Név: Benjamin Crowshaw
Születési idő: 2942.02.27(60 éves).
Faj: Telepata.
Rang: Tanácsos, reménybeli elnök.
Képességek: Röviden: osztódás.
Kicsit hosszabban: Osztóóóóóóódáááááááás.
Komolyan: Ben képes másolatokat létrehozni saját magáról, melyeket akár közvetlenül is irányíthat, vagy pár alapvető utasítással ellátva szabadon is engedheti őket. Ezek a klónok a megszólalásig hasonlítanak rá, sőt, beszélni, és látszólag gondolkodni is tudnak, ám valójában csak különös illúziók, melyek emberként viselkednek ugyan, de semmiképpen sem azok. A fizikai adottságaik megegyeznek Bennel, és a személyiségük is, viszont mivel telepatikus illúziókról van szó, csupán az élőlények látják őket, egy gép, vagy kamera csak azt veszi észre, ha hatással vannak a környezetükre.
Az illúzió klón bármilyen sérülést szenved el - legyen az bármilyen apró, akár ha levágnak egy darabot a ruhájából - nyomban megsemmisül.
Ben képes egyszerre legfeljebb egyet irányítani belőlük közvetlenül, ilyenkor viszont a valódi teste kimondottan bamba. A klón-t legfeljebb néhány kilométeren belül képes vezérelni, azon túl nem terjed a hatalma.
Család: Testvérekkel nem verte meg az ég, a szülei pedig réges régen nyugdíjba vonultak, és most egy luxus űrhajón utazgatnak mindenfelé a naprendszerben. Valaha házas volt, ám a párja egy sajnálatos balesetben elhunyt, nagyjából 30 évvel ezelőtt. Az óta nem volt egy komoly kapcsolata sem, és ez így teljesen jó neki, vagy legalábbis ezt mondja, többet pedig nem hajlandó beszélni a magánéletéről.
Foglalkozás: Politikai karrierje mellett alapvetően író, és ha őt kérdezzük erről, mindig az utóbbit mondja elsőnek.
Ingóságok: Rendelkezik egy régi, hanggal aktiválható diktafonnal, továbbá egy kimondottan Retro kinézetű, de azért abszolút modern laptoppal, egy lakással az Orion-on, és egy ezüst színű, szép, de fegyvertelen űrhajóval.
Egészségi állapot: Teljesen egészséges.
Kinézet: Magas, kigyúrt férfi, annak ellenére, hogy soha életében nem végzett semmilyen fizikai munkát, és ez lerí róla, hisz testét sehol sem csúfítják el sebhelyek, vagy bőrkeményedések, keze tapintása pedig kimondottan puha, mindezt különböző kozmetikai szerek segítsége nélkül.
Ami a ruházatát illeti, leginkább azt a benyomást kelti, mintha állandóan fel lenne készülve egy esküvőre, ahol ugye nem illik túlöltözni a vőlegényt, és szinte biztos, hogy fekete lakkcipőjében, fekete farmerben, és ingében - melyhez nem köt nyakkendőt - ennek a kritériumnak megfelel a végletekig.
Személyiség: Egy abszolút vidám, bohókás ember, aki hajlamos még álmában is mosolyogni, és látszólag képtelenség felidegelni, ám ha valaki kellőképpen bunkó vele, vagy a hozzá közel állókkal, könnyedén kihozhatja belőle a kanadait, és akkor aztán jobban jár mindenki, ha gyorsan bocsánatot kérnek, különben az eredmény nagyon fájdalmas, és rémisztő lesz.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Barátaim, testvéreim, az Orion 2 lakói!
Immáron 60 esztendeje élek köztetek, és veletek, és ez alatt az idő alatt bizony rengeteg nehézséget kellett átvészelnünk együtt, és bár egy percig sem hibáztatom azokat, akik a jelen eseményei után úgy érzik, hogy történelmünk legsötétebb korszakának küszöbén állunk, szeretném, ha meghallanátok szavaim, mikor azt mondom: mindez semmi, ahogy egy szemernyi kétség sincs bennem, hogy ezen is túl fogunk jutni, csak úgy, mint mindig.
Emlékszem, még csak kamasz fiú voltam, mikor először néztünk szembe krízishelyzettel, vagy legalábbis először az én életem során. Akkoriban semmi sem foglalkoztatott jobban, mint az, hogy a járvány miatt kidőlt rögbicsapatomat egymagam helyettesítve szálljak szembe az ellenfél játékosaival, és így is megnyerjem a kupát. Természetesen vesztettem, ami némi keserűséggel töltött el, de mindez értelmét vesztette, mikor órákkal később az a szerencsétlen, beteg ember a saját élete árán próbált meg végezni az elnökünkkel, egy házi készítésű, tenyérbe illeszthető lángszóróval. Az a néhány órányi téboly, amíg nem tudtuk, sikerrel járt-e semmi volt végül ahhoz képest, mikor 10 évvel később egy másik megkeseredett, fanatikus ember robbantotta fel magát az állomás létfenntartó rendszerével együtt, s amíg a technikusaink próbálták megoldani, a megoldhatatlant, hogy a tartalék generátor is elég levegőt szolgáltasson az egész állomásnak, legalább addig, amíg a mentőhajók ideérnek, azt hittük, számunkra már nem lesz holnap. Én egészen biztosan ezt hittem, mikor ott ültem a sötétben, s a mesterséges gravitáció híján miden ingóságom ott lebegett a szobámban, alkalmanként a fejemnek ütközve. Nem, nem úgy tűnt, hogy megéljük a holnapot, s most mégis itt vagyunk, mi több, sokan most hallanak erről először, hisz ez a "krízis" is elveszett a régmúltban. Egy újabb esemény, amit túléltünk, és elfeledtünk, hisz nem történt más, csupán megint próbára tették állhatatosságunk, mi pedig bizonyítottunk, és ezt fogjuk tenni most is.
Sokan most azt kérdezik, miért én? Miért az én szavaim jelennek meg több ezer, talán több millió kijelzőn, ugyan mi az oka annak, hogy annyi derék ember élére pont ez a Ben Crowshaw áll? Sokan kérdezik ezt bizony, és köztük is a leghangosabb én vagyok. Sosem titkoltam, hogy a politika nem tartozik legkedveltebb elfoglaltságaim közé. Ha tehetném, most is a könyveimmel foglalkoznék, ám pechemre, van egy dolog, amit még az írásnál is jobban szeretek, az pedig ti vagytok, ti akikkel együtt nőttem fel, akik felkaroltatok, és akkor sem hagytatok magamra, mikor a sors elragadta tőlem szeretett Claire-em, és a gyász eluralkodott rajtam. Ígérem, ahogy akkor mellettem álltatok, most én sem hagylak cserben titeket, és bár ez azt jelenti, hogy akit érdekel a könyvem befejezése még türelmesnek kell lennie jó pár évig, ami fontosabb, hogy a segítségetekkel új erőre kapunk, és kitartóan haladunk előre, míg ez a krízis is csupán egy múló emlék lesz. Hogy alkalmas vagyok-e erre a feladatra, azt még meglátjuk, afelől viszont nincs kétségem, hogy ti azok vagytok. Ez az univerzum még nem gördített elénk olyan akadályt, amit ne tudtunk volna leküzdeni közös erővel, és most sem fog sikerülni neki!
A beszédem legépelése után pár perccel már száguld is fénysebességgel a holonetre, én pedig fáradtan dőlök előre az íróasztalomra, melynek mélyéből már elő is halászok egy jó öreg, hívogató, és persze roppant ízletes Snickers csokoládé rudat. Lapul ott ugyan egy üveg Whiskey is, ám azt csak saját megnyugtatásomra tartom ott. Amíg felbontatlan marad, biztos lehetek benne, hogy valóban végleg megszabadultam eme aranyló démontól, és újra a régi önmagam vagyok. Már csak az a kérdés, hogy ez mennyiben fog most nekem segíteni. Én elnök?
-Űristen, segíts rajtunk... - csámcsogom, a csoki utolsó pár falatjának elpusztítása közben.
Születési idő: 2942.02.27(60 éves).
Faj: Telepata.
Rang: Tanácsos, reménybeli elnök.
Képességek: Röviden: osztódás.
Kicsit hosszabban: Osztóóóóóóódáááááááás.
Komolyan: Ben képes másolatokat létrehozni saját magáról, melyeket akár közvetlenül is irányíthat, vagy pár alapvető utasítással ellátva szabadon is engedheti őket. Ezek a klónok a megszólalásig hasonlítanak rá, sőt, beszélni, és látszólag gondolkodni is tudnak, ám valójában csak különös illúziók, melyek emberként viselkednek ugyan, de semmiképpen sem azok. A fizikai adottságaik megegyeznek Bennel, és a személyiségük is, viszont mivel telepatikus illúziókról van szó, csupán az élőlények látják őket, egy gép, vagy kamera csak azt veszi észre, ha hatással vannak a környezetükre.
Az illúzió klón bármilyen sérülést szenved el - legyen az bármilyen apró, akár ha levágnak egy darabot a ruhájából - nyomban megsemmisül.
Ben képes egyszerre legfeljebb egyet irányítani belőlük közvetlenül, ilyenkor viszont a valódi teste kimondottan bamba. A klón-t legfeljebb néhány kilométeren belül képes vezérelni, azon túl nem terjed a hatalma.
Család: Testvérekkel nem verte meg az ég, a szülei pedig réges régen nyugdíjba vonultak, és most egy luxus űrhajón utazgatnak mindenfelé a naprendszerben. Valaha házas volt, ám a párja egy sajnálatos balesetben elhunyt, nagyjából 30 évvel ezelőtt. Az óta nem volt egy komoly kapcsolata sem, és ez így teljesen jó neki, vagy legalábbis ezt mondja, többet pedig nem hajlandó beszélni a magánéletéről.
Foglalkozás: Politikai karrierje mellett alapvetően író, és ha őt kérdezzük erről, mindig az utóbbit mondja elsőnek.
Ingóságok: Rendelkezik egy régi, hanggal aktiválható diktafonnal, továbbá egy kimondottan Retro kinézetű, de azért abszolút modern laptoppal, egy lakással az Orion-on, és egy ezüst színű, szép, de fegyvertelen űrhajóval.
Egészségi állapot: Teljesen egészséges.
Kinézet: Magas, kigyúrt férfi, annak ellenére, hogy soha életében nem végzett semmilyen fizikai munkát, és ez lerí róla, hisz testét sehol sem csúfítják el sebhelyek, vagy bőrkeményedések, keze tapintása pedig kimondottan puha, mindezt különböző kozmetikai szerek segítsége nélkül.
Ami a ruházatát illeti, leginkább azt a benyomást kelti, mintha állandóan fel lenne készülve egy esküvőre, ahol ugye nem illik túlöltözni a vőlegényt, és szinte biztos, hogy fekete lakkcipőjében, fekete farmerben, és ingében - melyhez nem köt nyakkendőt - ennek a kritériumnak megfelel a végletekig.
Személyiség: Egy abszolút vidám, bohókás ember, aki hajlamos még álmában is mosolyogni, és látszólag képtelenség felidegelni, ám ha valaki kellőképpen bunkó vele, vagy a hozzá közel állókkal, könnyedén kihozhatja belőle a kanadait, és akkor aztán jobban jár mindenki, ha gyorsan bocsánatot kérnek, különben az eredmény nagyon fájdalmas, és rémisztő lesz.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Barátaim, testvéreim, az Orion 2 lakói!
Immáron 60 esztendeje élek köztetek, és veletek, és ez alatt az idő alatt bizony rengeteg nehézséget kellett átvészelnünk együtt, és bár egy percig sem hibáztatom azokat, akik a jelen eseményei után úgy érzik, hogy történelmünk legsötétebb korszakának küszöbén állunk, szeretném, ha meghallanátok szavaim, mikor azt mondom: mindez semmi, ahogy egy szemernyi kétség sincs bennem, hogy ezen is túl fogunk jutni, csak úgy, mint mindig.
Emlékszem, még csak kamasz fiú voltam, mikor először néztünk szembe krízishelyzettel, vagy legalábbis először az én életem során. Akkoriban semmi sem foglalkoztatott jobban, mint az, hogy a járvány miatt kidőlt rögbicsapatomat egymagam helyettesítve szálljak szembe az ellenfél játékosaival, és így is megnyerjem a kupát. Természetesen vesztettem, ami némi keserűséggel töltött el, de mindez értelmét vesztette, mikor órákkal később az a szerencsétlen, beteg ember a saját élete árán próbált meg végezni az elnökünkkel, egy házi készítésű, tenyérbe illeszthető lángszóróval. Az a néhány órányi téboly, amíg nem tudtuk, sikerrel járt-e semmi volt végül ahhoz képest, mikor 10 évvel később egy másik megkeseredett, fanatikus ember robbantotta fel magát az állomás létfenntartó rendszerével együtt, s amíg a technikusaink próbálták megoldani, a megoldhatatlant, hogy a tartalék generátor is elég levegőt szolgáltasson az egész állomásnak, legalább addig, amíg a mentőhajók ideérnek, azt hittük, számunkra már nem lesz holnap. Én egészen biztosan ezt hittem, mikor ott ültem a sötétben, s a mesterséges gravitáció híján miden ingóságom ott lebegett a szobámban, alkalmanként a fejemnek ütközve. Nem, nem úgy tűnt, hogy megéljük a holnapot, s most mégis itt vagyunk, mi több, sokan most hallanak erről először, hisz ez a "krízis" is elveszett a régmúltban. Egy újabb esemény, amit túléltünk, és elfeledtünk, hisz nem történt más, csupán megint próbára tették állhatatosságunk, mi pedig bizonyítottunk, és ezt fogjuk tenni most is.
Sokan most azt kérdezik, miért én? Miért az én szavaim jelennek meg több ezer, talán több millió kijelzőn, ugyan mi az oka annak, hogy annyi derék ember élére pont ez a Ben Crowshaw áll? Sokan kérdezik ezt bizony, és köztük is a leghangosabb én vagyok. Sosem titkoltam, hogy a politika nem tartozik legkedveltebb elfoglaltságaim közé. Ha tehetném, most is a könyveimmel foglalkoznék, ám pechemre, van egy dolog, amit még az írásnál is jobban szeretek, az pedig ti vagytok, ti akikkel együtt nőttem fel, akik felkaroltatok, és akkor sem hagytatok magamra, mikor a sors elragadta tőlem szeretett Claire-em, és a gyász eluralkodott rajtam. Ígérem, ahogy akkor mellettem álltatok, most én sem hagylak cserben titeket, és bár ez azt jelenti, hogy akit érdekel a könyvem befejezése még türelmesnek kell lennie jó pár évig, ami fontosabb, hogy a segítségetekkel új erőre kapunk, és kitartóan haladunk előre, míg ez a krízis is csupán egy múló emlék lesz. Hogy alkalmas vagyok-e erre a feladatra, azt még meglátjuk, afelől viszont nincs kétségem, hogy ti azok vagytok. Ez az univerzum még nem gördített elénk olyan akadályt, amit ne tudtunk volna leküzdeni közös erővel, és most sem fog sikerülni neki!
~¤~
A beszédem legépelése után pár perccel már száguld is fénysebességgel a holonetre, én pedig fáradtan dőlök előre az íróasztalomra, melynek mélyéből már elő is halászok egy jó öreg, hívogató, és persze roppant ízletes Snickers csokoládé rudat. Lapul ott ugyan egy üveg Whiskey is, ám azt csak saját megnyugtatásomra tartom ott. Amíg felbontatlan marad, biztos lehetek benne, hogy valóban végleg megszabadultam eme aranyló démontól, és újra a régi önmagam vagyok. Már csak az a kérdés, hogy ez mennyiben fog most nekem segíteni. Én elnök?
-Űristen, segíts rajtunk... - csámcsogom, a csoki utolsó pár falatjának elpusztítása közben.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók