Név: Benjamin Jones, alias Ben
Születési idő: 2920. március 19. (82 év)
Faj: Metamorf
Rang: Lord
Képességek: Ben átváltozott formája igen egyszerű. Hulk megvan? Na, az Ben. Csak ő nem zöld. Körülbelül három méteresre nő (néhány centivel azért elmarad ettől) izmai hatalmasra duzzadnak, arca eldeformálódik, durvává válik. Ebben az alakban Ben valamivel vadabb, de tökéletesen tudja ezt uralni (ebben sem hasonlít Hulkra). Tehát nem támad ártatlanokra, nem változik át akaratlanul, ilyesmi. Bőre megvastagodik, és igen komoly védelmet nyújt neki: kézifegyverek lövedékei ezt a bőrt nem ütik át, a lézerfegyver találata ilyenkor annyi neki, mintha cigarettacsikket nyomnának a bőréhez: fájdalmas, dühítő, de ennyi. Komolyabb fegyvereknek már nem tud ellenállni (pl egy X-100-as dupla lézerágyúja), de erre nincs is szüksége, mivel extrém méretei ellenére is igen gyors. Az átváltozás Bennél csupán egy vagy két másodpercet vesz igénybe.
Család:
Apja, Cody Jones, 240 éves nyugalmazott rendőrtiszt.
Menyasszonya, Shalimar O'Dell, a Lady
Foglalkozás: Katonatiszt, majd Rendfenntartó. Jelenleg ő a metamorfok Lordja.
Ingóságok: Egy ház mindentől távol, a tengerparton, egy kis kocsma New London szívében, pár tízezer dollár megtakarítás, egy X-100-as űrrepülő és egy antiknak számító, több száz éves lézervető, mely tökéletesen működik.
Egészségi állapot: Egészséges.
Kinézet: Magas, jó kiállású férfi, nem túl izmos, de azért sportos alkat. Jóképű, a haja kicsit hosszabb, a szeme pedig nagyon zöld. Arca szinte mindig fáradt, ráncai nem csak a mosolygástól alakultak ki.
Személyiség: Hirtelen haragú férfi, aki azonban ugyanolyan gyorsan meg is zabolázza ezt a hirtelen jött indulatot. Többnyire fegyelmezett, komoly, egyedül a menyasszonya mellett vagy jó barátai körében vetkőzi le ezt. Roppant alapos, komoly döntések előtt mindent megvizsgál, megfontol. Ugyanakkor szeret rögtönözni, és gyorsan képes reagálni, mint minden igazi harcos. Szereti, ha rend van körülötte, mondhatni, ez mániája. Rosszul tűri, ha ellentmondanak neki, és egy uralkodóhoz mérten talán kissé túlzottan is öntörvényű.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Nyolcvankét éves vagyok. Egyesek szerint még mindig fiatal Lordnak, de ha én fiatal vagyok, Shalimar mi? Na mindegy. Kezdjük az elejéről.
Kiskölyökként az Udvarban laktam. Még egészen kicsi voltam, talán tíz éves, mikor a Lordunk megőrült, és megölte a saját feleségét. Állítólag a Lady hűtlen volt, ezt nem tudom. Nem is számít. Egy Tyler nevű srác találta meg a holttestet, velem egyidős kis fazon. Róla még lesz szó.
A rendőrök jöttek, és elkapták a Lordot, és ez engem nagyon lenyűgözött. Eleve, hogy szembe mertek szállni vele. Óriási volt. El is határoztam, hogy én is rendőr leszek. Mellesleg Tyler is.
Végül csak ő lett rendőr, énbelőlem katonatiszt lett. Túl tehetségesnek bizonyultam a harcok terén, amihez nyilván hozzájárult az Óriás, ahogy én hívom. Azt mondták, kár volna ezt a tehetséget eltékozolni. Hát nem tettem.
A katonai pályafutásom akkor ért véget, mikor egy tábornokot kidobtam egy emelet magasból. Arról beszélt, hogy nem baj, hogy a rajtaütés során meghalt egy rakás újonc, mert, ahogy ő mondta, "hulljon a férgese, és kiderül, ki az, aki ér valamit.". Hát a tábornok repült, nem mellesleg én is. Csak neki jobban fájt.
Ott voltam a nagyvilágban, alig negyvenöt évesen, és hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal. Apám azt mondta, elintézi, hogy felvegyenek zsarunak. Sokra nem vihetném, de talán nyomozó lehetnék. De én nem akartam. Elegem volt a kötöttségekből. Egy hely kínálkozott: a Mars.
Rendfenntartó lettem. Egy Rendfenntartó két évre köt szerződést. A legtöbbeknek ennyi elég is abból az őrületből. Leszerelnek, ha jól mennek a dolgok, végkielégítéssel, ha megszorult a szervezet, egy "köszivel". Néhány őrült aláír még két évre, és a második két év végén lelki (és sokszor testi) roncsként szerel le. Már ha megéri. Nos, én... Nyolc évig húztam. Már épp ott voltam, hogy aláírok még két évre, mikor eljutottak hozzám az aggasztó hírek.
A metamorfok háza táján volt valami gubanc. Amit még nem mondtam, hogy több ősöm is Lord volt a maga idejében. Ez a cím nálunk vagy öröklődik, vagy nem, kiszámíthatatlan. Gondoltam, körülnézek, meglátom, mi a baj. Úgy tértem vissza az Udvarba, mint fiatal metamorf, aki nem éppen trónkövetelő, de nem is titkolja, hogy rajta tartja a szemét a Lordon.
Volt is mit nézni... A Lord és a Lady... Hát, lassan alakult ki a helyzet. Nagyon lassan. Hét év kellett hozzá, de végül megtörtént az, amitől tartottam.
Amets, a morák királynője... mondjuk úgy, hogy kedveli az uralkodás gondolatát a szu... Hát na, a nő. És nem csak a saját faja feletti uralkodást. Elcsábította a Ladynket, egyszerű ágyast csinált belőle. A Lord meg... Szerette az asszonyát. Tűrte. És a metamorfok szépen lassan a morák szolgáivá váltak...
Voltak suttogások. Voltak, akiknek elegük lett ebből. Egyre többen. De a Lordot kihívni súlyos döntés volt, és senki sem merte magára vállalni. Na persze, rajtam kívül.
A párbaj kemény volt. Egyenlő felekként küzdöttünk, de én fiatalabb voltam. Így is csak épphogy le tudtam győzni. Nem épült fel.
Lorddá lettem. Távollétében megfosztottam a kegyvesztett Ladyt a rangjától. Elméletileg akár maradhatott is volna a posztján, mert a törvényeink megengedik, de a Vének Tanácsával karöltve úgy döntöttünk, ez nem volna helyénvaló. Száműztem is a nőt, ami merő formalitás volt, mert nem tisztelt meg minket a jelenlétével a saját tárgyalásán. Nem tudom, most merre lehet, Amets vagy eldobta magától, vagy nem, nem is érdekel. A lényeg, hogy ettől fogva a két faj viszonya enyhén szólva is feszült volt.
Azt hittem, most kezdődnek a nyugalom évei. Tévedtem... Született egy gyermek. Eleinte nem volt vele semmi különleges. Egy nagyon kedves barátom lánya volt, aki szabadúszó tudósként kereste a kenyerét. De aztán... Volt valami a lány génjeivel. Mindegy, nem untatnék senkit a részletekkel. A lány fontossá vált. Nagyon fontossá. Olyan fontossá, hogy valaki, talán, hogy megszerezze a titkot, talán, hogy örökre eltemesse, a lány életére tört. Az apja megesketett, hogy ha valami történne vele, óvni fogom. És ezt tettem. Shalimar O'Dell tizenhárom éves volt, amikor a szüleit megölték. Az öccsét is. Az, ami Shalimart különlegessé tette, a szüleiben és az öccsében nem volt meg.
A védelmembe vettem a lányt. Lassan nőtt, cseperedett. Felfedezte önmagát. Bosszantó egy fruska lett belőle, mit ne mondjak. Hogy honnan tudom? Tizenhat éves kora óta én voltam a személyes testőre. Neki csak annyit mondtunk, hogy talán vadászik rá valaki. Ez elég is volt egy ideig. Azt is elfelejtettem említeni, hogy én vagyok a Lord. Felesleges kérdéseket vetett volna fel.
Persze kiderült. Persze beleszerettem. Beteges, mi? De hát ez van. Most jegyben járunk, és ő minden idők legfiatalabb Ladyje. Sokak szerint, és erre igen igen büszke vagyok, a legjobb is. Rossz nyelvek szerint neveltem magamnak egy feleséget. Ami persze nem igaz. Még nem a feleségem.
Születési idő: 2920. március 19. (82 év)
Faj: Metamorf
Rang: Lord
Képességek: Ben átváltozott formája igen egyszerű. Hulk megvan? Na, az Ben. Csak ő nem zöld. Körülbelül három méteresre nő (néhány centivel azért elmarad ettől) izmai hatalmasra duzzadnak, arca eldeformálódik, durvává válik. Ebben az alakban Ben valamivel vadabb, de tökéletesen tudja ezt uralni (ebben sem hasonlít Hulkra). Tehát nem támad ártatlanokra, nem változik át akaratlanul, ilyesmi. Bőre megvastagodik, és igen komoly védelmet nyújt neki: kézifegyverek lövedékei ezt a bőrt nem ütik át, a lézerfegyver találata ilyenkor annyi neki, mintha cigarettacsikket nyomnának a bőréhez: fájdalmas, dühítő, de ennyi. Komolyabb fegyvereknek már nem tud ellenállni (pl egy X-100-as dupla lézerágyúja), de erre nincs is szüksége, mivel extrém méretei ellenére is igen gyors. Az átváltozás Bennél csupán egy vagy két másodpercet vesz igénybe.
Család:
Apja, Cody Jones, 240 éves nyugalmazott rendőrtiszt.
Menyasszonya, Shalimar O'Dell, a Lady
Foglalkozás: Katonatiszt, majd Rendfenntartó. Jelenleg ő a metamorfok Lordja.
Ingóságok: Egy ház mindentől távol, a tengerparton, egy kis kocsma New London szívében, pár tízezer dollár megtakarítás, egy X-100-as űrrepülő és egy antiknak számító, több száz éves lézervető, mely tökéletesen működik.
Egészségi állapot: Egészséges.
Kinézet: Magas, jó kiállású férfi, nem túl izmos, de azért sportos alkat. Jóképű, a haja kicsit hosszabb, a szeme pedig nagyon zöld. Arca szinte mindig fáradt, ráncai nem csak a mosolygástól alakultak ki.
Személyiség: Hirtelen haragú férfi, aki azonban ugyanolyan gyorsan meg is zabolázza ezt a hirtelen jött indulatot. Többnyire fegyelmezett, komoly, egyedül a menyasszonya mellett vagy jó barátai körében vetkőzi le ezt. Roppant alapos, komoly döntések előtt mindent megvizsgál, megfontol. Ugyanakkor szeret rögtönözni, és gyorsan képes reagálni, mint minden igazi harcos. Szereti, ha rend van körülötte, mondhatni, ez mániája. Rosszul tűri, ha ellentmondanak neki, és egy uralkodóhoz mérten talán kissé túlzottan is öntörvényű.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Nyolcvankét éves vagyok. Egyesek szerint még mindig fiatal Lordnak, de ha én fiatal vagyok, Shalimar mi? Na mindegy. Kezdjük az elejéről.
Kiskölyökként az Udvarban laktam. Még egészen kicsi voltam, talán tíz éves, mikor a Lordunk megőrült, és megölte a saját feleségét. Állítólag a Lady hűtlen volt, ezt nem tudom. Nem is számít. Egy Tyler nevű srác találta meg a holttestet, velem egyidős kis fazon. Róla még lesz szó.
A rendőrök jöttek, és elkapták a Lordot, és ez engem nagyon lenyűgözött. Eleve, hogy szembe mertek szállni vele. Óriási volt. El is határoztam, hogy én is rendőr leszek. Mellesleg Tyler is.
Végül csak ő lett rendőr, énbelőlem katonatiszt lett. Túl tehetségesnek bizonyultam a harcok terén, amihez nyilván hozzájárult az Óriás, ahogy én hívom. Azt mondták, kár volna ezt a tehetséget eltékozolni. Hát nem tettem.
A katonai pályafutásom akkor ért véget, mikor egy tábornokot kidobtam egy emelet magasból. Arról beszélt, hogy nem baj, hogy a rajtaütés során meghalt egy rakás újonc, mert, ahogy ő mondta, "hulljon a férgese, és kiderül, ki az, aki ér valamit.". Hát a tábornok repült, nem mellesleg én is. Csak neki jobban fájt.
Ott voltam a nagyvilágban, alig negyvenöt évesen, és hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal. Apám azt mondta, elintézi, hogy felvegyenek zsarunak. Sokra nem vihetném, de talán nyomozó lehetnék. De én nem akartam. Elegem volt a kötöttségekből. Egy hely kínálkozott: a Mars.
Rendfenntartó lettem. Egy Rendfenntartó két évre köt szerződést. A legtöbbeknek ennyi elég is abból az őrületből. Leszerelnek, ha jól mennek a dolgok, végkielégítéssel, ha megszorult a szervezet, egy "köszivel". Néhány őrült aláír még két évre, és a második két év végén lelki (és sokszor testi) roncsként szerel le. Már ha megéri. Nos, én... Nyolc évig húztam. Már épp ott voltam, hogy aláírok még két évre, mikor eljutottak hozzám az aggasztó hírek.
A metamorfok háza táján volt valami gubanc. Amit még nem mondtam, hogy több ősöm is Lord volt a maga idejében. Ez a cím nálunk vagy öröklődik, vagy nem, kiszámíthatatlan. Gondoltam, körülnézek, meglátom, mi a baj. Úgy tértem vissza az Udvarba, mint fiatal metamorf, aki nem éppen trónkövetelő, de nem is titkolja, hogy rajta tartja a szemét a Lordon.
Volt is mit nézni... A Lord és a Lady... Hát, lassan alakult ki a helyzet. Nagyon lassan. Hét év kellett hozzá, de végül megtörtént az, amitől tartottam.
Amets, a morák királynője... mondjuk úgy, hogy kedveli az uralkodás gondolatát a szu... Hát na, a nő. És nem csak a saját faja feletti uralkodást. Elcsábította a Ladynket, egyszerű ágyast csinált belőle. A Lord meg... Szerette az asszonyát. Tűrte. És a metamorfok szépen lassan a morák szolgáivá váltak...
Voltak suttogások. Voltak, akiknek elegük lett ebből. Egyre többen. De a Lordot kihívni súlyos döntés volt, és senki sem merte magára vállalni. Na persze, rajtam kívül.
A párbaj kemény volt. Egyenlő felekként küzdöttünk, de én fiatalabb voltam. Így is csak épphogy le tudtam győzni. Nem épült fel.
Lorddá lettem. Távollétében megfosztottam a kegyvesztett Ladyt a rangjától. Elméletileg akár maradhatott is volna a posztján, mert a törvényeink megengedik, de a Vének Tanácsával karöltve úgy döntöttünk, ez nem volna helyénvaló. Száműztem is a nőt, ami merő formalitás volt, mert nem tisztelt meg minket a jelenlétével a saját tárgyalásán. Nem tudom, most merre lehet, Amets vagy eldobta magától, vagy nem, nem is érdekel. A lényeg, hogy ettől fogva a két faj viszonya enyhén szólva is feszült volt.
Azt hittem, most kezdődnek a nyugalom évei. Tévedtem... Született egy gyermek. Eleinte nem volt vele semmi különleges. Egy nagyon kedves barátom lánya volt, aki szabadúszó tudósként kereste a kenyerét. De aztán... Volt valami a lány génjeivel. Mindegy, nem untatnék senkit a részletekkel. A lány fontossá vált. Nagyon fontossá. Olyan fontossá, hogy valaki, talán, hogy megszerezze a titkot, talán, hogy örökre eltemesse, a lány életére tört. Az apja megesketett, hogy ha valami történne vele, óvni fogom. És ezt tettem. Shalimar O'Dell tizenhárom éves volt, amikor a szüleit megölték. Az öccsét is. Az, ami Shalimart különlegessé tette, a szüleiben és az öccsében nem volt meg.
A védelmembe vettem a lányt. Lassan nőtt, cseperedett. Felfedezte önmagát. Bosszantó egy fruska lett belőle, mit ne mondjak. Hogy honnan tudom? Tizenhat éves kora óta én voltam a személyes testőre. Neki csak annyit mondtunk, hogy talán vadászik rá valaki. Ez elég is volt egy ideig. Azt is elfelejtettem említeni, hogy én vagyok a Lord. Felesleges kérdéseket vetett volna fel.
Persze kiderült. Persze beleszerettem. Beteges, mi? De hát ez van. Most jegyben járunk, és ő minden idők legfiatalabb Ladyje. Sokak szerint, és erre igen igen büszke vagyok, a legjobb is. Rossz nyelvek szerint neveltem magamnak egy feleséget. Ami persze nem igaz. Még nem a feleségem.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók