Inferno

Név: Dareios Noxian, Inferno Máig ismert elterjedt megnevezései: Prometheus, Ámon, Apollo, Apollón, Aton, Atum, Agni, Básztet, Elagabal, Héliosz, Heper, Hórusz, Melkart, Mithrász, Oghma, Raet, Ré, Samas, Sipe-Totek, Szobek, Utu, Vitzilopocstli. Röviden a napistenek.

Születési idő: Jóval az idő feltalálása előtti években dec 21. Ez a test: 2981.Dec.21. (21)

Faj: Leviatán - Tűz(Inferno védjegye az egyedülálló kék lángok)

Rang: „Az emlékeket őrző nagyöreg” Nincs

Képességek:
-Tűz kontrol
-Harci forma
-Gyógyítás


Család: „Néhány ezer leszármazott előző életéből…”

Foglalkozás: Katona: Vadászpilóta-felderítő. (Űrhajó)

Ingóságok: Egyszemélyes könnyű fegyverzetű gyors űrhajó. Mérsékelt mennyiségű rakomány (esetleg 2 fő) fér el rajta. Szolgálati kézi fegyver. Szolgálati lakás, az állam fizeti a kiadásait.


Egészségi állapot: Visszatérő rémálmok/idegen emlékképek. Egyébként egészséges.

Kinézet: Félhosszú fekete haj, korhoz képest átlagos emberi magasság. Jó fizikumú, szálkás testalkat. Barna szemek. Ruházata többnyire egy sötét kezes lábas . „Honvédségi gyakorló” vagy az egyenruhájában van, ami egyben a pilóta ruhája is. Ez a jellemzőbb viselete. A sisak szinte csak repülésnél vagy csata közben van rajta. A gallérból nanotechnológiás rásegítéssel szinte a semmiből húzódik a fejére rövid időn belül. Nagy védelmet nyújtva. A ruházat egyszerű strapabíró polimer(műanyag). Végtag és gerinctájékon megerősített védelem. Kezén egy monitor van ami kijelzi a gépe, a ruha és saját testének állapotát pár gombnyomással. Sisak felvételekor ez a kék képernyő elfeketedik és az adatok a sisakon belül jelennek meg.

Személyiség: Alapvetően kedves, emberbarát és segítő kész. Nagy kötelességtudatát néha felül írja a józan esze és saját elvei. Addig dacol és idegesíti magát ha valami ütközik az elveivel, hogy a saját feje után kezd menni. Ennek a lobbanékony, heves természetnek a másik hátulütője, hogy könnyű kihozni a sodrából. Szereti mindenből a legjobbat kihozni.

Szexualitás: Heteroszexuális

Előtörténet: Sokat töprengtem azon honnan és miként származom. Arra a következtetésre jutottam az évezredek során, hogy én voltam a legelső szikra az ismert világon ami létrejött egy Dark Heart nevezetű egyén akaratából. Hosszú évmilliókig míg a világ lassan kialakult csak némán, öntudatlanul lebegtem a teremtő oldalán. Leírni sem lehet annyi idő telt el mire Dark Hart úgy döntött hogy, beenged legifjabb teremtményei közé a földre. Így akarta, vagy tán hiba volt? Minden esetre érkezésem vörösre festette az égboltot. A földön tett első lépéseim pedig ítéletet mondtak az ott élő őshüllők felett. Ekkor én voltam az első humanoid létforma az egész planétán. Kirobbanó belépőm elősegítette a következő faj felemelkedését az emberekét… De erre nagyon sokat kellet várni. A később földre kerülő többi testvérem a Leviatánokkal együtt figyeltük ahogy a fajok közti háború győztese lassan felemelkedik. Árvizekkel, tavakkal, hurrikánokkal és tűzvészekkel terelgettük az állatokat míg végül egy égő botot nem dobtam az egyik emlős elé. Aki aztán megragadta ügyetlen kezével a botot ahogy tőlem látta. Ez volt az a pillanat amikor az ember elindult a fejlődés rögös útján. Innentől kezdve már nem volt vetélytársa az állatok között. Sok testvérem próbált keresztbe tenni nekik. Ugyanis annak idején fogadásokat kötöttünk egymással hogy melyik faj fog majd felemelkedni. De az emlősök voltak egyedül akik közt akadt olyan aki nem szaladt el az elévetett tüzesbottól. Mikor néhány testvérem végső elkeseredésében kiirtotta az emberek egyik alfaját az agyam elborult és kegyetlen csatározás vette kezdetét. Eddig számunkra ismeretlen képességeink kerültek felszínre. Testvéreim jó része odaveszett az ősi csatában. Maga a bolygó is egy kisebb átalakuláson ment át ami a földrészeket illeti. Eztán már tisztán emlékszem mi is történt...
Az ember lassan de biztosan hordákba, városokba verődött. Kialakultak saját nyelveik szokásaik. Majd ahogy egyre inkább terjeszkedtek egymásra találtak amiknek olykor béke de főként háborúskodás lett a vége. Korai időkben Inferno nem egy népcsoporthoz szegődött el egyengetni azok útjait. Több néven is ismeretessé vált de mindig a naphoz kötötték személyét. Ezekben az időkben lelt rá azokra a furcsa „emberekre” akik magukat Mora-knak hívták. Ezek furcsa, Inferno szemében úgymond, tartós emberek voltak. A Korai 30 esztendős emberi életet messze felül multák a maguk 400-500 évükkel. Ekkor döntött úgy, hogy az emberek eleget tanultak tőle így ezeket a Morakat kezdte felkutatni. Nehéz dolga volt, de az idő az ő pártját fogta már akkoriban is. Inferno természetéből adódóan imádta a napot de ezek a Morak sajnos csak éjjel voltak aktívak. Hosszú-hosszú évek után valahol Krisztus előtt 100-200 környékén Végre talált egy nagyobb gyülekezetet. Itt ismerkedett meg egy Hector nevű Fiatal Moraval. Kettejük kapcsolata mondhatni virágzó volt de legfőbb képpen hosszú. Egymást segítették az évek, alatt. Ami idővel évtizedekbe, majd századokba míg végül ezredekbe nem csapott át. Aztán az évek során útjaik teljesen különváltak.

A nagy Leviatán csaták/irtás után nem sokan maradtak meg az első eresztésből. De köztük volt egy Vízi leviatán akivel kölcsönösen jó viszonyt folytattak. Emberek nyelvén ez a dolog sokféle képen fogalmazódott meg. A kölcsönös szimpátia, vonzódás maga volt a szerelemnek nevezett dolog. Míg a többiek egyedül éltek, haltak hol önszántukból hol egymás vagy az emberek keze által addig ők ketten békésebb élet mellett döntöttek. Betelepültek az emberke közé és ott éltek boldogan. Csak hamar rá kellett jönniük, hogy utódaik sajnos nem igazán éltek tovább az átlag embereknél. Ennek ellenére több generációnak is életet adtak, mert miért ne. Hiányzik a gyereknevelés. Ezekben az időszakokban jöttek rá, hogy leheletük gyógyító hatással bír. Talán tőlük terjedt el a puszi gyógyír minden gyerek sebre. Esetükben ugyanis igaz volt. Az évek során bejárták az egész bolygót, laktak minden körülmények között és minden földrészen. Harcoltak csatákban, háborúkban. A középkorban bújtatták a Morak egy részét. Ekkor éppenséggel London környékén éltek. A Morak, köztük Hector bújtatása közben egy nagyobb probléma, egy Pestisnevű korság ütötte fel a fejét. A helyzet egész európában tragikussá vált. Inferno ekkor döntött úgy hogy felgyújtja a várost. Ez a cselekedett úgy híresült el, mint a nagy Londoni tűzvész. Ez mondhatni megállította a nagy pestis járványt. Azonban a kis csapatnak odébb kellett állnia Londonból. Itt egy időre különváltak utjaik a Moraktól. Évszázadokig nem is hallottak egymásról. Inferno sejtette, hogy néhány sötét, kétes ügylett mögött Hector állhat vagy csak maguk a Morak de tenni nem tett ellenne semmit. Aztán ezek az incidensek alábbhagytak és béke köszöntött a bolygóra. Évezredek óta most először. Azonban Inferno kissé szkeptikusan állt a dologhoz, eddig még nem látott olyan békét ami 20 évnél tovább tartott volna. Válságok, háborúk, valami mindig volt. De ez más volt. Tényleg hosszú egység köszöntött a bolygóra. De ahogy sejtette ez is csak a vihar előtti csend volt. Olyan hosszú csend hogy időnként még ő is megfeledkezett arról, hogy lehet itt még háború.

Az évezredek során többször is viszont látott néhány leviatánt de elkeseredve konstatálta, hogy nekik semmiféle emlékük nincs korábbi életükről. Pedig volt köztük 1000 éves is. Annyi bizonyossá vált számára, hogy mint Leviatán létezése örök, vagy így vagy úgy de az. Azonban emlékei, tudása a feledésbe merülhet ezzel elveszítve egyéniségét. Több évtizedébe telt, de a megfelelő iskolák kijárása után nekilátott saját céget alapítani. A jövőt az űrkutatásban volt így ételemszerűen ebbe az irányba hajlottak tevékenységei. Szerves részét képezte a Felfedező megtervezésének, felépítésének. Amikor eljött az idő Kapitányként lépett a hajóra és megkezdődött a nagy utazás. Amit vélhetőleg egyedül ő fog túlélni elejétől a végéig. Így is lett. Rengeteg új ismeretet gyűjtött, fajokat, népeket nyelveket ismert meg. De Sosem találta meg azt amit igazándiból keresett. Vagyis akit igazán keresett. Dark Heart mindvégig elkerülte őt. Már már azt hitte tényleg csak mese az egész és sosem derülhet fény honnan is származik valójában. Pedig az évek során rengeteg kérdés foglalkoztatta amit csak feltételezett alkotója volt képes megválaszolni. Kissé elkeseredve tért vissza az addigra hatalmasra duzzadt kolóniával… Amit azonban a szeme elé tárult az maga volt a borzalom. Szinte az egész Föld romokban hevert. Ez alól otthona sem volt kivétel. Kedvesét azóta se találta. Azonban az utolsó nagy csata előtt egy ismerős alak járult elé. Egy rég nem hallott hang szólt hozzá a késői délutánon.
-Hector…
’-Neked is szép napot…
-Azt, napot neked… Hol van?
’-….
-Azt kérdeztem hol van?!
’- Meghalt te bolond…
-Nem halhatott meg…
’-De megtette… közel 200 éve. Mehetsz utána ha nem lépünk le innen de sürgősen…
-Tűnj innen… és vigyél mindenkit akit csak bírsz… TÜNÉS!
Azzal inferno egyedül indult neki a földön állomásozó utolsó gyűjtők seregének. Ami addigra Londonból maradt és szinte az egész Britt szigetcsoportot felperzselte. Nem maradt semmi csak hamu és egy élettelen test. A test hollétéről egyedül Hector tud.

Eközben egy fiatal, tehetséges pilóta a sivatag fölött gyakorlatozott űrsiklóján amikor a gép belseje hirtelen kigyulladt. Az egész szerkezet megolvadt. Minek után a katapultálás nem vált lehetővé. A gép rövid időn belül a földbe csapódott. A lángok közül a pilóta sértetlenül kisebb felszíni sérülésekkel támolygott ki. Dareiost a mentő alakulatok rövid időn belül megtalálták, pár napig megfigyelés alatt tartották de kutya baja sem volt. Egy időre eltiltották a repüléstől míg ki nem derítik a tűz okát. A baleset óta furcsa álmok gyötrik álmában.

Az előtörténet elfogadva. Jó játékot.