Irodák

A nyomozók irodái, igazából csak kis paravánszerűségek, mint irodák. Tartalmuk egy asztal, a bele épített számítógéppel és egy szék.

Most mit kerteltem volna? Vagyok, aki vagyok. Hogy èpp ki, azt meg a szituáció hozta. Hol egy mindentkipakoloktemegcsorgasdanyálad lány, hol meg egy bajbajutott nõ, olykor meg elmondom az igazat. Ma mindháromra sor került, mire bejutottam a nyomozók közös helyisègèbe.
Az ùj rendõrkapitányt akartam... a pletykák, ígèretesek, a tènyek, kèrdèsesek.
Na persze... tudtam mit kockáztatok, hisz akár mèg drága bátyámba is belefuthatok... azt nem mondanám, hogy vèrszerinti... lèvèn picit más lettem. Azt meg hogy èdes... Ugyan kèrem!
Így sètáltam cèlirányosan, szememmel keresve a kèszsèges beszèlgetötársakat. Hogy biztosan rám figyeljenek, mèg a legkopogósabb magassarkúmba is èrkeztem... ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra.

Fáradtan rogytam le egy kopott bőrfotelbe a sarokban. Zsongott az iroda, de úgy gondoltam, tudnék szundítani egy órácskát. Rám is fért volna: négy napja nem aludtam. Most éppen egy csapat rablógyilkos bolygatta fel a várost, akik betörtek egy elhagyatott androidgyárba, és a katonai részlegből elég komoly fegyvereket szereztek. Három napja tevékenykedtek. Ez alatt tizenhét emberrel végeztek, harminnégyet megsebesítettek, elloptak kétmillió dollárt, és okoztak nagyjából ugyanekkora anyagi kárt. Ez utóbbi nagy részét két órája, amikor összecsaptak a Bagoly nevű maszkos idiótával, és romba döntöttek egy bevásárlóutcát. És még ki sem nyírták a barmot, hogy legalább rá ne legyen gondom...
Hangos, ütemes koppanások döfködték agyamat. Lejjebb vittem hallásom érzékenységét, de alig lett jobb. Volt egy olyan kódza rossz érzésem, hogy bárki is ez, gondot jelent, és persze nekem...

Nèmi jómodor szorult azèrt belèm, úgyhogy míg nyitottam az ajtót, kopogtattam is.
Az irodában találtam a kapitányt... Azèrt megfordult a fejemben, hogy milyen könnyen eljutottam idáig... Mentem volna inkább terroristának... Bombasikerem.lenne.
- Jó napot! Zavarhatom? Persze, hogy nem. De hagyd magad elõbb szabadulsz, ahogy mondják ès èn nem.igen távoznèk. Zoey Davis... Újságíró. Beszèlgessünk. - foglaltam helyet.

Kinyitottam a szemem, és fáradtan fellestem a nőre. Végighallgattam a monológját, majd újra lehunytam a szemeim. Mélyet sóhajtottam.
- Itt Matthew Kyle üzenetrögzítője, a sípszó után kérem hagyjon üzenetet-morogtam, de volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem fogja bevenni. Megint kinyitottam a szemem, és még mélyebbet sóhajtottam. Felemelkedtem a fotelből, átültem az íróasztalom mögé. Intettem a nőnek, hogy leülhet velem szemben.
Szívesen ittam volna egy löketet, de betartottam a szabályt, hogy szolgálatban soha. Mivel gyakorlatilag a belépésem óta mindig szolgálatban voltam, ez hatásos elvonónak bizonyult. Már alig-alig remegtem, és azt is ritkán.
- Három kérdés, és nem több. Kezdheti.

Ahogy sejtettem, a kapitàny nem látott szívesen. Akikhez interjúzni megyek, sose látnak úgy... Bennem lenne a hiba? Arra jutottam, hogy nem. Inkább mindenki másban!
- Hm... három.kèrdès... - amilyen kis huncut, mèg ráfogná, hogy ez az elsõ kèrdès, így nagyon kijelentõre vettem a hangsúlyt.
- Morgana Valeur. Azt rebesgetik, maguk egy pár... vagy legalábbis voltak, míg õ fel nem szívódott. Nem.kèrdès!.. tèny. Mert a kèrdès most jön: Nem gondolja, hogy önös cèlokra használni a földi eröket helytelen? Ès különben is... csak egy bukott nõ... talál százat is belõle... Az sincs kizárva, hogy csak elhagyta egy másik fèrfièrt. - nèztem rezzenèstelen arccal a szemèbe.

Hallgattam egy percig. Fáradtan sóhajtottam, hogy a mérgemet palástoljam. Egymásnak támasztottam az ujjaim hegyét.
- Morgana Valeur egy faji vezető, aki eltűnt. Mivel nem az embereké a rendőrség, hanem minden népé, és a műhold a Föld fennhatósága alá tartozik, egyszerűen nem értem a kérdést. Eltűnt politikust keresünk, akinek a megtalálása megoldhatja a kialakult helyzetet. Nem tudok róla, hogy Miss Valeur politikai befolyása csorbult volna, a személaes kapcsolatunk pedig a lkérdés szempontjából irreleváns. Remélem, a másik kettőnek több értelme lesz...

Fáradtság, majdhogy nem èrdektelensèg csengett a hangjában. De èn ebben nem hittem, tehát nem nyeltem be.
- Irreleváns... hát persze. De ha már felmerült a tèma. Mit gondol, hogyan tudná ezt a helyzetet orvosolni? A morák támadása a metamorfok ellen, az apró Lady bukdácsolása, a protector asszony tehetetlensège... a telepatàk kètsègbe esett kapálózása, miután az elnöknõ, aki annyi szeretöt tartott, hogy egy mènes elbújhatott volna mögöttük... eltünt. Ráadásul állítják, hogy Jason Lightot is õ ölte per ölette meg... - hadonásztam hanyagul a tollammal.

Összeráncoltam a homlokom, miközben próbáltam kibogozni bonyolult mondatai értelmét. Aztán gúnyosan elmosolyodram.
- Igazából ezt a kérdést elpocsékolta, Miss Davis. Fogalmam sincs, hogyan oldaná meg az Elnöknő a kialakult helyzetet, de ez nem is az én dolgom. Én rendőr vagyok, és nem politikus. De ha elfogad egy tanácsot: válogassa meg a forrásait. Morganának nem vlltak szeretői, és bár az exelnökkel politikai ellenfelek voltak, nem akarta a halálát. Ráadásul, ha egykicsit ks utána gondol, Miss Valeur Jason Light halála előtt lett elrabolva. Szerintem az utolsó kérdését végre okosan válassza meg, mert alig hiszem, hogy eddig bármk hasznosat megtudott volna.
Az asztalra fektettem mindkét tenyerem, és elnéztem hús-vér kezeimet. Kezdtem megszokni, hogy mindkettő igazi. Felmerült előttem Blaire Cutter kegyeetlen mosolyának emléke. Vajon végül ő végzett Light-tal? Nem tartottam kizártnak. Az a nő kiszámíthatatlan és pokoli veszélyes.

Mosolyogva àlltam fel, majd ültem az írôasztal sarkára.
- Nèzze mr. Kyle... Nem vagyok ostoba. Pont ezèrt ne is próbâljon meg hülyère venni. Mindketten tudjuk, hogy nem a feltett kèrdèsre válaszolt. - fáradtan sóhajtottam, majd felvontam a szemöldököm. - A szerelmi háromszögük az Elnöknõvel ès Lighttal nem.izgat. Ezzel.kapcsolatban a müholdon megkaptam minden információt. Most a város jövõje èrdekel. Hogy az ùj rendõrkapitány alkalmas-e, vagy csak a farkát követi...

Tegnap este egy kicsit kirúgtam a fiúkkal a hámból, így a ma reggeli felkelés nem ment a legsimábban, egy kicsit el is késtem, de hát ez nem tűnt nagyon fel senkinek, hiszen a kapitányság olyan volt, mint egy feldúlt méhkas, szokás szerint.
Indulás előtt belőttem magamnak egy fájdalomcsillapítót a lüktető fejfájásomra, ami még nem fejtette ki teljesen jótékony hatását, így a halántékomat masszírozva ültem le az aszatlomhoz és felettébb morcosan néztem ki a fejemből.
Most jó lesz, ha senki nem akar belém kötni, mert harapok.
A főnök irodájának ajtaja hála az égnek csukva volt, így nem látta, hogy milyen állapotban estem be. Még nem volt időm kitapasztalni a fickót, de dolgoztam rajta, hiszen nem lett volna jó, ha keresztbe tesz az ügyeimnek. Egyelőre nekem túl agilisnak tűnt.

Nem értettem, mit akar elérni. Persze bosszantott, de azon kívül mire ment ezzel az egésszel? Nem értem fel ésszel. Olyannyira ideges lettem, hogy egy pillanatig még az érzékszerveim is maximumon pörögtek. Meg is éreztem a nemrég elfogyasztott alkohol jellegzetes kipárolgását.
-Computer, hangosbeszélő!- vártam pár másodpercet- Várom azt a kollégát, aki részegen vagy másnaposan ül odakint. Öt percet adok.- hangom bezengte a közös helyiséget. - Hangosbeszélő ki.
Aztán a riporternőhöz fordultam.
- Értékelném, ha visszaülne a helyére, ez ugyanis asztal, és nem erre való.
Igazából csak azért zavart, mert túlságosan is emlékeztett Morganára, ahogy akkor régen a régi iirodámban viselkedett.
- Mivel vagyok annyira fair, hogy a farkamat és a motivációimat firtató kérdést elengedjem a fülem mellett, kap még egy utolsó lehetőséget. De a fenébe is, kérdezzen már valami értelmeset... Olvastam pár cikkjét. Amikor bemutatkozott, ennél azért többre számítottam...

- Egy kicsit aggódom, hogy meg se hallja, amit mondok... - emelkedtem fel lassan. - Gondolkodjon el egy hallókèszülèken... -
Vissza ültem a szèkbe ès keresztbe fontam a lábaim.
Le vagyok maradva valamirõl... mièrt akarja behívni a munkatársat, aki a közelmúltba ivott? Ès honnan tudja, hogy van ilyen? Ès mi ezzel a cèlja?..
- Rendben... hanyagoljuk mit kíván tenni a faji ellentètek ellen... - a cikkben azèrt megemlítem a válaszadás kikerülèsèt...
- Kíván nyomozni a korábbi, vitatott eljárások ügyèben? Ès mi a vèlemènye a vádakról a földi rendõrökkel szemben? Visszaèlèsek... kenõpènzek... maffia-kapcsolatok?

MIkor a terembe dörrent a hangosbeszélő, majdnem leestem a székről és a fejemben újabb fájdalomhullám kelt életre.
~ A jó űristenit neki! ~ szisszentem fel és legszívesebben lelőttem volna a falról azt a kütyüt, de aztán eljutott a tudatomig, hogy mi is volt az üzenet szövege és akkor meg csak leesett állal néztem a főnök irodája felé.
~ Most mi van??? Van valami szonda az ajtóba rejtve? Ez valami újítás, vagy mi? ~ pislogtam még mindig kicsit lelassulva körbe, de pár percig még nem mozdultam, ahogy más sem az egész átokverte irodában, ami csak egyet jelentett: én vagyok itt az egyetlen másnapos nyomozó, ami azért valljuk be, egészen meglepett.
Mikor már majdnem leketyegett az öt perc, nagyot szusszantam és kelletlenül indultam meg a főnök szobája felé, magamban elkívánva valami melegebb éghajlatra, mondjuk a Mars egyik vulkánjába őt is, meg azt is, aki a nyakamba varrta.
- Igen, Főnök? - léptem be egy határozott mozdulattal, mert nehogy már összetojjam magam.
Különben sem csináltam semmit, nem vagyok ittas, csak kicsit fáj a fejem, azt kész.
Viszont kellően meglepődtem a csinos bige láttán, akit végig mérve elismerően szaladt fel a szemöldököm.

Mélyet sóhajtottam, de azt értékeltem, hogy eleget tett a kérésemnek. A hallókészülék említésére elvigyorodtam, és egy pillanatig egészen úgy éreztem magam, mint régen, még az szarság előtt.
- Már van, köszönöm. És a válaszom: semmit. Aki valamilyen bűncselekményt követ el, azt letartóztatjuk, mindegy, mi volt az indítéka. Ebbe beletartozik a faji ellentét is, de a rendőrség nem foglalkozik a problémával külön. Ez a jövőben változhat, de egyelőre ez a hivatalos álláspont.
Az ajtóra pillantottam, füleltem, de még semmi. Davisre néztem.
- Mindig is voltak korrupt zsaruk, mindig akadtak maffiakapcsolatok, kár ezt tagadni. Engem is ért ilyen vád, nyilván tud róla. A vitatott eljárások... A rendőrségnek jelen esetben nincs kapacitása az úgynevezett döglött aktákkal foglalkozni, de tervezem, hogy a jövőben felállítok egy nyomozói csoportot, aminek ez lesz az egyetlen feladata. Ami a vitatott ügyeket illeti... Mondjon egyet! Az, hogy mi vitatott, mindig attól függ, ki szemléli, ki mit hisz el. Amennyiben egy lezárt ügyben valahogy új bizonyíték kerül elő, természetesen újraindítom a nyomozást, de ez ritka. Sajnos arra végképp nincs kapacitásunk, hogy a lezárt ügyeket újra és újra felülvizsgáljuk. És természetesen nem tűrök meg sem korrupciót, sem bűnözői kapcsolatokat a rendőrswgemen.
Az utolsó mondat alatt nyitott be az alkoholszag forrása.
- Palmer... Hát persze. Üljön le! Ugye tisztában van vele, hogy az anarchia szélén állunk, és bármikor bármelyikünkre szükség lehet? Komolyan nem bírja ki pár hétig berúgás nélkül? És ha tegnap éjjel kitört volna a forradalom, és mindenkit behívok, mire mentünk volna magával?!

Màr nyitottam a szám, hogy akkor èn itt ès most rákèrdezek az ügyre, amire ráment az èletem, mikor nyílt az ajtó ès Kyle megszólította az èrkezõt.
Nem fordultam hátra... megmerevedve ès megnèmulva bámultam magam elè. De itt vagyok... most van itt az alkalom!
- Számtalan eset volt... - húztam elõ a kommunikátorom. - Fèl ève, egy siklóbaleset... a pilóta ittas volt, mègis egy családapa ül, három ember halála miatt. Egy ève... Rablás... az idõs hölgy meglökte támadóját, az meghalt, a nõt elitèltèk. Kèt ève... egy újságíró megölte a szüleit, gyorsított eljárás, zárt tárgyalás, vitatott bizonyítèkok, elitèltèk. Ès ezek csak töredèkei a kètes ügyeknek...

Én mindig nyitva tartom a fülem, hiszen sosem lehet tudni mikor pottyan az ölembe valami jó kis eladható vagy felhasználható info, így a fejfájásom ellenére sem kerülte el a figyelmemet az elnök asszony új liblingjének, Kyle rendőrfőnöknek a belépésemkor elhangzó végszava, amit az igen csak mutatós nőnek mondott.
Bár jó lett volna az arcát is látnom a minden valószínűség szerint firkász csajnak, mert általában ettől ilyen idegesek a főnökeim, de erre csak akkor volt alkalmam, amikor hellyel kínáltak.
Mielőtt még referáltam volna e feljebbvalómnak, még egyszer végig stíröltem a nőt, nem is leplezett tetszéssel, de aztán már muszáj volt válaszolnom az engem ért teljesen jogtalan megrovás miatt.
- De főnök! Azért szabad időmben csak leguríthatok pár sört, nem. Meg aztán én még spiccesen is különbül teljesítek, mint itt jó páran tök józanul. Kérdezze csak meg a kollégáimat. – vigyorodom el, persze enyhe felháborodást azért belecsempészek a hangomba. – Én hozom az ügyeimet mindig. – világosítom fel, ha nem nézte volna még meg az aktámat. Mondjuk én is beleástam magam az övébe, csak még nem elég mélyre, de hát itt ez a jó kis nő, hátha összedolgozhatunk, néztem rá ismét a mellettem ülőre, de ekkor majdnem lefagyott a vigyor a képemről, ahogy meghallottam az utolsó szavait.
~ Mit akar ez ezekkel a régi ügyekkel? ~ néztem rá most már inkább szúrósan.
- Erre spec emlékszem, hiszen érintett is voltam, sajnos – azt kell mondanom, hogy sajnos, mivel a húgomról volt szó, - ott minden rendben volt. – mondom egy pillanat alatt kijózanodva.

Mosolytalan arccal hallgattam végig a beosztottam hencegését. Sok ilyen zsaruval, és még több Rendfenntartóval volt dolgom az évek során. Valaha még a híres-neves Ben Jones is ilyen beképzelt és hányaveti volt, már ha igazak a történetek...
- Nem érdekel a vagánykodása, Palmer. Ilyen időkben, amikor ennyire kényes a helyzet, egyetlen rendőrnek sincs szabadideje. Én négy napja fent vagyok. Farlandi nyomozó egy hete nem látta a fiát. Hodge tizedes már csak kávén él. Maga meg szabadidőről beszél és iszogat... Gratulálok, Palmer. Lehet, hogy maga jó zsaru, de attól még egy ostoba barom.
Felvontam a szemöldököm. Különös véletlennek találtam, hogy a kis újságíró-üdvösként pontosan Palmer régi ügyét hozza fel, mikor az illető itt ül mellette... Különös véletlen. Épp csak nem hiszek a véletlenekben.
- Az, hogy a bíróság végül kit ítél el és miért, már nem a rendőrség hatásköre, ezt nyilván ön is tudja, Davis. De beszéljen enekm eről... Most első kézből, az érintettől kaphat információkat. Nos, Palmer, mit szól? Érdemei elismeréseképp exklúzív interjút adhat... Hallgatom, Davis.
Tisztában voltam vele, hogy kegyetlen vagyok, de nem érdekelt. Ha Palmernek a régi sebek felszakítása kell, hogy észhez térjen, akkor megkapja.

- Minõ szerencsès vèletlen... - vigyorogtam Joshra, de aztán eszembe jutott, hogy ki vagyok immár ès csempèsztem nèmi szánalmat ès rèszvètet a hangomba.
Persze... tisztában voltam vele, hogy ez nem kegy a számomra, hanem büntetès egykori bátyám rèszère. De már a három kèrdèsen is túl voltunk...
- Kristen Palmer, újságírót, kèt ève, egy nèvtelen telefonálò által kapott információ alapján, otthonában, halott szülei mellett találták. Indítèk ès a gyilkos fegyveren ujjlenyomat nincs. Ès a nõ èpp egy csempèszettel korrupcióval összefüggèsbe hozható ügyön dolgozott. A jegyzeteinek nyoma veszett... Elitèltèk ès a legszigorúbban örzött börtönbe került. Mikor egy fellebezèst követõen a Földre szállították volna, a hajó lezuhant ès meghalt. Ès õ mindvègig a bátyját gyanusította. Szeretnènek valamit reagálni? - kèrdeztem.mosolyogva

Nem igazán díjazom, ahogy kioktat és lebaromoz. Ezt még akkor is nehezen nyelném le, ha magunkban lennénk, de most ennek még a tanúja is egy nő, méghozzá egy újságíró, ami még jobban felnyomja a vérnyomásomat.
Persze nem kockáztathatom az állásomat, ahhoz túl sokat fektetem már bele, hogy egy ilyen elnök asszony seggéből előrángatott paprikajancsi hőzöngése miatt minden eldobjak magamtól, ahhoz én már túl rutinos vagyok, így egy apró arcránduláson kívül, nem adtam a jelét a bennem dúló érzelmeknek. De nagyon meg fogja ezeket a szavait még bánni! Arra megesküszöm! Mikor befejezte, így csak szépen, bűnbánóan széttártam a kezem és megadó hangon szólaltam meg.
- Hát, ha ennyire súlyos a helyzet, akkor én is beállok a sorba persze.
~ Meg a lótúrót! ~
Az, hogy szinte tálcán kínál a csajnak, ezek után már csak a hab a tortán, de azt hiszem színjátékból igazán jelest érdemelnék, főleg, mikor a firkász még eléggé felkészültnek is tűnik, ahhoz, hogy felemlegesse ezt a régi históriát, amit már azt hittem örökre lezártam, annak a bolond Kristennek a halálával.
- Ez nevetséges! Gondolja, hogy nem én lettem volna az első, aki minden követ megmozgat, ha egy fikarcnyi kétség merült volna fel a húgom bűnösségével kapcsolatban? – nézek rá felháborodottan. – Sajnos a bizonyítékok igen is egyértelműek voltak, és az állítólagos nyomozása csak kitaláció, hogy megpróbálja elhitetni, csőbe húzták. Higgye el nem volt könnyű feldolgozni, hogy a testvérem végzett a szüleimmel. – játszottam a zaklatottat. – Muszáj ezt végig csinálnom főnök? – kérdeztem, mint akit ez nagyon megvisel.

Összeráncolt homlokkal fürkésztem mindkettőt. Egyik gyanúsabb volt, mint a másik. Palmerben egyetlen pillanatig sem bíztam, Davis meg túl sokat tudott, újságíró létére. Mintha bennfentes információi lettek volna. Elgondolkodtam.
Tehát Kristen Palmer volta gyilkos? Érdekes.
- Ne beszéljen hülyeségeket, Davis. Senkit nem ítélnek el csak azért, mert egy holttest mellett találják meg, és van egy névtelen bejelentő... Nyilván nem mellette szólta dolog, de biztosan volt más is, különben még a vádemelésig sem jutnak el. Halljam a részleteket.
Az emberemre néztem, a szánalom legkisebb jele nélkül. Ha barátkozol velük, nem fognak tisztelni... Egy vezetőnek nincsenek barátai, legfeljebb egyenrangúak.
- Elhiszem, Palmer. De talán most maga is megtud valamit, ami segít benne, hogy végleg lezárhassa az ügyet önmagában.. Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy Miss Davis olyasmit tud, amit mi nem.
Az újságírónőre pillantottam és vártam.

Felemelt mindkèt kezem.
- Ennyit tudok... Semmi többet. Az eljárás Kristen Palmer halálával lezárult. Az üggyel nem foglalkoztak tovább. De nem hiszek a lány bünössègèben. - leengedtem a kezeim ès a rendõrkapitányra nèztem.
- Azt híresztelik azèrt kapta meg a szèket, hogy rendet tegyen... Ès pontot az ilyen ès ehhez hasonló ügyek vègère. Koholt vádakról beszèlek. Bizonyítèk hamisításról ès eltüntetèsekrõl. Korrupt rendõrökrõl - nèztem Joshra.
Valaha olyan közel hittem magamhoz... Talán mèg bennem is èl a remèny, hogy tèvedek. Talán... meg se törtènt... Nem! Ott voltam... beszèltem vele... Ès nem bocsáthatok meg. De egy vèrbõl származtunk valaha...

Úgy látszik a színészi játékom nem hatotta meg ezt a kőszívű alakot, sőt, amikor rám nézett, láttam a szemében, hogy semmilyen érzelem nem látszik benne, csak talán némi megvetés, amire megint csak feltámadt bennem a düh, hogy egy ilyen jöttmentet raktak a fejünk fölé.
Biztos nagyon jól befeküdte magát valahol! Azt hiszem minden mást félre teszek és utána járok a dolognak és a kapcsolataimat is bevetem. Nehogy már egy ilyen ugráltasson majd engem!
- Én már lezártam az ügyet főnök és ez a csaj csak valami balhét akar, csap üres dolgokkal dobálózik, hogy provokálja magát. Nem látja? – nézek mérges tekintettel a nőre, aki a következő percben maga is bevallja, hogy igazam van.
- Maga gyönyörűm, meg azt hisz, amit akar! – dőlök hátra a székben egy gúnyos mosollyal és hallgatom, hogy hogyan osztja tovább az észt Kyle-nek.
Természetesen nem vettem a lapot, amikor a korrupt rendőrök szavak használatánál rám nézett, csak mosolyogtam rá édesdeden. Nem ő lesz az első újságíró, akivel dolgom van és valószínűleg nem is az utolsó. De majd meglátjuk meddig megy el. Lehet, hogy kell neki majd egy kis figyelmeztetés, hogy tudja hol a helye.

- Ha nem épp a halott szüleiről beszélnénk, Palmer, biztos megkérdezném, hogy az apja hogyhogy nem tanította meg, hogyan kell a nőkkel beszélni - mondtam minden eddiginél kegyetlenebbül, hogy valami érzést csikarjak végre ki a szerencsétlenből, lehetőleg az önimádaton kívül. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy zavarja ez a téma, pedig minden jel erre mutatott.
Az újságírónőre néztem.
- Nem titok, hogy ez az egyik feladatom, elvégre ez a rendőrfőnök munkaköréhez tartozik. Szóval, ha vannak nevei, azokat nagyon szívesen meghallgatom. Talán megkönnyíti vele a dolgomat.
Egymásnak támasztott ujjhegyeim felett néztem a nőre.
- De ez az ügyészség feladata. Felnyithatom a régi ügyeket, összegyűjthetem a bizonyítékokat, de nem én döntök.

Joshuára vigyorogtam, ahogy règen is tettem, mikor egy vitában nekem adtak igazat a szüleink. Megijedve saját gesztusomtól, amit már nem indokolt semmi, a kapitányra nèztem.
- Èn nem a szokásos mèdiahièna vagyok Mr. Kyle. Se ostoba nem vagyok, se hírnèvhajhász. Ha egy picit utánam nèz, megtudhatja mi hajt, talán. -
Nem voltam túl összeszedett, ès ezen kavargó èrzelmeim se segítettek. Nem a bosszú miatt èrkeztem. De botorság lenni kihagyni ezt az alkalmat...
- Tisztában vagyok a dolgok menetèvel. De a nyomozómunka nem az èn feladatom. Remèlem ezt nem tõlem hallja elõször. Viszont... jó riporterhez híven tudok dolgokat. - ismèt bátyámra nèztem tudván, mostantól kètszer is körül kell nèznem, mielött egy sötèt sikátorba belèpek. - Bizonyítèk híján nem vádaskodhatok. Pusztán felvilágosîtásèrt jöttem. Hogy az emberek megismerjèk azt, akiben meg kell bízniuk, hogy megvèdi õket.