Név: Paul Donovan - Ronin
Születési idő: 2977.04.18. (25)
Faj: ember
Rang: nincs rangja, hacsak az nem számít, hogy ő a Marsi utcakölykök vezére.
Képességek: -----------
Család: Apa: Lucas Donovan – pénzbehajtó és alkoholista (55 éves)
Anya: Carmen „Rozsdás” Porter – porstituált és tolvaj (45 éves)
Foglalkozás: Utcagyerek, tolvaj, orvgazda és hírkereskedő. A kupolaváros minden utcakölyke neki tartozik engedelmeskedni és ellátják minden apró hírrel, ami csak történik a városban. Mivel mindenhol ott vannak, Paul kitűnően informált és ezt igyekszik is pénzzé tenni bárkinek, aki megfizeti. Sok igen érdekes és értékes tudás van a birtokában, de nem egy pletykás alkat, ha megvásárolják a hallgatását.
Ingóságok: Egy lakatlan, romos épületben lakik, de egészen jól befészkelte magát, hiszen a srácok mindennel ellátják, amire csak szükséges van. Természetszerűleg autója, űrhajója nincs, de fegyvere van több is, de azokat általában a lakásban hagyja. Ami mindig nála van, az egy lézerpengés tőr és egy ember magasságú bot, melynek mindkét végén egy-egy hasonló penge van, ami kipattintható. Pénze mindig van annyi, hogy a kölyköknek vegyen belőle valamit és kisegítse a családjaikat is, ha kell, ezzel is megszilárdítva a hűségüket. Megtakarítása úgy 5000 dollár, de nem a Bankban tartja.
Egészségi állapot: Van pár heg a hátán, apja nevelésének emléke, de egyébként egészséges.
Kinézet: Paul olyan 170 cm magas, szőke, borzas hajó, kékszemű srác, aki nem a testi erejével, hanem az eszével próbálja megkeresni a kenyerét, már amennyire a körülményei persze engedik. Persze a maga módján, eléggé sportos, de nem egy díjbirkózó alkat, viszont az utcán nem is hízik el az ember, szóval súlyfelesleg az nincs rajta egy deka sem. A vonásai inkább lágynak mondhatóak, de jeges kék szeme, ha dühös vagy mérges valakire, szinte átdöfik azt, akkor az arcvonásai is megkeményednek. Szinte kivétel nélkül farmert, vagy valami szintibőr cuccot visel, hidegebb időben hozzá még hosszú kabátot. Kedvenc színe a fekete és a sötétbarna.
Személyiség: egy jókedélyű srácot látsz magad előtt, ha beszélsz vele, kellemes modorú és jó beszélő tehetséggel megáldott, így hamar belopja magát az emberek szívébe. Kedveli a gyerekeket és tud is bánni velük, így is építette ki a kis birodalmát. Mindig megtalálja a gyenge pontját annak, akit maga mellé akar állítani és igyekszik ezzel csábítani. Segítőkész, de cserébe mindig fenntartja a viszonzás kérését, így sokan tartoznak neki szívességekkel. A vidámság azonban kissé álca is, hiszen sok mindenen ment keresztül gyerekként és cseppet sem volt jó sora. Ha valaki keresztbe tesz neki, tud ő nagyon is bosszúálló lenni, de ezt általában nem nyíltan teszi, hanem fondorlatos módon, így nehéz ráverni bármit is. Gyorsan alkalmazkodik a kialakult helyzetekhez és tudja, hogy hol van a helye, de azt viszont ki is használja. Egyébként habozás nélkül megzsarol bárkit és közben még jókedvűen mosolyog is hozzá. Gátlásai nem nagyon vannak.
Szexualitás: hetero.
Előtörténet:
Igazán nincs mit nagyon nyavajogni azon, hogy milyen szar volt nekem gyerekként, hiszen ezt mindenki elmondhatja itt magáról, nem igaz? – néztem körül a gyerekseregen, akik körülöttem ültek és a fagyijukat eszegették, amit nem régen osztottam ki közöttük. – Már azzal is apám agyára mentem, hogy léteztem egyáltalán, meg hogy pénz kellett rám költeni, nem mintha sokat költött volna, de még azt is sajnálta. Anyám is többet volt távol, mint, hogy velem törődött volna, legtöbbször a kupiban a madam szobájában játszottam, míg neki ment az üzlet. Így aztán több verést kaptam, mint ételt, egészen addig, míg akkora nem lettem, hogy már be tudtam segíteni a kisebb lopásokba, betörésekbe, mert akkor már kölcsön tudtak adni különféle bandáknak, akik a kis termetem miatt előszeretettel küldtek előre, hiszen mindenhol befértem és ha el is kaptak legtöbbször nem hívták a zsarukat, hanem egy kis verés után elengedtek.
Szóval olyan volt a gyerekkorom, mint a legtöbbeteknek, semmi extra azt hiszem
Aztán megelégeltem, hogy soha egy fillért nem láttam abból, amit összekeccsöltem, így talán 12 lehettem mikor megpattantam hazulról és felszökve egy marsi szállítóhajóra, idejöttem.
Nem mondom, hogy könnyű volt, de sokkal nehezebb sem, mint a Földön. Bevetettem magam a romok közé, amiből volt itt is bőven, aztán elkezdtem kisebb bandáknak melózni, de közben már nyitva tartottam a fülem. Összebarátkoztam pár korombeli és kisebb kölyökkel, akik szintén a szabad életet választották a terror helyett és kezdtünk egy-egy területet magunknak fenntartani. Persze hamar híre ment a mi kis véd és dacszövetségünknek és kezdtek jönni a srácok, hol egyesével, hol csapatostól, és mi egyre erősebbek lettünk.
Mivel én kezdtem el összekovácsolni a bandát, így én is lettem a vezetőjük, persze nem csak ezért, hanem mert én voltam az, aki megszervezte a feladatokat is, és ennek hatására egyre jobban mentek a dolgok, egyre kevesebb kölyköt kaptak el, és egyre több pénz szedtünk össze, vagy cuccokat, amit eladhattunk. Viszont a legnagyobb üzlet a hírszerzés maradt és minél többen voltunk, ez annál jobban működött. Ehhez azonban már kellett az ész, hogy tudjam, kinek mit lehet eladni, mire kíváncsiak az emberek, miért fizetnek. Szép lassan elterjedt a híre, hogy ha valakinek valami infó kell, az hozzám fordulhat és, ha azonnal nem is, de hamarosan megkapja, amit akar. Sőt a fordítottja is ragyogóan működött, hiszen sokan azért fizettek, hogy ne kerüljön a konkurencia kezére, vagy napvilágra valami hír. Na persze, ez nem volt veszélytelen foglalkozás és voltak is próbálkozások, hogy elhallgattassanak, de hát ezt is meg kell szervezni, ez is hír és én tudtam meg talán elsőnek, hogy kit béreltek fel ellenem, vagy mikor várható a támadás, így mindig sikerült kivédeni. Aztán ezek a próbálkozások is ritkultak, ahogy egyre nőtt az információ adatok mennyisége, ami a birtokomba került. Igazán sok emberről tudtam bizalmas és érdekes információkat, de óvatosan bántam velük, hiszen ezek hozták a nagy pénzt.
Nem sok minden maradt rejtve előttem ami a bolygón, felette és alatta zajlott. De ennek is meg van az ára. Még a nagyok, a főnökök is néha hozzám küldik az embereiket, ha kell nekik valami.
Na! Kicsit elkalandoztam, de látom a nasival is meg vagytok és most munkára fel gyerekek, szaladjatok, járjátok a várost és hozzátok nekem a híreket. – csaptam össze a kezem, mire a siserehad szétszéledt.
Születési idő: 2977.04.18. (25)
Faj: ember
Rang: nincs rangja, hacsak az nem számít, hogy ő a Marsi utcakölykök vezére.
Képességek: -----------
Család: Apa: Lucas Donovan – pénzbehajtó és alkoholista (55 éves)
Anya: Carmen „Rozsdás” Porter – porstituált és tolvaj (45 éves)
Foglalkozás: Utcagyerek, tolvaj, orvgazda és hírkereskedő. A kupolaváros minden utcakölyke neki tartozik engedelmeskedni és ellátják minden apró hírrel, ami csak történik a városban. Mivel mindenhol ott vannak, Paul kitűnően informált és ezt igyekszik is pénzzé tenni bárkinek, aki megfizeti. Sok igen érdekes és értékes tudás van a birtokában, de nem egy pletykás alkat, ha megvásárolják a hallgatását.
Ingóságok: Egy lakatlan, romos épületben lakik, de egészen jól befészkelte magát, hiszen a srácok mindennel ellátják, amire csak szükséges van. Természetszerűleg autója, űrhajója nincs, de fegyvere van több is, de azokat általában a lakásban hagyja. Ami mindig nála van, az egy lézerpengés tőr és egy ember magasságú bot, melynek mindkét végén egy-egy hasonló penge van, ami kipattintható. Pénze mindig van annyi, hogy a kölyköknek vegyen belőle valamit és kisegítse a családjaikat is, ha kell, ezzel is megszilárdítva a hűségüket. Megtakarítása úgy 5000 dollár, de nem a Bankban tartja.
Egészségi állapot: Van pár heg a hátán, apja nevelésének emléke, de egyébként egészséges.
Kinézet: Paul olyan 170 cm magas, szőke, borzas hajó, kékszemű srác, aki nem a testi erejével, hanem az eszével próbálja megkeresni a kenyerét, már amennyire a körülményei persze engedik. Persze a maga módján, eléggé sportos, de nem egy díjbirkózó alkat, viszont az utcán nem is hízik el az ember, szóval súlyfelesleg az nincs rajta egy deka sem. A vonásai inkább lágynak mondhatóak, de jeges kék szeme, ha dühös vagy mérges valakire, szinte átdöfik azt, akkor az arcvonásai is megkeményednek. Szinte kivétel nélkül farmert, vagy valami szintibőr cuccot visel, hidegebb időben hozzá még hosszú kabátot. Kedvenc színe a fekete és a sötétbarna.
Személyiség: egy jókedélyű srácot látsz magad előtt, ha beszélsz vele, kellemes modorú és jó beszélő tehetséggel megáldott, így hamar belopja magát az emberek szívébe. Kedveli a gyerekeket és tud is bánni velük, így is építette ki a kis birodalmát. Mindig megtalálja a gyenge pontját annak, akit maga mellé akar állítani és igyekszik ezzel csábítani. Segítőkész, de cserébe mindig fenntartja a viszonzás kérését, így sokan tartoznak neki szívességekkel. A vidámság azonban kissé álca is, hiszen sok mindenen ment keresztül gyerekként és cseppet sem volt jó sora. Ha valaki keresztbe tesz neki, tud ő nagyon is bosszúálló lenni, de ezt általában nem nyíltan teszi, hanem fondorlatos módon, így nehéz ráverni bármit is. Gyorsan alkalmazkodik a kialakult helyzetekhez és tudja, hogy hol van a helye, de azt viszont ki is használja. Egyébként habozás nélkül megzsarol bárkit és közben még jókedvűen mosolyog is hozzá. Gátlásai nem nagyon vannak.
Szexualitás: hetero.
Előtörténet:
Igazán nincs mit nagyon nyavajogni azon, hogy milyen szar volt nekem gyerekként, hiszen ezt mindenki elmondhatja itt magáról, nem igaz? – néztem körül a gyerekseregen, akik körülöttem ültek és a fagyijukat eszegették, amit nem régen osztottam ki közöttük. – Már azzal is apám agyára mentem, hogy léteztem egyáltalán, meg hogy pénz kellett rám költeni, nem mintha sokat költött volna, de még azt is sajnálta. Anyám is többet volt távol, mint, hogy velem törődött volna, legtöbbször a kupiban a madam szobájában játszottam, míg neki ment az üzlet. Így aztán több verést kaptam, mint ételt, egészen addig, míg akkora nem lettem, hogy már be tudtam segíteni a kisebb lopásokba, betörésekbe, mert akkor már kölcsön tudtak adni különféle bandáknak, akik a kis termetem miatt előszeretettel küldtek előre, hiszen mindenhol befértem és ha el is kaptak legtöbbször nem hívták a zsarukat, hanem egy kis verés után elengedtek.
Szóval olyan volt a gyerekkorom, mint a legtöbbeteknek, semmi extra azt hiszem
Aztán megelégeltem, hogy soha egy fillért nem láttam abból, amit összekeccsöltem, így talán 12 lehettem mikor megpattantam hazulról és felszökve egy marsi szállítóhajóra, idejöttem.
Nem mondom, hogy könnyű volt, de sokkal nehezebb sem, mint a Földön. Bevetettem magam a romok közé, amiből volt itt is bőven, aztán elkezdtem kisebb bandáknak melózni, de közben már nyitva tartottam a fülem. Összebarátkoztam pár korombeli és kisebb kölyökkel, akik szintén a szabad életet választották a terror helyett és kezdtünk egy-egy területet magunknak fenntartani. Persze hamar híre ment a mi kis véd és dacszövetségünknek és kezdtek jönni a srácok, hol egyesével, hol csapatostól, és mi egyre erősebbek lettünk.
Mivel én kezdtem el összekovácsolni a bandát, így én is lettem a vezetőjük, persze nem csak ezért, hanem mert én voltam az, aki megszervezte a feladatokat is, és ennek hatására egyre jobban mentek a dolgok, egyre kevesebb kölyköt kaptak el, és egyre több pénz szedtünk össze, vagy cuccokat, amit eladhattunk. Viszont a legnagyobb üzlet a hírszerzés maradt és minél többen voltunk, ez annál jobban működött. Ehhez azonban már kellett az ész, hogy tudjam, kinek mit lehet eladni, mire kíváncsiak az emberek, miért fizetnek. Szép lassan elterjedt a híre, hogy ha valakinek valami infó kell, az hozzám fordulhat és, ha azonnal nem is, de hamarosan megkapja, amit akar. Sőt a fordítottja is ragyogóan működött, hiszen sokan azért fizettek, hogy ne kerüljön a konkurencia kezére, vagy napvilágra valami hír. Na persze, ez nem volt veszélytelen foglalkozás és voltak is próbálkozások, hogy elhallgattassanak, de hát ezt is meg kell szervezni, ez is hír és én tudtam meg talán elsőnek, hogy kit béreltek fel ellenem, vagy mikor várható a támadás, így mindig sikerült kivédeni. Aztán ezek a próbálkozások is ritkultak, ahogy egyre nőtt az információ adatok mennyisége, ami a birtokomba került. Igazán sok emberről tudtam bizalmas és érdekes információkat, de óvatosan bántam velük, hiszen ezek hozták a nagy pénzt.
Nem sok minden maradt rejtve előttem ami a bolygón, felette és alatta zajlott. De ennek is meg van az ára. Még a nagyok, a főnökök is néha hozzám küldik az embereiket, ha kell nekik valami.
Na! Kicsit elkalandoztam, de látom a nasival is meg vagytok és most munkára fel gyerekek, szaladjatok, járjátok a várost és hozzátok nekem a híreket. – csaptam össze a kezem, mire a siserehad szétszéledt.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók