Név: Dreeco Geluan, alias Dreeco, angyal, isten, meg amit ráaggattok.
Születési idő: 2978. Március 21. (25)
Faj: Leviatán - Tűz
Rang: Mivel a felfogásában mindenki korcs, s ő az atyaúristen, ezért a legtöbb istenítés, s cím kiérdemelt tulajdonosa, de ez természetesen csak az ő fejében él.
Képességek: Könnyedén képes irányítani a tüzet, annak bármilyen állapotában, így a parázsból is képes kinyerni a tüzet, s irányítani. Mint minden fajtársa, ő is képes felvenni a „harci-alakot”, de csak akkor, ha feltűnően sok „tűz” van körülötte. S természetesen képes gyógyítani a lélegzetével, ám magán kívül általában csak akkor gyógyít, ha ezzel tovább kínozhatja éppen aktuális barátnőit. Évek alatt szinte tökélyre fejlesztette célzó képességét, ám mivel a dobótőrökre specializálta magát, így csak ezekkel a fegyverekkel bánik jól. Bár azokkal nagyon.
Család: Leviatán lévén családfája visszavezethetetlen, azonban, mint ember, vannak szülei, kik a Földön élnek, messze tőle, azonban néha, ha nem is hetente, de még csak nem is havonta, meglátogatja őket.
Apja: Dreeco Geluan, kiről nevét is kapta. Született: 2943. Június 3. (60)
Anyja: Ninian Nainin. Megházasodtak, de nem vette fel férje nevét. Született: 2938. Február 11. (65)
Foglalkozás: „Hivatásos” „tanár”, bár az, hogy rendkívüli könnyedséggel tudja bemutatni, hogy az élet szép és jó, nem feltétlenül tartozik, a mindenki által elfogadott tantervhez. S mivel nem rest kifosztani áldozatait, noha nem mindig, akik, ezen okból kifolyólag nem mindig átlagkeresetű emberek, így „fizetése” nem fix, azonban azzal soha sincs gondja, hogy megéljen, s egy szintet megengedjen magának.
Ingóságok: Van egy háza, s egy motorja a Földön. Van 4 tőre, a testén „szétszórva”, ebből 2 kifejezetten szúrásra (dobásra), 2 pedig vágásra van kialakítva. „Tanításai” alatt felhalmozott némi biztonsági tartalékot, így vagyona olyan 50-60 000 dollár körül mozoghat, amihez azonban nem szokott nyúlni.
Egészségi állapot: A maga módján egészséges, bár szereti a nőket, még akkor is, ha ők ezt nem viszonozzák. Örömét leli a kínzásokban, csonkolásokban, lelki megtörésekben, s úgy alapjába véve mindenben, amivel egy embert „tönkre lehet tenni”. Bár életfelfogása, s hobbija a legtöbb személynek brutális és taszító, soha senkit nem ölt meg.
Kinézet: 190 centi magas, 90 kiló, ám testalkata egyértelművé teszi, hogy odafigyel a kinézetére. Bár nincsenek felfújt izmai, teste szálkás, s erős. Vállig érő fekete haja, s éjfekete szeme általában ijesztő kinézetet varázsol vonásaira, ám ennek ellenére képes a kedvességre, s az odafigyelésre. Arcát általában kendő és csukja takarja a kíváncsi szemek elől, kivéve, amikor áldozata félig eszméletlen. Bár a legtöbb esetben érzelemmentesen képes tekinteni bármire, szemei bármikor képes villanni, s cselekedni. Bal kézfején egy nagyobb tetoválás található, min két sárkány, s egy kevesek számára értelmezhető írás van, ám ezt általában kesztyűvel takarja.
Személyiség: Megvet szinte mindenkit, legyen szó akármelyik faj, akármilyen beosztású egyedéről, bár ezt, ha céljai úgy kívánják, eltitkolja. Mindenkinél jobbnak tartja magát, s van, amiben az is. A nőket, mint biológiailag nem férfinak született személyeket, megveti, s csak tárgyként kezeli, a tisztelet legkisebb, valós jele nélkül. Nem fél semmitől, és senkitől, s céljai elérésének érdekében nem riad vissza az erőszaktól sem. Nincsenek elvei, általában nem érdekli senkinek a véleménye, csak is a magáé, ami egy leviatán esetén nem feltétlenül a legcélravezetőbb.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
[Valamikor a jövőben.]
- Kérem, meséljen az átalakulásáról.
- Nem emlékszem, hogyan lettem leviatán, de azért elmesélem azt az éjszakát, ha érdekel.
*mondom, kegyetlen mosollyal az arcomon, szemeimmel végigpásztázva a riportert, aki megkapta a lehetőséget, s ennek eleget téve, szorgosan jegyzetel. S bár kamerák nincsenek a teremben, biztosra veszem, hogy minden szavam meg lesz örökítve.*
- S ha elég kitartó, elmesélem, hogy kínoztam meg a nőket, miután, avagy miközben, ritka esetekben, pedig, mielőtt megerőszakoltam volna őket.
*Szavaim után szinte vágni lehet a feszültséget, s az sem volt vitás, hogy a nő megbánta, hogy belement az interjúba. De már nem menekülhetett.*
- 17 voltam, mikor egyik éjjel felriadtam az álmomból. Egy kék villanást láttam, akkor azt hittem, az álmomban. Jó időbe telt, mire megértettem, hogy akkor lettem leviatán, akkor költözött belém egy meghalt fajtársam lelke. Majdnem egy teljes évembe telt, mire rájöttem, hogy mi történt velem. Sok furcsaság történt velem, mikor még nem voltam tisztában a képességeimmel.
*A nő szorgosan jegyzetel, félretéve félelmét, lejegyez minden szót, amit mondok, nem hagy ki semmit. Hagyok neki egy kis pihenőt, majd hátradőlve a székemben, tovább folytatom, kezeimet összefűzve, testem előtt pihentetve.*
- Tudod, a leviatánoknak vannak különleges képességeik. Létezésük a lélek hallhatatlanságán alapul, ahogy azt előbb már elmeséltem, mikor én is azzá váltam. Ezen kívül, mind a 20 leviatán ural egy-egy elemet, melyet belátása szerint irányíthat. Nem hat rájuk betegség, s képesek a lélegzetükkel gyógyítani. *mondom, szándékosan kihagyva az egyik képességemet.*
- Nahm, de visszatérve az életemre, s az elkorcsosult nőkre..
*mondom, egy bájos mosolyt villantva a nőre, aki bár érzékeli az előítéltet, csöndben, szó nélkül körmöl. Tudja nagyon jól, hogy most olyan lehetőséget kapott, amit valószínűleg soha senki nem fog, s nem is kapott meg soha.*
- … 18 múltam pár hónapja, mikor elköltöztem otthonról. Szüleimtől kaptam egy kis házat, s én nem is vártam sokat, hanem elköltöztem. Mikor azonban egyedül éltem, túl sok figyelmet szenteltem az emberekre, s hogy mennyire elkorcsosult a világ, amiben élünk. Mindenki a hatalomra vágyik, ha nem értelmezzük túl szűken a szavak jelentését, s ehhez általában piszkos dolgokat is elvégeznek. Azóta tanítom az embereket, hogy tiszteljék az életet. Leviatán lévén nem nehéz megkínozni az embereket, főleg, mivel a legtöbben hozzá vannak szokva, hogy kinyalják a seggét… Undorító, hogy milyen némberek élnek szerte a Földön. És természetesen máshol is. Túl sok embernek számít csak a pénz… Remélem ez magára nem igaz.
*mondom, éjfekete szemeimet a nőre villantva, s a mosoly, s kedvesség olyan mélyre szorul egy pillanatra a vonásaimban, hogy a nő összerezzen, s elejti a tollát.*
- Természetesen! Hogy nézheti ki belőlem, hogy a pénzért képes lennék olyan dolgokra, amik a józan erkölcs szabályiba ütköznek.
- Úgy, hogy maga is csak egy nő!
*mondom, kiélvezve kicsit, ahogy a nő orrcimpái kitágulnak, s egy ér idegesen dobol a nyakán, ahogy próbálja visszafogni magát.*
- De időm, mint a tenger, úgyhogy a női mivoltát, majd később megbeszéljük. Szóval, elkezdtem tanítani az embereket. El sem tudná hinni, hogy hány nő van, aki semmit nem tud értékelni. Megkapnak mindent, a seggük alatt van az egész életük, nekik csak élni kell. S ezt gátlástalanul ki is használják. De azt hiszem sikeres a küldetésem. A legtöbben megtanulják értékelni az életet, még ha nem is teljesen. Nem azt mondom, hogy senki nem őrül bele az ismeretségünkbe, de egy-két áldozat megéri, ha akár csak egy nő is tanul az esetből. S nálam legalább nem játsszák meg a sikolyokat. Aki nálam sikolt, az úgy is érzi, hogy kell neki. Emlékszem, mikor egy kifejezetten szép utcalányt csupaszítottam meg…
*mondom, elmerengve azon az estén, mikor egy hivatásos kurvához fordultam. Elvégre, van, amit ki kell próbálni. Pechére pont őt választottam ki, hogy elmagyarázzam neki, a pénzért való nemi élvezetnyújtás erkölcstelen dolog.*
- … Természetesen a bőrétől, nem a ruhájától. Azt készségesen levette maga is. De ahhoz képest, hogy hozzászokhatott a megaláztatáshoz, úgy visított, mint egy malac, mikor megölik. Pedig nem öltem meg. Csak elmagyaráztam neki, hogy erkölcstelen, amit tesz. S természetesen, úriember módjára kifizettem. S még borravalót is kapott. Bár azt kétségbe vonnám, hogy emlékszik e rám.
- Nem emlékszik magára?
*böki ki a kérdést a nő, s azon nyomban meg is bánja tettét, mikor visszazuhanok a valóságba, s kizökkenve a mesélésből, a nőre villantom íriszeimet.*
- Nem, nem emlékszik. Ha emlékezne, nem volnék biztonságban. Lelepleződne, hogy mit csináltam, s mivel az emberek képtelenek megérteni, hogy mi a jó és a rossz, valószínűleg megölnének. Ha nem is törvényes úton. Bár lehet, hogy miattam bevezetnék a halálbüntetést. De a lényeg, hogy nem emlékszik rám. Tudod, van olyan drog, amivel mesterségesen idézhető elő amnézia. Sőt, módosítani is lehet az emlékeket. De én csak az előbbit használtam, s fogom is. Így csak az érzelmekre emlékszik, s talán egy-két emlékfoszlány is marad mindenkinek, de az arcomra nem emlékszik senki.
*A nő arcát elönti a félelem, s a megvetés, s remegni kezd, ahogy hallgatja a szavakat. Nincs bennem félelem, s határok nélkül tudok beszélni a tetteimről. Túlnőttem azon a koron, hogy féljek egy újságírótól.*
- Hogy tehette?
- Kérdezi úgy, mintha maga börtönbe akarna menni.
*mondom, szándékosan félreértve a kérdését, s szinte várva az egyértelmű kérdést, gonosz vigyorra húzom ajkaim, s megnyalom a számat.*
- S honnan veszi, hogy én nem adom nyilvánosságra a mai interjút?
- S te honnan veszed, hogy innen élve távozol?
*kérdezem, s szinte feltölt energiával, ahogy a nőben megfogalmazódnak a dolgok. Szemeiben szinte látni, ahogy feldolgozza a szavakat, s döntésre próbál jutni. Aztán felpattan a székből, s az ajtó felé rohan. Papírjait nem szórja el. Bármennyire is félti az életét, a munkája fontos neki. Könnyedén felállok, s minden féle szó, s megerőltetés nélkül megidézek egy tűzgömböt a tenyerem fölé. Megszokásból felveszem a kabátom csuklyáját, miközben megjön a nő hangja is, holott mind a ketten tudjuk, hogy a templomban csak ketten vagyunk. Alig tíz métere van hátra a rohanásból, hogy elérje az ajtót, mikor kinyújtom a kezemet, s a tűzgolyó kiröppen belőle. Mielőtt azonban elérné a nő hátát, kikerüli őt, s szétterülve, felveszi az ajtó alakját, elzárva ezzel a menekülés lehetőségét. Ijedten fordul meg, s nézi végig, ahogy lelépek az emelvényről, s felé veszem az irányt.*
- Tudják, hogy itt vagyok! Keresni fognak.
*mondja, szánalmasan vékonyra kevert hangon, s lábai már alig tartják meg.*
- Ne hazudj! Senki sem tudja, hogy itt vagy. *mondom, miközben megérkezem hozzá, s egy hatalmas pofonnal ajándékozom meg, amiért megpróbált elmenekülni. A nő feje oldalra fordul, fájdalmas gyorsasággal, s a földre zuhan, egy hangos kiáltás kíséretében, azonban mielőtt tovább sikoltozhatna, nemes egyszerűséggel belelépek a szájába. Kicsit meg kell igazítani a lábam, aminek a következménye 1-2 törött fog, de legalább tompítja a nő sikolyait. A bejáratot örző tűz most megmozdul, s a nő ijedten nézi, ahogy mellénk lebeg, majd a pillanat egy töredékéig felveszi a nő alakját, s ahogy ajtóra, most a nőre feszül rá. A tűz leégeti a nő ruháit, s megégeti a bőrét is, minek következtében teste rángásba kezd, kiérdemelve, hogy még mélyebbre toljam a lábam a szájában.*
- És most szórakozzunk. *mondom halkan, a nő ijedt íriszeibe nézve.*
[8-10 órával később]
*Fáradtan mászok le a félig eszméletlen nőről, nem teljesen nyugodtan nemileg, majd megyek odébb, hogy valahol lemossam magamról a koszt. Viszek a nőnek egy kis vizet, majd előveszek egy kis port, s elkeverem a vízben.*
- Tessék, idd meg!
*mondom, s a nő, nem is tudva, hogy mit csinál, remegő kezekkel megfogja a poharat, s belekortyol. Fáj neki az ivás, de végül is leerőszakolja magán az egészet. Felöltözök, majd megfogom a nő írásait, s az egészet elégetem, majd fütyörészve magára hagyom a riportert, tudva, hogy nem fog emlékezni rám.*
Születési idő: 2978. Március 21. (25)
Faj: Leviatán - Tűz
Rang: Mivel a felfogásában mindenki korcs, s ő az atyaúristen, ezért a legtöbb istenítés, s cím kiérdemelt tulajdonosa, de ez természetesen csak az ő fejében él.
Képességek: Könnyedén képes irányítani a tüzet, annak bármilyen állapotában, így a parázsból is képes kinyerni a tüzet, s irányítani. Mint minden fajtársa, ő is képes felvenni a „harci-alakot”, de csak akkor, ha feltűnően sok „tűz” van körülötte. S természetesen képes gyógyítani a lélegzetével, ám magán kívül általában csak akkor gyógyít, ha ezzel tovább kínozhatja éppen aktuális barátnőit. Évek alatt szinte tökélyre fejlesztette célzó képességét, ám mivel a dobótőrökre specializálta magát, így csak ezekkel a fegyverekkel bánik jól. Bár azokkal nagyon.
Család: Leviatán lévén családfája visszavezethetetlen, azonban, mint ember, vannak szülei, kik a Földön élnek, messze tőle, azonban néha, ha nem is hetente, de még csak nem is havonta, meglátogatja őket.
Apja: Dreeco Geluan, kiről nevét is kapta. Született: 2943. Június 3. (60)
Anyja: Ninian Nainin. Megházasodtak, de nem vette fel férje nevét. Született: 2938. Február 11. (65)
Foglalkozás: „Hivatásos” „tanár”, bár az, hogy rendkívüli könnyedséggel tudja bemutatni, hogy az élet szép és jó, nem feltétlenül tartozik, a mindenki által elfogadott tantervhez. S mivel nem rest kifosztani áldozatait, noha nem mindig, akik, ezen okból kifolyólag nem mindig átlagkeresetű emberek, így „fizetése” nem fix, azonban azzal soha sincs gondja, hogy megéljen, s egy szintet megengedjen magának.
Ingóságok: Van egy háza, s egy motorja a Földön. Van 4 tőre, a testén „szétszórva”, ebből 2 kifejezetten szúrásra (dobásra), 2 pedig vágásra van kialakítva. „Tanításai” alatt felhalmozott némi biztonsági tartalékot, így vagyona olyan 50-60 000 dollár körül mozoghat, amihez azonban nem szokott nyúlni.
Egészségi állapot: A maga módján egészséges, bár szereti a nőket, még akkor is, ha ők ezt nem viszonozzák. Örömét leli a kínzásokban, csonkolásokban, lelki megtörésekben, s úgy alapjába véve mindenben, amivel egy embert „tönkre lehet tenni”. Bár életfelfogása, s hobbija a legtöbb személynek brutális és taszító, soha senkit nem ölt meg.
Kinézet: 190 centi magas, 90 kiló, ám testalkata egyértelművé teszi, hogy odafigyel a kinézetére. Bár nincsenek felfújt izmai, teste szálkás, s erős. Vállig érő fekete haja, s éjfekete szeme általában ijesztő kinézetet varázsol vonásaira, ám ennek ellenére képes a kedvességre, s az odafigyelésre. Arcát általában kendő és csukja takarja a kíváncsi szemek elől, kivéve, amikor áldozata félig eszméletlen. Bár a legtöbb esetben érzelemmentesen képes tekinteni bármire, szemei bármikor képes villanni, s cselekedni. Bal kézfején egy nagyobb tetoválás található, min két sárkány, s egy kevesek számára értelmezhető írás van, ám ezt általában kesztyűvel takarja.
Személyiség: Megvet szinte mindenkit, legyen szó akármelyik faj, akármilyen beosztású egyedéről, bár ezt, ha céljai úgy kívánják, eltitkolja. Mindenkinél jobbnak tartja magát, s van, amiben az is. A nőket, mint biológiailag nem férfinak született személyeket, megveti, s csak tárgyként kezeli, a tisztelet legkisebb, valós jele nélkül. Nem fél semmitől, és senkitől, s céljai elérésének érdekében nem riad vissza az erőszaktól sem. Nincsenek elvei, általában nem érdekli senkinek a véleménye, csak is a magáé, ami egy leviatán esetén nem feltétlenül a legcélravezetőbb.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
[Valamikor a jövőben.]
- Kérem, meséljen az átalakulásáról.
- Nem emlékszem, hogyan lettem leviatán, de azért elmesélem azt az éjszakát, ha érdekel.
*mondom, kegyetlen mosollyal az arcomon, szemeimmel végigpásztázva a riportert, aki megkapta a lehetőséget, s ennek eleget téve, szorgosan jegyzetel. S bár kamerák nincsenek a teremben, biztosra veszem, hogy minden szavam meg lesz örökítve.*
- S ha elég kitartó, elmesélem, hogy kínoztam meg a nőket, miután, avagy miközben, ritka esetekben, pedig, mielőtt megerőszakoltam volna őket.
*Szavaim után szinte vágni lehet a feszültséget, s az sem volt vitás, hogy a nő megbánta, hogy belement az interjúba. De már nem menekülhetett.*
- 17 voltam, mikor egyik éjjel felriadtam az álmomból. Egy kék villanást láttam, akkor azt hittem, az álmomban. Jó időbe telt, mire megértettem, hogy akkor lettem leviatán, akkor költözött belém egy meghalt fajtársam lelke. Majdnem egy teljes évembe telt, mire rájöttem, hogy mi történt velem. Sok furcsaság történt velem, mikor még nem voltam tisztában a képességeimmel.
*A nő szorgosan jegyzetel, félretéve félelmét, lejegyez minden szót, amit mondok, nem hagy ki semmit. Hagyok neki egy kis pihenőt, majd hátradőlve a székemben, tovább folytatom, kezeimet összefűzve, testem előtt pihentetve.*
- Tudod, a leviatánoknak vannak különleges képességeik. Létezésük a lélek hallhatatlanságán alapul, ahogy azt előbb már elmeséltem, mikor én is azzá váltam. Ezen kívül, mind a 20 leviatán ural egy-egy elemet, melyet belátása szerint irányíthat. Nem hat rájuk betegség, s képesek a lélegzetükkel gyógyítani. *mondom, szándékosan kihagyva az egyik képességemet.*
- Nahm, de visszatérve az életemre, s az elkorcsosult nőkre..
*mondom, egy bájos mosolyt villantva a nőre, aki bár érzékeli az előítéltet, csöndben, szó nélkül körmöl. Tudja nagyon jól, hogy most olyan lehetőséget kapott, amit valószínűleg soha senki nem fog, s nem is kapott meg soha.*
- … 18 múltam pár hónapja, mikor elköltöztem otthonról. Szüleimtől kaptam egy kis házat, s én nem is vártam sokat, hanem elköltöztem. Mikor azonban egyedül éltem, túl sok figyelmet szenteltem az emberekre, s hogy mennyire elkorcsosult a világ, amiben élünk. Mindenki a hatalomra vágyik, ha nem értelmezzük túl szűken a szavak jelentését, s ehhez általában piszkos dolgokat is elvégeznek. Azóta tanítom az embereket, hogy tiszteljék az életet. Leviatán lévén nem nehéz megkínozni az embereket, főleg, mivel a legtöbben hozzá vannak szokva, hogy kinyalják a seggét… Undorító, hogy milyen némberek élnek szerte a Földön. És természetesen máshol is. Túl sok embernek számít csak a pénz… Remélem ez magára nem igaz.
*mondom, éjfekete szemeimet a nőre villantva, s a mosoly, s kedvesség olyan mélyre szorul egy pillanatra a vonásaimban, hogy a nő összerezzen, s elejti a tollát.*
- Természetesen! Hogy nézheti ki belőlem, hogy a pénzért képes lennék olyan dolgokra, amik a józan erkölcs szabályiba ütköznek.
- Úgy, hogy maga is csak egy nő!
*mondom, kiélvezve kicsit, ahogy a nő orrcimpái kitágulnak, s egy ér idegesen dobol a nyakán, ahogy próbálja visszafogni magát.*
- De időm, mint a tenger, úgyhogy a női mivoltát, majd később megbeszéljük. Szóval, elkezdtem tanítani az embereket. El sem tudná hinni, hogy hány nő van, aki semmit nem tud értékelni. Megkapnak mindent, a seggük alatt van az egész életük, nekik csak élni kell. S ezt gátlástalanul ki is használják. De azt hiszem sikeres a küldetésem. A legtöbben megtanulják értékelni az életet, még ha nem is teljesen. Nem azt mondom, hogy senki nem őrül bele az ismeretségünkbe, de egy-két áldozat megéri, ha akár csak egy nő is tanul az esetből. S nálam legalább nem játsszák meg a sikolyokat. Aki nálam sikolt, az úgy is érzi, hogy kell neki. Emlékszem, mikor egy kifejezetten szép utcalányt csupaszítottam meg…
*mondom, elmerengve azon az estén, mikor egy hivatásos kurvához fordultam. Elvégre, van, amit ki kell próbálni. Pechére pont őt választottam ki, hogy elmagyarázzam neki, a pénzért való nemi élvezetnyújtás erkölcstelen dolog.*
- … Természetesen a bőrétől, nem a ruhájától. Azt készségesen levette maga is. De ahhoz képest, hogy hozzászokhatott a megaláztatáshoz, úgy visított, mint egy malac, mikor megölik. Pedig nem öltem meg. Csak elmagyaráztam neki, hogy erkölcstelen, amit tesz. S természetesen, úriember módjára kifizettem. S még borravalót is kapott. Bár azt kétségbe vonnám, hogy emlékszik e rám.
- Nem emlékszik magára?
*böki ki a kérdést a nő, s azon nyomban meg is bánja tettét, mikor visszazuhanok a valóságba, s kizökkenve a mesélésből, a nőre villantom íriszeimet.*
- Nem, nem emlékszik. Ha emlékezne, nem volnék biztonságban. Lelepleződne, hogy mit csináltam, s mivel az emberek képtelenek megérteni, hogy mi a jó és a rossz, valószínűleg megölnének. Ha nem is törvényes úton. Bár lehet, hogy miattam bevezetnék a halálbüntetést. De a lényeg, hogy nem emlékszik rám. Tudod, van olyan drog, amivel mesterségesen idézhető elő amnézia. Sőt, módosítani is lehet az emlékeket. De én csak az előbbit használtam, s fogom is. Így csak az érzelmekre emlékszik, s talán egy-két emlékfoszlány is marad mindenkinek, de az arcomra nem emlékszik senki.
*A nő arcát elönti a félelem, s a megvetés, s remegni kezd, ahogy hallgatja a szavakat. Nincs bennem félelem, s határok nélkül tudok beszélni a tetteimről. Túlnőttem azon a koron, hogy féljek egy újságírótól.*
- Hogy tehette?
- Kérdezi úgy, mintha maga börtönbe akarna menni.
*mondom, szándékosan félreértve a kérdését, s szinte várva az egyértelmű kérdést, gonosz vigyorra húzom ajkaim, s megnyalom a számat.*
- S honnan veszi, hogy én nem adom nyilvánosságra a mai interjút?
- S te honnan veszed, hogy innen élve távozol?
*kérdezem, s szinte feltölt energiával, ahogy a nőben megfogalmazódnak a dolgok. Szemeiben szinte látni, ahogy feldolgozza a szavakat, s döntésre próbál jutni. Aztán felpattan a székből, s az ajtó felé rohan. Papírjait nem szórja el. Bármennyire is félti az életét, a munkája fontos neki. Könnyedén felállok, s minden féle szó, s megerőltetés nélkül megidézek egy tűzgömböt a tenyerem fölé. Megszokásból felveszem a kabátom csuklyáját, miközben megjön a nő hangja is, holott mind a ketten tudjuk, hogy a templomban csak ketten vagyunk. Alig tíz métere van hátra a rohanásból, hogy elérje az ajtót, mikor kinyújtom a kezemet, s a tűzgolyó kiröppen belőle. Mielőtt azonban elérné a nő hátát, kikerüli őt, s szétterülve, felveszi az ajtó alakját, elzárva ezzel a menekülés lehetőségét. Ijedten fordul meg, s nézi végig, ahogy lelépek az emelvényről, s felé veszem az irányt.*
- Tudják, hogy itt vagyok! Keresni fognak.
*mondja, szánalmasan vékonyra kevert hangon, s lábai már alig tartják meg.*
- Ne hazudj! Senki sem tudja, hogy itt vagy. *mondom, miközben megérkezem hozzá, s egy hatalmas pofonnal ajándékozom meg, amiért megpróbált elmenekülni. A nő feje oldalra fordul, fájdalmas gyorsasággal, s a földre zuhan, egy hangos kiáltás kíséretében, azonban mielőtt tovább sikoltozhatna, nemes egyszerűséggel belelépek a szájába. Kicsit meg kell igazítani a lábam, aminek a következménye 1-2 törött fog, de legalább tompítja a nő sikolyait. A bejáratot örző tűz most megmozdul, s a nő ijedten nézi, ahogy mellénk lebeg, majd a pillanat egy töredékéig felveszi a nő alakját, s ahogy ajtóra, most a nőre feszül rá. A tűz leégeti a nő ruháit, s megégeti a bőrét is, minek következtében teste rángásba kezd, kiérdemelve, hogy még mélyebbre toljam a lábam a szájában.*
- És most szórakozzunk. *mondom halkan, a nő ijedt íriszeibe nézve.*
[8-10 órával később]
*Fáradtan mászok le a félig eszméletlen nőről, nem teljesen nyugodtan nemileg, majd megyek odébb, hogy valahol lemossam magamról a koszt. Viszek a nőnek egy kis vizet, majd előveszek egy kis port, s elkeverem a vízben.*
- Tessék, idd meg!
*mondom, s a nő, nem is tudva, hogy mit csinál, remegő kezekkel megfogja a poharat, s belekortyol. Fáj neki az ivás, de végül is leerőszakolja magán az egészet. Felöltözök, majd megfogom a nő írásait, s az egészet elégetem, majd fütyörészve magára hagyom a riportert, tudva, hogy nem fog emlékezni rám.*
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók