Név: Nicholas Greed
Születési idő: 2952.07.04 (50)
Faj: Metamorf
Rang: -
Képességek: Képes alakot váltani, mint bármelyik fajtársa. Átváltozott alakban, egy párducra hasonlít. Teste felveszi az alakot és az állat minden kecsességével, erejével és gyorsaságával rendelkezik. Bundája hollófekete, szemei ilyenkor sárgásak, és ha sokáig – 4-5 óránál többet- van állatalakban, akkor a visszaváltozás után emberi formában idő kell ahhoz, hogy visszanyerje az eredeti színét.. Az állat magassága 90 centi, hossza olyan 155-160, súlya ilyenkor megközelíti a 180-200 kilót, természetesen tömör izomból áll. Annyi szépség hibája van a bundásnak, hogy a farka három méter hosszú, amit aztán tökéletesen tud hasznosítani akár csak a macskák. Csak egy kicsit ügyesebben. Viszont, ennek a faroknak megvannak a maga előnyei, hisz ostorként is használható és az áldozat köré fonva akár még magához is tudja vonni. De nagy hátránya, hogy ha elveszti. Rosszabb mint a hírhedt családi örökség ezen nemnek.
S mint minden metamorf, gyorsan regenerálódik, lassan öregszik. Átváltozott alakban képes uralni a testét, ezt az évek alatt megtanulta. Azonban ha dühből változik át, józan esze semmivé foszlik és csak az állat ösztönei maradnak meg, na meg a dühe.
Család:
-Apa: Joseph Greed (98) Jogász
-Anya: Stéphanie Greed (90) Fodrász
-Testvérek: Matthew Greed (50, iker tesvére) Történész és Corinne Greed (23 éves) Cukrász
- Vanessa Floye; Feleségem, 2 éve meghalt.
- Vanessza Greed (4 éves) a lányom.
Foglalkozás: Geológus, szakács – ezekről még iskolája is van - és ügyeletes pincér. (Havonta összesen keres olyan 3000 $ körül.)
Ingóságok: London kertvárosában van egy háza, ami a felesége után maradt a lányára, akinek Ő a gyámja és egy fekete autója. Lánya öröksége; 10000 $ és a saját megtakarítása; 6000$
Egészségi állapot: Ha az idiotizmus nem számít még betegségen, akkor egészséges.
Kinézet: Sötét barna, már majdnem fekete haja van, amit szeret, ha egy kicsit megnő. De hosszútávon nem tudja elviselni. Sötétbarna szemei melyek mindig mosolyognak. Megjelenése mindig helytálló, de a kényelmes holmikat szereti. Így az esetek többségében farmert és pólót vagy inget hord. A póló láthatóvá teszi az izmait. A borotválkozás nem tartozik azon foglalkozások körébe, amit szívesen űz, így szinte mindig látható és érezhető a borostája. De meg van győződve róla, hogy ettől lesz férfias a megjelenése. Ha az izmai nem volnának elegek. Magassága olyan 180-185 centi körül mozog, de nem mérte meg magát. Izmos testalkata miatt nem látszik, de olyan 80 kiló körül mozog, és aligha van rajta felesleg.
Személyiség: Közvetlen, barátságos természet, ha felé is így közelednek, de ennek ellenére, nehezen bízik meg másokban. Azonban szereti ugratni a másikat, így igen rugalmas is. Egyik pillanatról a másikra tud komolyról viccesre válltani vagy épp fordítva. A családjáért él, de elsősorban a lányáért, aki mindennél, mindenkinél fontosabb számára. Mindent megad neki és a lehető legtöbb szabad idejét vele tölti. Nehéz kihozni a sodrából, azonban ha ez sikerül legalább olyan nehéz lenyugtatni is. Hosszútávon nehezen elviselhető és kezelhető, így nem csoda, hogy felesége halála óta még mindig egyedül van. A nőket tiszteli… a maga módján. Tipikus örökmozgó, nehéz lekötni a figyelmét hosszútávon, annak ellenére, hogy az érdeklődését könnyű felébreszteni. Hisz minden érdekli. Önbizalomból sem szenved hiányt, azonban ez a másik nem számlájára írható. Hűen vallja, hogy a nők fogják a sírba vinni, azonban azt is, hogy arra van még minimum 40 éve. Szerinte a lánya ekkor lesz felnőttnek tekinthető és elengedheti maga mellől.
Nem szereti a túl csicsás és giccses dolgokat még a nőkön sem. Mindenképp az egyszerűség híve. Imádja a hasát, de még ettől is jobban szeret főzni. Azonban már ért a háztartás többi részéhez is, de azokért nem rajong túlzottan. Fél, hogy elveszíti a lányát is, hisz nélküle (már) semmi volna. De szeretne egy anyukát is neki, hisz bár a húga sokat segít a lány körül, de azért mégis csak a húga és nem egy nő. A legnagyobb szenvedélye azonban a zongora.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Jézusom… már több mint 50 év. Csoda, hogy még emlékszem rá. Legalábbis a nagyjára. Na de lássuk csak mi maradt meg e ebből a kimondani is hosszú évtizedekből… De hol kezdjem? Áh… mindenki az elején kezdi, az már unalmas lehet. Így én kezdem a végén, csak hogy legyen egy kis változatosság.
Na most itt vagyok Londonban, ami nem nagy szám, hisz itt születtem. Dolgozom mint a güzü és nevelgetem Vanesszát –a lányomat -, a tőlem telhető legjobb tudással. Sajnálatomra egyedül. Nehéz, pláne, hogy még mindig nem tudom, hogy mit mondjak, a kicsinek mikor az anyját keresi. Valahogy kezd egyre kevesebbnek tűnni, a mennyes rizsa, amit eddig kapott. Addig van szerencsém, míg nem kérdezi meg, hogy ez mégis miért történt. Na nehéz volna elmagyarázni neki. De nem nehezebb, mint a 2 éve történt tragédiát feldolgozni. Egyik este beállított a rendőrség, hogy a feleségem meghalt túladagolásban. A gond ott volt, hogy csak az nap. Na nem, nem egy kőszívű barom vagyok, hisz imádtam. A problémám oka mindössze annyi, hogy az előtt a bizonyos nap előtt 3 nappal elindult dolgozni, csak épp elfelejtet haza jönni. Ez megelőzően is voltak kimaradásai, de csak 1-1 napok hetente, kéthetente. A lányom már ekkor is a nagyidőt velem töltötte vagy épp anyusékkal esetleg Corinnenal, ha én nem értem haza a munkából. Mázlim van vele, az fix. Szóval az előtte való két év sem volt épp a legcsodásabb. Na itt volt az esküvőm. Az előtt pedig… imádtam a feleségem és a csillagokat is lehoztam ha épp azt kérte. Minden a legnagyobb rendben ment. (De hát nem hittem el, hogy a házasság mindent elront. Pedig már tudom. De leginkább azt, hogy a szerelem valóban elvakít.) Vanit egy összejövetelen ismertem meg, ami olyan pasis estének készült. De hát nem meglepő, hogy nem az lett belőle. Előtte pedig… dolgoztam és éltem a fiatalok minden napjait. Buliból, buliba. Ágyból, ágyba. Nem véletlen mondogatta mindenki azt, hogy Én vagyok a család „fekete báránya”, aki nem tud megállapodni. (Nekik az üzenetem: Hehe, de megtettem.) Az istenért se tudtak volna kirobbantani a szülői házból. De hát miért is mentem volna? Olyan kényelmes volt és anyu még főzni is istenien tud. (Na, ez a feleségemről nem volt elmondható, nem hiába tanultam ki a szakács szakmát.)Na de haladjunk… Szóval, elvégeztem az iskoláimat és, hű de ügyes vagyok, van egy geológus szakmám. Ami azért poén, hogy sikerült. De ezúton is köszönet a szaktársaknak, amiért Én bulizhattam, míg Ők, kidolgozták az anyagot. (Még akkor sem tanultam mikor azt mondtam. Így utólag is bocsi srácok. De Bianka sokkal jobb leckéket adott.) Szóval a végzésem előtti időszak így telt el. De azért meg volt az eszem akkor is, hisz a semmiből nem lehetet volna elnyerni Bianca szívét. Na igen… erre mondják, hogy a pénz beszél a szegény meg pislog, mint hal a vízben? Vagy legalábbis ilyesmit. De nehogy azt higgyétek, hogy mocskos ügyleteim voltak… na nem. Ennyire azért nem volt jó bőr a csaj. De én meg pont jól néztem ki ahhoz, hogy ezt tudjam hasznosítani. Már ha értitek, mire gondolok… (Jó tanács: A hosszabb haj még ma is bejön a nőknek, ahogy a borostára vonatkozóan való megjegyzések, szimplán csak női hisztinek minősül. Hisz valamibe mindig bele kell kötni.) Valamikor itt született meg a húgom is. Állandóan nyávogott, hisztizet. Tipikus lány. Bár kicsit sem hasonlít rám a szőke hajával, fehér bőrével meg világos szemeivel. Kitudja… lehet azért ilyen hófehérke mert a Mikulás hozta. (Anyu, ezzel egyáltalán nem azt akartam mondani, hogy megcsaltad aput. Bár női betegség, de mégis csak az anyám vagy.) De ha megtudom, hogy ki kívánta ezt a Télapótól, kitekerem a nyakát az fix. De akárhogy is, azért imádtam már akkor is a búráját. Pláne, mikor a szőke fürtjeit becsavartam a fésűbe, vagy úgy befontam, hogy órákig visított mikor anya kibontotta. Na meg néha meg is agyabugyáltam, ahogy az udvarlóit is. (Ja igen hugi… mikor legyőzöl, emlékeztetnélek, hogy mindig is hagytam magam.) Most van egy vőlegénye, aki nem rossz. Tekintve, hogy orvos… már ha jól emlékszem. Bár nem ismerem a szüleit, de tuti onnan jött Ő is, mint Corin. Hisz tök úgy néz ki, csak egy kicsivel rövidebb csak a haja. Ami mellesleg nem áll jól neki, de hát… én még mindig a melles nőket szeretem. Szóval mindegy. Lehet, hogy egypetéjű ikrek? Csak az egyiket rossz helyre fuvarozták? Esetleg Húgi, a lányokhoz vonzódik? (Dokikám, kedvelek meg minden… pláne szívatni, szóval ne vedd a lelkedre. Annyira.) Az elemi éveim voltak igazán zűrösek… verekedések, utcai randalírozás, kocsi lopás és hát… semmi olyan, ami meglepő lenne egy kamasz fiúnál. Pláne nem az első átváltozása után. Én erre fogtam, de röhej, hogy mindenki bevette kivéve persze Bent. Na, őt aztán nem lehetet átvágni és nem is volt ildomos. De meg kell vallanom, párszor bepróbálkoztam ezzel a tipikus „tehetetlen vagyok, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ide tartozom” rizsával, mikor elé kerültem egy-egy esett után, mikor a párducom úgy vélte, hogy éhes vagy épp dühös. Na azt hiszem Ő volt az első, akkor közölte, hogy semmiképp se menjek színészi pályára. De hát istenem… ha egyszer rossz színész vagyok, most mit csináljak? Vitatkozzak vele? (Neki üzenem; Azóta tanultam ám. ) Na és az ezelőtti és azt hiszem életem utolsó állomása, amire érdemes kitérnem a gyerekkorom. Szerintem a szüleimnek ezek voltak az utolsó szép és nyugodt éveik. Gyerekként voltam a legnyugodtabb, még akkor is mikor épp nem, és mindenhova felmásztam. Ezekben az években csak ettem, játszottam, aludtam és mindent megnéztem. Bár már akkor is édesszájú voltam. Legalábbis a családi albumok erről beszélnek. Lábam a tortában, fagyi szétkenve a testemen. Oké, ez utóbbi mostani ésszel, sokkal másabbnak tűnik. De hát na… már akkor megmutattam, hogy mi van bennem és mi a jó. De ez előtt az egész előtt talán a legjobb dolog, és kézenfekvő az, hogy megszülettem. De minek? Olyan jól éreztem magam ott bent. Meleg volt meg minden. Legalábbis anya ezt mondta, hisz sokat szenvedet mire én is kibújtam. De azért még előtte 9 hónapon megkeserítettem az életét és a karcsú nőből egy vízilovat varázsoltam. Mondtam már, hogy tehetséges varázsló vagyok? Ennél jobban mi árulkodhatna róla? Oké, itt segített a bátyám is. Bár valószínűleg az Ő életét is megkeserítettem bent, hisz annyira menekült, hogy Ő bújt ki először.
Ó igen… van egy ikertestvérem, Matthew. Hmm… Róla nem is ejtettem szót. De ennek az oka mindössze annyi, hogy bár külsőre összekeverhetnek minket, de mients kinyitjuk a szánkat nyilvánvaló, hogy ki kicsoda. Csak anyuékat szívattuk néha azzal, hogy tök egyformán viselkedtünk, hogy ne tudják ki kicsoda. De jók is voltak azok az időszakok… De ezek hamar elmúltak. Ő sokkal felelősség teljesebb volt, már akkor is. Mikor én még táncoltam volna anyu idegein Ő mindig bevallotta az igazat. Pedig anyukám gyönyörű volt, dühtől kipirult arccal. De nem hiába lett belőle Történész és most még tanít is. Szóval elég hamar elválltak útjaink és nem vettünk részt egymás életében csak otthon. Na jó… meg mikor bement helyettem megírni egy-két dolgozatot vagy lefelelt. De akárhogy is, a húgom az húgom, de Matthewra vagyok a legbüszkébb, még ha ez az irigységtől nem is látszott néha. Bár már kinőttem. Hmm… A kicsikém jó hatással van rám.
Nos, azt hiszem végeztem… így kissé kótyagos visszafelé leírni az életem. De legalább nem unalmas és sablonos. Annyira. Már csak az a kérdés, hogy egyáltalán minek írtam le? Hmmm… Meg van. Csak azért, hogy ezeket vissza tudjam olvasni pár év múlva, mikor beköszönt a Kavinton időszak. Bár ez még nem magyarázat arra, hogy miért olyan helyen üzenek egy-egy embernek, amit valószínűleg sosem olvas… szóval, tényleg kezdek öregedni.
Születési idő: 2952.07.04 (50)
Faj: Metamorf
Rang: -
Képességek: Képes alakot váltani, mint bármelyik fajtársa. Átváltozott alakban, egy párducra hasonlít. Teste felveszi az alakot és az állat minden kecsességével, erejével és gyorsaságával rendelkezik. Bundája hollófekete, szemei ilyenkor sárgásak, és ha sokáig – 4-5 óránál többet- van állatalakban, akkor a visszaváltozás után emberi formában idő kell ahhoz, hogy visszanyerje az eredeti színét.. Az állat magassága 90 centi, hossza olyan 155-160, súlya ilyenkor megközelíti a 180-200 kilót, természetesen tömör izomból áll. Annyi szépség hibája van a bundásnak, hogy a farka három méter hosszú, amit aztán tökéletesen tud hasznosítani akár csak a macskák. Csak egy kicsit ügyesebben. Viszont, ennek a faroknak megvannak a maga előnyei, hisz ostorként is használható és az áldozat köré fonva akár még magához is tudja vonni. De nagy hátránya, hogy ha elveszti. Rosszabb mint a hírhedt családi örökség ezen nemnek.
S mint minden metamorf, gyorsan regenerálódik, lassan öregszik. Átváltozott alakban képes uralni a testét, ezt az évek alatt megtanulta. Azonban ha dühből változik át, józan esze semmivé foszlik és csak az állat ösztönei maradnak meg, na meg a dühe.
Család:
-Apa: Joseph Greed (98) Jogász
-Anya: Stéphanie Greed (90) Fodrász
-Testvérek: Matthew Greed (50, iker tesvére) Történész és Corinne Greed (23 éves) Cukrász
- Vanessa Floye; Feleségem, 2 éve meghalt.
- Vanessza Greed (4 éves) a lányom.
Foglalkozás: Geológus, szakács – ezekről még iskolája is van - és ügyeletes pincér. (Havonta összesen keres olyan 3000 $ körül.)
Ingóságok: London kertvárosában van egy háza, ami a felesége után maradt a lányára, akinek Ő a gyámja és egy fekete autója. Lánya öröksége; 10000 $ és a saját megtakarítása; 6000$
Egészségi állapot: Ha az idiotizmus nem számít még betegségen, akkor egészséges.
Kinézet: Sötét barna, már majdnem fekete haja van, amit szeret, ha egy kicsit megnő. De hosszútávon nem tudja elviselni. Sötétbarna szemei melyek mindig mosolyognak. Megjelenése mindig helytálló, de a kényelmes holmikat szereti. Így az esetek többségében farmert és pólót vagy inget hord. A póló láthatóvá teszi az izmait. A borotválkozás nem tartozik azon foglalkozások körébe, amit szívesen űz, így szinte mindig látható és érezhető a borostája. De meg van győződve róla, hogy ettől lesz férfias a megjelenése. Ha az izmai nem volnának elegek. Magassága olyan 180-185 centi körül mozog, de nem mérte meg magát. Izmos testalkata miatt nem látszik, de olyan 80 kiló körül mozog, és aligha van rajta felesleg.
Személyiség: Közvetlen, barátságos természet, ha felé is így közelednek, de ennek ellenére, nehezen bízik meg másokban. Azonban szereti ugratni a másikat, így igen rugalmas is. Egyik pillanatról a másikra tud komolyról viccesre válltani vagy épp fordítva. A családjáért él, de elsősorban a lányáért, aki mindennél, mindenkinél fontosabb számára. Mindent megad neki és a lehető legtöbb szabad idejét vele tölti. Nehéz kihozni a sodrából, azonban ha ez sikerül legalább olyan nehéz lenyugtatni is. Hosszútávon nehezen elviselhető és kezelhető, így nem csoda, hogy felesége halála óta még mindig egyedül van. A nőket tiszteli… a maga módján. Tipikus örökmozgó, nehéz lekötni a figyelmét hosszútávon, annak ellenére, hogy az érdeklődését könnyű felébreszteni. Hisz minden érdekli. Önbizalomból sem szenved hiányt, azonban ez a másik nem számlájára írható. Hűen vallja, hogy a nők fogják a sírba vinni, azonban azt is, hogy arra van még minimum 40 éve. Szerinte a lánya ekkor lesz felnőttnek tekinthető és elengedheti maga mellől.
Nem szereti a túl csicsás és giccses dolgokat még a nőkön sem. Mindenképp az egyszerűség híve. Imádja a hasát, de még ettől is jobban szeret főzni. Azonban már ért a háztartás többi részéhez is, de azokért nem rajong túlzottan. Fél, hogy elveszíti a lányát is, hisz nélküle (már) semmi volna. De szeretne egy anyukát is neki, hisz bár a húga sokat segít a lány körül, de azért mégis csak a húga és nem egy nő. A legnagyobb szenvedélye azonban a zongora.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Jézusom… már több mint 50 év. Csoda, hogy még emlékszem rá. Legalábbis a nagyjára. Na de lássuk csak mi maradt meg e ebből a kimondani is hosszú évtizedekből… De hol kezdjem? Áh… mindenki az elején kezdi, az már unalmas lehet. Így én kezdem a végén, csak hogy legyen egy kis változatosság.
Na most itt vagyok Londonban, ami nem nagy szám, hisz itt születtem. Dolgozom mint a güzü és nevelgetem Vanesszát –a lányomat -, a tőlem telhető legjobb tudással. Sajnálatomra egyedül. Nehéz, pláne, hogy még mindig nem tudom, hogy mit mondjak, a kicsinek mikor az anyját keresi. Valahogy kezd egyre kevesebbnek tűnni, a mennyes rizsa, amit eddig kapott. Addig van szerencsém, míg nem kérdezi meg, hogy ez mégis miért történt. Na nehéz volna elmagyarázni neki. De nem nehezebb, mint a 2 éve történt tragédiát feldolgozni. Egyik este beállított a rendőrség, hogy a feleségem meghalt túladagolásban. A gond ott volt, hogy csak az nap. Na nem, nem egy kőszívű barom vagyok, hisz imádtam. A problémám oka mindössze annyi, hogy az előtt a bizonyos nap előtt 3 nappal elindult dolgozni, csak épp elfelejtet haza jönni. Ez megelőzően is voltak kimaradásai, de csak 1-1 napok hetente, kéthetente. A lányom már ekkor is a nagyidőt velem töltötte vagy épp anyusékkal esetleg Corinnenal, ha én nem értem haza a munkából. Mázlim van vele, az fix. Szóval az előtte való két év sem volt épp a legcsodásabb. Na itt volt az esküvőm. Az előtt pedig… imádtam a feleségem és a csillagokat is lehoztam ha épp azt kérte. Minden a legnagyobb rendben ment. (De hát nem hittem el, hogy a házasság mindent elront. Pedig már tudom. De leginkább azt, hogy a szerelem valóban elvakít.) Vanit egy összejövetelen ismertem meg, ami olyan pasis estének készült. De hát nem meglepő, hogy nem az lett belőle. Előtte pedig… dolgoztam és éltem a fiatalok minden napjait. Buliból, buliba. Ágyból, ágyba. Nem véletlen mondogatta mindenki azt, hogy Én vagyok a család „fekete báránya”, aki nem tud megállapodni. (Nekik az üzenetem: Hehe, de megtettem.) Az istenért se tudtak volna kirobbantani a szülői házból. De hát miért is mentem volna? Olyan kényelmes volt és anyu még főzni is istenien tud. (Na, ez a feleségemről nem volt elmondható, nem hiába tanultam ki a szakács szakmát.)Na de haladjunk… Szóval, elvégeztem az iskoláimat és, hű de ügyes vagyok, van egy geológus szakmám. Ami azért poén, hogy sikerült. De ezúton is köszönet a szaktársaknak, amiért Én bulizhattam, míg Ők, kidolgozták az anyagot. (Még akkor sem tanultam mikor azt mondtam. Így utólag is bocsi srácok. De Bianka sokkal jobb leckéket adott.) Szóval a végzésem előtti időszak így telt el. De azért meg volt az eszem akkor is, hisz a semmiből nem lehetet volna elnyerni Bianca szívét. Na igen… erre mondják, hogy a pénz beszél a szegény meg pislog, mint hal a vízben? Vagy legalábbis ilyesmit. De nehogy azt higgyétek, hogy mocskos ügyleteim voltak… na nem. Ennyire azért nem volt jó bőr a csaj. De én meg pont jól néztem ki ahhoz, hogy ezt tudjam hasznosítani. Már ha értitek, mire gondolok… (Jó tanács: A hosszabb haj még ma is bejön a nőknek, ahogy a borostára vonatkozóan való megjegyzések, szimplán csak női hisztinek minősül. Hisz valamibe mindig bele kell kötni.) Valamikor itt született meg a húgom is. Állandóan nyávogott, hisztizet. Tipikus lány. Bár kicsit sem hasonlít rám a szőke hajával, fehér bőrével meg világos szemeivel. Kitudja… lehet azért ilyen hófehérke mert a Mikulás hozta. (Anyu, ezzel egyáltalán nem azt akartam mondani, hogy megcsaltad aput. Bár női betegség, de mégis csak az anyám vagy.) De ha megtudom, hogy ki kívánta ezt a Télapótól, kitekerem a nyakát az fix. De akárhogy is, azért imádtam már akkor is a búráját. Pláne, mikor a szőke fürtjeit becsavartam a fésűbe, vagy úgy befontam, hogy órákig visított mikor anya kibontotta. Na meg néha meg is agyabugyáltam, ahogy az udvarlóit is. (Ja igen hugi… mikor legyőzöl, emlékeztetnélek, hogy mindig is hagytam magam.) Most van egy vőlegénye, aki nem rossz. Tekintve, hogy orvos… már ha jól emlékszem. Bár nem ismerem a szüleit, de tuti onnan jött Ő is, mint Corin. Hisz tök úgy néz ki, csak egy kicsivel rövidebb csak a haja. Ami mellesleg nem áll jól neki, de hát… én még mindig a melles nőket szeretem. Szóval mindegy. Lehet, hogy egypetéjű ikrek? Csak az egyiket rossz helyre fuvarozták? Esetleg Húgi, a lányokhoz vonzódik? (Dokikám, kedvelek meg minden… pláne szívatni, szóval ne vedd a lelkedre. Annyira.) Az elemi éveim voltak igazán zűrösek… verekedések, utcai randalírozás, kocsi lopás és hát… semmi olyan, ami meglepő lenne egy kamasz fiúnál. Pláne nem az első átváltozása után. Én erre fogtam, de röhej, hogy mindenki bevette kivéve persze Bent. Na, őt aztán nem lehetet átvágni és nem is volt ildomos. De meg kell vallanom, párszor bepróbálkoztam ezzel a tipikus „tehetetlen vagyok, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ide tartozom” rizsával, mikor elé kerültem egy-egy esett után, mikor a párducom úgy vélte, hogy éhes vagy épp dühös. Na azt hiszem Ő volt az első, akkor közölte, hogy semmiképp se menjek színészi pályára. De hát istenem… ha egyszer rossz színész vagyok, most mit csináljak? Vitatkozzak vele? (Neki üzenem; Azóta tanultam ám. ) Na és az ezelőtti és azt hiszem életem utolsó állomása, amire érdemes kitérnem a gyerekkorom. Szerintem a szüleimnek ezek voltak az utolsó szép és nyugodt éveik. Gyerekként voltam a legnyugodtabb, még akkor is mikor épp nem, és mindenhova felmásztam. Ezekben az években csak ettem, játszottam, aludtam és mindent megnéztem. Bár már akkor is édesszájú voltam. Legalábbis a családi albumok erről beszélnek. Lábam a tortában, fagyi szétkenve a testemen. Oké, ez utóbbi mostani ésszel, sokkal másabbnak tűnik. De hát na… már akkor megmutattam, hogy mi van bennem és mi a jó. De ez előtt az egész előtt talán a legjobb dolog, és kézenfekvő az, hogy megszülettem. De minek? Olyan jól éreztem magam ott bent. Meleg volt meg minden. Legalábbis anya ezt mondta, hisz sokat szenvedet mire én is kibújtam. De azért még előtte 9 hónapon megkeserítettem az életét és a karcsú nőből egy vízilovat varázsoltam. Mondtam már, hogy tehetséges varázsló vagyok? Ennél jobban mi árulkodhatna róla? Oké, itt segített a bátyám is. Bár valószínűleg az Ő életét is megkeserítettem bent, hisz annyira menekült, hogy Ő bújt ki először.
Ó igen… van egy ikertestvérem, Matthew. Hmm… Róla nem is ejtettem szót. De ennek az oka mindössze annyi, hogy bár külsőre összekeverhetnek minket, de mients kinyitjuk a szánkat nyilvánvaló, hogy ki kicsoda. Csak anyuékat szívattuk néha azzal, hogy tök egyformán viselkedtünk, hogy ne tudják ki kicsoda. De jók is voltak azok az időszakok… De ezek hamar elmúltak. Ő sokkal felelősség teljesebb volt, már akkor is. Mikor én még táncoltam volna anyu idegein Ő mindig bevallotta az igazat. Pedig anyukám gyönyörű volt, dühtől kipirult arccal. De nem hiába lett belőle Történész és most még tanít is. Szóval elég hamar elválltak útjaink és nem vettünk részt egymás életében csak otthon. Na jó… meg mikor bement helyettem megírni egy-két dolgozatot vagy lefelelt. De akárhogy is, a húgom az húgom, de Matthewra vagyok a legbüszkébb, még ha ez az irigységtől nem is látszott néha. Bár már kinőttem. Hmm… A kicsikém jó hatással van rám.
Nos, azt hiszem végeztem… így kissé kótyagos visszafelé leírni az életem. De legalább nem unalmas és sablonos. Annyira. Már csak az a kérdés, hogy egyáltalán minek írtam le? Hmmm… Meg van. Csak azért, hogy ezeket vissza tudjam olvasni pár év múlva, mikor beköszönt a Kavinton időszak. Bár ez még nem magyarázat arra, hogy miért olyan helyen üzenek egy-egy embernek, amit valószínűleg sosem olvas… szóval, tényleg kezdek öregedni.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók