Név: Luke Darrow
Születési idő: 2980.01.13(22 éves).
Faj: Telepata
Rang: Flottaadmirális vagyok a World of Starcraft nevű MMORPGOMGWTFSTFU stílusú játékban, de ezt titkolom mások előtt...
Egyébként családom többi tagjával ellentétben nem bírok ranggal, és jó ez nekem így.
Képességek: Tök átlagos telepátia, és telekinézis...lenne, ha tudnám használni. Viszont a klánom többi tagjával ellentétben, én már fiatalon rájöttem arra, hogy a legegyszerűbb és legbiztonságosabb módja annak, hogy távolról magadhoz vegyél valamit az az, hogy felemeld a segged, és érte menj. Ez így sokkal biztonságosabb, és nem reped el semmi közben. Ha mégis megpróbálnám használni(ezt csak a kocsmárosok kedvéért írom ide, másoknál tuti nincs ennyi pia) olyankor elszabadul a pokol. A bútorok átrendezik magukat, ami üveg, az eltörik, és ami folyik, az fröcsköl, az egyéb apró tárgyak pedig megpróbálnak fejbe vágni valakit, szóval kösz nem!
Ami a telepátiát illeti...na azt nem úsztam meg. Hallom, bármit gondolnak az 5 méteres körzetemben, és ez legalább olyan frusztráló, mint barkóbázni egy gondolatolvasóval.
Hiszitek vagy sem, egyik képességemet sem próbáltam meg gyakorolni, a családi nyomás ellenére sem, igaz ebben közrejátszik az is, hogy voltam vagy 20 amikor előjöttek, az unokatesóim pedig addig a földbe döngöltek a családi összejöveteleken, szóval most már dacból sem érdekelnek.
Egyéb áldásos hatásai mellett a képességemnek köszönhetően nagyon nehezen tudom elviselni 10-nél több ember társaságát hosszú távon. Egy hosszabb űrutazás valami teknőn elképzelhetetlen a számomra
Család: Mivel egy Mamut osztályú csatahajó nem képes egyszerre tüzelni, és megnyitni a családfámat Facebookon, így inkább csak a közvetlen famíliát írom le, az hála istennek költségkímélőbb. Apám Richard névre hallgat, és mechanikusként dolgozik, édesanyám pedig csak egy egyszerű tanácstag, és saját bevallása szerint sosem szeretne elnöknő lenni, így is sok a melója. Ez egyébként igaz, amilyen munkamániás mindkettő, csoda, hogy engem volt idejük összehozni, testvéreim pedig nincsenek...még. Tervben van egy a következő 10 évben, de végül is még ráérnek.
Foglalkozás: Nem rég végeztem az egyetemen. Informatikusnak tanultam, de egyenlőre még nem volt sürgős munkát találni.
Ingóságok: Mint minden fiatalnak, nekem is alapfelszerelésem egy nagyon vagány kommunikátor, mely képes a Naprendszer minden civil műholdjával együtt dolgozva meghatározni a pontos helyzetem, és megtalálnia legközelebbi kajáldákat, és a többit, futtat majdnem minden játékot, és a holonet is tökéletesen működik rajta(igaz a facebook bizonyos funkciói nem jönnek be...), illetve végső esetben akár még fel is lehet vele hívni valakit. Ráadásul ezt használom bankkártya, pénz, zseblámpa, és lakáskulcs és jegyzetfüzet helyett is, ami jó, mert ha egyszer lemerül...Na igen.
Erre, és szigorúan csak erre az esetre tartogatom magamnál apám érettségi ajándékát. Külsőre leginkább egy zseblámpára emlékeztet a cucc, és nagyjából úgy is működik, kivéve, hogy ha ez "világít" a szemedbe túl közelről, soha többé nem lesz szükséged optikusra...vagy sisakra. Fénykardnak hívják a kis aranyost, és a családom minden tagja úgy viszonyul hozzá, mintha legalábbis pénzt teremtene gombnyomásra. Egyébként hasznos kis szerkezet, a fémet idővel megolvasztja, és a védőpajzsokat is át lehet vele ütni, ha valaki elég erős hozzá...állítólag. Az emberi szövetet úgy vágja át, mint mint Gábriel arkangyal lángoló kardja a korrupt brókereket, viszont a tévhittel ellentétben egy sima testpáncél igen is meg tud védeni tőle...egy ideig. Ez az idő azonban nem sok, és jellegzetes rideg fénye, valamint brummogó hangja általában bőven elég ahhoz, hogy ne kössenek bele abba, aki ilyet hord magánál. Ha igaz, még működik is, de erre nem esküdnék meg, nem kapcsoltam be az óta, hogy 2 éve új zárakat kellett venni a koliszobámba...
Egészségi állapot: Hippopotomonsztroszeszquipedaliofóbiában szenvedek, ami az abnormálisan hosszú szavaktól való beteges félelem.
Kinézet: 191cm-es magasságommal, izmosnak tűnő testalkatommal, és barátságos, kisfiúsan naiv képemmel állítólag színész is lehetnék, de semmi kedvem hülyét csinálni magam a holoneten, arról nem is beszélve, hogy sosem tudnának rávenni, hogy szakítsak a szabadidőruha+póló kombóval, amihez ha az ember hozzácsap egy jó sportcipőt, annál kényelmesebb viselet nincs a világon. Hajkoronám fő stylist-ja a kispárnám, és az államon élő szőrcsomók közt is csak akkor kezdek népirtásba, ha már nagyon zavar.
Személyiség: Nagyjából annyira vagyok magabiztos, mint egy sífelszerelésben feszítő malacka a Himalája tetején, másodpercekkel a lesiklás előtt. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy minduntalan ezeréves rajzfilmfigurákra vonatkozó poénokat sütök el, akikre senki sem emlékszik már rajtam kívül. Próbálok amúgy leszokni róla, és azt is igyekszem eltitkolni, hogy a látszat ellenére én vagyok a legrosszabb kocka az ismert univerzumban. Talán az új munkahelyemen majd sikerül.
*Lemondó sóhaj.*
Ja...talán...
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Hol is kezdjem? megszülettem, aztán 18 évig nem történt semmi olyan, ami mással ne fordult volna elő (a szüleim gondoskodtak róla, hogy amikor megtudtam, hogy volt itt valami háború is, őszintén megdöbbenjek a dolgon), majd jelentkeztem egy informatikai egyetemre a Földön, amit hetekkel ezelőtt sikerült elvégeznem, és most épp munkát keresek. Lehet szomorú, de sokkal többet nem tudnék mesélni az életemről, hacsak nem érdekel, hogyan alázta le az ötödik flotta a Zerg rajokat számtalanszor az én vezetésem alatt, és kaparintottam meg a halott királynő elhamvadt ujjai közül Raynor orbitális kaliberű, forgótáras űrrevolverét. Nem? Mindjárt gondoltam.
A családomról sem tudnék sokkal többet mondani. Ne értsétek félre, ezer évre visszamenőleg sorolhatnám a fanatikus Csillagok Háborúja rajongókat, és egyéb őrülteket, akikkel sikerült egy vérvonalba kerülnöm, de inkább nem untatnálak titeket ezzel, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a szüleim rendes emberek. Apám mondjuk úgy néz ki, és úgy viselkedik, mint egy őrült tudós, de anyám ezt valamiért aranyosnak találja, szóval odahaza minden rendben.
Hogy mik a terveim? Először is, nem ártana kiköltözni a kollégiumból végre, aztán nem tudom...keresek valami melót, és otthon titokban végigjátszom az új X-comot. Semmi sem állíthat meg benne, hogy egy kielégítően unalmas és biztonságos életem legyen, ebben egészen biztos vagyok...
Születési idő: 2980.01.13(22 éves).
Faj: Telepata
Rang: Flottaadmirális vagyok a World of Starcraft nevű MMORPGOMGWTFSTFU stílusú játékban, de ezt titkolom mások előtt...
Egyébként családom többi tagjával ellentétben nem bírok ranggal, és jó ez nekem így.
Képességek: Tök átlagos telepátia, és telekinézis...lenne, ha tudnám használni. Viszont a klánom többi tagjával ellentétben, én már fiatalon rájöttem arra, hogy a legegyszerűbb és legbiztonságosabb módja annak, hogy távolról magadhoz vegyél valamit az az, hogy felemeld a segged, és érte menj. Ez így sokkal biztonságosabb, és nem reped el semmi közben. Ha mégis megpróbálnám használni(ezt csak a kocsmárosok kedvéért írom ide, másoknál tuti nincs ennyi pia) olyankor elszabadul a pokol. A bútorok átrendezik magukat, ami üveg, az eltörik, és ami folyik, az fröcsköl, az egyéb apró tárgyak pedig megpróbálnak fejbe vágni valakit, szóval kösz nem!
Ami a telepátiát illeti...na azt nem úsztam meg. Hallom, bármit gondolnak az 5 méteres körzetemben, és ez legalább olyan frusztráló, mint barkóbázni egy gondolatolvasóval.
Hiszitek vagy sem, egyik képességemet sem próbáltam meg gyakorolni, a családi nyomás ellenére sem, igaz ebben közrejátszik az is, hogy voltam vagy 20 amikor előjöttek, az unokatesóim pedig addig a földbe döngöltek a családi összejöveteleken, szóval most már dacból sem érdekelnek.
Egyéb áldásos hatásai mellett a képességemnek köszönhetően nagyon nehezen tudom elviselni 10-nél több ember társaságát hosszú távon. Egy hosszabb űrutazás valami teknőn elképzelhetetlen a számomra
Család: Mivel egy Mamut osztályú csatahajó nem képes egyszerre tüzelni, és megnyitni a családfámat Facebookon, így inkább csak a közvetlen famíliát írom le, az hála istennek költségkímélőbb. Apám Richard névre hallgat, és mechanikusként dolgozik, édesanyám pedig csak egy egyszerű tanácstag, és saját bevallása szerint sosem szeretne elnöknő lenni, így is sok a melója. Ez egyébként igaz, amilyen munkamániás mindkettő, csoda, hogy engem volt idejük összehozni, testvéreim pedig nincsenek...még. Tervben van egy a következő 10 évben, de végül is még ráérnek.
Foglalkozás: Nem rég végeztem az egyetemen. Informatikusnak tanultam, de egyenlőre még nem volt sürgős munkát találni.
Ingóságok: Mint minden fiatalnak, nekem is alapfelszerelésem egy nagyon vagány kommunikátor, mely képes a Naprendszer minden civil műholdjával együtt dolgozva meghatározni a pontos helyzetem, és megtalálnia legközelebbi kajáldákat, és a többit, futtat majdnem minden játékot, és a holonet is tökéletesen működik rajta(igaz a facebook bizonyos funkciói nem jönnek be...), illetve végső esetben akár még fel is lehet vele hívni valakit. Ráadásul ezt használom bankkártya, pénz, zseblámpa, és lakáskulcs és jegyzetfüzet helyett is, ami jó, mert ha egyszer lemerül...Na igen.
Erre, és szigorúan csak erre az esetre tartogatom magamnál apám érettségi ajándékát. Külsőre leginkább egy zseblámpára emlékeztet a cucc, és nagyjából úgy is működik, kivéve, hogy ha ez "világít" a szemedbe túl közelről, soha többé nem lesz szükséged optikusra...vagy sisakra. Fénykardnak hívják a kis aranyost, és a családom minden tagja úgy viszonyul hozzá, mintha legalábbis pénzt teremtene gombnyomásra. Egyébként hasznos kis szerkezet, a fémet idővel megolvasztja, és a védőpajzsokat is át lehet vele ütni, ha valaki elég erős hozzá...állítólag. Az emberi szövetet úgy vágja át, mint mint Gábriel arkangyal lángoló kardja a korrupt brókereket, viszont a tévhittel ellentétben egy sima testpáncél igen is meg tud védeni tőle...egy ideig. Ez az idő azonban nem sok, és jellegzetes rideg fénye, valamint brummogó hangja általában bőven elég ahhoz, hogy ne kössenek bele abba, aki ilyet hord magánál. Ha igaz, még működik is, de erre nem esküdnék meg, nem kapcsoltam be az óta, hogy 2 éve új zárakat kellett venni a koliszobámba...
Egészségi állapot: Hippopotomonsztroszeszquipedaliofóbiában szenvedek, ami az abnormálisan hosszú szavaktól való beteges félelem.
Kinézet: 191cm-es magasságommal, izmosnak tűnő testalkatommal, és barátságos, kisfiúsan naiv képemmel állítólag színész is lehetnék, de semmi kedvem hülyét csinálni magam a holoneten, arról nem is beszélve, hogy sosem tudnának rávenni, hogy szakítsak a szabadidőruha+póló kombóval, amihez ha az ember hozzácsap egy jó sportcipőt, annál kényelmesebb viselet nincs a világon. Hajkoronám fő stylist-ja a kispárnám, és az államon élő szőrcsomók közt is csak akkor kezdek népirtásba, ha már nagyon zavar.
Személyiség: Nagyjából annyira vagyok magabiztos, mint egy sífelszerelésben feszítő malacka a Himalája tetején, másodpercekkel a lesiklás előtt. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy minduntalan ezeréves rajzfilmfigurákra vonatkozó poénokat sütök el, akikre senki sem emlékszik már rajtam kívül. Próbálok amúgy leszokni róla, és azt is igyekszem eltitkolni, hogy a látszat ellenére én vagyok a legrosszabb kocka az ismert univerzumban. Talán az új munkahelyemen majd sikerül.
*Lemondó sóhaj.*
Ja...talán...
Szexualitás: Hetero
Előtörténet:
Hol is kezdjem? megszülettem, aztán 18 évig nem történt semmi olyan, ami mással ne fordult volna elő (a szüleim gondoskodtak róla, hogy amikor megtudtam, hogy volt itt valami háború is, őszintén megdöbbenjek a dolgon), majd jelentkeztem egy informatikai egyetemre a Földön, amit hetekkel ezelőtt sikerült elvégeznem, és most épp munkát keresek. Lehet szomorú, de sokkal többet nem tudnék mesélni az életemről, hacsak nem érdekel, hogyan alázta le az ötödik flotta a Zerg rajokat számtalanszor az én vezetésem alatt, és kaparintottam meg a halott királynő elhamvadt ujjai közül Raynor orbitális kaliberű, forgótáras űrrevolverét. Nem? Mindjárt gondoltam.
A családomról sem tudnék sokkal többet mondani. Ne értsétek félre, ezer évre visszamenőleg sorolhatnám a fanatikus Csillagok Háborúja rajongókat, és egyéb őrülteket, akikkel sikerült egy vérvonalba kerülnöm, de inkább nem untatnálak titeket ezzel, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a szüleim rendes emberek. Apám mondjuk úgy néz ki, és úgy viselkedik, mint egy őrült tudós, de anyám ezt valamiért aranyosnak találja, szóval odahaza minden rendben.
Hogy mik a terveim? Először is, nem ártana kiköltözni a kollégiumból végre, aztán nem tudom...keresek valami melót, és otthon titokban végigjátszom az új X-comot. Semmi sem állíthat meg benne, hogy egy kielégítően unalmas és biztonságos életem legyen, ebben egészen biztos vagyok...
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók