek. Bőven lehet válogatni is témáját tekintve, a plebs szereti az ilyet. Kenyeret és cirkuszi játékokat! Ezt akarták már az ókorban is. Hiába változik a világ, vannak dolgok, amelyek örökre megmaradnak...
Születési idő: 2982. november 22. (20)
Faj: Metamorf
Rang: -
Képességek:
180 cm marmagasságú sárszínű, loncsos állat, leginkább egy megtermett farkasra emlékeztet, de valahogy sokkal vadabb és félelmetesebb hatást kelt, s nem csak méretei miatt. Jókora farkaspofájából szabálytalanul merednek előre a tépőfogak, három pár izmos lába megtermett, vissza nem húzható éles karmokban végződik. Nakatani Farkasfalónak nevezte el ezt az alakját, mivel első széttépett áldozata egy farkaskutya volt. Irányítani még nem tanulta meg sem az átváltozást, sem magát ezt az alakját. Csak az állati ösztönök vezetik még, átalakulása pedig egyelőre erősen összefügg a hirtelen fellobbanó védelmező ösztönnel.
Család:
Nevelőanyja: Amaya Frosht (162 - ember), házvezetőnő, dajka, takarítónő
Foglalkozás: Nincs, leginkább napról napra él, elfogad minden elé kerülő állást és amennyire tudja, igyekszik azt megtartani, de nem szokott sokáig egy helyen maradni. Tapasztalata sokféle munkakörben van már kora ellenére.
Ingóságok:
Talán egy napi betevőre való pénze van összesen. Ezen kívül mindenét az jelenti, amit magával hord.
Fegyverek: Egy erős fém bot, mely teljes hosszában Nakataninál magasabb, egyébként egy méter hosszú, s ha kell gombnyomásra nem csak hossza változtatható, lándzsahegy pattan ki akár mind a két végén. (Ha lenne rá lehetősége szívesen fejlesztené.) Emellett a birtokában van egy egyszerű tőr is.
Legnagyobb kincsei a nagyon öreg, de meglepően jó állapotú cowboy kalapja és ódon elefántcsont pipája. Talán még érhetnek is valamit a mai világban. Ezen túl már csak kulacsa maradt, amiben valahogy mindig van valamiféle alkohol.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet:
166 cm magas, formás alakja van, bőre csokoládébarna. Megjelenése dinamikus, lendületes, sportos. Teste izmos, mozgékony. Erős, göndör, kócos haja csillogó fekete keretként övezi bájos arcát, melyet a viszonylag vastagabb szemöldöke tesz még kifejezőbbé. Nagy, sötét szeme vidámságot és értelmet sugároz, de tekintete olykor a távolba révedő. Telt ajkainak nőies, évődő mosolya, az a bizonyos figyelő-mélázó mosoly gyakran zavarba ejti a beszélgetőpartnerét. Mindezekhez vad, kisfiús nevetés és fátyolos hang tartozik. Orrában vékony karika piercing díszeleg.
Öltözködésére az agyonhasznált, kinyúlt, lyukas, kifakult, méretben elütő ruhák a jellemzőek, melyek akár évtizedekkel is le lehetnek maradva a kor divatjától. Térdéig lógó strapabíró táskájával és furcsa kiegészítőivel eléggé feltűnő jelenség lehet olykor. Ha van is olyan stílusirányzat, melyet így képviselhet, biztosan nem tud róla, egyszerűen csak sosem futotta többre, s valahogy nem is volt rá igénye. Pedig le se tagadhatná, hogy csábítják az alig valamit takaró, nőies, kihívó ruhadarabok is.
Személyiség:
Nagyon energikus, szereti a kihívásokat, szabadságra és függetlenségre vágyik. Meg akar tapasztalni minden megtapasztalhatót. Széles látókörű, vidám természetű, szívélyes modorú, szellemes, optimista, elég nagy önbizalommal. Derűs, könnyen lelkesedő ember, kevés kitartással. A címek, rangok, pozíciók azért nem állnának távol tőle, vonzódik a jól pozicionált, híres emberekhez, igyekszik baráti viszonyt kialakítani velük, ha teheti. Szeretne kiemelkedő személyiséggé válni, fejlődni, jobbá válni. Eltávolodni a „buta, mocskos, szerencsétlen, aljas világtól”.
Soha nem fél a jövőtől, de mindig fél a holnaptól. Retteg az anyagi biztonságért. Folyamatosan tanul, és szereti is csillogtatni a tudását. Ebből kifolyólag mindent megtesz, hogy amit kiad a keze közül az tökéletes legyen. De nincs eltelve önmagától, sosem kérkedik.
Nagyvonalú és joviális, nehezen viseli a „földi” korlátokat. Egyenes és szókimondó természetű, gyakran fejezi ki tetszését és nemtetszését is. Ez utóbbit olykor túl nyersen is, amivel akaratlanul megbánthatja az embereket. Rossz tulajdonságai közé tartozik, hogy nincs időérzéke, mindig mindenhonnan elkésik. Olykor nagyon szórakoztató tud lenni, nem csak humora miatt, hanem mert született színész is. Néha fanatikus, türelmetlen, rebellis, de sosem haragtartó. Viszont derűs, barátságos modora vonzza az embereket. A barátság kiemelkedő szerepet játszik az életében, szeret barátai körében lenni, képes meghallgatni bárkit, és tanáccsal ellátni azt, akinek szerinte szüksége van rá.
Rendkívül mozgékony, mindig úton akar lenni, megismerni új embereket, tanokat. Gyűjti a művészi értékeket, gondolatokat, vallási és filozófiai nézeteket. Ezeket igyekszik összerendezni, és a teljes képet megmutatni a külvilágnak is. Hogy szembeszálljon a mulandóság érzésével, mely tudatalatt erősen nyomasztja, olyan értékeket keres, amelyek minden korban érvényesek, amelyek túlélik a kor szellemét és előírásait.
Kis vadóc, aki a a carpe diem elvét követi néha egészen felelőtlenül akár, nem félve a haláltól sem. Vagy talán épp a félelem folytán...
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
A földi rommező egy kisebb városkájában nevelkedtem. Akkora lehetett a szegény kis közösségünk, mint egy történelmi falué. Mindenki tudott mindenkiről mindent, folyt a pletyka rendesen. Ebből a szempontól eléggé szerencsétlenül indultam már az elején.
A szüleimet nem ismertem. Apám kilétéről semmit sem tudok, anyámnak legalább a nevét ismerem. Meg pár szép emléket arról, hogy milyen gyermek is volt. Amaya csak ilyen idilli, régi információkat volt hajlandó róla közölni velem. Ő volt anyám dajkája, elfogult volt vele szemben, szinte lányaként szerette. Ahogy az ő anyját is, hatvan évig szolgálta a családjukat, két generációt nevelt fel. De ez mit számított akkor, amikor csődöt mondott a cég és szükség volt pár megszorításra? Ilyen az élet, hiába hitte azt, hogy már családtagnak számít, kirúgták. Amaya ezek után pár évig még dolgozott New Londonban, de nem mentek jól a dolgai. Mikor hírét kapta, hogy húga balesetet szenvedett a kis romvárosban, ahol élt, azonnal maga mögött hagyott mindent, s a segítségére sietett. Minden megtakarított pénzét az ellátására költötte, de már sosem tért magához. A hátramaradt két árva unokát (Lennyt és Dalet) a szárnyai alá vette, viszont ezzel valahogy a lepusztult kis közösségben ragadt. Bármilyen korban is éljünk, mindig a pénz az úr. Egészségügyi kérdésben még az is hozzájárul, hogy mennyire vagy messze a jól ellátott várostól. Nem léteznek egyenlő esélyek, de ezt mindenki tudja. Hiába találták már ki azt a kómában tartós módszert, ami alatt a veszettség ellenszere valóban hatni tud, Lenny tíz évesen meghalt. Esélye sem volt normális orvosi ellátást kapni. Kicsi voltam még, de máig tisztán emlékszem hogyan rángatózott.
Na igen, hogy hogy jövök én a képbe? Úgy, hogy mindezek után anyám egy napon képes volt beállítani egykori dajkájához. Kezébe nyomott egy csomagot, történetesen engem, és pár szó után le is lépett. Legalább egy kis pénz hagyhatott volna, de ezt már nem hangoztatom, kaptam ezért a megjegyzésért eleget Amayától. Persze, ő ezt is kedves szavakkal mesélte el, de valahogy sosem hittem neki, hogy minden annyira szép és jó, ahogy ő mutatni szeretné. Csak egy kis józan paraszti ész kell hozzá. De Amaya már csak ilyen, és ezért is csak szeretni tudom és tisztelni a belső erejét.
A gondok akkor kezdődtek el, mikor pár évre rá egy kutya megtámadta Dalet. Persze az egyik olyan asszonyságé volt, aki valakinek számított itt a senkik között, tehát nem meglepő, hogy az eset nagy port kavart. Jó, rendben, hergeltük, hülyék voltunk és rettentő rossz kölykök. Ma már szégyellem magam sok meggondolatlan húzásomért. Akkor rendesen megijedtem, azt hittem Dalet is elveszítem. Valószínűleg ennek köszönhettem az átváltozást is. Nem maradt sok a szerencsétlen állatból. De mai fejjel örülök, hogy csak belőle, szerintem fel sem fogták a jelenlévők mekkora mákjuk volt. Bár lehet, hogy igen, mivel ezek után mondanom sem kell, egy gyerek sem jöhetett a közelünkbe, teljesen kiközösítettek minket. Még Amayát is. Közutálat tárgyává tettem a családom. Talán ez csak akkor enyhült, mikor Dale fiatal felnőtt fejjel nekivágott és elindult az áhított New Londonba szerencsét próbálni, de sajnos még út közben meggyilkolták. Azért összetartó egy ilyen kis közösség és meggyászolja a sajátjait.
Egyébként nem volt annyira rossz sorom. Igaz, eleinte, mikor senki sem látta sokat csúfoltak, sőt volt pár fiú aki egészen rám szállt ha nem volt ott Dale. Az volt a nagy bátorságpróbájuk, hogy ki mer felhúzni. Mivel nem sikerült átváltoztatniuk így, egyre csúnyább dolgokat tudtak kitalálni. És nem tagadom, az sem segített, hogy volt, hogy szívtelenül visszaadtam, csak épp ott, ahol nekik a legjobban fájt. Így belegondolva istenátka egy kölyök voltam szegény Amayának. Ez az egész igazából azután kezdett eldurvulni, miután már Dale sem volt köztünk. Egyszer Amaya vált egy gonosz tréfa célpontjává, és ezzel újra megjelent a Farkasfaló. Azt hiszem brutális vérontás lehetett volna a végeredmény, ha akkor a közösség másik metamorf képviselője közbe nem lép. Őt félve tisztelte mindenki, még én is, pedig az ritka jelenség. Hogy csak a lényeget mondjam, lett egy őrangyalom vagy talán jobb a mester kifejezés. Tanított pár harci fogást, a lándzsát is tőle kaptam. Attól kezdve kicsit kezelhetőbbé váltam és talán még a pletykás városka lakói is leszálltak rólam. De ahogy teltek az évek, lemostam a sok sárharc mocskát, kissé visszavettem a vad hévből, hát mondjuk úgy, szembetűnővé vált, hogy úgy mellesleg lány vagyok. Ezt a mesterem is észrevette, mivel nem nagyon hagytam neki más választást. Szerelmi fellángolásom, mely talán az ismeretségünk kezdetétől tartott, na meg a makacs, elszánt fejem végül oda vezetett, hogy a tüzes gyermek elmosta a férfi felelősségtudatát. Nem akartam, de őt is tönkretettem, legalábbis a megítélését mindenképp. Tizenhat éves fejjel teherbe estem. Persze fiatalság, bohóság, könnyen vettem, én örültem neki, semmi rosszat nem láttam a történtekben, sőt, ösztökélt a tudat, hogy majd mi megvívunk a néppel és elérjük a boldogságot. Amaya természetesen, mint mindig, ebben is támogatott. Bármilyen baromságot csináltam, mindig mellettem állt. A természetéből fakadt. Ezért is gondolom, hogy anyámmal is elképesztően elnéző és jóhiszemű volt.
Ekkoriban már inkább a megvetés párosult a látványomhoz. De nem igazán érdekelt, sőt, amilyen idióta voltam még büszke is voltam rá. Már csak azért is. Muszáj volt nekem mindig, minden ellen lázadni. De egy újabb halál megváltoztatott mindent. Nem tudom, talán nem volt még felkészülve a szervezetem, eléggé egyszálbelű voltam és nem is kíméltem magam sosem, akkoriban is dolgoztam, mint mindig. Az egyik este váratlanul elvetéltem. Még csak el sem kezdődött a kis élet, de máris véget ért. Nem sikerült feldolgoznom. Pár napra rá beszéltem Amayával, akinek nem állt szándékában megállítani, így összepakoltam minden holmim, és elindultam New Londonba. A hajdani őrangyalom elkísért, hagytam neki, mivel meg akartam érkezni, nem úgy, mint Dale... de utána el sem köszöntem tőle, nem voltam képes vele beszélni többet. A kicsire emlékeztetett. Azt hiszem akkor egy csöppet önző voltam.
Tehát itt álltam tizenhét évesen, egyedül, nincstelenül egy metropolis közepén. A zsebemben pusztán Amaya pár ajánlólevelével, és egy-két elérhetőséggel, ahol próbálkozhatok. El is kezdtem az életet, eleinte gyorsétteremben dolgoztam és az Empire State Buildingben laktam sok csóró sorstársammal. Egész hamar belejöttem a városi életbe, bár tagadhatatlanul nagy hátrányokkal indultam. Például még csak holonetet sem láttam azelőtt! De gyorsan tanulok. Manapság már éjszakánként taxizom. Egy hete szereztem egy álommelót, nagyon jól fizet és a környezet is szép. Hát az imádnivaló egyenruháról ne is beszéljünk! Sőt, a Ritz Hotel a munkaidőre még szobát is biztosít a szobalányainak. De hogy mi mindent meg kellett tennem ezért a munkáért... Benne van az a három évem, amit már itt letöltöttem. Eléggé gyanakvóan néznek még rám, jobb, ha felkötöm a gatyám. Vagyis a köténykém. Nem lenne jó, ha egy hét után ki is rúgnának. Közben persze Amayáról sosem feledkeztem meg, egy éven át küldtem neki a fizetésem, de mindig visszaküldte, mondván, hogy nekem nagyobb szükségem van rá. Azóta feladtam. Inkább tárgyi ajándékot juttattok el hozzá, ami megkönnyítheti az életét.
Most épp azon gondolkodom, hogy indulnom kéne valamelyik felkapott tehetségkutató műsorban. Vagy valóságshowban, jól fizetnek. Bőven lehet válogatni is témáját tekintve, a plebs szereti az ilyet. Kenyeret és cirkuszi játékokat! Ezt akarták már az ókorban is. Hiába változik a világ, vannak dolgok, amelyek örökre megmaradnak...
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók