Név: Aurora Moreia
Születési idő: 2981. 07.04. (21)
Faj: Mora
Rang: Nincs
Képességek: Alap mora képességek
Család:
Apa: Keran Moreia; Gépészfejlesztő volt. Meg halt, 2997-ben egy balesetben.
Anya: Samantha Moreia; Háztartásbeli. Meghalt, 2997-ben egy balesetben. Testvéreim nincsenek. Házi kedvencem egy hófehér cica, mit Édesapámtól kaptam még. Neve nincs, hisz elég önkényes állat.
Nevelőnő/Háztartás vezető: Emma néni. Anyám egy barátnője, ki a halála után hozzám költözött és gondoskodott rólam. Még mai napig is…
Foglalkozás: Tanulok. De bármit elvállalok, hogy fent tudjam tartani magam.
Ingóságok: Egy kis családi ház a Holdon illetve egy Londonban. Megtakarításaim mindössze csak pár ezer dollár. Fegyvereim nincsenek.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet: Szemem színe, zöld. Ám a fény játékainak és hangulatváltozásaimnak köszönhetően 1-2 árnyalatot hol sötétedik, hol pedig világosodik. Egyenes szálú, gesztenyebarna színű hajam, mely a derekamig ér többnyire lágyan omlik a hátamra. Magas, olyan 170 centi körül, vékony testalkatom van hisz mindössze alig vagyok 50 kiló. Telt ajkaim többnyire mosolyra húzódnak.
Mint az összes fiatal, szeretek kényelmes ruhákat hordani. De ezt csak itthon engedem meg magamnak. Ha el kell mennem, akkor úgy öltözöm, ahogy az elvárt az épp aktuális társaságban.
Személyiség: Előbb beszélek, s csak aztán gondolkodok, így a nagy szám gyakran bajt hoz a fejemre. Közvetlen vagyok, azonban mégis próbálom megtartani a távolságot mindenkivel, még ha ez elsőre nem is látszik. Érzelmileg nehezen kötelezem el magam, még ha nem is idegen Tőlem az érzés. Átlagba véve a külső szemlélő számára jó kedélyűnek, kedvesnek és segítőkésznek látszom. Ám olykor ez csak a felszín. Félek, hogy megint elveszítem azt, akit szeretek. Ezért igyekszem el kerülni, az ilyes fajta kapcsolatokat. Szeretnék újra a szüleimmel lenni, s ugyan akkor mégis megőrizni a függetlenségem. Sok minden van a világon, amit szeretnék de félek kockáztatni. Már pedig tudom, hogy kockázat nélkül nincs győzelem.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
A szobámat takarítottam, mikor az egyik este Emma néni bekopogott egy papírt tartva a kezébe. Kérdőn néztem rá, hisz fogalmam sem volt, hogy mit is akar. Csak annyit láttam, hogy csupa kérdés a papír. Ahogy a kezembe adta megnéztem, és csupa alap dolgok. Születési időm, nevem, jellemem és hasonló kérdések sora. Oda adta, és szólt, hogy ha kitöltöttem jelentkezzem. Hát most itt vagyok, így pár órával később. Halkan kopogtam, míg bebocsátást nem nyertem s végül egy széken foglaltam helyett.
- Ez mire jó Emma néni? * Kérdeztem összevont szemöldökkel, mire Ő mosolyogva válaszolt.*
’- Csupán csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire ismered önmagad és milyennek látod magad kívülről és belülről. De volna még pár kérdésem és kérésem. Kicsit kellemetlen lesz, egy- két részlet, de hidd el Kicsim, csak a javadat fogja szolgálni és talán segít is. * Nem értettem, hogy mire gondol meg miért jó ez az egész. De mindig vigyázott rám, bíztam benne. Kicsit kelletlenül ugyan de bólintottam és vártam. *
’- Samantha, mesélt neked a születésedről? * Nézet fel. Láttam rajta, hogy nem szívesen hozza fel a szüleimet, de válaszoltam. *
- Igen. Azt mondta, hogy Én már itt születtem. * intettem körbe a szobában. De természetesen a Holdra gondoltam.*
’- Mire emlékszel a gyerekkorodból? * Ez a kérdés kissé oldotta a feszültséget bennem.*
- Sokat voltam egyedül, hisz anyáék rendszeresen látogattak el Londonba. De olyankor mindig vigyázott rám valaki. Mindig sírtam, de azt mondták, hogy egy ilyen kicsi és gyenge morának veszélyes a föld és ha majd nagy leszek, akkor elvisznek magukkal. Míg ők távol voltak, én itthon játszottam a szomszédokkal vagy csak egy magam. Ahogy egyre idősebb lettem, inkább olvastam az unalmas óráimban. * Szemem csillogott az örömtől, miközben Emma folyamatosan jegyzetelt az üres papírra. Szerettem volna még kicsi lenni, mikor apa és anya még velem voltak.*
- Mikor haza jöttek, rengetek ruhát és újdolgokat hoztak nekem. Ez általában mindig kárpótolt azért a pár napért mit külön töltöttünk. De sosem mondták meg, hogy miért veszélyes nekem, illetve hogy miért járnak olyan sűrűn vissza. Tudom, hogy ez előtt ott éltek és van ott egy házunk, de a karbantartást más végezte.
’- Mire tanítottak a szüleid? * Szólt a következő kérdés, amit aztán végképp nem értettem. De azért beszélni kezdtem.*
- Mindig azt mondták, hogy "A nem tudás nem mentesít a következmények alól." és, hogy " A tudás felér egy fegyverrel." Legalábbis mindig ezt mondta apa, ha elmentem valahova engedély nélkül aztán azt is megmondta, hogy hogyan kerülhettem volna el a büntetést. Itthon tanítattak, valamiért szerettek volna a közelükben tudni, így iskolába nem engedtek de a jegyeim így is kiemelkedőek voltak. Rengeteg irodalom és matek órám volt, amiről a nap végén beszélgettünk vacsora közben. * Kissé elszontyolodtam, hisz azon a napon is vártam Őket haza. Vacsorázni mindig együtt vacsoráztunk.*
’- Engedtek fiúk között mozogni? * Ezúttal Ő vonta fel a szemöldökét és enyhe csíntalan mosolyt véltem felfedezni ajkai szegletében.*
- Nem. De… olykor, olykor hagytam, hogy egy-egy korombeli fiú haza hozza a szatyraimat mikor vásárolni mentem. De ezen kívül nem, nem volt közöm senkihez. De miféle kérdés ez Emma néni? * Csattantam fel, hisz ez a magán dolgom. Ez a kérdés olyan volt, mint leírni a papírra a szexualitásom.*
’- Nyugodj meg kicsi Aurora. Csak egy ártatlan kérdés volt. De miért érint ilyen rosszul? * ~Na tessék… csak nem hagyja a magánéletem.~ Forgattam a szemeim gondolatban, de zavarom miatt az ablakon tekintettem kifelé és úgy feleltem.*
- Nem vagyok már gyerek. A korombeli lányok már rég ismerkednek az ellenkező nemmel. Míg Én… Én csak tanulok és dolgozok. A legnagyobb szórakozásom pedig a könyvtár. * Nevettem fel hisztérikusan. Vágytam rá… de ugyan akkor féltem is.*
'- És miért nem élsz társasági életet? * Mintha a gondolataimba olvasna, tette fel az újabb kérdést.*
- Félek. Emma néni… nézd. Imádtam anyáékat, ezt te is tudod. De a szeretetnek ára van, ezt megtanultam. Ha már nincs többé az a személy, akit szeretsz, csak egy üres lyuk marad a helyén. Nem akarok több lyukat magamon. Nem akarok szeretni, nem akarok semmit sem. Csak tanulni, dolgozni és olvasni. Talán… Talán majd egyszer lesz valaki aki nem hagy el. De a halált senki nem kerülheti el. Még túl friss Emma néni… * Ingattam a fejem lemondóan. Könnyekkel telt szemeim, elkínzott arcom eltakarta a dús hajam. *
'- Már 5 éve történt Aurora.
- Igen. 5 hosszú éve élek a szüleim nélkül. Ne értsd félre, kedvellek. De anya mosolyát és apa kioktató hangját nem hallhatom többé. S a legrosszabb, hogy nem tudom mi történt velük. Mindenki azt mondja, hogy egy balesett történt mikor hazafelé tartottak, mások a Dark Heart legendájáról pusmognak. De a szüleim mit akarhattak Tőle? Hisz mindenük meg volt… Igen, fáj még és igen, nem akarok senkit sem magam mellett tudni, aki olyan mélyen ásná magát belém. Öt év alatt Emma néni itt voltál… Tudod, hogy elég sivár és unalmas életem van. Dolgoztam már felszolgálóként, vállaltam takarítást, haza érve igyekszek segíteni itthon is és megtanulni a házvezetést mert nincs pénzünk alkalmazottakra. Ha ezen felül van szabad időm saját magam oktatom, hisz tanárra sem telik már. Te tudod a legjobban, hogy mennyire szeretnék más lenni mint aki vagyok. De nem megy… egyedül nem.
'- Mik a terveid a jövőre nézve? * Ahogy felpillantottam halk hangját halva, láttam, hogy neki sem kellemes kérdezősködni. De a mindenségért sem árulta volna el, hogy ezaz egész mire jó. Elgondolkodva vontam meg a vállam *
- Nem tudom. Bízom benne, hogy sikerül egy olyan állást találnom mely fejleszt. Hogy lesz valaki aki megtanít azokra a dolgokra amikre a szüleimnek nem volt ideje. Szeretnék harcolni tanulni. A távoli jövőben, pedig szeretnék családot. De ez egyelőre nem foglalkoztat. Nincs tervem Emma néni. Elvagyok, ahogy eddig is elvoltam. Báár… *Eszembe jutott valami, amit soha nem kaphattam meg. Amire mindig is kíváncsi voltam.*
- Eljutni Londonba… ha készen állok rá. * Bólintottam, de csak magam akartam megerősíteni az elhatározásomat. Láttam Emma néni ijedt arckifejezését, de nem kérdeztem. Számomra itt bezárult a beszélgetést és visszavonultam a szobámba. Az ágyba süppedve merengtem el a kérdéseken. Ha másra nem is, hát arra jó volt Emma néni tesztje, hogy lássam milyen szürkeségben élek és elgondolkodjak a folytatáson.*
Születési idő: 2981. 07.04. (21)
Faj: Mora
Rang: Nincs
Képességek: Alap mora képességek
Család:
Apa: Keran Moreia; Gépészfejlesztő volt. Meg halt, 2997-ben egy balesetben.
Anya: Samantha Moreia; Háztartásbeli. Meghalt, 2997-ben egy balesetben. Testvéreim nincsenek. Házi kedvencem egy hófehér cica, mit Édesapámtól kaptam még. Neve nincs, hisz elég önkényes állat.
Nevelőnő/Háztartás vezető: Emma néni. Anyám egy barátnője, ki a halála után hozzám költözött és gondoskodott rólam. Még mai napig is…
Foglalkozás: Tanulok. De bármit elvállalok, hogy fent tudjam tartani magam.
Ingóságok: Egy kis családi ház a Holdon illetve egy Londonban. Megtakarításaim mindössze csak pár ezer dollár. Fegyvereim nincsenek.
Egészségi állapot: Egészséges
Kinézet: Szemem színe, zöld. Ám a fény játékainak és hangulatváltozásaimnak köszönhetően 1-2 árnyalatot hol sötétedik, hol pedig világosodik. Egyenes szálú, gesztenyebarna színű hajam, mely a derekamig ér többnyire lágyan omlik a hátamra. Magas, olyan 170 centi körül, vékony testalkatom van hisz mindössze alig vagyok 50 kiló. Telt ajkaim többnyire mosolyra húzódnak.
Mint az összes fiatal, szeretek kényelmes ruhákat hordani. De ezt csak itthon engedem meg magamnak. Ha el kell mennem, akkor úgy öltözöm, ahogy az elvárt az épp aktuális társaságban.
Személyiség: Előbb beszélek, s csak aztán gondolkodok, így a nagy szám gyakran bajt hoz a fejemre. Közvetlen vagyok, azonban mégis próbálom megtartani a távolságot mindenkivel, még ha ez elsőre nem is látszik. Érzelmileg nehezen kötelezem el magam, még ha nem is idegen Tőlem az érzés. Átlagba véve a külső szemlélő számára jó kedélyűnek, kedvesnek és segítőkésznek látszom. Ám olykor ez csak a felszín. Félek, hogy megint elveszítem azt, akit szeretek. Ezért igyekszem el kerülni, az ilyes fajta kapcsolatokat. Szeretnék újra a szüleimmel lenni, s ugyan akkor mégis megőrizni a függetlenségem. Sok minden van a világon, amit szeretnék de félek kockáztatni. Már pedig tudom, hogy kockázat nélkül nincs győzelem.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
A szobámat takarítottam, mikor az egyik este Emma néni bekopogott egy papírt tartva a kezébe. Kérdőn néztem rá, hisz fogalmam sem volt, hogy mit is akar. Csak annyit láttam, hogy csupa kérdés a papír. Ahogy a kezembe adta megnéztem, és csupa alap dolgok. Születési időm, nevem, jellemem és hasonló kérdések sora. Oda adta, és szólt, hogy ha kitöltöttem jelentkezzem. Hát most itt vagyok, így pár órával később. Halkan kopogtam, míg bebocsátást nem nyertem s végül egy széken foglaltam helyett.
- Ez mire jó Emma néni? * Kérdeztem összevont szemöldökkel, mire Ő mosolyogva válaszolt.*
’- Csupán csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire ismered önmagad és milyennek látod magad kívülről és belülről. De volna még pár kérdésem és kérésem. Kicsit kellemetlen lesz, egy- két részlet, de hidd el Kicsim, csak a javadat fogja szolgálni és talán segít is. * Nem értettem, hogy mire gondol meg miért jó ez az egész. De mindig vigyázott rám, bíztam benne. Kicsit kelletlenül ugyan de bólintottam és vártam. *
’- Samantha, mesélt neked a születésedről? * Nézet fel. Láttam rajta, hogy nem szívesen hozza fel a szüleimet, de válaszoltam. *
- Igen. Azt mondta, hogy Én már itt születtem. * intettem körbe a szobában. De természetesen a Holdra gondoltam.*
’- Mire emlékszel a gyerekkorodból? * Ez a kérdés kissé oldotta a feszültséget bennem.*
- Sokat voltam egyedül, hisz anyáék rendszeresen látogattak el Londonba. De olyankor mindig vigyázott rám valaki. Mindig sírtam, de azt mondták, hogy egy ilyen kicsi és gyenge morának veszélyes a föld és ha majd nagy leszek, akkor elvisznek magukkal. Míg ők távol voltak, én itthon játszottam a szomszédokkal vagy csak egy magam. Ahogy egyre idősebb lettem, inkább olvastam az unalmas óráimban. * Szemem csillogott az örömtől, miközben Emma folyamatosan jegyzetelt az üres papírra. Szerettem volna még kicsi lenni, mikor apa és anya még velem voltak.*
- Mikor haza jöttek, rengetek ruhát és újdolgokat hoztak nekem. Ez általában mindig kárpótolt azért a pár napért mit külön töltöttünk. De sosem mondták meg, hogy miért veszélyes nekem, illetve hogy miért járnak olyan sűrűn vissza. Tudom, hogy ez előtt ott éltek és van ott egy házunk, de a karbantartást más végezte.
’- Mire tanítottak a szüleid? * Szólt a következő kérdés, amit aztán végképp nem értettem. De azért beszélni kezdtem.*
- Mindig azt mondták, hogy "A nem tudás nem mentesít a következmények alól." és, hogy " A tudás felér egy fegyverrel." Legalábbis mindig ezt mondta apa, ha elmentem valahova engedély nélkül aztán azt is megmondta, hogy hogyan kerülhettem volna el a büntetést. Itthon tanítattak, valamiért szerettek volna a közelükben tudni, így iskolába nem engedtek de a jegyeim így is kiemelkedőek voltak. Rengeteg irodalom és matek órám volt, amiről a nap végén beszélgettünk vacsora közben. * Kissé elszontyolodtam, hisz azon a napon is vártam Őket haza. Vacsorázni mindig együtt vacsoráztunk.*
’- Engedtek fiúk között mozogni? * Ezúttal Ő vonta fel a szemöldökét és enyhe csíntalan mosolyt véltem felfedezni ajkai szegletében.*
- Nem. De… olykor, olykor hagytam, hogy egy-egy korombeli fiú haza hozza a szatyraimat mikor vásárolni mentem. De ezen kívül nem, nem volt közöm senkihez. De miféle kérdés ez Emma néni? * Csattantam fel, hisz ez a magán dolgom. Ez a kérdés olyan volt, mint leírni a papírra a szexualitásom.*
’- Nyugodj meg kicsi Aurora. Csak egy ártatlan kérdés volt. De miért érint ilyen rosszul? * ~Na tessék… csak nem hagyja a magánéletem.~ Forgattam a szemeim gondolatban, de zavarom miatt az ablakon tekintettem kifelé és úgy feleltem.*
- Nem vagyok már gyerek. A korombeli lányok már rég ismerkednek az ellenkező nemmel. Míg Én… Én csak tanulok és dolgozok. A legnagyobb szórakozásom pedig a könyvtár. * Nevettem fel hisztérikusan. Vágytam rá… de ugyan akkor féltem is.*
'- És miért nem élsz társasági életet? * Mintha a gondolataimba olvasna, tette fel az újabb kérdést.*
- Félek. Emma néni… nézd. Imádtam anyáékat, ezt te is tudod. De a szeretetnek ára van, ezt megtanultam. Ha már nincs többé az a személy, akit szeretsz, csak egy üres lyuk marad a helyén. Nem akarok több lyukat magamon. Nem akarok szeretni, nem akarok semmit sem. Csak tanulni, dolgozni és olvasni. Talán… Talán majd egyszer lesz valaki aki nem hagy el. De a halált senki nem kerülheti el. Még túl friss Emma néni… * Ingattam a fejem lemondóan. Könnyekkel telt szemeim, elkínzott arcom eltakarta a dús hajam. *
'- Már 5 éve történt Aurora.
- Igen. 5 hosszú éve élek a szüleim nélkül. Ne értsd félre, kedvellek. De anya mosolyát és apa kioktató hangját nem hallhatom többé. S a legrosszabb, hogy nem tudom mi történt velük. Mindenki azt mondja, hogy egy balesett történt mikor hazafelé tartottak, mások a Dark Heart legendájáról pusmognak. De a szüleim mit akarhattak Tőle? Hisz mindenük meg volt… Igen, fáj még és igen, nem akarok senkit sem magam mellett tudni, aki olyan mélyen ásná magát belém. Öt év alatt Emma néni itt voltál… Tudod, hogy elég sivár és unalmas életem van. Dolgoztam már felszolgálóként, vállaltam takarítást, haza érve igyekszek segíteni itthon is és megtanulni a házvezetést mert nincs pénzünk alkalmazottakra. Ha ezen felül van szabad időm saját magam oktatom, hisz tanárra sem telik már. Te tudod a legjobban, hogy mennyire szeretnék más lenni mint aki vagyok. De nem megy… egyedül nem.
'- Mik a terveid a jövőre nézve? * Ahogy felpillantottam halk hangját halva, láttam, hogy neki sem kellemes kérdezősködni. De a mindenségért sem árulta volna el, hogy ezaz egész mire jó. Elgondolkodva vontam meg a vállam *
- Nem tudom. Bízom benne, hogy sikerül egy olyan állást találnom mely fejleszt. Hogy lesz valaki aki megtanít azokra a dolgokra amikre a szüleimnek nem volt ideje. Szeretnék harcolni tanulni. A távoli jövőben, pedig szeretnék családot. De ez egyelőre nem foglalkoztat. Nincs tervem Emma néni. Elvagyok, ahogy eddig is elvoltam. Báár… *Eszembe jutott valami, amit soha nem kaphattam meg. Amire mindig is kíváncsi voltam.*
- Eljutni Londonba… ha készen állok rá. * Bólintottam, de csak magam akartam megerősíteni az elhatározásomat. Láttam Emma néni ijedt arckifejezését, de nem kérdeztem. Számomra itt bezárult a beszélgetést és visszavonultam a szobámba. Az ágyba süppedve merengtem el a kérdéseken. Ha másra nem is, hát arra jó volt Emma néni tesztje, hogy lássam milyen szürkeségben élek és elgondolkodjak a folytatáson.*
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók