Név: Nuonev Idnonrew, alias Nuo
Születési idő: 2994. December. 14 (9)
Faj: ember.
Rang: -
Képességek: Szülei 2997-ben, tarkójára operáltattak egy chipet, minek segítségével képes mesterségesen, s veszély esetében, öntudatlanul, fenil-etil-amin-oxidot kibocsájtani magából, ami a levegőben terjedve a körülötte lévők orrába, onnan pedig az agyukba jut, így elérve, hogy mindenki, aki körülötte van, barátságosan közeledjen felé. Komoly szerelemet csak kifejezetten gyenge egyénekben tud lobbantani, s csak akkor, hogyha a másik alapvetően is kedvelte. A kibocsájtás hatása kb 10 méter, annál távolabbi személyekhez nem jut el a fenil-etil-amin-oxid. Minél kevesebben vannak körülötte, annál nagyobb koncentrációt kap egy-egy egyén, így könnyebben nyer meg magának valakit.
Család: Szüleit 3001. Március. 4-én meggyilkolják, testvérei nincsenek
Foglalkozás: Hivatalosan semmi, elvégre csak 9 éves, ám mivel szülei meghaltak, kénytelen magát eltartani az utcán. Nem riad vissza a rablástól, ahogy attól sem, hogy egész nap az utcákat járja, elejtett aprót keresve. Nem telhetetlen, így csak az életben maradásának feltétlenül szükséges pénzt keresi meg.
Ingóságok: Van egy fehér plüssmackója, s egy naplója, amit még születése napján kapott szüleitől. Számára mindkettő felbecsülhetetlen, de természetesen mások számára értéktelen. A naplóban vezeti életét, nagy részét egy maga által kidolgozott nyelven, hogy mások ne értsék meg. (Megj: Nem kell bonyolultra gondolni, egy egyszerű, szimmetrikus kulcsú titkosításról van szó. Minden betű, egy Nuo által kitalált, jellel írható le.)
Egészségi állapot: Egészséges, bár látszik rajta, hogy nincs túltáplálva, s ezáltal immunrendszere sem a legerősebb.
Kinézet: Korához képest átlagos magasságú, kényszeredett életvitelének köszönhetően feltűnően karcsú, ám arcáról kedvesség sugárzik mindenkire, ki egy pillanatot is vet, az amúgy természetéből fakadóan aranyos arcra. Zöld íriszeit vörös haj keretezi, mi az esetek többségében, kissé ápolatlanul, s kócosan hull Nuo vállaira. Ruhája tárháza kimerül a szakad, s általában talált nadrágban, s pólóban, mik az esetek többségében még csak méretben sem jók a lányra.
Személyiség: Bár az élet korán felnevelte, Nuo megtörhetetlenül képes bármikor, bárkire, bájosan mosolyogni, s nem azért, hogy esetleg megszánják, s pénzt, vagy ételt adjanak neki. Mindig boldog, szinte lehetetlen elszomorítani, mindenben meglátja a jót. Számára nincs jó vagy rosz, csak nézőpont, s hit, így nem ítéli el a sötétebb munkákat sem. Bár nem tolvaj, s nem is rabló, ha az élet rákényszeríti, gondolkodás nélkül képes betörni egy házba, hogy életben maradjon.
Szexualitás: Határozottan hetero, mert ez tartozik a normális karakterhez.
Előtörténet: *Zöld szemei jobbra, majd balra vándorolnak, s amint megbizonyosodik, hogy senki sem figyeli, a falnak dől, majd a földre huppan, s felhúzva lábait, kényelembe helyezi magát. Ujjaival lelkesen taperol egy könyvet, a naplóját, amit még születésekor kapott. Ölébe helyezi kissé megnyűtt, eredetileg fehér mackóját, mely most, hála a pornak, inkább szürkében fürdik, majd fellapozza a könyvet. Szemei reflexszerűen tapadnak a dátumra, szinte fejből tudja, hogy melyik oldalon, mi hol van, annyiszor átlapozta már a naplóját. Mindig elmosolyodik, mikor hosszabb pihenő után, ismét ujjai közt pörgeti az első oldalakat. Jóval megszületése után kezdte el írni, s később soha nem javított bele. Életének első éveiből csak azon emlékek vannak meg a fejében, melyeket anyjával, a napló írásakor átvettek. Ő maga semmire sem emlékezett, így kénytelen volt másra hagyatkozni. Elmosolyodik, ahogy megpillantja az első szavakat. Akkor még nem tudott írni, csupán csak próbálkozott, s anyja nem is vitte túlzásba az információ papírra vetésének fontosságát, inkább az élményeket helyezte előtérbe.
2994. December. 14
Megszülettem.
2995. Szeptember. 7 - Délután
Az első lépések.
2995. Szeptember. 7 – Este
Korház.
2996. Január. 11
Az első, értelmesnek nem nevezhető hangok.
2996. Március. 20
Az első értelmes szó: Anya.
*Mosolyogva olvassa az emlékeket, miket még anyja figyelő szemei előtt írt a papírra. Életének ez a része mindenki számára olvashatóan íródott, rendkívüli lassúsággal. Órákat képes volt eltölteni azzal, hogy egy-egy oldalt teleírjon, törhetetlen lelkesedéssel nyüstölve anyját, hogy meséljen, az emlékezetéből hiányzó, ám számára fontos korszakáról, s nem is kellett csalódnia. Bármennyire is kitartó volt, anyja rendíthetetlen nyugalommal mesélt neki, s mutatta meg ismételten, hogy melyik betűt, hogyan kell leírni.
Beleharap az almájába, megigazítja mackóját, hogy ő is jól láthassa a lapokat, majd lapoz egyet, s ismét elmerül az olvasásban.*
2998. Január. 23
Nem szeretem a spenótot.
*Kicsit szomorkásan elhúzza száját, mikor megpillantja a következő dátumot. Amennyire vissza tud emlékezni, 3000 telén történt, hogy anyja egyre kevesebbet foglalkozott azzal, hogy a naplót írják, ő pedig akkor még nem tudott egyedül írni, így a következő dátum több mint 3 év kihagyást eredményez, s innentől a napló csak számára olvasható. A szavakat egyedül írta, ám anyja figyelő szemeinek hiánya észrevehetőek, figyelembe véve a helyesírási hibákat, mik szép lassan elmaradoztak, ahogy Nuo egyre érettebb lett.*
3001. Március. 4
Valami fura toltént. Bácsík jottek és anya elzavart. Uvöltőzott. Elfutottam. Síltam. Sikít. Valami hangos. Csönd.
*Elmereng az emléken. Még ma sem érti teljesen, hogy mi történt. Számára cask hangoskodás, s anyja parancsa az, ami fontos. Szemei elhalványulnak, ahogy visszarepül a múltba, hátha ezúttal sikerrel jár, s megérti, hogy mi is történt aznap. Azon a napon, amióta nem látta sem az apját, sem az anyját. Amióta egyedül él… Az utcán.*
3001. Szeptember. 10.
Az utcákat jáltam. Éhes vagyok. Hideg van.
*Tovább rágcsálja az almát, s gyermeteg arcára mintha egy kis fájdalom úszna. Pontosan emlékszik, hogy mennyit aludt az utcán, s hogyan próbálta túlélni a napokat, s mennyit kell küzdeni, hogyha nem is naponta, de legalább kétnaponta tudjon annyit enni, hogy ne legyen rosszul az éhségtől. Tovább olvassa a sorokat, ám ezúttal már átsiklik egy-egy dátumon, csak a fontosabbakat tiszteli meg annyival, hogy átolvassa.*
3001. December. 20.
Az első lablás. Ettem kenyelet. Valami fura tortént. Eszrevettek. Dühosek voltak, de elengedtek. Szeletnek.
*Befejezi az alma módszeres eltüntetését, a csutkával egyetemben. Azóta sem értette, hogy mi történt. Tudja, hogy rosszat csinált, mégis elengedték, pedig emlékszik rá, hogy mikor rátaláltak, dühösek voltak, ahogy az utcán is feltűnően kedvesek vele.
Becsukja a könyvet, majd a maciját megfogva feláll, emlékeit, s kérdéseit elnyomja, hogy ismét az utakat járja, elejtett pénzérméket keresve. Gyomra csúnyát kordul, jelezve, hogy a napok óta való koplalást nem szívleli.
Nem riad vissza a kéregetéstől sem, bár nem tartozik a kedvenc módszerei közé, azonban, ha talál valakit, akiről látszik, hogy nem fogja ott helyben megverni a szemtelenségéért, s hasa a megfelelő pillanatban kordul, akkor leszólítja.*
Születési idő: 2994. December. 14 (9)
Faj: ember.
Rang: -
Képességek: Szülei 2997-ben, tarkójára operáltattak egy chipet, minek segítségével képes mesterségesen, s veszély esetében, öntudatlanul, fenil-etil-amin-oxidot kibocsájtani magából, ami a levegőben terjedve a körülötte lévők orrába, onnan pedig az agyukba jut, így elérve, hogy mindenki, aki körülötte van, barátságosan közeledjen felé. Komoly szerelemet csak kifejezetten gyenge egyénekben tud lobbantani, s csak akkor, hogyha a másik alapvetően is kedvelte. A kibocsájtás hatása kb 10 méter, annál távolabbi személyekhez nem jut el a fenil-etil-amin-oxid. Minél kevesebben vannak körülötte, annál nagyobb koncentrációt kap egy-egy egyén, így könnyebben nyer meg magának valakit.
Család: Szüleit 3001. Március. 4-én meggyilkolják, testvérei nincsenek
Foglalkozás: Hivatalosan semmi, elvégre csak 9 éves, ám mivel szülei meghaltak, kénytelen magát eltartani az utcán. Nem riad vissza a rablástól, ahogy attól sem, hogy egész nap az utcákat járja, elejtett aprót keresve. Nem telhetetlen, így csak az életben maradásának feltétlenül szükséges pénzt keresi meg.
Ingóságok: Van egy fehér plüssmackója, s egy naplója, amit még születése napján kapott szüleitől. Számára mindkettő felbecsülhetetlen, de természetesen mások számára értéktelen. A naplóban vezeti életét, nagy részét egy maga által kidolgozott nyelven, hogy mások ne értsék meg. (Megj: Nem kell bonyolultra gondolni, egy egyszerű, szimmetrikus kulcsú titkosításról van szó. Minden betű, egy Nuo által kitalált, jellel írható le.)
Egészségi állapot: Egészséges, bár látszik rajta, hogy nincs túltáplálva, s ezáltal immunrendszere sem a legerősebb.
Kinézet: Korához képest átlagos magasságú, kényszeredett életvitelének köszönhetően feltűnően karcsú, ám arcáról kedvesség sugárzik mindenkire, ki egy pillanatot is vet, az amúgy természetéből fakadóan aranyos arcra. Zöld íriszeit vörös haj keretezi, mi az esetek többségében, kissé ápolatlanul, s kócosan hull Nuo vállaira. Ruhája tárháza kimerül a szakad, s általában talált nadrágban, s pólóban, mik az esetek többségében még csak méretben sem jók a lányra.
Személyiség: Bár az élet korán felnevelte, Nuo megtörhetetlenül képes bármikor, bárkire, bájosan mosolyogni, s nem azért, hogy esetleg megszánják, s pénzt, vagy ételt adjanak neki. Mindig boldog, szinte lehetetlen elszomorítani, mindenben meglátja a jót. Számára nincs jó vagy rosz, csak nézőpont, s hit, így nem ítéli el a sötétebb munkákat sem. Bár nem tolvaj, s nem is rabló, ha az élet rákényszeríti, gondolkodás nélkül képes betörni egy házba, hogy életben maradjon.
Szexualitás: Határozottan hetero, mert ez tartozik a normális karakterhez.
Előtörténet: *Zöld szemei jobbra, majd balra vándorolnak, s amint megbizonyosodik, hogy senki sem figyeli, a falnak dől, majd a földre huppan, s felhúzva lábait, kényelembe helyezi magát. Ujjaival lelkesen taperol egy könyvet, a naplóját, amit még születésekor kapott. Ölébe helyezi kissé megnyűtt, eredetileg fehér mackóját, mely most, hála a pornak, inkább szürkében fürdik, majd fellapozza a könyvet. Szemei reflexszerűen tapadnak a dátumra, szinte fejből tudja, hogy melyik oldalon, mi hol van, annyiszor átlapozta már a naplóját. Mindig elmosolyodik, mikor hosszabb pihenő után, ismét ujjai közt pörgeti az első oldalakat. Jóval megszületése után kezdte el írni, s később soha nem javított bele. Életének első éveiből csak azon emlékek vannak meg a fejében, melyeket anyjával, a napló írásakor átvettek. Ő maga semmire sem emlékezett, így kénytelen volt másra hagyatkozni. Elmosolyodik, ahogy megpillantja az első szavakat. Akkor még nem tudott írni, csupán csak próbálkozott, s anyja nem is vitte túlzásba az információ papírra vetésének fontosságát, inkább az élményeket helyezte előtérbe.
2994. December. 14
Megszülettem.
2995. Szeptember. 7 - Délután
Az első lépések.
2995. Szeptember. 7 – Este
Korház.
2996. Január. 11
Az első, értelmesnek nem nevezhető hangok.
2996. Március. 20
Az első értelmes szó: Anya.
*Mosolyogva olvassa az emlékeket, miket még anyja figyelő szemei előtt írt a papírra. Életének ez a része mindenki számára olvashatóan íródott, rendkívüli lassúsággal. Órákat képes volt eltölteni azzal, hogy egy-egy oldalt teleírjon, törhetetlen lelkesedéssel nyüstölve anyját, hogy meséljen, az emlékezetéből hiányzó, ám számára fontos korszakáról, s nem is kellett csalódnia. Bármennyire is kitartó volt, anyja rendíthetetlen nyugalommal mesélt neki, s mutatta meg ismételten, hogy melyik betűt, hogyan kell leírni.
Beleharap az almájába, megigazítja mackóját, hogy ő is jól láthassa a lapokat, majd lapoz egyet, s ismét elmerül az olvasásban.*
2998. Január. 23
Nem szeretem a spenótot.
*Kicsit szomorkásan elhúzza száját, mikor megpillantja a következő dátumot. Amennyire vissza tud emlékezni, 3000 telén történt, hogy anyja egyre kevesebbet foglalkozott azzal, hogy a naplót írják, ő pedig akkor még nem tudott egyedül írni, így a következő dátum több mint 3 év kihagyást eredményez, s innentől a napló csak számára olvasható. A szavakat egyedül írta, ám anyja figyelő szemeinek hiánya észrevehetőek, figyelembe véve a helyesírási hibákat, mik szép lassan elmaradoztak, ahogy Nuo egyre érettebb lett.*
3001. Március. 4
Valami fura toltént. Bácsík jottek és anya elzavart. Uvöltőzott. Elfutottam. Síltam. Sikít. Valami hangos. Csönd.
*Elmereng az emléken. Még ma sem érti teljesen, hogy mi történt. Számára cask hangoskodás, s anyja parancsa az, ami fontos. Szemei elhalványulnak, ahogy visszarepül a múltba, hátha ezúttal sikerrel jár, s megérti, hogy mi is történt aznap. Azon a napon, amióta nem látta sem az apját, sem az anyját. Amióta egyedül él… Az utcán.*
3001. Szeptember. 10.
Az utcákat jáltam. Éhes vagyok. Hideg van.
*Tovább rágcsálja az almát, s gyermeteg arcára mintha egy kis fájdalom úszna. Pontosan emlékszik, hogy mennyit aludt az utcán, s hogyan próbálta túlélni a napokat, s mennyit kell küzdeni, hogyha nem is naponta, de legalább kétnaponta tudjon annyit enni, hogy ne legyen rosszul az éhségtől. Tovább olvassa a sorokat, ám ezúttal már átsiklik egy-egy dátumon, csak a fontosabbakat tiszteli meg annyival, hogy átolvassa.*
3001. December. 20.
Az első lablás. Ettem kenyelet. Valami fura tortént. Eszrevettek. Dühosek voltak, de elengedtek. Szeletnek.
*Befejezi az alma módszeres eltüntetését, a csutkával egyetemben. Azóta sem értette, hogy mi történt. Tudja, hogy rosszat csinált, mégis elengedték, pedig emlékszik rá, hogy mikor rátaláltak, dühösek voltak, ahogy az utcán is feltűnően kedvesek vele.
Becsukja a könyvet, majd a maciját megfogva feláll, emlékeit, s kérdéseit elnyomja, hogy ismét az utakat járja, elejtett pénzérméket keresve. Gyomra csúnyát kordul, jelezve, hogy a napok óta való koplalást nem szívleli.
Nem riad vissza a kéregetéstől sem, bár nem tartozik a kedvenc módszerei közé, azonban, ha talál valakit, akiről látszik, hogy nem fogja ott helyben megverni a szemtelenségéért, s hasa a megfelelő pillanatban kordul, akkor leszólítja.*
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók