Szónokok Sarka

Itt tartanak kisebb-nagyobb előadásokat az önjelölt szónokok, gyakorlatilag bármilyen témában. Gyakran igen népes közönségük is akad, sőt, vannak már ismertebb, kedvelt szónokok is, akik vonzzák a közönséget.

Derékig érő barna kabátban, sportcipőben, divatosan belőtt hajjal álltam itt. Hallgattam a szónokot. Középkorú fickó volt, szigorú arccal.
- És ezért - mondta sztentori hangon - Mindenki, aki ellene tesz ennek, mindenki, aki síkra száll a törvénytelenség ellen, és kész harcolni a bűnnel, hős a szememben. Hős!
Kissé hátrahőköltem a hangerőtől, de azért hallgattam tovább.
- Hős az - folytatta az ürge - Aki önmagát nem kímélve vonul hadba a sötétség ellen! Hős az, aki fél, de harcol! Hogy ki a hős? Mutatok egy hőst!
Kellemetlenül kezdtem érezni magam, kicsit mocorogtam is. Nehogy már véletlen pont rám mutasson...
- A Bagoly! - ordította - A Bagoly, aki alig jelent meg, de máris mindenki róla beszél... Ő hős!
- Nem vállalja az arcát! - kiabált közbe valaki.
A szónok ránézett. A tekintete perzselt.
- Úgy? Akkor válaszolj nekem! Ki a hős, az, aki arctalanul vonul hadba a gonoszság ellen, vagy az, aki egyszerű szónokokkal vitázik?
Elszórt tapsot kapott, a közbeszóló meg eloldalgott. Alig tudtam visszatartani a széles vigyorom. Hideg van, az ég kék, hétágra süt a nap, engem meg hőssé kiáltanak ki. Hát nem remek?
- Bátorság, emberek! A Bagoly az első... De jönnek mások! Új világ közeledik... Azok világa, akik mernek tenni!
A mellettem álló nőhöz fordultam.
- Maga mit gondo...l? - kérdeztem. A szó közepén ismertem rá a Lady-gyanús lányra a múltkorról.

Gyakran jártam erre... talán túl sokat is. De egyrèszt èrdekelt mi az, amiröl az embetek nyíltam beszèlnek, másrèszt nèmely szónok nagyon szórakoztató volt. Ladykènt mèg, hasznos is lehet, hogy idejárok, hisz hallhatok a fajom megìtèlèsèröl is nèha. Ritkábban... magamról.
A hideg miatt behúztam a nyakam... szinte eltüntett a sál-sapka kombóban. Ès a hosszú, sötètzöld kabát is a rejtözködèst sehìtette.
Mikor a Bagolyra terelödött a szó, majdnem felnevettem. Egy kis kuncogás mèg így is a felszìnre tört. A kèrdèsre oldalra fordìtottam a fejem.
- Bárki lehet hös... de elismerem: jó èrzès látni az igyekvèst.

Összevontam a szemöldököm.
- Igyekvést? Hát, én úgy hallottam, kicsit többet csinál igyekvésnél...
- És ő, még ha sötétet ölt is, és árnyak közt rejtőzik... - mondta közben a szónok.
A lány láthatóan fázott. Meg kell, hogy mondjam, én is. Már dolgoztunk egy újításon a ruhán, ami segít... Így ugyanis hajnalra rendszerint jégcsapok lógtak... Hát... Még onnan is.
- ... és ezért tisztelem őt! - fejezte be a szónok, majd meghajolt, és lesétált a kis pódiumról.
- Hallja? Az emberek szeretik és tisztelik azt a fickót.

Megvártam, míg a szónok befejezi.
- Nem állìtottam, hogy nem így volna... Nem a bìrálók sorát erõsítem... - lèptem kicsit arrèbb. - Örülök, hogy van valaki, aki járja az utcákat ès megpróbál segíteni másokon. Ez... önzetlen ès... Hát remèlem, hogy az. Ha nem a dicsösèget hajtja ès az unalmát akarja elüzni ezzel, akkor megèrdemli az emberek szeretetèt ès tiszteletèt. - Váryam, hátha hallhatok ès láthatok egy újabb felszólalót, közben telintetem a testõrömet kutatta. Meg is találtam. Nem messze állt tölünk, a pódium közelèben. - Ahogy a tüzoltók ès mentösök is. - fejeztem be a gondolatot.

- Nem a dicsőség hajt..ja. Ebben szinte biztos vagyok. Habár... Gondolja, hogy ez dicsőséges dolog? Mármint, tiszteletre méltó, de azért a törikönyvekbe csak nem fog bekerülni ezzel, nem?
Pedig az de szép lenne... Én, mint történelmi személyiség!
Észrevettem a pillantását. Hát persze, a testőr. Mindig a testőr. És még azt állítja, hogy nem ő a Lady...
- A nevem Zack Smith. Talán már hallott rólam... - mondtam - Persze nem vagyok akkora híresség, mint az a fekete ruhás bohóc... - kezet nyújtottam, és láttam, hogy a testőr éberen figyel. Helyes. Ügyes fickó. Csak kétszer ölhettem volna meg a nőt, ha akarom.

- Nem... A törtènelemkönyvekbe nem hiszem, hogy bekerülne... Oda olyan emberek kerülnek, akik tènyleg nagyot tettek. Ghandi, az elnökök, Mandela... A jószándèk szèp. Biztosan emlèkezni fognak rá, de ha valóban önzrtlen, ez öt úgyse èrdekli.
Kezet fogtam a fèrfival.
- Shalimar O'Dell. Ès li ne hallott volna... Csak rá kell nèzni egy pletykalap címoldalára ès máris megvan. - A baj csak az volt, hogy ilyen magazinok àrasztanak el engem... De ez Cassy hibáka, nem az enyèm.
De vègülis ez is egy èletforma... bulik, jachtok, nök... - Hedonista - köhögtem folytottan, majd szèlesen mosolyogtam.

Nos, ha már ilyen véleménnyel vannak rólam, illene ennek alá is tenni...
- Hedonista? - kérdeztem vigyorogva - Meglehet. Ha akarod, megmutatom, mitis jelent a hedonizmus. Egy ebéd, utána egy színház... Van egy színházam, ha érdekel... Aztán egy kis iszogatás, némi zene, persze a morcos tekintetű úriember nélkül, aki olyan csúnyán néz rám... És utána lehet egy kicsit hedonistáskodni is.
Huhh, hát ez jó bénára sikerült. De ki tudja? Talán ráunt már a vén, unalmas férjére vagy mijére...
- Nos? Mit szólsz? Közben talán megvitathatjuk ennek az álarcos valakinek a dolgait is...

A magasba szaladt a szemöldököm, makd elmosolyodtam.
- Van egy bár, ahol, ha akarnèk korlátlanul ès ingyen ihatnèk... ès ènekes vagyok... majd dudorászok. Ès... Ne. Az ebèdet nem utasítom vissza. Rólam úgyse tudnak újat ìrni, neked pedig nem árthat egy kèp, ahol a változatosság kedvèèrt egy ruhát is viselö növel pózolsz. - Nèztem èrdeklõdve. Nem hittem volna, hogy lenne bármi is a meghívásból, de õ kezdte. - A mogorva úriembert pedig nem szabad elhagynom... Nèlküle nem mehetek sehova. Ez van... - rántottam meg mosolyogva a vàllam. - Nem mintha nagyon kène miattad aggódnia...

Visszamosolyogtam a lányra.
- Örülnék, ha énekelnél nekem. Még beszédre is szép a hangos. - ez egész költőien hangzott. Kéne valami, ami ellensúlyozza - És arra, hogy a nap végén is lesz rajtad ruha, azért ne vegyél mérget.
Na, ez jó volt. Igazi macsós playboy szöveg. Mondjuk az igazi Zack legszívesebben bocsánatot két volna ezért, de hát az inkognitót őrizni kell, ugyebár...
- Hm... Viszont ha rajtam múlik, a morcos pasi mindenképp ruhában marad. Ha már muszáj jönnie, legalább maradjon megfelelően távol, oké? Feszélyez. Nem tudom önmagam adni.
Bár tudnám, ki is vagyok, úgy biztos könnyebb lenne, gondoltam.

Elpirultam, mègis felnevettem.
- Okè... sikerült zavarba hoznod, de az ajánlatod, mègha csábító lenne is, vissza kell utadítanom. Foglalt vagyok... minden szempontból. De kösz... tènyleg. - mosolyogtam. Ùr isten! Hogy kerültem èn ide? A fèrfi, aki inkább tünt fiunak. A lapokban láttam, mire kèpes, de ezt csak szemèlyesen lehet elhinni.
- A völegènyem nem örülne, ha ilyen hidegben lenge öltözetben ès egy idegen fèrfival mulatnám az idõt. Márpedig megtudná... Csak tèged vèdelek... Hirtelenharagú... ès sokan segítenènek neki... - horgasztottam le a szám, de nem bíryam ki mosolygás nèlkül.

Elvigyorodtam. Kezdtem élvezni a helyzetet, amivel magamat is megleptem.
- Ugyan, attól igazán nem kéne félned, hogy megfázol... Folyamatos mozgásban tartanálak. A vőlegényed meg csak van annyira férfi, hogy egyedül akarjon revansot venni, ne hívjon segítséget... Bár, akitől egy ilyen kincset el lehet venni, meg is érdemel némi elégtételt. Talán megengedném, hogy ő üssön először...
Persze tudtam, hogy a legendás ex-rendfenntartónak még Bagolyként sem nagyon tudnék gondot okozni, de azért fő a magabiztosság. a karomat nyújtottam Shalimar felé, és közbe azon gondolkodtam, hogy megint tettem egy lépést afelé, hogy klasszikus képregény-hősi történetet fabrikáljak magam köré. Megvan a nő, aki mindkét alteregóm ismeri...
- Akkor egyelőre legyen ebéd. A többi meg majd kialakul...

Mostmár hangosan nevettem, majd a fèrfiba karoltam.
- Meglátjuk... de ne feledd... Èn szóltam. Gondolom, nem kell elmesèlnem, hogy a võlegènyem három mèteresre tud megnõni ès nagyon nagyot üt? - kèrdeztem mosolyogva, majd hàtrapillantottam testörömre, aki alig feltünõen követett minket.
Ben meg is èrdelem mondjuk egy kis sokkot... diplomáciai ebèd... Ha õ Lordkènt ölelgethet meztelen lányokat èn elkölthetek egy ebèdet, miközben ártatlanul flörtölök. Egy rèszem remèlte, hogy máris tudja...

- Három méter - sóhajtottam - Olyan magasról már meg sem lát engem. Csak attól félek, túl magasan van ő már ahhoz is, hogy rád igazán tudjon figyelni... Ellenben velem...
Kezdtem érezni, hogy túl messzire megyek. De amikor belém karolt, mosolyogva indultam el.
- Tudod, kedves Shalimar, vannak olyan nők, akikért megéri egy kis kockázatot vállalni.
Bár, ez több volt egy kis kockázatnál... De hát egyszer élünk, nem igaz? Ki kell használni.
- Ismerek egy kellemes éttermet... Már rég meg akartam venni. Remélem, tetszeni fog...

//Victoria Queens Street/ Worlds Restaurant//

Nagyot sóhajtotta.
- Tènyleg hízelgõ, hogy... nos az olykor perverz, olykor csábító viselkedèsed, de esèlyed sincs. De... elöbb ebèd, aztán adom ki az utad... kezdek èhes lenni. - mosolyogtam.
Tènyleg jól esett, hogy èrdeklõdik valaki iràntam, mègha az egy megrögzõtt playboy is. De szerettem Bent. Ha lehunytam a szemem, mindig õt láttam, ha szomorú vagyok rá gondolok. Mikor a testõröm volt... az volt èletem legszebb idöszaka.
- Ès a posztom miatt se csalhatom meg õt.


//Victoria Queens Street/ Worlds Restaurant//