Kereső

Itt találhatóak a dokumentumok, több emeleten elterülő, hatalmas, lépcsőkkel ellátott, nyílt terem.

Miután a kapitány érdeklődését is felkeltettem, na nem annyira a nagy feltaláló munkáira, hanem a nagy összegű jutalom reményében, elváltak az útjaink, mert én a Földi könyvtárat szemeltem ki a kutatásaimhoz.
Először át akartam nézni a munkásságát, meg, hogy a halála után mi történhetett az írásaival, rajzaival. Persze nem voltam könnyű helyzetben, hiszen hatalmas időtávolságot kellett áthidalnom, és ezért volt jó, hogy már minden számítógépen volt, így célirányosabban tudtam keresgélni az időfolyamban.
Arra szerettem volna rájönni, hogy kik a legesélyesebb jelöltek, akikhez kerülhetett és melyik bolygón érdemes kutatgatni. Nagyon reméltem, hogy találok valami elinduláshoz elegendő információt.

A számítógépen rengeteg adatot találsz a mesterről és munkáiról. Láthatod, hogy a 25. századik a Louvre-ben őrizték a Mona Lisát, aztán egy műkincstolvaj megszerezte, és azt is megtudhatod, hogy ma már csak a reprodukcióját állítják ki, a háborúban megsérült eredeti darabot titkos helyen őrzik. Megtudod azt is, hogy da Vinci némely szobra porrá robbant egy Gyűjtő-bombázás alkalmával, és azt is, hogy talán leghíresebb munkája, ami az Utolsó vacsora nevet viseli, a mai napig látható.
A sok érdekesség között, kereszthivatkozásokon és unalmas dátumokon át megtalálod azt a kis szócikket, amit keresel.
" A repülő hajó tervei
Da Vinci egyik kevésbé ismert mérnöki munkája, a repülő hajók, vagy, ahogy ma neveznénk, űrhajók tervei. A többes szám kérdéses, mert senki sem tudja, hogy vajon egy jármű háromféle tervéről, vagy három jármű három különféle tervezetéről van szó. a legelterjedtebb vélekedés szerint a három tervrajz csak együtt alkot egészet, együtt használható. Útjuk ismeretlenségbe vész, ha még léteznek, senki sem tudja, hol. Legutoljára Adolf Hitlerről bizonyosodott be, hogy a birtokában van, aki máig nem bizonyított pletykák szerint meg is építette a kérdéses járművet. Nem tudjuk, Hitlertől hová kerültek a rajzok."

Egy idő után, mikor fáradtan tartok egy kis szünetet, már úgy érzem elmehetnék a nagy művész szakértőjének. Persze nem mondom, hogy nem találtam egy csomó érdekes dolgot, és nem akadtam a nyomára pár alkotásnak, amit már elzártak a közönség elől, vagy megsemmisült, de ami engem érdekelt volna, és amitől felcsillantak volna a szemeim, olyat nem.
Ittam egy kávét vagy valami hasonló keserű valamit egy automatából, aztán visszaültem a kereséshez.
Pár óra múlva, majdnem felkiáltottam, mikor megláttam a bejegyzést! Nem volt sok, pár sor, de végre valami nyom!
Bár mikor elolvastam lelohadt a lelkesedésem, hiszen az utolsó ismert helye a tervrajznak, vagy tervrajzoknak Hitler volt. Hát az meg nem most volt, hogy élt! A fejemet vakarva bámultam a monitort, hogy most mitévő legyek.
Úgy nézett ki, kezdhetem elölről az egészet, csak most da Vinci nevét kicserélhetem Hitlerére a keresőben.
Igazán fáradt voltam már, de kezdtem jó lenni már a II. Világháborúban is, igaz igyekeztem a hírhedt náci vezető halála utáni időszakra koncentrálni. Hát elég bonyolult egy időszak volt.

Nos, amennyiben rákeresel Hitlerre, városi legendák és történelmi tények egyaránt a szemed elé kerülnek. Valahol azt állítják, mora volt, és még mindig él valahol, elrejtőzve, várva, hogy visszatérhessen. Máshol azt mondják, nem lett öngyilkos, amikor a szövetséges erők legyőzték, hanem hosszú és nyugodt életet élt Hawaiin. Megint máshol azt mondják, egy azóta kihalt, idegen eredetű faj tagja volt, s vele az utolsó példány tűnt el a Föld színéről. Nem nehéz ezeknek a fantazmagóriáknak az alapját kitalálni: az emberiség nehezen tudja elfogadni, hogy valaki, aki ennyire színtisztán és egyértelműen gonosz volt, ember lehetett. Sokkal egyszerűbb ráragasztani a bélyeget, hogy mora volt, vagy bármi más.
Azonban itt nem is ez a fontos. Egyes források szerint Hitlernél volt több ereklye és szent tárgy, esetleg mágikusnak tartott dolog, mint például a szent Lándzsa, mellyel háromezer éve Jézust leszúrták, vagy egy kristálykoponya, ami különleges dolgokra volt képes. Ezek egy része előkerült, más részük pedig soha nem látott újra napvilágot. Ide tartoznak azok a tervek is, amik téged érdekelnek. De valami kis nyom azért mégis akad...
"Hitler néhány ingósága, főleg műtárgyak, a felszabadító katonákhoz kerültek. Ilyen például egy tervrajznak tűnő papírdarab, mely önmagában értelmetlen, s melyet állítólag Leonardo da Vinci készített. Ez 2245-től magángyűjteménybe került, aztán pedig, az illető gyűjtő halálával A British Múzeum raktárába szállították, ahol a háború alatt a város pusztulásakor nyoma veszett."

Érdekes volt, ahogy egyre jobban belemélyedtem ennek a náci gyilkosnak az életébe és a mítoszokhoz és mágikus tárgyakhoz való vonzódásába, hiszen bár már említés szintjén hallottam róla, ez most azért teljesen új volt számomra.
A halála is rengeteg találgatásra adott okot, ahogy az élete és a kiléte is, és ami sokszor megmosolyogtató találgatásokba fulladt.
Persze érthető volt, hogy az akkori emberek ki akarták mutatni, hogy ennyire egy sátáni személyiség nem lehetett közülük való, így aztán mindent kitaláltak, még azt is, hogy valami misztikus űrlény volt.
Engem azonban inkább az érdekelt, hogy a gyűjteményében lévő darabok vajon hová kerülhetek, bár ezekből is volt szép számmal és már a szemem majd kifojt a rengeteg olvasásba, de végül csak rábukkantam egy halovány nyomra.
Izgatottan olvastam a megtalált pár soros kis tájékoztatót, de a végén megint csak csalódnom kellett, bár azért ez már sokkal, de sokkal közelebb vitt ahhoz, hogy a nyomára leljek.
~ Hmm! Britsh Múzeum! Valaki csak tudja, hogy hová lettek onnan a tárgyak, hiszen biztos megpróbálták megmenekíteni őket valami biztonságos helyre. ~ gondolkoztam.
~ Talán az akkori igazgató vagy az alkalmazottak között kéne kutakodnom. ~
Most, hogy korban már közelebb kellett keresgélnem, az esély is nagyobb lett, hogy találok valakit, aki segíteni tud, hiszen lehetett az ott dolgozók között hosszú életű mora vagy, olyan leszármazott aki tud nekem segíteni.

A gondolatmeneted jónak tűnik. Találsz is egy névsort arról, hogy kik voltak a nagy bombázás idején a British Múzeumban, illetve kik vesztek oda. Azonban sem fajt, sem a halál időpontját nem tüntették fel a bent nem lévő dolgozóknál, sem a bombázás túlélőinél. Ez így, a könyvtárban kutatva zsákutca. Sajnos úgy tűnik, ezt a kérdést máshonnan kell megközelítened. Az egyetlen információ, amit megtudsz, hogy a lebombázott múzeum néhány megmaradt műtárgyát a Hadtörténeti Múzeumba szállították át, mikor megépült, de ennek is már több, mint százötven éve.

A múzeum dolgozóinak névsorát hamar megtalálom, de sajnos abból nem derült ki, hogy ki maradhatott életben a bombázások után, vagy, hogy egyáltalán milyen fajhoz tartoztak, de hát ez valahol érthető is volt.
Viszont megint találtam egy kis információ morzsát, amibe bele tudtam kapaszkodni, bár, hogy ez vezet-e majd valahová, vagy csak egy zsákutca, azt már magamnak, kell kideríteni, úgy néz ki a keresgélés könnyebb része befejeződött.
Nagyon kicsi az esély, hogy a Hadtörténeti Múzeumban, bármit is fognak nekem tudni segíteni egy százötven évvel ezelőtti papírdarabról, vagy darabokról, de hát, aki keres az talál, tartja a mondás. Így a jegyzeteimet magamhoz véve, búcsút intettem a Könyvtárnak és egyelőre visszaballagtam a hajóra, hátha a kapitány is találta valami érdekeset. De akár talált, akár nem, én holnap a Múzeumban kezdek, ahol először is keresnem kell valakit, aki tud azokról az időkről mondani nekem valamit.