4es számú betegszoba

Egy könnyen vèdhetõ, mègis praktikusan berendezett szoba a lábadozó betegek számára.

Már percek óta csak ültem ès a fèrfit nèztem. Azt a fèrfit, akitõl eddig függtem... magam se hittem volna hogy ennyire. Tudtam, hogy felèpül... egy nap. Talán ma... talán èvek múlva... de felèbred. De addig egyedül maradok. Nem gondoltam úgy, hogy magamra hagyott. Megmentett... számtalanszor. De most magamnak kell utat találnom. Miután elvesztettem a szüleim ès az öcsèm, õ adott ùj családot... egy családot, amire most nekem kell vigyáznom. Dühös vagyok... de ez az èrzès nem èn vagyok... nem lehetek èn. Kitartok a hitem mellett.
Lassan felálltam ès az ágyhoz sètáltam.
- Várni foglak... minden nap. - Csókot lehelltem Ben homlokára, majd ùgy indultam az ajtó felè, hogy fèltem, csalódást okozok döntèsemmel.

Új titulusomnak hála, minimális biztonsági ellenőrzések árán jutottam be ide. A rendőrfőnököt azért mégiscsak tisztelik...
Jones műszerekre volt kapcsolva, de amennyire láttam, magától lélegzett. Kóma. A fején turbánszerű kötés volt. Tudtam, hogy a sérülése miatt képtelen regenerálódni. Megmozgattam nemrégiben visszakapott kezem fiatal ujjait. Tudtam, ki segíthetne a Lordon, és már kerestettem a nőt, de hiába. Őt csak akkor fogom megtalálni, ha ő is úgy akarja.
A közelmúlt eseményei mindent megváltoztattak. Morgana eltűnt... A rendőri apparátus nagy részét arra használom, hogy a Földön, az űrben, bárhol, de őt keressék... Egyelőre hiába. Én magam is a nyomában volnék, ha nem tudnám, mekkora szükség van rám most ebben a forrongó városban. Így is értek már bírálatok, hogy a személyes céljaimra használom a rendőrség erőforrásait... Ami igaz is.
Szerettem volna segíteni a Lordon, de nem tudtam. Sosem voltunk barátok, nem is igen ismertem, de azért tiszteltem, és most nagy szükség lett volna rá. New London önmagát tépte szét...
Nem jelentkeztem be, mégis tudtam, hogy a Lady felbukkanása csak idő kérdése.

El akartam bùjni... egèsz nap az ágyban, az ajtót magamra zárva. De nem tehettem. Ès, ha èn ezt el is felejtettem Cassy felrángatott...
A bár könyvelèsèt tanulmányoztam, mikor megszólalt a belsõlink. Nem kis meglepetèsemre a város ùj rendõrkapitányának èrkezèsèt jelentettèk be. Akinek a beiktatást egy vastag párnával a fejemen ünnepeltem. De nem hozzám èrkezett. Ennek ellenère nem szègyeltem, hogy a gyengèlkedõ felè robogtam èpp.
Mikor az ajtóhoz èrtem, habozás nèlkül nyitottam be.
- Rendõrkapitány Ùr... - ez egyszerre volt köszönès ès kèrdès, de össze voltam zavarodva.

Hallottam, hogy valaki közeledik, hiperérzékeny fülem eljuttatta hozzám cipősarkának halk kopogását, szapora, könnyű légvételének hangját. Az illatát is éreztem, kellemes, női parfüm, alatta pedig feromonok, igencsak vonzóak... Inkább nem koncentráltam erre. Amikor aztán nyílt az ajtó, halvány mosollyal az érkezőre pillantottam.
- Lady Shalimar... Üdvözlöm. Elnézést, hogy nem szóltam előre, de unom a protokollt...
Lehuppantam egy székre a Lord ágya mellett.
- Beszélnünk kell, több ügyben is. Először is, mint hozzátartozó, kérem, nyilatkozzon: kíván feljelentést tenni? Amets a Földön követett el súlyos testi sértést, akár le is tartóztathatom, ha össze tudok trombitálni egy hadsereget... Vagy, ha ellenáll, megölhetem.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd közelebb lèptem a fèrfihez.
A feltett kèrdès... Sokat nyomasztott az elmúlt napokban. Bosszù... Ösztönösebb felem, nemhogy megtette volna a feljelentèst, de maga indult volna revansot venni. Ès talán Ben... Nem. Az lehetetlen, hogy ezt várná tõlem.
- Kènyes a helyzetem kapitány. A viszonyunk a morákkal ingatag. A metamorf flotta ebben a pillanatban is a királynõ hajóival nèz farkasszemet. A fajom èrdekeit kell szem elött tartanom. Amit a nyílt konfrontáció kerülèse szolgálja. De... tudom, hogy ezt egyesek gyengesègnek vèlhetik. -
Igaza volt... mit nekem protokoll... Leültem Ben ágyának szèlère.

Emésztgettem néhány másodpercig a hallottakat. Igyekeztem nagyon megfontoltan válaszolni.
- Nézze... Nézd.
Túl fiatal volt ahhoz, hogy magázzam, még ha magas rangot töltött is be.
- Ha te nem teszed meg a feljelentést,én fogom.Visszajöttem ide hosszú évtizedek után, és nem azért, hogy az év bűntettével még csak ne is foglalkozzak. Kutattam valami után, és jó nyomon voltam, de ezt is feladtam. A nő után sem rohanok, akit szeretek és aki eltűnt, hogy itt lehessek. Jól fogom végezni a munkámat, és letartóztatom vagy pedig ha kell, megölöm a királynőt. Csak gondoltam jobb, ha ezt tudod. A törvény mindenkire vonatkozik. Engem nem köt semmiféle fajok közti protokoll.
Igen... Dark Heart nyomát is hagytam kihűlni, hogy segíthessek a városon... De nem örökre adom fel a kutatást.
- Ami nyilvánvaló, hogy a herceg haláláért nem Ben a felelős, és ha metamorf volt is a tettes, egész biztosan nem központi parancsra. Ebben az ügyben nem nyomozok, elvégre nem a Földön történt. De van más is, ami nem ott történt... Eltűnt az Elnöknő, nem sokkal Ben megtámadása után. Az összefüggés nyilvánvaló, még ha nem is egyértelmű, ki és hogyan csinálta ezt. Volt olyan ellensége Bennek, aki Morganáé is, és az egész hátterében állhat?
Persze én tudtam, ki lehet a dolog mögött, de bizonyíték nélkül tehetetlen voltam, nem beszélve arról, hogy ha szerzek is elfogatóparancsot, meg kell találnom a rohadékot.

Nem voltam ostoba... hallottam a pletykákat róla ès az elnöknõrõl.
- A bosszù nem gyógyítja meg õt... - nèztem Benre, majd megfogtam a kezèt ès ismèt a kapitányra néztem.
- Ès a maga párját se keríti elõ. De èrtse meg, egy nyílt harci helyzet kirobbantása senki èrdekeit nem szolgálja. De segítek... - felálltam, majd az ablakhoz lèptem.
- A fajok rendje felborult. A telepaták vezetõ nèlkül maradtak, Ben kómába esett, a kirâlynõ elvesztette a logikáját azèrt, ami a fiával törtènt... Èn úgy látom ez a moráktól indult és a telepatákat cèlozta... - Hisz Amets ezèrt támadott... ès a felfordulás, amit okozott a dolog... ès az androidok... Ès Morgana akkor tünt el. - Volt egy bál... Amets ès egy fèrfi csúnyán összeszólalkozott ott... - A fèrfi felé fordultam. - Ha Ametset eltâvolítja, talân a helyèt pont az foglalja el, aki mindezt elindította...

Benre pillantottam.
- És nem kizárt, hogy azzal a rejtélyes idegennel mindenki jobban járna. Hogy nézett ki, Shalimar? Az a férfi... Magas volt? Hosszú hajú, arisztokratikus?
Igen, az androidok... Ezen sokat gondolkodtam. Valahogy nem illett bele a képbe.Minden, ami történt, célzottan valaki ellen történt, ezt az egyet leszámítva. Az androidok szabadon engedése korra, nemre, fajra való tekintet nélkül mindenkire veszélyt jelent.
- Nem célom senki hatalmi vágyait segíteni vagy gátolni. Amets nekem nem királynőm, csak egy nő, aki a talpnyalóival gyilkosságot kísérelt meg ott, ahol én felügyelem a törvényt. Ismerem őt egy ideje, voltak közös ügyeink. Segítettem neki megtalálni azt, aki megcsonkította a fiát... Nem kizárt, hogy ugyanaz a személy ölte meg. Talán ő áll a háttérben... De bizonyítékokra van szükségem.

Nagyon próbáltam koncentrálni... Arra, ami azon az estèn törtènt, ès arra, hogy elvonatkoztassak a tènytõl: kicsit se èrdekel mi törtènt vele, Amets okozott fájdalmat nekem.
- Amser... Ismertem. - zártam rövidre, elvègre hiába kedveltem meg, csak egyszer találkoztam vele. Ès nem akarok ártani az anyjának.
- Magas volt, azt hiszem... - kezdtem a kèrdèsre válaszolni. - de maszk volt rajta. Ès kalap, ha jól emlèkszem. Amets azt mondta... azt mondta hogy francia. Ès ezernyolcszáz èves ès... meg is nevezte, de... nem is tudom... - lèptem közelebb a fèrfihoz. - Phillipe... azt hiszem.

Bólintottam, hiszen éppen erre gondoltam én is. Phillipe... Nos, ha az embereim megtalálják, kikérdezhetem... De nem az a kérdés, ki áll a dolog hátterében.
- Talán ha bűnöst mutatunk a királynőnek, visszafogja magát... De az elvett életek, megtörtént esetek nem fognak semmissé válni. Akkor is felelnie kell. Máskülönben...
Felálltam, kinyújtóztattam íróasztal mögött máris elgémberedett gerincemet.
- Máskülönben, nem is számít igazán, ki áll a dolgok hátterében. A folyamat elindult, és vagy megállítjuk, vagy nem, a bűnöst ráérünk később is keresni.
De ha megtalálom, gondoltam, és nála van Morgana... Akkor darabokra tépem.
- Tehát akkor nem lesz feljelentés. Mondott még bármit Amets arról a férfiról?

- Nem mondott mâst. - feleltem, bár ezúttal már el se gondolkodtam a válaszon.
Alkalmatlan vagyok... Mèg dönteni se tudok, az meg, hogy cselekedjek... Na szèp. Szèthullik a világ. A Marson törtèntek, a morák... Ès èn nem tudom mit kène tennem.
- Nèzze kapitány... Nem èrek el mást egy feljelentèssel, minthogy tovâbb sùlyosbítom a helyzetet. A királynõ megèrdemli, hogy elègtètelt vegyen, ha ez az óhaja. Ès megèrdemli, hogy feleljen a büneièrt. De az idõ nem alkalmas. Számomra a fajom az elsõ most... magânak a város biztonsága. Ès mindketten szeretnènk visszakapni a szeretteinket... - nèztem szomorùan Benre. - A különbsèg, hogy engem utôbbi nem vakít el. Ha elmegy a királynõhöz... - nagy levegõt vettem. Azèrt megèrtettem õt, ès nem zárhatom el az èrzèseimet sem. - A metamorfok támogatni fogják... ahogy szemèly szerint èn is.

Sokaktól hallottam már, hogy ez a lány, fiatalsága és tapasztalatlansága dacára is jó vezető. Erre született. Megvolt benne az erő és a bölcsesség, hogy helyesen cselekedjen.
- Nem akarok támogatást. Mögöttem áll a Föld minden rendőri ereje, ha ez nem elég, akkor semmi. És nem megyek el elé, akkor egész biztosan megölne. A HoloNeten fogom közzétenni a felhívást, miszerint letartóztatom, és jelenleg meg a kapitányságon legkésőbb mához egy hétre. A vádakat sem fogom titkolni... Így az egész világ meg fogja tudni, hogy mit tett, és, hogy ez nem marad büntetlenül. Persze nem hiszem, hogy eljönne... De ezzel is nyerünk némi időt.
A szerettekről szóló megjegyzést szándékosan hagytam válasz nélkül. Nem tudtam erről beszélni.

- Meg ne haragudjon kapitâny úr, de... Kiszolgálná ennek a Phillipenek az igènyeit? Mert hát... nincs kizárva, hogy mindezt õ idèzte elõ szándèkosan. Persze... az, amire kèszül helyes, de... - A szemèbe nèztem. - Már így is tùl sokat kapott. Se õ, se Amets nem hozza el a bèkèt, ez igaz... Õszinte leszek: kètsègek gyötörnek ès össze is zavarodtam. De èn nem tudnèk választani hivatás ès a szerelmem közt, mint maga. Ha az elnöknõ ennèl a fèrfinèl van, annak oka van. De, ha megkap mindent, amit akar mi következik? Amets nègyszáz ève uralkodik... - fáradtan rogytam le. - Segíteni akarok. De nem tudom hogyan. Fèlek mi jön mèg.

Harag izzott fel a szememben, ahogy a lányra néztem.
- Én nem választottam semmi között - szűrtem a fogaim közt - Minden felesleges rendőri erővel, sőt, még többel kerestetem Morganát, de keresik a magánnyomozó ismerőseim és a telepaták is! Egyszerűen csak nincs értelme, hogy ott legyek egy hajón, ami az űrben kering, és valami titkos bázist keres, miközben itt sokkal többet tehetek!
Még pár másodpercig Shalimarra meredtem, aztán mély levegőt vettem.
- Mindenki összezavarodott. Négyszáz éve tart a béke, és most úgy néz ki, vége lesz. Nem segítem trónra a másikat. Ha kiderül, hogy ő rabolta el Morganát, meghal. Amúgy is épp elég van a rovásán ahhoz, hogy még ha jó napom is van, lecsukjam ötezer évre. Hector az egyetlen esélye a moráknak, és ha ezt nem látják be, ostobák. Na persze ő is eltűnt...
Megpróbáltam bátorítóan a lányra mosolyogni.
- Ennél rosszabb már nemigen jöhet.
Szánalmas, hogy ez a legmegnyugtatóbb, amit mondhatok.

Nem lepõdtem meg a reakcióján, de azèrt elgondolkodtam mivel is dühithettem fel. Majd, amilyen gyorsan jött, olyan hamar is távozott a harag a fèrfi szemèbõl.
- Nem rám tartozik... - feleltem. - Csupán a segítsègemet ajánlottam fel. - felnevettem, bár a vidámság nem igen volt jelen hangomban. - A bèkère vágyom... ès hiszem, hogy eljöhet. A bèke nègyszáz ève tartott, ès ezalatt Amets vezette a morákat. Hajlandó vagyok fèlretenni a bosszút, ha ez visszahozná a bèkèt. - Az, hogy a consul vezesse a morákat... nem voltam maradèktalanul biztos a vèlemènye megalapozottságában. - Ha az idegen fèrfi lèp, talán elõrèbb lèphetünk. Ès akkor jusson eszèbe, èn felajánlottam a segítsèget. Ès, hogy tartom is magam hozzá.

- A segítséget megköszönöm. Hajókra és nyomkövetőkre van szükségem... De a metamorfoknak ezek nincsenek, legalábbis nem feleslegesek. Az, hogy eltekintesz a bosszútól a békéért, szép és nemes dolog. De vajon Jones is így gondolná? Ő is futni hagyná Ametset, hogy béke legyen? Vagy inkább követelné a lemondását, mert az átkozott nőszemély újra bizonyította az uralkodásra való alkalmatlanságát, amit a vőlegényed nem egyszer hangoztatott már? Te ismered őt, neked kell tudnod a választ. Én felelősségre fogom vonni a tetteiért, mert ez a dolgom. Te tartsd fent a békét, mert neked az a dolgod. Próbáljuk nem akadályozni egymást, és akkor minden rendben lesz. És az ég szerelmére, ne magázz már, fiatalabb vagyok, mint a vőlegényed! - nevettem fel, meglepve ezzel saját magamat is.

Ben említèsère olyan harag öntött el, amire nem is számítottam. Pupillám összeszükült ès szemfogaim utat törtek maguknak.
- Nem tudom! - kiâlltottam fel. - De soha nem kèrnè, hogy olyat tegyek, amit nem látok jónak! Nem kérnè, hogy harcot robbantsak ki, hogy miattam halljan meg emberek! Ès õ se tenne ilyet, mert nem sssz...örnyeteg, aki csak saját magáèrt èl! - Mèg magamtól is megijedtem... Már règ tombolt bennem a harag... a lámia dühöngött bennem. De ezt nem a fèrfira kène rázúdítanom. Visszaalakultam.
- Sajnálom... - lèptem ismèt az ablakhoz. - Jobban akarom a bosszút, mint azt el tudnád kèpzelni...

Meglepett a kitörése. Hallottam történeteket rebesgetni arról, hogy különleges a metamorfok között, de soha nem hittem el egyiket sem. Úgy látszik, tévedtem. Bár, amennyit ehhez értek, akár hétköznapi is lehetett, amit csinált...
Mögé léptem, és a vállára tettem a kezem.
- Megfogod kapni a bosszút. Amikor már biztonságos lesz. Ha még akkor is akarod.
Nem tudtam, mi mást mondhatnék még ennek a törékeny, bátor lánynak. Elengedtem a vállát és az ajtó felé indultam.
- Jól el vagytok látva őrökkel, de bármikor tudok biztosítani egy tizenöt fős fegyveres osztagot a védelmetekre, ha úgy éreznéd, az Udvar nincs biztonságban.
Azzal, más mondanivalóm nem lévén, távoztam.

(Köszönöm as játékot! )

Jól esett a támogatása. Fõleg, hogy alig maradtak körülöttem, akikre támaszkodhatok.
- Nem. Nem fogok vágyni a bosszúra, vagy, ha mègis, akkor se fogok èlni vele. Nem hiszek benne, ès talán a lelkiismeretem se bírkózna meg vele. - szembe fordultam a fèrfival. - Adok a vèlemènyedre, mivel èn... Nem èn vagyok a harcászatilag kèpzett vezetõ... - eröltettem mosolyt az arcomra. - Ès köszönöm. - Nèztem, ahogy távozik, majd úgy döntöttem, maradok mèg Bennel.
- Vajon helyesen cselekszem azzal, hogy fèlreállok a metamorfokkal együtt? Hogy a biztonság fontosabb, mint a büszkesèg?...

(èn is köszönöm )