Vendég Csüt. Okt. 11, 2012 3:50 amA történet 18+ tartalommal rendelkezik. Saját felelősségre olvasandó.
Név: Erica Scott eredetileg. Álnevem nincs, viszont gyakran viselem az Eric Scott, vagy olykor, nagyon ritkán a Raffael neveket. Becenevem: Erafi
Születési idő: 2960. 01.04. 40 éves lettem én.
Faj: Ember
Rang: Nincs
Képességek: Nincs, elutasítom a különböző csipek beültetését.
Család:
Apa: Frederick Scott. Sebész főorvos, 110éves.
Anya: Simonetta Scott. Boncnok, 103 éves
Lovam: Lili, foglalkozása hátasló, kora 10 év
Kutyám: Bred aki a házat őrzi, már ami újjáépült, 12 éves.
Foglalkozás: Szülői hatásra, majd megszeretve az orvosi pályát választottam, nem kis nehézség elé állítva magam. Sikeresen eljutottam eddig, hogy kiváló sebész vált belőlem, faramuci módon ütközik az elmeállapotommal az a tény, hogy megszereztem a pszichológiai diplomát is.
Ingóságok:
Lakás van, nem túl nagy, de egy egyedül elő személynek éppen elég.
Motorom van a Földön, bár hivatalosan a jogsimat nem merték kiadni, én azért a motort használom. Egyszer majd lebukok...
Fegyver az semmi nincs birtokomban, hacsak a bicskám, ami nem egy nőies darab, nem számít annak. Én nem fegyverként hordom magamnál.
Háztartási és egyéb eszközöket leszámítva nem igazán rendelkezek mással, még androidom sincs. Nem szeretem én ezeket a modern kütyüket, így ha másik bolygóra kell utaznom, kénytelen vagyok igénybe venni valamelyik tömegközlekedési zűűrhajót..
Egészségi állapot: "Ez a disszociatív személyiségzavar. A skizofréniával ellentétesen a többszörös vagy disszociatív személyiségzavarban a beteg személyisége hasad. Ez azt jelenti, hogy egyetlen emberben több személyiség lakozik, melyek váltogatják egymást. Ezek a személyiségek tudhatnak egymásról, de sokkal gyakoribb, hogy teljes emlékezetkiesés vonatkozik arra az időre, amíg a másik személyiség uralkodik. Ennek a betegségnek a hátterében valamilyen gyermekkori trauma, szexuális vagy testi erőszak áll." Szerény személyem esetében a szexuális erőszak lehet a ludas a dologban.
Személyiségek, közül egyről tudok, ő Eric. A másik pedig Raffael, aki amolyan őrangyal, s számomra ismeretlen, csak mások által visszamondottan tudok róla. (A személyiségek kifejtése lentebb.)
Kinézet: Mint azt már írtam vala, több személyiség bújik meg bennem. Sokszor kergetőcskéznek is, ami elég zavaró tud ám lenni. Például hiába szeretném én Ericaként megnöveszteni a hajamat, ha Eric mindig elviszi fejünket a fodrászhoz és lenyíratja rövidre hajkoronámat, ami mellesleg világosbarna. Még szerencse, hogy nem kopaszra, akkor lenne csak gubanc.
Nekem, ha éppen Ericként élem a mindennapokat, a melleimmel van problémám olykor. Meg a nőies alkattal, az alig 165 centi magassággal, de igyekszek ezzel nem foglalkozni. Nem egy férfi van, aki küszködik azzal, hogy szeretne inkább nő lenni, hát előttem itt a lehetőség, csak nem tudok vele élni. Férfitársaim képzelhetik, mikor bemegyek női testtel egy férfi wc-be..
Mindketten úgy vagyunk az öltözködéssel, hogy a férfias fazonokkal nem lehet nagy gubanc. Ha esetleg személyiségem váratlanul változik, még akkor is jól jöhetek ki a helyzetből. Sminket is ezért viselek csak nagyon minimálisat.
Személyiség: Fentebb már ecseteltem, hogy mekkora dilemmába tudok kerülni magammal. Eredetileg ugyebár lánynak születtem, s a nőiesség dominált is bennem sokáig. Elég sokat babáztam, 13-14 éves koromban nagyon is érdekeltek a fiúk már. Ami itt meg is szakadt, ahogy a személyiségem sokszorozódott. Nem, ez rossz szó, hiszen nem ugyanazon személy van bennem többszörösen, hanem három különböző.
Erica egy kedves, teremtés, vagánynak is mondhatnám, ha nem zárkózna el a tudomány vívmányainak nagy részétől. Persze talán ő a leginkább szeretetéhes is, s nehezen alakít ki férfiakkal kapcsolatot, ezt mondhatom oknak Eric megjelenésének.
Eric az a fiú, akibe Erica bele tudna szeretni. Határozott, célratörő egyéniség, aki bármit megtenne a nőkért. Csakhogy azzal a tudattal kell élnie, hogy csak a meleg nők fogadják el, nincs meg az az adottsága, hogy egy nőt, mint igazi férfi elégítsen ki, úgy az életben, vágyakban, mint az ágyban. Ezt megtanulta már elfogadni, de nagyon is benne rejtekezik a kisördög, hogy átoperáltassa magát. De mit is szólna ehhez Erica? Erickel még az is probléma, hogy úgy képzeli, hogy ő egy mora, s olykor el is játssza, hogy elszívja mások életerejét, amitől ő feltöltődik..
Mindkét jellemre igaz, hogy imádnak motorozni, szeretik a természetet, az emberekkel beszélgetni is szívesen szoktak magánemberként is, orvosként is, szeretik a gyógyítást, a sebészetet, s bár ellene vannak a kütyüknek, kutatják az újabb lehetőségeket, amiket lehet emberekbe beültetni, jobb képességek elérése érdekében.
Lemaradt még Raffael. Pedig őt sem szabad elfelejteni, hiszen ő maga a vadság. Egy állat bújik ki a női testből, na nem szó szerint, csak átvitt értelemben. Ha támadás éri, valamitől megijed, fél, tudatalattija átveszi a hatalmat, s Raffael, mint védőangyal, sötét képben, nekimegy bárkinek, akitől veszélyeztetve látja "magát".
Erica a domináns!
Szexualitás: Egyértelmű? Nem igazán mondható el ez rólam. Mert hát Ericaként a férfiakat szeretem, heteroszexuális vagyok, de mi van szegény Eric-kel? Rá senki nem gondol? Hiszen ő is hetero, lenne. Csak hát ugye nem tud úgy nemi életet élni, mint egy férfi, így a leszbikus kapcsolatokba megy bele, legalábbis külső szemlélőnek ez így tűnik. Ez bonyolódik, ha Erica beleszeret egy fiúba, eljutnak az ágyig, s Eric átveszi a vezetést. Na akkor repül szerencsétlen fiú, mint a győzelmi zászló.
Előtörténet: Mire ide jutott a kedves olvasó, már elég sokat tud rólam, de azt, hogy mi is okozta elmém különös játékát, sorsom abszurd alakulását, még csak sejtheti. Kétszer is ünnepelhetném születésnapomat, vagy akár háromszor is, hiszen az, hogy átéltem életem legborzalmasabb élményét, megpecsételte addigi létemet, s új kaput nyitott előttem. Ez a kapu azonban nagyon sok buktatót is tartalmazott.
De ne rohanjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorban.
A Földön történt, nem máshol, s ember volt, aki arra vetemedett, hogy engem magáévá tegyen. Még azt sem mondhatom, hogy az idő miatt túl lengén öltöztem volna, hogy 15 évesen kihívó lett volna az a ruhácska, amit viseltem. Nem egy rövid darab volt, hanem egy hosszú, egyszerű, vászon szoknya, s kék színéhez illő ibolya blúz.
18+
Ő mégis kiszemelt magának, a verőfényes napsütésben húzott be a romok között megbúvó barlangrendszer egyik szegletébe. még ma is érzem azt a bűzt, amit magából árasztott, az elhanyagoltság, a mosdatlanság mellett émelyítő dögszagot terjesztett. Miközben lefogott, s földre tepert, rám vigyorogva ennyit mondott:
- Dögös kis kurva vagy, hallod-e. Ne kapálózz, ne ellenkezz, úgyis az enyém leszel!
Fogai sárgán, feketén virítottak képembe, miközben minden egyes porcikámmal azért hadakoztam, hogy megakadályozzam tervében. De nem jártam sikerrel, hiszen miután felrepesztette ajkamat, karjaimat fejem fölött a barlang kemény talajához szorította, már tépte is le szabad kezével rólam a blúzt, belemart, csikart hosszú, koszos körmével fiatalon feszülő mellembe, amitől felvisítottam. De ettől csak nekem lett rosszabb, hiszen aki közelebb jött, kapott az alkalmon, hogy társának segíthessen.
- Te fogd le, amíg én végzek, aztán majd cserélünk.
Visszhangzanak fülemben a szavak, s bár még kapálózok, s karom egyre kékebb a két férfi szorításától, már nem bírok sok erőt kifejteni, s minden egyes rúgásomat, rándulásomat újabb ütéssel jutalmaznak. Az első férfi letépte rólam a szoknyát, cafatokra szaggatta rólam a bugyit, s combomba markolva szétterpeszti két lábamat, s érzem ahogy végignyalja nőiségem legféltettebb kincsét. Öklöndözök, hánynom kell ettől az egész helyzettől.
- Hagyjon békén, nem érti, ne csinálja ezt!
Kiáltozok, mert már csak ahhoz van erőm, s amint feljebb jön, hogy falloszával durván belém hatoljon, zokogva fordítom oldalra fejemet. Az a fájdalom, amit akkor éreztem, egy életre szóló nyomot hagyott bennem.
Ki-be...ki-be...ki-be, csak ennyit éreztem, közben már a düh kezdett bennem forrani, melyet a testi lelki fájdalom táplált, s mikor elélvezett, s én ránéztem, tudatomba égett az a kéjes, mocskos ábrázata, agyamban mintha kattanna egyet valami. Olyan erőt kapok, hogy kitépem kezemet az azt tartó férfi kezéből, s a még mindig rajtam tornázó másik fazon szemébe bökök egy kezembe akadt, kisebb fadarabbal. Lefordul rólam, s tökét ragadom meg, rántva rajta egy hatalmasat, szorítva, mintha az életem múlna rajta, s nem is tévedek nagyot, mert itt most élet halál harc folyik. NEM élném túl, hogy a másik is rajtam élvezkedjen. Azt nem. Fordulva egyet talpra ugrok, s ha már ennyire kanosak, a másiknak is sikeresen lábai közé rúgok, majd mikor két rét görnyed, arcába térdelek.
- Takarodjatok, ha élni akartok!!!
Én kiáltok, de mintha mégsem én lennék, mintha valaki más akarna megvédeni. Ő az, Raffael. Az erőm is az övé, hiszen amint a két férfi zavarodottan elrohan, Rafira sincs már szükségem, s félholtan csuklok össze, elalélva. Nem emlékszek ki talál meg, ki visz kórházba, csak anyám, s főleg apám könnyes szemére, mikor újra magamhoz térek a kórház falai között. De a két ember, ők most is éles emlékképek.
Hogy aztán milyen sorsom lett? Nem panaszkodhatok, hiszen szerető szüleim igyekeztek mindent megtenni azért, hogy én ezt minél jobban éljem meg, mármint a következményeit. Csakhogy nem számoltak azzal, hogy személyiségem attól a perctől kezdve kettős volt. Hamar kiderült, hiszen Rafael máskor is megvédett, hacsak kicsit is veszélyben érezte létemet. Eltelt pár év, s már három személy lakozott bennem. Eric lett a harmadik, akit magamnak alkottam már, ha nem is tudatosan. Ő az, akire vágyom, akit szeretnék, hogy megtaláljam, akivel leélhetem az életem. Nem hibátlan jellem, mint ahogyan senki sem az, de nem is egy tökéletes férfit keresek, hanem olyat, aki nem emlékeztet arra a kettőre...
Aztán elvégeztem az orvosi egyetemet, külön engedéllyel, amit apámnak nem volt nehéz elintézni. Két diplomát is beszereztem, másodikat pszichológiából, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi is okozza agyam tévképzeteit. Apám mellett dolgozom, ő ad számomra amolyan referenciafélét, megerősítést abban, hogy jól végzem a munkámat. Nem mintha szükségem lenne rá, de őt megnyugtatja. Jöttek mentek a kapcsolatok, de sem nőben, sem férfiban nem találtam még meg azt, akire vágyom. Talán ennyi elég is rólam. Ha még valamit tudni szeretnél, kérdezz meg!!
Név: Erica Scott eredetileg. Álnevem nincs, viszont gyakran viselem az Eric Scott, vagy olykor, nagyon ritkán a Raffael neveket. Becenevem: Erafi
Születési idő: 2960. 01.04. 40 éves lettem én.
Faj: Ember
Rang: Nincs
Képességek: Nincs, elutasítom a különböző csipek beültetését.
Család:
Apa: Frederick Scott. Sebész főorvos, 110éves.
Anya: Simonetta Scott. Boncnok, 103 éves
Lovam: Lili, foglalkozása hátasló, kora 10 év
Kutyám: Bred aki a házat őrzi, már ami újjáépült, 12 éves.
Foglalkozás: Szülői hatásra, majd megszeretve az orvosi pályát választottam, nem kis nehézség elé állítva magam. Sikeresen eljutottam eddig, hogy kiváló sebész vált belőlem, faramuci módon ütközik az elmeállapotommal az a tény, hogy megszereztem a pszichológiai diplomát is.
Ingóságok:
Lakás van, nem túl nagy, de egy egyedül elő személynek éppen elég.
Motorom van a Földön, bár hivatalosan a jogsimat nem merték kiadni, én azért a motort használom. Egyszer majd lebukok...
Fegyver az semmi nincs birtokomban, hacsak a bicskám, ami nem egy nőies darab, nem számít annak. Én nem fegyverként hordom magamnál.
Háztartási és egyéb eszközöket leszámítva nem igazán rendelkezek mással, még androidom sincs. Nem szeretem én ezeket a modern kütyüket, így ha másik bolygóra kell utaznom, kénytelen vagyok igénybe venni valamelyik tömegközlekedési zűűrhajót..
Egészségi állapot: "Ez a disszociatív személyiségzavar. A skizofréniával ellentétesen a többszörös vagy disszociatív személyiségzavarban a beteg személyisége hasad. Ez azt jelenti, hogy egyetlen emberben több személyiség lakozik, melyek váltogatják egymást. Ezek a személyiségek tudhatnak egymásról, de sokkal gyakoribb, hogy teljes emlékezetkiesés vonatkozik arra az időre, amíg a másik személyiség uralkodik. Ennek a betegségnek a hátterében valamilyen gyermekkori trauma, szexuális vagy testi erőszak áll." Szerény személyem esetében a szexuális erőszak lehet a ludas a dologban.
Személyiségek, közül egyről tudok, ő Eric. A másik pedig Raffael, aki amolyan őrangyal, s számomra ismeretlen, csak mások által visszamondottan tudok róla. (A személyiségek kifejtése lentebb.)
Kinézet: Mint azt már írtam vala, több személyiség bújik meg bennem. Sokszor kergetőcskéznek is, ami elég zavaró tud ám lenni. Például hiába szeretném én Ericaként megnöveszteni a hajamat, ha Eric mindig elviszi fejünket a fodrászhoz és lenyíratja rövidre hajkoronámat, ami mellesleg világosbarna. Még szerencse, hogy nem kopaszra, akkor lenne csak gubanc.
Nekem, ha éppen Ericként élem a mindennapokat, a melleimmel van problémám olykor. Meg a nőies alkattal, az alig 165 centi magassággal, de igyekszek ezzel nem foglalkozni. Nem egy férfi van, aki küszködik azzal, hogy szeretne inkább nő lenni, hát előttem itt a lehetőség, csak nem tudok vele élni. Férfitársaim képzelhetik, mikor bemegyek női testtel egy férfi wc-be..
Mindketten úgy vagyunk az öltözködéssel, hogy a férfias fazonokkal nem lehet nagy gubanc. Ha esetleg személyiségem váratlanul változik, még akkor is jól jöhetek ki a helyzetből. Sminket is ezért viselek csak nagyon minimálisat.
Személyiség: Fentebb már ecseteltem, hogy mekkora dilemmába tudok kerülni magammal. Eredetileg ugyebár lánynak születtem, s a nőiesség dominált is bennem sokáig. Elég sokat babáztam, 13-14 éves koromban nagyon is érdekeltek a fiúk már. Ami itt meg is szakadt, ahogy a személyiségem sokszorozódott. Nem, ez rossz szó, hiszen nem ugyanazon személy van bennem többszörösen, hanem három különböző.
Erica egy kedves, teremtés, vagánynak is mondhatnám, ha nem zárkózna el a tudomány vívmányainak nagy részétől. Persze talán ő a leginkább szeretetéhes is, s nehezen alakít ki férfiakkal kapcsolatot, ezt mondhatom oknak Eric megjelenésének.
Eric az a fiú, akibe Erica bele tudna szeretni. Határozott, célratörő egyéniség, aki bármit megtenne a nőkért. Csakhogy azzal a tudattal kell élnie, hogy csak a meleg nők fogadják el, nincs meg az az adottsága, hogy egy nőt, mint igazi férfi elégítsen ki, úgy az életben, vágyakban, mint az ágyban. Ezt megtanulta már elfogadni, de nagyon is benne rejtekezik a kisördög, hogy átoperáltassa magát. De mit is szólna ehhez Erica? Erickel még az is probléma, hogy úgy képzeli, hogy ő egy mora, s olykor el is játssza, hogy elszívja mások életerejét, amitől ő feltöltődik..
Mindkét jellemre igaz, hogy imádnak motorozni, szeretik a természetet, az emberekkel beszélgetni is szívesen szoktak magánemberként is, orvosként is, szeretik a gyógyítást, a sebészetet, s bár ellene vannak a kütyüknek, kutatják az újabb lehetőségeket, amiket lehet emberekbe beültetni, jobb képességek elérése érdekében.
Lemaradt még Raffael. Pedig őt sem szabad elfelejteni, hiszen ő maga a vadság. Egy állat bújik ki a női testből, na nem szó szerint, csak átvitt értelemben. Ha támadás éri, valamitől megijed, fél, tudatalattija átveszi a hatalmat, s Raffael, mint védőangyal, sötét képben, nekimegy bárkinek, akitől veszélyeztetve látja "magát".
Erica a domináns!
Szexualitás: Egyértelmű? Nem igazán mondható el ez rólam. Mert hát Ericaként a férfiakat szeretem, heteroszexuális vagyok, de mi van szegény Eric-kel? Rá senki nem gondol? Hiszen ő is hetero, lenne. Csak hát ugye nem tud úgy nemi életet élni, mint egy férfi, így a leszbikus kapcsolatokba megy bele, legalábbis külső szemlélőnek ez így tűnik. Ez bonyolódik, ha Erica beleszeret egy fiúba, eljutnak az ágyig, s Eric átveszi a vezetést. Na akkor repül szerencsétlen fiú, mint a győzelmi zászló.
Előtörténet: Mire ide jutott a kedves olvasó, már elég sokat tud rólam, de azt, hogy mi is okozta elmém különös játékát, sorsom abszurd alakulását, még csak sejtheti. Kétszer is ünnepelhetném születésnapomat, vagy akár háromszor is, hiszen az, hogy átéltem életem legborzalmasabb élményét, megpecsételte addigi létemet, s új kaput nyitott előttem. Ez a kapu azonban nagyon sok buktatót is tartalmazott.
De ne rohanjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorban.
A Földön történt, nem máshol, s ember volt, aki arra vetemedett, hogy engem magáévá tegyen. Még azt sem mondhatom, hogy az idő miatt túl lengén öltöztem volna, hogy 15 évesen kihívó lett volna az a ruhácska, amit viseltem. Nem egy rövid darab volt, hanem egy hosszú, egyszerű, vászon szoknya, s kék színéhez illő ibolya blúz.
18+
Ő mégis kiszemelt magának, a verőfényes napsütésben húzott be a romok között megbúvó barlangrendszer egyik szegletébe. még ma is érzem azt a bűzt, amit magából árasztott, az elhanyagoltság, a mosdatlanság mellett émelyítő dögszagot terjesztett. Miközben lefogott, s földre tepert, rám vigyorogva ennyit mondott:
- Dögös kis kurva vagy, hallod-e. Ne kapálózz, ne ellenkezz, úgyis az enyém leszel!
Fogai sárgán, feketén virítottak képembe, miközben minden egyes porcikámmal azért hadakoztam, hogy megakadályozzam tervében. De nem jártam sikerrel, hiszen miután felrepesztette ajkamat, karjaimat fejem fölött a barlang kemény talajához szorította, már tépte is le szabad kezével rólam a blúzt, belemart, csikart hosszú, koszos körmével fiatalon feszülő mellembe, amitől felvisítottam. De ettől csak nekem lett rosszabb, hiszen aki közelebb jött, kapott az alkalmon, hogy társának segíthessen.
- Te fogd le, amíg én végzek, aztán majd cserélünk.
Visszhangzanak fülemben a szavak, s bár még kapálózok, s karom egyre kékebb a két férfi szorításától, már nem bírok sok erőt kifejteni, s minden egyes rúgásomat, rándulásomat újabb ütéssel jutalmaznak. Az első férfi letépte rólam a szoknyát, cafatokra szaggatta rólam a bugyit, s combomba markolva szétterpeszti két lábamat, s érzem ahogy végignyalja nőiségem legféltettebb kincsét. Öklöndözök, hánynom kell ettől az egész helyzettől.
- Hagyjon békén, nem érti, ne csinálja ezt!
Kiáltozok, mert már csak ahhoz van erőm, s amint feljebb jön, hogy falloszával durván belém hatoljon, zokogva fordítom oldalra fejemet. Az a fájdalom, amit akkor éreztem, egy életre szóló nyomot hagyott bennem.
Ki-be...ki-be...ki-be, csak ennyit éreztem, közben már a düh kezdett bennem forrani, melyet a testi lelki fájdalom táplált, s mikor elélvezett, s én ránéztem, tudatomba égett az a kéjes, mocskos ábrázata, agyamban mintha kattanna egyet valami. Olyan erőt kapok, hogy kitépem kezemet az azt tartó férfi kezéből, s a még mindig rajtam tornázó másik fazon szemébe bökök egy kezembe akadt, kisebb fadarabbal. Lefordul rólam, s tökét ragadom meg, rántva rajta egy hatalmasat, szorítva, mintha az életem múlna rajta, s nem is tévedek nagyot, mert itt most élet halál harc folyik. NEM élném túl, hogy a másik is rajtam élvezkedjen. Azt nem. Fordulva egyet talpra ugrok, s ha már ennyire kanosak, a másiknak is sikeresen lábai közé rúgok, majd mikor két rét görnyed, arcába térdelek.
- Takarodjatok, ha élni akartok!!!
Én kiáltok, de mintha mégsem én lennék, mintha valaki más akarna megvédeni. Ő az, Raffael. Az erőm is az övé, hiszen amint a két férfi zavarodottan elrohan, Rafira sincs már szükségem, s félholtan csuklok össze, elalélva. Nem emlékszek ki talál meg, ki visz kórházba, csak anyám, s főleg apám könnyes szemére, mikor újra magamhoz térek a kórház falai között. De a két ember, ők most is éles emlékképek.
"Van úgy, hogy valaki egy haramia karmai között halálos rémületben van félóra hosszat, de mikor torkára teszik a kést, megszűnik a félelme."
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
18+ végeHogy aztán milyen sorsom lett? Nem panaszkodhatok, hiszen szerető szüleim igyekeztek mindent megtenni azért, hogy én ezt minél jobban éljem meg, mármint a következményeit. Csakhogy nem számoltak azzal, hogy személyiségem attól a perctől kezdve kettős volt. Hamar kiderült, hiszen Rafael máskor is megvédett, hacsak kicsit is veszélyben érezte létemet. Eltelt pár év, s már három személy lakozott bennem. Eric lett a harmadik, akit magamnak alkottam már, ha nem is tudatosan. Ő az, akire vágyom, akit szeretnék, hogy megtaláljam, akivel leélhetem az életem. Nem hibátlan jellem, mint ahogyan senki sem az, de nem is egy tökéletes férfit keresek, hanem olyat, aki nem emlékeztet arra a kettőre...
Aztán elvégeztem az orvosi egyetemet, külön engedéllyel, amit apámnak nem volt nehéz elintézni. Két diplomát is beszereztem, másodikat pszichológiából, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi is okozza agyam tévképzeteit. Apám mellett dolgozom, ő ad számomra amolyan referenciafélét, megerősítést abban, hogy jól végzem a munkámat. Nem mintha szükségem lenne rá, de őt megnyugtatja. Jöttek mentek a kapcsolatok, de sem nőben, sem férfiban nem találtam még meg azt, akire vágyom. Talán ennyi elég is rólam. Ha még valamit tudni szeretnél, kérdezz meg!!
» Dühöngő
» Vezetőségszidó
» Társoldalak, baráti oldalak
» Ösvények
» Hunter Street
» Irodák
» Sikátorok
» Mólók