Név: Vincent Waterloo
Születési idő: 2579, december 2. (423)
Faj: mora
Rang: -
Képességek: Regeneráció.
Család: Apja halott, anyját nem ismerte, valószínűleg vannak féltestvérei, de nem tartja őket számon.
Foglalkozás: Feltaláló, tudós. Változó, de az új fegyverek létrehozása általában jövedelmező... Van hogy egy hónapban nem keres semmit, de a másikban még egy, vagy több hónapra elegendő pénzhez jut. Általában 100.000 dollár megtakarítása mindig van, a nehezebb napokra...
Ingóságok: Van egy lakása a holdon, ami kívülről először nem látszik különlegesnek, de valójában egy kisméretű erőd, mely a kutatásait hivatott megvédeni. Esetleg önmagát. Bizonyos tárolóegységek benne, önmegsemmisítővel vannak ellátva, melynek célja értelemszerűen illetéktelen hozzáférést megelőzve a tartalma megsemmisítése. Ez általában kémiai vegyületek által megy végbe és nem robbanással.
Egy Árnyék típusú hajó a Kharon.
Egy ötlövetű, általában savpatronos pisztoly. Hatótáv 20 méter. Saját fejlesztés.
Egy fecskendő-pisztoly (közvetlen közelre), általában nyugtatóval van töltve.
Ezen kívül néha a legkülönfélébb vegyszerek, tárgyak felbukkanhatnak nála, a zsebében, amit esetleg magánál felejtett.(Pl.: desztillált víz, klór, lángégő, védőkesztyűk stb.)
Egészségi állapot: Egészséges.
Kinézet: Hosszú, nagyjából általában vállig érő vörös haj, amit legtöbbször csak munka közben köt föl. Kék szemek, melyek általában kiismerhetetlen tekintettel szemlélik a világot. Az álla kissé csúcsos, az arca néha kissé beesett. Az alkata nyúlánk, mondhatni vékony. A keze szögletes kissé az ujjai pedig csontosak.
A járása általában könnyed és hangtalan.
Személyiség: Vincent nem egy szamaritánus nővér személyiség, és nem csak azért mert nem nő. Általában csak saját magát tartja szem előtt, és önnön érdekeit, a többi úgy ahogy van nem érdekli. Mi sem mutatja ezt annál jobban, minthogy annak dolgozik aki éppen megfizeti. Tenyérbe mászó stílusa ellenére viszont még életben van... jelenleg. A munkájába nagyon bele tud feledkezni. De van amikor csak saját szórakozását tarja szem előtt. Legtöbbször szeszélyes kiszámíthatatlanság jellemzi, amikor másokkal érintkezik (emberek között van, vagy beszélget valakivel), nem szeret unatkozni.
Rajong minden újszerű, fejlett technikáért. Ami tényleg ,,új", a már általánosan elfogadott dolgok nem kötik le a figyelmét, főleg, ha tudja, hogyan működik.
Szexualitás: Heteroszexuális
(csak pár szó miatt de azért) +18
Előtörténet:
Egy nem rég nyélbe ütött üzlet után a mostani napjaim nyugalmasan teltek. Leszámítva azt a tényt, hogy lassan több mint két napja nem aludtam, és a másfeledik nap után a vérkeringésembe kötött stimuláns injektort újból és újból ki akarta lökni a szervezetem. Régebben ilyenkor legalább a helyén maradt, a kor átka... Na nem mintha annyira, sírnék azért mert most már nem kell hónapokat szenvednem bizonyos dolgokért... na meg az sem egy rossz dolog, hogy nem haltam meg eddig ugye. De így még az adagokat is meg kellett növelnem, a szervezetem egyfolytában semlegesíteni akarta az általa károsnak titulált anyagokat. Mellesleg igaza van, ilyen mennyiségbe egy normál ember már rég belehalt volna, de talán a folyamatos adagokat egy metamorf sem köszönte volna meg.
Viszont akkor sem volt kellemes, hogy a készülék tűjét szinte erővel kellett a karomban bent tartanom. Akkor sem pihenhettem még, ezt még be kellett fejeznem.
Mikor fiatalabb voltam... jóval fiatalabb, képesek voltak néha, egyes rendszerek felújításával megbízni, mint egy egyszerű karbantartót. Mégis mit képzeltek ki vagyok én? Persze nem tudhatták. Legalábbis nem sokan. Apám mindig valahogy próbálta nem nagy dobra verni a kilétét, hogy ki ő és mit is csinál valójában. De hát aztán végül valakinek mégsem tetszett a képe, vagy valószínűleg túl sokat tudott, és ez szúrta az illető szemét. Manapság nehéz tudósnak lenni... főleg ha valaki tovább él mint az átlag.
Hiába volt minden erőfeszítésem; majdnem belerondítottam az egész eddigi munkámba. Összeszorultak a fogaim. Ez így nem lesz jó... Először is, jobb lenne ha az a ringyó nem nyöszörögne a hátam mögött. Majdnem miatta tettem tönkre mindent. Úgy nem szeretem ha nyöszörögnek.
Sóhajtottam és felálltam. Felvettem az asztalról a nyugtató pisztolyt és oda mentem az ágyhoz. A nő nyakához nyomtam a pisztolyt, és egy újabb adag nyugtatót adtam be neki, amitől elájult. Ő az egyike volt azoknak akiket néha a fizetségem mellé ajándékba kapok. Ez itt pont valami drogbáró leánykája volt. Egy igazi rohadék kis kúrva volt ahogy hallottam, amíg a papácskája élt. Valami hatalmi harcban aztán a saját emberei végeztek a pasassal, ha jól tudom, így nem túl sok mindentől kellett tartanom, hogy esetleg egy szőkeherceg, jön és kiszabadítja, vagy megtorolja a halálát.
Letéptem a stimuláns adagoló gépet a karomról, majd felszisszenve a szoba másik felébe dobtam.
- Na gyere aranyom - nyaláboltam fel a csajt. - Átraklak a másik szobába, nehogy még véletlenül bajt okozz nekem amíg én csicsikálok, aztán holnap mész a szemétbe... a többi szeméttel.
Rázártam az ajtót, tettem pár lépést, majd letérdeltem. Úgy látszik ma is kihagyom az ágyat.
Ahogy másnap, már a csirti éltettelen teste mellett álltam, elgondolkoztam rajta, hogy talán pár friss szövetmintára még szükségem lehet, amin pár tesztet elvégezhetek. De végül elvetettem az ötletet. Most nem egy új vegyületen dolgoztam. Mellesleg jelenleg megbízásom nem volt, és csak jókedvből dolgoztam amin éppen dolgoztam. Mégis ez volt a legjobb állapot. Amikor senki nem mondta meg, hogy mit csinálj, és mehettél a saját fejed után. Imádtam.
Szóval végül bezártam a tárolószoba ajtaját, és elindítottam a kémiai szemétlebontás funkciót. Így eltüntetve még azt a pár szemétnek ítélt dolgot is, amit mellé dobtam még előtte.
Viszont új módszert kell kitaláljak arra, hogy folyamatosan dolgozni tudjak. Általában a rendszeres pihenés szokott lenni a legkézenfekvőbb, és legmegfelelőbb módszer. Amikor viszont magamnak dolgoztam valahogy ez nem mindig jött össze. Ki akartam élvezni még ezt az időt, amíg a köztes csatornákon, el nem jut hozzám egy újabb megbízás, aztán megint szállíthatok. Fúúúj...
Visszaültem az asztalhoz aminél tegnap dolgoztam. Ebben bizony az apámra ütöttem. Ő is képes volt hosszú órákat, napokat eltölteni a kutatásaival. Viszont néha még rám is tudott emellett figyelni, amire nem tudom hogy volt képes. Egészen addig amíg a saját éltetemet nem veszélyeztettem, olyan volt mintha ott sem lett volna, vagy én nem néha, viszont ha már a kénsavas üvegért nyúltam... vagy valamivel esetleg véletlenül keresztül szúrtam volna magam... egyből ott volt.
Magamból kiindulva igazán kíváncsi lennék rá, vajon melyik eszement nő volt képes neki gyereket szülni? Nos, biztos csak egy őrültebb tyúk lehetett apámnál.
Születési idő: 2579, december 2. (423)
Faj: mora
Rang: -
Képességek: Regeneráció.
Család: Apja halott, anyját nem ismerte, valószínűleg vannak féltestvérei, de nem tartja őket számon.
Foglalkozás: Feltaláló, tudós. Változó, de az új fegyverek létrehozása általában jövedelmező... Van hogy egy hónapban nem keres semmit, de a másikban még egy, vagy több hónapra elegendő pénzhez jut. Általában 100.000 dollár megtakarítása mindig van, a nehezebb napokra...
Ingóságok: Van egy lakása a holdon, ami kívülről először nem látszik különlegesnek, de valójában egy kisméretű erőd, mely a kutatásait hivatott megvédeni. Esetleg önmagát. Bizonyos tárolóegységek benne, önmegsemmisítővel vannak ellátva, melynek célja értelemszerűen illetéktelen hozzáférést megelőzve a tartalma megsemmisítése. Ez általában kémiai vegyületek által megy végbe és nem robbanással.
Egy Árnyék típusú hajó a Kharon.
Egy ötlövetű, általában savpatronos pisztoly. Hatótáv 20 méter. Saját fejlesztés.
Egy fecskendő-pisztoly (közvetlen közelre), általában nyugtatóval van töltve.
Ezen kívül néha a legkülönfélébb vegyszerek, tárgyak felbukkanhatnak nála, a zsebében, amit esetleg magánál felejtett.(Pl.: desztillált víz, klór, lángégő, védőkesztyűk stb.)
Egészségi állapot: Egészséges.
Kinézet: Hosszú, nagyjából általában vállig érő vörös haj, amit legtöbbször csak munka közben köt föl. Kék szemek, melyek általában kiismerhetetlen tekintettel szemlélik a világot. Az álla kissé csúcsos, az arca néha kissé beesett. Az alkata nyúlánk, mondhatni vékony. A keze szögletes kissé az ujjai pedig csontosak.
A járása általában könnyed és hangtalan.
Személyiség: Vincent nem egy szamaritánus nővér személyiség, és nem csak azért mert nem nő. Általában csak saját magát tartja szem előtt, és önnön érdekeit, a többi úgy ahogy van nem érdekli. Mi sem mutatja ezt annál jobban, minthogy annak dolgozik aki éppen megfizeti. Tenyérbe mászó stílusa ellenére viszont még életben van... jelenleg. A munkájába nagyon bele tud feledkezni. De van amikor csak saját szórakozását tarja szem előtt. Legtöbbször szeszélyes kiszámíthatatlanság jellemzi, amikor másokkal érintkezik (emberek között van, vagy beszélget valakivel), nem szeret unatkozni.
Rajong minden újszerű, fejlett technikáért. Ami tényleg ,,új", a már általánosan elfogadott dolgok nem kötik le a figyelmét, főleg, ha tudja, hogyan működik.
Szexualitás: Heteroszexuális
(csak pár szó miatt de azért) +18
Előtörténet:
Egy nem rég nyélbe ütött üzlet után a mostani napjaim nyugalmasan teltek. Leszámítva azt a tényt, hogy lassan több mint két napja nem aludtam, és a másfeledik nap után a vérkeringésembe kötött stimuláns injektort újból és újból ki akarta lökni a szervezetem. Régebben ilyenkor legalább a helyén maradt, a kor átka... Na nem mintha annyira, sírnék azért mert most már nem kell hónapokat szenvednem bizonyos dolgokért... na meg az sem egy rossz dolog, hogy nem haltam meg eddig ugye. De így még az adagokat is meg kellett növelnem, a szervezetem egyfolytában semlegesíteni akarta az általa károsnak titulált anyagokat. Mellesleg igaza van, ilyen mennyiségbe egy normál ember már rég belehalt volna, de talán a folyamatos adagokat egy metamorf sem köszönte volna meg.
Viszont akkor sem volt kellemes, hogy a készülék tűjét szinte erővel kellett a karomban bent tartanom. Akkor sem pihenhettem még, ezt még be kellett fejeznem.
Mikor fiatalabb voltam... jóval fiatalabb, képesek voltak néha, egyes rendszerek felújításával megbízni, mint egy egyszerű karbantartót. Mégis mit képzeltek ki vagyok én? Persze nem tudhatták. Legalábbis nem sokan. Apám mindig valahogy próbálta nem nagy dobra verni a kilétét, hogy ki ő és mit is csinál valójában. De hát aztán végül valakinek mégsem tetszett a képe, vagy valószínűleg túl sokat tudott, és ez szúrta az illető szemét. Manapság nehéz tudósnak lenni... főleg ha valaki tovább él mint az átlag.
Hiába volt minden erőfeszítésem; majdnem belerondítottam az egész eddigi munkámba. Összeszorultak a fogaim. Ez így nem lesz jó... Először is, jobb lenne ha az a ringyó nem nyöszörögne a hátam mögött. Majdnem miatta tettem tönkre mindent. Úgy nem szeretem ha nyöszörögnek.
Sóhajtottam és felálltam. Felvettem az asztalról a nyugtató pisztolyt és oda mentem az ágyhoz. A nő nyakához nyomtam a pisztolyt, és egy újabb adag nyugtatót adtam be neki, amitől elájult. Ő az egyike volt azoknak akiket néha a fizetségem mellé ajándékba kapok. Ez itt pont valami drogbáró leánykája volt. Egy igazi rohadék kis kúrva volt ahogy hallottam, amíg a papácskája élt. Valami hatalmi harcban aztán a saját emberei végeztek a pasassal, ha jól tudom, így nem túl sok mindentől kellett tartanom, hogy esetleg egy szőkeherceg, jön és kiszabadítja, vagy megtorolja a halálát.
Letéptem a stimuláns adagoló gépet a karomról, majd felszisszenve a szoba másik felébe dobtam.
- Na gyere aranyom - nyaláboltam fel a csajt. - Átraklak a másik szobába, nehogy még véletlenül bajt okozz nekem amíg én csicsikálok, aztán holnap mész a szemétbe... a többi szeméttel.
Rázártam az ajtót, tettem pár lépést, majd letérdeltem. Úgy látszik ma is kihagyom az ágyat.
Ahogy másnap, már a csirti éltettelen teste mellett álltam, elgondolkoztam rajta, hogy talán pár friss szövetmintára még szükségem lehet, amin pár tesztet elvégezhetek. De végül elvetettem az ötletet. Most nem egy új vegyületen dolgoztam. Mellesleg jelenleg megbízásom nem volt, és csak jókedvből dolgoztam amin éppen dolgoztam. Mégis ez volt a legjobb állapot. Amikor senki nem mondta meg, hogy mit csinálj, és mehettél a saját fejed után. Imádtam.
Szóval végül bezártam a tárolószoba ajtaját, és elindítottam a kémiai szemétlebontás funkciót. Így eltüntetve még azt a pár szemétnek ítélt dolgot is, amit mellé dobtam még előtte.
Viszont új módszert kell kitaláljak arra, hogy folyamatosan dolgozni tudjak. Általában a rendszeres pihenés szokott lenni a legkézenfekvőbb, és legmegfelelőbb módszer. Amikor viszont magamnak dolgoztam valahogy ez nem mindig jött össze. Ki akartam élvezni még ezt az időt, amíg a köztes csatornákon, el nem jut hozzám egy újabb megbízás, aztán megint szállíthatok. Fúúúj...
Visszaültem az asztalhoz aminél tegnap dolgoztam. Ebben bizony az apámra ütöttem. Ő is képes volt hosszú órákat, napokat eltölteni a kutatásaival. Viszont néha még rám is tudott emellett figyelni, amire nem tudom hogy volt képes. Egészen addig amíg a saját éltetemet nem veszélyeztettem, olyan volt mintha ott sem lett volna, vagy én nem néha, viszont ha már a kénsavas üvegért nyúltam... vagy valamivel esetleg véletlenül keresztül szúrtam volna magam... egyből ott volt.
Magamból kiindulva igazán kíváncsi lennék rá, vajon melyik eszement nő volt képes neki gyereket szülni? Nos, biztos csak egy őrültebb tyúk lehetett apámnál.
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók