Sarabi

Név: Sarabi Zahn

Születési idő: 2970. 01.10. (32 éves)

Faj: metamorf

Rang: szakaszvezető a rendfenntartóknál

Képességek: Griffé változik. Oroszlán testtel, sas szárnnyal és fejjel rendelkezik. Méreteit tekintve, másfélszer nagyobb egy oroszlánnál.
Színe feketés, sötétbarnás. A csőre és a karmai nagyon erősek, képes átütni velük az acélt is. Bőre és tollai pedig elég kemények ahhoz, hogy a kisebb kézifegyverek (pl. a hagyományos, szilárd töltényű fegyverek és tűvetők), de egy lézerfegyver sem tud komoly kárt tenni benne, legalábbis egy találattal nem. Szárnyaival komoly széllökéseket is kelthet.

Család: Nevelője: Skatzon, a gyűjtők császára

Foglalkozás: Rendfenntartó (120-250$/hét)

Ingóságok: Egy szolgálati lakás a Marson.

• Tűvető: Kábító tűkkel ellátott, sűrített levegővel működő fegyver. Egy tárba 25 tű fér. A fegyver hatótávolsága 50 méter, ezen felül pontatlanná válik (eseteges viharos szélben ezen a távolságon belül is.) Előnye, hogy szinte teljesen hangtalan.

• Ultrahangkés: csúcstechnológiás fegyver. Pengéjét egy fémrúd körüli, ultra magas frekvencián gerjesztett hanghullámok keltik, amik képesek akár a fémet is átvágni, és nagyjából olyan alakúra képezik őket, mint egy hagyományos késpenge. Ezt bekapcsolt állapotban zavarhatja az emberinél fejlettebb hallással rendelkező lényeket. Átlagos hallásúaknak a fegyver hangtalan, csak egészen közelről lehet valami halk kis búgást hallani. Hátránya, hogy a penge láthatatlan, így könnyen megsebzi vele magát az ember, ha nem teljesen profi a kezelésében.

• Impulzus-generátor: hasznos kis holmi. Olyan elektromágneses impulzust kelt, ami húsz méteres körzetben minden elektromos berendezést megzavar. Igaz ez a fejlettebb fegyverekre, radarokra, szondákra, biztonsági kamerákra, éjjellátó berendezésekre, egyszóval mindenre. Átmenetileg még egy beültetett implantátum működését is megzavarhatja.

• Egy hagyományos, golyós pisztoly. A tárba tíz golyó fér, és nagy kaliberű, tehát messziről is pontos, és nagy károkat lehet okozni vele.

Egészségi állapot: Egészséges

Kinézet: Viszonylag magas nő, megtévesztően nőies idomokkal. Megtévesztőek, mert bár inkább tűnik megvédeni való nőnek, igazából ő az, aki megvéd másokat. Tagjai erősek a sok edzéstől és bevetéstől, mozgása pedig macskaszerű. Kimondottan szép nő. A haját rövidre vágva hordja, bőre pedig barna.

Személyiség: Kitartó, sőt időnként még vakmerő is. Nem fogja vissza magát: ami a szívén, az a száján, de akit tisztel, azzal szemben diszkrétebb. Nincs kibékülve metamorf kilétével, de ha szükség van rá, nem hezitál átalakulni. Őszintén hisz a gyűjtőknek, és kötődik nevelőapjához.

Szexualitás: Heteroszexuális

Előtörténet:
A gyűjtőket félreismerik. Persze, nem ez a valódi nevük, de apám, a császáruk azt mondta, így nevezzem őket, nehogy lebukjunk. Igen. A gyűjtők élnek, méghozzá itt, köztünk. Engem ők neveltek fel, miután a szülőanyám elhagyott, mikor még csecsemő voltam. Akkortájt apám, még csak az uralkodó sarja volt.
Kezdetben mindenki tartott tőlem, elvégre metamorfnak születtem. Egy emberi mutánsnak. Ki tudhatta, hogy nem leszek-e olyan, mint a többi fajtám béli? Aztán lassan elfogadtak. Még iskolába is járattak, bár ott volt némi problémám a beilleszkedéssel.
A gyűjtőkkel laktam, és mit ne mondjak, nem volt egy palota a hely, sőt... Egy csatorna és egy sikátor keverékének volt mondható, (na ez azóta se változott) némi barlangrendszer beütéssel. De én szerettem ott lenni.
Húsz éves lehettem, mikor apám megölte az uralkodót. Nem tehetett mást, ez náluk a hagyomány és a törvény, azt hiszem.
Ekkor kezdett komolyabban foglalkozni velem.
Nem sajnálta a pénzt arra, hogy kiképeztessen. Azt mondta, kiváló rendfenntartó lennék, csakhogy ehhez ,még sokat kell tanulnom. És én tanultam: karate, aikidó, judo, thai-box... Ha valaki azt hiszi, a metamorfoknak nincs izomlázuk, az erősen téved. A gyűjtőktől is sokat tanultam, főleg az apámtól.
Ő... bámulatos harcművész. Azt mondta, nem adhat át mindent a tudásából. Pedig én is olyan akartam lenni, mint ő. Legyőzhetetlen.
Gyakran láttam őt gyertyák közt. Hogy meditált, vagy imádkozott, azt nem tudom. De ez pont egy olyan dolog, amire én sose lennék képes: egy helyben, nyugton és csendben maradni, akár csak egy órán át is.
Aztán mikor harcoltunk... Nem tett egyetlen felesleges mozdulatot sem, és a támadásaimat gond nélkül hárította.
Viszont érzelmet, csak nagyon ritkán látni az arcán. Dühöt például soha.
Huszonnyolc évesen aztán rendfenntartó lettem. Na nem azonnal. Ezt is megelőzte némi kiképzés. Nem tudnám összeszámolni a napokat, mikor azért rimánkodtam, hogy a holnap ne jöjjön el.
De végül sikerült. Hogy ennek örülnöm kell-e, arra a mai napig nem jöttem rá. Pedig már négy éve szolgálok. Tavaly léptettek elő szakaszvezetővé.
Időnként még meglátogatom a családomat a Katakombákban.

Az előtörténet elfogadva, jó játékot az oldalon!