Név: Jaya B. Hudson
Születési idő: 2981. április 1. (21 év)
Faj: metamorf
Rang: -
Képességek:
Jaya átváltozott alakja egy wolpertinger. Hogy az meg micsoda? Nos… Ha a World of Warcraft nevű kőkorszaki játékban nem találkoztál volna vele, akkor képzelj el egy kb. 55-60 cm méretű nyulat, kisebb agyaraknak is beillő hegyes szemfogakkal, őz-agancsokkal és olyan szárnyakkal, mint egy madár. És igen, repülni is tud! Igaz, nem úgy, mint a sasok, meg szomszédos kontinensekre se tud vándorolni vele, de azért városon belül egész jó hasznát lehet venni. Kiegészítésként még annyi, hogy a wolpertingerek „nagy” átlagától eltérően, Jaya állati alakja leginkább egy (fogas-szárnyas-szarvas) sarki nyúlra emlékeztet. Ezáltal az év nagy részében barnás színű bundája van, télre azonban teljesen kifehéredik, a hófehér bundáján csupán a füle hegyén lévő kis fekete foltok jelentenek változatosságot. Illetve, télen az agancsa is halvány szürke, szinte fehér árnyalatot vesz fel, csupán az agancsok végei sötétednek be feketére. A szeme színe évszaktól függően állandó, sötétbarna. Egyébként, ezen túl a fizikai képességei megegyeznek egy átlagos nyúléval – hajlékony, fürge, mozgékony, gyors, élesebb érzékek (kifinomult hallás, szaglás).
nyári kinézet valami ilyesmi:
hátétépé kettőspont perper nomadenseelewow.files.wordpress.com/2008/04/wolpertinger.jpg
Család:
Az anyám Alice Baskerville, 47 éves, világéletében az egyik londoni árvaházban dolgozott. Apámat sohasem ismertem. Gondolom, ő is a városban él, de miután anyám semmit sem hajlandó elárulni róla, én meg nem vagyok telepata, így sok mindent nem tudok róla. Illetve, ha már család, mindenképp említést tennék az egykori Westminster apátság melletti Hyde Parkban élő mezei nyúl falkáról, akikhez bármikor meghúzhattam magam pár napra, ha épp el akartam tűnni otthonról.
Foglalkozás: állandó állása nincs, egyik napról a másikra él. Ha kell, pincérkedik, ha kell lop, kémked, hírvivő, futár, utcai mutatványos, cirkuszi fellépő (ha már személyi testőrként senki sem akarta alkalmazni). Ha kicsit is komolyan akarja venni a dolgot, vagy sürgősen kell a pénz, akkor meg gyógynövényekkel kereskedik, azokhoz konyít valamennyire, vagy legalábbis a „rokonok” segítenek.
Ingóságok: Egy kommunikátor, egy csúzli
Egészségi állapot: Egészséges, bár amikor átalakult formában van, a lapátfogai folyamatosan nőnek, így állandó koptatás szükséges, ha nem akar kellemetlenségeket vele.
Kinézet: Emberi alakban Jaya 170 cm körüli, izmos alkattal, világos bőrszínnel. Haja hosszú, egyenes szálú, kb. a háta közepéig ér, szemei sötétbarnák. Ahogy a képesség résznél fentebb már kifejtettem, az átalakult formájára jellemző a sarkvidéki állatok téli-nyári bundaszínei. Ruha terén nincsenek nagy igények, a fő, hogy kényelmes legyen. Viszont, nincs az a pénz, hogy állati eredetű szőrméket hordjon, és nem az állatok védelme miatt…
Személyiség:
Jaya alapvetően vidám, játékos természetű, szinte mindig pörög. Szereti mások társaságát, amennyiben épp nem rá vadásznak. Egy csöppet türelmetlen típus, sokszor előbb cselekszik mint gondolkozik. Ő az örök optimista, aki minden rosszban talál valami jót, vagy legalábbis megpróbál. Komolytalan, imád másokkal csipkelődni. Kevés dologgal lehet igazán felbosszantani, de ha valakinek sikerül, akkor az jobban teszi, ha menti az életét. Vagy legalábbis a végtagjait, vagy bármijét, amit egy nyúlféle képes szétrágni. Haragtartó kis dög, aki képes „piócaként” tapadni a kiszemeltjeire (értsd: egyfolytában körülötte repked, az agancsaival bökdösi, szétrágja a személyes holmijait, stb…).
Félelemérzetből, na, abból nem sok szorult belé, hideg fejjel, széles mosollyal képes nekimenni a nála több súlycsoporttal nagyobbaknak. Kíváncsi, kalandvágyó természet, bár eddig még nem igazán akadt alkalma igazán „távol” jutni a hazájától, ha lehetősége adódna rá, egy percig se gondolkodna rajta, már indulna is.
Szexualitás: hetero
Előtörténet:
Hát izé… hol is kezdjem. Annyira nem nagy szám az életem, hogy valami filmet forgassanak belőle. Azt már tudjátok, hogy anyám egyedül nevelt fel. Nos, ez nem egészen igaz, ugyanis, mivel ő egy árvaházi alkalmazott, meg szinte egész napját a sok lelenc között töltötte, nekem meg nem volt külön bébiszitterem, mert nem volt rá pénz, ergo én se voltam különb tőlük, épp egy csipetnyivel ha több figyelmet kaptam anyutól, mint ők… Így hát, ha nagyon untam a kölyköket, fogtam magam, aztán megszöktem. Most komolyan, eggyel több vagy kevesebb, szerintetek mikor tűnt fel bárkinek is, hogy eltűntem? Sokszor előbb vissza is értem. Na meg mázli, hogy még egész fiatal koromban jelentkezett ez az átalakulós dolog, legalább ha untam az embereket, is akadt értelmes társaság. Meg komolyan, milyen poén már, amikor a saját anyád se ismer fel? Igaz, azóta már lebuktam…
Meg az első átalakulásom, na, az kissé ciki volt, ahogy fél Londonon végigkergettek azok a nyamvadt korcsok. Igaz, akkoriban még olyan pici szárnyaim voltak, hogy azzal nem hogy repülni nem lehetett, még ilyen ereszkedőrepülésre se nagyon volt alkalmas, olyan gyenge volt. Na jó, őszintén? Az is csak pár nappal később tűnt fel, hogy szárnyaim vannak… A fogaim meg csak azután nőttek meg így, hogy a tejfogaim kiestek. A szarvakkal meg majdnem tinédzserkorig várni kellett, igaz, akkor aztán okozott nem kevés fejfájást. De visszakanyarodva a történetemhez, tengettem szürke, unalmas napjaimat, hol az árvaházban, hol az iskolapadban, bár a tanulás annyira nem volt a szívem csücske szóval inkább az utcán vagy valamelyik parkban. Titkoltam a másik alakomat aki előtt csak tudtam… Mert hát oké, metamorfnak lenni menő… Amennyiben feketepárduccá tud változni az illető. Vagy hópárduccá. Medvévé. Farkassá. Oroszlánná. Tigrissé. Griffé, kimérává, lamiává, vagy akármilyen mitikusnak hitt lénnyé, de hogy egy Tapsihapsi-Bambi-Donald kacsa keverékké? Nem könnyű az élet, na. Persze azóta már túltettem magam a dolgon, sőt, még értékelni is megtanultam – Ez az alak is tud legalább olyan veszélyes lenni, mint bármilyen más ragadozó metamorf, de ebből legalább nincs 3 minden utcasarkon, ergo egyedi! Sőt, hogy őszinte legyek, olyannyira egyedi, hogy idáig még egy más, hasonlóval se találkoztam.
Ahogy teltek-múltak az évek, szépen megtanultam kihasználni „csodálatos” képességeimet, no meg ahogy idősödtem, drága jó anyám is kipenderített otthonról, mondván kezdjek végre valamit magammal, vár a nagy betűs ÉLET. Oké, otthonról leléptem, meg rajta vagyok a témán, próbálkozok valami állást keresni, de… Most komolyan, robotoljak itt egész életemben, mint anya? Na kösz, azt nem… Akkor már inkább járom a világot, mint apám – gondolom én, aztán majd jön aminek jönni kell. Elvagyok egy helyen egy darabig, pár napig, hétig, aztán tovább állok, fő a változatosság. Amúgy ha van valami jó kis tuti állásajánlatod, akkor ugye majd gondolsz rám? Ugye? Addig is meg, rettegj világ, jövök!
Születési idő: 2981. április 1. (21 év)
Faj: metamorf
Rang: -
Képességek:
Jaya átváltozott alakja egy wolpertinger. Hogy az meg micsoda? Nos… Ha a World of Warcraft nevű kőkorszaki játékban nem találkoztál volna vele, akkor képzelj el egy kb. 55-60 cm méretű nyulat, kisebb agyaraknak is beillő hegyes szemfogakkal, őz-agancsokkal és olyan szárnyakkal, mint egy madár. És igen, repülni is tud! Igaz, nem úgy, mint a sasok, meg szomszédos kontinensekre se tud vándorolni vele, de azért városon belül egész jó hasznát lehet venni. Kiegészítésként még annyi, hogy a wolpertingerek „nagy” átlagától eltérően, Jaya állati alakja leginkább egy (fogas-szárnyas-szarvas) sarki nyúlra emlékeztet. Ezáltal az év nagy részében barnás színű bundája van, télre azonban teljesen kifehéredik, a hófehér bundáján csupán a füle hegyén lévő kis fekete foltok jelentenek változatosságot. Illetve, télen az agancsa is halvány szürke, szinte fehér árnyalatot vesz fel, csupán az agancsok végei sötétednek be feketére. A szeme színe évszaktól függően állandó, sötétbarna. Egyébként, ezen túl a fizikai képességei megegyeznek egy átlagos nyúléval – hajlékony, fürge, mozgékony, gyors, élesebb érzékek (kifinomult hallás, szaglás).
nyári kinézet valami ilyesmi:
hátétépé kettőspont perper nomadenseelewow.files.wordpress.com/2008/04/wolpertinger.jpg
Család:
Az anyám Alice Baskerville, 47 éves, világéletében az egyik londoni árvaházban dolgozott. Apámat sohasem ismertem. Gondolom, ő is a városban él, de miután anyám semmit sem hajlandó elárulni róla, én meg nem vagyok telepata, így sok mindent nem tudok róla. Illetve, ha már család, mindenképp említést tennék az egykori Westminster apátság melletti Hyde Parkban élő mezei nyúl falkáról, akikhez bármikor meghúzhattam magam pár napra, ha épp el akartam tűnni otthonról.
Foglalkozás: állandó állása nincs, egyik napról a másikra él. Ha kell, pincérkedik, ha kell lop, kémked, hírvivő, futár, utcai mutatványos, cirkuszi fellépő (ha már személyi testőrként senki sem akarta alkalmazni). Ha kicsit is komolyan akarja venni a dolgot, vagy sürgősen kell a pénz, akkor meg gyógynövényekkel kereskedik, azokhoz konyít valamennyire, vagy legalábbis a „rokonok” segítenek.
Ingóságok: Egy kommunikátor, egy csúzli
Egészségi állapot: Egészséges, bár amikor átalakult formában van, a lapátfogai folyamatosan nőnek, így állandó koptatás szükséges, ha nem akar kellemetlenségeket vele.
Kinézet: Emberi alakban Jaya 170 cm körüli, izmos alkattal, világos bőrszínnel. Haja hosszú, egyenes szálú, kb. a háta közepéig ér, szemei sötétbarnák. Ahogy a képesség résznél fentebb már kifejtettem, az átalakult formájára jellemző a sarkvidéki állatok téli-nyári bundaszínei. Ruha terén nincsenek nagy igények, a fő, hogy kényelmes legyen. Viszont, nincs az a pénz, hogy állati eredetű szőrméket hordjon, és nem az állatok védelme miatt…
Személyiség:
Jaya alapvetően vidám, játékos természetű, szinte mindig pörög. Szereti mások társaságát, amennyiben épp nem rá vadásznak. Egy csöppet türelmetlen típus, sokszor előbb cselekszik mint gondolkozik. Ő az örök optimista, aki minden rosszban talál valami jót, vagy legalábbis megpróbál. Komolytalan, imád másokkal csipkelődni. Kevés dologgal lehet igazán felbosszantani, de ha valakinek sikerül, akkor az jobban teszi, ha menti az életét. Vagy legalábbis a végtagjait, vagy bármijét, amit egy nyúlféle képes szétrágni. Haragtartó kis dög, aki képes „piócaként” tapadni a kiszemeltjeire (értsd: egyfolytában körülötte repked, az agancsaival bökdösi, szétrágja a személyes holmijait, stb…).
Félelemérzetből, na, abból nem sok szorult belé, hideg fejjel, széles mosollyal képes nekimenni a nála több súlycsoporttal nagyobbaknak. Kíváncsi, kalandvágyó természet, bár eddig még nem igazán akadt alkalma igazán „távol” jutni a hazájától, ha lehetősége adódna rá, egy percig se gondolkodna rajta, már indulna is.
Szexualitás: hetero
Előtörténet:
Hát izé… hol is kezdjem. Annyira nem nagy szám az életem, hogy valami filmet forgassanak belőle. Azt már tudjátok, hogy anyám egyedül nevelt fel. Nos, ez nem egészen igaz, ugyanis, mivel ő egy árvaházi alkalmazott, meg szinte egész napját a sok lelenc között töltötte, nekem meg nem volt külön bébiszitterem, mert nem volt rá pénz, ergo én se voltam különb tőlük, épp egy csipetnyivel ha több figyelmet kaptam anyutól, mint ők… Így hát, ha nagyon untam a kölyköket, fogtam magam, aztán megszöktem. Most komolyan, eggyel több vagy kevesebb, szerintetek mikor tűnt fel bárkinek is, hogy eltűntem? Sokszor előbb vissza is értem. Na meg mázli, hogy még egész fiatal koromban jelentkezett ez az átalakulós dolog, legalább ha untam az embereket, is akadt értelmes társaság. Meg komolyan, milyen poén már, amikor a saját anyád se ismer fel? Igaz, azóta már lebuktam…
Meg az első átalakulásom, na, az kissé ciki volt, ahogy fél Londonon végigkergettek azok a nyamvadt korcsok. Igaz, akkoriban még olyan pici szárnyaim voltak, hogy azzal nem hogy repülni nem lehetett, még ilyen ereszkedőrepülésre se nagyon volt alkalmas, olyan gyenge volt. Na jó, őszintén? Az is csak pár nappal később tűnt fel, hogy szárnyaim vannak… A fogaim meg csak azután nőttek meg így, hogy a tejfogaim kiestek. A szarvakkal meg majdnem tinédzserkorig várni kellett, igaz, akkor aztán okozott nem kevés fejfájást. De visszakanyarodva a történetemhez, tengettem szürke, unalmas napjaimat, hol az árvaházban, hol az iskolapadban, bár a tanulás annyira nem volt a szívem csücske szóval inkább az utcán vagy valamelyik parkban. Titkoltam a másik alakomat aki előtt csak tudtam… Mert hát oké, metamorfnak lenni menő… Amennyiben feketepárduccá tud változni az illető. Vagy hópárduccá. Medvévé. Farkassá. Oroszlánná. Tigrissé. Griffé, kimérává, lamiává, vagy akármilyen mitikusnak hitt lénnyé, de hogy egy Tapsihapsi-Bambi-Donald kacsa keverékké? Nem könnyű az élet, na. Persze azóta már túltettem magam a dolgon, sőt, még értékelni is megtanultam – Ez az alak is tud legalább olyan veszélyes lenni, mint bármilyen más ragadozó metamorf, de ebből legalább nincs 3 minden utcasarkon, ergo egyedi! Sőt, hogy őszinte legyek, olyannyira egyedi, hogy idáig még egy más, hasonlóval se találkoztam.
Ahogy teltek-múltak az évek, szépen megtanultam kihasználni „csodálatos” képességeimet, no meg ahogy idősödtem, drága jó anyám is kipenderített otthonról, mondván kezdjek végre valamit magammal, vár a nagy betűs ÉLET. Oké, otthonról leléptem, meg rajta vagyok a témán, próbálkozok valami állást keresni, de… Most komolyan, robotoljak itt egész életemben, mint anya? Na kösz, azt nem… Akkor már inkább járom a világot, mint apám – gondolom én, aztán majd jön aminek jönni kell. Elvagyok egy helyen egy darabig, pár napig, hétig, aztán tovább állok, fő a változatosság. Amúgy ha van valami jó kis tuti állásajánlatod, akkor ugye majd gondolsz rám? Ugye? Addig is meg, rettegj világ, jövök!
A hozzászólást Jaya B. Hudson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 21, 2012 12:40 am-kor.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók