Amets

Név: Amets (Régebben: Kasztíliai Izabella, Madame Pompadur, Anonymus)

Születési idő: Kr. u. 786. augusztus 10. (2216 éves)

Faj: Mora

Rang: Királynő

Képességek:
Regeneráció. Az ilyen idős morák képesek gyógyítani önmagukat. A folyamat önkéntelen, és nagyon erős. Akár egy lézervetőtől eredő sérülést, végtag amputációját is képesek helyre hozni. Ha egy mora eléri ezt a kort, csak egy másik, nála idősebb mora vérével vagy a feje levágásával lehet elpusztítani.

Mérgező vér. Egyértelmű: a mora vére önmagán kívül minden élőlényre mérgező lesz. Ez a méreg a korral erősödik, tehát egy ezeréves mora vére még nem feltétlen halálos egy kétezer éves morára, de fordítva mindenképpen az. Kedvelt harcmodor az idősebb morák között, hogy egy hagyományos, acélpengéjű tőrrel ejtenek sebet magukon, és egyetlen, mérgező karcolással végeznek ellenfelükkel.

Árnyékba olvadás. Talán a morák legrejtélyesebb képessége. Ennyi idősen képessé válnak beleolvadni, eggyé válni az árnyakkal. Ezáltal akár utazhatnak is, árnyéktól árnyékig, észrevétlenül, de el is rejtőzhetnek. Maga a sötétség válik a mora fegyverévé. Ilyenkor a fény a legnagyobb veszély számukra: árnyékként tökéletesen sebezhetetlenek, de senki sem tudja, mi történik, ha egy óriási villanás akár csak egy másodpercre is, de megszüntet minden árnyékot... Emellett természetesen a lézer is egyfajta fénynek számít, de kérdés, vajon hová célzol? Melyik árnyék rejti az ellenfeled...?

Nekromancia. A régi, földi vallásokból és hiedelmekből ismert zombik teremtését takarja ez a képesség. A mora képes a saját életerejével feltölteni egy halottat, és ezáltal ha az elméjét és a lelkét nem is, de a testét élővé varázsolni. A zombi tökéletesen követi teremtője parancsát, és legfeljebb két hétig marad használható. Friss halottból támasztott zombi esetleg egy kicsit tovább. Egy mora két zombit képes tökéletesen az uralma alatt tartani. Ha egy harmadikat is teremt, mindhárom nehezen irányíthatóvá, szófogadatlanná válhat.


Család: Amser, a fia, sürgősségi orvos a Marson (150 éves)

Foglalkozás: Üzletasszony, több kaszinó tulajdonosa.

Ingóságok: Több kaszinó, valamint az ő tulajdonában van a morák főhadiszállása, flottányi jármű közül válogathat, van egy Árny típusú űrhajója, és annyi megtakarított pénze, hogy ha örökké él, akkor sem lesznek anyagi gondjai.

Egészségi állapot: Egészséges

Kinézet: Nem túl magas, ám annál szebb nő. Telt, formás idomok jellemzik, és elbűvölő mosoly. Aki látja, nem is hinné, mi rejlik e mosoly mögött... A szeme és a haja egyaránt sötétbarna, már-már fekete.

Személyiség: A hatalom megszállottja. Erős kezű, olykor kegyetlen uralkodó, de fiát teljes szívéből szereti. Kiszámíthatatlan, hangulata ingadozó. Kissé önimádó.

Szexualitás: Homoszexuális, de nagy ritkán tesz kivételt.

Előtörténet:
A nap már órákkal ezelőtt eltűnt a horizont mögött. Máshogy nem is lehetnék itt, egy temetésen.
Sose sírtam még, de Vivianaért könnycseppekkel árasztottam el az ágyat, melyben együtt feküdtünk. Fájdalommal, mégis mosollyal az arcomon idéztem fel közös emlékeinket:

„ Vivana összeborzolt hajjal feküdt az ágyon, arca kipirosodott.
- Olyan rég… élsz már. Mond, milyen volt a világ rég? -
Felnevettem: - A történelem a legképlékenyebb dolog a világon. A múlt mindig a mesélőtől függött. Egy comes lányaként láttam meg a napvilágot a frank birodalomban. Egy nőre akkoriban csak a házasság és a kolostor várt. Utóbbit választottam. De hamar eluntam magam. Férfi lett belőlem, legalábbis annak tetettem maga, és miután végeztem a Sorbonne-on, Magyarországra mentem, ahol VI. Béla király jegyzője lettem. De éltem Firenzében a Mediciekkel, indítottam útnak Kolombusz hajóit, hajtottam álomra fejem Johanna, a nápolyi trón birtokosának karjaiban. Együtt hallgattam Mozartot és Nonneret Bécsben, Mária Teréziával, és majdnem kivégeztek, mikor Báthory Erzsébetnek hívtak.
Egy dolog viszont állandó volt az életemben: sose kerültem közel se a forradalmakhoz, se a háborúkhoz.
- De akkor, hogy lettél te a királynő?
- Mikor kitört a háború én voltam az egyik legidősebb. De a régi életünkhöz nem térhettünk vissza a háború végeztével és vezetőre volt szükség, aki képviselte a morákat.
- És a fiad? Mármint… csak nőkről meséltél eddig nekem…
- Amser apja a barátom volt. A társam. De elvették tőlem. Szerettem őt, de… nem úgy, mint téged. Az egyetlen férfi volt, akit társamul fogadtam.
- És… az a Hector nevű?
- Igen… Hector. Ő… egy kicsit az apám, egy kicsit a bátyám, egy kicsit a szerelmem, egy kicsit a barátok és egy kicsit az alattvalóm…”

Révületemből a pap hangja ragadott ki. Hatvan évig éltünk együtt… És minden percemet szerelemmel töltötte meg. És a kíváncsisága… az a kielégíthetetlen, őszinte kíváncsiság….

"- A háborúban változtál meg ennyire? Úgy értem... tudod. - sütöttel le a szemét Viviana.
- Úgy érted kegyetlen, földhözragadt és olykor aljas? - mosolyogtam. - Valahol talán mindig is ilyen voltam... A mosoly is mindig mást jelent. Attól függ kire mosolygunk. Az, hogy elvették a szeretteimet, barátaimat... talán csak nem akarok többeket elveszíteni. De neked bevallhatom... Élvezem, hogy ártok azoknak, akik rászolgáltak"

Megfordultam, majd két testőrömmel a nyomomban elindultam kifelé a temetőből. Viviana, rangja szerint az ágyasom volt, akit egyik szeretőm se pótolhat soha. De emberi léte korlátozta az időt, amit velem tölthetett. De gyászom nem akadályozhat a munkámban.
- Ha visszaértünk a Rezidenciába, hozzatok egy embert… megéheztem. – mondtam a testőröknek, azzal beszálltam a hajómba.

Az előtörténet elfogadva, üdv, Királynő!