Trónterem

A császár itt fogadja vendégeit, tanácsadóit.

Egy alacsonyabb rendű fajtársamnak, akit szolgaként használtam, meghagytam, hogy kerítse elő nekem Helaray-t. Hosszas gondolkodás és különböző lehetőségek megfontolása után jutottam erre a döntésre. Így lesz a legokosabb, bölcsebben semmiképp sem dönthettem volna.
Ültem tehát a nagy, népünk emberi szemmel valószínűleg ijesztő, talán undorító művészetét tükröző, megölt ellenségeket formáló trónszékemben, és emberi alakban vártam egyik leghűségesebb szolgám érkezését.

Ahogy èrtesìtettek, hogy az uralkodó hivat, kèslekedès nèlkül indultam hozzá. Hogy volt-e más dolgom? Hát persze. Az Euphoriába tartottam èppen, de az várhat.
Gyors lèptekkel haladtam a trónterem felè, aki szembe jött velem, inkább fèlreállt Azon tanakodtam, vajon mièrt hivathat az uralkodó. Hallottam a fajtánkra szègyethozó gyüjtõröl, ahogy az áruló ès sikertelenül szökni próbáló kurváról is. De eddig mèg a császàr nem avatott be ezekbe.
Engedelmesen vártam, mìg bebocsátást nyertem, majd az emelvèny elött fèltèrdre ereszkedtem ès lehajtottam a fejem.- Mivel szolgálhatlak Uram? - kèrdeztem alázattal.

Halvány mosollyal tekintettem az előttem térdeplő nőstényre. Emberi szemmel a külseje alighanem vonzó lehetett, de fajunk ízlésének tükrében torz volt és gusztustalan.
- Állj fel, Helaray! És öltsd fel igaz alakodat.
Jómagam is így tettem. Oly sokáig hordtam már az ember álruháját, hogy valódi testem most szokatlannak és nagynak tűnt. Kellett néhány másodperc, míg sikerült hozzászoknom. Utána jócskán elmélyült hangon, de még mindig az emberek primitív nyelvén folytattam.
- Van számodra egy feladatom, Helaray. Mindig jól szolgáltál, ha ölni kellett. Mit gondolsz, képes vagy a csábításra? Nem az emberi korcsok elcsábítására, hanem egy hozzánk hasonlóban lobbantani fel a szerelem lángját?

Úgy tettem, ahogy parancsolta. Mire felegyenesedtem, már termèszetes alakomban álltam császárom elött. Szèlesre tártam szárnyaimat, majd gyorsan össze is zártam.
- Bármire kèpes vagyok, ha azt kìvánod tõlem felsèg. - Válaszoltam azonos nyelven. Ha ö ezt tartja jónak, én nem ellenkezem, hiába fprgattam az emberi szavakat nehezebben ebben a formámban.
- Ha megengeded Uram... Arról a rendfenntartóról van szó, aki a klubban is feltünt? Valamint, ha szabad megjegyeznem... a hìm, minden faj ezetèben hìm... - hajtottam le a fejem. - Bocsáss meg a tiszteletlensègem.

Léptem egyet felé. Karmain hangosan koppantak a kőpadlón. Régen ezért megütöttem volna. De régen még más voltam. Most abba a mimikai elrendezésbe formáltam az arcom, amit az emberek mosolynak neveznek.
- Igen, Helaray, valóban így van.
Végignéztem a szárnyain, arcán, mely számomra most már szép volt, s mely humanoid majomszármazékot elriasztott volna. Nem ébredtek fel igazi testem vágyai, de elismertem a szépségét.
- Igen, róla van szó. Érdekelne, honnan szerzed az informá... Inf...
A szó a torkomon akadt. Elfojtottam egy káromkodást, és fajtánk nemes nyelvén fejeztem be a kérdést. Ezen folytattam tovább is, egy minden testvérünkben jól ismert gesztussal megtoldva, mely azt jelentette, hogy engedélyezem a nőnek, hogy ő is ajkaira vegye a nemes szavakat.
- Vajon engem sem látsz jobbnak a többi férfinél, akiket elcsábíthatsz, Helaray? - ezen a nyelven még a neve is tisztábban, szebben csengett.

Nem mozdultam, ès felkèszültem a megtorlásra, ami elmaradt. Ez is császárunk nagyságát ès kegyessègèt mutatta.
- Ahonnan lehetõségem adódik felsèg. Az Euphoriában ugyan úgy szóra nyìlík a kurvák ès a tõbbi alkalmozz szája, mint az itt szolgálók többsègènek. Parancsodra pedig, a külvilág törtènèseit is figyelemmel kísèrem. - Jól esett az anyanyelvemen szólni. A kèrdès meglepett ès óvatosságra intett. Felemeltem tekinteyem, de nem nèztem az Uram szemèbe.
- Termèszetesen, te Császárom minden faj ès annak minden egyede felett álsz. Nem vagy lealacsonyìtható bármely jellemzèssel vagy besorolással.

Bólintottam a szavaira, és csak utána tudatosult bennem, hogy ez emberi gesztus. Túlontúl sokat vagyok humanoidok között, és túlontúl sokáig... Rám ragadnak a gusztustalan szokásaik. Talán vissza kéne vonulnom néhány hétre, hogy regenerálhassam az emberi kultúra okozta károkat...
- Jól válaszoltál, Helaray. Hű szolgám vagy. És nem hazudsz nekem... Hisz tudod, hogy arról tudnék.
Széttártam és meglebbentettem a szárnyaimat, pusztán azért, mert jól esett megmozgatni őket. Szél kelt a teremben, ahogy megmozgattam a levegőt.
- A feladatod Jimmy O'Connor elcsábítása. De a dolog nem lesz egyszerű. Ülj le! Mindent el fogok mondani neked.

A szèl, melyet szárnyával keltett, vègigsimított a börömön. Az emberek el se tudják kèpzelni, hogy ez mennyibben több èrzèst rejt magábn, mint ami nekik megadatott.
Volt nèmi fogalmam róla, miröl fog szólni császárom, de nem nem szóltam, csak engedelmesen vártam.
Jimmy O'Connor... Aki betèrt az Euphoriába, aki tiszteletlen vokt az uralkodóval ès aki meg is küzdött vele. A gyüjtõ, aki fittyet hány származására ès aki fajtája ellen fordult. Ezek azok, amiket a fizetett szajhák állítanak. Az igazságot pedig az èn Uram fogja feltárni.

Visszaültem a trónszékemre, és a karfára fektettem a karjaimat.
- Jimmy O'Connor. Rendfenntartó, akárcsak Sarabi, sőt, az sincs kizárva, hogy ismerik egymást. Néhány hete ez a férfi betért az Euphoriába, és tiszteletlenül bánt az egyik alkalmazottammal. Mivel tudjuk, hogy a feltűnést úgy a legkönnyebb elkerülni, ha mindig igazat adunk a vendégeknek, kirúgtam az alkalmazottat. Csak humanoid volt, nem kár érte. De Mr. O' Connor (és kénytelen vagyok így hívni, mert ha van is valódi neve, nem árulta el) folytatta a tiszteletlen viselkedést, ezúttal már irányomban. Igyekezett a hivatalával visszaélni, ezt Sarabi említése kivédte... Mint mondtam, a humanoid hasznos kis jószág.
Igyekeztem mindent pontosan visszaadni Helaray-nek. A legapróbb részlet is fontos lehet a küldetését illetően.
- Kihívtam O'Connor-t, hogy döntsük el az erő jogán, melyikünknek van igaza. Ezu volt túl bölcs lépés a részemről - mondtam elgondolkodva, de készen rá, hogy ha egyetért, megbüntessem - De felbosszantott. Úgy gondoltam, senkinek sem fog hiányozni, ha a hátsó sikátorban elhamvasztom. Ott aztán meglepő ellenállást tanúsított. Harc közben mindketten lelepleződtünk. Fajtánkbéli, legalábbis a ami a genetikáját illeti, mert különben nem méltó fajunk ősi nevére. Életben maradt, és bosszút esküdött irántam. Eddig minden világos?

Figyelmesen hallgattam õt. Eddig pontos az információ, amit kaptam.
A sajàt... hm... esetlegesen elhamarkodottam hozott döntèsère nem reagáltam, de mègha meg is tettem volna se helyesek.
- Igem Uram... világos. De ha megbocsátod közbevetèsem... Csak a magam èrtetlensège miatt, hisz neked senki nem èrhet a nyomodba a taktika terèn... Azt kène tudni mi motiválja? Hajtja- e bosszú, ehy múltbèli sèrelem miatt? Dicsõ fajunk iránt hogy èrez ès cselekszik.

Megvillant a szemem, de visszafogtam magam.
- Természetesen tudnunk kell, mi motiválja, hisz ez fogja eldönteni, életben hagyhatjuk-e, vagy sem. Többek közt a te dolgod lesz az is, hogy ezt kiderítsd.
Az emberi arcom mimikáját tökéletesen uraltam. De az igazi alakom arcára sokkal könnyebben ült ki a harag. Talán mert ezt kevésbé tartottam fontosnak eltitkolni.
- Elmondom, Helaray, mi lesz a feladatod. Elcsábítod a férfit, és megtudsz róla mindent. Ha van valakije, érd el, hogy a valaki megcsalja, és ő rajtakapja őket, de csak miután már tudja, hogy benned bízhat. A lényeg, hogy te légy az egyetlen nő a számára. El kell érned, hogy elmondja neked, mi is ő valójában. Ha kell, menj hozzá. azt akarom, hogy visszavezesd őt a sorainkba. amikor már nem tud nélküled élni... Akkor áruld el neki, hogy te is olyan vagy, mint ő. Győzd meg, hogy mellénk kell állnia. És amikor eljön hozzánk... akkor megbüntetem. Összezúzom és kiégetem őt, hogy ne maradjon semmi, csak a váz, a test, egy engedelmes halott.

A kegyetlensège nem riasztott, nem döbbentett meg. Igazi uralkodó volt èn pedig a szolgája, az alatvalója. Egy eszköz, amit kènye, kedve szerint forgathat. Arra neveltek, hogy ne mondjak ellent, csak teljesìtsem òhaját. Nem kèrdõjelelhetem meg szavát ès magáy az eljárást sem. De a módszer, amivel elèrem cèlját, az èn kezembem nyugodott.
- Akaratod szerint Uram! - hajoltam meg. - Jimmy O' Connor elötted fog tèrdelni.

Megint bólintottam, aztán mérgemben felszisszentem. emberi gesztusok, mocskos, undorító emberi cselekedetek!
- Rendben van, Helaray. Ha elhozod őt nekem, ha elpusztítod az ellenállását, gazdag jutalomban lesz részed. Ha viszont kudarcot vallasz... Vár a Boncterem.
Felálltam, és a nőhöz léptem. Egyik kezemmel az arcához értem, majd elhúztam az ujjaimat.
- Jó szolgám vagy. Tedd meg nekem ezt, és tábornokká teszlek, ha kéred. Vagy megadok mást... Majdnem bármit.
Ismét visszamentem a trónomhoz.
- Még egy feladatom van, ez kisebb és egyszerűbb. Nem fog nehezedre esni. Beszélik, hogy az üzlettársam, Jason Light lemondott. Derítsd ki, miért. Nem akarom, hogy esetleges törvényes ügyletek kerüljenek napvilágra.

Az èrintèsère lehajtottam a fejem. Sose gondoltam bele mit os akarhatok... Règ, mèg a humanoidok közt talán... De mára, mát csak a szolgálat maradt. Azt akaryam, amit a császárom.
- Az elvègzett feladat dicsõsége, ès a te megelègedettsèged a jutalmam, Uram. -
Ha úgy tartod jónak, az elismerès és a díjazás megtisztelö ès nem utasíthatom vissza. - hajoltam meg.
Jason Light... A telepaták, ezel szerint, ex elnöke, akinek van mit takargatnia.
- Máris indulok felsèg. - Indultam a hatalmas ajtó felè.



(Kõszönöm a játèkot )

- Ha elvégzed ezt a feladatot, jónak fogom tartani, hogy jutalmat kapj. - még egyszer végigsimítottam az arcán, s ezúttal nem zavart a mozdulat emberségessége - Még akár a legnagyobbat is, ha azt nevezed meg.
Elbocsátó mozdulatot tettem, és néztem, ahogy távozik. Valódi szerelem gerjesztésével bíztam meg: erre nem lehet képes a főzeteivel és mérgeivel. Tudása legjavát kell beleadnia ebbe a feladatba. De a jutalom vagy a büntetés is mérhető lesz a küldetés nagyságához.
Még intézkedtem, hogy új, lenyomozhatatlan személyazonossággal indulhasson útra, aztán mély meditációba merültem.

//Köszönöm a játékot! //