Név: Hector. Jelenleg főleg ezen a néven emlegetik, és az édesanyjától is ezt kapta, réges-rég. Ezer más neve is volt.
Születési idő: Krisztus előtt 147-ben született. Tehát 3149 éves.
Faj: Mora
Rang: Consul, vagyis Amets királynő jobbkeze és küldötte. Amennyiben rangnak számít, ő a legöregebb élő mora.
Képességek: Minden, a lényleírásnál felsorolt mora képességgel rendelkezik.
Család: Amets-et és annak fiát, Amser-t tekinti a családjának. Élő vérrokonai nincsenek. Különleges, kettős összefonódás van közte és Amets közt, már jó pár száz éve.
Foglalkozás:Több, mint háromezer év alatt mesés vagyont halmozott fel. Bármikor bármit megvehet, ami megtetszik neki, de különösebben nem gyűjt semmit, nem is nagyon költi a pénzét. Jelenleg egyedüli foglalkozása az, hogy consul, és a fiatalabb morákat segíti tanácsaival.
Ingóságok: Van egy kardja. Kétezer éves darab, a japán kardkovácsok remeke. Párbajban használja, már ha akad olyan őrült, aki őt kihívja. Ezt nem hordja mindig magával. Egyéb fegyver nincs a birtokában, és nincs is rá szüksége. Az egyetlen, amit mindig magával hord, az Amets fényképe egy ovális medálban.
Egészségi állapot: Meglepő módon semmilyen mentális betegség nem támadta meg a hosszú évszázadok alatt. Testileg is egészséges.
Kinézet:Külsőre Hector az ötvenes évei vége felé járó, enyhén pocakos, de alapvetően sovány, nem túl magas férfi. Erősen kopaszodik, és ősz körszakállat visel. Ami haja megmaradt, az szintén ősz. Arcán többnyire jóindulatú kifejezés ül.
Személyiség: Hector egy szórakozott, kedves öregember. Legalábbis az év legtöbb napján. Azonban ha arra van szükség, kimondottan erős kezű, határozott, sőt, szigorú tud lenni. Szilárd erkölcsi alapokon nyugszik a jelleme, de ezek nem egyeznek azzal, amit mások is erkölcsösnek mondanának. Például kicsit sem zavarja, hogy életéért más emberek életét kell elvennie, mégis, hogy ez a lehető legkésőbb vegye kezdetét, halandó mora élettartamának majdnem a végén gyilkolt először. Áldozatai halálát szinte mindig megkönnyíti, eléri, hogy azok csak bágyadt örömöt, esetleg kéjt érezzenek, miközben elveszi az életüket. Ok nélkül sosem kegyetlen.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Sorolhatnék dátumokat, eseményeket, helyeket és neveket, de nem fogok. Vagyis, csak ha nagyon akarja valaki. Igen? Hát, felőlem... Bánom is én. Én voltam Kolumbusz Kristóf. Nem hiszi el senki, igaz? Pedig így volt. Aztán... Tudom, hihetetlen, de voltam római uralkodó is. Nem, nem Ceasar, azt azért nem... Csak egy kis király, eléggé jelentéktelen, ami azt illeti. Hogy kiket ismertem? Hát... Azt hiszem, nagyjából mindenkit, aki számít. Ott volt Casanova... Mora volt, tudtátok? Egy évszázaddal később visszatért, akkor már más néven. Igen, persze, hogy ő volt Don Juan, ki más lett volna? Aztán... Ismertem pár királyt. És Napóleont... Vicces kis figura volt, tulajdonképpen. Aztán ott volt Anonymus, a történetíró, és Kasztíliai Izabella, bár ők ketten voltaképpen egy személy. Igen, ő is mora. Amets királynő, minden mora legnemesebbike.
Még kellenek nevek, mi? Ti, egyszerű halandók odavagytok a nevekért. Nem értem, miért... Nos, jó. Hm... én voltam Lord Byron orvosa. Ekörül írtam meg a vámpír című regényemet, Dr. Polidori néven... Hát, ihletem, az volt hozzá. Mellesleg megjegyzem, hogy ezzel megelőztem Bram Stokert. Bár, a Dracula színházi bemutatóján én játszottam a grófot... Pedig Vlad Basarab vajda, akit tévesen mindenki Tepesnek nevez, ami csak egy gúnynév volt, jóval magasabb volt nálam. Na mindegy. Aztán, ott van Washington. Nem, nem a város. Az ember. Dehogyis a színész, az elnök! Ő tényleg ember volt, de annak ritka erős jellem. Mind Gandhi. És Martin Luther King... Bár tudott volna regenerálódni. Ő megérdemelte volna az örök életet, jobban, mint mi, morák, pedig csak ember volt...
Nevek, nevek, nevek, elég legyen már! Kit érdekelnek a nevek... Ez már múlt. Nos persze nagyon érdekes, hogy Hemingway hogyan itta a whiskey-jkét, de Hemingway halott, épp úgy, ahogy a múlt is halott. Az élők számítanak. Hogy nosztalgia? Igen. Jó dolog. De mi, morák, túl sokat révedünk a múltba. Nem szabad. Előre kell tekinteni. Ott a jövő. Ki is mondta? A kedves Albert Camus? Nem, nem ő... De már nem is emlékszem.
Újkori hősök, mi? Ha nem akarok a régmúltról beszélni, beszéljek a közelmúltról? Ismertem a nagy Infernót. Nem elég? Nem érdekel. Több nincs, ennyit kaptok. És most már elég legyen. Ha el akarnám mesélni az életemet, azt tenném. De ha meg akarsz hallgatni minden történetet, nem árt, ha mora vagy... Mert az sokáig fog tartani.
Születési idő: Krisztus előtt 147-ben született. Tehát 3149 éves.
Faj: Mora
Rang: Consul, vagyis Amets királynő jobbkeze és küldötte. Amennyiben rangnak számít, ő a legöregebb élő mora.
Képességek: Minden, a lényleírásnál felsorolt mora képességgel rendelkezik.
Család: Amets-et és annak fiát, Amser-t tekinti a családjának. Élő vérrokonai nincsenek. Különleges, kettős összefonódás van közte és Amets közt, már jó pár száz éve.
Foglalkozás:Több, mint háromezer év alatt mesés vagyont halmozott fel. Bármikor bármit megvehet, ami megtetszik neki, de különösebben nem gyűjt semmit, nem is nagyon költi a pénzét. Jelenleg egyedüli foglalkozása az, hogy consul, és a fiatalabb morákat segíti tanácsaival.
Ingóságok: Van egy kardja. Kétezer éves darab, a japán kardkovácsok remeke. Párbajban használja, már ha akad olyan őrült, aki őt kihívja. Ezt nem hordja mindig magával. Egyéb fegyver nincs a birtokában, és nincs is rá szüksége. Az egyetlen, amit mindig magával hord, az Amets fényképe egy ovális medálban.
Egészségi állapot: Meglepő módon semmilyen mentális betegség nem támadta meg a hosszú évszázadok alatt. Testileg is egészséges.
Kinézet:Külsőre Hector az ötvenes évei vége felé járó, enyhén pocakos, de alapvetően sovány, nem túl magas férfi. Erősen kopaszodik, és ősz körszakállat visel. Ami haja megmaradt, az szintén ősz. Arcán többnyire jóindulatú kifejezés ül.
Személyiség: Hector egy szórakozott, kedves öregember. Legalábbis az év legtöbb napján. Azonban ha arra van szükség, kimondottan erős kezű, határozott, sőt, szigorú tud lenni. Szilárd erkölcsi alapokon nyugszik a jelleme, de ezek nem egyeznek azzal, amit mások is erkölcsösnek mondanának. Például kicsit sem zavarja, hogy életéért más emberek életét kell elvennie, mégis, hogy ez a lehető legkésőbb vegye kezdetét, halandó mora élettartamának majdnem a végén gyilkolt először. Áldozatai halálát szinte mindig megkönnyíti, eléri, hogy azok csak bágyadt örömöt, esetleg kéjt érezzenek, miközben elveszi az életüket. Ok nélkül sosem kegyetlen.
Szexualitás: Heteroszexuális
Előtörténet:
Sorolhatnék dátumokat, eseményeket, helyeket és neveket, de nem fogok. Vagyis, csak ha nagyon akarja valaki. Igen? Hát, felőlem... Bánom is én. Én voltam Kolumbusz Kristóf. Nem hiszi el senki, igaz? Pedig így volt. Aztán... Tudom, hihetetlen, de voltam római uralkodó is. Nem, nem Ceasar, azt azért nem... Csak egy kis király, eléggé jelentéktelen, ami azt illeti. Hogy kiket ismertem? Hát... Azt hiszem, nagyjából mindenkit, aki számít. Ott volt Casanova... Mora volt, tudtátok? Egy évszázaddal később visszatért, akkor már más néven. Igen, persze, hogy ő volt Don Juan, ki más lett volna? Aztán... Ismertem pár királyt. És Napóleont... Vicces kis figura volt, tulajdonképpen. Aztán ott volt Anonymus, a történetíró, és Kasztíliai Izabella, bár ők ketten voltaképpen egy személy. Igen, ő is mora. Amets királynő, minden mora legnemesebbike.
Még kellenek nevek, mi? Ti, egyszerű halandók odavagytok a nevekért. Nem értem, miért... Nos, jó. Hm... én voltam Lord Byron orvosa. Ekörül írtam meg a vámpír című regényemet, Dr. Polidori néven... Hát, ihletem, az volt hozzá. Mellesleg megjegyzem, hogy ezzel megelőztem Bram Stokert. Bár, a Dracula színházi bemutatóján én játszottam a grófot... Pedig Vlad Basarab vajda, akit tévesen mindenki Tepesnek nevez, ami csak egy gúnynév volt, jóval magasabb volt nálam. Na mindegy. Aztán, ott van Washington. Nem, nem a város. Az ember. Dehogyis a színész, az elnök! Ő tényleg ember volt, de annak ritka erős jellem. Mind Gandhi. És Martin Luther King... Bár tudott volna regenerálódni. Ő megérdemelte volna az örök életet, jobban, mint mi, morák, pedig csak ember volt...
Nevek, nevek, nevek, elég legyen már! Kit érdekelnek a nevek... Ez már múlt. Nos persze nagyon érdekes, hogy Hemingway hogyan itta a whiskey-jkét, de Hemingway halott, épp úgy, ahogy a múlt is halott. Az élők számítanak. Hogy nosztalgia? Igen. Jó dolog. De mi, morák, túl sokat révedünk a múltba. Nem szabad. Előre kell tekinteni. Ott a jövő. Ki is mondta? A kedves Albert Camus? Nem, nem ő... De már nem is emlékszem.
Újkori hősök, mi? Ha nem akarok a régmúltról beszélni, beszéljek a közelmúltról? Ismertem a nagy Infernót. Nem elég? Nem érdekel. Több nincs, ennyit kaptok. És most már elég legyen. Ha el akarnám mesélni az életemet, azt tenném. De ha meg akarsz hallgatni minden történetet, nem árt, ha mora vagy... Mert az sokáig fog tartani.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók