Név: Daniella McReally ( a parancsnoka után kapta családnevét)
Ismert álnév: Damona
Születési idő: 2805.01.01 ( 197 év)
Faj: Metamorf
Rang: Dezertált katona (volt hadnagyi rang)
Képességek: Metamorfként valami ismeretlen okból kifolyólag egy démoni lény küllemét tudja magára ölteni. Átalakulása után jóval az átlag emberek magassága fölé emelkedik, éles karmokban végződő kezein és lábain ugyanúgy 5-5 ujj található meg mint emberként, fején hatalmas hátrafelé nyúló szarvak nőnek,sötét fekete sörényszerű hajzuhataga lesz, szemei teljesen feketévé válnak, írisz nélkülivé.Arca is átalakul, eltűnnek róla az emberi vonások, leginkább talán egy kissé furcsa koponyaféléhez lehetne hasonlítani, állkapcsa hosszanti állapotban megnyúlik, fogai helyett is borotvaéles hegyes metszők lesznek.Egész testét egyfajta ezüstös,majdnem teljesen áthatolhatatlan páncél veszi körbe, mely lényegében nem is páncél, hanem átváltozott alakjának megkeményedett bőre.
Egy kép erről az alakjáról:
Család: Ismeretlen. Úgy tudja egyetlen élő rokonnal sem rendelkezik.
Foglalkozás: Korábban magas beosztású katona volt, majd dezertált. Jelenleg szökevény. Különböző tiltott "ketrecharc" jellegű viadalokból nyert pénzekből tartja fent magát. Nincs fényűző élete, a szükséges dolgokat meg tudja venni.
Ingóságok: Saját ingatlannal nem rendelkezik, két fegyvere van, egy kis kaliberű és egy nagyobb hatótávolságú. Saját járműje sincs, ha szüksége van rá, álnéven szerez egyet, vagy ellopja ( ha nincs más módja rá) Minimális összegű pénz mindig található nála.
Egészségi állapot: Láncdohányos, egyébiránt gyakran rátörő erős fejfájással küzd, mely során nem ritka, hogy az orrából vagy a szemeiből vércsík indul meg. Emiatt morfiumfüggő.
Kinézet: Középmagas termetű nő, az átlagtól sokkal jobb fizikumnak örvend, hála a hosszú évekig tartó kiképzésnek és a katonai múltnak, ám nőies vonásait még így sem vesztette el. Szálkásan izmos. Hosszú,hátközépig érő, egyenes szőke hajzuhatag, mely bal oldalt a füle felett részben fel van borotválva. Világoskék tekintete szinte mindig kétkedve fürkészi környezetét. Tarkójára egy sorozatszám van tetoválva, mely árulkodó jel lehetne katonai mivoltáról, de ezt igyekszik hajával vagy ruhadarabokkal takarni. Testét több helyen hegek borítják, ezek mind harci sérülések, vagy a ketrecküzdelemben szerzett nyomok maradványai. Öltözete sosem hivalkodó, általában egy hosszú, lábaira simuló szaggatott farmert visel, egyszerű cipővel, kedveli az ujjatlan trikókat, és felső ruházatként a legtöbb esetben kapucnis felsőt visel.
Személyiség: Igen gyanakvó nő, nem véletlenül. Menekül, de ettől nem feltétlenül zárkózott. A modora kissé nyers, és nem szereti a fölösleges szavakat, vagy a potyára futott köröket, ez a katonaság miatt így ragadt rá. Egyenes, mindig azt mondja ki, amit gondol, függetlenül, hogy az miként érinti a körülötte lévő embereket, vagy miként hat környezetére. Remek taktikus, és sosem megy fejjel a falnak. Magáról nem szeret beszélni, és többnyire nem is nagyon szokott. Ha szükséges, akkor sem a saját nevén mutatkozik be. Nappal emberként jár, eltitkolva metamorf kilétét, éjszaka viszont, ha pénzt akar szerezni, és harcolni megy ezért, akkor viszont soha nem jelenik meg emberi alakjában, csak átváltozottként, ha mégis vissza kell változnia, akkor tart magánál egy koponyára emlékeztető maszkot, amit ilyenkor viselni szokott.
Ha a fejfájása erősen gyötörni kezdi, akkor könnyen előfordulhat vele, hogy beszámíthatatlanná válik, vagy dühöngeni kezd. Titokzatos, amit bárki szívesen megfejtene, de nem veszélytelen felnyitni Pandora Szelencéjét.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Érdekel, hogy ki voltam, és hogy hogy ki vagyok most? A múltam tele van borzalmakkal, a jelenem félelemmel, és fogalmam sincs, hogy ezek után mit tartogathat nekem a jövő...
A gyerekkoromról nem tudok neked érdemlegeset mesélni, hiszen szinte nem is volt. Nem tudom, hogy vér szerint ki fia borja vagyok,csak azt tudom, hogy sokáig nem voltam más, csak egy számsorozat a többi között. Olyan gyerekek, akiket számomra ismeretlen okból kiválasztottak, hogy kiképezzenek az egyesült haderő részére. Egyikünk sem olyan volt mint egy átlagos gyerek. Mi nem játszottunk ultramodern hiper-szuper kiskocsikkal vagy mozgó babákkal. Keményen tanultunk, szigorú elméleti munkarend szerint, majd később már gyakorlatban is.Lényegében egy majdhogynem teljesen érzelemmentes droidot neveltek belőlünk. Már gyerekként megmutatkozott metamorf alakom, emlékszem, hogy az egyik önvédelmi órán jött az az erős fejfájás, és a dolgok valahogy kicsúsztak az irányításom alól. A külvilág információit szinte szivacsként szívtam magamba, és átalakult formám szerint is úgy gondolták,hogy a Pusztítóból a haderő egy remek példányát "alkothatják meg". Nem csupán az emberi formám részesült a kiképzésben, hanem démoni formámat is felkészítették. Hogy pontosan mire is? A gyilkolásra.
Sorkatonának neveltek, akit első ízben lehet majd bedarálni egy lehetséges küzdelem során. De valami mégis másképp történt. Talán túlontúl is jó munkát végeztek velem, már magam sem hittem el, hogy tényleg élőlény vagyok, nem pedig egy báb, akit a magasabb hatalmak parancsok szerint mozgatnak a saját sakk táblájukon. De jött Ő. Maximillian McReally. Annak az aljnak a parancsnoka volt, ahová kerültem. Talán ha ő nincs, akkor már nem itt lennék, és nem az, aki vagyok.Ő egyfajta mentorrá vált a szememben, bár ha emberibb akarok lenni, akkor amolyan pótapa szerepet kezdett el betölteni nálam. Lassan próbált hozzám közelebb férkőzni, hiszen a képességeimet látta, ismerte, de mint élőlény egy nagy büdös nulla voltam, mínuszokat csapkodó érzésekkel. Ő segített visszatérnem. Ne kérdezd, hogyan csinálta, olyan volt mint egy varázsló, időt és energiát szánt rám, bár mai napig sem értem, hogy mit láthatott bennem, és sosem beszélt erről. Az ő irányítása alatt értem el a hadnagyi rangot, hiszen a kiküldetések során már nem pusztán egy robot voltam, akit ki lehetett vezényelni,figyeltem a bajtársaimra, az életükre, és hogy emberként gondoljak mindenre és mindenkire magam körül.
Azt, hogy ez idő alatt milyen borzalmakat láttam, talán jobb ha el sem mesélem. Több alkalommal is volt rá példa, hogy a saját életem is hajszálon függött, sőt, egyszer majdnem odavesztem.
Minden akkor változott meg. Igen, tisztán emlékszem, mikor teljesen véletlenül, de a szemem láttára ölték meg Maximilliant. A tanács árulással vádolta, amit nem akartam elhinni. Tudtam, hogy az egész tévedés, de tehetetlen voltam. A gyász, amit éreztem arra sarkallt, hogy saját magam járjak utána a történteknek. Nem tudnám megmondani, hogy jó döntés volt e vagy életem legrosszabb döntése. Olyasmibe tenyereltem, ami már túlnőtt azon a hatáskörön, amibe egy magamfajta egyszerű katona beleszólhatott volna.
A hír idő előtt jutott el hozzám. Az én nevem is felkerült a halállistára, bár sejtésem sem volt, ennek a miértjéről. Döntenem kellett, vagy hagyom, hogy elfogjanak, a tanács és a Lord elé vigyenek, akik majd döntenek a további sorsom felől, vagy vállalom, hogy dezertálok. Az utóbbi lehetőség mellett döntöttem, nem állt szándékomban olyan hatalmak kezébe adni az életem, a sorsomat, akikben megrendült a hitem, a bizalmam. Szökevény lettem, és menekülésre kényszerültem. Már nem tartom számon, mióta tart ez így. Eleinte nem mozgolódtam, amíg el nem ültek a viharfelhők a fejem felett, aztán óvatosan, de tovább kellett lépnem. Nem akartam utcai patkányként élni tovább. A tudásom a saját hasznomra forgattam, álnéven állandóan mozgásban voltam, nem maradtam meg hosszabb ideig egy helyen, nehogy véletlenül a nyomora bukkanjanak. Tiltott fogadásos küzdelmekre jártam, ahogy a Pusztítót használtam arra, hogy pénzhez jussak. Nem voltak nagy igényeim, és amire szükségem volt, azt meg tudtam szerezni. Igen, hozzászoktam ehhez az élethez, mert nekem nem jutott más. A gyerekkorom óta kísérő fejfájás máig nem múlt el, sőt, időnként rosszabb is, de mindenre van megoldás. A kórházakat, és a különböző tisztségviselői helyeket, ha lehet, akkor messzire elkerülöm, nem kockáztathatom meg, hogy kiderüljön ki is vagyok valójában, és hogy megtaláljanak...Egyszerűen nem lehet.
Ismert álnév: Damona
Születési idő: 2805.01.01 ( 197 év)
Faj: Metamorf
Rang: Dezertált katona (volt hadnagyi rang)
Képességek: Metamorfként valami ismeretlen okból kifolyólag egy démoni lény küllemét tudja magára ölteni. Átalakulása után jóval az átlag emberek magassága fölé emelkedik, éles karmokban végződő kezein és lábain ugyanúgy 5-5 ujj található meg mint emberként, fején hatalmas hátrafelé nyúló szarvak nőnek,sötét fekete sörényszerű hajzuhataga lesz, szemei teljesen feketévé válnak, írisz nélkülivé.Arca is átalakul, eltűnnek róla az emberi vonások, leginkább talán egy kissé furcsa koponyaféléhez lehetne hasonlítani, állkapcsa hosszanti állapotban megnyúlik, fogai helyett is borotvaéles hegyes metszők lesznek.Egész testét egyfajta ezüstös,majdnem teljesen áthatolhatatlan páncél veszi körbe, mely lényegében nem is páncél, hanem átváltozott alakjának megkeményedett bőre.
Egy kép erről az alakjáról:
Család: Ismeretlen. Úgy tudja egyetlen élő rokonnal sem rendelkezik.
Foglalkozás: Korábban magas beosztású katona volt, majd dezertált. Jelenleg szökevény. Különböző tiltott "ketrecharc" jellegű viadalokból nyert pénzekből tartja fent magát. Nincs fényűző élete, a szükséges dolgokat meg tudja venni.
Ingóságok: Saját ingatlannal nem rendelkezik, két fegyvere van, egy kis kaliberű és egy nagyobb hatótávolságú. Saját járműje sincs, ha szüksége van rá, álnéven szerez egyet, vagy ellopja ( ha nincs más módja rá) Minimális összegű pénz mindig található nála.
Egészségi állapot: Láncdohányos, egyébiránt gyakran rátörő erős fejfájással küzd, mely során nem ritka, hogy az orrából vagy a szemeiből vércsík indul meg. Emiatt morfiumfüggő.
Kinézet: Középmagas termetű nő, az átlagtól sokkal jobb fizikumnak örvend, hála a hosszú évekig tartó kiképzésnek és a katonai múltnak, ám nőies vonásait még így sem vesztette el. Szálkásan izmos. Hosszú,hátközépig érő, egyenes szőke hajzuhatag, mely bal oldalt a füle felett részben fel van borotválva. Világoskék tekintete szinte mindig kétkedve fürkészi környezetét. Tarkójára egy sorozatszám van tetoválva, mely árulkodó jel lehetne katonai mivoltáról, de ezt igyekszik hajával vagy ruhadarabokkal takarni. Testét több helyen hegek borítják, ezek mind harci sérülések, vagy a ketrecküzdelemben szerzett nyomok maradványai. Öltözete sosem hivalkodó, általában egy hosszú, lábaira simuló szaggatott farmert visel, egyszerű cipővel, kedveli az ujjatlan trikókat, és felső ruházatként a legtöbb esetben kapucnis felsőt visel.
Személyiség: Igen gyanakvó nő, nem véletlenül. Menekül, de ettől nem feltétlenül zárkózott. A modora kissé nyers, és nem szereti a fölösleges szavakat, vagy a potyára futott köröket, ez a katonaság miatt így ragadt rá. Egyenes, mindig azt mondja ki, amit gondol, függetlenül, hogy az miként érinti a körülötte lévő embereket, vagy miként hat környezetére. Remek taktikus, és sosem megy fejjel a falnak. Magáról nem szeret beszélni, és többnyire nem is nagyon szokott. Ha szükséges, akkor sem a saját nevén mutatkozik be. Nappal emberként jár, eltitkolva metamorf kilétét, éjszaka viszont, ha pénzt akar szerezni, és harcolni megy ezért, akkor viszont soha nem jelenik meg emberi alakjában, csak átváltozottként, ha mégis vissza kell változnia, akkor tart magánál egy koponyára emlékeztető maszkot, amit ilyenkor viselni szokott.
Ha a fejfájása erősen gyötörni kezdi, akkor könnyen előfordulhat vele, hogy beszámíthatatlanná válik, vagy dühöngeni kezd. Titokzatos, amit bárki szívesen megfejtene, de nem veszélytelen felnyitni Pandora Szelencéjét.
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Érdekel, hogy ki voltam, és hogy hogy ki vagyok most? A múltam tele van borzalmakkal, a jelenem félelemmel, és fogalmam sincs, hogy ezek után mit tartogathat nekem a jövő...
A gyerekkoromról nem tudok neked érdemlegeset mesélni, hiszen szinte nem is volt. Nem tudom, hogy vér szerint ki fia borja vagyok,csak azt tudom, hogy sokáig nem voltam más, csak egy számsorozat a többi között. Olyan gyerekek, akiket számomra ismeretlen okból kiválasztottak, hogy kiképezzenek az egyesült haderő részére. Egyikünk sem olyan volt mint egy átlagos gyerek. Mi nem játszottunk ultramodern hiper-szuper kiskocsikkal vagy mozgó babákkal. Keményen tanultunk, szigorú elméleti munkarend szerint, majd később már gyakorlatban is.Lényegében egy majdhogynem teljesen érzelemmentes droidot neveltek belőlünk. Már gyerekként megmutatkozott metamorf alakom, emlékszem, hogy az egyik önvédelmi órán jött az az erős fejfájás, és a dolgok valahogy kicsúsztak az irányításom alól. A külvilág információit szinte szivacsként szívtam magamba, és átalakult formám szerint is úgy gondolták,hogy a Pusztítóból a haderő egy remek példányát "alkothatják meg". Nem csupán az emberi formám részesült a kiképzésben, hanem démoni formámat is felkészítették. Hogy pontosan mire is? A gyilkolásra.
Sorkatonának neveltek, akit első ízben lehet majd bedarálni egy lehetséges küzdelem során. De valami mégis másképp történt. Talán túlontúl is jó munkát végeztek velem, már magam sem hittem el, hogy tényleg élőlény vagyok, nem pedig egy báb, akit a magasabb hatalmak parancsok szerint mozgatnak a saját sakk táblájukon. De jött Ő. Maximillian McReally. Annak az aljnak a parancsnoka volt, ahová kerültem. Talán ha ő nincs, akkor már nem itt lennék, és nem az, aki vagyok.Ő egyfajta mentorrá vált a szememben, bár ha emberibb akarok lenni, akkor amolyan pótapa szerepet kezdett el betölteni nálam. Lassan próbált hozzám közelebb férkőzni, hiszen a képességeimet látta, ismerte, de mint élőlény egy nagy büdös nulla voltam, mínuszokat csapkodó érzésekkel. Ő segített visszatérnem. Ne kérdezd, hogyan csinálta, olyan volt mint egy varázsló, időt és energiát szánt rám, bár mai napig sem értem, hogy mit láthatott bennem, és sosem beszélt erről. Az ő irányítása alatt értem el a hadnagyi rangot, hiszen a kiküldetések során már nem pusztán egy robot voltam, akit ki lehetett vezényelni,figyeltem a bajtársaimra, az életükre, és hogy emberként gondoljak mindenre és mindenkire magam körül.
Azt, hogy ez idő alatt milyen borzalmakat láttam, talán jobb ha el sem mesélem. Több alkalommal is volt rá példa, hogy a saját életem is hajszálon függött, sőt, egyszer majdnem odavesztem.
Minden akkor változott meg. Igen, tisztán emlékszem, mikor teljesen véletlenül, de a szemem láttára ölték meg Maximilliant. A tanács árulással vádolta, amit nem akartam elhinni. Tudtam, hogy az egész tévedés, de tehetetlen voltam. A gyász, amit éreztem arra sarkallt, hogy saját magam járjak utána a történteknek. Nem tudnám megmondani, hogy jó döntés volt e vagy életem legrosszabb döntése. Olyasmibe tenyereltem, ami már túlnőtt azon a hatáskörön, amibe egy magamfajta egyszerű katona beleszólhatott volna.
A hír idő előtt jutott el hozzám. Az én nevem is felkerült a halállistára, bár sejtésem sem volt, ennek a miértjéről. Döntenem kellett, vagy hagyom, hogy elfogjanak, a tanács és a Lord elé vigyenek, akik majd döntenek a további sorsom felől, vagy vállalom, hogy dezertálok. Az utóbbi lehetőség mellett döntöttem, nem állt szándékomban olyan hatalmak kezébe adni az életem, a sorsomat, akikben megrendült a hitem, a bizalmam. Szökevény lettem, és menekülésre kényszerültem. Már nem tartom számon, mióta tart ez így. Eleinte nem mozgolódtam, amíg el nem ültek a viharfelhők a fejem felett, aztán óvatosan, de tovább kellett lépnem. Nem akartam utcai patkányként élni tovább. A tudásom a saját hasznomra forgattam, álnéven állandóan mozgásban voltam, nem maradtam meg hosszabb ideig egy helyen, nehogy véletlenül a nyomora bukkanjanak. Tiltott fogadásos küzdelmekre jártam, ahogy a Pusztítót használtam arra, hogy pénzhez jussak. Nem voltak nagy igényeim, és amire szükségem volt, azt meg tudtam szerezni. Igen, hozzászoktam ehhez az élethez, mert nekem nem jutott más. A gyerekkorom óta kísérő fejfájás máig nem múlt el, sőt, időnként rosszabb is, de mindenre van megoldás. A kórházakat, és a különböző tisztségviselői helyeket, ha lehet, akkor messzire elkerülöm, nem kockáztathatom meg, hogy kiderüljön ki is vagyok valójában, és hogy megtaláljanak...Egyszerűen nem lehet.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók