Tanácsterem

Tágas, kényelmes helyiség, ahol az Elnökök és a Nagytanács összegyűlhetnek.

Azèrt ide hivattam a fèrfit, mert hivatalos ügyben kívántam beszèlni vele.
Kora reggel borzalmas látomással èbredtem. Tudtam a portálról, vagy kapuról, ami a Földön nyílt, de nem akartam úgy foglalkozni vele, mint a többi faj. 'Mostmár jó lenne egy elnök, hogy ne egyefül kelljen döntenem ès intèzkednem...' Nem akartam senkit veszèlynek kitenni, de amit láttam... Egy telepatát is elragadt az a valami. Ès így, már nem várhattam tètlenül.
De valaki.olyat akartam, akiben valamelyest bíztam. Hogy èn is beküldök-e valakit oda? Nem. De, ha Dario vállalja... márpedig vállalni fogja... Akkor rá marad a döntès.

Amikor meghallottam, hogy Morgana hívat, és pláne, hogy hova, az első ötletem az volt, hogy beugrok egy hgajóba, és illegalitásba vonulok. Az, hogy pont a tanácsteremben akar beszélni velem, ahol a hivatalos ügyeket szokás intézni, a legkevésbé sem tetszett nekem. Aztán, amikor már épp elhatározásra jutottam volna, hogy megyek, belefutottam egy szépséges telepata-lányba, aki maradásra bírt a következő fél órában. Utána, némileg megnyugodva, de azért még mindig meglehetősen feszülten indultam a találkozóra.
Berontottam az ajtón, és köszönés nélkül rákezdtem.
- Nem, nem, nem és nem! Megmondtam, Valeur, hogy nem! Tanácstag vagyok, semmi több, és akárhányszor is pedzegeted, nem és nem lesz belőlem Elnök! Nem kényszeríthetsz, világos?!

Hazudnèk, ha azt mondanám, erre a reakcióra nem számítottam. Derültem is rajta ès mosolyogva hallgattam vègig, majd leültem.
- Ha befejezted... - nèztem rá várakozóan, majd folytattam. - Megmentelek az elnöksègtõl... tehát jössz nekem King! Az ajánlatom: van egy portál vagy feketelyuk vagy akármi a Földön. Ès ez az akármi egy telepatát is beszippantott. Tudod, hogy nem akartam ebbe belekeveredni. Úgy nem, mint nèmelik faj. De ezt nem hagyhatjuk annyiban. Nem foglak arra utasítani, hogy ugorj a lukba... Mèg akkor se, ha kètsègkívül ebben neked a legnagyobb a tapasztalatod... csak járj utána a dolognak.

- Egy fenét jövök neked - morrantam rá - Ahány szívességet már kértél, te jössz nagyjából kétszázzal, szóval ne gyere nekem ezzel a hülyeséggel.
Mérgesen karba tettem a kezem, és vártam, mi fog kisülni ebből. Aztán leeresztettem a karom, a nőre néztem, és rávillantottam egy farkasvigyort.
- Lássuk, jól értem-e. Azt akarod, hogy menjek oda, és valahogy hozzam vissza az eltűnt telepatát. Azt nem kéred tőlem, hogy kockáztatva az életem, lépjek át, mert hát miért is kérnéd? Nyilvánvaló, hogy máshogy nem megy. Persze azt a te látomásos erőd már nyilván nem árulta el, hogy a kapu tizenegy óra múlva bezárul, és mire a Földre érek, abból már csak tíz lesz. Basszus, Valeur, inkább lennék Elnök... Nem! Nem mondtam komolyan... De hozass nekem valami nagyon kemény telepatát, mert védelem nélkül nem megyek át. Siess, az én időmet vesztegeted!
Hessegető mozdulatokat tettem a kezemmel, jelezve, hogy már mozgásban akarom látni. Meg egyszer az ágyamban is, de az más kérdés... Basszus, a gondolatolvasó mindenségedet, ezt remélem nem hallottad!

- Mèg jó, hogy nem akarsz elnök lenni... megijednèk, hogy csak azok jelentkeznek a posztra, akik meg akarnak fektetni... - húztam el a szám. - Tudod Dario... A különbsèg az, hogy a felettesed vagyok. Havèn kèrek az utasítás, hacte, az szívessèg. De barátok közt belefèr, nem de? - Elgondolkodtam, vajon milyen kèpessèget is adhatnèk a fèrfinak. Pajzsot? Az neki nem elèg "kemèny". - Vajon mit akarsz kompenzálni a kemèny kèpessègekkel...? - viszonoztam a farkasvigyort ès lèptem egy kobzolhoz.
- Küldjèk ide Lana Smith-t. - adtam ki az utasítást.
- Lana egy technopata. Remèlem megfelel. -

- Ha kevésbé kihívóan öltözködnél, talán kevesebben akarnának megfektetni - vágtam vissza bosszúsan - A felettesem, persze. Nemhogy egyszer inkább alattam lennél, és nem felettem... Talán kevésbé lennél harapós. Ha ez megtörténne, látnád azt is, hogy nincs semmiféle keménységbeli pótolnivalóm. De ne áltasd magad, szivi... Túl jó pasi vagyok hozzád. Nekünk nem jött volna össze...
Utolsó kérdésére gúnyosan felhorkantam.
- Persze, hogy megfelel... Amennyiben ki akarsz nyíratni. Lehet, hogy egy tenger kellős közepébe érkezem, vagy az űrbe, vagy egy kietlen sivatagba. Nincs rá semmi garancia vagy bizonyíték, hogy a szingularitás gépi eredetű, arra meg aztán végképp nincs, hogy odaát, már ha van egyáltalán odaát akármi, vannak gépek is. Inkább próbáljunk ki valami mást, jó?

Ismèt a kobzolhoz lèptem. - Dario tanácsos valami kemènyebben szeretne, mint Lana. Küldjèk inkább Peter Davidsont. - halk nevetès szürödött át a vonalon.
- Tudod èdes... èn a kitartóbb... fèrfiasabb pasikat szeretem. Amit meg nem tudsz elviselni, azt nem muszály nèzni - vigyorogtam.
- Ezúttal egy telekinetikus telepata jön. - húztam fel a szemöldökömet az alliterációmra.
- Amúgy nem szeretnèlek megöletni... az a sok nõ, akit mèg nem csábítottál az ágyadba... egy óceánt sírnának a sivatagba... De akkor itt legalább már biztos lenne mindkettõ... - mondtam gúnyosan. - Mellesleg hány apasági pered van folyamatban èpp?

- Na látod, ez az. Nincs miért kitartónak lennem. Minden ujjamra tíz nő jut, akkor meg minek vesződjek eggyel, aki nem adja magát? Azt viszont kikérem magamnak, hogy szerinted nem vagyok eléggé férfias... Ami pedig a még el nem csábított nőket illeti, ezek számát eggyel máris növelted, ha már ilyen kedvesen megsértetted ezt a Lanát a nevemben...
Harapós kedvemben voltam, és az Elnökasszony nem sokat javított ezen a részvétlenségével. Beküldene abba az izébe, és még csak meg sem próbál úgy tenni, mintha szeretné, hogy visszajöjjek...
- Nem ostoba tini vagyok - morogtam - Tudom, mi fán terem a védekezés. Úgyhogy csak egy... De tegnap az is lezárult. Csak pénzt akart a hölgyemény...
- Telekinézis? Ha elég erős, akkor jó lesz. De ne valami kezdő kölyköt hozass ide nekem, mert nem állok jót magamért!

- Rendben... Sajnálom, hogy egyáltalán megfordult a fejemben - mosolyogtam. - De 3n nem vagyok az egy èjszakás kalandok híve... ès fõleg nem füllik a fogam 234.nem lenni egy fèrfi ágyában. Peter miatt ne aggódj... nagyon diszk... azaz, elèg erõs. Mióta Blaire Cutter elhagyta az állomást, hivatalosan is a legerõsebb telekinetikus. Ès a testõröm, úgyhogy csak finoman. - vigyorogtam.
- Komolyra fordítva a szót: Nem örülök, hogy tèged kell veszèlybe sodornom, de benned valamelyest bízok.

Lenézően horkantottam egyet.
- 234.? Miféle kezdő Casanova-utánzatnak nézel te engem, Valeur? Ennyi az éves átlag... Na mindegy.
Meghallgattam ennek a Peterek az ajánlólevelét, és tetszett, amit hallottam.
- Nos, akkor rendben. Úgyis rég dobáltam már kocsikat... Már ha egyáltalán vannak odaát kocsik - fintorogtam.
Megjött a testőr, én pedig éreztem, hogy valóban nagyon erős. Lehunyt szemmel, néhány másodperc alatt másoltam le a képességét. Aztán kitártam a karjaimat, és lassan felfelé emeltem őket. Morgana, Testőr Peter, én, és több bútor a levegőbe emelkedett. Lassan visszaeresztettem mindent, bár nagy volt a kísértés, hogy Morganát kicsit magasabbról pottyantsam le.
A testőr ezután kicsit félrehúzódott.
- Remek, ez jó lesz, köszönöm. Ami pedig a bizalmat illeti... Bőven rászolgáltam, hogy ne csak "valamelyest" bízz bennem. Tudod... Állhattam volna Jason mellé is, és akkor talán máshogy alakultak volna a dolgok... De mindegy.
Az ajtó felé indultam, ami magától kitárult előttem.
- Jobb, ha indulok. Nincs vesztegetni való időm.
Azzal intettem, és már ott sem voltam.

//Föld/Romváros//

Már meg se lepõdtem, ahogy a levegõbe emelkedtem. Dario szeretett játszadozni világ életèben. Ahogy ledobott, azèrt megkapaszkodtam.
Ezt azt hiszem lezárhatjuk... ó, dehogy! Hát persze, hogy vègig fogom aggóni a fèrfi ùtját! Próbáltam, de nem láttam a portálon túlra...
- Dario! - kiálltottam a kifelè tartó fèrfi után. - Vigyázz magadra!.. Túl sok papírmunkával járna a halálod.../
Megvártam, míg távozik, majd visszatèrtem a lakrèszembe.

Egyenes háttal, komoly tekintettel, és karjaimat hátul összefogva lépkedek végig a folyosón...amíg el nem érek arra a részre, ahol tudom, hogy a kutyát sem érdeklem már, és ott elkezdem a kezeimet tördelni.
~Basszus! Mit akarhatnak itt tőlem? Hat hónapig csak Spongyabob szólt hozzám, most meg ég a vonalam, és mindenki velem akar trécselni! Csak nem....végre vége a kényszerpihenőnek?~
Mély levegőt veszek az ajtó előtt, aztán egy halk "kopogással" jelzem, hogy megérkeztem.
~Oké, próbálj ne hülyeségre gondolni, vagy arra, hogy biztos pushup van rajta, mert hallani fogja...szóóóval...hmmm...a tegnapi sorozatban volt egy szexi pasi, ő jó lesz. Ó igggen.~
Ha behívják, már erre a fickóra gondol, közben mosolyogva lép be, hátul összefont karokkal.
-Elnöknő.

Kèm... Tudtam, hogy van ilyenünk, de megfogadtam, hogy soha nem èlek vele. Na persze, az elveimet mèg így se hazuttolom meg, hisz az, amire a nõt kèrni akartam nem a fajok közti viszonyra vonatkozott. Bár csodálkoznèk, ha idõvel nem.kerülne terítèkre az is.
Tehát nem... Nem mint diplomata, inkább magánszemèly hivattam. Hm... Talán jobban hasonlítok Jasonre, mint hittem...
Ahogy meghallottam a kopogást, intettem, hogy engedjèk be a nõt ès hogy hagyjanak.is vele kettesben.
- Ms. Madsen... kèrem üljön le. - szóltam, de èn magam nem foglaltam helyet. - Egy igen kènyes ügy miatt hivattam. Aminek a rèszletei, ha napvilágot látnak... Nos az igen kellemetlen lesz Mindkettönknek. - hangsúlyoztam ki az utolsó szót a nõ szemèbe nèzve. - De elöbb egy kèrdès... Utána járt Ön a telepatavezetök múltjának?

Természetesen azonnal helyet foglalok, hisz mi értelme lenne álldogálni, ha ilyen kényelmes székkel kínálják az embert? Azt viszont nem egészen értettem, hogy miért lehetne bármi is kellemetlen...mindkettőnknek. Hacsak nem úgy érti, hogy az egész népünk számára...YIKES!
-Ha utána is jártam, sosem beszélnék róla természetesen - jegyzem meg egy sejtelmes mosoly kíséretében, de aztán rádöbbenek, hogy egy gondolatolvasóval nincs sok értelme ilyesmit játszani, úgyhogy inkább megrázom a fejem.
-Nem, nem jártam utána. Önnek kémkedek, és nem után.Megtudhatnám, mi ez az ügy, ami ennyire kényes?
~Ó Drake, ahogy azokat a fém súlyzókat emelgetted fél kézzel, fél pucéran...hűha...~

A fejèben èletre kelõ kèp igen impozáns, bár nem ezèrt csal mosolyt az arcomra.
- Ön igen gyanakvó... mèg velem.szemben is. - Az èrzès persze kölcsönös volt, bár èn vele ellentètbem nem kémkedtem pènzèrt emberek után ugye...
- Egy Phillipe du Saint Ëtienne nevü fère... fèrfiról van szó Ms. Madsen. Pontosabban egy moráról, de, már a saját faja is kiutasította. Ez a fèrfi... Nos van közös múltunk. Pár hete viszont, mikor a szabadságomat töltöttem, megtámadott. Mint látja, itt vagyok. Ám Phillipe bizonyára nem adja fel ilyen könnyen... Eddig hogy látja a helyzetet?

~Még szép, hogy gyanakvó vagyok! Sosem bíztam a politikusokban, a nőkben meg pláne és...ó-ó....öhm...Ó,DRAKE!~
-Azt hiszem, jobb, ha ezt inkább felírom - felelem a névre...vagy ez a manus családfája volt egy mondatban? A fene sem tudja már ezeknél! - De egyébként, a hallottak alapján inkább bérgyilkosra lenne szüksége, és nem kémre. Hacsak...
Oldalra döntöm a fejem, és úgy kezdem el fürkészni a nő arcát. Az előbb féregnek nevezte majdnem, de ennek ellenére, lehet még mindig gyengéd érzelmeket tápl...ó a pokolba is! Inkább megkérdezem!
-Mit vár tőlem, mit tegyek vele? Tudok egy módot, amitől örökre elhallgatna, és ha a Morák sem szívlelik, akkor senkit sem lepne meg, ha örökre eltűnne, ahhoz viszont segítségre lesz szükségem. mint már említettem, én nem vagyok gyilkos.
~Nem mintha ódzkodnék magától a tettől, csak kétlem, hogy hidegre tudnék tenni egy Morát, a nulla harci tapasztalatommal.~

Azèrt el kellett ismernem, hogy jó a nõ... elvègre a kèpessègemröl kevesen tudtak.
- Bármennyire is holtan akarom látni Phillipeet, nem vagyok a gyilkosság híve. - feleltem higgadtan, a nö gondolataira nem is figyelve. Igen, erröl volt egy vitám Jasonnal is. Magamat hazudttolnám meg azzal, ha ki akarnám vègeztetni azt a pondrót a sèrelmeim miatt.
- Phillipe... egy nagyon öreg mora. Ès sokan vadásznak rá, többek közt a mora királynõ. - Nagy levegöt vettem, majd leültem a nõvel szemben. Ha azt akarom, hogy jó munkát vègezzen, nèhány dolgot muszály lesz elárulnom neki.
- Tizennyolc èvesen költöztem a Rezidenciába. Húszèvesen szöktem meg. E kèt èvben pedig... Nem volt jó dolgom. Phillipe du Saint Ëtienne megölte a szüleimet. Nem Ms. Madsen, a halál nem elèg... - Ismèt felálltam ès bort töltöttem.
- A maga dolga egyszerü kèmkedès lenne... Tudni akarom hol van a fèrfi, ès hogy mik a tervei.

-Ha engem bíz meg vele, az nem gyilkosság, legfeljebb összeesküvés, az is csak akkor, ha kiderül - jegyzem meg okoskodva, de aztán a pimasz mosoly lehervad az arcomról, ahogy tovább folytatja a történetet. Szeretnék valami frappánsat mondani, de egyenlőre csak egy döbbent "Ó"-ra futja, és arra, hogy komolyabban elgondolkodjak a dolgon.
-A mora királynő? Akkor lehet vele kéne kezdenem. Nem kell megtudnia, hogy maga küldött, szerintem hihető lesz, hogy velem tett valamit, amiért...
~Ha a királynő kezébe kerülne, az biztosan rosszabb lenne a halálnál, de sajnos közben mindent elmondana Morgana-ról, hogy mentse nyomorult életét. Francba!~
-Rendben...és mennyire fontos, hogy életben maradjon? Megtudhatok róla olyat is, ami azonnali cselekvésre késztet, és bár nem szeretném...
~Ó dehogynem szeretném...a szemét pondró, már most utálom pedig nem is találkoztam a manussal...~
-Előfordulhat, hogy praktikusabb lesz ott helyben elintézni. Ilyen helyzetre mi a parancs?

- Nekem igazán mindegy ki vègez vele, de az is, hogy mikor, vagy hogyan. Ha maga lesz az... mèg ki is tüntetem. De mint mondtam: nem cèlom, hogy èletèt vessze. - hajtottam fel a bort. A fejem lüktetett az emlèkektöl ès a bortól...
- Amets... meglepõdnèk, ha nem tudna mindenrõl... - A nõ szavai ès gondolatai összefolytak a fejemben. Mèg Shiva elmèjèt is elengedtem, hogy ne zaklassam fel. Mondjuk... így azt se tudom merre jár...
- De... a terve kivitelezhetõ. Ès hihetõ... igen, hogy Phillipe tett magával valamit. Ám veszèlyes terv... A királynõ nem ostoba, ès ha nèhanapján az èrzelmei vezèrlik, kimondottan veszèlyes.Ès Phillipe vakította meg a mora herceget...

-Nos, ha tud mindenről, akkor nem kell neki hazudnom, nem igaz? - Kérdem, ördögi mosollyal az arcomon. - Ráadásul, ha a kezébe adom, nem lesz gondunk többé ezzel a Phillippe-el, és még csak hazudni sem kell arról, hogy mi történt vele...nagyon.
Mondjuk, összeállni egy veszélyes királynővel? Hát nem is tudom...miket is hallottam róla? Rég volt már, hogy olvasnom kellett róla de...ó, megvan! Ó...
-Azt hiszem, talán nem is gond, ha az érzelmei vezérlik kivételesen...
~Persze azért elbeszélgetek azzal a rohadékkal is előtte, biztos ami biztos...~
-Viszont, szükségem lesz valami jó fedősztorira. Akárkit nem fognak beengedni a királynőhöz, ha pedig bevallom, hogy kém vagyok, kiengedni nem fognak onnan...élve biztos nem.

- Na látja... a fedõstory egy igen èrdekes dolog... Mert, ha azt mondja èn küldtem ès Phillipe után nyomoz, a királynõ biztosan fogadja. Ha azt, hogy az àgyasa kìván lenni, szintèn. Ha hazudik, ès arra rájön... az diplomáciai ellentèteket ès egy temetèst eredmènyezhet. De olyan nincs, hogy Phillipe ne tartana legalább egy kèmet a Rezidenciában. - Èrdekes gondolat ütött szöget a fejemben... Phillipe biztosan csatlósokat keres... èn pedig a kezèbe kèszülök adni egy igen lelemènyes telepatát...
- Volna itt mèg valami. Antoine du Saint Ëtienne, Phillipe fia, a királynõ prètora. Aki Amets parancsára vègzett az anyjával...

Az ágyasa hmmm...? - Játszom el a gondolattal egy darabig, de aztán megrázom a fejem. - Ha nincs más, még ezt is meg lehet próbálni, de kicsit tartok tőle, hogy mi lenne a sorsom akkor, ha megun engem...
És akkor jön egy újabb név...meg sem próbálok úgy tenni, mintha meg tudnám jegyezni, az pedig, hogy rokonom puszta tipp a részemről a nevük hosszúsága alapján.
-Biztos, hogy kellek én ide? Úgy értem, él még ez a fazon egyáltalán, ha ilyen emberek veszik körül?
Azért megfontolom ezt az információt is. Hasznosnak hasznos lehet a fiú, de jobb lenen, ha a királynő tenné azzá megint, és egyébként is, akar a fene anyagyilkosokkal lógni, akik helyből kitépik a gerincemet!
-Azt hiszem, jobb lesz, ha egyenesen a királynővel tárgyalok. Közös az ellenségünk, ha pedig nem hajlandó segíteni anélkül, hogy leteperjen hát...azt hiszem egyet bevállalok a csapatért...ha meg meg akar enni utána, legfeljebb gyorsan futok.

A nö optimizmusa mosolyt csalt az arcomra. De belül emèsztett a keserüsèg.
- Hogy gyorsan fut? Èn azt is próbáltam... Nem.használ se a leteperès, se a táplálkozás ellen... - mondtam reszelõsen, majd megköszörültem a torkom.ès úgy folytattam, mintha csak most kezdenèk bele.
- Nem tartom valószínünek, hogy Amets bántaná magát, amennyiben a való indokokkal áll elè. Ha tèvednèk... - Itt kínos csend következett, de hamar megtaláltam a megfelelõ szavakat... - akkor megbosszuljuk. - De legalább igaz volt... A szándèk.
- Nincs szüksèg Antoinera. Csak gondoltam biztosabb a siker, ha ismeri a királynõ környezetèt... Ès a Phillipepel közös múltját.
Ami pedig az ágyas dolgot illeti... Ametsnek rengeteg szeretõje van... De mindig csak egy ágyasa. Elöbbiekböl válik gyakran... hm... vacsi. Az ágyas viszont a társa. A legutolsó egy-kèt ève halt meg azt hiszem...

-Ó... - Jegyzem meg ismét, hisz ez korábban is olyan frappánsan hangzott, amikor a nő a múltjára utalt, mely nem lehetett egy leányálom ezek szerint. Aztán egy fanyar mosolyra húzódnak az ajkaim, leginkább kínomban.
~Valószínű nem bánt, ha meg mégis, bosszút állnak értem? Ez a nő mindig a legédesebb dolgokat duruzsolja nekem...~
-Nos, ha biztonságra vágynék, oroszlánszelídítőnek mentem volna, nem igaz? ne aggódjon értem...azt hiszem el tudom érni, hogy kötődjön hozzám...pár évig mindenképpen.
Itt nyelek egyet. Lehet mégis biztonságosabb lenne a pasi fejét elcsavarni? Szinte biztos, hogy annak ellenére is menne, hogy mostanra már undorodom tőle, de mégis...
-Bízzon bennem, egyedül magát nem tudnám elcsábítani az univerzumban - kacsintok rá kacéran, de aztán gyorsan észbe kapok, és megköszörülöm a torkom. - Khmm...ez minden elnök asszony?