Név: Miranda Owen; Mira
Születési idő: 2974.07.04. (28)
Faj: Ember
Rang: -
Képességek: -
Család: Fernand Owen; Édes apja, 52 éves magántanár. Alexa Owen; Édesanyja 50 éves, óvónő. Gabriel Owen; Bátyja 32 éves, semmire kellő, szakács végzetséggel. Teresa Owen, a kis húga 8 éve meghalt egy mészárlásba, akkor volt 16 éves.
Foglalkozás: Riporter. Keresete havi 950$. Ezen felül vállal saját megbízásokat is, és gyakran dolgozik a saját szakállára.
Ingóságok: Van egy kisebb lakása a Marson, egy fényképezőgép és egy toll méretű diktafon, amibe kamera is van elhelyezve. Ez utóbbi kettő mindig nála van. És persze a szülei háza a földön, de ez (még) nem az övé, csak a számára továbbra is fent tartott gyerek szobája. Megtakarítása csekély, mindössze 1800$.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet: Magas, vékony alkatú lány. Hosszú barna a haja a háta közepét veri, melyre, ha rásüt a nap, kap egy szőkés árnyalatot itt-ott. Teltebb ajkait álltalába csak egy színtelen szájfény fedi, ha a kamerák előtt van. Alapjaiban pedig természetes és nem szeret erős sminket hordani. Szürkéskék szemeit egy kis feketével szokta kiemelni. Öltözködése alkalomfüggő, de általában kényelmes farmer nadrágot hord és testhez álló felsőket. Praktikusnak ítéli, hisz sosem tudja, hogy mikor kerül bele valami zűrzavarba. A lábbelijét is eszerint választja, így tornacipő, vagy deszkás cipő virít a lábán. De ha rajta múlna, örökké magas sarkúban rohangálna. Neki ez a kényelmes.
Személyiség: Alapjaiba véve, egy kedves és visszafogottabb leányzó. Azonban ha valamit ki tűz, azt tűzön, vízen keresztül viszi vagy eléri. Olyankor nem ismer határokat. Szereti ugratni a környezetében lévő embereket és sokat mosolyog. Nehéz elvenni a kedvét bármitől is. Eléggé kíváncsi, így sok meggondolatlan cselekedetre is rá lehet venni. De önszántából is szívesen mászik bele ilyen helyzetekbe, azonban jobban szereti, ha valaki „fogja a kezét” közben. Nehéz felkelteni az érdeklődését. A húga halála után egy kicsit megváltozott, még ha nem is alapjaiba véve. Mindent megtesz, hogy visszaszorítsa a bűnözést és a gyilkolást. Ezekért nem egyszer és nem is kétszer add, az újság írok kezére igencsak provokatív cikket és sűrűn részt vesz tűntetésekben is. Akár mint aktivista, vagy mint közvetítő riporter. Fél, hogy még egyszer elveszít valakit, akit szeret, hogy a munkája miatt soha nem lesz saját és boldog családja. Mert egyszer, elveszik tőle az életét. Vágya mindössze annyi, hogy húga halálának az okát megállítsa, és ne halljon meg több gyerek oktalanul. Szeret táncolni, énekelni, a gyerekeket és fényképezni.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Második gyermek és egyedüli lány lévén elkényeztettek, és még csak nem is bánták sem a szüleim és sem a bátyám, aki ebben nagyban kivette a részét. Nem voltam egy csendes gyerek, de semmi nagyobb gond nem volt. Aztán megszületett a húgom, mire folyton irigység gyötört a csöppség felé. De azért imádtam. Tipikus álmodozó voltam és már kisgyerekként is tudtam, hogy a tévében akarok szerepelni. Ám akkoriban még a színészet volt a hőn áhított álmom. Tanultam is rendesen érte, annak ellenére, hogy meg voltak a magam stiklijei. Mint például kiszökni éjszaka és hagyni, hogy napokig aggódjanak a szüleim. De ez azért csak egyszer fordult elő, hisz utána nem mehettem sehova hetekig. Még a mosdóba is csak engedélyjel. Így nem bántam, hogy ezt a részt átugorták életem első interjúján, ahol épp nem Én kérdeztem.
- Miért lett magából riporter és nem színész? – A kérdésen kissé elgondolkodtam. Na nem azért mert nem tudtam, hanem mert nem akartam a valódi okot elmondani.
- Kevesebb suli és nem is egy felkapott pálya, így még nekem is volt esélyem. – Ez csak fél igazság volt, de attól még igaz.
- Nem titok, hogy sűrűn vesz részt a halál ellenes tüntetésekben. Sokszor inkább aktivistaként, mintsem riporterkén. Ennek mi az oka? – Hát mi tagadás, ez még az én mércémmel is éles váltás volt. Pedig nekem sem szokásom kerülgetni a lényeget.
- 8 éve meghalt a húgom, alig volt 16 éves. Maga szerint csak csendben kéne ülnöm és néznem, ahogy több embert lemészárolnak? – Vontam fel a szemöldököm.
- Sajnálom. De muszáj meg kérdeznem. Mi történt a húgával?
- Rosszkor volt, rossz helyen.
- Kevés fotót látni magáról azonban a pálya futása alatt, két cikk jelent meg a pletyka rovatban. Az egyik képen egy akkor még katonai kiképzésben részt vevő Úrral volt. Felreppent az a hír, hogy a munkája ellenére, önöket közelebbi kapcsolat fűzte össze.
- Igen, ez igaz. De ebben nem volt kérdés… szóval tegye fel. *Vált rideggé a hangom, hisz már tudtam, hogy hova akar kilyukadni és kicsit sem tetszett. De jó okom volt rá, hogy pont most válaszoljak ezekre.*
- Érdekkapcsolat volt a célja érdekében?
- Eleinte igen. De ezt maguk is ugyan olyan jól tudják, mint Mi. Hisz neki köszönhettem, hogy bejutottam az intézménybe.
- Míg vele volt felröppent hír, hogy maga megcsalta Őt, mert nem bírta kivárni, míg haza ér.
- Ez épp így nem igaz. A kompromittáló kép, ami megjelent, nagy valószínűséggel helytálló. Ahogy az is, hogy valószínűleg megcsaltam. De ok az nem valós. Nem emlékszem az estére, csak annyira, hogy egy céges buli volt. Pár napra rá, azonban kiderült, hogy nagy mennyiségű tudatmódosító szer maradványait találták a szervezetembe.
- Ha ez igaz, akkor mért nem volt belőle per?
- Bár a vérvizsgálat eredménye mai napig meg van, mint bizonyíték. De most őszintén… ki hinné el, hogy nem önként szedtem be és bújtam ágyba előre jutásért a főnököm ágyába?
- Az akkori párja?
- Talán. Ha meghallgatott volna mikor haza ért. De a pályám azóta is felfelé ível, nincs az a bíróság, aki ezt kiderítette volna, hogy hamis.
- Azt mondja, hogy Tőlünk fog értesülni ennyi év elteltével arról, ami valóban történt?
- Ha olvas még újságot, akkor igen. De nem akarok többet a magánéletemről beszélni, és ha csak ilyen kérdései vannak, akkor azt hiszem végeztünk. – Tekintettem ellentmondást nem tűrően a nőre. Ám nem a történtek zavartak, hanem az emlékek, amik feltódultak bennem. Stephy ölelő karjai, a séták, az együttlétek és az arca amivel elém vágta az újságot és ott hagyott még mielőtt bármit mondtam volna.
- Engedjen meg még egy kérdést. Azóta nem hallottunk semmilyen hírt és nem is láthattuk magát sehol férfi társaságában. Miért?
- A munkámnak élek és annak, hogy mindent megmozgassak a gyilkosok kiképzése ellen, amit már iskolákban oktatnak. Nem érek rá két tüntetés között randizni. – Hazudtam. Részben legalábbis. Nem nagyon volt időm, de nem is igazán akartam, hogy bárkihez is közöm legyen. A fájdalom még mindig elevenen mar belém mikor csak teheti. Nem akartam megint csalódni és nem is akartam egy ilyen csúnya véget. Nem volt pletyka, mert nem volt miről írniuk. De a média már csak ilyen. Elkapnak egy fuvallatot és tornádót csinálnak.
- Mi lesz a következő lépése előre?
- Nem tudom még. De higgye el. Nem fogom feladni. – S ezzel én le is zártam a beszélgetést. Felálltam és egy viszlátot elrebegve hagytam ott az épületet. A felkavarodott emlékek csak özönlöttek és megkeserítve a napom, indultam el a parkba, hogy csináljak pár képet.
Születési idő: 2974.07.04. (28)
Faj: Ember
Rang: -
Képességek: -
Család: Fernand Owen; Édes apja, 52 éves magántanár. Alexa Owen; Édesanyja 50 éves, óvónő. Gabriel Owen; Bátyja 32 éves, semmire kellő, szakács végzetséggel. Teresa Owen, a kis húga 8 éve meghalt egy mészárlásba, akkor volt 16 éves.
Foglalkozás: Riporter. Keresete havi 950$. Ezen felül vállal saját megbízásokat is, és gyakran dolgozik a saját szakállára.
Ingóságok: Van egy kisebb lakása a Marson, egy fényképezőgép és egy toll méretű diktafon, amibe kamera is van elhelyezve. Ez utóbbi kettő mindig nála van. És persze a szülei háza a földön, de ez (még) nem az övé, csak a számára továbbra is fent tartott gyerek szobája. Megtakarítása csekély, mindössze 1800$.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet: Magas, vékony alkatú lány. Hosszú barna a haja a háta közepét veri, melyre, ha rásüt a nap, kap egy szőkés árnyalatot itt-ott. Teltebb ajkait álltalába csak egy színtelen szájfény fedi, ha a kamerák előtt van. Alapjaiban pedig természetes és nem szeret erős sminket hordani. Szürkéskék szemeit egy kis feketével szokta kiemelni. Öltözködése alkalomfüggő, de általában kényelmes farmer nadrágot hord és testhez álló felsőket. Praktikusnak ítéli, hisz sosem tudja, hogy mikor kerül bele valami zűrzavarba. A lábbelijét is eszerint választja, így tornacipő, vagy deszkás cipő virít a lábán. De ha rajta múlna, örökké magas sarkúban rohangálna. Neki ez a kényelmes.
Személyiség: Alapjaiba véve, egy kedves és visszafogottabb leányzó. Azonban ha valamit ki tűz, azt tűzön, vízen keresztül viszi vagy eléri. Olyankor nem ismer határokat. Szereti ugratni a környezetében lévő embereket és sokat mosolyog. Nehéz elvenni a kedvét bármitől is. Eléggé kíváncsi, így sok meggondolatlan cselekedetre is rá lehet venni. De önszántából is szívesen mászik bele ilyen helyzetekbe, azonban jobban szereti, ha valaki „fogja a kezét” közben. Nehéz felkelteni az érdeklődését. A húga halála után egy kicsit megváltozott, még ha nem is alapjaiba véve. Mindent megtesz, hogy visszaszorítsa a bűnözést és a gyilkolást. Ezekért nem egyszer és nem is kétszer add, az újság írok kezére igencsak provokatív cikket és sűrűn részt vesz tűntetésekben is. Akár mint aktivista, vagy mint közvetítő riporter. Fél, hogy még egyszer elveszít valakit, akit szeret, hogy a munkája miatt soha nem lesz saját és boldog családja. Mert egyszer, elveszik tőle az életét. Vágya mindössze annyi, hogy húga halálának az okát megállítsa, és ne halljon meg több gyerek oktalanul. Szeret táncolni, énekelni, a gyerekeket és fényképezni.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Második gyermek és egyedüli lány lévén elkényeztettek, és még csak nem is bánták sem a szüleim és sem a bátyám, aki ebben nagyban kivette a részét. Nem voltam egy csendes gyerek, de semmi nagyobb gond nem volt. Aztán megszületett a húgom, mire folyton irigység gyötört a csöppség felé. De azért imádtam. Tipikus álmodozó voltam és már kisgyerekként is tudtam, hogy a tévében akarok szerepelni. Ám akkoriban még a színészet volt a hőn áhított álmom. Tanultam is rendesen érte, annak ellenére, hogy meg voltak a magam stiklijei. Mint például kiszökni éjszaka és hagyni, hogy napokig aggódjanak a szüleim. De ez azért csak egyszer fordult elő, hisz utána nem mehettem sehova hetekig. Még a mosdóba is csak engedélyjel. Így nem bántam, hogy ezt a részt átugorták életem első interjúján, ahol épp nem Én kérdeztem.
- Miért lett magából riporter és nem színész? – A kérdésen kissé elgondolkodtam. Na nem azért mert nem tudtam, hanem mert nem akartam a valódi okot elmondani.
- Kevesebb suli és nem is egy felkapott pálya, így még nekem is volt esélyem. – Ez csak fél igazság volt, de attól még igaz.
- Nem titok, hogy sűrűn vesz részt a halál ellenes tüntetésekben. Sokszor inkább aktivistaként, mintsem riporterkén. Ennek mi az oka? – Hát mi tagadás, ez még az én mércémmel is éles váltás volt. Pedig nekem sem szokásom kerülgetni a lényeget.
- 8 éve meghalt a húgom, alig volt 16 éves. Maga szerint csak csendben kéne ülnöm és néznem, ahogy több embert lemészárolnak? – Vontam fel a szemöldököm.
- Sajnálom. De muszáj meg kérdeznem. Mi történt a húgával?
- Rosszkor volt, rossz helyen.
- Kevés fotót látni magáról azonban a pálya futása alatt, két cikk jelent meg a pletyka rovatban. Az egyik képen egy akkor még katonai kiképzésben részt vevő Úrral volt. Felreppent az a hír, hogy a munkája ellenére, önöket közelebbi kapcsolat fűzte össze.
- Igen, ez igaz. De ebben nem volt kérdés… szóval tegye fel. *Vált rideggé a hangom, hisz már tudtam, hogy hova akar kilyukadni és kicsit sem tetszett. De jó okom volt rá, hogy pont most válaszoljak ezekre.*
- Érdekkapcsolat volt a célja érdekében?
- Eleinte igen. De ezt maguk is ugyan olyan jól tudják, mint Mi. Hisz neki köszönhettem, hogy bejutottam az intézménybe.
- Míg vele volt felröppent hír, hogy maga megcsalta Őt, mert nem bírta kivárni, míg haza ér.
- Ez épp így nem igaz. A kompromittáló kép, ami megjelent, nagy valószínűséggel helytálló. Ahogy az is, hogy valószínűleg megcsaltam. De ok az nem valós. Nem emlékszem az estére, csak annyira, hogy egy céges buli volt. Pár napra rá, azonban kiderült, hogy nagy mennyiségű tudatmódosító szer maradványait találták a szervezetembe.
- Ha ez igaz, akkor mért nem volt belőle per?
- Bár a vérvizsgálat eredménye mai napig meg van, mint bizonyíték. De most őszintén… ki hinné el, hogy nem önként szedtem be és bújtam ágyba előre jutásért a főnököm ágyába?
- Az akkori párja?
- Talán. Ha meghallgatott volna mikor haza ért. De a pályám azóta is felfelé ível, nincs az a bíróság, aki ezt kiderítette volna, hogy hamis.
- Azt mondja, hogy Tőlünk fog értesülni ennyi év elteltével arról, ami valóban történt?
- Ha olvas még újságot, akkor igen. De nem akarok többet a magánéletemről beszélni, és ha csak ilyen kérdései vannak, akkor azt hiszem végeztünk. – Tekintettem ellentmondást nem tűrően a nőre. Ám nem a történtek zavartak, hanem az emlékek, amik feltódultak bennem. Stephy ölelő karjai, a séták, az együttlétek és az arca amivel elém vágta az újságot és ott hagyott még mielőtt bármit mondtam volna.
- Engedjen meg még egy kérdést. Azóta nem hallottunk semmilyen hírt és nem is láthattuk magát sehol férfi társaságában. Miért?
- A munkámnak élek és annak, hogy mindent megmozgassak a gyilkosok kiképzése ellen, amit már iskolákban oktatnak. Nem érek rá két tüntetés között randizni. – Hazudtam. Részben legalábbis. Nem nagyon volt időm, de nem is igazán akartam, hogy bárkihez is közöm legyen. A fájdalom még mindig elevenen mar belém mikor csak teheti. Nem akartam megint csalódni és nem is akartam egy ilyen csúnya véget. Nem volt pletyka, mert nem volt miről írniuk. De a média már csak ilyen. Elkapnak egy fuvallatot és tornádót csinálnak.
- Mi lesz a következő lépése előre?
- Nem tudom még. De higgye el. Nem fogom feladni. – S ezzel én le is zártam a beszélgetést. Felálltam és egy viszlátot elrebegve hagytam ott az épületet. A felkavarodott emlékek csak özönlöttek és megkeserítve a napom, indultam el a parkba, hogy csináljak pár képet.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók