Jack Carthy

Név: Jack Carthy parancsnok

Születési idő: 2870 március 20. (132 éves)

Faj: Telepata

Rang: A Rendfenntartók főparancsnoka.

Képességek: Lökéshullám
Jack képes a két tenyere összeütésével lökéshullámot kelteni. Ezt a képességét már a tökélyre fejlesztette ennyi idős korára:megteheti, hogy a hulláma mindenkire hasson,de hathat csak egy bizonyos tárgyra, emberre, több kiválasztott célpontra is úgy, hogy minden mást érintetlenül hagy. Alapvetően, ha Jack nem fogja vissza magát, akkor a lökéshullám ereje egy akár száz kilós tárgyat is elmozdíthat. A lökéshullám, ahogy távolodik Jacktől, úgy gyengül. Nagyjából ötven méterig érezhető a hatása.

Család: A Rendfenntartók a családja (hadd ne soroljam fel az összeset). Élő vérrokonai már nincsenek.

Foglalkozás: Rendfenntartó. Nem keres sokkal többet, mint az emberi, tehát nagyjából havi ezer dollárt, már feltéve, hogy jó hónap volt.

Ingóságok: Nincs túl sok személyes tárgya, hisz fegyvereket, járműveket bármikor szerezhet a Rendfenntartók arzenáljából. Mégis hord magánál egy saját pisztolyt, de ezt még az ágyba is: egy egyszerű, de megbízható lézervetőt. Van kommunikátora, amin bárhol elérik. Ez sosincs kikapcsolva. Saját lakása nincs: egy összkomfortos, de roppant kicsi lakásban lakik a főhadiszálláson. Van egy csúnya űrhajója, amit saját maga rakott össze évek alatt. Egyszemélyes, rendelkezik egy pár lézerágyúval, de eléggé lomha, ami a manőverezést illeti. Az apjától kisebbfajta vagyont örökölt, melynek egy részét már a testületbe ölte, de azért még vannak tartalékai.

Egészségi állapot: Annak ellenére, hogy elég sokat iszik és még többet szivarozik, egészséges.

Kinézet: Magas, széles vállú, robosztus testalkatú ember. Arca a legjobb indulattal is legfeljebb érdekesnek nevezhető. Haja már fehérre kopott, de tagjaiban még meglepő erő bujkál.

Személyiség: Szókimondó, nyers modorú fickó, de tudja, mi az a részvét és együttérzés. A humora is éppoly nyers, mint a modora. Alapvetően bátor férfi, de nem vakmerő. Nem veti meg a luxust, de azért nem is él nagy lábon. Elvárja a tiszteletet, és meg is adja azoknak, akik szerinte megérdemlik. Kiképzésen és harcban kíméletlen, de jobb magad mellett tudni, mint az ellenfél oldalán. Sokkal jobb...

Szexualitás: Heteroszexuális

Előtörténet:
- Mi a fenét nézel, kukac? Fogd azt a rohadt stukkert, tárazd be, és lődd már le azt a kicseszett bábut, mielőtt én lőlek le téged!
A földre köptem. Pfuj... Újoncok. De hát manapság ki válogathat... Talán a földi puhányok, a flancos űrhajóikkal meg a hiperszuper egyenruhájukkal... De mi errefelé örülünk, ha lyuk van a... Na hát értik. Oké, hogy kaptam húsz embert, annyit ígért a Parlament. De azt egy kurva szóval nem mondta egyik öltönyös majom se, hogy ezek tizennyolc éves árvák lesznek, akik semmihez se értenek! Hát csesszék már meg... Talán, ha négy van, amelyikről el tudom képzelni, hogy túléli az első évet. Egy, amelyik talán el jut odáig, hogy szerződést újítson. Esetleg. Ha addig ki nem ég.
Bezzeg amikor mi voltunk újoncok...
Na ja. Akkor még számított valamit ez a lepra bolygó. azt hiték, majd ezt is olyan szépen újjáépítik, mint Londont meg a holdi várost... Hát lószart. Örülünk, ha a kupola nem törik be magától... Na mindegy.
Harminc voltam, mikor kiszálltam apám szállítmányozási üzletéből. Nem lepődött meg. Igazából inkább azon csodálkozott, hogy ilyen sokáig bírtam.
Kértem tőle egy kis kezdőtőkét. Vettem egy hajót, egy Pengét, mert az olyan durva. Felvettem pár keményfiút. Kitaláltam, hogy mi majd fejvadászok leszünk, mert miért ne? A nagy lószart... Jól lefejvadásztunk egy kalózflottát, azok meg szépen hazavágtak. Amennyire tudom, a Pengét azóta is használhatják, már ha megvan még. a társaim már tutira nincsenek, őket kicsinálták. Mivel én voltam a vezető, velem akartak példát statuálni. Gondolták, kidobnak valahol az űrben, így vadásszon rájuk bármilyen kis hülye. Hát ez nem jött össze nekik. Nem mintha olyan rohadt nagy harcos lettem volna, vagy ilyesmi. Csak megtámadták őket a Rendfenntartók, és akkora volt a kavarodás, hogy megléptem egy mentőkapszulában. A marsi srácok vettek fel. Gondoltam, miért ne, hajóm már úgysincs: hát beálltam közéjük. Aztán amikor lejárt a kétéves szerződés, úgy húztam el, mint a fene. Teljesen megcsömörlöttem a vértől, a repkedő agydarabokról meg ilyesmiktől. Tengtem-lengtem a világban, dolgoztam is itt ott. De aztán azt vettem észre, hogy kezdek bekattanni. Komolyan. hiányozni kezdett a Mars, meg az utcák, a járőrözések, még egyes emberek is onnan. Pedig agylövött idióta volt mindegyik...
Néha rám tört. Akkor istenesen leittam magam. Ezzel elvoltam vagy tíz évig, de aztán a lehetőségeim száma kettőre redukálódott: vagy visszamegyek abba az őrültekházába, vagy alkesz leszek. Komoly megfontolás után az előbbit választottam. Megismertem a Ben Jones nevű srácot, aki elég tehetséges volt népirtásban, ahogy mifelénk mondják. Jó srác. Bár lenne most is tíz ilyenem... De ez a mostani felhozatal...
Szóval megint lehúztam két évet, aztán megint leléptem. Ezt eljátszottam még kétszer. Harmadszorra meg ott maradtam. Aztán most meg főnök lettem.
Lövések dörrentek. Csak megtaláltra a kölyök, melyik a csöve a stukkernek? Megnéztem a bábut. Hm... Hatból kettő mellé. Egy farokra... Hát, így is lehet. Egy vállba, az nem rossz. Egy majdnem szívre, egy meg torokra. Na, még a végén kiderül, hogy nem reménytelen...
Szivarra pöfékeltem, elvigyorodtam.
- Na, kukac. Akkor még egyszer. Talán most mind a hat találni fog. Akkor esetleg aludni is elmehetsz még ma...

El vagyol fogadva. Ucccu! Good game!